Az igazi ellenfél
Rengeteg levelet kaptunk az elmúlt napokban. Az emberek, bár látszólag nem érdeklődnek a politika iránt, azért tudják, hogy mire megy ki a játék... „Ugye, nem mennek az MSZP-vel, elnök úr? Csalódnék Önökben" - irta valaki. „Mesterházy menjen a fenébe, látszik rajta a hataloméhség, de nem fog neki sikerülni. Az lehet a dologban, hogy igazi ellenfélnek tartják a Munkáspártot, és félnek tőle" - üzente egy másik kedves levélírónk.
Nos, ez az! Ki is az igazi ellenfél? 1990-ben úgy alkották meg a választási törvényt, hogy a vita lehetőségét belevették. A választásokon országos listát állító pártok vezetői mérkőzzenek meg egyszer egymással a nemzeti televízió képernyője előtt! Aztán lassan minden megváltozik. Az országos listát állító pártokat csoportokba állítják, aztán csak a két esélyes vitatkozik egymással, aztán senki senkivel. Minden párt meg van győződve arról, hogy neki van igaza, s csak neki. A másikkal nem vitatkozni kell, hanem szétrúgni, elhallgatni, megsemmisíteni. Kialakul az új magyar „úri osztály" íratlan szabálya: a kommunistákkal és a szélsőjobboldallal nem vitatkozunk. Az úri osztály azonban ebben sem következetes. A Fidesz annak idején beengedi a MIÉP-et a parlamentbe, majd később az MSZP engedi be a szentélybe a Jobbikot. Kiderül, hogy az alapkérdéseket illetően nincs különbség a polgári pártok között. Egy igazi ellenfél van: a Munkáspárt. Igen, a Munkáspárt, amely nem egyszerűen a kormányt akarja megváltoztatni, hanem a tőkés rendszert. Azt a rendszert, amely a pénzt helyezi mindenek fölé, és nem az embert.
Kiütéses győzelem
A Facebookon ezrek értesültek arról, hogy szerénységem és Vadai Ágnes, az egykori MSZP-s honvédelmi államtitkár, manapság pedig a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja fog vitatkozni az MTV1 reggeli műsorában. Ezért már érdemes bekapcsolni a televíziót. Egész este kaptam a biztatásokat a karcagi munkáspártiaktól, akiknek - és velük együtt az egész karcagi dolgozó népnek - rengeteg kárt okozott már Vadai asszony. Még édesapám is lelkemre kötötte, hogy ne udvariaskodjak, itt az első menetben kiütéssel kell az ügyet elintézni. Nos, valamit megsejtettek. Illetve, dehogyis! A Gyurcsány-féle párt pontosan tudta, hogy ezt a párviadalt nem nyerhetik meg. Ma minden nap egyre több nehézséget hoz. A magasabb minimálbérről kiderült, hogy az adóváltozás miatt tulajdonképpen kevesebbet kapunk. Európa legmagasabb ÁFÁ-ját rárakták az egyébként is felháborítóan magas lakásfenntartási, fűtési és egyéb rezsiköltségekre. Fuldoklunk, és akkor jön a Demokratikus Koalíció azzal, hogy kövessük az IMF és az EU tanácsait, és akkor minden jó lesz. A Munkáspárt viszont világosan kimondja, hogy mindezért a tőkések, köztük például Gyurcsány úr a felelős. Ha változást akarunk, ha jobb életet akarunk, őket kell elzavarni! Nos, a vita elmaradt, Vadai asszony nem vállalta. Az MSZP sem. Az MSZP még azt sem vállalta, hogy a Munkáspárttal együtt mutassák őket. A végén maradt az, amit a nézők láttak. Az MSZP elmondta véleményét, majd megkérdezték a Munkáspárt elnökét. Szóval, lehet, hogy nem volt kiütéses győzelem. De szerintem a sportban, ha valaki nem jelenik meg a ringben csak azért, mert nem tetszik a másik haja színe, nem öt nyilvánítják győztesnek.
Amikor a munkások összeállnak
A Baloldali Kerekasztallal kapcsolatos hercehurca sokak idegeit felborzolta. Pedig a képlet egyszerű. Az MSZDP kezdettől fogva a kapitalizmus mellett van. Szép a neve, történelmi melegséget is áraszt, de csak ennyi. Az osztályharcot nem vállalták, másutt nem kellenek, ezért odaálltak az MSZP mellé. A Vajnai-féle társaság a 2006-os választások előtt, amikor minden baloldali szavazat kellett az MSZP-nek, meg akarták szerezni a Munkáspártot. Nem ment nekik, erre csináltak egy másik pártot, jelentősen meggyengítve a Munkáspártot, és megfosztva a magyar dolgozókat attól, hogy a Munkáspárt bejusson a parlamentbe. Később már az MSZP-nek se nagyon kellettek. Az MSZP most megint megijedt. Hiába öltözik vörösbe, hiába szervez álosztályharcos éhségmenetet, attól nem lesz nyerőbb a dolgozó emberek szemében. Közeledik ugyanis az az idő, amikor - Szabó Ervin szavaival élve - „a munkások összeállnak, hogy munkájuk termékének nagyobb része jusson nekik, s erre a célra utakban és módokban egyeznek meg, hogy munkaerejüket drágábbra tarthassák." Nos, a Munkáspártnak nem az MSZP-vel, nem MSZDP-vel, nem a Vajnai-féle társasággal kell szövetségre lépnie, hanem velük, a munkásokkal. És ezt meg is tesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése