Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 276.

Pólóháború

Le a Che Guevara-pólókkal, illetve pólósokkal, győzzenek a Mansfeld-pólósok! Nagyjából ezt a hírt tette közzé Dömötör Csaba, a Fidelitas elnöke az európai konzervatív fiatalok budapesti tanácskozása után. Remek gondolat, csak éppen a valósághoz nincs köze. Che, a kapitalizmus ellen lázadó és a szocializmusért életét adó forradalmár képét jó félévszázada viselik fiatalok újabb és újabb nemzedékei. Lech Walesa, Václav Havel vagy éppenséggel Mansfeld Péter a szocializmus elleni harcban szereztek nevet, csak éppen nem kerültek a pólókra. A fiatalok ösztönösen érzik, mi az igaz és mi a hamis példakép.

A budapesti tanácskozás részvevői közül egyébként senkin sem volt póló. Se antikapitalista, se antiszocialista. Semmi laza póló, semmi szocliberál pulcsi! Európa konzervatív fiataljai szépen kiöltöztek a budapesti találkozójukra. Jól szabott öltönyök, kiskosztümök, meg ilyesmik. Látszott, hogy volt gyerekszobájuk. Az Európai Néppárt ifjúságának vezetői a harmincas éveikben járó polgárok. Ebben a körben az egyetemi végzettség magától értetődő, sőt vannak, aki London, Dublin, Maastricht jobb egyetemein kaptak diplomát. Az én szívembe azonban irodavezetőjük lopta be magát, aki életének eddigi 27 éve alatt nem csak neves egyetemekre járt, de volt archeológus és operaénekes is.

Nos, a konzervatív ifjúság Budapestre jött, hogy hallgatván miniszterelnökünk biztató szavára, megismerjék a magyar alkotmányt, mielőtt nyilatkoznának róla. A legjobb tanárokat kapták segítségül Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Martonyi János külügyminiszter személyében. Félretéve a humort, Orbán mellett ők azok a magyar vezetők, akik tényleg állták a sarat az elmúlt hónapok csatáiban. A fiatalokat sikerült is meggyőzniük, a záró nyilatkozatukban támogatták a magyar kormányt, elvárva persze, hogy az EU tanácsait is hajtsák végre. 

A magyar szervezők, ki tudja miért, a 4-es metró építéséhez is elcipelték a fiatalokat, akik zöme olyan helyről jött, ahol a metró pár száz évvel fejlettebb, mint a magyar. Nem mondom, Kádár is elvitte Brezsnyevet a metróba, ami azonban két dologban biztosan különbözött a 4-estől: szovjet kocsik jártak rajta, és főleg - már kész volt. Európa fiataljai viszont most páratlan élményben részesülhettek: megismerhették magát Vitézy Dávid urat, a Budapesti Közlekedési Központ 27 éves vezérigazgatóját, a polgári magyar ifjúság új jelképét. Vitézyt a pólókra! Előre magyar ifjúság! 

A Hadik-terv

Emlékszem, gyermekkoromban imádtam a Várban Hadik András szobrát. Nem tartozott az akkori kor idealizált hősei közé, de nem is tagadták történelmi nagyságát. Végül is, ő az egyetlen olyan magyar katonai vezető, aki elfoglalta Berlint. Igaz, mindez 1757-ben történt, mára elfelejtődött. Na, de most! A kormány új haditervvel állt elő, ezúttal a Hadik-tervvel. „Útjára indul a Hadik-terv, azaz a Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv, amelynek célja a magyar hadiipar újjáélesztése"-jelentette be a honvédelmi miniszter. Nagyon jó, okos gondolat. Olyannyira, hogy a Munkáspárt körülbelül húsz éve hirdeti. A hadiipar ugyanis a gyógyszeripar és kábítószer-kereskedelem mellett a legnagyobb biznisz a világban. A hadipar fejlesztéséhez azonban nem elég kardot rántani. Okos politikára és pénzre van szükség.

A szocializmus idején a magyar hadipar egyrészt a magyar hadsereg egyik fő szállítója volt, másrészt exportra gyártott. A Hadik-terv ugyan titkos, de könnyű kitalálni: ma sem lehet ez másként. Namármost, a szocializmus utolsó éveiben 120-130 ezer fős volt a hadseregünk. Most 15-20 ezer. A kettő nem ugyanaz. Ráadásul ma a magyar katonák jelentős része külföldön tejesít szolgálatot olyan eszközökkel, amelyeket a magyar ipar nem gyárt. A szocializmus idején a hadipar államközi gyártásszakosítási együttműködési egyezményekre épült. Mondjuk, mi gyártottunk löveget, páncélozott járműveket, híradástechnikai eszközöket, mások viszont harckocsikat, repülőket. Ma hol vannak ilyen egyezmények? A szocializmusban a hadiipar az általános nemzeti iparra, ráadásul állami tulajdonú nemzeti iparra épült. Ma nincs nemzeti ipar. A kormány most visszavette a Rábát, de ez még icinyke-picinyke ipar. A szocializmusban volt több olyan velünk bizalmas kapcsolatban álló állam, mely vásárolt a magyar termékekből. Ma hol vannak ezek a piacok? Végül, és nem utolsó sorban: a hadipar mindig állami beruházásokra épül. Hol vannak ezek a pénzek? Egyébként Hadik soha sem irányított nagy, összetett hadműveleteket, a hadigazdaság kérdéseivel pedig egyáltalán nem foglalkozott. Bátor, leleményes, robbanékony huszár volt. Bátorságra, leleményességre ma is szükség van, de főleg világos koncepciókra, és egyértelmű végrehajtásra.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 275.

Az igazi ellenfél

Rengeteg levelet kaptunk az elmúlt napokban. Az emberek, bár látszólag nem érdeklődnek a politika iránt, azért tudják, hogy mire megy ki a játék... „Ugye, nem mennek az MSZP-vel, elnök úr? Csalódnék Önökben" - irta valaki. „Mesterházy menjen a fenébe, látszik rajta a hataloméhség, de nem fog neki sikerülni. Az lehet a dologban, hogy igazi ellenfélnek tartják a Munkáspártot, és félnek tőle" - üzente egy másik kedves levélírónk.

Nos, ez az! Ki is az igazi ellenfél? 1990-ben úgy alkották meg a választási törvényt, hogy a vita lehetőségét belevették. A választásokon országos listát állító pártok vezetői mérkőzzenek meg egyszer egymással a nemzeti televízió képernyője előtt! Aztán lassan minden megváltozik. Az országos listát állító pártokat csoportokba állítják, aztán csak a két esélyes vitatkozik egymással, aztán senki senkivel. Minden párt meg van győződve arról, hogy neki van igaza, s csak neki. A másikkal nem vitatkozni kell, hanem szétrúgni, elhallgatni, megsemmisíteni. Kialakul az új magyar „úri osztály" íratlan szabálya: a kommunistákkal és a szélsőjobboldallal nem vitatkozunk. Az úri osztály azonban ebben sem következetes. A Fidesz annak idején beengedi a MIÉP-et a parlamentbe, majd később az MSZP engedi be a szentélybe a Jobbikot. Kiderül, hogy az alapkérdéseket illetően nincs különbség a polgári pártok között. Egy igazi ellenfél van: a Munkáspárt. Igen, a Munkáspárt, amely nem egyszerűen a kormányt akarja megváltoztatni, hanem a tőkés rendszert. Azt a rendszert, amely a pénzt helyezi mindenek fölé, és nem az embert.

