Nem minden a pénz
A belarusz diákok felkészültek, fegyelmezettek, udvariasak. Néhány éve ért a megtiszteltetés, hogy felkértek: tartsak előadásokat a Belarusz Állami Egyetemen Magyarországról, nemzetközi orientációnk tapasztalatairól. Az egyetem egyébként a világ ezer legjobb egyeteme között van, valahol az 500. és 550. hely között, nagyjából ott, ahol a magyar ELTE is van. Szép teljesítmény, különösen, hogy egyikünk se tartozik az angol nyelvterülethez. Na, de miért is tetszettek a diákok? Nos, rengeteget tudnak Magyarországról. Nem akarom bántani a magyar hallgatókat, de egy „Ki tud többet Fehéroroszországról?" versenyben aligha jeleskednének. A belarusz diákok nyitottak a másra, az újra. Rendszeresen hívnak meg különböző világnézetű előadókat. Hisznek abban, hogy saját életrendjük jó, ezért nem félnek a mástól. Fegyelmezettek a diákok. Senki sem késik el, nem csak a vizsga előtt tanulnak, évközben is. Persze, a rendszer is más. Az előadások mellett szemináriumok is vannak, ahol folyamatosan ellenőrzik a diákok munkáját. Belaruszban nincs bolognai rendszer. Nem is nagyon értik, hogy miként lehet öt tanulmányi évet két részre bontani. Az eredmény a fontos, a megszerezhető tudás. Előző nap egy neves programozó tartott előadást. Az Egyesült Államokban, a Szilícium Völgyben dolgozik. A belarusz programozói diplomával bárhol kaptam állást az USA- ban - mondta - matematikából, fizikából jobbak vagyunk, mint az amerikaiak. Ami jobb Amerikában, az a fizetés. De egy ismerettel ott is gazdagabb lett, amit a mai minszki diákok még egy kicsit kételkedve fogadtak: nem minden a pénz. Jön haza.
A kimaradt szó
A belaruszok értik a mi sorskérdéseinket. Két nemzet ugyanakkora lakossággal, hasonló történelmi múlttal. Mi a törökök és az osztrákok rabságában töltöttünk el évszázadokat, ők az orosz birodalom keretében. Mindkettőnknek két nagy csoportosulás, a Németország által vezetett Európai Unió és az Oroszország vezette Független Államok Közössége között kell boldogulnunk. A sorskérdések hasonlóak, a sorsválaszok - ha szabad egy új szót alkotni - már eltérőek. Sokan gondolják, hogy a sorskérdés az, hogy a nyugathoz vagy a kelethez tartozunk. Pedig ez csak egy választási lehetőség. Az alapvető kérdés az, hogy egy nemzet miként képes a leghatékonyabban kihasználni emberi erőforrásait. természeti adottságait, történelmi örökségét. Magyarország a kapitalizmus útjára lépett. A belaruszok nem akarják a kapitalizmust, de tudják, hogy tiszta formájában most a szocializmus sem menne. De működhet az állam értelmesen is, a többség érdekében. Nálunk a gyárakat privatizálták, ott megtartották állami tulajdonban. Nálunk a nemzeti ipar a múlté, ott erősödik. Nálunk a foglalkoztatottak száma 3,8 millió, Belaruszban 4.7 millió. Nálunk 462 ezer a munkanélküliek száma, ott 33 ezer. A reáljövedelem nálunk mínusz 3,5 százalék, és lefelé megy, a belaruszoknál plusz 9-10 százalék, és felfelé megy. Magyarországon a szegény és a gazdag közötti különbség, mint ég és föld. Belaruszban is vannak szegények, de a különbség összehasonlíthatatlanul kisebb. Budapesten megoldhatatlan gond hajléktalanság. Belaruszban segít az állam, mivel alkotmányában van egy szó, amelyet a magyarból kifelejtettek: „szociális jogállam".
Nyelvi önvédelem
A minszki könyvesboltok kicsit szokatlanok egy budapesti érdeklődőnek. Nincsenek könyvpaloták, mint ahogyan hipermarketek sincsenek. A könyvesboltban könyvet árulnak, s bármilyen furcsa, nem lehet bort, vodkát kapni, de még kávéház sem működik. Mármint a könyvesboltban.
Könyv viszont van. Sok és jó könyv. Az ember itt szembesül azzal, hogy a belaruszoknak jóval nehezebb megőrizni függetlenségüket, mint nekünk. A magyar nyelv nem hasonlít egyik környező ország nyelvéhez sem, a nyelvi gyarmatosítás kizárt. A belarusz nyelv hasonlít az oroszra, sőt az évszázados kötődések miatt az emberek többsége oroszul beszél. Oroszul beszél, de belarusz. A szovjet idők sokat adtak a belarusz népnek, de igaz, ami igaz, a nemzeti nyelv visszaszorult. S, milyen érdekes! A Szovjetunió feloszlatása után a nemzeti nyelv igényét nem a nacionalisták vették zászlajukra, hanem egy mezőgazdasági állami gazdaság igazgatója. Akkor a 30-as éveiben járó Alekszandr Lukasenko ma Belarusz elnöke.
A könyvesboltok pedig bőséggel kínálnak belarusz irodalmat. Köztük a 20. század klasszikusait, Janka Kupala és Jakub Kolasz müveit. De ott van a kortárs irodalom is. Vladimír Orlov történelmi témájú irodalmi esszéit meg is vettem. S, még valamit, amihez hasonlót még életemben nem láttam: egy mai belarusz krimit. A szerző, Viktor Pravdin nyomozó volt. ismeri a bűnözés világát. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban tudatosan építik fel a nyelvi önvédelem vonalait, mert tudják, hogy ez a szellemi önvédelem része.
A belarusz nép évszázadokon keresztül képes volt szellemét megvédeni mindenkivel szemben, legyen az lengyel, litván, orosz vagy német. Az USA és az EU vezetői ezért nem szeretik őket. Én pedig ezért szeretem és tisztelem e nagyszerű népet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése