A FIDESZ-KDNP jelöltje nyerte az időközi választást Karcagon

Időközi önkormányzati választás volt Karcag 2-es számú választókörzetében március 1-én. A választást azért kellett kiírni, mert az októberi választáson győztes képviselő a megyei önkormányzat elnöke lett, ezért a karcagi képviselői megbízásról lemondott. A részvétel 38 százalékos volt.
A 745 érvényes szavazat megoszlása a négy jelölt között a következő:
1. Dr. Kanász-Nagy László (FIDESZ-KDNP) 401

2. Lengyel János (Jobbik) 258

3. Magyar Ildikó Zsuzsánna (független) 68

4. Nagy József (Munkáspárt) 18

A győzelmet tehát a FIDESZ-KDNP jelöltje szerezte meg. Az önkormányzat összetétele nem változott: a FIDESZ-KDNP nyolc, a Jobbik kettő, a Karcagi Ipartestület pedig egy képviselői hellyel rendelkezik a 11 tagú képviselőtestületben.

A Munkáspárt jelöltje kivizsgáltatná a karcagi korrupciós ügyleteket

Időközi választás Karcagon:

Nagy József (Munkáspárt)

Időközi választás lesz Karcagon május 1-én a 2-es választókerületben, mert a tavaly októberi önkormányzati voksolás győztese lemondott képviselői mandátumáról, és a megyei önkormányzat tagjai a testület elnökévé választották. A megüresedett képviselői helyért a Magyar Munkáspárt idősebb Nagy Józsefet indítja. A jelölt a Munkáspárt karcagi szervezetének vezetőségi tagja, kísérleti fizikus, feltaláló, hivatásos katonatiszt, matematika-fizika-munkavédelmi szakos tanár, jelenleg nyugdíjas, több internetes hálószem adminisztrátora (Balrad, Red-Help).

1939-ben született Karcagon. Általános iskoláit Karcagon, a mai Református Általános Iskolában végezte. Reál érdeklődésű, fizika szakkörös tanuló volt. A gimnáziumot Karcagon a Gábor Áron Gimnáziumban érettségivel fejezte be dr. Csávás István tanítványaként. A gimnázium alapító KISZ-titkára volt. Érettségi után az OTP-nél volt könyvelő.

Bevonulása után elvégezte az egyesített tiszti iskolát. Tűzszerészként részt vett a vasfüggöny aknamentesítésében. Rendőrtiszti iskolát is végzett, és nyomozó volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint sikkasztási specialista. Itt kutatta a cigánybűnözés témáját. Dolgozott együtt Pásztor Albert ezredessel, aki tavaly októberben Miskolcon volt polgármesterjelölt.

A Munkáspárt városi alapszervezetének vezetőségi tagjaként évekkel ezelőtt a párt kongresszusán már javasolta az alapjövedelem bevezetését, a büntetőügyekben az áldozatok védelmének fokozását, a választási visszaélések gyorsabb kivizsgálását. Mint érintett aktívan harcol a devizahitelesek károsultjaiért. Amennyiben bejut a karcagi önkormányzatba, kivizsgáltatja a karcagi korrupciós ügyeket.

A szavazólapon a négy jelölt közül a harmadik helyen található. Mivel egyetlen baloldali párt (MSZP, DK, Együtt–PM, Liberálisok) sem indul a választáson, ő az egyetlen baloldali jelölt.

Gazdasági téren a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a melléküzemágak visszaállítását akarja elérni. Nagy Tiborral, a volt Május 1. TSZ elnökével találták ki és valósították meg azt, hogy a növénytermesztés is szakma legyen (és ezzel együtt nyugdíjas állás), a karcagi nyugdíjasok egy része az ebből a munkából szerzett nyugdíjból él ma.

Célja továbbá megállítani a karcagi fiatalok elvándorlását. A kisiparosok, a magángazdák nem tudnak négyezer munkanélkülit foglalkoztatni a városban, és ezen a kormányzat által favorizált közmunka sem tud érdemben segíteni. Szükség lenne szilárd burkolattal ellátni azokat a karcagi utcákat, amelyek még nincsenek teljes hosszukban leaszfaltozva (Damjanich utca).

A Munkáspárt karcagi jelöltjeinek eredményei a 2014. évi önkormányzati választásokon

1	Madarasi út 1-3. (Református Gimnázium)	Nincs jelölt
2	Zöldfa utca 48. (Kátai Gábor Kórház)	Nincs jelölt
3	Dózsa György út 4. (volt Általános Iskola)	Czinege József	2	426	0,47
4	Zöldfa utca 32. (Óvoda)	Czinege József	3	357	0,84
5	Dózsa György út 5-7. (Déryné Művelődési Központ)	Nagy Józsefné	10	354	2,82
6	Zádor utca 3. (Általános Iskola)	Nagy Józsefné	3	340	0,88
7	Kossuth tér 4. (Általános Iskolai Központ)	Nagy József, ifj.	7	377	1,86
8	Kossuth tér 11-13. (Tüdőszűrő helye)	Nagy József, ifj.	6	316	1,90
9	József Attila utca 2. (Egyesületi Ház)	Horváth Sándor	13	467	2,78
10	Püspökladányi út 33. (Családsegítő Központ)	Horváth Sándor	16	361	4,43
11	Arany János utca 13-15. (Általános Iskola)	Horváth Sándorné	18	389	4,63
12	Villamos út 109. (Városgondnokság)	Horváth Sándorné	22	335	6,57
13	Szentannai Sámuel utca 18. (Középiskola)	Czinege Piroska	6	344	1,74
14	Kisújszállási út 112. (Általános Iskola)	Czinege Piroska	8	303	2,64
15	Kisújszállási út 24. (Tiszamenti Reg. Vízművek)	Nagy József, id.	14	359	3,90
16	Kisújszállási út 45. (Szakiskola)	Nagy József, id.	10	459	2,18

A Munkáspárt karcagi jelöltjei az önkormányzati választásra

A Munkáspárt, egyetlen baloldali pártként, egy körzetet leszámítva mindenütt indul az október 12-ei önkormányzati választáson Karcagon. A pártnak városi kompenzációs listája is van (erre közvetlenül nem lehet szavazni, csak az egyéni jelöltekre leadott szavazattal), valamint a karcagi szavazók a megyei önkormányzat kialakításába is beleszólhatnak, mert a Munkáspárt itt is listát állított. A Fidesz-KDNP és a Jobbik polgármesterjelöltjén kívül egy független jelölt is összegyűjtötte az ajánlásokat, azaz hárman versenyeznek a polgármesteri székért a városban. A városi képviselőjelöltek között csak a Fidesz-KDNP, a Karcagi Ipartestület és a Jobbik indít mind a nyolc körzetben jelöltet, a Munkáspárt hét, a Magyar Igazság és Élet Pártja öt körzetben volt képes erre. Ugyanennek az öt pártnak van kompenzációs listája, vagyis csak nekik van esélyük arra, hogy a három listás képviselői helyet megszerezzék. Más párt nem indít képviselőjelöltet egyetlen körzetben sem: sem a Lehet Más a Politika, sem a Magyar Szocialista Párt, sem az Együtt 2014, sem a Demokratikus Koalíció, sem a szocdemek, sem Fodor Gábor liberálisai, sem Bokros Lajosék. Kérjük, szavazzanak az egyetlen karcagi baloldali párt: a Munkáspárt egyéni jelöltjeire és megyei listájára.

A Munkáspárt képviselőjelöltjei Karcagon:

1-es körzet (4 induló): nincs jelölt

2-es körzet (6): Czinege József mezőgazdasági gépész, jelenleg munkanélküli, közmunkát végez a városban

1969-ben született Karcagon.

Édesapja a Május 1. Tsz-ben dolgozott mint vegyszeres traktoros. Édesanyja háztartásbeli. A Kováts Mihály Általános Iskolában végzett, bejáróként. Naponta több kilométert kerékpározott, hogy a tanyáról jó iskolában tanuljon. Varga Mihály jelenlegi nemzetgazdasági miniszter osztálytársa volt. Édesapja foglalkozását kívánta folytatni, ezért Kunhegyesen növénytermesztő-gépész szakmát tanult.

Ezt követően Kalocsán elvégezte a tiszthelyettesképző iskolát, és harckocsizó tiszthelyettes lett. Első beosztása Tapolcán volt. Itt mint század szolgálatvezető ténykedett. Amikor az alakulatát felszámolták, őt őrmesterként szerelték le. Rövid ideig a bauxitbányában is dolgozott, de azt is bezárták.

Jelenleg álláskereső, és áldozata a Csillagszem Állatvédő Alapítvány állatmentésnek álcázott törvénytelen eljárásának: állataik elkobzásának. Családalapításra nem is gondolhat, mivel ennek nincsenek meg az anyagi feltételei.

Közmunkásként jelenleg 50 cigány dolgozik a keze alatt.

A szavazólapon a hat jelölt közül a hatodik helyen található.

3-as körzet (5): Nagy Józsefné gyermekgondozónő, óvónő, jelenleg nyugdíjas

Karcagon született 1940-ben. Édesapja, édesanyja, a Karcagi Téglagyárban dolgozott. Ő maga is téglagyári munkásként kezdte az életet. Később Budapesten gyermek gondozónői képesítést szerzett. A gimnáziumot Karcagon, Debrecenben és Miskolcon végezte. Érettségit a miskolci Földes Gimnáziumban tett, Hajdúböszörményben szerzett óvónői képesítést. Két fiúgyermek édesanyja. Orvosasszisztens, házi betegápoló, csoportvezető óvónő volt. Utolsó munkahelye a csopaki rendőrtiszthelyettesi iskola volt, ott egészségügyi előadóként dolgozott. Ma karcagi lakos, a Munkáspárt vezetőségi tagja volt több évig.
Részt vett a cigánybűnözés megelőzhetőségének kutatásában a Borsod Megyei Rendőr Főkapitányságon. Ott pályázatot is nyert. Támogatta géppel és szaktanácsadással Karcagon az Északi Cigányvároson a baptista imahely létrehozását. Mint a gyermeknevelés szakértője támogatja az egy asszony – egy gyerek gondolatának bevezetését – a gyermekszegénység, az éhezés megakadályozása céljából. Főként a cigánylányokat kell erről meggyőzni.
Szükséges az alapjövedelem vagy minimáljövedelem bevezetése,mivel a gépesítés mai színvonalán nem lehet mindenkinek munkát biztosítani. Küzd azért,hogy ez 120 ezer forint legyen fejenként és havonta. Az ipari tanulók esetében a munkavédelem rendkívüli fontosságát szorgalmazza, különös tekintettel a legutóbbi, Farkas Józsefet ért halálos balesetre – ő a kukoricacímerezés közben kapott fertőző megbetegedést.
Szorgalmazza a devizahitelek, egyáltalán a lakást, a lakhatást érintő hitelek eltörlését: a magyar lakosság elszegényedését meg kell állítani.
A szavazólapon az öt jelölt közül a második helyen található.

4-es körzet (5): ifjabb Nagy József repülőmérnök, hivatásos katonatiszt, évek óta munkanélküli, a Kossuth téri toronyházban most lakoltatták ki, a lakást a valós érték töredékéért elárverezték

Karcagon született 1963-ban. Édesapja hivatásos tiszt, édesanyja képesített óvónő. Az általános iskolát Miskolcon, a középiskolát Diósgyőrben, a Kohóipari Szakközépiskolában végezte .Képesített kohász. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán szerzett repülőmérnöki képesítést. Beszél oroszul.
Első beosztása a taszári repülőtéren a javító osztály parancsnoka volt, az alakulat gyakorlati felszámolásáig. Ez az alakulat települt 1956 után Kunmadarasról Taszárra.
Többször dolgozott Tengizben is, de most gyakorlatilag munkanélküli, mivel repülőmérnökökre Magyarországon nincs szükség (a Malévot is felszámolták).
Középiskolás kora óta tagja a pártnak.
Devizahiteles. Egy hete árverezték el a lakását a Kossuth téren. Mindent tud a rendszerváltás bűneiről. Ajánljuk, hogy szavazzanak rá, mert gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik a mostani rendszer minden aljasságáról.
A szavazólapon az öt jelölt közül az első helyen található.

5-ös körzet (5): Horváth Sándor, a Munkáspárt karcagi elnöke, géplakatos, traktoros, munkavédelmi technikus

Évtizedek óta a Munkáspárt helyi elnöke. Két önkormányzati ciklusban, nyolc éven át volt önkormányzati képviselő Karcagon. Köztiszteletnek örvendő munkáspárti politikus. A párt megyei alelnöke, tagja volt a Központi Bizottságnak is.

A szavazólapon az öt jelölt közül a harmadik helyen található.

6-os körzet (4): Horváth Sándorné orvosasszisztens, nyugdíjas

Rendszeresen indul a Munkáspárt jelöltjeként az önkormányzati választásokon. A városi rendelőintézetben évtizedeken át orvosasszisztens volt, nagyon sokan ismerik.

A szavazólapon a négy jelölt közül a második helyen található.

7-es körzet (4): Czinege Piroska nőiszabó, évek óta munkanélküli, a Csillagszem állatvédő alapítvány karcagi állatlopásának egyik károsultja

1971-ben született Karcagon. Édesapja a Május 1. Tsz-ben dolgozott traktorosként. Édesanyja háztartásbeli volt, és nevelte a tanyán a négy gyermekét. A család mindig állattenyésztéssel foglalkozott.
Az általános iskolát bejáróként a Kovács Mihály Általános Iskolában kezdte meg. Majd zöldségtermesztő szakmunkás bizonyítványt szerzett Jászapátiban, hogy kertészként tudjon elhelyezkedni. Ezt követően a Szentannai Sámuel Szakközépiskolában szerzett mezőgazdasági áruforgalmazó képesítést, és leérettségizett.
A rendszerváltás után varrónőként helyezkedett el a Háziipari Szövetkezetben, Kisújszálláson a Kuntex Kft.-nél. Megpróbálkozott Németországban állatgondozóként elhelyezkedni, de elfelejtették a bérét kifizetni.
Jelenleg álláskereső és harcos személyiség. Amikor a Jobbik megyei alelnökének felesége a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány nevében elkobozta 1 db bikájukat és 11 db üszőjüket, ő vette kézbe a dolgot és írt 300 levelet a hatóságoknak és pártoknak. Így került kapcsolatba a Munkáspárttal. Közösen bebizonyítottuk, hogy lopás történt. Abonyi Mónika nem jogerősen végrehajtható börtönbüntetést kapott a Karcagi Járásbíróságon, és 2.5 millió forint kártérítést kell fizetnie a családnak.
A Munkáspárt Karcagi Szervezete ezért jelölte képviselőnek: talpraesett, okos asszony.
A szavazólapon a négy jelölt közül a harmadik helyen található.

8-as körzet (4): idősebb Nagy József, a Munkáspárt karcagi szervezetének vezetőségi tagja, kísérleti fizikus, feltaláló, hivatásos katonatiszt, matematika-fizika-munkavédelmi szakos tanár, jelenleg nyugdíjas, több internetes hálószem adminisztrátora

1939-ben született Karcagon. Általános iskoláit Karcagon, a mai Református Általános Iskolában végezte. Reál érdeklődésű, fizika szakkörös tanuló volt. A gimnáziumot Karcagon a Gábor Áron Gimnáziumban érettségivel fejezte be dr. Csávás István tanítványaként. A gimnázium alapító KISZ-titkára volt. Érettségi után az OTP-nél volt könyvelő.

Bevonulása után elvégezte az egyesített tiszti iskolát. Tűzszerészként részt vett a vasfüggöny aknamentesítésében. Rendőrtiszti iskolát is végzett, és nyomozó volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint sikkasztási specialista. Itt kutatta a cigánybűnözés témáját. Dolgozott együtt Pásztor Albert ezredessel, aki most Miskolcon polgármesterjelölt.

Matematika (számitástechnika)-fizika-munkavédelmi szakos tanár. Több találmánya katonai jellegű. A Haditechnikai intézet külső munkatársa is volt. A Munkáspárt városi alapszervezetének vezetőségi tagjaként a párt kongresszusán javasolta az alapjövedelemmel kapcsolatos csatlakozást, a büntetőügyekben az áldozatok védelmének fokozását, a választási visszaélések gyorsabb kivizsgálását. Mint érintett aktívan harcol a devizahitelesek károsultjaiért.

A szavazólapon a négy jelölt közül a második helyen található.

***

A megyei önkormányzati szavazólapra öt párt jutott fel: a Fidesz-KDNP, a MUNKÁSPÁRT, a Jobbik, a Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció. A Munkáspárt listáján Horváth Sándor karcagi elnök a második helyen található.

További információ: http://www.munkas.eoldal.hu/cikkek/valasztas-2014-osz/a-munkaspart-karcagi-jeloltjei-az-onkormanyzati-valasztasra.html

Bárhol a világon ennek a negyedéért felkötötték volna már Orbánt

Amerikai Népszava 2014. január 24. péntek 10:23 | Bartus László
Budapest - Orbán és rendszere átlépett egy határt. Lehet hazudni a rezsiről, szét lehet lopni az államot, lehet elosztani a trafikokat, budi helyett stadiont építeni a kert aljába. Egyet nem lehet: ipari méretekben elpusztított gyerekek, csecsemők, asszonyok és öregek, nők és férfiak, gázkamrába hurcolt és tömegsírba dobált emberek emlékét meggyalázni, az őket brutálisan bevagonírozó csendőröket tisztára mosni, Adolf Hitler szövetségesét rehabilitálni, a felelősséget elhárítani, és az egész magyar történelmet meghamisítani. Orbán a náci emlékművel ezt megteszi. Olyan erőszakot hajt végre a nép lelkén, amelyet nem lehet eltűrni, ez lázadáshoz vezet.
Orbán Viktor nem isten, hanem egy felcsúti politikus, akit négy évre megválasztottak miniszterelnöknek. Ez az ember ezt nem vette tudomásul, hanem az elmúlt négy évben kisajátította az országot, megváltoztatta a társadalmi rendet, elvette a polgárok jogait, a sötét középkorba lökte vissza szellemileg az országot. Egymagában eldöntötte, hogy átalakítja a Kossuth teret, szobrokat állít és dönt, átírja az Alkotmányt. Kisajátított mindent, lerombolta a végrehajtó hatalom minden kontrollját. Magánosította az állam vagyonát, a Magyarország nevű vállalkozás neki termel. Jobbágysorsba döntötte a "munkaalapú társadalom" kezdetű primitív szöveggel az országot, miközben egy kiváltságos réteg dőzsöl, a legpofátlanabb módon nyúlja le a köz vagyonát, amelyhez a köz jó képet vág. Urizál, vadászatra jár egy mihaszna kontraszelektált talpnyaló réteg, Lázár János nevű senkik százmilliárdok fölött rendelkeznek.
Mindezt tétlenül nézte a nép és az értelmiség. Mindenki türelmesen várta, mi lesz ebből. Amíg van mit enni, van hol dolgozni, amíg nem muszáj konfrontálni, nem kell erőszakhoz folyamodni, addig mindenki kerülte a gondolatát is annak, hogy ellene álljon ennek a bűnszervezetnek. Elnézték, hogy megdöntötte az alkotmányos rendet, pedig az egy államellenes bűncselekmény, eltűrték, hogy elvegyék a nyugdíj-megtakarításukat, hajlandóságot mutattak arra, hogy tudomásul vegyék az új rendszert, és egy választási csaláshoz asszisztáljanak, illegitim önkényuralmat legitimáljanak. Orbánnak szerencséje volt, mert sehol a világon még egy ilyen türelmes népet nem talált volna. A világ bármely pontján ennek a negyedéért felakasztották volna az első fára.
Most egy olyan határhoz érkezett, amikor ez a türelmes - és sok tekintetben bamba - nép nem tűrhet tovább. Hazudozhatnak a rezsiről, de népirtásról nem hazudozhatnak. Nem tagadhatják le, hogy kik hajtották a család felét marhavagonba, kik keresték a szeretett szülők valamennyi testnyílásában az aranyat és a pénzt, kik küldték a rámpára az öt-hatéves kislányokat és kisfiúkat, hogy utána tömegsírban végezzék. Nem írhatja át Orbán Viktor a magyar történelmet, nem gyalázhatja meg a tömeggyilkosságok áldozatait, a hozzátartozóikat és az egész magyar népet sem, amely ennek a bűncselekmény sorozatnak nagyobb áldozata, mint azok a zsidók, akiknek a vágóhídra hajtását ők tétlenül és közömbösen végignézték. Ott van vége, amikor a gyermeket kitépték az anyja kezéből, és hazudni akarnak arról, hogy ezt ki tette.
Orbán, itt van vége! Elég volt! Ezt már nem!
Lehet gyurcsányozni, lehet felfújt pulyka módjára ostoba baromságokat beszélni a hanyatló Nyugatról, Móricka mondhat nagy jövendöléseket a korszakváltásokról. Kicserélheti az utcanévtáblákat, elüldözheti az ország ifjúságának színe-javát. De azt, hogy Adolf Hitler cimborájából, egy korlátolt, politikai analfabétából, egy tömeggyilkos idiótából hőst csináljon, átírja a magyar történelmet, egy hazug világba kényszerítse az Európai Unióba tartozó ország lakosságát, és egy sunyi antiszemita, fasiszta rendszert vezessen be, ahol feltépi a legfájóbb sebeket, azt már nem. Elég volt a nácikból, a menetelő rasszista csőcselékből, a magukat történésznek nevező agyalágyult hülyékből, a képmutatásból, a kettős beszédből, a Mein Kampf felmondásából. Nem fogjuk elnézni, eltűrni, megengedni, hogy tovább hülyének nézz bennünket, és mi pedig eljátsszuk a hülyét. Orbán átlépett egy határt, és ha most nem áll meg, akkor neki vége. Öcsi, ha nem vigyázol, te lógni fogsz. Elérkeztél a falhoz. Nem sok idő kell, és az emberek befejezik az értelmetlen aláírás gyűjtögetéseket, felhívásokat és tiltakozásokat, pótcselekvéseket, kiszállnak a fotelból, és kimennek az utcára, hogy megkeressenek téged. Ennek nagyon rossz vége lesz. Ha fel mersz építeni egy német megszálló emlékművet, és azt mered mondani, hogy a magyarokat a nácik kényszerítették a deportálásokra, és a magyarok nem tehettek semmiről, ha meghamisítod a közelmúlt történelmét, ha felszabadítod a náci gyűlölet démonait, az antiszemitizmusban rejlő pokoli erőket, akkor neked véged van. Lehet, hogy nem most mennek ki az utcára megtekerni a nyakadat, de biztos lehetsz benne, hogy ha ezt meg mered csinálni, itt fordulóponthoz érkeztél. Amint leleplezitek ezt a mocskot, elszakad egy szál, és attól kezdve, kisfiam, a te perceid meg vannak számlálva. Ellenség vagy, gyilkosok barátja, potenciális gyilkos és gonosztevő, egy megszálló, akivel szemben fel kell lépni, akit el kell zavarni, akivel szemben minden eszköz megengedett.
Jól vigyázz, mit szabadítasz magadra és az országra. Lehet, hogy a felszínen semmi nem látszik. De a szívek megváltoznak, akik eddig elhúzódtak, belső emigrációba vonultak, tanácskozni kezdenek. Nem lesz egyetlen nyugodt perced és éjszakád, soha nem tudhatod, melyik percben tör ki a vulkán, amely elsöpör. Olyan rétegét sérted az emberi léleknek, amely mindennél fontosabbá teszi, hogy eltakarodj. A leggyűlöltebb és legutáltabb ember leszel a földön és a magyar történelemben azért, amit az országra szabadítottál. Egy olyan országra, amely békében élhetett volna a szabad és demokratikus világ részeként, békében a szomszédaival és belül egymással. De te a pokol száját nyitod meg, minden ok nélkül. Nem tudod, hogy a náci sassal és a Gábriel arkangyallal milyen erőket szabadítasz az országra. És nem tudod, hogy azzal szemben milyen elementáris erő fog feltörni.
Megcsinálhatod, lehetséges, hogy csend fog körülvenni, de az a vihar előtti csend lesz. Attól a perctől kezdve neked véged. Olyan dologba avatkozol, amely fölött nincs hatalmad. Attól kezdve nem számít, hány évig uralkodsz még.
Neked véged. Életveszélyessé váltál, akit el kell takarítani. Mostantól ellenség vagy. Te vagy az a sas.

A parlamentben a munkahelyteremtés lesz a fő feladatunk: aki akar, dolgozhasson

Pozsonyi Pétert és Dull Krisztián Norbertet mutatta be nyilvános sajtótájékoztatóján a Magyar Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula február 8-án, szombat délelőtt Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Kunszentmártonban, Törökszentmiklóson és Mezőtúron.

Mi olyan világot akarunk teremteni, ami a gazdagokról és a pénzről szól. Olyan világban akarunk élni, ahol jól érzi magát a munkás, a dolgozó ember. Mi azért megyünk a parlamentbe, hogy 25 év után végre a dolgozó ember jelen legyen, és képviselete legyen az Országházban - ezt mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke Törökszentmiklóson, a piactéren.

Az elnök emlékeztetett arra, hogy 1989 óta egyetlen munkás nincsen a parlamentben, aminek az eredménye mindenki által látható: az ország jelenlegi vezetői, hatalmon lévő politikusai minden adóterhet a szegényekre hárítottak át. Utalt arra, hogy voltak ebben az országban szebb idők is, mégpedig a szocializmus idején - amikor az ország nem a turkálókba járt ruháért, mert volt mindenkinek pénze rendes ruhát vásárolni, és nem kellett külföldi munkaadónál állásért könyörögni, mert voltak magyarországi üzemek, termelőszövetkezetek, ahol mindenki dolgozhatott.

Thürmer Gyula kiemelte: a Munkáspárt biztos munkát, ezzel együtt biztos jövedelmet akar, mert így mindenkinek biztos, kiszámítható jövője lesz majd. A munkahelyteremtésről nem beszélni kellene, hanem cselekedni ennek érdekében. Amíg azonban külföldi tulajdonú üzletekkel, boltokkal van tele az ország, és olyan külföldi termékekkel, amelyeket mi, magyarok is meg tudnánk termelni, addig nem beszélhetünk magyar mezőgazdaságról és iparról.

Az elnök beszélt arról is, hogy a százmillió forint feletti vagyonnal rendelkezők fizessenek egyszeri, 45 százalékos vagyonadót, és ezenfelül akinek az átlagosnál nagyobb rendszeres jövedelme van, az arányosan fizessen több adót, nagyobb mértékben járuljon hozzá a kiadásokhoz. Ezeket a bevételeket pedig az ország önmagára költse: az ingyenes oktatásra és egészségügyre. A Munkáspárt ezért akar a parlamentbe kerülni, ennek érdekében tisztességes, becsületes munkásokat, dolgozókat indít az egyéni választókerületekben és az országos listán. - Olyan jelöltjeink vannak, mint önök: mint a társadalom többsége. Vannak közöttük munkások, pedagógusok, pályakezdő fiatalok - mondta Thürmer Gyula.

Törökszentmiklóson, Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókerületében Pozsonyi Péter, a martfűi cipőgyár korábbi dolgozója indul. Karcagon, a hármas számú választókerületben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő, a helyi háziorvos mellett dolgozó szociális munkás a Munkáspárt jelöltje.

A Munkáspárt elnöke sok piaci árussal és vásárlóval váltott szót Kunszentmártonban és Törökszentmiklóson is. Akadt, aki az irreális vállalkozói közterheket nehezményezte, más azt tudakolta, hogy vajon a Munkáspárt tud-e munkát adni azoknak, akik valóban dolgozni akarnak. - Ha parlamenti képviselőink lesznek, munkahelyeket akarunk teremteni, hogy aki akar, tehát ön is, dolgozhasson. Nekünk nem az a lényeg, hogy milyen kormány alakul a választások után, hanem az, hogy ha mi elég szavazatot kapunk, változtassunk azon, ami most folyik az országban - válaszolt az elnök.

Az ország fejlesztéséhez pénz kell, és Magyarországon van pénz, csak az nem ott van, ahol lennie kellene. Az elmúlt években néhányan milliárdosok lettek, de az ország lakosainak döntő többsége szegénységben, létbizonytalanságban él. Eközben még a minimálbér is adóköteles lett, csakhogy sokan még ezt az összeget sem kapják meg, mert nem nyolc órára jelentik be őket - mindezt már a mezőtúri városi televíziónak nyilatkozta Thürmer Gyula. Az elnök utalt arra, hogy a magyar mezőgazdaságban nem egymillióan dolgoznak már, hanem csak tizedannyian. Ebben az ágazatban, de az építőiparban is szükség lenne munkahelyekre, hiszen ez egyrészt megélhetést jelentene sokaknak, másrészt nem hulladék minőségű külföldi élelmiszert ehetne az ország, valamint a fiatalok jóval olcsóbban juthatnának lakáshoz.

Kádár János olyan jól csinálta, hogy nem tudunk leszokni róla

Kádár János olyan jól csinálta, hogy nem tudunk leszokni róla

Wirth Zsuzsanna 2013. 05. 28. 07:06 origo.hu

Aki nem követi Kádár János észjárását, és letér az útjáról, jobb, ha elfelejti a hatalmat - nagyjából ez a kép rajzolódik ki, ha megnézzük, hogy mit szerettek az emberek az utolsó pillanatig a Kádár-rendszerben, és mit sírnak vissza belőle. A kádári hagyománnyal csak párszor próbáltak szakítani a magyar politikusok, és az Orbán-kormány sem igazán mer szembemenni a berögződéseinkkel.

A Kádár-korban élni maga volt a boldogság. A magyar társadalom nagyobbik hányada gondolkodik így még ma is, a közvélemény-kutatások ebben egymást erősítik. Például az a felmérés, amelyből az derült ki, hogy tízből hat felnőtt szerint a második világháború és a rendszerváltás közötti időszak volt a legboldogabb a magyarok életében. Arányuk a 2001-es 53 százalékról 2008-ra 62 százalékra nőtt.

Kádár Jánostól kénytelenek tanulni a mai politikusok is, ugyanis az elvárások még mindig ugyanazok. A rendszerváltás után egymást követő magyar kormányok intézkedései alapján pedig elég egyértelmű, hogy a politikusok tisztában vannak ezzel a helyzettel.

A néhai Közvéleménykutató Intézet (MKI) eddig nem nyilvános, 1989-ben készült felméréseiben kerestük a választ arra, hogy mit szerettek az emberek igazán a Kádár-rendszerben. Azért éppen ebből az évből, mert a rendszerváltás kellős közepén már kevés okuk volt a magyaroknak arra, hogy eltitkolják a véleményüket a kérdezősködő szociológusok elől, viszont bőven volt okuk számvetést készíteni az utolsókat rúgó szocialista berendezkedésről. Megnéztük azt is, hogy milyen intézkedésekkel táplálták az előző kormányok a Kádár-korban kialakult elvárásokat, és hogyan próbált ezeknek megfelelni Orbán Viktor - egyébként korszakváltást hirdető - második kormánya is.

1. A magyar politikus legyen puritán, mint Kádár János

1989 júliusában, Kádár János halála után a válaszadók jóval több mint fele, 50-60 százaléka ítélte inkább hasznosnak Kádár politikáját. Ráadásul nemcsak alacsonyabb státuszú és iskolázatlanabb rétegek támogatták, hanem a felsőfokú végzettségűek és a vezető beosztásban dolgozó értelmiségiek is. A megkérdezettek húsz százaléka volt azok közé sorolható, akik egyértelműen szerették Kádárt, szerintük "személyében a magyar nép egyik nagy jótevőjét" és a "magyar politikai élet egyik legnagyobb személyiségét" vesztette el. Egy másik 1989-es kutatásból az derült ki, hogy Kádár személyiségéből főként puritánságát és közvetlenségét tartották pozitívnak az emberek. "Én szeretem Kádárt" - fejezte ki az egyik válaszoló a szimpátiáját, és 87 százalékuk azt mondta, mindig is pozitív véleménnyel volt róla.

A politikus ne legyen túl gazdag, az autója, a háza, a ruhája ne legyen túl menő - Rogán Antal közismert Louis Vuitton táskája ma is kirívó luxuscikknek számít, legalábbis kivételes abból a szempontból, hogy a Fidesz frakcióvezetője nem csinál titkot belőle, hogy van ilyenje. A politikusok többsége azonban visszafogottságot mutat magáról a külvilág felé. Ha egy politikus túl nagy házat épít, látványosan drága autóval jár, túl jó helyre utazik nyaralni, akkor ezzel szerepelni fog a bulvárlapokban. Papíron a parlamenti képviselői illetmények sem magasak, évről évre nyilvánosságra hozott vagyonbevallásuk szinte semmi kézzelfoghatót nem tartalmaz, többen pedig nyilvánvalóan nagyobb lábon élnek, mint ami ebből kiderül, mégis titkolják, nehogy magyarázkodniuk kelljen miatta. A politikusok ma is szívesen vegyülnek el a hétköznapi emberekkel, hogy demonstrálják, ők is közülük valók: Gyurcsány Ferenc emlékezetes akciója volt, amikor beköltözött az Avas lakótelepre, de Orbán Viktor is vevő az ilyesmire. Legutóbb egy vidéki trafikoshoz állított be, a trafikbotrány miatt kissé balszerencsés módon.

2. A lényeg, hogy sok minden legyen ingyen

Mi volt a legjobb az előző rendszerben? - A rendszerváltás közepette erre is rákérdezett az MKI. 1989 szeptemberében végzett kutatásukból az derült ki, hogy "a létező szocializmus piaci jellegű és pluralista irányú megreformálásának igénye mellett a szocializmus eredményének könyvelik el az emberek az ingyenes, mindenki számára biztosított oktatást (61 százalék egyetért), az ingyenes orvosi ellátást (58 százalék egyetért), valamint az államilag garantált nyugdíjat (55 százalék egyetért), s ezeket a többség vélhetőleg meg is akarja tartani".

A rendszerváltás utáni magyar kormányok sokáig nem is nagyon mertek hozzányúlni a szorosra húzott szociális hálóhoz. A Bokros-csomagot ugyan vállalta a Horn-kormány, de ennek jelentős szerepe lehetett a következő választás elvesztésében, azaz nagy politikai áldozattal járt. Az első Orbán-kormány ezzel szemben még bővítette is a lehetőségeket, mindenkinek ingyenessé tette az első diploma megszerzését. Az állami nyugdíj ma is garantált - csak a magán-nyugdíjpénztári rendszert számolta fel majdnem teljesen a kormány -, több korábbi kampányban is egymásra licitálva ígértek tizenharmadik, tizennegyedik havi nyugdíjat a pártok. A felsőoktatási tandíjat és az egészségügy vizitdíjjal való részben fizetőssé tételét sikeresen állította meg a Fidesz a 2008-as népszavazási kampányával.

3. Mindig legyen egy kicsit jobb

A Kádár-rendszer addig volt igazán sikeres, amíg az életszínvonal folyamatos emelkedésének a látszatát fenn tudta tartani. "Az emberek igen magasra értékelték a hatvanas-hetvenes éveket életszínvonal szempontjából" - foglalta össze az MKI A fordulat éve című 1989-es felmérésében. 1989-ben még a Kádár Jánossal szemben szkeptikusabbak is a politikus javára írták a "gazdasági reform bevezetését", de még a kifejezetten reformpártiak is pozitívnak tekintették a "konszolidáló politikáját", valamint "a '68-as reformot". Az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus alapozta meg ugyanis a szerény egyéni gyarapodást azzal, hogy szabadabb viszonyokat teremtett a jövedelmekben és az árakban. A tömegek életszínvonalának emelése a rendszer egyik legfontosabb célja volt. Ezt a nyolcvanas években már nem lehetett tartani, akkor nőtt is a rendszerből kiábrándultak aránya.

Lakossági igényszint, az MKI 1987-es felmérése

Egy mai családban az alábbiak luxusnak vagy természetesnek számítanak?

IGÉNY	LUXUS (százalék)	TERMÉSZETES (százalék)
Fürdőszoba	3	93
Vízvezeték	1	94
Meleg víz	2	92
Vízöblítéses WC	3	90
Központi vagy etázsfűtés	9	71
Telefon	36	37
Hűtőszekrény	2	93
Automata mosógép	18	59
Sztereó magnetofon	30	43
Lemezjátszó	16	60
Sztereó rádió	20	54
Színes televízió	30	44
Autó	32	44
Üdülőtelek	64	17
Víkendház	66	17
Étterembe járás	65	17
Nyaralás	19	58
Külföldi utazás	59	21
Divatos öltözködés	33	42

Az első Orbán-kormány "három szoba, három gyerek, négy kerék" jelszava tanúskodik arról, hogy az életszínvonal emelésének mindenekfelettiségét pontosan felmérték a politikusok a Bokros-csomag után is. Medgyessy Péter egyik legfontosabb választási ígérete volt a száznapos program - a nyugdíjasok egyszeri juttatást kaptak, a közalkalmazottak 50 százalékos béremelést, az egész osztogatás nettó 150 milliárdba került -, vagy Gyurcsány Ferenc 2005-ös száz lépés programja. Bajnai Gordon volt az egyetlen kormányfő, akinek a választók felé közvetített leghangsúlyosabb üzenete az volt, hogy "fájni fog". A második Orbán-kormány a kampánya során mindvégig tagadta, hogy megszorításokra készülne, sőt arra a tételre épített, hogy az életszínvonal csökkentése nélkül is lehetséges a válságból való kilábalás. A kormány 2010 óta több kiigazítást is végrehajtott, de ezeket vagy külső kényszerre fogta, vagy egyszerűen letagadta.

4. Inkább nyugalom és pénz legyen, mint szabadság

A biztonságérzet az egyik legfontosabb erénye volt az előző rendszernek, még akkor is, ha utóbb kiderült, hogy hamis volt. "A történelmi közgondolkodásban is tetten érhető az utóbbi harminc év legfőbb játékszabálya, az, hogy a társadalom a mérsékelt gazdagodási lehetőségek és a korábbi tömeges zaklatásoktól mentes, békés élet fejében lemondott szabadságjogainak gyakorlásáról" - ez egyértelműen kiderült A fordulat éve című MKI-kutatás eredményeiből. A többség "az állampolgári szabadságot szem előtt tartva lényegesen kevésbé ítélte a Kádár-korszak fénykorát kiemelkedőnek. A kádári kompromisszum ezek szerint húsz évig volt sikeres" - foglalták össze a felmérés készítői az eredményt.

A fordulat éve című MKI-kutatás 1989 decemberéből

Mit szeretne? Az a párt, amelyikre ön szívesen szavazna, melyik célt tekintse a legfontosabbnak? Sorrendben:

1. életszínvonal 2. szabadság 3. függetlenség 4. demokrácia 5. egyenlőség 6. szocializmus 7. kapitalizmus

A jelenlegi kormány számos olyan lépést tett, amely egyes demokratikus intézmények függetlenségét csorbítja, átértelmezte a törvényalkotást, és szinte teljesen kiiktatta a rendszerből a társadalmi egyeztetést. Nemzetközi bírálatokat váltott ki a negyedik alkotmánymódosítás, a jegybank függetlenségének csorbítására vonatkozó kormányzati törekvések és a bírálói szerint a sajtószabadságot korlátozni hivatott új médiatörvény. Mégsem csökkent rohamosan a kormány népszerűsége, a következő választásra pedig a rezsicsökkentés jelszavával melegít a kormány.

Öröklődik a Kádár-nosztalgia

Rainer M. János történész szerint 1989 vége felé már nem valószínű, hogy a közvélemény-kutatási eredményeket komolyan befolyásolhatták volna a retorzióktól való félelmek. Rainer M. szerint a Kádár-rendszer iránti nosztalgia egyértelmű oka, hogy a kádári kompromisszum nagy és tartós hatást gyakorolt a társadalomra. A múlt század első felében a magyarok életét a kiszámíthatatlanság jellemezte, ez változott meg az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Kádár Jánosnak nagy szerepe volt abban az 1956 utáni felismerésben, hogy az előző kaotikus évtizedek után az életszínvonal és a fogyasztási javak bővülése vált nagyon fontossá a magyaroknak, és a rendszer tett is róla, hogy ez a hatvanas-hetvenes években kézzelfogható valósággá váljon.

Kádár jótevősége a történész szerint nem csak az anyagi jólét biztosításával függhet össze az emberek fejében. Hozzátartozik az azokban az évtizedekben tapasztalt biztonság érzete, a gondoskodás, a "nem hagynak sorsára senkit" érzése. A nyolcvanas években ez megváltozott, a rendszerváltás alatt friss élmény volt, hogy az emberek elveszthetik a munkájukat, a javaikat, és lecsúszhatnak. Néhány évvel később pedig, amikor már a rendszerváltás izgalma - például az olyan új tapasztalatok, hogy Nagy Imréről nyíltan lehet beszélni - lecsengett, még inkább felértékelődhetett az anyagi biztonság - mondta a történész. Az életszínvonal valószínűleg még fontosabb a magyaroknak, mint a volt keleti blokk többi államában. Másutt sokkal inkább a mindennapi élmények közé tartozott a szabadság korlátozásra, de mivel ez nálunk annyira nem volt konfliktusos terület, nem is értékelődött fel annyira - mondta.

Rainer M. szerint úgy tűnik, a Kádár-kor iránti nosztalgia tartós, és még öröklődik is. "A hallgatóim, akik már a rendszerváltás után születtek, képesek rendkívül nosztalgikus módon ábrázolni a múlt rendszert, pedig csak a szüleiktől, nagyszüleiktől hallhattak róla" - fogalmazott. Romantikus emlékként merülnek fel például az egykori falusi téeszek, ahol mindenkinek volt munkája, de sokat jelentett az "átláthatóság, az élet egyszerű, átlátható szerkezetekbe való rendezése". "A szabadság hiánya a hétköznapi emlékképekben többnyire nehezen elmagyarázható. Mert úgy emlékeznek, hogy mindenki járhatott és járt is templomba" - mondott egy példát.

A történész szerint mindez biztosan ma is mozgatja a politikai életet. Egyrészt, mert a politikus is ebben a társadalomban nő fel, másrészt a társadalom részéről az az elvárás, hogy "mondjanak jókat és biztatókat nekünk felülről", fennmaradt. A politikusoknak pedig ennek kell megfelelniük, azt kell mondaniuk, hogy "jobb lesz, de rögtön".

Szocializmus új alapokon

Szinte a rendszerváltás óta ciklikusan vissza-visszatérő markáns kérdésről van szó.Hogy a magyarhoni munkásmozgalmon belül permanens válság alakult ki,arról nem elsősorban a pártszakadások,illetve a csoportokra hullás tehetnek.Eddig elsősorban az volt a meghatározó,hogyan viszonyul a szocializmusban gondolkodó baloldal saját múltjához és a történelmi múltjához.Idáig olyan törésvonalak voltak jelen,mint például rendszerkritikusság vagy kormányzattal szembeni ellenzékiség,munkásmozgalmon belüli pluralizmus-azaz sokszínűség-,később pedig a kétpólusú hazai közélettel szembeni magatartás.Azonban,hogy a kádári múltat le kell-e vagy sem zárni és hogy a jövővel szemben milyen válaszokat lenne érdemes megfogalmazni,egy-két kivételt leszámítva sehol sem volt idáig napirenden.
Namármost ha s amennyiben valaki vagy egy adott mozgalom szocializmusban vagy munkáshatalomban gondolkodik,alapvető a neoliberális rendszer következetes és markáns bírálata.Hogy az aktuális kormányt kell és lehet bírálni,egyértelmű,azonban egyfelől a közélet kritikája önmagában kevés,másrészt elengedhetetlenül fontos-azonban ezt elmulasztották-átfogó társadalmi elemzést is folytatni,magyarán tisztában lenni avval,hogy 1989 után kemény társadalmi változások zajlottak le. Ma máshogy értelmeztetik a proli,a melós,egyáltalán a munkás fogalma és azzal a fogalommal és folyamattal,hogy szegénység,akár tetszik,akár nem alapon szembe kell nézni.Másutt azt mondják ugyanerre,hogy nemzedéki váltás szükségeltetik,ami természetesen nem azt jelenti,hogy a mai hatvanon túli,ám a jelenlegi realitásokat fiatalokat megszégyenítő módon átlátó embereket mellőzni kell,Isten őrizz. Egyszerűen le kell a múltat zárni.Ez azonban egyelőre nem történt meg.Értheti az ember,hogy sok melós az Öreghez kötődik,ám a rendszerváltás vezérkara,éppúgy,mint a mai munkásmozgalomé,Kádár Jani bácsi tenyeréből evett és csak az választotta el őket egymástól,hogy sokan gyorsan váltottak,míg néhányan eztán is a szocializmus eszméje mellett tettek hitet.Ez dicséretes is,azonban valóban el kellett volna köteleződni a vesztesek mellett. Azonban a kádári hagyományokkal való nem szakítás-mint mára bebizonyosodott-zsákutca lett és az is marad.A munkásmozgalomban a kádárizmus megítélése annak hibái feltűntetése mellett is egyértelmű,azonban nyomatékosan hangsúlyozni kell:ma már nem arról szól a történet,milyen volt Kádár vagy milyen se,hanem arról,hogy ma mik a kihívások és arra balról milyen valaszt kell adni. Hogy sokan nem látták,hogy nő a szegénység és az állástalanság,ehelyett pedig pártos dogmatikával voltak elfoglalva,annak tudható be,hogy a baloldalon rengetegen a pártban és nem a melósok között szocializálódtak. Persze kiválóan lehet a baloldali értékeket így is alkalmazni,de társadalmi terepismeretek nélkül kevés a legalaposabb felkészültség is.
Szegénységprobléma meg munkáskérdés ma is van,azonban ma azt merőben máshogy kell kezelni.Úgyhogy a jövő munkásmozgalmát zömmel olyan tehetségekre szükségeltetik alapozni,akik abból a környezetből jöttek,ahol a jövőkép sivár és akik az ottani emberek észjárását ismerik. A felülről jövő társadalmi reformok többnyire nem járnak sikerrel,nem lehet politizálni valaki nevében,de valaki helyett vagy nélkül. Mivel a többszázados dzsentrivilág nem engedte meg a vele szemben ellensúlyt jelentő civil társadalom kialakulását-és a rendszerváltás se-így emiatt is a munkásmozgalomra hárul annak feladata,hogy lerakja ennek alapjait. Ilyen alap lehet a szakmai vagy szabadidős alapú kezdeményezés,közvetlen demokrácia,illetve ami különösen fontos,a munkahelyi szakszervezetek erősítése.
Természetesen lehet a múltat is ápolni,de azt helyre kell tenni és történelemnek kell tekinteni,amelyből pozitív vagy negatív értelemben tanulhatunk,lehet abból merítve harcolni a kiszolgáltatottak védelmében,de csakis a realitások figyelembevétele révén,átpolitizálás és ellenségkép nélkül.
Végül figyelembe kell venni,hogy az előremutató kapitalizmus kritika akármilyen formában is csak hasznos lehet,legyen szó környezetvédelmi értékekről,a szegények vagy a kiszolgáltatottak védelméről avagy akármiről,amely a hatalmas társadalmi szakadékok felszámolását célozza.Mert egyre többen élnek mélyszegénységben és bizonytalan jövőben,egyre több a személyes vagy családi tragédia,amelyek mind-mind intő jelek. Hogy a jövő mit hozhat,azt ma még nem tudhatjuk,azonban az biztos,hogy ezen társadalmi problémákat csak a belőle kinőtt alulról építkező érdekképviselet képes felvállalni és azokra kiutat találni.
B.Deák András