Kiütéses győzelem

A Facebookon ezrek értesültek arról, hogy szerénységem és Vadai Ágnes, az egykori MSZP-s honvédelmi államtitkár, manapság pedig a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja fog vitatkozni az MTV1 reggeli műsorában. Ezért már érdemes bekapcsolni a televíziót. Egész este kaptam a biztatásokat a karcagi munkáspártiaktól, akiknek - és velük együtt az egész karcagi dolgozó népnek - rengeteg kárt okozott már Vadai asszony. Még édesapám is lelkemre kötötte, hogy ne udvariaskodjak, itt az első menetben kiütéssel kell az ügyet elintézni. Nos, valamit megsejtettek. Illetve, dehogyis! A Gyurcsány-féle párt pontosan tudta, hogy ezt a párviadalt nem nyerhetik meg. Ma minden nap egyre több nehézséget hoz. A magasabb minimálbérről kiderült, hogy az adóváltozás miatt tulajdonképpen kevesebbet kapunk. Európa legmagasabb ÁFÁ-ját rárakták az egyébként is felháborítóan magas lakásfenntartási, fűtési és egyéb rezsiköltségekre. Fuldoklunk, és akkor jön a Demokratikus Koalíció azzal, hogy kövessük az IMF és az EU tanácsait, és akkor minden jó lesz. A Munkáspárt viszont világosan kimondja, hogy mindezért a tőkések, köztük például Gyurcsány úr a felelős. Ha változást akarunk, ha jobb életet akarunk, őket kell elzavarni! Nos, a vita elmaradt, Vadai asszony nem vállalta. Az MSZP sem. Az MSZP még azt sem vállalta, hogy a Munkáspárttal együtt mutassák őket. A végén maradt az, amit a nézők láttak. Az MSZP elmondta véleményét, majd megkérdezték a Munkáspárt elnökét. Szóval, lehet, hogy nem volt kiütéses győzelem. De szerintem a sportban, ha valaki nem jelenik meg a ringben csak azért, mert nem tetszik a másik haja színe, nem öt nyilvánítják győztesnek. 

Amikor a munkások összeállnak

A Baloldali Kerekasztallal kapcsolatos hercehurca sokak idegeit felborzolta. Pedig a képlet egyszerű. Az MSZDP kezdettől fogva a kapitalizmus mellett van. Szép a neve, történelmi melegséget is áraszt, de csak ennyi. Az osztályharcot nem vállalták, másutt nem kellenek, ezért odaálltak az MSZP mellé. A Vajnai-féle társaság a 2006-os választások előtt, amikor minden baloldali szavazat kellett az MSZP-nek, meg akarták szerezni a Munkáspártot. Nem ment nekik, erre csináltak egy másik pártot, jelentősen meggyengítve a Munkáspártot, és megfosztva a magyar dolgozókat attól, hogy a Munkáspárt bejusson a parlamentbe. Később már az MSZP-nek se nagyon kellettek. Az MSZP most megint megijedt. Hiába öltözik vörösbe, hiába szervez álosztályharcos éhségmenetet, attól nem lesz nyerőbb a dolgozó emberek szemében. Közeledik ugyanis az az idő, amikor - Szabó Ervin szavaival élve - „a munkások összeállnak, hogy munkájuk termékének nagyobb része jusson nekik, s erre a célra utakban és módokban egyeznek meg, hogy munkaerejüket drágábbra tarthassák." Nos, a Munkáspártnak nem az MSZP-vel, nem MSZDP-vel, nem a Vajnai-féle társasággal kell szövetségre lépnie, hanem velük, a munkásokkal. És ezt meg is tesszük.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 274.

Nem minden a pénz

A belarusz diákok felkészültek, fegyelmezettek, udvariasak. Néhány éve ért a megtiszteltetés, hogy felkértek: tartsak előadásokat a Belarusz Állami Egyetemen Magyarországról, nemzetközi orientációnk tapasztalatairól. Az egyetem egyébként a világ ezer legjobb egyeteme között van, valahol az 500. és 550. hely között, nagyjából ott, ahol a magyar ELTE is van. Szép teljesítmény, különösen, hogy egyikünk se tartozik az angol nyelvterülethez. Na, de miért is tetszettek a diákok? Nos, rengeteget tudnak Magyarországról. Nem akarom bántani a magyar hallgatókat, de egy „Ki tud többet Fehéroroszországról?" versenyben aligha jeleskednének. A belarusz diákok nyitottak a másra, az újra. Rendszeresen hívnak meg különböző világnézetű előadókat. Hisznek abban, hogy saját életrendjük jó, ezért nem félnek a mástól. Fegyelmezettek a diákok. Senki sem késik el, nem csak a vizsga előtt tanulnak, évközben is. Persze, a rendszer is más. Az előadások mellett szemináriumok is vannak, ahol folyamatosan ellenőrzik a diákok munkáját. Belaruszban nincs bolognai rendszer. Nem is nagyon értik, hogy miként lehet öt tanulmányi évet két részre bontani. Az eredmény a fontos, a megszerezhető tudás. Előző nap egy neves programozó tartott előadást. Az Egyesült Államokban, a Szilícium Völgyben dolgozik. A belarusz programozói diplomával bárhol kaptam állást az USA- ban - mondta - matematikából, fizikából jobbak vagyunk, mint az amerikaiak. Ami jobb Amerikában, az a fizetés. De egy ismerettel ott is gazdagabb lett, amit a mai minszki diákok még egy kicsit kételkedve fogadtak: nem minden a pénz. Jön haza.

A kimaradt szó

A belaruszok értik a mi sorskérdéseinket. Két nemzet ugyanakkora lakossággal, hasonló történelmi múlttal. Mi a törökök és az osztrákok rabságában töltöttünk el évszázadokat, ők az orosz birodalom keretében. Mindkettőnknek két nagy csoportosulás, a Németország által vezetett Európai Unió és az Oroszország vezette Független Államok Közössége között kell boldogulnunk. A sorskérdések hasonlóak, a sorsválaszok - ha szabad egy új szót alkotni - már eltérőek. Sokan gondolják, hogy a sorskérdés az, hogy a nyugathoz vagy a kelethez tartozunk. Pedig ez csak egy választási lehetőség. Az alapvető kérdés az, hogy egy nemzet miként képes a leghatékonyabban kihasználni emberi erőforrásait. természeti adottságait, történelmi örökségét. Magyarország a kapitalizmus útjára lépett. A belaruszok nem akarják a kapitalizmust, de tudják, hogy tiszta formájában most a szocializmus sem menne. De működhet az állam értelmesen is, a többség érdekében. Nálunk a gyárakat privatizálták, ott megtartották állami tulajdonban. Nálunk a nemzeti ipar a múlté, ott erősödik. Nálunk a foglalkoztatottak száma 3,8 millió, Belaruszban 4.7 millió. Nálunk 462 ezer a munkanélküliek száma, ott 33 ezer. A reáljövedelem nálunk mínusz 3,5 százalék, és lefelé megy, a belaruszoknál plusz 9-10 százalék, és felfelé megy. Magyarországon a szegény és a gazdag közötti különbség, mint ég és föld. Belaruszban is vannak szegények, de a különbség összehasonlíthatatlanul kisebb. Budapesten megoldhatatlan gond hajléktalanság. Belaruszban segít az állam, mivel alkotmányában van egy szó, amelyet a magyarból kifelejtettek: „szociális jogállam". 

Nyelvi önvédelem

A minszki könyvesboltok kicsit szokatlanok egy budapesti érdeklődőnek. Nincsenek könyvpaloták, mint ahogyan hipermar­ketek sincsenek. A könyvesboltban köny­vet árulnak, s bármilyen furcsa, nem lehet bort, vodkát kapni, de még kávéház sem működik. Mármint a könyvesboltban. 

Könyv viszont van. Sok és jó könyv. Az ember itt szembesül azzal, hogy a belaruszoknak jóval nehezebb megőrizni függetlenségüket, mint nekünk. A magyar nyelv nem hasonlít egyik környező ország nyelvéhez sem, a nyelvi gyarmatosítás kizárt. A belarusz nyelv hasonlít az oroszra, sőt az évszázados kötődések miatt az emberek többsége oroszul beszél. Oroszul beszél, de belarusz. A szovjet idők sokat adtak a belarusz népnek, de igaz, ami igaz, a nemzeti nyelv visszaszorult. S, milyen érdekes! A Szovjetunió feloszlatása után a nemzeti nyelv igényét nem a nacionalisták vették zászlajukra, hanem egy mezőgazdasági állami gazdaság igazgatója. Akkor a 30-as éveiben járó Alekszandr Lukasenko ma Belarusz elnöke. 

A könyvesboltok pedig bőséggel kínálnak belarusz irodalmat. Köztük a 20. század klasszikusait, Janka Kupala és Jakub Kolasz müveit. De ott van a kortárs irodalom is. Vladimír Orlov történelmi témájú irodalmi esszéit meg is vettem. S, még valamit, amihez hasonlót még életemben nem láttam: egy mai belarusz krimit. A szerző, Viktor Pravdin nyomozó volt. ismeri a bűnözés világát. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban tudatosan építik fel a nyelvi önvédelem vonalait, mert tudják, hogy ez a szellemi önvédelem része. 

A belarusz nép évszázadokon keresztül képes volt szellemét megvédeni mindenkivel szemben, legyen az lengyel, litván, orosz vagy német. Az USA és az EU vezetői ezért nem szeretik őket. Én pedig ezért szeretem és tisztelem e nagyszerű népet.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 273.

Diplomácia amerikai módra

Háromezer munkatársa volt a Német Birodalom magyarországi nagykövetségének a háború alatt - mondta el sokszor nagyszerű gimnáziumi történelemtanárom, Kottay Feri bácsi, annak ecsetelésére, hogy a németek miként is irányították a függetlennek mondott Horthy-Magyarországot. A birodalmak - úgy látszik - egyformák. Az amerikai külügyminisztérium a múlt héten jelentette be, hogy a bagdadi amerikai nagykövetség létszámát csökkentik. Hát ugye, válság van, takarékosodni kell. És most, kapaszkodj meg! A nagykövetségen 2 ezer diplomata és 14 ezer technikai és biztonsági munkatárs dolgozik, az eltartásuk évi 6 milliárd dollárba kerül. Törökország, amely Irak legjelentősebb kereskedelmi partnere, mindössze 55 embert alkalmaz a nagykövetségén, akik közül tíznél kevesebb a diplomata. 

Hogy hányan dolgoznak a budapesti amerikai nagykövetségen, nem kötik az orrunkra. Mindenesetre a nagykövetség állományában van a Külföldi Mezőgazdasági Szolgálat (FAS), az US Kereskedelmi Szolgálata, a konzulátus, a Katonai Attaséi Hivatal, a Humánerőforrás Hivatal, a Védelmi Együttműködési Hivatal, a Politikai és Gazdasági Részleg, a Közkapcsolatok Részlege, a Regionális Angolnyelvi Oktatási Hivatal, a Közép-Európai Környezet védelmi, Tudományos, Technológiai és Egészségügyi Hivatal, az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, a Nemzetközi Rendészeti Akadémia, és akkor még nem beszéltünk a nyilvános listákon nem szereplő intézményekről, mint az FBI, a CIA, a speciális katonai és egyéb szervek. S, mindez a függetlennek mondott Magyarországon, amely - az amerikai nagykövet szavai szerint - osztozik az USA-val a „transzatlanti értékekben". 

Rossz helyen vannak a disznók

Kisfiam, ne haragudj, nem olyan a fasírt, mint amilyen lenni szokott. A hús már nem a régi - szabadkozik édesanyám, pedig nem ő tehet róla. A magyar üzletek tele vannak húsokkal, amelyek valahol a világban valamikor bizonyára frissek voltak, de mire mi fasírtnak valónak megvesszük, csak halvány rózsaszínű, véres vizet engedő valamit kapunk. A hús a magyar emberek többségének a disznóhússal egyenlő. Nos, valaha volt belőle elég. Az 1980-as években jó 10 millió sertést tartottak országszerte. A feledékenyek kedvéért mondom: akkor szocializmus volt. Voltak állami gazdaságok, szövetkezetek, volt háztáji, ja, és volt sertés, meg hús is. Mára ebből alig 3 millió maradt. Pusztított a rendszerváltás, elvitte a sertések majdnem felét. Pusztított az EU-csatlakozás, amikor egy év alatt újabb egymillióval csökkent az állomány. Pusztítottak a kormányok 2004 után is, véget vetve még egy milliónak. Ennyire kevés sertés 60 éve, a második világháború pusztítása után volt. Miért? A szakemberek sorolják az okokat. Drága a takarmány, alacsony a felvásárlási ár. 400 forintos kilónkénti önköltség mellett 300 forintot adnak a felvásárlók. A kereskedelem meg ezer fölött adja el nekünk. Igaz! Sőt, igaz az is, hogy a külföldi hús éppen ezért olcsóbb, így a magyar üzletekben árult disznóhús 30 százaléka külföldről jön, évi félmillió disznó. A német tökések áldják a nevünket, hiszen ezekben a válságos időkben is csak úgy dőlnek Magyarországra a német húskészítmények. 

Igaz az is, hogy az EU szabályozása nem kis mértékben felelős. A hús ára lényegében a gabonához van kötve. A gabona a nyugati termelőnek a nagy támogatás miatt olcsó, a magyarnak a kis támogatás miatt drága. Az EU-ban a német, a francia meg a többi paraszt a saját földjén termeli meg a takarmányt, amit aztán feletet az állataival. Nálunk a rendszerváltáskor a kettőt elválasztották. Akinek van disznaja, annak nincs földje. Akinek van földje, az meg nem kínlódik a disznókkal. Nemzeti eszközökkel beavatkozni nem lehet, mert azt tiltja az EU. Így jár jól a német, a francia, a spanyol termelő, és így jár rosszul a magyar. 

A szakmai okokat sorolhatnánk órákig, van belőlük bőséggel. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Magyarországon húsz éve tőkés rendszer van. Nem az számit, hogy mi jó nekünk, magyaroknak. Az számít, hogy miként lesz több haszna a tőkésnek. A falusi házakban ezért üresek az ólak. Ilyen árak mellett nem éri meg már disznót tartani. Az EU még azt is megmondja, hogy merre nézzen a malac, amikor levágják. Ráadásul munkánk sincs, a pénzünk is kevés. Megvesszük hát az olcsóbb húst, a külföldit, a rosszat, a gyenge minőségűt. Akaratlanul is tönkre tesszük önmagunkat, károsítjuk gyermekeink egészségét. 

Van itt disznó elég, mondta nekem egy öreg paraszt bácsi. A baj az, hogy rossz helyen vannak, nem az ólakban, hanem a parlamentben.

Hagyjatok minket élni! - kéri a Magyar Szociális Fórum a hatalomtól

"Hagyjatok minket élni!" címmel népi gyűlést szervez a Magyar Szociális Fórum a súlyosbodó megélhetési válság miatt, a létfenntartásukkal küszködő emberek érdekében - közölte Simó Endre, a fórum alapítószervezője szombaton.
A március 25-én (vasárnap) Budapesten tartandó megmozduláson azoknak akarnak szót adni, akiknek nincs miből megélniük, enniük, lakniuk, törleszteniük, emberhez méltóan élniük. Fel akarják emelni a hangjukat az élethez való legalapvetőbb emberi jog hazai folyamatos sérülése, a kilakoltatások és a fagyhalál, az otthonvesztés és az öngyilkosságok miatt.
Lakossági követelésekkel akarnak előállni a létfenntartásról, a foglalkoztatásról, az árakról és a bérekről, a közüzemi díjakról, az orvosi ellátásról, a közlekedésről, az iskoláról, a hitelek után fizetendő törlesztő részletekről, az otthonvesztésről és a lakhatásról.
A Magyar Szociális Fórum szerint Magyarországon több mint hárommillióan a létminimum szintje alatt élnek, egy-másfél millióan mélyszegénységben. További három millió ember pedig a létminimumot alig meghaladó szinteken tengődik mindennapi, tendenciájában súlyosbodó megélhetési gondokkal küszködik. A fórum azoknak a hangját akarja felerősíteni, akiket a politikai vezetés "roncstársadalomként" emleget, és akiknek a véleményét a "közszolgálati" média mellőzi a politikai vezetés számára kellemetlen szociális kicsengés miatt.
A tanácskozás nyitva áll minden olyan személy és szervezet előtt, aki és amely a demokratikus normák tiszteletben tartásával kész elősegíteni a 30-as évek óta Magyarországon példátlan megélhetési válság orvoslását. Bíznak benne, hogy a kormány is képviselteti magát.
A gyűlés végig nyitott a sajtó előtt is - tudatta közleményében az MSZF.
***
Időpont: 2012. március 25. (vasárnap) 11 óra
Helyszín: Budapest, VIII. ker. Baross u. 61. III. emelet
Tárgya: Lakossági követelések kormány elé terjesztése a létfenntartásról, árakról és bérekről, közüzemi díjakról, orvosi ellátásról, közlekedésről, iskoláról, a hitelek után fizetendő törlesztő részletekről, otthonvesztésről és lakhatásról.
Célja: Fórumot biztosítani a szabad véleménynyilvánításnak életről és megélhetésről, konkrét intézkedések követelése, hogy meg tudjunk élni.
Fel akarjuk emelni a hangunkat az élethez való legalapvetőbb emberi jog folyamatos sérülése (kilakoltatás-fagyhalál, otthonvesztés-öngyilkosság) miatt, az ellen, hogy a lakosság 60 százaléka minden eddiginél rosszabbul él. Konkrét kezdeményezéseket akarunk  megfogalmazni azok érdekében, akiknek nincs miből megélniük, enniük, lakniuk, törleszteniük, emberhez méltóan élniük.

Műholdat bocsát fel Észak-Korea

A lépéssel – amely az ENSZ BT 2009-es határozának megszegését jelenti – Kim Ir Szen születésének 100. évfordulóját ünnepli a kommunista rezsim.

NOL/MTI| 2012. március 16.

A KCNA hivatalos hírügynökség pénteki jelentése szerint a fellövést április 12. és 16. között hajtják végre. A phenjani hírügynökség hangsúlyozta: a műhold földmegfigyelő funkciót lát el, azaz teljes mértékben békés jellegű lesz, és arra is vigyáznak, hogy hordozórakétájának visszahulló darabjai véletlenül se csapódjanak be Észak-Koreán kívüli területre.
A nyugati hatalmak szerint azonban a kommunista állam a Kvangmjongszong-3 műhold felbocsátásával voltaképpen nagy hatótávolságú rakétát végez kísérletet. Így volt ez 2009 áprilisában is, amikor Észak-Koreából ugyancsak az útjára indítottak egy műholdat, de nyugati értékelés szerint valójában nukleáris robbanótöltet célba juttatására alkalmas rakétát tesztelt. Nyugati megfigyelők szerint a műhold nem érte el a világűrt, Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig kötelező határozatban tiltotta meg, hogy  a kommunista ország ballisztikus rakétákkal kísérleteket folytasson. Phenjan legnagyobb hatótávolágú rakétája, a Taepodong-2 az Egyesült Államok területét is eléri.
Dél-Korea a hír kapcsán provokációról beszélt, de aggályait fejezte ki Japán is. Az észak-koreai rezsim alig egy hónapja egyezett bele, hogy 240 ezer tonna amerikai élelmiszersegélyért cserébe felfüggeszti a nagy hatótávolságú rakétákkal folytatott kísérleteket.

Mit kíván a dolgozó ember ma? A Munkáspárt 12 pontja