Vegyes érzelmekkel vettem részt a rendvédelmi dolgozók szakszervezetének október 1-i gyűlésén. Előző nap még a társadalmi párbeszédre is elmentem, és megmondom őszintén, nem örültem, hogy legfeljebb 40-50 ember jött össze, s aznap nem voltak többen a Clark Ádám téri ülősztrájkon sem. Október 1-jén sokan voltunk, de ha Orbán Viktor kinézett az ablakon, nyugodtan mondhatta kollégáinak: fiúk, minden rendben! A kapitalizmus szilárdabb, mint valaha.
Miért nem vagyunk százezren? Miért nem tudunk annyi embert mozgósítani, hogy Orbán Viktornak nyugtalan éjszakája legyen? Persze, ezt is gyakorolni kell. Emlékszem, néhány éve a portugál dolgozók az EU-csúcs idején rendeztek egy nagygyűlést. Lisszabon utcái hetekkel előtte tele voltak plakátokkal. Nálunk plakátot legfeljebb az Interneten láttál, az pedig nem ugyanaz. De van itt más is. Egy tüntetés akkor sikeres, ha kézzel fogható célja van, amivel az emberek azonosulni tudnak. A mostani rendezvényeknek sokféle célja volt, a rendvédelmi dolgozók nyugdíjkedvezményének megőrzésétől az alkotmány módosításáig. Szép, világos célok, csakhogy az első a társadalom jelentős részét nem foghatja meg, a másikat pedig irreálisnak tartja. A szakszervezetek vezetői jóindulattal szóltak hozzá, de az igazi hangsúlyok nem jöttek át. Volt bőven nemzeti jelszavakból, ki tudja, milyen megfontolásból még a Himnuszt is elénekelték, csak az nem volt világos, hogy a dolgozó tömegeknek mi a dolguk. A történelmi párhuzamok - enyhén szólva - sántítottak. Nehéz megmondani, hogy hogyan jött ide a D-nap, mi köze a normandiai partraszállásnak a magyar dolgozók küzdelméhez. Az egykori lengyel Solidarnost utánzása sem igazán jó ötlet, mert Walesa úr speciel a dolgozó emberek számára jobb lehetőséget biztosító szocializmus szétzúzására vállalkozott, amit azóta nem kevesen sajnálnak lengyelhonban is. Lehet, hogy most sokan azt mondják: miért bántjuk a szakszervezeteket? Ok legalább csinálnak valamit! Ez igaz! De húsz év alatt valamit azért megtanultunk: lobbizással, együttérzéssel, kellemes őszi vasárnapi együttléttel nem lehet rákényszeríteni a tőkéseket, hogy tegyenek értünk valamit. Ez az út könnyűnek látszik, csak éppen tartós eredménye nem lesz.
A kormány nem partnered, hanem ellenfeled!
„Nem ellenfelek vagyunk, hanem partnerek" - hirdette a nagymúltú Vasasszakszervezet az október 1-i szakszervezeti tüntetésen. Mármint partnerek a kormánnyal. Mondhatni, hogy szép álom, valójában önámítás. Ha nem vetted volna észre, 1990 óta kis hazánkban tőkés rendszer van. A gyár, a bank a tőkések tulajdonában van, a parlamentben az ő embereik ülnek. Miért gondolod, hogy pont a kormány lenne más? Persze, a kormány nemzetről, nemzeti összefogásról beszél, de ebben a nemzetben vannak gazdag tőkések és szegény dolgozók. A kettő nem ugyanaz! A tőkés kevés bérért sok munkát akar tőled, te elviselhető munkáért tisztességes, ahogy szoktad mondani, európai béreket akarsz. Ég és föld! Ebben a kormány nem a te oldaladon áll, hanem a tőkésekén. Ha partnerednek tekinted bármelyik tőkés kormányt, elvesztél. Ha ellenfelednek, és küzdesz azért, hogy neked több jusson a tőkések, az ország megtermelt jövedelméből, van némi esélyed. Választanod kell!
Ha harcolsz, jobban fogsz élni
Ha azt hiszed, hogy a fizetésed a munkádtól, netán a tehetségedtől függ, tévedsz. A tőkés, akinél dolgozol, legszívesebben semmit sem fizetne. Ahogy a gépeknek sem fizet. Ezt azonban nem teheti meg, mert másnap reggel is szüksége van a munkádra, és a gépektől eltérően neked enned is kell, sőt még a családodról is gondoskodni kell. Itt van az a minimum, amit a mai fejlett tőkés világban neked a tőkés kifizet. Németországban ez több, Magyarországon kevesebb, Kínában még kevesebb. A tőkés azonban okos. Hozzátesz még valamit, hogy ne lázongj, ne sztrájkolj, csak dolgozz. Ez az a pénz, amiért neked tulajdonképpen semmit sem kell tenned. Példának okáért az Orbán-kormány 92 ezerre emeli a minimálbért. Mi ez? Gondoskodás a szegényebb rétegekről? Társadalmi szolidaritás? Egy fenét! Semmi más, mint az előrelátó tőkés lépése azért, hogy te megnyugodj. Nem sok a 92 ezer, de több, mint eddig volt. Te azonban többet érdemelsz! De ha többet akarsz, azért meg kell küzdeni. Tüntetni, sztrájkolni, rákényszeríteni a tőkést arra, hogy többet adjon neked a profitjából.
A szakszervezet tőkés rendőrért kiált
Mik vannak! A dolgozókat tömörítő szakszervezet kitiltja a Munkáspárt röplapjait az október 1-i tüntetésről. Nem csak kitiltja, még rendőrrel is fenyeget. El tudod képzelni? A dolgozót állítólagosán képviselő szakszervezet a tőkés állam rendőrét hívja a Munkáspárt ellen! Tudod, hogy mi volt ebben a röplapban? Harcolj, munkás, harcolj dolgozó az új Munka Törvénykönyve ellen! Mi veled vagyunk! Mi az, ami zavarta a rendezőket?
