Líbia pacifikálása
Gyermekkoromban az egyik szomszéd fiúval sokat játszottunk együtt. Régi polgári
családból származott. E tény osztálytartalmát akkor még nem ismertem fel, sőt a
játékkatonái kifejezetten vonzottak. Tudod, igazi „békebeli” játékok voltak, indiánok
és európai katonák, ólomból. A katonák mellett a polcon ott voltak a Tolnai-féle
világtörténelem képes kötetei, és mi lejátszottuk a történelmet. Derék európai
katonák mentek pacifikálni, azaz megbékíteni a nyugtalan indián törzseket. A derék
európaiak nem agresszorok voltak, egy fenét, kedves aranyos emberek voltak,
akik segíteni mentek azoknak a helyi embereknek, akik ugyan indiánok voltak, de
átláttak a szitán. Láss csodát! Az elmúlt öt hónapban derék francia, angol katonák
bombázták Líbiát, mert úgy gondolták, hogy itt tudják segíteni a líbiai népet. Biztos
ők is olvasták a Tolnai Világtörténelmet, mert találtak pár líbiait, akiknek nem tetszett
Kadhafi, és átláttak a szitán. Kinevezték őket ideiglenes kormánynak, adtak katonai
tanácsadókat, és sok-sok pénzt. Amerika most nem küldött katonákat, de a hátteret
ők adták. A németek sem akartak egy új Rommelt küldeni Afrikába, ráhagyták a
bulit NATO-szövetségeseikre. Cserébe nyilván azért, hogy a német tőke éppen
most uralja el Európát és valósítja meg azt pénzzel, amit Hitlernek fegyverrel nem
sikerült. Líbia leigázása piszkos ügy. Nem a líbiai nép a fontos. Folyik a harc a világ
újrafelosztásáért, és az USA-nak, az EU-nak nem tetszett, hogy Kína és Oroszország
is megjelent a térségben. A líbiaiak sorsa senkit sem érdekel. A gyermekkori nagy
csatáknak volt egy szépség hibája. A katonák a szomszédgyereké voltak, így aztán
ő mindig az európaiakkal játszott. Én az indiánokkal voltam. Tudod, én most is
az „indiánokkal” vagyok. És velük leszek holnap is.
A 21-es Volga és Reagan
Az egyik idegenforgalmi cég érdekes programmal akarja meglepni kedves, de főleg
fizetőképes külföldi vendégeit. Utazás a múltba, a szocialista múltba! Régi Volga és
Trabant gépkocsikkal szállítják őket Mercedes és Audi helyett. Elcipelik őket az érdi
szoborparkba, a terrorházba, meg ilyen helyekre. Még lakótelepi lakást is mutatnak
nekik, ami egzotikum a javából, legalább is nekik. Persze a nyugati turistát se lehet
csak úgy bedobni egy ilyen programba, így aztán első lépésként egy nagy
szállodalánc vezetőinak adtak kóstolót. Elnök úr, nem mesélne nekik arról, hogy
milyen volt régen? Ezzel a kérdéssel fordultak hozzám. Némi győzködés után
belementen, rajtam ne múljon a magyar idegenforgalom sikere. Nem akármilyen
helyre mentünk, Pesten, a Lukács Cukrászdába. A külföldi idegenforgalmi főnökök
éppen a Terror Háza Múzeumból jöttek egy olyan 21-es Volgával, tudod, olyannal,
amelynek a motorházán egy szarvas volt. Azokat még nem műanyagból csinálták,
úgyhogy ne akarj ilyennel összeütközni. Nos, a vendégek mindjárt elcsodálkoztak,
hogy a cukrászdában csak mi voltunk meg egy német házaspár. Mi van? – kérdezték.
Nem mi van, hanem mi nincs, mondom én. Pénz nincs! Húsz éve még idejárt a pesti
középosztály. Nyugdíjas nyelvtanárnők itták itt a kávéjukat, és a környező intézmények hivatalnokai is benéztek egy briósra. A briós eltűnt, illetve most már megint van, de a középosztály már kikopott innen. De talán a diákok? – mondják ők. Melyik diáknak jut a tankönyv, az Internet, az albérlet, az utazás mellett több százforintos tortaszeletre? – válaszolok a kérdésre kérdéssel. Vannak gyermekei? – kérdezik, s igazából az érdekli őket, hogy mikor volt jobb egyetemistának lenni, az én éveimben vagy mostanság. Eddig a pontig tökéletesen értjük egymást. Innentől is angolul beszélünk, a nyelvvel nem is lenne baj, de mégis, mintha két nyelven beszélnénk. Akkoriban a társadalom tervezte, hogy hány mérnökre és hány jogászra van szüksége. Akkoriban a diák számíthatott társai segítségére, volt szolidaritás, emberség. Nem feszítem a húrt tovább. A cél végül is nem az, hogy a nyugatiak belépjenek a Munkáspártba, hanem az, hogy megértsék: a húsz évvel ezelőtti
rendszerváltásnak rengeteg árnyoldala volt. Ők is hagynak egy érvet a végére, amiről
minden nyugati azt hiszi, hogy ezzel mindent überelnek. Na, de akkor itt voltak az
oroszok, nem voltak szabadok. Stimmel, mondom, az oroszok itt voltak. Én egy
percig sem mondom, hogy ez jó volt. Most itt vannak az amerikaiak. És tudja, a kettő
nem ugyanaz! Az oroszok soha sem akarták, hogy a magyarok scsít egyenek
gulyásleves helyett, vagy éppenséggel Kobzon-dalokat énekeljenek Illés-nóták
helyett. És még valami. A Sztálin-szobrot 1956-ban ledöntötték, és senkinek sem
jutott eszébe Hruscsovnak vagy Brezsnyevnek szobrot állítani, pedig, ha már itt
tartunk, ők többet tettek a magyar emberekért, mint, mondjuk, Reagan elnök. That’s
right! – mondják, és legalább egy dologban egyetértünk: mindennek van határa, vagy
legalább is kell, hogy legyen.
2011. augusztus 28., vasárnap
Megalakult a Magyar Baloldali Nőszövetség Urbán Istvánné vezetésével
A múlt szombaton, Budapesten megalakult a Magyar Baloldali Nőszövetség. Az
új szervezet létrehozását a Munkáspárt kezdeményezte, de a szervezet független a
pártoktól. Az alakuló ülésen Urbán Istvánnét választották meg ügyvivőnek.
Csatlakozzatok a Magyar Baloldali Nőszövetséghez!
Mi, dolgozó magyar asszonyok és lányok megalapítjuk a Magyar Baloldali
Nőszövetséget. Felhívással fordulunk minden nőtársunkhoz: csatlakozzatok hozzánk!
Küzdjünk együtt egy olyan világért, ahol az ember, a család számít, és nem pénz!
A mai világ tönkre tesz bennünket. Fiatalon nehezen találunk munkát, idősként
már nem kellünk a munkáltatóknak. Nem alkalmaznak, ha gyereket várunk,
rossz szemmel néznek ránk, ha gyermekünk van. Mindenki sokat beszél a
gyermeknevelésről, de senki sem ad hozzá segítséget. Drága a gyerekruha, a tanszer,
az iskoláztatás. Kevesebbet keresünk, mint a férfiak, mindketten kevesebbet keresünk
azoknál a sorstársainknál, akik az Európai Unió más országaiban élnek. Nagyon
sokan nem tudjuk fizetni kölcsöneinket, a bankok jól járnak, mi meg rosszul. Sokunk
családját fenyegeti a kilakoltatás veszélye. Az ország vezetői az egészségügytől, az
oktatástól veszik el a pénzt, de bőven jut háborúzásra.
Együtt kell rákényszerítenünk a kormányokat, hogy a gazdagokat, a külföldi
vállalatokat adóztassák meg, s ne tőlünk vegyék el utolsó filléreinket. Együtt kell
küzdenünk azért, hogy beleszólhassunk az ország pénzének elosztásába, figyelembe
vegyék véleményünket. Együtt kell küzdenünk azért, hogy mindenütt egyenlő
jogaink legyenek. Együtt kell cselekednünk azért, hogy mi, nők 55 éves korban
mehessünk nyugdíjba, férfitársaink pedig 60 évesen. Együtt kell tennünk azért, hogy
gyermekeink tehetségük szerint tanulhassanak, biztos, kiszámítható jövőjük legyen.
Együtt kell harcolnunk azért, hogy magyar katonát ne vigyenek külföldre, békében és
biztonságban éljünk.
Mindez lehetséges! Sokan vagyunk baloldali asszonyok és lányok. Sok minden eltér a
véleményünk, de egyben egyetértünk: a tőkés rendszer az elmúlt évtizedeken nekünk
semmi jót nem adott, sőt azt is elveszi, ami még maradt. Ezért vagyunk baloldaliak.
Az elmúlt években megtapasztaltuk, hogy mi, dolgozó magyar asszonyok és lányok
nem várhatunk csodákra, senkitől sem várhatunk ajándékot, sem a munkáltatóktól,
sem a kormányoktól, sem a parlamenti pártoktól. Nekünk kell cselekednünk! Az a
miénk, amiért megküzdünk.
A Magyar Baloldali Nőszövetség nem függ pártoktól. Függetlenek vagyunk, de
elkötelezettek a dolgozó emberek ügye mellett. Magunkénak valljuk a Nemzetközi
Demokratikus Nőszövetség eszméit, küzdünk a nők egyenlőségéért, a dolgozó nők
nemzetközi szolidaritásáért, a nemi, faji, vallási megkülönböztetés, a háború ellen.
Budapest, 2011. augusztus 27.
új szervezet létrehozását a Munkáspárt kezdeményezte, de a szervezet független a
pártoktól. Az alakuló ülésen Urbán Istvánnét választották meg ügyvivőnek.
Csatlakozzatok a Magyar Baloldali Nőszövetséghez!
Felhívás
Mi, dolgozó magyar asszonyok és lányok megalapítjuk a Magyar Baloldali
Nőszövetséget. Felhívással fordulunk minden nőtársunkhoz: csatlakozzatok hozzánk!
Küzdjünk együtt egy olyan világért, ahol az ember, a család számít, és nem pénz!
A mai világ tönkre tesz bennünket. Fiatalon nehezen találunk munkát, idősként
már nem kellünk a munkáltatóknak. Nem alkalmaznak, ha gyereket várunk,
rossz szemmel néznek ránk, ha gyermekünk van. Mindenki sokat beszél a
gyermeknevelésről, de senki sem ad hozzá segítséget. Drága a gyerekruha, a tanszer,
az iskoláztatás. Kevesebbet keresünk, mint a férfiak, mindketten kevesebbet keresünk
azoknál a sorstársainknál, akik az Európai Unió más országaiban élnek. Nagyon
sokan nem tudjuk fizetni kölcsöneinket, a bankok jól járnak, mi meg rosszul. Sokunk
családját fenyegeti a kilakoltatás veszélye. Az ország vezetői az egészségügytől, az
oktatástól veszik el a pénzt, de bőven jut háborúzásra.
Együtt kell rákényszerítenünk a kormányokat, hogy a gazdagokat, a külföldi
vállalatokat adóztassák meg, s ne tőlünk vegyék el utolsó filléreinket. Együtt kell
küzdenünk azért, hogy beleszólhassunk az ország pénzének elosztásába, figyelembe
vegyék véleményünket. Együtt kell küzdenünk azért, hogy mindenütt egyenlő
jogaink legyenek. Együtt kell cselekednünk azért, hogy mi, nők 55 éves korban
mehessünk nyugdíjba, férfitársaink pedig 60 évesen. Együtt kell tennünk azért, hogy
gyermekeink tehetségük szerint tanulhassanak, biztos, kiszámítható jövőjük legyen.
Együtt kell harcolnunk azért, hogy magyar katonát ne vigyenek külföldre, békében és
biztonságban éljünk.
Mindez lehetséges! Sokan vagyunk baloldali asszonyok és lányok. Sok minden eltér a
véleményünk, de egyben egyetértünk: a tőkés rendszer az elmúlt évtizedeken nekünk
semmi jót nem adott, sőt azt is elveszi, ami még maradt. Ezért vagyunk baloldaliak.
Az elmúlt években megtapasztaltuk, hogy mi, dolgozó magyar asszonyok és lányok
nem várhatunk csodákra, senkitől sem várhatunk ajándékot, sem a munkáltatóktól,
sem a kormányoktól, sem a parlamenti pártoktól. Nekünk kell cselekednünk! Az a
miénk, amiért megküzdünk.
A Magyar Baloldali Nőszövetség nem függ pártoktól. Függetlenek vagyunk, de
elkötelezettek a dolgozó emberek ügye mellett. Magunkénak valljuk a Nemzetközi
Demokratikus Nőszövetség eszméit, küzdünk a nők egyenlőségéért, a dolgozó nők
nemzetközi szolidaritásáért, a nemi, faji, vallási megkülönböztetés, a háború ellen.
Budapest, 2011. augusztus 27.
2011. augusztus 26., péntek
Thürmer a taggyűlésen adta át a nyolc új karcagi párttagkönyvet
Már az a gondolat is felmerült egy tiszaburai asszonyban azon a délelőtti munkáspárti lakossági fórumon, hogy megválik saját életétől, annyira kilátástalannak tartotta azt, hogy el akarják venni a lakását. A fórumon résztvevő munkáspárti vezetők azonban felhívták a figyelmét arra, hogy amennyiben öngyilkos lesz, a kilakoltatás veszélye nem szűnik meg, hiszen az örökösöknél is megtörténhet a végrehajtás. Egyben azt is elmondták, hogy ilyen esetekben a nyilvánosság, a tiltakozás ereje segített abban, hogy a végrehajtás, a kilakoltatás ne történjen meg. A Magyar Kommunista Munkáspárt vezetői a Jász-Nagykun-Szolnok megyei látogatásuk második felében délután Karcagon jártak, ahol a helyi alapszervezet taggyűlésén Thürmer Gyula országos pártelnök személyesen nyújtotta át nyolc új karcagi párttagnak a tagsági könyvet. Ugyanebben az időben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő (Munkáspárt-Fiatal Romák Szövetsége) a karcagi főtéren munkáspárti aktivistákkal igyekezett felhívni a figyelmet a Munkáspártra, és miközben szóltak a munkásmozgalmi zenék, a párt kiadványait osztogatták az arrajáróknak.
***
A Magyar Kommunista Munkáspárt országos elnöke és alelnöke, illetve elnökségi tagja (Thürmer Gyula, Fogarasi Zsuzsanna és Kovács István) augusztus 24-én, szerdán fél kilenckor érkeztek meg a tiszaburai községházára. Megyei programjuk Tiszaburán azzal kezdődött, hogy meghallgattak egy tájékoztatót Farkas László polgármestertől, aki a falu helyzetét ecsetelte. Ezt követően a községháza nagytermében egyórás lakossági fórum zajlott le. Az érdeklődők a már említett kilakoltatási felvetésen túl aziránt is érdeklődtek, hogy vajon mit tud felmutatni a Munkáspárt, ugyanis választási ígéretekből az elmúlt évtizedekben már éppen eleget kaptak, sorsuk azonban sehogyan sem akar jobbra fordulni. Thürmer Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egyszerre sokan jelzik egyértelműen és látványosan azt, hogy teljes mértékben elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, akkor jóval több esélyük van arra, hogy újabb velük rokonszenvezőket nyerjenek meg ennek az ügynek, és akkor már a hatalom is rákényszerül arra, hogy komolyan vegye őket. (A tiszaburai alapszervezet egy új taggal fog bővülni, de a képviselő szeretné, ha nem ő lenne az egyetlen Burán.)
***
A tiszaburai látogatás után délután már Karcagon voltak a Munkáspárt vezetői. A helyi televíziónak adott interjú után három órakor kezdődött meg a karcagi párttaggyűlés, ahol két napirendi pont volt: az új tagok felvételének hivatalossá tétele, majd a munkáspárti program irányelveinek megvitatása.
Thürmer Gyula személyesen adta át a nyolc új párttagnak a tagsági könyvet. Aki ott volt, láthatta (aki pedig nem, az itt, a red-help.net-en láthatja), hogy fiatal, tettrekész tagjaink lesznek Karcagon, és nem magatehetetlen, idős, betegségekkel küzdő embereket toltak be az alapszervezetbe csak azért, hogy elmondhassák: ismét sikerült növelni a párttagok számát. És ha már beléptek a pártba,azonnal dolgozni is kezdtek a taggyűlésen: elmondták például, hogy a program irányelvei között szívesen látnák azt, hogy legyen ismét sorkatonai szolgálat Magyarországon, amelyet hét esztendeje szüntettek meg...
A vita, a vélemények ütköztetése kora estig tartott, ezért csak ennek végén, fél hat tájban mentek ki a taggyűlésen jelenlévők a karcagi főtérre, ahol Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő (Munkáspárt-Fiatal Romák Szövetsége) az országos, illetve a megyei vezetőkkel (Bencsik Mihály megyei elnök, országos elnökségi tag és Szilágyi András megyei alelnök) együtt osztogatta a Munkáspárt szórólapjait, újságját, A Szabadságot, a program irányelveit - és nem mellesleg, szólt a munkásmozgalmi zene is a hangszóróból. Ahogy egy régi rádiós kívánságműsor alcíme mondta: kettőtől hatig...
***
A karcagi taggyűlésen az elnök elmesélte Tauzin Krisztina esetét is. Az ötgyermekes családanyát eltávolították lakásából, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom segített rajta, hiszen lakást kapott a parlamenti párttól. Ez azonban nem tartott sokáig: néhány hónap múlva jelezték neki, hogy eddig tartott a rokonszenv, ennyi kellett ahhoz, hogy az ő esetén keresztül felmutathassák a választóknak, mennyire szívén viselik a sorsát, illetve hogy a párt mennyire érzékeny a szociális problémákra. Most már nincs rá szükségük, a lakásra viszont igen, ezért távozásra szólították fel. Tauzin Krisztina azóta a Munkáspártban dolgozik azért, hogy ilyen esetek lehetőleg ne ismétlődjenek meg. Hogy miért itt? Mert máshol nem teheti ezt meg, vagy ha mégis, akkor kihasználják őt, a nevét és az esetét. Ez az egyetlen párt, amely érdemi eszközökkel igyekszik megakadályozni azt, hogy bárkit az utcára tehessenek jogtalanul és immorális módon.
És hogy milyen sikerekkel?
Kovács István országos elnökségi tag lakásának árverezésén már másodszor (előbb májusban, majd augusztus 25-én, csütörtökön) nem volt képes senki sem vételi ajánlatot tenni, ami azt is jelenti, hogy egyelőre maradhat a lakásában a családjával együtt. (Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy a Magyar Szociális Fórum és a Munkáspárt aktivistái élőlánccal tiltakoztak az árverés helyszínén.) Ahol nem volt összefogás annak érdekében, hogy ezt megakadályozhassák, vagy senki nem tartotta fontosnak azt, hogy felemelje a szavát a jogtalanság és az igazságtalanság ellen, ott sajnos efféle sikerekről nem számolhatunk be...
***
A Magyar Kommunista Munkáspárt országos elnöke és alelnöke, illetve elnökségi tagja (Thürmer Gyula, Fogarasi Zsuzsanna és Kovács István) augusztus 24-én, szerdán fél kilenckor érkeztek meg a tiszaburai községházára. Megyei programjuk Tiszaburán azzal kezdődött, hogy meghallgattak egy tájékoztatót Farkas László polgármestertől, aki a falu helyzetét ecsetelte. Ezt követően a községháza nagytermében egyórás lakossági fórum zajlott le. Az érdeklődők a már említett kilakoltatási felvetésen túl aziránt is érdeklődtek, hogy vajon mit tud felmutatni a Munkáspárt, ugyanis választási ígéretekből az elmúlt évtizedekben már éppen eleget kaptak, sorsuk azonban sehogyan sem akar jobbra fordulni. Thürmer Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egyszerre sokan jelzik egyértelműen és látványosan azt, hogy teljes mértékben elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel, akkor jóval több esélyük van arra, hogy újabb velük rokonszenvezőket nyerjenek meg ennek az ügynek, és akkor már a hatalom is rákényszerül arra, hogy komolyan vegye őket. (A tiszaburai alapszervezet egy új taggal fog bővülni, de a képviselő szeretné, ha nem ő lenne az egyetlen Burán.)
***
A tiszaburai látogatás után délután már Karcagon voltak a Munkáspárt vezetői. A helyi televíziónak adott interjú után három órakor kezdődött meg a karcagi párttaggyűlés, ahol két napirendi pont volt: az új tagok felvételének hivatalossá tétele, majd a munkáspárti program irányelveinek megvitatása.
Thürmer Gyula személyesen adta át a nyolc új párttagnak a tagsági könyvet. Aki ott volt, láthatta (aki pedig nem, az itt, a red-help.net-en láthatja), hogy fiatal, tettrekész tagjaink lesznek Karcagon, és nem magatehetetlen, idős, betegségekkel küzdő embereket toltak be az alapszervezetbe csak azért, hogy elmondhassák: ismét sikerült növelni a párttagok számát. És ha már beléptek a pártba,azonnal dolgozni is kezdtek a taggyűlésen: elmondták például, hogy a program irányelvei között szívesen látnák azt, hogy legyen ismét sorkatonai szolgálat Magyarországon, amelyet hét esztendeje szüntettek meg...
A vita, a vélemények ütköztetése kora estig tartott, ezért csak ennek végén, fél hat tájban mentek ki a taggyűlésen jelenlévők a karcagi főtérre, ahol Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő (Munkáspárt-Fiatal Romák Szövetsége) az országos, illetve a megyei vezetőkkel (Bencsik Mihály megyei elnök, országos elnökségi tag és Szilágyi András megyei alelnök) együtt osztogatta a Munkáspárt szórólapjait, újságját, A Szabadságot, a program irányelveit - és nem mellesleg, szólt a munkásmozgalmi zene is a hangszóróból. Ahogy egy régi rádiós kívánságműsor alcíme mondta: kettőtől hatig...
***
A karcagi taggyűlésen az elnök elmesélte Tauzin Krisztina esetét is. Az ötgyermekes családanyát eltávolították lakásából, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom segített rajta, hiszen lakást kapott a parlamenti párttól. Ez azonban nem tartott sokáig: néhány hónap múlva jelezték neki, hogy eddig tartott a rokonszenv, ennyi kellett ahhoz, hogy az ő esetén keresztül felmutathassák a választóknak, mennyire szívén viselik a sorsát, illetve hogy a párt mennyire érzékeny a szociális problémákra. Most már nincs rá szükségük, a lakásra viszont igen, ezért távozásra szólították fel. Tauzin Krisztina azóta a Munkáspártban dolgozik azért, hogy ilyen esetek lehetőleg ne ismétlődjenek meg. Hogy miért itt? Mert máshol nem teheti ezt meg, vagy ha mégis, akkor kihasználják őt, a nevét és az esetét. Ez az egyetlen párt, amely érdemi eszközökkel igyekszik megakadályozni azt, hogy bárkit az utcára tehessenek jogtalanul és immorális módon.
És hogy milyen sikerekkel?
Kovács István országos elnökségi tag lakásának árverezésén már másodszor (előbb májusban, majd augusztus 25-én, csütörtökön) nem volt képes senki sem vételi ajánlatot tenni, ami azt is jelenti, hogy egyelőre maradhat a lakásában a családjával együtt. (Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy a Magyar Szociális Fórum és a Munkáspárt aktivistái élőlánccal tiltakoztak az árverés helyszínén.) Ahol nem volt összefogás annak érdekében, hogy ezt megakadályozhassák, vagy senki nem tartotta fontosnak azt, hogy felemelje a szavát a jogtalanság és az igazságtalanság ellen, ott sajnos efféle sikerekről nem számolhatunk be...
2011. augusztus 25., csütörtök
Élőlánccal meghiúsították a budaörsi árverezést
2011. augusztus 25. csütörtök, 11:43 | Írta: Simó Endre | 
| 
| 
Budaörs, 2011. augusztus 25. csütörtök | | Budaörsön csütörtökön civil élőlánccal meghiúsították azt az árverezést, amelyen Kovács István devizahiteles, a Magyar Szociális Fórum (MSZF) szervezőjének érdi otthonát akarták kalapács alá bocsájtani – közölte az MSZF.
Az MSZF szervezőjével szolidáris, köztük távolabbi településekről érkező emberek egymásba karolva elállták Schmör Ákos árverező irodájának bejáratát, majd a licitálás meghirdetésekor tömegesen benyomultak az irodába, kiszorítva onnan minden esetleges érdeklődőt, köztük a neppereket. Az árverező megkérdezte, van-e érdeklődő a lakás iránt, mire a jelenlévő kb. 60 civil kórusban felelte, hogy nincs. Ennek hatására az árverezést sikertelennek nyilvánította és fél évvel elnapolta.
Kovács István lakásának elárverezését május 26. óta immár másodszor hiúsították meg társadalmi összefogással. Az élőláncban otthonvédők, jogvédők, ügyvédek és kisebb pártok vezetői vettek részt, köztük Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.
Az árverezés meghiúsulása nem jelenti, hogy végleg lekerült volna a napirendről az MSZF szervező otthonának értékesítése. A Szociális Fórum szerint megnyugtató megoldást csak az hozhat, ha megtiltják azoknak a családoknak a kilakoltatását, akik – mint Kovácsék - azért váltak fizetésképtelenné, mert kellő jövedelem híján nem tudtak eleget tenni a bankok tisztességtelen és törvénytelen követeléseinek.
A magyar civil társadalom két nap leforgása alatt a második eredményt könyvelhette el a Magyar Szociális Fórum mozgósításával: szerdán a 90 éves székesfehérvári Vincze Józsefnét és rokkant fiát sikerült megmenteni a kilakoltatástól.
Pénteken újabb kiállás következik: Élőlánccal veszik körül a Bankszövetség budapesti épületét a József Nádor téren tiltakozásul a kormány bankokkal kötött júniusi kiegyezése miatt, melynek legfőbb kárvallottjai a Hitelkárosultak. Az érintettek önszerveződő megmozdulását az MSZF teljes mértékben támogatja, mozgósít rá, képviselője pedig felszólal – áll a csütörtökön kiadott közleményben.
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 248.
Él nemzet e hazán! De tényleg, nem hülyéskedek! Tudod, a nyár sok mindenre jó. Ilyenkor, a szabadság idején az ember egy kicsit olyan, mintha külföldi lenne. Sok mindenre felfigyel, amit a rohanásos hétköznapokon nem lát meg. Él nemzet e hazán! A tihanyi móló tele van emberekkel, s nem csak külföldiekkel, magyarokkal is. Lehet, hogy lángost esznek 260-ért és nem fogast 2000-ért, de azért esznek. Sőt, ahogyan elnézem a tihanyi dombra felfelé lihegő honfitársaimat, egyiküknek-másikuknak nem ártana a lángosról lemondani. A füredi hipermarket zsúfolásig tele, az emberek vásárolnak. Lehet, hogy az olcsóbb dolgokat keresik, megveszik a bóvlit, azt is, ami eleve annak készült, meg azt is, amit a kereskedő csúcsminőségként hirdet, miközben tudja, hogy nem az, de mindegy: az emberek vásárolnak. Él nemzet a hazán! A balatoni falvakban sok a virág, az emberek adnak a környezetükre. Lehet, hogy nem telik annyira, mint szeretnék, de erre is jut. Dolgoznak az emberek. Igaz, nem egyformán. A sajkodi pizzériában a pincérnő harminc vendéget szolgál ki egyedül, villámgyorsan és udvariasan. A többi helyen öt pincér se bírja tíz vendég kiszolgálását. Na ja, lassú munkához idő kell. Szépül Magyarország, s ezt mi gyakran nem vesszük észre, csak a külföldi. Él és szépül annak ellenére, hogy volt rendszerváltás, annak ellenére, hogy négyévente a kormányok újabb és újabb csodarecepttel állnak elő. A mostaniak nyilván nagy szakácskönyvet akarnak írni, mert havonta jönnek az új receptek. Szóval, él nemzet e hazán. Minden kormány úgy könyveli el, hogy ez csak az ő érdeme, de nem így van. Vörösmartynál maradva: „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet." Magyarán, él a nemzet, mert mi élni akarunk.
Felcsút
Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája. Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell. Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól 15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban. Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell félreérteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.
A ramadán vége a háború kezdete?
Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület. A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép a túlontúl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót. Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ- szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon - közölte a Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-én véget ér a Ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy csapásra: megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.
Felcsút
Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája. Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell. Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól 15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban. Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell félreérteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.
A ramadán vége a háború kezdete?
Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület. A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép a túlontúl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót. Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ- szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon - közölte a Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-én véget ér a Ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy csapásra: megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.
2011. augusztus 21., vasárnap
Nyolc új tag a karcagi Munkáspártban
A Magyar Kommunista Munkáspárt karcagi alapszervezete 2011. július 27-én taggyűlést tartott a helyi Kossuth téri párthelyiségben. A napirend nyolc új tag felvételéről, illetve a Kádár János-megemlékezésről, az ott készült videófelvétel megtekintéséről, valamint a karcagi augusztus 20-ai munkáspárti ünnepségről szólt.
A taggyűlés határozatképes volt, hiszen alig hiányoztak néhányan. A nyolc új tagot Horváth Sándor karcagi pártelnök és Nagy József alelnök ajánlotta a tagság figyelmébe. A taggyűlés egyhangúan, ellenvélemény és tartózkodás nélkül határozott abban, hogy valamennyien az alapszervezet tagjai legyenek. Az egyik új tag felvételt nyert a Munkáspárt Szabó Ervin Akadémiájának hallgatói közé is.
A levezető elnök, Horváth Sándor ezután a két taggyűlés között eltelt időszakban végzett munkát taglalta. Az alapszervezet régi és új tagjai megtekintették a július 3-ai Kádár János megemlékezés videofilmjét (ez Thürmer Gyula országos elnök beszédét tartalmazta) és a Fiumei úti temetőben készült fényképeket is. Többen jelezték, hogy a 2012-es megemlékezésre külön gépkocsit kell indítani Karcagról. Ez azért lenne jó, mert azok, akik nem vehetik még igénybe a vasúti utazási kedvezményt, olcsóbban utazhassanak Pestre, mintha vonattal mennének. Ez elsősorban a fiatalokat érinti, különösen a most felvett új tagokat, akiknek azért lenne fontos, hogy jelen legyenek az ünnepségen, mert ott lehet átélni és megtapasztalni a Munkáspárt erejét és társadalmi fontosságát.
Az új tagok úgy gondolják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a munkahelyek veszélyben vannak, folyamatosan bocsátanak el munkavállalókat, ideológiai szempontból egy megoldás van: tiltakozásként be kell lépni egy olyan szervezetbe, amely a fent említett visszásságok ellen (ide tartozik a nyugdíjasok juttatásainak kormányzati átgondolása, újramegállapítása és valószínűsíthetően csökkentése, továbbá a devizahitelesek, a kilakoltatás előtt állók helyzete is, elvégre Karcagon már van olyan párttag, akinek a hitelét a bank felmondta) érdemben képes harcolni. Ez a szervezet pedig a Munkáspárt.
– Mindenkit szeretettel várunk a karcagi alapszervezetben, akit becsaptak, megkárosítottak, megaláztak az elmúlt 21 évben – nyilatkozta internetes lapunknak Nagy József. – Senki nem született kommunistának, de a jelenlegi helyzet gyakorlatilag arra kényszeríti az embereket, hogy ha már az államtól nem várhatják el sorsuk javulását, akkor egy olyan szervezetben küzdjenek és harcoljanak a saját igazukért, amely teljes mértékben velük van, és amely nem része a jelenlegi hatalomnak. Pártunk elnökét nem az állam vagy a kormányzat fizeti, hanem a párt tagsága, ezért ő éppen a munkások érdekeiért harcol. Csak a marxizmus klasszikusait idézhetem: kizárólag azt kapjuk meg a tőkésektől, amit mi magunk harcolunk ki magunknak – és nem mások helyettünk.
Az utolsó napirendi pont az idei augusztus 20-ai karcagi munkáspárti megemlékezésről szólt. A tagság döntött abban, hogy a pártrendezvényen ismét főznek birkát, és az ünnepség résztvevői elfogyaszthatnak egy adag birkapörköltet. A következő taggyűlés augusztus 24-én, szerdán lesz, amelyen az újonnan felvett karcagi párttagoknak Thürmer Gyula személyesen adja át a tagkönyveket.
A taggyűlés határozatképes volt, hiszen alig hiányoztak néhányan. A nyolc új tagot Horváth Sándor karcagi pártelnök és Nagy József alelnök ajánlotta a tagság figyelmébe. A taggyűlés egyhangúan, ellenvélemény és tartózkodás nélkül határozott abban, hogy valamennyien az alapszervezet tagjai legyenek. Az egyik új tag felvételt nyert a Munkáspárt Szabó Ervin Akadémiájának hallgatói közé is.
A levezető elnök, Horváth Sándor ezután a két taggyűlés között eltelt időszakban végzett munkát taglalta. Az alapszervezet régi és új tagjai megtekintették a július 3-ai Kádár János megemlékezés videofilmjét (ez Thürmer Gyula országos elnök beszédét tartalmazta) és a Fiumei úti temetőben készült fényképeket is. Többen jelezték, hogy a 2012-es megemlékezésre külön gépkocsit kell indítani Karcagról. Ez azért lenne jó, mert azok, akik nem vehetik még igénybe a vasúti utazási kedvezményt, olcsóbban utazhassanak Pestre, mintha vonattal mennének. Ez elsősorban a fiatalokat érinti, különösen a most felvett új tagokat, akiknek azért lenne fontos, hogy jelen legyenek az ünnepségen, mert ott lehet átélni és megtapasztalni a Munkáspárt erejét és társadalmi fontosságát.
Az új tagok úgy gondolják, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a munkahelyek veszélyben vannak, folyamatosan bocsátanak el munkavállalókat, ideológiai szempontból egy megoldás van: tiltakozásként be kell lépni egy olyan szervezetbe, amely a fent említett visszásságok ellen (ide tartozik a nyugdíjasok juttatásainak kormányzati átgondolása, újramegállapítása és valószínűsíthetően csökkentése, továbbá a devizahitelesek, a kilakoltatás előtt állók helyzete is, elvégre Karcagon már van olyan párttag, akinek a hitelét a bank felmondta) érdemben képes harcolni. Ez a szervezet pedig a Munkáspárt.
– Mindenkit szeretettel várunk a karcagi alapszervezetben, akit becsaptak, megkárosítottak, megaláztak az elmúlt 21 évben – nyilatkozta internetes lapunknak Nagy József. – Senki nem született kommunistának, de a jelenlegi helyzet gyakorlatilag arra kényszeríti az embereket, hogy ha már az államtól nem várhatják el sorsuk javulását, akkor egy olyan szervezetben küzdjenek és harcoljanak a saját igazukért, amely teljes mértékben velük van, és amely nem része a jelenlegi hatalomnak. Pártunk elnökét nem az állam vagy a kormányzat fizeti, hanem a párt tagsága, ezért ő éppen a munkások érdekeiért harcol. Csak a marxizmus klasszikusait idézhetem: kizárólag azt kapjuk meg a tőkésektől, amit mi magunk harcolunk ki magunknak – és nem mások helyettünk.
Az utolsó napirendi pont az idei augusztus 20-ai karcagi munkáspárti megemlékezésről szólt. A tagság döntött abban, hogy a pártrendezvényen ismét főznek birkát, és az ünnepség résztvevői elfogyaszthatnak egy adag birkapörköltet. A következő taggyűlés augusztus 24-én, szerdán lesz, amelyen az újonnan felvett karcagi párttagoknak Thürmer Gyula személyesen adja át a tagkönyveket.
2011. augusztus 19., péntek
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 247.
Él nemzet e hazán!
De tényleg, nem hülyéskedek! Tudod, a nyár sok mindenre jó. Ilyenkor, a szabadság
idején az ember egy kicsit olyan, mintha külföldi lenne. Sok mindenre felfigyel, amit
a rohanásos hétköznapokon nem lát meg. Él nemzet e hazán! A tihanyi móló tele van
emberekkel, s nem csak külföldiek, magyarok is. Lehet, hogy lángost esznek 260-ért
és nem fogast 2000-ért, de azért esznek. Sőt, ahogyan elnézem a tihanyi dombra
felfelé lihegő honfitársaimat, egyiküknek-másikuknak nem ártana a lángosról
lemondani. A füredi hipermarket zsúfolásig tele, az emberek vásárolnak. Lehet, hogy
az olcsóbb dolgokat keresik, megveszik a bóvlit, azt is, ami eleve annak készült, meg
azt is, amit a kereskedő csúcsminőségként hirdet, miközben tudja, hogy nem az, de
mindegy: az emberek vásárolnak. Él nemzet a hazán! A balatoni falvakban sok a
virág, az emberek adnak a környezetükre. Lehet, hogy nem telik annyira, mint
szeretnék, de erre is jut. Dolgoznak az emberek. Igaz, nem egy formán. A sajkodi
pizzériában a pincérnő harminc vendéget szolgál ki egyedül, villámgyorsan és
udvariasan. A többi helyen öt pincér se bírja tíz vendég kiszolgálását. Na ja, lassú
munkához idő kell. Szépül Magyarország, s ezt mi gyakran nem vesszük észre, csak a
külföldi. Él és szépül annak ellenére, hogy volt rendszerváltás, annak ellenére, hogy
négyévente a kormányok újabb és újabb csodarecepttel állnak elő. A mostaniak
nyilván nagy szakácskönyvet akarnak írni, mert havonta jönnek az új receptek.
Szóval, él nemzet e hazán. Minden kormány úgy könyveli el, hogy ez csak az ő
érdeme, de nem így van. Vörösmartynál maradva: „Naggyá csak fiaid szent akaratja
tehet.” Magyarán, él a nemzet, mert mi élni akarunk.
Felcsút
Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan
a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája.
Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell.
Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy
a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra
komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól
15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban.
Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a
jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem
haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami
a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb
emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak
ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére
kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell
félre érteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel
kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze
az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell
2
építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a
miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.
Ramadán vége a háború kezdete?
Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat
nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni
Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület.
A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is
elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart
megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél
kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban
a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép
a túlon-túl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót.
Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte
felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ-
szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon – közölte a
Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-
én véget ér a ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború
kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint
Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek
nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai
szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy
csapásra. Megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.
De tényleg, nem hülyéskedek! Tudod, a nyár sok mindenre jó. Ilyenkor, a szabadság
idején az ember egy kicsit olyan, mintha külföldi lenne. Sok mindenre felfigyel, amit
a rohanásos hétköznapokon nem lát meg. Él nemzet e hazán! A tihanyi móló tele van
emberekkel, s nem csak külföldiek, magyarok is. Lehet, hogy lángost esznek 260-ért
és nem fogast 2000-ért, de azért esznek. Sőt, ahogyan elnézem a tihanyi dombra
felfelé lihegő honfitársaimat, egyiküknek-másikuknak nem ártana a lángosról
lemondani. A füredi hipermarket zsúfolásig tele, az emberek vásárolnak. Lehet, hogy
az olcsóbb dolgokat keresik, megveszik a bóvlit, azt is, ami eleve annak készült, meg
azt is, amit a kereskedő csúcsminőségként hirdet, miközben tudja, hogy nem az, de
mindegy: az emberek vásárolnak. Él nemzet a hazán! A balatoni falvakban sok a
virág, az emberek adnak a környezetükre. Lehet, hogy nem telik annyira, mint
szeretnék, de erre is jut. Dolgoznak az emberek. Igaz, nem egy formán. A sajkodi
pizzériában a pincérnő harminc vendéget szolgál ki egyedül, villámgyorsan és
udvariasan. A többi helyen öt pincér se bírja tíz vendég kiszolgálását. Na ja, lassú
munkához idő kell. Szépül Magyarország, s ezt mi gyakran nem vesszük észre, csak a
külföldi. Él és szépül annak ellenére, hogy volt rendszerváltás, annak ellenére, hogy
négyévente a kormányok újabb és újabb csodarecepttel állnak elő. A mostaniak
nyilván nagy szakácskönyvet akarnak írni, mert havonta jönnek az új receptek.
Szóval, él nemzet e hazán. Minden kormány úgy könyveli el, hogy ez csak az ő
érdeme, de nem így van. Vörösmartynál maradva: „Naggyá csak fiaid szent akaratja
tehet.” Magyarán, él a nemzet, mert mi élni akarunk.
Felcsút
Az amerikaiaknak ott van Camp David. Száz kilométerre Washingtontól, formálisan
a haditengerészet objektuma, a valóságban az amerikai elnökök pihenő rezidenciája.
Az oroszok sem maradnak le, bár ott bonyolultabb a helyzet. Mindenből kettő kell.
Medvegyev mégse mehet ugyanoda, ahova Putyin. Hova is jutna a világ? Putyin vagy
a Moszkva melletti Novo-Ogorevoban fogadja vendégeit, vagy Szocsiban, a Riviéra
komplexumban. Medvegyev sem panaszkodhat. Őt szolgálja ki Gorki-9, a fővárostól
15 kilométerre, és még két dácsa Szocsiban és a novgorodi kormányzóságban.
Magyarország miniszterelnöke Felcsútra vonul vissza, ha kormánya tagjaival a
jövőt akarja kötetlenül megvitatni. Szép dolog a szerénység! Felcsút ugyan nem
haditengerészeti bázis, de azért van futballakadémia, van Makovecz-ház, s ami
a legfőbb vonzerő: itt van miniszterelnökünk háza. A hírek szerint tehetősebb
emberek is bejelentkeztek Felcsútra, nem akarnak lemaradni a perspektivikusnak
ígérkező szomszédságról. A dolog azért nem olyan egyszerű. Az EU-elnökség idejére
kipofozták Gödöllőt, ami alkalmas külföldi vendégek intimebb fogadására. Nem kell
félre érteni semmit! Igen, Orbán Viktor is akarhat kettesben sétálni, mondjuk Merkel
kancellárral. Gödöllőnek ráadásul történelmi levegője van. Andrássy, Sissi és persze
az utolsó hivatalos lakos, Horthy Miklós. Háború esetére irányító központot sem kell
2
építeni, mert a Horthy-bunker megmaradt. Na jó, egy kicsit régi, kicsit savanyú, de a
miénk, és amilyen nagy ma a magyar hadsereg, harcálláspontnak még nagy is.
Ramadán vége a háború kezdete?
Nem Líbia zavarja a nyugatot, hanem Szíria. Líbiában az olaj a fontos. A nyugat
nem akarja, hogy az olaj jövőjébe Kína is beleszóljon, ezért kellene megdönteni
Kadhafit, aki a kínaiakkal egyezkedett. Szíria azonban kulcsfontosságú terület.
A térség feletti teljes amerikai-izraeli uralom akadálya Szíria. A palesztinok is
elvesznének nélkülük. Izraellel szomszédosak, Izrael ráadásul szír földeket tart
megszállás alatt. És nem utolsó sorban Szíria Irán szövetségese. A nyugat ennél
kevesebbért is indított már háborút. A forgatókönyv világos. Az elmúlt hónapokban
a nyugat tüntetéseket provokált Szíriában. Majd, amikor az Asszad-kormány fellép
a túlon-túl radikális tüntetőkkel szemben, a nyugat nyilatkozatban ítéli el az akciót.
Ez ismétlődik újra és újra. Most azonban az események sűrűsödnek. Megkezdte
felkészülését az izraeli hadsereg a palesztin államról szóló szeptemberi ENSZ-
szavazást követő lehetséges konfliktusra Szíriával a Golán-fennsíkon – közölte a
Háárec című izraeli lap augusztus 11-én. A sietség nem véletlen. Augusztus 29-
én véget ér a ramadán, az arabvilág nagy ünnepe. A legjobb pillanat egy háború
kirobbantására. Damaszkuszban nem lehet Interneten megdönteni a rendszert, mint
Kairóban. De bele lehet rángatni egy háborúba, aminek bizonytalan a vége. A szírek
nem szeretik az izraelieket, de egy háború nem jönne jól nekik. Izrael és amerikai
szövetségesei viszont kifejezetten örülnének egy új háborúnak. Két legyet ütni egy
csapásra. Megdönteni Asszad rendszerét és belerángatni egy háborúba Iránt.
