Ti mondtátok: jogunk van elkergetni a kormányt - most mi mondjuk nektek

Hazugok vagytok!
Hány éve is? Lassan bizony 1O éve! Végig hazudtatok 8 teljes évet! El akartátok hitetni, Ti mindenre tudjátok a megoldást!
8 évig kivonultatok,bevonultatok,felvonultatok! Ja! És kordont bontottatok!
8 évig megosztottátok az országot!
8 évig sulykoltátok: lesz 13. és 14. havi nyugdíj! Lesz nagy arányú adócsökkentés! Megvéditek az öregeket, betegeket, elesetteket! Megvéditek a MANYUP-ot! Még néhány hívetekkel azt is elhitettétek, még a nap is másként fog sütni!
Hazudtok most is! 17 hónap alatt bontottátok le, vertétek szét a Demokráciát! És azt hazudjátok: nem. Pedig igen!!
Mert Demokráciában nincs, nem létezik visszamenőleges törvény!
Mert Demokráciában nem lehet elsikkasztani 3 millió ember nyugdíjmegtakarítását! Ti ezt zsarolással megtettétek!
Vagy odaadjuk,vagy elveszitek alkotmányos jogunkat a nyugdíjhoz!
Tudjátok még mi az Alkotmány? A Magyar Köztársaság Alkotmánya, amelyre Ti esküt tettetek! Amit folyamatosan megszegtek!
Hazudtok, amikor konzultációról, egyeztetésről beszéltetek! Mert ez - Ti tudjátok a legjobban - hazugság!
Hazudtok a Világnak! Azt hiszitek, megtehetitek. Hát nem, nem tehetitek meg! Mert a sallert nem Ti osztjátok! Ti kapjátok!
Hazudtok önmagatoknak is! Mert azt hiszitek a hatalom, az a számotokra oly édes Hatalom még soká fog tartani!
Tévedtek! Nem kicsit,nagyot!
Hazudtok önmagatoknak is, ha azt hiszitek elhisszük az 1 kulcsos "arányos és igazságos" adó jó!
Hazudtok önmagatoknak is, ha azt hiszitek, elhisszük az áfaemelésről,hogy az nem megszorítás!
Hazudtok önmagatoknak is, ha azt hiszitek elhisszük azt amit mondtok!
Mert már NEM!
Hazudtok önmagatoknak is,ha azt hiszitek nem vesszük észre hogy saját hatalmi gőgötöktől megittasulva szétveritek a Hazánkat a Demokráciánkat!
Hazudtok önmagatoknak is ha elhiszitek, hogy nem tudnánk tovább sorolni a bűneiteket! De még lehetne, de nem érdemes!
Hazudtok önmagatoknak is, ha elhiszitek, hogy mi az emberek - akikre oly szeretettel hivatkoztok - még soká tűrjük a hazugságaitokat!
Mi nem hazudunk amikor azt mondjuk: Eddig és nem tovább!
Mi nem hazudunk amikor azt mondjuk: JOGUNK VAN ELKERGETNI A KORMÁNYT!
Viktor! Ezt te mondtad 2OO6-ban!
És most mi mondjuk NEKTEK!  

A magyarhülyítés legújabb fejezete: tévhitek az államadósságról

Figyelem! Újra felhívjuk Olvasóink figyelemét, hogy ez nem egy pártújság. Itt nem talál elvtelen helyesléseket csak azért, mert a „mi” oldalunk mondja. Ezért kérem azokat, akik nem képesek befogadni az adatokat, mert fanatikus Orbán vagy éppen Gyurcsány istenítők azok inkább ne olvassák tovább. Azért írom ezt a két embert, mert a hülyítésben ők ketten járnak az élen és az ország kettejük viaskodásában meg megy tönkre. Aki csak azt tudja lesni, hogy az általuk vívott csatában éppen melyik visz be egy ütést, és örömködik rajta, az nem fogja tudni felfogni az alább leírtakat. Aki csak annyit lát, hogy 2011-ben vezértől függően itt kommunisták és fasiszták vannak, annak értelmetlen tovább olvasni. Itt olyan adatokat olvashat, amit a hivatalos és pártmédia elhallgat, vagy csak az "apróbetűs" részben közöl.
No, kezdjük egy kitalált történettel. Átlagos magyar család, Kovácsék. Kovács, Kovácsné egy fiú és egy lány gyermek. Kovácsék építgetik életüket, dolgoznak, szeretnének anyagilag is előrébb jutni, tervezgetnek. 2000-ben terveznek egy lakásvásárlást, bemennek a bankba, de a kedvezményes kamattámogatású (Fidesz-kormány) hitelt nem képesek felvenni, mert 100 ezer forint lenne a havi részlet, nekik meg 150 ezer az összjövedelmük. Meghagyják tehát a kamattámogatást a gazdagoknak. Azok fel is veszik, van aki 4-5 lakást, házat is vesz belőle és kiadja albérletbe, abból fizetve a törlesztőket. A kormány meg az adófizetők pénzéből gavalléran fizet a tehetőseknek. Kovácsékat 2005-ben felhívja egy hitelközvetítő, hogy van egy remek ajánlata lakásvásárlásra. Ki is megy lakásra és elmondja, hogy a forinthitelnél, ami már nem is támogatott (közben kormányváltás volt és az új kormány nem akarta fizetni a már több százmilliárdos kamattámogatást), ezért így már 110 ezer lenne a havi törlesztése egy vágyott lakás vásárlása esetén.

Sok vakegér pártpolitikus nem érti, nem azért vettek fel az emberek devizahitelt, mert olcsóbb volt a kamata pár százalékkal, hanem mert fele volt a törlesztőrészlet. Ha nem lett volna devizahitel semmilyen hitelt nem vett volna fel a magyar. Csányi meg egyenesen azzal kábít, hogy magyarok azért vették fel a devizahitelt, hogy nyerészkedjenek. Állítása szerint felvették az alacsony kamatozású devizahitelt és a pénzt berakták magas forintkamatra a bankba. És ez az ember az ország elismert guruja. Röhej. Itt várjuk a nyerészkedő devizahitelesek jelentkezését.

Ezzel szemben neki van egy új terméke, ami svájci frank alapon számítódik és a 110 ezer helyett csak 60 ezer a havi törlesztőrészlet. Kovácsék felkapják a fejüket. 60 ezer! Ez már közel jár ahhoz az összeghez, amit ki tudnának fizetni. Gyors tanácskozás, el lehetne költözni a szülőktől, lenne végre saját hálószoba és külön gyerekszoba. Ráadásul mindez szép, új lakás, jó helyen. Nosza, vágjunk hát bele! Kereseti igazolás, rohanás a bankba, 60 oldal aláírása, közjegyző 30 oldal. Ügyvád, adás-vételi, földhivatal, egyebek. Költözés. Öröm. És az élet megy tovább.
Kovácsék éldegélnek. Kovács másodállást is vállal, mert jött egy szórólapon, egy rendkívüli ajánlat. Vadonatúj Suzuki SX4-es most 0% önrésszel és mindössze havi 9.900.- induló részlettel. Soha nem volt még autójuk, mennyivel könnyebb lenne az élet vele. Új lakás, új autó, 3 szoba, négy kerék, két gyerek. Egy kicsit hajtós ugyan az élet, mert a gépkocsiba tankolni is kell és már 200 forint a benzin, de Kovácsék bíznak magukban, sokat dolgoznak. 2006-ban Kovácsné állást vált, hogy több legyen a fizetése, mert emelkednek a költségek, a gyerekek iskolába mentek és bizony az nem 2 forint. 2008, itt a világ vége. Kovácsnak teljesen váratlanul felmondanak munkahelyén. Pár nap után Kovács összeszedi magát, nem akar munkanélküli lenni, mert, egyrészt szeret dolgozni, másrészt, abból nem él meg. Egy vállalkozónál kap munkát. Ez azonban teljesen más, mint az előző munkahelye, ahol 3.-án mindig a számláján volt a pénze. Itt azt látja, hogy a főnöke, aki maga is hiába dolgozik 24 órát nem képes pontosan fizetni. Csúszik a pénz! Részletekben jön, ráadásul egy része zsebbe. Kovács először mérges a főnökére és elkezd titokban más állás után nézni. Kétségbe esve tapasztalja, hogy állami munkahely nincs, a multiknál is leépítések vannak, a többi lehetőség meg hasonló, mint a mostani helye.
Egyik este a felesége bejelenti, hogy őt is elbocsájtották. Kovácsék megrémülnek, mi lesz most velük? Ki segít rajtuk? Kinyitják a TV-t. Ott minden este egy ambíciózus népvezér beszél. Tízezerek előtt tart nagygyűlést. Azt mondja, hogy ő tudja a megoldást. Kovácsék minden este figyelik, mit is kellene tenni. Közben nem tudják fizetni a lakáshitelt, a bank felmondja a szerződést. Választások közelednek. Kovácsék a TV-ben azt látják, hogy az ellenzéki népvezér azt mondja: „ Magyarországon nem fordulhat elő, hogy bárkit is elveszítse a tetőt a feje felül. Magyarországon nem lesznek kilakoltatások.” Kovácsék hisznek a vezérnek, aki ezen kívül még munkát is ígér és nagyarányú adócsökkentést. A választáskor odateszik az ikszet a neve mellé.
Ma Kovácsék végrehajtás alatt vannak, rájuk nem vonatkozik már a kilakoltatási moratórium, ők nem mehetnek Ócsára, nekik nincs pénzük a matracban, hogy előtörlesszenek, hiszen már lassan kenyérre sem telik. Azóta Kovácsné havi 48 ezerért sárga mellényben utcát söpör és levelet kapirgál, szégyenében ott sül ki a szeme, de hát a gyereknek enni kell. Kovács azóta egy másik vállalkozásnál van, az előzőt ugyanis felszámolták. Tudja, hogy nem azért nem fizet kevesebbet neki az új főnök, mert smucig, hanem azért, mert maga is a csőd szélén táncol. Ő rosszabbul járt a nagy adócsökkentéssel és jövőre még rosszabbul fog járni. Kovács már beletörődött mindebbe, mert barátaival beszélgetve tudja, hogy a többeik sincsenek jobb helyzetben.
A TV-t már nem nézik, pedig ott a népvezér ill. annak magyar hangja mindennap elmondja, hogy milyen jól járt mindenki és mennyivel csökkent az államadósság. Kovács a zsíros kenyér vacsora felett éppen adogatja össze a sárga csekkjeit és azt látja, hogy az ő adóssága ebben a hónapban sem csökkent, hanem nőtt.
Ennyi a mese. Magyarország ma több százezer Kovács család hazája. Eközben meg kormányunk azon töri a fejét, hogy - érthetetlen módon - az eddig szapult megszorítások politikájának útjára lép. Hihetetlen nagyságú, 1000 milliárd forintos csomag 2012-ben és még lehet, hogy ez sem lesz elég.
Miközben küzdünk az államadósság ellen, érthetetlen, hogy nincs egy matematikus a kormány közelében, aki elmagyarázná neki, hogy a kútba öntjük a pénzt.           

1.    A magyar nép sarcolása árán a kormány 4%-kal csökkentette a GDP arányos államadósságot nyáron.
Befektetői válasz: A „befektetők” nem, hogy megnyugodtak volna, hanem válaszul leértékelték a forintot. Mivel az adósság 40% devizában van alig telik el 3 hónap és ugyanannyi az adósságunk, mint a „csökkentés” előtt.
Következmény: A magyar nép éhezik, tönkremegy, de közben a kormány odadob az uzsorásoknak 6,7 milliárd dollárt (1345 milliárd forintot). Mellesleg a nyugdíjpénztárból 3000 milliárd forint volt, hol a többi pénz? Kérdés, kinek az érdeke az ilyen hebehurgya „adósságcsökkentés”?

2.    Miközben a kormány elsődleges célja az államadósság csökkentése megveszi a MOL mintegy 25%-át 514 milliárd forintért, ezzel növeli az államadósságot.
Befektetői válasz: Ezután a kormány két hónap alatt elintézi, hogy a MOL árfolyama majdnem felére csökkenjen, és ezzel több, mint 200 milliárd forint veszteség érjen minket. A Befektetők fele annyi pénzért vehetnek most MOL papírt, mint azt a kormány tette.
Következmény: Kérdés, miért nem az alacsony árfolyamon vették meg a MOL-t, hiszen csak a vak nem látta, hogy ilyen intézkedések után meredeken csökkeni fog a tőzsde. Ki járt jól, hová mentek a pénzek?

3.    2011 őszére a kormány újabb államadósság csökkentő lépést jelentett be, amellyel elvileg újabb 3-4%-kal csökkenne az államadósság. Ez persze hazugság, mert a forint leértékelődése miatt, már újra 80% felett van az. Erről mély hallgatás van. És amíg a magyar nem vesz elő egykockás papírt és egy ceruzát, vagy egy számológépet, addig majd behülyítik azzal, hogy ez egy újabb 4%-os csökkenés. A valutatartalékból fizetjük vissza az újabb 4 milliárd dollárt. Idén tehát a kamattörlesztéseket kívül a kormány odaajándékoz a hitelezőinknek több, mint 10 milliárd dollárt, miközben a rendszerváltás óta a legnagyobb megszorítás lesz 2012-ben. A Bokros csomag összegének kb. háromszorosa csak az eddig bejelentett intézkedések összege.

Befektetői válasz: Az ember azt várna, hogy ha ilyen jó fiúk vagyunk és ennyit törlesztünk, akkor a „befektetőink” a hitelezőink megnyugodnak és jelentősen csökken a kamatteher és ezért a jövőben kevesebb uzsorakamatot kell fizetnünk. Ehelyett a következő történik. A magyar államadósság kockázata soha nem látott magasságokba emelkedik. Sokkal több uzsorakamatot kell fizetnünk a hitelekre, mint a törlesztés előtt, ezért ezzel is emelkedik az államadósság. Ráadásul évek nem fordult olyan elő, hogy a befektetők nem vesznek meg állampapírt. Most igen.
Következmény: Nagy mese tehát az, hogy meg kell nyugtatnunk a „befektetőinket” és akkor jól járunk, kevesebb kamat, és jobb hitelfeltételek. Nos, nem! Aki ezt nem látja, az nem érti, a nemzetközi pénzemberek elnyomó cselekedeteit. Nem érti mik a valódi következmények.

4.    A kormány rájön arra, hogy bármit is csinál, csak a rövidebbet húzhatja!
Befeketői válasz: Szoríts meg, nyúzd meg a népet! Ha nem teszed, elmozdítunk a hatalomból.
Következmény: Ez a kormány is megszorít, bármit mondott is előtte.
Ki kell mondanunk, hogy az államadósság nem fog attól automatikusan csökkeni, hogy pénzt fizetünk vissza. Az uzsorásnak nem érdeke, hogy visszafizessük az adósságunkat, csak a kamatokat.

Ezért marad hát a cirkusz! Biztos nem fog csökkenni az államadósság a következőktől:
Az új alkotmánytól, a NENYITŐl, az alkotmány asztalától és annak szolgájától, a VIDEOTON bajnoki címétől, az új közoktatási törvénytől, az MLSZ működésétől, Gyurcsány bezárásától, Lázár Audijából lett Skodájától, Szíjjártó focijától, az egyházügyi törvénytől, a VIDEOTON-os Garancsi kerékpárügyi biztosi kinevezésétől. Viszont ezek a cirkuszok alkalmasak arra, hogy a nép ezekkel legyen elfoglalkva lesse a Gyurcsány pert! Egy a lényeg ne gondolkozzék a magyar! 

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 260.

Ne ijedj meg azonnal! Semmi politika! Rendszer-visszaállításnak nevezik a Windows egyik nagyon fontos szolgáltatását. Ennek lényege, hogy elmenti a rendszerünk aktuális állapotát, s ha elrontunk valamit, vagy egészen egyszerűen nem tetszik a dolgok állása, visszaállhatunk egy korábbi állapotra. Mondom, semmi politika! A politika ott kezdődik, ha azt gondoljuk, hogy a világ olyan, mint a számítógép. Sokan vannak, akik így gondolják, de ettől még nem olyan. Nyilván észrevetted az elmúlt hónapok fejleményeit. A Margit hidat nem akárhogyan rekonstruálták, hanem az 1937-es állapotában állították helyre. A Kossuth teret is rendezik, és a rendszer itt is az 1945 előtti időkre áll vissza. A Fidesz vezetői már a számítógépes játékok korában nőttek fel, és nyilván azt hiszik, hogy a történelem is olyan, mint a játék: akárhányszor újra lehet játszani, amíg a végén a németek nyerik meg a második világháborút. Nos, szeretném Miniszterelnök urat és kollégáit kiábrándítani. A második világháborút nem a németek nyerték meg. A rendszert sem lehet évtizedekkel ezelőtti állapotba visszaállítani. Meg lehet kísérelni. A Moszkva tér átnevezése csúcs volt ebben a kategóriában. Nem elég, hogy az oroszok nem értik, mi a fenének bosszantjuk őket, amikor kicsiny országunk nem tud meglenni az ő gázuk nélkül, még az ide látogató külföldi is bajba kerül. Mire rájön, hogy mi az a Széli Kálmán tér, elmegy a villamos. Szóval, a történelem előre megy és nem hátra. Tehát, Miniszterelnök úr, 2011 után nem 1937 következik, hanem 2012, amikor az európai tőkés válság a jelek szerint még nagyobb lesz. 2012 után sem 1956jön, hanem 2013, amikor a válság közepette egyre komolyabban és egyre több helyen fog felmerülni a kérdés: érdemes-e ezt a rendszert, vagyis a kapitalizmust fenntartani. A számítástechnikában sem segít mindig a rendszer-visszaállítás. Van, amikor ki kell dobni a számítógépet. Szerintem dobjuk ki a mostanit, és csináljunk egy jobbat, amelyben az óra nem hátrafelé jár, hanem előre.
Vörös csillag
Adynak bizonyára igaza van, hogy hulló csillag sohasem vörös, hanem „rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt", ahogyan ő mondja. És amennyiben a felmenő, a jövőt igérő csillag vörös, úgy igaz lehet az is, hogy „mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye". Nehéz megmondani, hogy miért is lett a vörös csillag a munkásmozgalom egyik jelképe. Az lett, bár messze nem az egyetlen. Az a fura, hogy a csillagot nem a kapitalizmus tüntette el. Én még emlékszem, hogy valahol az 1960-as évekig a vörös csillag ott volt minden gyár kapuján. A katonák sapkarózsáján is látható volt. Aztán eltűnt. A gyárakról is, a sapkarózsáról is. A vörös csillag megmaradt az MSZMP tagsági könyvein, egy kifejezetten katonáknak szánt kitüntetés formájában, és nem utolsó sorban a rendőrség sapkarózsáján. A szocialista Magyarország késői nemzedékei úgy nőttek fel, hogy a vörös csillag inkább történelem, a „csillagosok, katonák" szép idézete, de nem a mindennapok valósága. Talán ez az oka annak, hogy 1993-ban, amikor betiltatták a vörös csillag nyilvános használatát, népünk nem tett semmit ellene, még csak meg sem szólalt. A Munkáspárt 1989-ben hivatalos címerének részévé tette a vörös csillagot, a nemzeti színekkel egyetemben. Egyik sem hozott sikert. A vörös csillag keveseket mozgatott meg a dolgozó emberek közül, akiknek voltaképpen szólt. A Munkáspárt nemzeti jellegének erősödését jó néven vette a nemzeti jobboldal, de nem nagyon érdekelte a dolgozó embereket. A Munkáspárt jól döntött, amikor a mai társadalmi valóság problémáira helyezte a hangúlyt, legyen az NATO-tagság elutasítása, a kórházak privatizációja elleni fellépés, vagy éppenséggel a kapitalizmus mai bűnei elleni harc. Ez a küzdelem tovább viszi azt, ami a leginkább közös, a leginkább nemzetközi; a vörös színt, és megszüli a mozgalom új jelképeit, például a kezével előre mutató munkásember alakját. A múlt értékeinek őrzése erősíti tartásunkat, gerincünket, de a siker attól függ, hogy a kapitalizmusssal szemben más választási lehetőséget mutassunk fel.
A világforradalom ünnepén
November 7-e a mi ünnepünk! És minden évben el kell mondanunk, hogy 1917- ben, ezen a napon győzött a világ első szocialista forradalma. Lenin orosz volt, és az első forradalom Oroszországban győzött, de nem ez a lényeg. A lényeg, amit Lenin is hirdetett, a világforradalom. Jó, hogy a Nagy Októbert az idén több helyütt a második világháborús szovjet emlékműveknél ünnepeltük. Erősítsük meg minden évben hitünket a világforradalom nagy eszméje iránt, de a jövőben tegyük ezt ott is, ahol a mához szólunk: a világkapitalizmust kifejező bankok, az IMF-képviseletek előtt, vagy manapság, mondjuk, a görög nagykövetségek előtt. A Nagy Október tíz napja, ahogyan John Reed írta, megrengette a világot. Ma a görög munkásságra tekintünk.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 259.

A NATO főtitkára a héten ünnepélyesen bejelentette, hogy október 31-én véget ér a NATO akciója Líbiában. A Unified Protector névre hallgató kis kaland a főtitkár szerint a „NATO történetének legsikeresebb akciója". Viccelődhetnénk ezen a kijelentésen, de jobb, ha komolyan vesszük. Miről is van szó? Az első akadály, amit a NATO-nak le kellett küzdenie, az ENSZ-engedély beszerzése volt. Manapság ez egyre nehezebb, de a líbiai ügyben meglepő módon sem Oroszország, sem Kína nem emelt vétót. Úgyhogy a NATO ENSZ-papírral a zsebében bombázott. A másik nagy kérdés az volt, hogy ki bombázzon? Az amerikaiak egyedül is meg tudták volna csinálni, de rábízták az angolokra és a franciákra. Részben azért, hogy az angol és francia tőkés kormány a hadi sikerekkel levezesse a saját országaikban is gyarapodó társadalmi feszültséget. Mondván, hogy ki törődik a munkanélküliséggel, a nyugdíjkedvezmények megvonásával, ha a szeretett haza katonai sikereket ér el! De volt itt más szempont is: a NATO más országainak is kell gyakorlat, a harci tapasztalat. Ez eleinte nehezen ment, volt repülő, amelyik el sem indult, volt, amely nem oda dobta a bombát, ahova kellett volna. Na ja, megesik. De végül leegyszerűsítették a feladatot, bombáztak mindent, ami mozgott. A NATO európai erői végül is harci tapasztalatra tettek szert, ami jól jöhet hamarosan. A háború harmadik nagy tapasztalata az, hogy hogyan lehet a semmiből néhány hónap alatt új politikai rendszert kreálni. Líbia fontos volt a NATO-nak önmagában is. De még fontosabb volt a tapasztalatszerzés szempontjából. A nagy háborúkat mindig megelőzik a kis méretű, tapasztalatszerző háborúk. Az első világháborút a balkáni háborúkban „gyakorolták be". A második világháborút három évvel előzte meg a spanyol polgárháború... Rászánja-e magát a NATO új háborúra? Az európai válság nem készteti-e az EU-t és a NATO-t arra, hogy háborúval vezesse le a görögországihoz hasonló, forradalommal fenyegető társadalmi konfliktusokat? Meddig megy el a NATO, ha a kapitalizmus megmentése a tét? Ha Jugoszláviát megtámadták, Belaruszt nem lehet megtámadni? Mit mondasz? Hogy egy európai háború sok áldozattal járna? Szerinted számít ez a NATO- nak? A NATO eddigi legsikeresebbnek kikiáltott líbiai akciója 60 ezer líbiai ember életébe került. Európában hányan fognak meghalni?
Van alternatíva! Van más út!
Az Érdi Lap szeptember 22-i számában K. Patakfalvy tollából jelent meg meghökkentő írás „Új kommunista kiáltvány" címmel. „Emberek, vigyázzatok!" - e szavakkal óvja a szerző a gyanútlan érdi olvasókat a „gaz" kommunistáktól. Csak azért hozom szóba, mert manapság egyre többen „kommunistáznak", és igyekeznek egy kalap alá venni a Munkáspártot és az MSZP-t. Nos, mindjárt szögezzünk le valamit! Az MSZP és a Munkáspárt két különböző párt. Az MSZP szereti a tőkés rendszert, mi nem szeretjük. Az MSZP - persze másokkal együtt - eladta az országot, mi harcoltunk az ellen, hogy minden külföldi kézbe kerüljön. Az MSZP egyes vezetői meggazdagodtak, a Munkáspárt vezetői között egyetlen gazdag ember sincs. Az MSZP ellenezte a külföldi magyarok kettős állampolgárságát, mi nem emeltünk ellene kifogást. Az MSZP története tele van botrányos ügyekkel, a Munkáspárt nem lopott, nem csalt, nem korrumpálódott.
Nekünk nem tetszik a tőkés rendszer, mert a pénzről szól és nem az emberről. Nem tetszik a kapitalizmus, mert magára hagyja azt, aki önhibáján kívül elveszítette munkáját. Nem törődik azzal, akiket a svájci frank-kölcsönökkel a bankok becsaptak, és most elárverezik a házukat. Ilyen rendszerben nem jó élni. Meg akarjuk változtatni, és olyan társadalmat teremteni helyébe, amelyben az emberek többségének jó élni. Nagyjából ennyit jelent kommunistának lenni. Nem többet, de nem is kevesebbet.
A csúsztatás persze nem véletlen. Tőkés ellenfeleink nagyon szeretnék a kapitalizmus letéteményesének a Fideszt kiadni. A tőkés rendszer azonban nem 2010-ben kezdődött, hanem 1989-90-ben. Az MDF, az MSZP, a Fidesz, a KDNP és a többi volt vagy jelenlegi parlamenti párt egyaránt felelős azért, ami itt történt az elmúlt húsz évben.
A csúsztatás igazi célja azonban nem ez. Azt a látszatot kívánják kelteni, hogy a mostani tőkés rendszer - élén a mostani kormánnyal - vágyaink netovábbja. Nem érdemes más alternatívát keresni, mert nincs.
Most tessék figyelni! Van más alternatíva! Van más út! Nem kell belenyugodni abba, hogy a bankok elveszik a pénzünket. Nem kell öngyilkosságba menekülni a kilakoltatás elől. Nem kell elhagyni a szülőföldünket a jobb élet reményében. Az alternatíva, a más út egy tisztességes, emberi társadalom, a közösségi társadalom. Ennek programja pedig a Munkáspárt új programja.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 258.

Wow! - kiáltott fel Hillary Clinton, amikor tudatták vele Kadhafi halálhírét. Az angol nyelvben igazán mértékadónak számító Webster's szótár szerint ezt a szavacskát akkor használják, ha valami nagy öröm, nagy meglepetés, nagy siker ér bennünket. Az Egyesült Államok külügyminiszterét meglepetés aligha érhette, hiszen az amerikai hírszerzés hetek óta pontosan tudta, hogy merre is van az egykori líbiai vezető. A Fehér Házban, vagy ki tudja, hogy hol, arra is rábólintottak, hogy Kadhafit "ki kell iktatni". A kérdés csak az volt, hogy mindezt milyen módon tálalja a média, és ki legyen, aki kimondja a wow-t. Mit mondasz? Hogy nem volt bírósági eljárás és szabályos ítélet? Ugye, te sem gondolod komolyan... Az amerikaiak rájöttek, hogy a bíróságosdi csak az apró halaknál jó, a nagy ellenfeleknél még az is előfordulhat, hogy balul üt ki. Milosevic jugoszláv elnököt, akinek nem bocsátották meg, hogy Amerika uralmával szemben életre keltette a szerb nemzeti öntudatot, csak a hágai bíróságig vitték el, de megszólalni már nem engedték. Ezzel az egészséges, életerős emberrel úgymond a szíve végzett.
Képzeld el, mi történt volna, ha a vliág magától Oszama Bin Ladentől tudja meg, hogy az úgynevezett terrorizmushoz voltaképpen az USA adta a zöld utat? Ha a terroristavezér ország-világ előtt elmondja, hogy a nevezetes szeptember 11-én az ő emberei csak végrehajtották a támadást, de az engedélyt az "elnök emberei" adták meg? Bin Laden halálát nem lehetett lincselésnek ábrázolni, mert árulásra még csak találtak valakiket, de véres leszámolásra biztosan nem. A gyilkosság, mert ugye nem kérdéses, hogy az volt, így nemesült az amerikai különleges erők nemzeti hőstettévé.
Kadhafi esete még kacifántosabb, hiszen vele nyilvánosan is jóban volt az USA és az EU vezetőinek többsége. Kadhafi elmondhatta volna, hogy mit és mennyit kap a Nyugattól, de főleg azt, hogy líbiai olajdollárók hány "makulátlan" európai és amerikai politikus bankszámláját gyarapították. Kadhafit odalökték a lepénzelt és leitatott csőcseléknek. A biztonság kedvéért valaki még egy pisztolyt is elsütött. Tudod, sose lehet tudni! Az Egyesült Államok gyilkol, öl, megsemmisít, a legszennyesebb módszereket használja a lehető legpiszkosabb célok megvalósításához. Számukra nincsenek erkölcsök, nincsenek szabályok. Amerikai érdekek vannak. A világ józan, tisztességes többsége egyre inkább nem kér ebből többet. Az emberek már az utcán vannak, és idő kérdése, mikor söprik el azt a szennyet, amit a tőkés Amerika jelent. Wow!
Ha valaki jobbra indul el, aligha juthat balra
Gyurcsány pártot alapított. Nem egészen értem, hogy milliárdokkal a zsebében minek vágyik ilyen meglehetősen kétes babérokra, de hát önmutogatókból, őrültekből, politikai mazochistákból mindig is erősek voltunk. gyanítom azonban, hogy most nem csak Gyurcsány egyéni akciójáról van szó. Ahogy mondani szokás, helyzet van. Orbán Viktornak nemcsak azért nem akaródzott Brüsszelbe menni, mert így lemarad kedvenc október 23-i bulijáról. Meg lehet érteni. Itt ő az első, Brüsszelben egy a sok közül. De azért sem akart menni, mert tudta jól, hogy ott magyar szempontból semmi jó nem születhet. Sőt még rossz is lehet, hozzánk is átcsap a görög válság, s a most még nyugodt népek begurulnak, és véget vetnek az ezer évre szánt nép-nemzeti kormányzás álmának. Ráadásul minap az amerikai nagykövet is szóvá tette, hogy a nemzeti rendteremtés címén nem kellene percenként törvényeket hozni, és lábbal tiporni a polgári demokrácia elveit, amelyeket ugyan Amerika sem tart be, de másoktól elvárja. Ilyen helyzetben köszön be Gyurcsány: Fiúk, itt vagyok! Az MSZP romjain akar Gyurcsány "új, nyugatos, balközép" pártot csinálni. A magyar tőkésosztálybon nyilván bíztatták néhányan: csináld meg, Ferikém, jól jöhet ez még! Gyurcsánnyal most ismét próbálkozik a tőkésosztály egy része. A tőke meg akarja menteni a magyar kapitalizmust, s ehhez jól jöhet egy új párt. A pártalapítás elég szerényre sikeredett, de nincs min csodálkozni: ez még nem Gyurcsány ideje. Hogy eljön-e egyáltalán, még nem tudni. Az MSZP körül játszódó kísérleteknek van egy alapvető bajuk, és ezért kérdéses a Gyurcsány-féle kísérlet is. A mostani válság, főleg, ha átcsap a görög hatás is, elvileg más politikát követel, a tőke korlátozását. Magyarán el kell venni a gazdagoktól és odaadni a szegényeknek. És akkor talán, de csak talán, nem lesz háború a pesti utcán, nem lesz erőszak, nem fog vér folyni. Ehhez azonban baloldali fordulat kellene. Gyurcsány, de nemcsak ő, viszont jobbra megy.
Ha valaki jobbra indul el, aligha juthat balra.

Nagy Judit: Elég az agymosásból, lázadjunk az amerikai politika irányítása ellen

Nagy Judit elnök (Baloldali Front) beszéde az USA agressziója elleni tüntetésen (2011. október 29., Budapest, Szabadság tér, Reagan-szobor):

Baloldaliak, elvtársak, barátaim!

A világ bőven kaphatott már ízelítőt az Egyesült Államok politikájából, háborús agressziójából, üzleti megfontolású barátságából.

A huszadik század történelmében is hosszan lehetne sorolni a listát, de elég, ha csak az utóbbi évtized háborús agressziójáról ejtünk szót, melyben minduntalan azt igyekeztek belesulykolni a köztudatba, hogy kizárólag az emberiség védelmében cselekedtek.

Nos, kérdezzük csak meg az afgán, az iraki vagy a líbiai állampolgárokat, hogy mennyire érzik magukat védve Amerika szárnyai alatt, amikor bombák, eltévedt lövedékek hullanak a fejükre, hogy mennyire megbocsátható az, amikor családokat és nemzeteket dúlnak fel a béke jelszavával, pusztán saját gazdasági érdekeiket szem előtt tartva. Afganisztán, Irak és legutóbb Líbia példája lebegjen a szemünk előtt. Bár Magyarországon még nem lőnek, de az Egyesült Államok már nálunk is hangot adott nemtetszésének.

Néhány napja az amerikai nagykövetasszony hosszas várakozás után találkozott Orbán Viktorral, akinek "intőt adott". A világ ura felemelte mutatóujját, hogy fenyegetően megrázza, és azt sugallja felénk: ez így nem jó! Csakhogy amíg ő a demokrácia nevében teszi ezt, melynek olyannyira védőjeként jeleníti meg magát, hogy nyomában csak felégetett és lerombolt országok feketéllenek, addig mi, itthon, állampolgárok, azt mondjuk: a demokrácia védelmében nekünk kell felszólalni - nem az Egyesült Államok feladata meginteni Orbán Viktort, hanem csakis kizárólag a magyar népnek, mely a terheket viseli.

Nem kérünk Amerika politikájából, nem kérünk Orbán Viktor politikájából, békét, biztonságot és egyenlő bánásmódot kérünk, ahol a közterheket egyenlő arányban viselik, ahol a munkát megbecsülik, és kellően megfizetik. Ahol nem a nagyhatalmak gazdasági érdeke érvényesül, és ahol nem kívánják megváltoztatni az aktuális politika irányítói a nép emlékezetét. Ahol a magyar férfiakat nem viszik el idegen földre katonának, hogy kiszolgálják a NATO és az Európai Unió háborús politikáját. Itt állunk most az Egyesült Államok egykori elnökének szobra mellett, aki soha semmit nem tett országunkért, és amerikabaráti gesztusként emléket állítottak neki.

Ezzel szemben a magyar történelmet átírják, azt kérik tőlünk, hogy felejtsük el József Attilát, Károlyi Mihályt vagy akár Kádár Jánost. Mi erre mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy elég az agymosásból, hogy ne hagyjuk elveszni alkotmányos jogainkat, hogy lázadjunk, ne hagyjuk magunkat az amerikai és az európai politika által irányítani. Minél többen és többen követeljük meg azt, ami egy nemzet életében a legfontosabb: a szabadságot és a függetlenséget.

A háborús agresszió áldozatainak emlékére helyezzünk el koszorút a bűnösöket szimbolizáló szobor kezében.

+++

A tüntetésen jelen volt Barabás György, a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete főtitkárhelyettese is. A Szabadság téren áthaladó turisták érdeklődéssel figyelték a fiatalok megnyilvánulását, egy olasz csoport egyetértését fejezte ki, egy turistacsoport idegenvezetője pedig elkérte Nagy Judit beszédét, hogy hitelesen tájékoztathassa a turistákat.

+++

Semegi András alelnök (Gyöngyös) beszéde

2011. október 20-án egy rajtaütésben meggyilkolták Moammer Kadhafit. Ezzel véget ért Líbiában egy korszak, a szocializmus korszaka. De reméljük: nem végleg!

Tekintsük át az eseményeket és az ok-okozati összefüggéseket.

1969. szeptember 1-én az akkor 27 éves Kadhafi vezetésével megdöntik a királyság rendszerét, és létrejött a Líbiai Arab Köztársaság, amely 1977-ben (amikor az ország végleg elkötelezte magát a szocializmus mellett) a Líbiai Arab Nagy Szocialista Népi Dzsamahirija-ra (magyarul: „a tömegek állama”) változtatta meg a nevét. Ekkor kapta meg Líbia a tüntetésünkön is látható tömör zöld országzászlaját.

Ekkor Líbia elindult a fejlődés útján. Kadhafi hatalomra jutása után rögtön munkához látott, forrásokat csoportosított át annak érdekében, hogy mindenkinek biztosítva legyen az oktatás, az egészségügy és a lakhatás. A nem mindig teljesen hatékony reformok meghozták a hatásukat. A közoktatás ingyenes, az alapfokú oktatás pedig mind a fiúk, mind a lányok számára kötelező lett. Az orvosi ellátás szinte mindenki számára térítésmentesen elérhető lett. Független nyugati elemzők is elismerik hogy Kadhafi idejében az átlagos jövedelem 11 000 dollárra növekedett. Ez Afrikában az ötödik legmagasabb átlagjövedelem.

Kadhafi felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval, ennek eredményeként Líbia hadserege is fejlődésnek indult. Kadhafi támogatott más arab, pánarab mozgalmat is, akik magukénak érezték Líbia jelszavait: „szabadság, szocializmus, egység”. De a két legnagyobb fontosságú, a jelenlegi eseményekkel szorosan összefüggő tette az volt, hogy a fejlődés és az egység érdekében eltörölte a törzsi rendszer maradványait, és egy független, egyetlen nagy multi olajcégtől se függő olajhatalommá tette Líbiát!

Kadhafianak az arab sajátoságokra sikerült alkalmaznia a szocializmust, és ez egyedülálló a maga nemében. Egy szó mint száz: Líbia Kadhafi alatt egy elmaradott országból Afrika egyik gazdasági éllovasa lett. Elég, ha megnézünk egy nyugati híradást: modern autókat és épületeket látunk Líbiában, és nem elmaradottságot. Ez a függetlenség mindig is szúrta az USÁ-nak és csatlósainak szemét – de hol azért nem piszkálták őket, mert Líbia a Szovjetunióval volt jó viszonyban, hol pedig egyéb ok miatt. Persze kisebb-nagyobb próbálkozások mindig is voltak.

És ezt a történelmi ellentétet, amely a törzsek és a ország vezetése között húzódott, használta ki az USA és a NATO, hogy felkelést szítson, és fegyveres harcot provokáljon ki a líbiai vezetésből. Utána mindenféle emberi jogokra való hivatkozással támadták meg Líbiát, és döntötték meg a rendszert. Már megint sokadik alkalommal tett tönkre egy országot az USA és a NATO – pusztán pénzügyi érdekeik miatt.

Mert ne legyen tévedés, ne legyen senkinek se illúziója: Líbia a nem oly távoli jövőben elszegényedik, majd a totális csőd szélére kerül. Ennek eredményeképpen el fog terjedni majd az iszlám fundamentalizmus, ami nagy veszélyeket rejt magában. Így gerjeszti az USA az újabb és újabb konfiktusait, amikből csak ő profitál, senki más. Ezen események kísértetiesen hasonlítanak a jugoszláviai eseményekhez. Ott is hasonló dolgok történtek, és bárki megnézheti, mi lett az eredmény.

Líbiaiak! Tanuljatok Jugoszlávia példáján, és ne engedjétek az imperialistáknak, hogy kisemmiznek titeket! Mi magyarok már megtanultuk a rendszerváltás példáján, mi fog történni – és tudjuk, mi vár rátok! Mi, magyar kommunisták, kitartást kívánunk a Kadhafi-párti erőknek a további harcokhoz!

Nyugodj békében, Kadhafi! Éljen a szocialista Líbia! Köszönöm a figyelmet.