Rosszul kezdődött a miniszterelnök napja. Mindjárt reggel fejtörést okozott, hogy milyen színű nyakkendőt vegyen fel. A franc egye meg, ez a Szijjártó rábeszélt, hogy fogadjam a szakszervezeti főnököket. Na jó, ő tudja, ő a sajtófőnök. Szóval, szakszervezeti vezetők jönnek vendégségbe, ki tudja, milyen szín a jó. A magyarokkal nincs gond, mert azokon nemigen látni nyakkendőt. Ok az Evitán nőttek fel, tudod, amikor Peron a munkásokkal beszél, és ledobja magáról a zakót, mondván, hogy én is munkás vagyok. Nem az volt, de bejött neki. Ő lett az argentin elnök. Evitáról nem is beszélve, imádjuk a Madonnát. Na, de az európai szakszervezeti főnök, aki mellékállásban angol lord is, az mégis csak más. Lehetne a nyakkendőm narancssárga, de az olyan egyenruhás, s még valaki megszólna bennünket Európából, hogy uniformizálni akarjuk a magyar társadalmat. Pedig dehogy is! Eszünkbe sem jut, hogy mindenkinek egyformán kellene gondolkodnia, illetve mindenkinek egyformán kell gondolkodnia, de hát ők akarták, végül is megadták a kétharmadot a tavalyi választásokon. Tehetünk mi erről? Ugye, hogy nem? Tesszük azt, amit a többség akar. Illetve, az tavaly volt. Most Szijjártó mondja meg, hogy mit akar a többség. Ők úgyis sokan vannak, nem kérdezhet meg mindenki mindenkit, majd mi megmondjuk.
Legyen vörös? Végül is, tavaly teleraktuk a programunkat munkáspárti jelszavakkal, megemelt minimálbér, teljes foglalkoztatás, meg ilyesmi, de azért ne essünk túlzásokba! De tényleg, milyen színű lehet a lord nyakkendője? Vörös nem lehet, mert azért ez egy rendes fiú. Nem egy bányász-típus, nem munkás, na de mi is? Ja, igen, emlékszem, még a suliban dumáltak valamilyen munkásarisztokratákról.
Hol az átmenet?
Stimmel, ez az! Szerintem valamilyen elegáns bordót vesz fel, tudod, az nem vörös, de nem is fekete, és főleg nem rózsaszínű, mert még félreértenék. Na jó, akkor én maradok a kék nyakkendőnél! Nálunk az olyan szolidaritás-színű, már-már szakszervezeti. Ez nagyon jó! Majd azt mondom a lordnak, hogy imádjuk a szakszervezeteket. O úgy sem tudja, hogy az elmúlt nyolc évben soha sem álltunk egyetlen szakszervezet mellé sem. Ez az izgága Ligás-hapsi ugyan nagyon akarta, de mi nem. Most gondolj bele, mit keresne egy vasutasember a mi nemzeti-polgári kormányunkban? A lordnak majd azt fogom mondani, hogy támogatjuk az európai szakszervezetek kiállását a megszorítások politikája ellen. Igen, ez így is van! Nálunk nincs semmiféle megszorítás. Nálunk a nép belátta, hogy nem ehetünk többet, mint amit megtermelünk. És egyébként is, láttad te valaha, hogy a magyar szakszervezetek az Andrássy úton tiltakoztak volna a megszorítások ellen? Május elsején is csak a munkáspártiak vonulnak fel, a szakszervezeti főnökség kint majálisozik a ligetben. Tehát nálunk nincs megszorítás, nincs sztrájk, nincs tüntetés, nincs osztályharc. Fuj, de csúnya szó! Majd azt is mondom, hogy a szakszervezetek a legjobb barátaim. Nálunk nincsenek olyan alpári viták, mint a görögöknél vagy a portugáloknál. Persze, ott nincs nemzeti együttműködés, mint nálunk. Ah, azok séhol sincsenek hozzánk képest!
Mit mondasz? Hogy a lord megkérdezheti, hogy az új alkotmányban miért nincs szó a szakszervezetekről? Ugyan már! Először is, egy lord nem kérdez ilyeneket. Másodszor pedig, nem kellenek ide szakszervezetek, tudjuk mi nélkülük is, hogy mit kell tenni. Például elmondhatom, hogy nálunk már közteherviselés van. Nálunk mindenki egyaránt 16 százalék adót fizet. Nem úgy, mint a rothadó görögöknél, meg portugáloknál, ahol progresszív adóztatás van. Meg is nézhetik magukat!
Kék a menő
Szóval, kék nyakkendőt veszek, szolidáris leszek, és elmondom, hogy az eladósodás és megszorítások politikája mindenütt megbukott, újra és újra visszatérő válságokhoz vezetett az egész világon, ergo, azt kell csinálni, amit nálunk. Én nem is írtam alá múltkor az új európai tervet, pedig Frau Merkel nagyon erőltette. Mit, hogy később úgy is csatlakozunk? Persze, de ezt nem kell mindenki orrára kötni. Mindent a maga idejében. Szóval, jól megdicsérem a lordot, sok sikert kívánok az európai szakszervezeteknek a megszorítások politikájával szembeni bátor kiállásukhoz, csak így tovább, fiúk, hajrá Magyarország! Ja, nem, azt majd később! A magyar főnököknek meg megmondom, hogy nézzenek egy kicsit körül a saját házuk táján. Mert tudod, az én kétharmadomban az ő híveik is benne vannak. Egyébként nincs baj ezekkel a fiúkkal sem. A tüntetésen lesz mozgó WC, a vörös zászlókat meg eleve kitiltották. Most tüntetnek egy jót, egy időre kibulizzák magukat, lesz sikerélményük. Gond egy szál se! Végül is, az idegenforgalomnak is jó egy ilyen tüntetés. Pintér Sanyi mondja, hogy tucatszámra jelentettek be külföldi buszokat a tüntetésre. Jó ez, tudod, egy kis tüntetés, egy kis „gulásch, palinka", jön a turisztikai bevétel, úgyhogy nincs gond. Mit mondasz? Hogy a vörös zászlókat nem lehet örökre betiltani? Nem a nyakkendő teszi az embert? Érdekes gondolat.