2011. augusztus 16., kedd
2011. augusztus 9., kedd
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 246.
A kizsákmányolás törvénye
Ha azt hiszed, hogy az alkotmány a legfontosabb törvény, tévedsz! A törvények törvénye a Munka Törvénykönyve. Az alkotmány olyan dolgokkal van tele, amire nyugodtan mondhatod: nem érdekel! Végülis, se több, se kevesebb nem lesz a fizetésed attól, ha a Szent Koronát, a szent hitet, meg a szent akármit beleveszik az alkotmányba. A választási rendszerre is mondhatod, hogy tökmindegy, és tudod mit: igazad van, majdnem tökmindegy. Mindegy, hogy melyik tőkés párt jut be a parlamentbe, melyik alakít kormányt, úgysem a te érdekeidet fogják szolgálni, hanem a tőkésekét. A munkatörvény azonban más. Itt a bőrödön érezheted, hogy ki az úr a házban. A Munka Törvénykönyve a napnál világosabban mutatja meg a tőkés kizsákmányolást. Ezt a törvényt nem tudod kikerülni. Élned kell, ezért munkát vállalsz a tőkésnél. A tőkés és a tőkésállam viszont együtt eldönti, hogy hány órát kell dolgoznod, mikor és hogyan rúghatnak ki, mennyi a fizetésed. Vagyis ez a törvény arról szól, hogy a tőkés hogyan tudja elvenni tőled s leggyorsabban, legolcsóbban azt az értéktöbbletet, amelyet megtermelsz. A Munka Törvénykönyve ezért nem egyszerűen politikai törvény, ez osztálytörvény, a tőkésosztály törvénye ellened, a dolgozó ellen. A Fidesz törvénye is ilyen.
Miről is van szó? Nos arról, hogy az európai tőke mindenütt az EU-ban csökkenteni akarja költségeit. Kevesebb pénzért többet és keményebben akar dolgoztatni veled. Azt akarja, hogy ne legyél évtizedeken át nyugdíjban, hanem dolgozz, fogyassz, vegyél fel hiteleket, és amikor már mindent kivettek belőled, nyugodtan meghalhatsz. A Fidesz korszerűsítés és hatékonyság címén most ilyen intézkedéseket akar keresztül verni. Nem magyar jelenség, de nálunk most a Fidesz vállalkozik erre. A Fidesz nyugodtan meríthetne ötleteket akár az egykori igazi jobbágyság történetéből. Példának okáért nem kellene minden egyes munkaóráért fizetni. A dolgozó igenis járuljon hozzá némi ingyen munkával is a vállalat, az ágazat, a haza, a nemzet, a világ felvirágoztatásához. Vagy például a munkaadó születésnapján a munkavállaló igazán kedveskedhetne gazdájának valamilyen kedves és értékes ajándékkal, végül is ő adja a munkát, a kenyeret. Aztán szabályozni kellene, hogy a munkavállaló milyen oldalakat kereshet fel az Interneten. Gondolj bele! Hova vezetne, ha a munkavállaló mindenféle lázító oldalakkal tömné tele a fejét, ahelyett hogy a „közös nemzeti felemelkedés" érdekében „tisztességes munkát" végezne?!
A farkas közös ellenség
Most fel vagy háborodva, hogy ilyen szemét, tisztességtelen törvényt, mint a Munka Törvénykönyve Fideszes tervezete, még nem látott a világ. Dúlsz-fúlsz, mondván, hogy egy éve nem ezt ígérték, nem erről volt szó. Tudom én, nehéz elfogadni, hogy átvertek, de minél előbb elismered, annál gyorsabban lehet cselekedni. Igen, be kell vallani, hogy a Fidesz baloldali jelszavakkal jutott hatalomra. Teljes foglalkoztatottság, a tisztességes munka megbecsülése, európai bérek, meg ilyesmi. Szép, dolgozói követelések, akár mi is mondhatnánk. Sőt, tudod mit, mondtuk is. A Fidesz is mondta, de Te nekik hitted el, mivel ők a nagyobbak, a hangosabbak. Elhitted, hogy egy jobboldali párt korlátozni fogja a tőkét, s mindjárt adtál is nekik kétharmadot a parlamentben. A Fidesz pedig a Te támogatásodra hivatkozva azt mondja: az ország, a nemzet boldogulása a tőkétől függ. Tehát a korszerűsítés azt jelenti, hogy csökkentem a tőke költségeit, megszabadítom azoktól a „terhektől", amelyeket az évtizedek során a tőkére erőltettek. Ezért számolják fel a nyugdíjkedvezményeket, ezért növelik a nyugdíjkorhatárt, ezért zárják be az üzemi étkezdéket. A tőkének azt kell, hogy Te szinte gépként kiszolgáld őt. Ezért nem Te döntőd el, hogy mikor mégy szabadságra, nem lázonghatsz, ha 12 órán át dolgoztatnak. A tőkés még azt is ellenőrizni akarja, hogy mit csinálsz a munkaidőn túl.
Mit lehet tenni? A szemét és a tisztességtelen erkölcsi kategória, és itt nem erkölcsökről van szó. A farkastól nem lehet erkölcsi alapon számon kérni, hogy ő a farkas, és megeszi az állataidat, sőt Téged magadat is. A farkas az farkas, a kapitalizmus az kapitalizmus. A Fidesz-kormány pedig a nagytőke kormánya. A farkast nem lehet háziasítani, lehet korlátozni, távol tartani a háztól, de ehhez erő kell. A környék minden lakójával össze kell fogni. Nem számít, milyen a vallásuk, nem érdekes, mit tettek eddig, ha a farkas nekik is árt, itt a helyük. A kormány csak akkor fog érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel, ha azok erőt képesek felmutatni. Most már többre van szükség, mint autós tüntetésekre, „bohócforradalomra", egy-két órás sztrájkokra. A szakszervezetek, a civilszervezetek, a Munkáspárt és más politikai erők összehangolt akciójával kell választ adni a tőke összehangolt és könyörtelen támadására.
Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 245.
A rossz embereket nem egy nagy könyvben tartják nyilván, mint réges-régen. Erre van a Központi Hitelinformációs Rendszer, azaz a KHR. Aki ide bekerül, az már olyan, mint amikor a pápa kitagad valakit az egyházból. Te már leprás vagy, nem kapsz újabb pénzt, bárki agyon is üthet. Legfeljebb egy ingyenélővel kevesebb! Ma 806 ezer ember van Magyarországon a listán. Egy év alatt 124 ezer új nevet írtak hozzá. Nem azért, mert népszerű lenne a lista, hanem azért, mert egyre több ember van, aki 90 napon túl sem tudja az adósságát törleszteni. 2005-ben még csak 165 ezren voltak, bár az sem volt kevés. Ha valami van, ami lázmérőként jelzi társadalmunk bajait, akkor éppen ez az. Az emberek többsége nem azért kerül ilyen helyzetbe, mert trehány disznó, és nem akar fizetni. Nyilván van ilyen is. De a többség a tőkés társadalom miatt került ilyen helyzetbe. A tőkés bank átveri, amikor nagyon olcsó hitelekre rábeszéli. A tőkés munkaadó bármikor kiteheti az utcára, és akkor nincs miből fizetni a jobb jövő reményében felvett pénzt. A tőkés állam pedig segédkezik a banknak is, a munkaadónak is, csak a szerencsétlen nyolcszázezer adósnak nem. Hát akkor, kik is a rossz emberek?
Sajtószabadságot, de mindenkinek!
