Eljött egy újabb év kezdete és befejeződött a tavalyi, naptári viszonylatban természetesen. Véget ért a családok karácsonyi meghitt hangulata, a szilveszteri mulatságok elcsitultak, a tűzijátékok füstje is elszállt már. Folytatódik az évszakok évmilliós periódusának ritmikus folyamatossága. A tavasz, nyár, ősz és a tél váltakozása.
Sajnos a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények még szegényebbek lesznek.
Új év kezdődik, egy újabb igazságtalan év. Folytatódik a való világ kegyetlen játéka.
2010 végével nem ért véget a valóságshow. Jönnek a hétköznapok, amik nem mindegy, hogyan telnek, hiszen egyszer él mindegyikünk. Egyszer lehet gyermek, egyszer fiatal az ember, ekkor kell megalapozni a jövőjét, és ha szerencséje van, elmondhatja magáról egyszer, hogy megöregedett.
Nem mindegy, hogyan múlnak el az évek! Ami elmúlt, az soha vissza nem hozható állapot. Az élet nem játék! A való világ, maga az élet, nem pedig az RTL Klub cirkusza.
Vajon meddig játszanak velünk?
– Halló, villalakók!
Kiskörút, nagykörút, az utcáknak se szeri, se száma, a Duna két partján Buda és Pest terül el, büszke magyar honunk fővárosa. Az utcákat járva látható igazán európai szintű városunk demokratikus harmóniája, a mindig nyüzsgő, turistákat csalogató, lüktető, élettel teli varázsa. Terek, parkok, bevásárlóközpontok követik egymást, üzletek, szállodák halmaza.
Szinte minden kapható, sok minden látható. És tényleg!
Amiből feltűnően sokat látni Budapest utcáin, az a különböző bankok elit kivitelezésű sokasága. Itt egy kereskedelmi, ott egy szövetkezeti, amott pedig fejlesztési bank. Mindez belátható távolságon belül. Pénzintézetek lépten, nyomon.
Milyen nagyszerű érzés ez, van itt pénz bőven!
Biztosan így van, mert ha nem így lenne, akkor hogyan is menne a profitot hajszoló bankármenedzserek cégeinek ilyen jól? Jólét van és kész. Milliárdosaink is vannak. Hiába, a demokráciánál nincs jobb, nem találtak ki ennél jobbat!
Hajléktalanok tízezrei az utcán, kukákból lakmározók százezrei az országban.
Ez aztán az élet, való világlakó! De ne bánkódj, Te is lehetsz milliárdos!
Nem illik illúziórombolónak lenni, ehhez esély annyi, mint tűt megtalálni a szénakazalban. Mellékesen hozzáteszem, ördögi fondorlat, hogy a dolgozó sohase találja meg azt a bizonyos tűt, mert számára nincsen tű, csak az illúzió.
Second Hand.
Mi van? Angol használt ruha bolt.
Az meg minek?
Mindennap új bálából turkálhatsz, magyar! Azt hallottam vállalkozóktól, évek óta egyre nagyobb az igény rá. Gombamód nőttek ki a használt ruhás üzletek. Régen butiksorok voltak itt, magyar termékekkel - ma mások kidobott rongyait árulják.
Kicsit elszomorodtam, Demokrácia… ide jutottunk?
Villalakó, most vegyél ingatlant! Minden kerületben irdatlan sok az eladó lakás.
Furcsa módon áron alul adják, válogathatsz, alkudozhatsz. Féláron hozzájuthatsz kedved szerint. Ma az a sikk, hogy megszabaduljon a polgár a házától, lakásától minden áron. Amikor beköltözött, akkor még örült, ma meg nyűg lett, teher. Hitel.
Fizetésképtelen lettél? Nem baj, vegyél fel hitelt! Itt vannak az amerikai, európai bankok. Nem hiába épültek. Egyenesen a számodra. Húsz éve erre ösztönzött többek közt a Fidesz, az MSZP, ma meg egymást szidják. Egymást teszik felelőssé a kialakult helyzetért. Eladósodott a lakosság, eladósodott az ország. Igazán európaivá váltunk!
Csakúgy, mint a Horthy-időkben, újra három millió koldus országa lett Magyarország. Folytatódik a kapitalizmus színjátéka, s bár nem vártam sokat, mégiscsak csalódtam benned, Demokrácia…
– Halló, villalakók!
Lesz még kiszavazás!
2011. február 16., szerda
Thürmer: Érdemes Latin-Amerikától tanulni, de az ottani baloldali reform még nem szocializmus
Latin-amerikai baloldali pártok képviselőivel találkozott az elmúlt héten Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. 
Érdeklődésünk közös – nyilatkozta. A kapitalizmus válsága mindenkire hatással van. Latin-Amerika népei azonban előbbre járnak a válaszok megtalálásában. Ha nem lépünk fel a nemzetközi tőke, az USA agresszív politikája ellen, elvesztünk. 
A tőke módszeresen felszámolja a kommunista pártokat, s velük együtt a munkásmozgalmat, de minden más népi mozgalmat is. Latin-Amerika válaszát a széles népi mozgalmak, a baloldali reformok jelentik. Ez még nem szocializmus, talán a maximuma annak, amit a kapitalizmuson belül a dolgozókért meg lehet tenni. Mi is elhatároztuk, hogy a Munkáspárt új programjában elmondjuk, mi az, amit a tőkés rendszeren belül el lehet érni, és mi az, amihez már egy új társadalom, a szocializmus kell. Érdemes tanulni latin-amerikai barátainktól! – hangoztatta Thürmer.
A Munkáspárt elnöke a magyar kommunisták szolidaritásáról biztosította a kubai szocializmus megújítására tett lépéseket, a venezuelai Bolivári forradalom folytatását. Érdeklődés kísérte beszámolóját a magyarországi tőkés rendszerváltás történetéről, az elmúlt húsz év tapasztalatairól.
Thürmer Gyula felkereste a Mexikói Forradalom Emlékművét, és virágot helyezett el Francisco Villa, a mexikói forradalom népi hősének emlékművénél.
Érdeklődésünk közös – nyilatkozta. A kapitalizmus válsága mindenkire hatással van. Latin-Amerika népei azonban előbbre járnak a válaszok megtalálásában. Ha nem lépünk fel a nemzetközi tőke, az USA agresszív politikája ellen, elvesztünk. 
A tőke módszeresen felszámolja a kommunista pártokat, s velük együtt a munkásmozgalmat, de minden más népi mozgalmat is. Latin-Amerika válaszát a széles népi mozgalmak, a baloldali reformok jelentik. Ez még nem szocializmus, talán a maximuma annak, amit a kapitalizmuson belül a dolgozókért meg lehet tenni. Mi is elhatároztuk, hogy a Munkáspárt új programjában elmondjuk, mi az, amit a tőkés rendszeren belül el lehet érni, és mi az, amihez már egy új társadalom, a szocializmus kell. Érdemes tanulni latin-amerikai barátainktól! – hangoztatta Thürmer.
A Munkáspárt elnöke a magyar kommunisták szolidaritásáról biztosította a kubai szocializmus megújítására tett lépéseket, a venezuelai Bolivári forradalom folytatását. Érdeklődés kísérte beszámolóját a magyarországi tőkés rendszerváltás történetéről, az elmúlt húsz év tapasztalatairól.
Thürmer Gyula felkereste a Mexikói Forradalom Emlékművét, és virágot helyezett el Francisco Villa, a mexikói forradalom népi hősének emlékművénél.
A Munkáspárt támogatja Észak-Korea békekezdeményezését
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, politikai pártjai és társadalmi szervezetei 2011. január 5-én közös nyilatkozatot fogadtak el azon az együttes értekezleten, amelyet a koreai félsziget helyzetében, illetve az észak-dél viszonyban elhúzódó feszültségek miatt hívtak össze azzal a céllal, hogy megoldják e problémákat, és új fejezetet nyissanak a békéért és a koreai nemzet újraegyesítéséért folyó erőfeszítésekben.
A dokumentum kimondja: „kezdjünk széles párbeszédet és tárgyalásokat a dél-koreai politikai pártokkal, szervezetekkel, beleértve a dél-koreai kormányt is. Az elmúlt három év tapasztalata az, hogy a két Korea közötti kapcsolatokat nem lehet a konfrontáció útján megoldani, hiszen az csak fegyveres összetűzésekhez és háborúhoz vezet.” A nyilatkozat aláhúzza, hogy nem látszattárgyalásokról van szó. „A tényleges hatalommal és felelősséggel rendelkező intézmények közötti tárgyalások feltétel nélküli és mielőbbi megkezdésére hívunk fel.”
A KNDK felhívása így folytatódik: „Készek vagyunk találkozni bárkivel és bárhol, fátylat borítunk a múltra, ha partnereink készek kéz a kézben haladni. …A nemzet nagy ügye szempontjából fontosabb a jelen, mint a múlt, és a jövő még a jelennél is fontosabb… A háborús veszély megszűnik, a béke, az újraegyesítés, a virágzás napja pedig közelebb kerül, ha a koreaiak egységben, bölcsen tesznek erőfeszítéseket érte… Készek vagyunk párbeszéd, tárgyalások és kapcsolatok útján megvitatni és megoldani minden fontos kérdést, amelynek köze van a nemzet nemzethez, beleértve az enyhülés, a béke, a megbékélés, az egység és együttműködés ügyét.
A dokumentum már a tárgyalások előtt „javasolja a rágalmazások és vádaskodások, a provokatív akciók azonnali befejezését.” A KNDK kormánya, politikai pártjai és társadalmi szervezetei „várják a dél-koreai szervezetek pozitív válaszát. Egyben felhívják a világ politikai pártjait és szervezeteit, a nemzetközi szervezeteket, a haladó gondolkodású embereket: segítsék elő, hogy az igazság szeretete, a hűség és a béke győzedelmeskedjék.” - Olvasható a koreai anyagban, amelyet Kim Gwang Sop, KNDK-nagykövet kedden adott át Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének.
Thürmer közölte: Szilárd meggyőződésünk, hogy a térségben kialakult súlyos helyzet határozott lépéseket követel minden érdekelt féltől, és a KNDK szervezeteinek javaslata erre megfelelő platformot kínál. Mielőbb szükség van a két Korea illetékes szervezeteinek párbeszédére, a nemzeti megbékélés előmozdítására. A békét csak az őszinte párbeszéd és az együttműködés segítheti elő.
A dokumentum kimondja: „kezdjünk széles párbeszédet és tárgyalásokat a dél-koreai politikai pártokkal, szervezetekkel, beleértve a dél-koreai kormányt is. Az elmúlt három év tapasztalata az, hogy a két Korea közötti kapcsolatokat nem lehet a konfrontáció útján megoldani, hiszen az csak fegyveres összetűzésekhez és háborúhoz vezet.” A nyilatkozat aláhúzza, hogy nem látszattárgyalásokról van szó. „A tényleges hatalommal és felelősséggel rendelkező intézmények közötti tárgyalások feltétel nélküli és mielőbbi megkezdésére hívunk fel.”
A KNDK felhívása így folytatódik: „Készek vagyunk találkozni bárkivel és bárhol, fátylat borítunk a múltra, ha partnereink készek kéz a kézben haladni. …A nemzet nagy ügye szempontjából fontosabb a jelen, mint a múlt, és a jövő még a jelennél is fontosabb… A háborús veszély megszűnik, a béke, az újraegyesítés, a virágzás napja pedig közelebb kerül, ha a koreaiak egységben, bölcsen tesznek erőfeszítéseket érte… Készek vagyunk párbeszéd, tárgyalások és kapcsolatok útján megvitatni és megoldani minden fontos kérdést, amelynek köze van a nemzet nemzethez, beleértve az enyhülés, a béke, a megbékélés, az egység és együttműködés ügyét.
A dokumentum már a tárgyalások előtt „javasolja a rágalmazások és vádaskodások, a provokatív akciók azonnali befejezését.” A KNDK kormánya, politikai pártjai és társadalmi szervezetei „várják a dél-koreai szervezetek pozitív válaszát. Egyben felhívják a világ politikai pártjait és szervezeteit, a nemzetközi szervezeteket, a haladó gondolkodású embereket: segítsék elő, hogy az igazság szeretete, a hűség és a béke győzedelmeskedjék.” - Olvasható a koreai anyagban, amelyet Kim Gwang Sop, KNDK-nagykövet kedden adott át Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének.
Thürmer közölte: Szilárd meggyőződésünk, hogy a térségben kialakult súlyos helyzet határozott lépéseket követel minden érdekelt féltől, és a KNDK szervezeteinek javaslata erre megfelelő platformot kínál. Mielőbb szükség van a két Korea illetékes szervezeteinek párbeszédére, a nemzeti megbékélés előmozdítására. A békét csak az őszinte párbeszéd és az együttműködés segítheti elő.
Vietnam szocializmust akar, ez a Munkáspárt érdeke is
Vietnam szocializmust akar
1377 küldött részvételével január 12-én megkezdte munkáját a Vietnami KP 11. Nemzeti Kongresszusa. Feladatunk a 10. kongresszus óta végzett munka értékelése, és a következő öt év tennivalóinak kijelölése. – mondta Nong Duc Manh, a párt főtitkára. Majd hozzátette: erősíteni kell a párt képességét az ország irányítására, elősegíteni a megújulási folyamatot, és elérni, hogy 2020-ra Vietnam korszerű ipari ország legyen. Kiemelte, hogy szükség van a „szocialista piacgazdaság korszerűsítésére”, a demokrácia erősítésére. Vietnam célja a szocializmus. A Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a kongresszust: „Érdekünk a szocializmus erősítése Vietnamban.”- olvasható a táviratban.
Európában nem fog győzni az antikommunizmus
Európában nem fog győzni az antikommunizmus!
Európa kommunista és munkáspártjai a tőkés politikai és szellemi diktatúra újabb megnyilvánulása ellen tiltakoznak. Az európai tőke mindent be akar tiltani, ami kötődik a szocializmus évtizedeihez, a kommunista és munkáspártok mai harcához. Teszik ezt azért, mert félnek a kommunisták harcától, félnek attól, hogy az emberek nemcsak az Akropoliszt foglalják el, de a városokat, falvakat is, s nem csak Görögországban, hanem mindenütt Európában. Ha a tőkések tervei sikerülnek, nem csak a cselekedeteinket korlátozzák törvényekkel, de még gondolnunk sem szabad azt, amit akarunk. A kommunista pártok ilyen korlátozására legutóbb 1936-ban került sor, amikor a fasiszta Németország és a militarista Japán megegyeztek, hogy felszámolják a kommunista mozgalmat. Ébresztő! Már itt tartunk?Európában nem fog győzni az antikommunizmus!
Európa kommunista és munkáspártjainak közös nyilatkozata
Európa kommunista és munkáspártjai elítélik Bulgária, Litvánia, Lettország, Magyarország, Románia és Csehország külügyminisztereinek provokatív és felháborító kezdeményezését, melyben azt követelik az Európai Uniótól, hogy az EU területén vezesse be azoknak a jogi üldözését, akik nem fogadják el a történelem újraírására és a kommunisták, illetve a kommunizmus kriminalizálására irányuló kampányokat.Veszélyes törekvés általánossá tenni a jogi üldözést és egyéb olyan intézkedéseket, melyek már több EU-tagállamban a gyakorlatban életbe léptek. Ezek az intézkedések azok ellen irányulnak, akik nem fogadják el a szocialista építés történelmi tapasztalatainak rágalmazását, akik harcolnak az ellen, hogy semmissé tegyék a kommunisták részvételét a társadalmi jogokért folytatott európai harcban, és akik elutasítják a II. világháború történelmének torzítását és a kommunizmus és fasizmus elfogadhatatlan egyenlővé tételét.
Nem véletlen, hogy ezt a kezdeményezést akkor akarják végigvinni, amikor a munkásosztály és a társadalom széles rétegeinek harca erősödik. A munkások elleni támadások kéz a kézben járnak az antikommunista intézkedésekkel. E támadások célkeresztjében a kommunisták állnak, hiszen ők járnak élen ebben a küzdelemben, s nem csak azért, hogy ne a munkások viseljék a kapitalizmus válságának terheit, hanem azért is, mert a kommunisták kínálják az egyetlen igazi megoldást a kapitalista barbarizmus ellen. Az uralkodó osztály tökéletesen tisztában van a kapitalista rendszer zsákutcáival és kibékíthetetlen ellentéteivel, s ezért fokozza az üldözéseit és fenyegetéseit. De akármilyen méreteket is öltsenek ezek a fenyegetések, nem akadályozhatják meg a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényeinek érvényesülését, és azt a felismerést, hogy a tőke hatalmának eltörlése szükségszerű. Nem tudja megakadályozni a munkásosztály szervezettségének megerősödését, és a tömegek harcának fejlődését a szocializmusért és a kommunizmusért.
Határozottan kijelentjük, hogy a burzsoázia antikommunista tervei kudarcba fognak fulladni. Az eszménk felsőbbrendűsége és a munkásosztály igaz ügye a legdurvább intézkedéseken is képes áttörni. Még eltökéltebb és rendíthetetlen szellemben folytatjuk a harcot, hogy legyőzzük a nagytőke emberellenes hatalmát. Az antikommunista hisztériakeltés nem fogja becsapni a munkásosztályt és a társadalmi erőket, akik átélik a munkanélküliséget, a társadalmi biztonság és a munkajogok felborulását, magát a barbár kapitalizmust.
Felhívást intézünk minden demokratikus, haladó és antiimperialista erőhöz, hogy csatlakozzon harcunkhoz az antikommunizmus ellen, egy harchoz, ami közvetlenül kapcsolódik a harchoz a munka-, és társadalmi jogokért, és társadalmi igazságosságért, egy kizsákmányolás nélküli világért.
Aláíró pártok (2011. január 3-i állapot)
Azerbajdzsán Kommunista Pártja • Belarusz Kommunista Pártja • Belga Munkáspárt • Bolgár Kommunisták Pártja • Bulgária Kommunista Pártja • Dánia Kommunista Pártja • Dolgozó Emberek Haladó Pártja ( AKEL), Ciprus • Észtország Kommunista Pártja • Finnország Kommunista Pártja • Görögország Kommunista Pártja • Hollandia Új Kommunista Pártja • Horvátország Szocialista Munkáspártja • Írország Kommunista Pártja • Írország Munkáspártja • Jugoszlávia Új Kommunista Pártja • Kazahsztán Kommunista Pártja • Kommunista Párt Dániában • Kommunista Pártok Uniója – SZKP, Oroszország • Kommunisták Pártja, Szerbia • Lengyelország Kommunista Pártja • Lettország Szocialista Pártja • Luxemburg Kommunista Pártja • Macedónia Kommunista Pártja • Magyar Kommunista Munkáspárt • Málta Kommunista Pártja • Nagy-Britannia Kommunista Pártja • Nagy-Britannia Új Kommunista Pártja • Német Kommunista Párt (DKP) • Norvégia Kommunista Pártja • Olasz Kommunisták Pártja • Orosz Föderáció Kommunista Pártja • Oroszország Kommunista Munkáspártja – Kommunisták Forradalmi Pártja • Örményország Kommunista Pártja • Portugál Kommunista Párt • Román Kommunista Párt • Spanyolország Népeinek Kommunista Pártja • Svédország Kommunista Pártja • Szlovákia Kommunista Pártja • Szovjetunió Kommunista Pártja • Törökország Kommunista Pártja • Ukrajna Kommunista Pártja • Ukrajna Kommunistáinak Uniója
Thürmer: Ha cselekszünk, lesz változás is (Egy kis malacot mindenki asztalára!)
Egy kis malacot mindenki asztalára!
Egy kis malacot mindenki asztalára! Ezt kívánom Önöknek, kedves látogatóink. Nem sok ez, s egyszer meg is valósul. Biztos, hogy nem most. Nálunk mostanság túl sok a disznó, s mint tudjuk, azokat még egyesével is nehéz legyőzni. Reménykedni lehet abban, hogy egyszer majd kevesebben lesznek, s akkor tényleg mindenki asztalára bőségben jut kenyér, virsli, sőt még malacsült is. Szóval, reménykedni, várni lehet, de ez a kevés! Tenni kell, Önnek, nekem, Neked, neki, mindenkinek. S, ha így lesz, akkor lehet igazi változás, ami nem néhányaknak jó, hanem a többségnek. Amikor a javakat majd nem úgy osztják el, hogy szinte mindent a kevesek kapnak, és a változás csak abban van, hogy a többségnek több morzsa jut. A morzsa az morzsa, bármilyen ügyesen is kínálják.
Mit kell tenni? Nos, olvassanak bele honlapunk anyagaiba jövőre is! Látni fogják! De, várjuk ötleteiket, tanácsaikat, gondolataikat is! Nagy szükség van rájuk! Nos, boldog 2011-es évet kívánok Önöknek, több örömet és mosolyt, több segítőkészséget és emberséget! BUÉK!
Thürmer Gyula
Egy kis malacot mindenki asztalára! Ezt kívánom Önöknek, kedves látogatóink. Nem sok ez, s egyszer meg is valósul. Biztos, hogy nem most. Nálunk mostanság túl sok a disznó, s mint tudjuk, azokat még egyesével is nehéz legyőzni. Reménykedni lehet abban, hogy egyszer majd kevesebben lesznek, s akkor tényleg mindenki asztalára bőségben jut kenyér, virsli, sőt még malacsült is. Szóval, reménykedni, várni lehet, de ez a kevés! Tenni kell, Önnek, nekem, Neked, neki, mindenkinek. S, ha így lesz, akkor lehet igazi változás, ami nem néhányaknak jó, hanem a többségnek. Amikor a javakat majd nem úgy osztják el, hogy szinte mindent a kevesek kapnak, és a változás csak abban van, hogy a többségnek több morzsa jut. A morzsa az morzsa, bármilyen ügyesen is kínálják.
Mit kell tenni? Nos, olvassanak bele honlapunk anyagaiba jövőre is! Látni fogják! De, várjuk ötleteiket, tanácsaikat, gondolataikat is! Nagy szükség van rájuk! Nos, boldog 2011-es évet kívánok Önöknek, több örömet és mosolyt, több segítőkészséget és emberséget! BUÉK!
Thürmer Gyula
A Munkáspárt Kossuth-címert akar
Kossuth-címert akarunk!
A Munkáspárt a közel múltban nyilatkozott az új alkotmány szabályozási elveiről szóló dokumentumról. A szerzők, Fideszesek, szocialisták és mások a királyi korona bűvkörében élnek. Csak az lehet jó címer, amiben benne van a korona, és ha benne lesz, népünk előtt megnyílik a felemelkedés útja. A Munkáspárt számtalanszor kifejtette, hogy a felemelkedés lényege nem a korona. Sőt, a koronával sehova sem jutunk. A felemelkedés lényege az alkotó, becsületes munka, amit például az osztrák címer kifejez. Nem a császári koronát tartja a sas karmaiban, hanem a sarlót és kalapácsot, amelyet Magyarországon törvény tilt. Németország mai címere sem tartalmaz ideológiai jelképeket, példának okáért a horogkeresztet, csak csupán a sast, amit minden józan német elfogad. Az olasz címerben a fogaskerék, a munka jelképe, és az ötágú csillag van, igaz fehéren. A brit címer, amely testesíti magában mindazt, amiben a brit nemzet évszázadok során egyetértett, talán már túl magas is a mi kezdő polgári demokráciánk számára.
A királyi korona természetesen az államiság jelképe, azon egyszerű oknál fogva, hogy az első keresztény államok Európában királyságok voltak. De itt vége is az államiság és a korona összefüggőségének. De, ha ezt nem fogadjuk el, ott van az európai tapasztalat. Ki rakja be a koronát a címerébe, leszámítva a nagy monarchiákat? Azok, akik egy elmúlt dicsőségből akarnak mai nagyságot kovácsolni. Gyönyörű koronás címere van Szerbiának, Grúziának és más európai „nagyhatalmaknak”. Vannak is ott, ahol vannak.
A Kossuth címer mindenkinek tetszik, leszámítva a királypártiakat, a szent korona-hívőket és persze azokat, akiket a formai elemekben akarják visszahozni a szocializmust. Mind a kettő badarság! A címer legyen az, amivel ideológiai fenntartások nélkül, minden magyar egyetérthet, olyan, amin nincs se korona, se angyalka, se nyilaskereszt, se vörös csillag: a Kossuth Lajos független és szabad Magyarországának címere.
Baloldali polgárok, ne csüggedjetek: van baloldal, és az a Munkáspárt
Felhívás
Bérből és fizetésből élők! Fiatalok!
Diákok és pályakezdők!
Fiatal családalapítók!
Munkanélküliek!
Devizahitelesek!
Baloldaliak!
Gondolkodó magyar emberek!
Munkáspárti tagok és párton kívüliek!
Diákok és pályakezdők!
Fiatal családalapítók!
Munkanélküliek!
Devizahitelesek!
Baloldaliak!
Gondolkodó magyar emberek!
Munkáspárti tagok és párton kívüliek!
1. Ma Magyarországon a pénz az úr. Mi nem ilyen országban akarunk élni. Mi nem akarjuk a pénz uralmát. Ezért vagyunk munkáspártiak, ezért vagyunk kommunisták.
2. A rendszerváltással becsaptak bennünket. Milliókkal hitették el, hogy ezen túl is mindenkinek lesz munkája, nem kell fizetni az iskoláért, az egészségügyi ellátásért. Viszont lesz verseny, aki jobb, okosabb, gazdagabb lehet. Nem ez történt!
Magyarország két részre szakadt. Vannak gazdagok és szegények. A gazdagoké a pénz, a gyár, a bank, a föld, nekik mindent szabad. A szegények felélték a tartalékaikat, ma már milliók élnek kölcsönökből. Nincs munka, bizonytalan a jövő. Jogaink vannak, de csak papíron. Kiszolgáltatottak vagyunk.
Megjelent és felerősödött az antiszemitizmus és a cigányellenesség. Folytatódik a kommunista eszmék lejáratása. 1990 óta háború háborút követ. Hol Jugoszlávia népeit, hol Irakot, Afganisztánt, hol afrikai országok népeit pusztítják.
3. Húsz éve milliók hitték azt, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az USA, az EU, s ők oldják meg gondjainkat. Nem ez történt! Ma is töredékét keressük annak, amit ők. Nem mi kellettünk nekik, csak a pénzünk, a piacunk, a munkánk. Ők megszedték magukat, mi meg rosszabbul élünk.
A nyugati világ válságban van. Egyre nagyobb gazdagság van egyre kevesebbek kezében, egyre nagyobb szegénység egyre több embernek, egyre növekvő lakosság és egyre pusztuló természeti környezet, egyre pusztítóbb haditechnika egyre kevesebbek kezében, egyre jobb technikai lehetőségek és egyre szűkülő demokrácia. Ezek olyan ellentmondások, amelyeket a nyugati világ nem tud megoldani.
Az Egyesült Államok ma a világ legagresszívebb és legveszélyesebb ereje. Az amerikai tőke könyörtelenül maga alárendel mindent. Amerikai filmeket nézünk, amerikai zenét hallgatunk. A terrorizmus elleni háború ürügyén az USA fellép minden és mindenki ellen, ami, és aki a legkisebb mértékben is eltér az általa elvárt magatartástól.
4. Baloldali polgárok, ébredjetek! Az MSZP becsapott Titeket. Az MSZP nem a szocializmus képviselője volt, hanem árulója. Az MSZP nem baloldali, az MSZP kapitalista párt, mely kórházakat, iskolákat záratott be. Nyolc év uralkodás után mára erkölcsileg megsemmisült. Vezetőik meggazdagodtak, a népnek itt hagyták a munkanélküliséget, a szegénységet, a kilátástalanságot. Az emberek érdekében mi is küzdöttünk a szocialista-liberális politika ellen.
5. A Fidesz azzal szerezte meg a hatalmat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A dolgozó emberek helyzete azonban semmit sem változott. Őket egyetlen párt sem képviseli a parlamentben. Magyarországon kapitalizmus volt és van ma is. Szeretnénk, ha a Fidesz teremtene egy millió munkahelyet, de nem fog, mert a munkanélküliség a tőkés rendszer lényege. Szeretnénk, ha a Fidesz-kormány kivívná Magyarország függetlenségét a nyugattól, de nem fogja. A tőke világuralma neki is fontosabb, mint a magyar emberek érdeke.
6. Baloldali barátaink! Baloldali polgárok, ne csüggedjetek! Van baloldal, csak nem ott, ahol a gondoltátok. A baloldal a Munkáspárt!
Mi, a Munkáspárt húsz éve a munkájukból élő dolgozó emberek, a gondokkal, megélhetési problémákkal küzdő milliók mellé álltunk, és ezen soha sem változtattunk. Senkit sem csaptunk be. Az idő bennünket igazolt, amit mondtunk, bekövetkezett. A Munkáspárt egyedül áll a magyar politikai palettán, mert az egyedüli párt, amely következetesen, megalkuvások nélkül küzd a kapitalizmus ellen.
Gyökereink a magyar történelemben vannak. A parasztvezér Dózsa György életét adta egy olyan világért, ahol a szegény is ember, nemcsak a gazdag. Petőfi Sándor olyan országról álmodott, ahol mindenki jól és egyenlő emberként élhet. Kossuth Lajos eszméje a független Magyarország volt. Ilyen országot akarunk mi is.
A 20. századi szocializmus, Kádár János emlékét tisztelettel őrizzük. Tudjuk, ez a múlt, de nem felejtjük el. Az a társadalom kenyeret és munkát adott millióknak, akik sorsa korábban a nélkülözés, az éhezés és bizonytalanság volt. Megvalósította a dolgozó ember régi álmát: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc szórakozás. A szegény ember gyereke is tanulhatott, nem a pénz számított. Nem volt olyan ember, akit azért ne gyógyítottak volna, mert nem volt pénze. Először a történelemben nyugdíjat adott a társadalom legszélesebb rétegei részére, beleértve a parasztságot is. 55 éves kortól mehettek nyugdíjba a nők, 60 éves kortól a férfiak.
A szocializmus nem volt hibátlan. De egy biztos: a szocializmus az emberért van, míg a kapitalizmus a tőke gazdagodásáért. A szocializmust meg lehet szabadítani a lényegétől idegen rárakódásoktól, a kapitalizmust a saját önző lénye fogja elpusztítani.
A szocializmus eddigi rövid létezése alatt nem számolhatta fel az évezredes emberi gyengeségeket, a történelmi szereplők hatalomvágyát, az alárendeltek szolgalelkűségét, nem akadályozta meg az erőszakot, nem zárta ki a személyes diktatúra lehetőségét, de nyilvánvalóvá tette, hogy mindez nem a lényegéből fakad. A kapitalizmus ugyanebben az időszakban bizonyította, hogy – hiába a nagyobb történelmi múlt, hiába a demokrácia terén szerzett tapasztalata, hiába a több pénz és a gazdagság– nem tudja, és nem akarja megakadályozni a háborúkat, a néppusztítást, a fasizmust. Éppen azért nem, mert mindez a tőke lényegéből fakad.
7. A kapitalizmusban csak az a dolgozóé, amit kiharcol magának. A tőke és a munka ellentéte a mai korban sem szűnt meg. Sem az informatika, sem a globalizáció, sem a multinacionális tőke kialakulása nem változtatja meg a tőke nélküli dolgozó és a tőkés közötti tulajdonbeli különbségeket.
Görögország dolgozói az utcára mentek igazságukért. Venezuela és sok más latin-amerikai ország a nemzeti függetlenségükért és a társadalmi igazságosságért küzd. Ez a mi utunk is!
8. Harcolunk a munkanélküliség, a szegénység ellen. Küzdünk azért, hogy minden embernek legyen hol laknia. Elmegyünk a gyárakhoz, az üzemekhez, felvilágosítjuk a munkást, a dolgozót. Ott leszünk a szakszervezetekben, a civilmozgalmakban, mindenütt, ahol tenni lehet az emberekért.
9. Olyan Magyarországot akarunk, ahol az emberek tudása és egészsége a legfőbb érték. Az iskola adjon a fiataloknak újra stabil, használható tudást! Az egészségügy az embereket gyógyítsa, ne pénzt termeljen!
10. Küzdünk a demokratikus értékekért. Olyan alkotmányt akarunk, amely biztosítja mindenki számára az első munkahely, a lakhatáshoz való alapvető emberi jogot, a vallási és ideológiai szabadságot, s mindezek garanciáit. Harcolunk a képviselők visszahívhatóságáért.
11. Megújítjuk a Munkáspártot. Nem a múltat akarjuk visszahozni, hanem a jövőt megteremteni. A dolgozók, a segítségre szorulók érdekeit soha sem adjuk fel. Színünk a vörös volt, és marad a jövőben is. Ott leszünk az utcákon, a városi és falusi ünnepségeken, mindenütt, ahol segíthetünk az embereknek.
Új programot készítünk a tőkés válság leküzdésére. Független, demokratikus, szabad országként akarjuk járni saját, magyar utunkat, s nem idegen érdekeket kiszolgálni. Olyan társadalomban akarunk élni, ahol mindenki munkája alapján részesül az ország javaiból.
12. Megszilárdítjuk és megerősítjük a Munkáspártot. Mindenkire számítunk, mindenkire szükség van, de jövőnk, és egyre inkább jelenünk is, a fiataloké.
Lemondunk szabad időnk egy részéről, anyagi áldozatot vállalunk, tisztában vagyunk azzal, hogy a harc kockázatokkal jár. A tagdíj fizetése és A Szabadság támogatása számunkra nem lehetőség, hanem kötelesség. A párt tagjainak érteniük kell a tőkés világot, az osztályharcot, ismerniük kell elődeink és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait. A Központi Bizottság tagjainak példát kell mutatniuk. Felkészültebb és odaadóbb munkát kell végezniük. Mindezt vállaljuk, mert hiszünk eszméinkben, a jövőben, a szocializmusban
13. Harci eszközeink az utcán, az emberek között vannak. Nem azért nem jutunk be a parlamentbe, mert rosszak vagyunk. A tőkés hatalom akadályozza meg. Ehhez kell a pártot felépíteni, megtanítani az új módszerekre. Nem adjuk fel! Új területeken, a tőke által nem várt területeken kell a harcot folytatni.
14. Internacionalista párt maradunk a jövőben is. Szorosabb és hatékonyabb közös harcot akarunk a tőke, a kapitalizmus ellen. A Munkáspártot ma becsülik a munkásmozgalomban. Senki sincs könnyű helyzetben, ezért átérzik a mi küzdelmünk nehézségeit.
***
Nehéz évek állnak mögöttünk, és – ne legyenek illúzióink – nehéz évek állnak előttünk is. Nincsenek csodák. A világhelyzet, a magyar társadalom gyökeres változása kell ahhoz, hogy az élre törjünk. Nincsenek csodareceptek, nincsenek csodaprogramok, de van elvi tisztaság, kitartó, fegyelmezett munka. Őrizzük a tűzet, tovább visszük a lángot. Kövessük Bolyai János tanácsát: „Szikrából lángot erővel és következetességgel lehet ébreszteni.”
Budapest, 2010. december 11.
Munkáspárt 23. kongresszusa
Thürmer: Küldjük ki a pártot az utcára, és küzdjünk a kapitalizmus legyőzéséért
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde
(Munkáspárt 23. kongresszusa, Budapest, 2010. december 11.)
Elvtársak!
Nem szokványos kongresszusra jöttünk ma össze. Ma nem elég elpanaszolni, hogy milyen nehéz körülmények között élünk. Ma nem elég jó beszédeket mondani, aztán fellelkesülve hazamenni. Ma ez biztosan nem elég! Ma történelmet írunk. Jót vagy rosszat, de történelmet! A magyar kommunista mozgalom jövője ma a mi kezünkben van. Ha jól döntünk, lehet esélyünk a túlélésre, a megerősödésre, sőt, nem túlzok, a győzelemre is.
Ha rosszul döntünk, jelentéktelenné válunk, eltűnünk, kihalunk, és velünk együtt hosszú időre vége a kilenc évtizedes magyar kommunista mozgalomnak is. Ez a tét, barátaim! Nem kevesebb.
A feladat nehéz, de nem lehetetlen. Fogadjuk el a kongresszus politikai felhívását! Félreértés ne essék! Ezek nem szép szavak. Ez egy új párt koncepciója. Az fogadja, aki vállalni tudja, nem csak szavakban, tettekben is!
Válasszunk egy harcolni akaró és harcolni képes Központi Bizottságot! De nem akárhogyan! Az új párt új követelményeinek, új mércéjének alapján. Dolgozzuk ki jövő szocializmusának programját, adjunk vonzó képet a jövő szocializmusáról! Koncentráljuk a párt erőit és szervezeteit a legfontosabb feladatokra! Küldjük a pártot az utcára, és küzdjünk!
A feladat, mondom, nehéz, de megoldható. Mi nem akármilyen párt vagyunk. Kommunisták vagyunk! A feladatunk is konkrét: szerveznünk kell a munkásosztály, a dolgozók harcát a kapitalizmus legyőzésére, a szocialista társadalom megteremtésére.
Ha le akarjuk győzni a tőkéseket, előbb önmagunkat kell legyőzni. A megszokást, a fegyelmezetlenséget, a rendetlenségét, az igénytelenséget, a középszerűséget kell felszámolni. Ebből rengeteg van a mi pártunkban. A hatalom évtizedei elkényelmesítették a kommunistákat, és sokan még ma is azt hiszik, hogy a 80-as években vagyunk. A fiatalokat is nekünk kell megtanítani a társadalmi munka becsületére.
A forradalmat csak fegyelmezett, képzett, tanult erő, igazi élcsapat vívhatja meg. Nem akárkikkel állunk szemben. A burzsoázia ma fegyelmezett, összehangolt, és végtelenül rafinált módon veri szét a munkásmozgalmat. Ellenük a mai hadseregünk esélytelenHa magunk mellé akarjuk állítani a ma és a holnap ifjúságát, az ő nyelvükön kell beszélnünk. Éppen ezért forradalomra van szükség a fejünkben, forradalomra a nyelvünkben.
Ha az ifjúságot szövetségesünknek akarjuk, rájuk kell bízni a jövőnket. Ingadozás és félelem nélkül. Őket kell a Központi Bizottságba választani, őket kell felszólalásra kérni. Védenünk, harcra nevelnünk kell őket, de mindenek előtt bíznunk kell bennük!
A feladat nehéz, de megoldható. Ma még megoldható! Ha nem cselekszünk azonnal, holnap már nem lesz mit megváltoztatni. Írjunk együtt történelmet, biztatót és lelkesítőt!
Tisztelt Kongresszus!
A munkát nekünk kell elvégezni. Elég az egymásra mutogatásból! Ne várjunk csodákra, csak mi vagyunk. Mi vagyunk a párt. Ti, akik itt vagytok ma. Ti, akik ott vagytok minden rendezvényünkön. Ti, akik fizetésetekből, nyugdíjatokból, ösztöndíjatokból eltartjátok a pártot. Nektek, nekünk kell döntenünk.
Elég a magyarázkodásból, hogy mit miért nem tudunk megoldani. De elég a radikális szövegekből, a hűségnyilatkozatokból is! Elég a jó, de végre nem hajtott döntésekből! Cselekedni kell! Dolgozni kell!
A párt áldozatot vár tőlünk. Nem sokat, de nem is keveset. Még nem kell mártírrá válnunk. Nem vár ránk Sallai Imre és Fürst Sándor sorsa. Nem kell életünket adni a pártért, mint Zalka Máténak vagy Ságvári Endrének. De adnunk kell! Adnunk kell az időnket, a munkánkat, a pénzünket! Többségünk a szocializmus négy évtizede alatt sokat kapott a párttól. Hivatást, munkát, egzisztenciát. Tartozunk a magyar dolgozó osztályoknak, tartozunk a pártnak. Rendezzük a tartozást!
Elvtársak!A kommunista párt hivatása a szocialista forradalom. A forradalomra kell készülnünk, a forradalmat kell megvívnunk, a forradalom lendületével kell egy új társadalmat teremtenünk.
Igen, ne csodálkozzatok! Forradalomra kell készülnünk. A kapitalizmus válságban van. Soha nem látott erővel tőr elő a tőkés rend ragadozó természete. A kapitalizmusban az ember nem cél, hanem eszköz, a pénzszerzés, a profit eszköze. A tőkének pont az nem kell, ami emberré tette az embert, az ember értelmes munkája. A kapitalizmus nem tud mindenkinek munkát adni. Se Magyarországon, se a világban. A tőke ezért megteremti a plázák hamis világát. A hitelekkel elkábít, és rabbá tesz bennünket. A hitelkártyákkal, a mobiltelefonokkal, az Internettel jobban ellenőrzése alatt tart bennünket, mint a világ bármely eddigi titkosrendőrsége.
De a világ dolgozói kezdenek ébredezni. Venezuelában milliók születtek és haltak meg úgy, hogy nekik a nap mindig a bádogviskók felett kelt fel. Soha sem lakhattak jól, nem volt jövőjük. S, ekkor jött Chávez, és elindult a Bolivári forradalom.
A görög dolgozóktól elvették a fizetésük jelentős részét, csak azért, hogy ők fizessék meg az amerikaiak és európai barátaik költekezését. S, a forradalom lobogóját kitűzték az Akropoliszra.
A portugáloknak elegük van abból, hogy az EU a bankokat konszolidálja, de a dolgozók millióira nem jut pénz.
A világon egyre többen mondják, hogy elég a háborúból, elég Irakból, Afganisztánból, elég a NATO-ból.
A magyar tőkésosztály retteg attól, hogy nálunk is az lesz, mint Görögországban. A miniszterelnök okos ember, ezt pontosan tudja. Ezért csinálták meg az évszázad trükkjét. Baloldali jelszavakat adtak egy jobboldali párt, a Fidesz szájába. Nem szégyellték, és nem szégyellik válogatás nélkül azt mondani, amit az emberek hallani akarnak. A számításuk egyelőre, hangsúlyozom, egyelőre, bejött.
De Orbán Viktor is tudja, hogy még nincs vége. Az összeomlás bármikor bekövetkezhet! Bármikor előállhat olyan helyzet, hogy az ország nem tudja fizetni az óriási adósságokat, a kormány pedig nem tudja fizetni a nyugdíjakat, a fizetéseket a tanároknak, sőt a rendőröknek sem.
A forradalmat nem lehet siettetni. Pedig szeretnénk, de nagyon szeretnénk! De nem lehet! A magyar dolgozóknak kell eljutniuk annak felismeréséhez, hogy így nem lehet tovább élni, sőt oda is, hogy így nem akarunk tovább élni.Fel kell ébresztenünk a magyar dolgozókat. A magyar kapitalizmus válságban van. Ezt nem elég mondani, ezt magyaráznunk kell. A magyar dolgozók még nem értik, hogy nem azért van válság, mert loptak a szocialisták. Még nem értik, hogy a válság a kapitalizmus lényegéből jön.
Az Orbán-kormány képes lehet levinni a beteg lázát, képes lehet enyhíteni a tüneteket, de nem tudja meggyógyítani a betegséget. A kapitalizmusnak pont az a lényege, hogy a gyáron kívül mindig legyenek munkanélküliek, akikkel zsarolni lehet a dolgozókat a gyáron belül. Az Orbán-kormány nem azért nem lesz képes a programját végrehajtani, mert nem ért hozzá. Nem! Azért nem, mert a farkas természetét nem tudja átváltoztatni.
Tudatnunk kell mindenkivel, hogy semmi jót ne várjuk se az EU-tól, se a NATO-tól. Az EU egyenlő kapitalizmus. A NATO egyenlő kapitalizmus.
Ezt nekünk kell magyarázni. A Fidesz-kormány a farkasok kormánya. Ők mindig a farkasok igazát fogják bizonygatni.
A szakszervezetek pedig sajnos egyelőre a bárányokat igyekeznek meggyőzni arról, hogy nem is olyan csúnya halál a farkas szájában végezni. A bárányokkal csak mi vagyunk.
Elvtársak!
Ez a feladat! Ehhez kell a szervezetet megteremteni, és az aktivistákat kinevelni. Így kell gondolkoznunk, és nem fordítva. Nem azt kell hajtogatni, hogy kicsik vagyunk és öregek, csak ennyire vagyunk képesek. A feladatot kell látnunk, és ahhoz kell felnőnünk. Ha képesek vagyunk rá, van értelme a létünknek. Ha nem, akkor erre a pártra a magyar dolgozónak nincs szüksége. Szomorú, de így van.Milyen legyen az új Munkáspárt? Belülről legyen nagyon zárt, nagyon centralizált, nagyon fegyelmezett.
Kívülről legyen nyitott, nagyon nyitott. Tagjaink legyenek ott mindenütt, ahol emberek élnek. Tanuljunk meg segíteni az embereknek kis dolgaikban, és akkor majd elfogadnak bennünket nagy dolgokban is.
Új gondolatokat kell behoznunk a párt életébe. Mi a kádári szocializmusban nőttünk fel. Ezt a szocializmust védtük, ameddig lehetett. Ezt próbáljuk példaként állítani a mai nemzedékek elé. Ez ma már nem elég, sőt rossz is. A szocializmus értékeit őriznünk kell, de gondolkodásunkat szélesebbre kell nyitni.
Dózsa György képes volt felébreszteni a magyar parasztot, és, ahogy Illyés mondja, szavát „százhúszezer sátán” követte. Tűzzük zászlónkra Dózsa igazságát!
Petőfinél szebben senki sem fogalmazta meg annak a társadalomnak a lényegét, amelyet mi is akarunk.
„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán..”
Legyen Petőfi harcostársunk nagy harcunkban! De emeljük magasra Kossuth eszméit is a független és szabad Magyarországról! A magyar tőkés soha nem fogja megvédeni a nemzeti érdekeinket az EU-val és a NATO-val szemben. A kapitalizmus megvédése az ő közös érdekük. Nekünk nincs közös érdekünk se az EU-val, se a NATO-val.
Dolgozzuk ki a párt új programját! Mondjuk meg, hogy mit lehet tenni a dolgozókért a kapitalizmusban. Mondjuk meg azt is, hogy a legmélyebb szociális reformok sem változtatják meg a tőke lényegét. A megoldás ezért a kapitalizmus leváltása. Mondjuk meg, milyennek szeretnénk látni a jövő szocializmusát.Ha mindezt megcselekedjük, ha értelmes célokat tudunk a fiataloknak felvázolni, nem lesz gond az utánpótlással. Ahogy Radnóti mondja „.. jönnek új hadak, ha kell a semmiből”
Erőinket koncentrálni kell. Nem lehetünk ott minden településen, de jelen kell lennünk megyék életében. Nem lehetünk ott minden budapesti kerületben, de ott kell lennünk Budapesten.
Hogyan? Azzal, hogy véleményt mondunk a megye vagy Budapest életéről. Azzal, hogy terjesztjük a Szabadságot. De mindenekelőtt erőink koncentrálásával. Budapesten és a megyékben egységes irányítás kell. Minden szinten ki kell választani a tényleges aktív erőket, és hasznosításukat meg kell szervezni. A szétesett vagy széteső megyék ügyét a Központi Bizottságnak, illetve az Elnökségnek kell kézbe vennie.
A központ és helyi központok között hatékony információáramlást kell biztosítanunk. Nem kell kitalálnunk, a tőkések megtették helyettünk. Internet és Vodafon-flotta – ez legyen a két varázsszavunk!
Az új párt új emberi kapcsolatokat is jelent. A pártnak egységesnek kell lennie, félre kell tenni a személyeskedést, az egymás háta mögötti elégedetlenkedést. Túl kevesen vagyunk ehhez, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nyílt, őszinte viselkedésre és munkára van szükség. A pártérdek legyen az első. Lehet, hogy néha le kell nyelnünk valamit, és felülemelkedni a személyes sértődéseken, de ha olyat látunk, ami veszélyes lehet a pártra, nem szabad hallgatni, cselekedni kell. Ne felejtsük, a mi pártunk az egyetlen ellensége a mostani rendszernek és ők ezt nagyon jól tudják.
Elvtársak!Ellenfeleink nemcsak politikai téren támadnak bennünket, eszmei téren is. Fő fegyverük az antikommunizmus és reformizmus. Küzdjünk a kommunista ellenesség minden formája ellen! Értessük meg a veszélyt az értelmiséggel, a civilszervezetekkel! Ha ma engedik betiltani a kommunista gondolkodást, holnap betiltják a szociáldemokratákat, aztán minden alternatív gondolkodást.
Legveszélyesebb ellenségünk a reformizmus. Igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy nincs munkás, sőt osztályok sincsenek. Szerintük ma már nem igaz, amit Marx mondott: „minden eddigi társadalmak története osztályharcok története.” Sajnálatosan ma ez a szakszervezetek zömének álláspontja. Világos, hogy mire jó az egész: lefegyverezni a dolgozókat, a munkásokat.
A valóság az, hogy a tőkés semmit nem ad ingyen a dolgozóknak. Ez igaz a tőkés munkaadóra is, a tőkés kormányra is. Az a munkásé, amit kiharcol magának. Aki, ennek az ellenkezőjét állítja, árt a dolgozóknak.
A Munkáspárt segíteni akar a dolgozóknak, és nem félrevezetni őket. Ezért nincs kapcsolatunk a reformista szervezetekkel, zöld-és új baloldaliakkal, szociális uniósokkal és másokkal.
Ugyanakkor azt látjuk, elvtársak, hogy ezek a szervezetek, például, a Munkáspárt 2006 helyi szervezetei meggyengültek, szétesnek. Többen van olyan egyszerű emberek, akik becsapva érzik magukat, és keresik a visszautat hozzánk. Gondoljuk meg: érdemes lenne gesztust gyakorolnunk a megtévedt és megtévesztett egyszerű egykori párttagjaink felé.
Elvtársak!A párt gyökeres és alapos megújítása komoly sebészeti beavatkozás. Lehetnek olyanok, akiket az operáció fájdalmasan érint. Olyanok, akik nem értik és nem akarják a változást. Olyanok, akik mellőzve érzik magukat.
Kérem minden elvtársunkat: a párt érdekét tartsák szem előtt. Az operáció fájdalmas, nincs rá garancia, hogy sikerül. De, ha nem vágunk bele, egészen biztosan elveszünk.
Ne hagyjuk, hogy elvesszen a kommunisták pártja! Csináljunk csodát! Csináljunk csodát együtt! Legyen ez a kongresszus egy új Munkáspárt születésének kezdete!
Éljen a Munkáspárt!
Éljenek a dolgozó magyar nép!
Éljen a szocializmus!
Thürmer az afgán háborúról: a magyarok nem akarnak idegen érdekekért elpusztulni
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének felszólalása a Magyar Szociális Fórum „Az afganisztáni háború és Magyarország. Érvek és ellenérvek” című kerekasztaltanácskozásán
Hölgyeim és Uraim!
A Munkáspárt fontosnak tartja a mai Afganisztán-konferencia megtartását. Köszönjük a
Magyar Szociális Fórumnak a kezdeményezést és a szervezést.
Az Afganisztán-konferencia azt jelenti, hogy egy fontos külpolitikai kérdésben párbeszéd
indul el a különböző politikai és ideológiai nézetek hívei, illetve a hivatalos álláspontot valló
tényezők és a hivatalos álláspontot valamilyen mértékben vitató erők között. Ez önmagában
is nagyon fontos, hiszen eddig ez nem volt jellemző.
A konferencia egyszeri és megismételhetetlen, mégis helyes lenne arra törekedni, hogy ez a
párbeszéd ne egyszeri alkalomra szóljon.
A Munkáspárt ellenzi az afganisztáni háborút, ellenzi Magyarország katonai részvételét
akár harci erőkkel, akár harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőkkel. A
Munkáspárt ellenzi hazánk NATO-tagságát is.
Miért?
1. A NATO hivatalos érvelése szerint azért kell sok ezer katonát harcba küldeni
Afganisztánban, hogy segítsük az ottani kormányt „befolyásának erősítésében, az újjáépítés és a hatékony kormányzás megteremtésében.”
Segíteni kell annak az országnak, ahol 30 millióan élnek, ahol az átlagéletkor 18 év, de
többségük nem éri meg 45 éves kort sem. Segíteni, de nem így!
Ez a háború nem erről szól. A terrorizmus elleni fellépés csak ürügy, de nem ok. Az afgán
háborún a mai világgazdaság három legjövedelmezőbb szektora jár jól. A hadiipar, amely
ellátja fegyverrel a NATO-t is, az afgánokat is. A gyógyszeripar, mely milliárdokat keres a
most vagy később kezelésre szoruló embereken. Végezetül a kábítószer-birodalom, amit nem kell külön magyarázni.
Mi szívesen elhinnénk a hivatalos érveléseket. De Irak esetében egyszer már becsaptak
bennünket. Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, mégis háború indult ellenük. Arról nem
is beszélve, hogy mi maradt Irakból, az ősi kultúrából, az emberiség közös értékéből azután,
hogy az USA bevonult?
2. Ez a háború teljesen értelmetlen. Az USA katonai erővel nem tudja megnyerni, a
szövetségesei pedig vonakodnak emberanyagot adni. A jelenlegi rezsim abban a pillanatban
megbukik, ahogy a NATO kivonul. Ezt történt annak idején a szovjetekkel is
3. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a mi katonáink nem vesznek részt harci
cselekményekben. Ad egy, nincs harci erő harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erők
nélkül. Ha nincs orvos, ha nincs logisztika, nincs harc sem. A HM hivatalos anyaga szerint
a ”harci támogató és harci kiszolgáló-támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők
alkalmazhatóságának.” Így van!
4. Ellenezzük az un. polgári újjáépítésben való részvételt is. Ez nem a béke kezdete, hanem
a háború folytatása. A Nemzeti Katonai Stratégia világosan beszél: „Korunkban a katonai
erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon. A konfliktusok
megelőzése, kezelése és az azt követő rendezés - stabilizáció és újjáépítés - civil feladatai,
továbbá a leszerelés, lefegyverzés és reintegráció, illetve a biztonsági szektor reformja hosszú ideig igényelhetik a katonai erők közreműködését és támogatását.”
5. Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Nincsenek olyan érdekek, amelyekért
milliárdokat és emberi életeket lenne érdemes áldozni.
Az előbb említett dokumentum mondja a következőket is.
„Nemzeti érdekeink érvényesítésének egyik legfontosabb helyszíne a NATO... a katonai téren kivívott hitelesség nem kizárólag a kül- és biztonságpolitika szektorában kamatoztatható, az kihathat politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésére is.”
Magyarország részt vett a Jugoszlávia, Irak elleni háborúban, egyik területen sem
részesültünk a nagy nemzetközi pénzek elosztásából. Azt pedig nem tartjuk politikai
haszonnak, hogy az amerikai nagykövet asszony szebben mosolyog a magyar vezetőkre.
6. Ellenezzük Magyarország NATO-tagságát, mert ennek egyenes következménye az, hogy mi is háborúzunk. Így történt Jugoszláviában, Irakban, most Afganisztánban, s holnap, ki tudja, hol.
Magyarországnak nincsenek olyan érdekei, amelyeket katonai eszközökkel tudna
megvalósítani. A túlzott elkötelezettség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy sajátos
lehetőségeinket kihasználjuk.
Hölgyeim és Uraim!
Egyetértek a Nemzeti Katonai Stratégia gondolatával, miszerint „a közvélemény fokozottan
érzékeny a saját katonai, valamint a polgári áldozatokra, ezért egy konfliktust nem elég a
hadszíntéren megvívni és megnyerni. Fontos, hogy a közvélemény azt el is fogadja.”
Mi, munkáspártiak nem vagyunk katonák vagy diplomaták. Mi az egyszerű emberek között
mozgunk, és tudjuk, hogy ők mit gondolnak. Higgyék el! Az emberek egyre jobban félnek, és
egyre jobban nem akarnak idegen érdekekért dolgozni, netán meghalni.
Hölgyeim és Uraim!
A Munkáspárt fontosnak tartja a mai Afganisztán-konferencia megtartását. Köszönjük a
Magyar Szociális Fórumnak a kezdeményezést és a szervezést.
Az Afganisztán-konferencia azt jelenti, hogy egy fontos külpolitikai kérdésben párbeszéd
indul el a különböző politikai és ideológiai nézetek hívei, illetve a hivatalos álláspontot valló
tényezők és a hivatalos álláspontot valamilyen mértékben vitató erők között. Ez önmagában
is nagyon fontos, hiszen eddig ez nem volt jellemző.
A konferencia egyszeri és megismételhetetlen, mégis helyes lenne arra törekedni, hogy ez a
párbeszéd ne egyszeri alkalomra szóljon.
A Munkáspárt ellenzi az afganisztáni háborút, ellenzi Magyarország katonai részvételét
akár harci erőkkel, akár harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőkkel. A
Munkáspárt ellenzi hazánk NATO-tagságát is.
Miért?
1. A NATO hivatalos érvelése szerint azért kell sok ezer katonát harcba küldeni
Afganisztánban, hogy segítsük az ottani kormányt „befolyásának erősítésében, az újjáépítés és a hatékony kormányzás megteremtésében.”
Segíteni kell annak az országnak, ahol 30 millióan élnek, ahol az átlagéletkor 18 év, de
többségük nem éri meg 45 éves kort sem. Segíteni, de nem így!
Ez a háború nem erről szól. A terrorizmus elleni fellépés csak ürügy, de nem ok. Az afgán
háborún a mai világgazdaság három legjövedelmezőbb szektora jár jól. A hadiipar, amely
ellátja fegyverrel a NATO-t is, az afgánokat is. A gyógyszeripar, mely milliárdokat keres a
most vagy később kezelésre szoruló embereken. Végezetül a kábítószer-birodalom, amit nem kell külön magyarázni.
Mi szívesen elhinnénk a hivatalos érveléseket. De Irak esetében egyszer már becsaptak
bennünket. Irakban nem volt tömegpusztító fegyver, mégis háború indult ellenük. Arról nem
is beszélve, hogy mi maradt Irakból, az ősi kultúrából, az emberiség közös értékéből azután,
hogy az USA bevonult?
2. Ez a háború teljesen értelmetlen. Az USA katonai erővel nem tudja megnyerni, a
szövetségesei pedig vonakodnak emberanyagot adni. A jelenlegi rezsim abban a pillanatban
megbukik, ahogy a NATO kivonul. Ezt történt annak idején a szovjetekkel is
3. Nem fogadjuk el azt az érvelést, hogy a mi katonáink nem vesznek részt harci
cselekményekben. Ad egy, nincs harci erő harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erők
nélkül. Ha nincs orvos, ha nincs logisztika, nincs harc sem. A HM hivatalos anyaga szerint
a ”harci támogató és harci kiszolgáló-támogató képességek megléte előfeltétele a harci erők
alkalmazhatóságának.” Így van!
4. Ellenezzük az un. polgári újjáépítésben való részvételt is. Ez nem a béke kezdete, hanem
a háború folytatása. A Nemzeti Katonai Stratégia világosan beszél: „Korunkban a katonai
erő alkalmazása túlmutat a klasszikus értelemben vett fegyveres harcon. A konfliktusok
megelőzése, kezelése és az azt követő rendezés - stabilizáció és újjáépítés - civil feladatai,
továbbá a leszerelés, lefegyverzés és reintegráció, illetve a biztonsági szektor reformja hosszú ideig igényelhetik a katonai erők közreműködését és támogatását.”
5. Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Nincsenek olyan érdekek, amelyekért
milliárdokat és emberi életeket lenne érdemes áldozni.
Az előbb említett dokumentum mondja a következőket is.
„Nemzeti érdekeink érvényesítésének egyik legfontosabb helyszíne a NATO... a katonai téren kivívott hitelesség nem kizárólag a kül- és biztonságpolitika szektorában kamatoztatható, az kihathat politikai és gazdasági érdekeink érvényesítésére is.”
Magyarország részt vett a Jugoszlávia, Irak elleni háborúban, egyik területen sem
részesültünk a nagy nemzetközi pénzek elosztásából. Azt pedig nem tartjuk politikai
haszonnak, hogy az amerikai nagykövet asszony szebben mosolyog a magyar vezetőkre.
6. Ellenezzük Magyarország NATO-tagságát, mert ennek egyenes következménye az, hogy mi is háborúzunk. Így történt Jugoszláviában, Irakban, most Afganisztánban, s holnap, ki tudja, hol.
Magyarországnak nincsenek olyan érdekei, amelyeket katonai eszközökkel tudna
megvalósítani. A túlzott elkötelezettség viszont megakadályoz bennünket abban, hogy sajátos
lehetőségeinket kihasználjuk.
Hölgyeim és Uraim!
Egyetértek a Nemzeti Katonai Stratégia gondolatával, miszerint „a közvélemény fokozottan
érzékeny a saját katonai, valamint a polgári áldozatokra, ezért egy konfliktust nem elég a
hadszíntéren megvívni és megnyerni. Fontos, hogy a közvélemény azt el is fogadja.”
Mi, munkáspártiak nem vagyunk katonák vagy diplomaták. Mi az egyszerű emberek között
mozgunk, és tudjuk, hogy ők mit gondolnak. Higgyék el! Az emberek egyre jobban félnek, és
egyre jobban nem akarnak idegen érdekekért dolgozni, netán meghalni.
Forradalmi emlékmenet a NOSZF emlékére: egy tőkés sem aludhat nyugodtan, amíg létezik kommunista párt
Forradalmi emlékmenettel ünnepelt az 1917-es bolsevik hatalomátvétel évfordulóján a Baloldali Front Budapesten, 2010. november 7-én délelőtt. A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjai és szimpatizánsai vörös zászlókkal vonultak november 7-e alkalmából a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, ahol elénekelték az egykori szovjet himnuszt.
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)
A Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye
Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!
A Baloldali Front budapesti elnöke beszédében elismerte: sokat kell még dolgozniuk ahhoz, hogy a magyar társadalom elismerje: nincs más út, csak a szocializmus. A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei a 2010. évi parlamenti választásokon mindössze 5 606 szavazatot kaptak. (Hír TV, 2010. november 7., Híradó 21)
***
Baloldali Front helyesen: Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági SzövetségA Baloldali Front budapesti elnöke helyesen: országos elnöke, neve: Cseh Miklós
A Munkáspárt egyéni képviselőjelöltjei... 5 606 szavazatot kaptak helyesen: 5 668 szavazatot kaptak, az 5 606 szavazat a négy területi lista (Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg) összesített eredménye
***
A Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség országos elnökének (Cseh Miklós) beszéde a forradalmi emlékmeneten
Kedves Elvtársak, Barátaink!Ha azt mondom, 1917, Szentpétervár, bolsevik párt, a Föld minden kommunistájában ugyanazok a gondolatok ébrednek. 93 évvel ezelőtt a távoli Oroszországban, ahol a nép nyomora soha nem látott méreteket öltött, megcsillant egy reménysugár.
A háborús szenvedésektől, a cári önkényuralomtól meggyötört orosz dolgozók világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre. A bolsevik párt vezetésével kirobbantották a történelem első győztes szocialista forradalmát, amely örökre megváltoztatta a világot.
Oroszország dolgozói magasra emelték a vörös zászlót, amely immáron nemcsak az orosz munkásságnak, hanem a világ összes dolgozójának megmutatta: van más út, nem kell és nem is szabad beletörődni a kapitalista kizsákmányolásba, a társadalmi különbségekbe.
Nem csak utópia egy olyan országban élni, ahol a vérrontást és az úri dölyfösséget felváltja a békés építőmunka, ahol a dolgozók életszínvonalának növelése nem csak demagógia, hanem valós társadalmi cél. Az 1917-es Vörös Október egy ilyen állam megteremtéséért robbant ki, amely elsöpörte a milliók nyomorára épülő, korrupt és kegyetlen cári rendszert. Helyébe pedig megteremtette a munkások, parasztok és a haladó értelmiségiek országát, a Szovjetuniót.
Vörös Október győzelme egyszerre váltott ki félelmet és bizakodást az emberiségben.
Féltek a kapitalisták, a tőkések, akik oly sok éven át kilátástalanságba és szegénységbe taszították a munkásságot, majd belekergették az emberiséget az I. világháború vértengerébe.
Bizakodtak azonban a békére és munkára vágyó dolgozók, akiknek immáron valós alternatíva volt a szocialista út, a szabadság, fejlődés és jólét útja.
Elvtársaim!
Önmagában a szocializmus eszméje kevés lett volna ahhoz, hogy Vörös Október győztesen kerüljön ki a csatából. Szükséges volt, hogy a dolgozók saját bőrükön érezzék a kapitalizmus ellentmondásait. Az orosz dolgozóknak meg kell tapasztalnia a háború kegyetlenségét, a nélkülözést, az éhínséget, és meg kellett értenie, hogy mindez a kapitalizmus lényegéből fakad.
Ahhoz viszont, hogy a dolgozó tömegeknek felnyíljon a szeme, kellett egy ember, aki mögé felsorakoztak a szocializmus hívei. Ez az ember, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ideológusa és szervezője volt. Rendkívüli képességét, széles tudását felhasználva leleplezte a kapitalista rendszer ellentmondásait, és egyúttal harcba vezette a dolgozókat a szocializmusért vívott küzdelemben.
Ő volt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin. Akik mögötte álltak, az pedig nen más, mint a bolsevik párt tagjai.
Kedves Elvtársak!
A kapitalistáknak több, mint 70 évébe került, hogy lerombolják Vörös Október nagy vívmányát, a Szovjetuniót. Árulással, cselszövéssel, de sikerült megdönteni a szovjetek hatalmát, és egyúttal a kommunista rendszereket szerte Európában. Azt hitték a rendszerváltók, és a velük szövetséges nyugati pénzemberek, hogy 70 évnyi kommunistaveszély után megnyugodhatnak, immáron nincs meg az az erő, amely veszélyeztetné az ő hatalmukat és vagyonunkat.
De mondjuk meg nekik! Egyetlen egy kapitalista sem aludhat nyugodtan, amíg létezik a kommunista párt! Márpedig amíg a Földön a tőkés rend milliókat zsákmányol ki és teszi tönkre az élővilágot, addig lesznek ellenállók is, lesznek kommunisták, akik szembeszállnak az igazságtalansággal, a tőke diktatúrájával!
Vörös Október eszméje, a szocializmusba vetett hitünk nem ér véget 1989-el!
Hisszük és tudjuk, hogy nem ez a harc lesz a végső! Sokat kell még dolgoznunk, hogy az emberek ismét rájöjjenek: nincs más út, csak a szocializmus!
Elvtársaim!
Ne hagyjátok magatokat megtörni! A hatalom ma mindent megtesz, hogy tönkretegye a Magyar Kommunista Munkáspártot! Higgyetek töretlen hittel a szocializmusban, legyetek hűségesek a Párthoz, mentsük meg közös erővel, a magyar kommunisták pártját! Csak együtt sikerülhet!
Előre hát elvtársaim, éljen a szocializmus, éljen Vörös Október!
Beavatkozás helyett kereskedjünk Kubával!
Beavatkozás helyett kereskedni Kubával!
A Munkáspárt Elnöksége követeli a Kuba elleni blokád azonnali megszüntetését. Az ENSZ Közgyűlése október 26-án ismételten tárgyalja a Kuba elleni gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi blokád kérdését. E szégyenteljes intézkedés, amely 1962 óta van érvényben, mind a mai napig akadályozza a normális gazdasági kapcsolatok kiépítését Kuba és a világ országai között. Akadálya annak is, hogy a magyar vállalkozók éljenek a kubai változások adta lehetőségekkel és megjelenjenek a kubai piacon.
Követeljük, hogy a magyar kormány vonuljon ki minden olyan akcióból, amely a törvényes kubai kormány megdöntésére irányul. Magyarországnak nincsenek sem területi követelései, sem történelmi konfliktusai Kubával. Magyarországot becsülik Kubában. Magyarország nemzeti érdeke nem a kubai rendszer megdöntésében való részvétel, hanem a magyar-kubai kapcsolatok fejlesztése. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk az amerikai politika vak kiszolgálói, hogy van önálló magyar külpolitika.
Követeljük, hogy a magyar kormány vizsgálja felül eddig álláspontját, szüntessen be minden fajta beavatkozást Kuba belügyeibe, kezdeményezze az EU hírhedt közös politikájának módosítását, a Kuba elleni embargó feloldását.
Budapest, 2010. október 26.
Követeljük, hogy a magyar kormány vonuljon ki minden olyan akcióból, amely a törvényes kubai kormány megdöntésére irányul. Magyarországnak nincsenek sem területi követelései, sem történelmi konfliktusai Kubával. Magyarországot becsülik Kubában. Magyarország nemzeti érdeke nem a kubai rendszer megdöntésében való részvétel, hanem a magyar-kubai kapcsolatok fejlesztése. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk az amerikai politika vak kiszolgálói, hogy van önálló magyar külpolitika.
Követeljük, hogy a magyar kormány vizsgálja felül eddig álláspontját, szüntessen be minden fajta beavatkozást Kuba belügyeibe, kezdeményezze az EU hírhedt közös politikájának módosítását, a Kuba elleni embargó feloldását.
Budapest, 2010. október 26.
Magyar Kommunista Munkáspárt Elnöksége
Vörösiszap-katasztrófa Kúrcsánnyal súlyosbítva: na, ajkaiak, milyen a kapitalizmus?
Privatizáció - korrupció - katasztrófa
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
A vörösiszap-özönt a rendszerváltás, s az elmúlt húsz év piszkos mutyija hozta a devecseriekre és a kolontáriakra - fogalmazta meg a Munkáspárt.
Nézzük a tényeket: az 1997-ben 1,7 milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat mindössze tízmillió (!) forintért privatizálták. Az MSZP-közeli befektetők cserébe hárommilliárdos környezetvédelmi korszerűsítést ígértek - most látjuk, hogy mi valósult meg belőle. Közben kézen-közön eltűntek a különböző hazai és uniós munkahelyteremtő támogatások is. Sem a szocialisták, sem a polgári kormány nem ellenőrizte érdemben, hogy mi folyik a gyárban a valóságban, túlterhelték-e a tározót, tart-e a gát? Egyszóval nem törődtek a közelgő katasztrófával, többet ért "a tulajdonosok szava". Most Orbán Viktor látványos intézkedéseket ígér. Kérdés, hogy el mer-e menni a tényleges felelősökig, hozzá mer-e nyúlni azok - az említett módszerekkel és következményekkel szerzett - magánvagyonához.
Őrizetbe vett vezérigazgató, vagyonzárlat és állami biztos a MAL (Magyar Alumínium) Zrt. élére - Orbán Viktor a hét elején a televízió élő közvetítésében "csapott szét" a bűnösök között. Mindhárom döntés helyes, ugyanakkor finoman szólva is elégtelennek tűnik. Bakonyi Zoltán vezérigazgató felelne egyedül? Mi van a gát helyzetében közvetetten érintett vezetőkkel, akik tényleg tudják, mi történt? A cégre helyezett vagyonzár mellett miért nem zárolják a tulajdonosok vagyonát? A határozatlan idejű állami irányítás-átvétel pedig éppen megfoghatatlansága miatt ad lehetőséget a további mutyikra.
Annak idején is így kezdődött.
A kilopott gyár
A magyar alumíniumipar eladását Horn Gyula kormánya vezényelte le. Az ajkai timföldgyárat - ez a mai MAL cégcsoport alapja - mindössze tízmillió forintért kapták meg 1997-ben új tulajdonosai. A ma Tolnay Lajos, Bakonyi Árpád - az ő fia a vezérigazgató - és Petrusz Béla fémjelezte befektetői csoport azért juthatott bagóért az 1,7 milliárd forintra értékelt céghez, mert hárommilliárd forintos környezetvédelmi korszerűsítést ígért a gyárban. A mostani katasztrófa ismeretében talán nem nehéz megbecsülni, hogy mennyi valósult meg ebből a vállalásából. Amelyet, a cégvezetők kitűnő szocialista, s a jelek szerint nem sokkal rosszabb fideszes kapcsolatainak köszönhetően azóta sem ellenőrzött senki. Vagy igen? Hát akkor róluk sem szól a fáma...
A fenti recept egyébként jellemző volt az egész magyar alumínium ágazat privatizációjára. Gyurcsány Ferenc például ötmillió forint készpénzt és hétszázmillió forint állami hitelt tett le a mosonmagyaróvári timföldgyárért, amely már a vásárlás évében milliárdos árbevételt hozott. Ki dönthetett az állami hitelről? A pénzügyminisztert ekkor Medgyessy Péternek hívták, az alumíniumipar magánosítását Horn kabinetfőnökeként Apró Piroska, Gyurcsány anyósa felügyelte... 1996-ban egyébként Gyurcsány, Tolnay és Bakonyi mindössze kilencvenmillió forintért szerezte meg az összes magyarországi bauxitbányát, holott csak a bauxit értékesítése 5,5 milliárdot hozott.
Ki figyel Devecserre?
A vörösiszap-tragédia megdöbbentő, félelmetes és felháborító.
Valakik hibájából többen meghaltak, Kolontár teljes mértékben lakhatatlanná vált, Devecser "csak" félig.
A miniszterelnök - helyesen - úgy vélekedik, Kolontárra ne költözzenek vissza az emberek, hiszen több tíz évnyi folyamat lesz, amíg a terület nem lesz mérgező, vagy legalábbis élhetővé válik.
Ez a kijelentés nem hangzott el Devecserrel kapcsolatban. Holott a tragédia őket is ugyanúgy érinti, sokakat még rosszabbul.
Igen, tisztelet, segítség és részvét illeti azokat, akik elvesztették rokonaikat, javaikat.
De ki gondol azokra, akik két méterrel "megúszták" a tragédiát?
Való igaz, nekik nem vitte el a házukat a mérgező ár. De otthonuktól pár méterre ott gőzölög, s ha kiszárad, már a levegőben ott vibrál az átkos permet.
Őket még senki nem nyilvánította károsultnak. Holott nagyon is azok!
Devecserre ugyanúgy figyelni kell, mint Kolontárra! Nincs különbség lakhatatlan települések között.
Rendben, aki megmenthette ingóságait, vigye magával, biztos vagyok benne, nem is kérnének a többiek számára életmentő adományokból.
De nekik is joguk van élhető életre! Mérgezés-mentes, tiszta lakóhelyre.
Mint tudjuk, a MAL Zrt. tulajdonosai akár magánvagyonukkal megoldhatnák ezt a kérdést, ha már tragédiát okoztak.
Tudjuk, hogy nem akarnak adni belőle.
Elveszik tőlük?
Félresöpört törvények
"Ezek az urak jelképei lettek a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, majd meggazdagodó, de a létesítményeket az évek elteltével sem felújító korrupt üzletembereknek" - ez a sor nem kommunista újságírótól származik, a bécsi Profil írja. A polgári hetilap szerint Kolontáron sokan úgy vélik, hogy a gát már régóta eresztett, "nyílt titok volt", de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték a problémát - idézte a cikk az egyik helyi lakost.
Hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, amely hat éve az Európai Unió tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk sokszor abban is rejlik - válaszolta meg a kérdést a szerző -, hogy munkahelyteremtő vagy környezetvédelmi támogatásokat vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítik és a támogatást "zsebre teszik". Hogy az "új alumíniummágnások" hanyagul kezelték a környezetvédelmi kérdéseket, arra az ajkai vállalkozás is példa. Szakértők szerint az egyes kazettákat túlterhelték, és hiányoztak a pótlólagos biztonsági intézkedések, minden egyetlen gáttól függött.
Miért nem tűnt fel ez senkinek? A Levegő Munkacsoport négy éve feljelentette a mosonmagyaróvári tározót fenntartó, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök tulajdonába tartozó MOTIM vállalatot a környezetvédelmi előírások be nem tartása címén, de a vádat ejtették. "Az ügyészséget az illetékes környezetvédelmi felügyelet politikai nyomásra félretájékoztatta" - ezt sem mi írjuk, hanem az MSZP-ellenességgel aligha vádolható Népszabadság.
Tolnay Lajosról azt írta, hogy a MAL társtulajdonosa Gyurcsány Ferenc bizalmasának számít, ugyanakkor "Orbán Viktorral sem ismeretlenek egymás számára", 2005-ben ugyanis meghívták a Fidesz által kezdeményezett gazdasági konzultációkra.
Így már érthető?
Tolnay Lajos hivatalos vagyonát ma 23 milliárd forintra, Bakonyi Árpádét és Petrusz Béláét egyaránt 16,5 milliárd forintra becslik.
A magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája
A Magyar Kommunista Munkáspárt megdöbbenéssel értesült az ajkai vörösiszap-katasztrófáról. Őszinte részvétét fejezi az áldozatok hozzátartozóinak, és mindazoknak, akik kárt szenvedtek. A Munkáspárt gyűjtést szervez a károsultak megsegítésére, és kér mindenkit, hogy segítsünk bajba jutott embertársainkon.
A Munkáspárt felháborítónak tartja, hogy felelős személyek a mundér becsületét védik, a múltra mutogatnak, félrebeszélnek, akkor, amikor emberi sorsok kerültek veszélybe mások hibái miatt.
A Munkáspárt támogatja a kormány szándékát arra, hogy megtalálják a katasztrófa személyes felelőseit, mindazokat, akik hanyagsága, felelőtlensége emberéletekbe került, és súlyos anyagi károkat okozott.
A Munkáspárt úgy véli: ennél sokkal többről van szó! Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a magyar kapitalizmus legnagyobb természeti katasztrófája. Az elmúlt időszak árvizei, és a mostani válság is jelzi, hogy nem csupán egyes személyek mulasztásáról van szó.
A magyar kapitalizmus rendszerében van a baj. A gazdaságot felelőtlenül, átgondolatlanul privatizálták, a magánvállalatok csak a haszonból részesülnek, a terhekből kihúzzák magukat, büntetlenül szennyezhetik a környezetet.
Az állam nem ura a helyzetnek. Folyamatosan vonult ki alapvető közfunkciók elvégzéséből. A zavaros törvények miatt nem világos, hogy mi az állam, mi az önkormányzat, mi a magánszféra feladata. Emiatt a társadalom számára fontos feladatok maradnak gazda nélkül.
Az elmúlt két évtized kormányai szőnyeg alá söpörték a problémákat annak ellenére, hogy a tudósok, a szakemberek, sőt maga a lakosság is felhívta a figyelmet arra, hogy a bajokat meg lehet, és meg kell előzni. Az ország pénzéből mindenre jutott, csak éppen a megelőzésre, gátak építésére, csatornák tisztítására nem adtak soha elegendő pénzt.
A hadsereget leépítették, a sorkatonai szolgálatot megszüntetették, a katonákat nem hazai feladatokra, hanem külföldi missziókra képezik ki. Mindez oda vezetett, hogy az ország lényegében nem rendelkezik a katasztrófák elhárítására alkalmas katonai erővel.
A magyar kapitalizmus szülte azt is, hogy az élet minden területén eluralkodott az önzés, nincs társadalmi szolidaritás, az egyéni érdekek elsöprik a társadalom közös érdekeit. Az elmúlt két évtized parlamentjeinek, kormányainak a felelőssége, hogy engedték általánossá válni ezt a szemléletet.
A Munkáspárt határozott intézkedéseket vár el a kormánytól. Az állam teljes mértékben kárpótolja azokat az embereket, akik önhibájukon kívül elveszítették lakásukat, földjeiket, egész életük munkájának eredményét. Büntessék meg a katasztrófa személyes felelőseit! Az állam gondoskodjon a katasztrófákra való felkészülésről, hozzanak világos törvényeket, és azokat tartassák be! A megelőzésre jusson több pénz és figyelem! A hadsereget erősítsék meg! Lépjenek fel az önzés, az egoizmus szemlélete ellen!
Budapest, 2010. október 7.
Munkáspárt Elnöksége
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 225.
Egyiptom: még nincs vége!
Az ilyen dolgok intézésének megvan a maguk receptje. Az első világháború vége felé Oroszországban a népeknek már nagyon elegük volt a háborúból, a nyomorból, és a cárból is. Nem a cárt váltották le rögtön, csak a minisztereit. Az újak nagyon forradalmárok és nagyon népiesek voltak, legalább is szavakban. De ez sem volt elég. Akkor jött a vezéráldozat, amikor a cárnak is mennie kellett, csak azért, hogy ne a tömegeké legyen a Téli Palota. Nos, a trükk csak ideig-óráig jött be, mert a végén győzött a forradalom, az igazi forradalom. Miért mondom mindezt? Azért, hogy az egyiptomi ügyekben ne annak higgyünk, amit láttatni akarnak velünk, hanem annak, amit valóban látunk! Hetek óta nyilvánvaló volt, hogy Mubarak egyiptomi elnöknek távoznia kell. Tudta az utca népe, tudta az ellenzék, tudta ő maga is, és tudták az amerikaiak is. Miért húzódott mégis ennyi ideig? Nos, azért, mert az amerikaiaknak meg kellett találniuk az utódot. Képzeld el, hogy ha nem ők találják meg, hanem, mondjuk, a spontán utcai megmozdulások felszínre hoznak egy új karizmatikus, és nem utolsó sorban forradalmi vezetőt! Amerika ezt nyilván nem akarta. Omar Szulejman nem forradalmár, ő a titkosszolgálat főnöke, s mint ilyen nyilván az amerikaiak barátja. Az erős emberről, a hadügyminiszterről se lehet feltételezni, hogy más lenne. Ez az álforradalmárok időszaka. A vezéráldozat megvolt, de a forradalom még nem győzött. Még nincs vége! Legalább is reméljük, hogy nincs vége.
Megregulázott miniszterekApropó, erről jut eszembe! De azért, nagyon kérlek, ne találj semmilyen párhuzamot! Persze, az igaz, hogy az utca népe nálunk is nagyon elégedetlen, de az utcára még nem megy. Egyelőre! Hidd el, jól tudják ezt szeretett kormányunk köreiben is. Mindjárt léptek is, és az, amit tettek, jó. Elveszik Lázár János nagy Audiját. Persze, kap majd egy másik autót, más márkájút, mert ide-oda kell utazgatnia a főváros és Hódmezővásárhely között. Szerintem egyszerűbb lenne, ha egy valaki lenne a polgármester, és más valaki a frakcióvezető. Olvasom azt is, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter megregulázza a minisztereket. Felére csökkentik a politikai vezetők jelenleg évi 40 napos szabadságát. Ez is nagyszerű! Egy a baj ezekkel az intézkedésekkel: kevés ahhoz, hogy az egyelőre még lappangó, de hamarosan felszínre kerülő népi elégedetlenséget kezelje. Jobb, ha tőlem tudják, az embereket nem az Audi meg a miniszteri szabadság izgatja. Az viszont igen, hogy februárban ezrekkel csökkent az amúgy se nagy fizetés, drágább a gáz, jönnek a „Fidesz-reformok”.
A rántott hús
Nem is olyan régen volt. Húsz vagy huszonöt éve. A Baross utcai házban, ahol laktunk, vasárnap délelőtt mindig lehetett érezni, hogy hol főznek húslevest, hol sütnek rántott húst. Ez olyan szabványmenü volt, és jó is volt. Szerettük. Éreztük a húsleves és a rántott hús illatát. Nem a zsír szagát, amivel anyám is sütött, hanem a hús illatát. Akkoriban illata volt a húsnak. Ma nincs. Lehet, hogy az, amit eszünk, megfelel az EU-szabványoknak, de hogy íztelen, szagtalan, az hétszentség. Azért esszük, mert ezt lehet kapni. Nehogy azt gondold, hogy az, amit drágábban adnak drágább üzletekben, az jobb. Lehet, hogy sárgább a csirke, de az sem látott tanyát, arra mérget vehetsz. De már a liszt sem a régi, a túróból nem lehet túros lepényt sütni. A gázzal meg lassanként nem lehet sütni, mert ravaszul úgy emelik a gáz árát, hogy hígítva adják nekünk. Tudom, a régi rántott húst nem lehet visszahozni, talán nem is kell. De miért ne ehetnék ma is olyan húst, aminek íze és illata is van? Miért ne lehetne olyan jövőnk, amit nem a multik diktálnak?
A mi jövőnk
Sokan kérdeznek bennünket manapság: mi a ti jövőtök, van-e perspektívátok? Ez már jó jel. Sokan kíváncsiak ránk, még bizonytalanok, de kíváncsiak. Van perspektívánk rövidtávon is, és főleg hosszú távon. Ma Magyarországon a helyzet nagyon nehéz. A szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság milliókat érint. A Fidesz azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A többség egyelőre hisz a kormánynak, de sokan kezdik látni, hogy megint a kisember jár rosszul. A gazdagok nem akarnak fizetni, és kérdéses, hogy a Fidesz rá tudja-e őket kényszeríteni. A 16 százalékos személyi jövedelemadó a szegényebb rétegeknek rossz, és ez még csak a kezdet. Sokan értik már, hogy nem várhatnak baloldali programot egy jobboldali párttól. De ami ennél is fontosabb, s ez a jövőt illeti: az a társadalom, amely csak a pénzre, a profitra koncentrál, halálra van ítélve. A tőke miatt megoldhatatlan az emberiség, az emberi környezet megmentése. Olyan társadalomra van szükség, ahol nem a pénz, nem a profit a lényeg, hanem az ember, annak szükségletei. Ennek képviselői mi vagyunk. Ezért van jövőnk!
Az ilyen dolgok intézésének megvan a maguk receptje. Az első világháború vége felé Oroszországban a népeknek már nagyon elegük volt a háborúból, a nyomorból, és a cárból is. Nem a cárt váltották le rögtön, csak a minisztereit. Az újak nagyon forradalmárok és nagyon népiesek voltak, legalább is szavakban. De ez sem volt elég. Akkor jött a vezéráldozat, amikor a cárnak is mennie kellett, csak azért, hogy ne a tömegeké legyen a Téli Palota. Nos, a trükk csak ideig-óráig jött be, mert a végén győzött a forradalom, az igazi forradalom. Miért mondom mindezt? Azért, hogy az egyiptomi ügyekben ne annak higgyünk, amit láttatni akarnak velünk, hanem annak, amit valóban látunk! Hetek óta nyilvánvaló volt, hogy Mubarak egyiptomi elnöknek távoznia kell. Tudta az utca népe, tudta az ellenzék, tudta ő maga is, és tudták az amerikaiak is. Miért húzódott mégis ennyi ideig? Nos, azért, mert az amerikaiaknak meg kellett találniuk az utódot. Képzeld el, hogy ha nem ők találják meg, hanem, mondjuk, a spontán utcai megmozdulások felszínre hoznak egy új karizmatikus, és nem utolsó sorban forradalmi vezetőt! Amerika ezt nyilván nem akarta. Omar Szulejman nem forradalmár, ő a titkosszolgálat főnöke, s mint ilyen nyilván az amerikaiak barátja. Az erős emberről, a hadügyminiszterről se lehet feltételezni, hogy más lenne. Ez az álforradalmárok időszaka. A vezéráldozat megvolt, de a forradalom még nem győzött. Még nincs vége! Legalább is reméljük, hogy nincs vége.
Megregulázott miniszterekApropó, erről jut eszembe! De azért, nagyon kérlek, ne találj semmilyen párhuzamot! Persze, az igaz, hogy az utca népe nálunk is nagyon elégedetlen, de az utcára még nem megy. Egyelőre! Hidd el, jól tudják ezt szeretett kormányunk köreiben is. Mindjárt léptek is, és az, amit tettek, jó. Elveszik Lázár János nagy Audiját. Persze, kap majd egy másik autót, más márkájút, mert ide-oda kell utazgatnia a főváros és Hódmezővásárhely között. Szerintem egyszerűbb lenne, ha egy valaki lenne a polgármester, és más valaki a frakcióvezető. Olvasom azt is, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter megregulázza a minisztereket. Felére csökkentik a politikai vezetők jelenleg évi 40 napos szabadságát. Ez is nagyszerű! Egy a baj ezekkel az intézkedésekkel: kevés ahhoz, hogy az egyelőre még lappangó, de hamarosan felszínre kerülő népi elégedetlenséget kezelje. Jobb, ha tőlem tudják, az embereket nem az Audi meg a miniszteri szabadság izgatja. Az viszont igen, hogy februárban ezrekkel csökkent az amúgy se nagy fizetés, drágább a gáz, jönnek a „Fidesz-reformok”.
A rántott hús
Nem is olyan régen volt. Húsz vagy huszonöt éve. A Baross utcai házban, ahol laktunk, vasárnap délelőtt mindig lehetett érezni, hogy hol főznek húslevest, hol sütnek rántott húst. Ez olyan szabványmenü volt, és jó is volt. Szerettük. Éreztük a húsleves és a rántott hús illatát. Nem a zsír szagát, amivel anyám is sütött, hanem a hús illatát. Akkoriban illata volt a húsnak. Ma nincs. Lehet, hogy az, amit eszünk, megfelel az EU-szabványoknak, de hogy íztelen, szagtalan, az hétszentség. Azért esszük, mert ezt lehet kapni. Nehogy azt gondold, hogy az, amit drágábban adnak drágább üzletekben, az jobb. Lehet, hogy sárgább a csirke, de az sem látott tanyát, arra mérget vehetsz. De már a liszt sem a régi, a túróból nem lehet túros lepényt sütni. A gázzal meg lassanként nem lehet sütni, mert ravaszul úgy emelik a gáz árát, hogy hígítva adják nekünk. Tudom, a régi rántott húst nem lehet visszahozni, talán nem is kell. De miért ne ehetnék ma is olyan húst, aminek íze és illata is van? Miért ne lehetne olyan jövőnk, amit nem a multik diktálnak?
A mi jövőnk
Sokan kérdeznek bennünket manapság: mi a ti jövőtök, van-e perspektívátok? Ez már jó jel. Sokan kíváncsiak ránk, még bizonytalanok, de kíváncsiak. Van perspektívánk rövidtávon is, és főleg hosszú távon. Ma Magyarországon a helyzet nagyon nehéz. A szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság milliókat érint. A Fidesz azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt mondta, amit az emberek hallani akartak. A többség egyelőre hisz a kormánynak, de sokan kezdik látni, hogy megint a kisember jár rosszul. A gazdagok nem akarnak fizetni, és kérdéses, hogy a Fidesz rá tudja-e őket kényszeríteni. A 16 százalékos személyi jövedelemadó a szegényebb rétegeknek rossz, és ez még csak a kezdet. Sokan értik már, hogy nem várhatnak baloldali programot egy jobboldali párttól. De ami ennél is fontosabb, s ez a jövőt illeti: az a társadalom, amely csak a pénzre, a profitra koncentrál, halálra van ítélve. A tőke miatt megoldhatatlan az emberiség, az emberi környezet megmentése. Olyan társadalomra van szükség, ahol nem a pénz, nem a profit a lényeg, hanem az ember, annak szükségletei. Ennek képviselői mi vagyunk. Ezért van jövőnk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)