Zsidó félkatonai-önvédelmi szervezet alakult Magyarországon

	Mialatt a kormány titkosszolgálati, rendőrállami módszerekkel üldözi a Magyar Gárdát és a hazafias csoportokat, addig a zsidók nyugodtan szervezhetik önvédelmi egységeiket. Létrehozták a Tett és Védelem Alapítványt, amely "segít a zsidóknak az önszerveződésben és önvédelemben": "Az önszerveződés határozott igényével fellépő, az egészséges énkép és önbecsülés fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja életre hívta a Tett és Védelem Alapítványt, egy olyan alulról jövő kezdeményezésként, ami a zsidó tradíciókat követve kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért". A zsido.com oldalon az alapítvány elnökével és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközösség (EMIH) vezetőségi tagjával, Bodnár Dániellel készített interjú bevezetőjében leírják, hogy ha kell, terepre is mennek a Tett és Vedelem Alapítvány önkéntesei. Jogi segítséget és mentálhigiénés támogatást is kínálnak az "antiszemita támadások" elszenvedőinek. "Jelenlétükkel, akár állandó utcai jelenléttel azokon a területeken, ahol a tapasztalatok szerint nagyobb számban fordulnak elő ilyen atrocitások, demonstrálhatjuk a zsidó közösség összefogását és tenni akarását. Már önmagában ezzel - ha szabad ilyen kifejezést használni - egyfajta elrettentéssel élhetünk" - mondta el az alapítvány elnöke az interjúban, aki azt állítja nem önbíráskondi akarnak, hanem megmutatni, hogy a közösség tagjai nem "szabad prédák". A cikkből kiderült a szervezet ötletét Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija vetette fel körülbelül egy évvel ezelőtt, a működését pedig az EMIH fogja finanszírozni. Az alapítványban egyébként az EMIH-vel olykor ellenségeskedő hangnemet is megütő MAZSIHISZ-nek is van delegáltja. A koncepció kidolgozásában kikérték az amerikai külügyminisztérium véleményét. Bodnár Dániel az interjúban elmondta: két nagy "előképük" van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az Amerikában működő hírhedt ADL (a zsidóság "jó hírnevét" védelmezni hivatott "Rágalmazásellenes Liga") a másik pedig az Angliában működő Community Secuiity Trust. Ebből az ADL inkább az amerikai törvényalkotási folyamat befolyásolásában fejt ki számottevő tevékenységet, a CST-ben pedig a fizikai elrettentésen van a hangsúly, ők konkrét "védelmi" tevékenységet is ellátnak. A Tett és Védelem Alapítvány a kettő hibridjéből szeretné kialakítani saját modelljét. A szervezet elnöke közölte: annak a kultúrának az alapjait szeretnék megteremteni, hogy "Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami válasz nélkül marad". Mintha nem értesülne akárcsak egy szóbeli sérelmükről is azonnal a teljes világsajtó... Mindeközben a magyar emberek ellen a kisebbségek tagjai által elkövetett bűncselekmények a legjobb esetben is csak cenzúrázott, mínuszos hírként jelennek meg a fősodratú híradásokban, inkább az antirasszista elhatárolódással kezdve a sort, ha már nem lehet takargatni. A magyarok érdekében fellépni szándékozó csoportokat pedig folyamatosan vegzálja a zsidó politikai-gazdasági lobbi előtt megfelelési kényszerben szenvedő rendőrállami klientúra. Az "elrettentőnek" szánt zsidó szervezetnek talán még közpénzt is utalnak majd... http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=lambert&pid=128607

Az a Nemzet, ki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs.

A svájciak máris szavazhatnak a 2000 eurós (600 ezer forintos) alapjövedelemről

Havi 2500 frank járna állampolgári jogon

Svájc: Rekordidő alatt gyűltek össze az aláírások a garantált alapjövedelemről tartandó népszavazáshoz

Inotai Edit| NOL| 2013. október 7.

Forradalmi (gondolat)kísérletet indítottak a svájciak: járjon mindenkinek alapjövedelem, függetlenül attól, hogy dolgozik-e az illető, vagy sem. Az úgynevezett feltétel nélküli alapjövedelem összegét 2500 svájci frankban (2000 euróban) határoznák meg, ami elegendő lenne a szerény megélhetéshez, ráadásul gyerekenként még további 600 frank járna.

A kezdeményezők, élükön Enno Schmidt német születésű képzőművésszel és filmessel, rekordidő alatt gyűjtöttek össze 126 ezer aláírást. Ezeket látványos performance keretében pénteken nyújtották be a svájci parlamentnek, majd az épület előtti téren hatalmas mennyiségű aprópénzt szórtak szét. E szimbolikus gesztussal jelezték: Svájc valójában nagyon gazdag ország, de ezt a pénzt más módon is el lehetne osztani.

A munka nélkül éldegélő svájciak aranykora azonban még odébb van. Először a berni törvényhozásnak és a kormánynak meg kell vizsgálnia a kezdeményezést, esetleg ellenjavaslattal élnie, de ha formailag mindent rendben talál, akkor legkésőbb az aláírások beadásától számított öt és fél éven belül népszavazást kell rendezni. A referendum eredménye pedig szent a svájci alkotmány szerint.
A kezdeményezők máris igen optimisták, szerintük ilyen gyorsan még soha nem sikerült ennyi aláírást összegyűjteni. Ráadásul a közhangulat is az ő malmukra hajtja a vizet. Igaz ugyan, hogy Svájc még mindig a föld tíz leggazdagabb országa közé tartozik, a világ minden tizedik milliárdosa él a mindössze nyolcmilliós alpesi országban. Az elmúlt két évtizedben a háromszáz leggazdagabb svájci állampolgár vagyona megötszöröződött, ám ez alatt az idő alatt az átlagjövedelem emelkedése még az inflációt sem követte – emlékeztet a baloldali német Tageszeitung.

Vagyis az egyenlőtlenség itt is nőtt, és a lakosság erre egyre érzékenyebb. Sokat rontott a szociális egyensúlyon a pénzügyi válság. Meglehetősen fonák helyzet, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő cégek és rosszul gazdálkodó pénzintézetek topmenedzserei busás prémiumokkal és végkielégítésekkel távoztak, miközben a munkavállalókkal fizettették meg a rossz döntéseket. Nem véletlenül járt sikerrel például – Európában egyedülálló módon – az a márciusi népszavazás, amelyen a svájciak a topmenedzserek fizetésének korlátok közé szorítása mellett voksoltak.
Legalábbis abban az értelemben, hogy a felügyelőbizottság és a részvényesek is beleszólhassanak egy-egy fizetésemelésbe vagy prémium megítélésébe. Hiába keseregtek a jobboldali pártok és a nagyvállalatok vezetői, hogy ezzel Svájc és a svájci munkahelyek versenyképessége romlik, az állampolgárokat cseppet sem hatotta meg ez az érvelés. A feltétel nélküli alapjövedelem ennél jóval radikálisabb kezdeményezés, de nem új ötlet, Európa-szerte vannak támogatói. Németországban például a DM – Drogerie Markt lánc alapítója, a sikeres vállalkozó Götz Werner, aki a svájci kampányt is segítette.
Az ötlet támogatói szerint az emberek sokkal kreatívabban fel tudnák használni az idejüket és az energiájukat, ha nem az lebegne folyton a szemük előtt, hogy miből fizetik majd a számláikat. Ha a napi gondokat levennék a vállukról, akkor ki tudnának teljesedni, vagy épp olyan munkákat is szívesebben ellátnának, amelyek most az államra hárulnak, vagy olyanokat, amelyekre manapság egyáltalán nincs idejük, mint például az idősebb rokonok ellátása, a gyerekek nevelése vagy épp radikálisan új dolgok kitalálása. Lássuk be, az emberek egy része által végzett munkát már robotok is könnyedén ellátnák – érvelnek.
A kritikusok viszont azt feszegetik, vajon a társadalom hány százaléka elégedne meg a szerény életkörülményekkel és a semmittevéssel, és ha nem lenne anyagi motiváció, akkor egyáltalán felkelne-e az ágyból. Azt pedig végképp képtelenségnek tartják, hogy a gazdagok is kapjanak „alapjövedelmet”, amikor semmi szükségük nincs rá. A másik gyakori kérdés, hogy miből finanszíroznák mindezt. Götz Werner radikális javaslatával minden adót eltörölne az áfa kivételével, ez utóbbit viszont 50 százalékosra emelné.
Csakhogy ezzel az összes üzlet lehúzhatná a rolót, mindenki a szomszédos országokba járna vásárolni. A svájci államkasszának 200 milliárd frankba kerülne az ötlet megvalósítása, ez a svájci GDP egyharmada – írja a Süddeutsche Zeitung. A svájci világlap, a Neue Zürcher Zeitung vezércikkeiben máris erőteljes kritikát fogalmazott meg, és nem lelkesednek a szakszervezetek sem. Szerintük épp elég lenne, ha a 4000 frankos (3200 eurós) minimálbérről egyezségre jutnának. A forradalomra ráérnek később.

 

 

Hová lettél, Szolidaritás?

Két éve a Magyar Szolidaritás Mozgalom az Orbán-rendszerrel szembeni társadalmi szerveződések egyik legjelentősebbjeként és leghitelesebbjeként indult, mára azonban eltűnt – vélik az Idea elemzői.

NOL| 2013. szeptember 26.

Sokat veszített jelentőségéből, jelenlétéből és utcai mobilizációs erejéből a Magyar Szolidaritás Mozgalom, miközben az Orbán-rendszerrel szembeni társadalmi szerveződések egyik legjelentősebbjeként és leghitelesebbjeként tűnt fel – vélik az Intézet a Demokratikus Alternatíváért elemzői. Az intézet blogján megjelent, Böcskei Balázs – az Idea vezetője – és Rácz Gábor által jegyzett írás szerint a hitelességgel nincs baj, de szó sincs már arról, hogy a Szolidaritás jelentős politikai szereplő lenne.
A Szolidaritás a megalakulásakor úgy viselkedett, ahogyan az egy szakszervezeti mozgalomhoz illik, tehát túllátott saját – ágazati – érdekképviseleti területén – fogalmaznak a szerzők. Szerintük tudta azt, amit a szakszervezetek huszonhárom éve nem tudnak: az érdekérvényesítés társadalmi legitimációjához szükség van arra, hogy a szakszervezetek általános társadalmi konfliktusokban is állást foglaljanak.

Így vettek részt többek között a Börtön helyett lakhatás mozgalom akcióiban, ahogyan az alaptörvény és a köznevelési törvény kapcsán is kifejtették álláspontjukat. Aktivistái virrasztottak az MTVA Kunigunda utcai épülete előtt, a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal közösen pedig a legszegényebb gyermekeknek osztottak ételt.

Új nemzedék

A Szolidaritás alapítói az elemzők szerint a szakszervezeti mozgalom fiatal és agilis új nemzedékének tagjai voltak, akik bár fontos posztokat töltöttek be, de a „belső ellenzékhez” tartoztak, elégedetlenek voltak a teljesítménnyel, a módszerekkel, ezért is próbáltak új utakat keresni. Az útkeresés azonban nem volt feltétlenül népszerű a szakszervezeti mozgalom berkein belül, a Szolidaritás szervezőinek sokszor meglepő és hirtelen lépései gyakran okoztak megütközést a szakszervezetek és a baloldali pártok vezetői körében is.
Példa erre a szervezet alakulásának bejelentése, amelyre a szakszervezetek 2011. október 1-jei tüntetésén került sor, ezt ugyanis előre nem egyeztettek a tüntetést szervező szakszervezeti konföderációk vezetőivel – emlékeztetnek a szerzők. Sokan azt is bírálták, hogy a szakszervezeti infrastruktúrát és hálózatokat „kvázi pártpolitikai” célokra használják. Szintén elmaradt az egyeztetés az ellenzéki kerekasztal összehívásának meghirdetéséről az LMP 2011. december 23-i tüntetése előtt, ami az ökopárton belül keltett értetlenséget.
A konfliktusok vállalása máig hatóan befolyásolja a mozgalom alapítóinak helyzetét – vélik az elemzők. Székely Tamás időközben az Autonóm Szakszervezeti Szövetség elnöke és fontos szereplője lett a jelenleg zajló szakszervezeti konföderációs egyesülési folyamatnak. Komoly jövő várhat rá a szakszervezetek világában, de a Szolidaritáshoz – és ezáltal közvetve az Együtt 2014–PM-hez – fűződő kapcsolatai jelentősen befolyásolják személyének megítélését a régi és inkább az MSZP-hez kötődő szakszervezeti vezetők szemében. A szerzők állítják: ez most is befolyásolja a konföderációk egyesülési folyamatát.

Több mint szakszervezet, kevesebb, mint párt 

A Szolidaritás kezdetben több volt, mint alternatív szakszervezeti tömörülés, de kevesebb, mint párt. Az elemzők azok közé tartoznak, akik úgy gondolták, önálló párttá alakulásával a Szolidaritás marginális szereplő lenne – se tudásbázisa, se szakértelme, se apparátusa nem volt ehhez, belső konfliktusai pedig valószínűleg felemésztették volna integratív erejét. A Szolidaritás indulásakor tehát a második Orbán-kormánnyal szembeni ellenállás „gyűjtőszervezete” lett. Általános, a „vesztesek” ügyeit felkaroló mozgalomként nem igényelt legitimációt, az Orbán-rendszer „áldozatainak” gyűjtőhelye volt.
A mozgalom újabb politikai szakasza viszont már fragmentálódással járt. Online fórumok és a közösségi média sokasága pletykálta, hogy egyes vezetők melyik párt érdekeit képviselik és jelenítik meg a mindennapi működés során, és az elemzők szerint a híreszteléseknek volt is alapja.
Egy, a Szolidaritásról készült korábbi tanulmány nyolcezer csatlakozó tagról beszélt, de hol van ma ez a tömeg? – kérdezik az elemzők. A szervezet hálózata szerintük ma már nyilvánvalóan a Bajnai-féle választási szövetséget erősíti – de egyelőre nem látható módon. Ennek az lehet az oka, hogy 2012 októberében, amikor Bajnai felállt a Milla színpadára, kölcsönösen szükségük volt egymásra. Bajnainak arra, hogy egy új, hiteles, „korszakváltó” vagy legalábbis annak tetsző szereplő legitimálja, miközben ezzel egy „leszálló ágban lévő” mozgalmat emelt fel – fogalmaznak a szerzők.

Kényszerpályán

A Szolidaritás 2012 őszére ugyanis nem tudta elérni az áttörést, belső konfliktusai után lendületét vesztette, s tavaly őszre kiderült: párttá alakulásának nem volt értelme, a mozgalom növekedésére pedig esélye.
A Szolidaritás Mozgalom azért jött létre, hogy egyfajta „népfrontként” vagy ernyőszervezetként fogja össze az Orbán-rendszert leváltani akaró erőket. Az ernyőszervezet azonban a fenti okok miatt nem jöhetett létre – olvasható a blogbejegyzésben –, amelyhez jelentős mértékben hozzájárultak a demokratikus ellenzéki pártok közötti konfliktusok is.
Ezért kellett végül a Szolidaritásnak is részt vennie egy új párt alapításában, ami viszont – legalábbis rövid távon – beszűkítette a mozgalom politikai mozgásterét, és a szervezet sorsát hozzákötötte egy olyan új politikai erőhöz, amelynek hosszú távú politikai szerepe még bizonytalan.
A Szolidaritás így mára kényszerpályán haladó szervezetté vált – állítják az elemzők. Szerintük az, hogy e kényszerpályáról le lehet-e térni, a jövő évi választások eredményétől is függ.