A múlt héten a Magyar Rádió előtt szervezett tüntetést a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa a közmédiában zajló tömeges elbocsátások miatt, és a közmédiarendszer szétrombolása ellen tiltakozva. Ott volt szinte mindenki, aki a szocliberális oldalon számít: régi és új MSZP-elnökök, újságírók, Kulka Jánosról már nem is beszélve. Igazuk van! A Fidesz alatt kirúgták őket a munkahelyükről, adott esetben a rádióból vagy a TV-ből. Azért mondom, hogy a munkahelyükről, mert szerintem mindenkiért tüntetni kell, aki elveszíti a munkáját. Igazuk van, még akkor is, ha sok évvel ezelőtt a most kirúgottak nem ejtettek könnyet akkor, amikor kommunista újságíróknak mondtak fel. Igazuk van még akkor is, ha pár éve ők a konzervatív újságíróknak mondtak fel. Igazuk van, még akkor is, ha tudjuk: az úgynevezett közszolgálati média a hatalom intézménye, és aki ott volt, vagy akart lenni, annak nem lehet különösen meglepődnie azon, hogy folyik a hatalmi harc.
Jó ez a tüntetés, de kevés. A tőke most tönkreteszi azt, amit valaha maga teremtett, a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát. Kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás kellene, egyenlő médiaesélyeket kellene teremteni mindenki számára. A politikai hazugságokat tudatosan terjesztő médiumok ellen határozottan fel kellene lépni. A közjót és a közízlést sértő orgánumokat be kellene tiltani. Hozzáférés kell a közinformációkhoz, az állami életben teljes átláthatóságra van szükség. Sajtószabadságot! Mindenkinek! Az embereknek, a népnek!
Munkás, zavard el uraidat!
A PAME nem varázsszó, hanem egy görög szakszervezeti tömörülés neve. Híressé váltak a mostani görögországi utcai dolgozói küzdelmekben. Nálunk nem lehet róluk olvasni. Képzeld el, mi lenne, ha a magyar szakszervezetek kedvet kapnának igazi osztályharcra! Ahogyan Mr. Twelvetrees, az elhivatott és beképzelt lakáj mondja a Csengetett, Mylord?-ban: „Hova is vezetne ez?" Nos, a PAME abban különbözik a többi görög szakszervezettől, hogy nem csupán a mostani megszorító intézkedések megszüntetését követelik. Persze, ez sem kevés. A görög kormány 2011 és 2015 között a GDP 12 százalékának megfelelő összeggel akarja csökkenteni az állami kiadásokat, döntően a közszférában a bérek csökkentésével, az egészségügyi, kulturális, jóléti juttatások lefaragásával. A munkaidőt heti 37,5 óráról 40 órára emelik. A szerződéses alkalmazottak 50 százalékát utcára teszik, másokat bizonytalan időre fizetés nélküli szabadságra küldik. Vasszabályt vezetnek be: egy új munkaerő felvétele csak akkor lehetséges, ha 10 régit elbocsátanak. Az ÁFA-t 13 százalékról 23-ra emelik fel. Ezek ellen mások is küzdenek. A PAME azonban tovább megy. A megszorító intézkedéseket nem a görög kormány találta ki, ő csak az engedelmes végrehajtó, bár ez nem csökkenti felelősségét. Ez az európai nagytőke, és az ő érdekeiket védő Európai Unió politikája.
Hát akkor, gyerünk, harcra fel az EU ellen, a tőkés kizsákmányolás ellen! Nem elég azt kiabálni a Parlament előtt, hogy „Tolvajok!". Ez nem sokat jelent, mivel egy korrupt tőkés társadalomban odafent mindenki tolvaj. Görögországban, és - várjunk csak, tud valaki egy másik országot? A PAME jelszava más: Munkás, zavard el az uraidat! Mit szólnak hozzá, nem kéne nekünk is átvenni?
Sajtószabadságot, de mindenkinek!
A múlt héten a Magyar Rádió előtt szervezett tüntetést a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa a közmédiában zajló tömeges elbocsátások miatt, és a közmédiarendszer szétrombolása ellen tiltakozva. Ott volt szinte mindenki, aki a szocliberális oldalon számít: régi és új MSZP-elnökök, újságírók, Kulka Jánosról már nem is beszélve. Igazuk van! A Fidesz alatt kirúgták őket a munkahelyükről, adott esetben a rádióból vagy a TV-ből. Azért mondom, hogy a munkahelyükről, mert szerintem mindenkiért tüntetni kell, aki elveszíti a munkáját. Igazuk van, még akkor is, ha sok évvel ezelőtt a most kirúgottak nem ejtettek könnyet akkor, amikor kommunista újságíróknak mondtak fel. Igazuk van még akkor is, ha pár éve ők a konzervatív újságíróknak mondtak fel. Igazuk van, még akkor is, ha tudjuk: az úgynevezett közszolgálati média a hatalom intézménye, és aki ott volt, vagy akart lenni, annak nem lehet különösen meglepődnie azon, hogy folyik a hatalmi harc.
Jó ez a tüntetés, de kevés. A tőke most tönkreteszi azt, amit valaha maga teremtett, a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát. Kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás kellene, egyenlő médiaesélyeket kellene teremteni mindenki számára. A politikai hazugságokat tudatosan terjesztő médiumok ellen határozottan fel kellene lépni. A közjót és a közízlést sértő orgánumokat be kellene tiltani. Hozzáférés kell a közinformációkhoz, az állami életben teljes átláthatóságra van szükség. Sajtószabadságot! Mindenkinek! Az embereknek, a népnek!
Munkás, zavard el uraidat!
A PAME nem varázsszó, hanem egy görög szakszervezeti tömörülés neve. Híressé váltak a mostani görögországi utcai dolgozói küzdelmekben. Nálunk nem lehet róluk olvasni. Képzeld el, mi lenne, ha a magyar szakszervezetek kedvet kapnának igazi osztályharcra! Ahogyan Mr. Twelvetrees, az elhivatott és beképzelt lakáj mondja a Csengetett, Mylord?-ban: „Hova is vezetne ez?" Nos, a PAME abban különbözik a többi görög szakszervezettől, hogy nem csupán a mostani megszorító intézkedések megszüntetését követelik. Persze, ez sem kevés. A görög kormány 2011 és 2015 között a GDP 12 százalékának megfelelő összeggel akarja csökkenteni az állami kiadásokat, döntően a közszférában a bérek csökkentésével, az egészségügyi, kulturális, jóléti juttatások lefaragásával. A munkaidőt heti 37,5 óráról 40 órára emelik. A szerződéses alkalmazottak 50 százalékát utcára teszik, másokat bizonytalan időre fizetés nélküli szabadságra küldik. Vasszabályt vezetnek be: egy új munkaerő felvétele csak akkor lehetséges, ha 10 régit elbocsátanak. Az ÁFA-t 13 százalékról 23-ra emelik fel. Ezek ellen mások is küzdenek. A PAME azonban tovább megy. A megszorító intézkedéseket nem a görög kormány találta ki, ő csak az engedelmes végrehajtó, bár ez nem csökkenti felelősségét. Ez az európai nagytőke, és az ő érdekeiket védő Európai Unió politikája.
Hát akkor, gyerünk, harcra fel az EU ellen, a tőkés kizsákmányolás ellen! Nem elég azt kiabálni a Parlament előtt, hogy „Tolvajok!". Ez nem sokat jelent, mivel egy korrupt tőkés társadalomban odafent mindenki tolvaj. Görögországban, és - várjunk csak, tud valaki egy másik országot? A PAME jelszava más: Munkás, zavard el az uraidat! Mit szólnak hozzá, nem kéne nekünk is átvenni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)