Sikeres embervédelmi akció: elmaradt az árverés

Mozgósító felszólítás az otthonvédőknek és mindenkinek, aki küzdeni akar a bankok és a végrehajtók kifosztó maffiája ellen:

A Fehér Kéményseprők közleménye:

“Tisztelt Barátaim!

Arra kérlek bennetek, hogy segítsünk egy IGAZ OTTHONVÉDŐNEK, aki velem együtt mentett más meg nagyon sok adóst, mert most neki van szüksége ránk!

Pontos részleteket nem ismerek csak annyit, hogy árverezése lesz, 2012. február. 22. szerda 10 óra, kezdettel a Végrehajtó Kamara Árverező Kastélyában, Budapest, 1138 Váci út. 201. A Végrehajtó: ifj. Dienes Árpád!

Kérlek bennetek, hogy mint eddig is, menjünk el és tegyünk meg mindent, hogy ez az árverés ne történhessen meg! A jogi hátteret már az ügyvédek megoldották, bíróságon van, várjuk, hogy a bíróság hivatalból is leállítsa.

Viszont, ha ez nem sikerül, ismerve a bíróságokat, ahogy anyatigrisként védik a végrehajtókat, legyünk ott és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jogi határokon belül!

FÉL ÓRÁVAL ELŐBB LEGYÜNK OTT!

Köszönettel:
Dabasi Tamás

A Fehér Kéményseprők Társadalmi Szervezetek Szövetségének Elnöke”

***
Csatlakozás:

Az Egységes Magyarország Mozgalom otthonvédői csatlakoznak a Fehér Kéményseprők elnökének mozgósítási felhívásához. Felhívunk minden igaz otthonvédő önkéntest, hogy jelenlétével erősítse az otthonvédők pozícióját a helyszínen!

Nem engedhetjük, hogy a végrehajtó hiénák egy újabb magyar otthonra tegyék rá a kezüket! És annak bevételéből újabb luxus nyaralásukat és luxus életvitelüket fedezzék!

Legyünk ott minél többen! A cím még egyszer: Végrehajtó Kamara Árverező Kastély, Budapest, 1138. Váci út. 201. – (Ez az épület a volt indóház az Északi összekötő vasúti híd tövében. Megközelíthető autóval közvetlenül a Váci útról, tömegközlekedéssel: Metró, Városkapu megálló.) – Február 22. szerda, 9.30.

Fort András – EMM Otthonvédők
Szabad Riport Tudósító Iroda

***

2012. február 22., szerda, 9 óra 30 perc, Budapest, Angyalföld, Váci út 201. Az árverés - elmaradt...

               

A "cég" bejárata.  Érdekes az ajtóüvegre ragasztott A4-es papírra szerkesztett felirat, csak ilyen cégtáblára "futja" egy állami (?), vagy bírósági (?) cégnek... Vagy inkább bujkálnak...

Gyülekezés a bejárat előtt

Amúgy fejlett, kamerás őrzésvédelmi rendszerrel van ellátva körben az épület. A díszlámpákba építették be a kamerákat

Tíz óra után néhány perccel az ajtóból a biztonsági őr kiszólt: a tíz órára meghirdetett árverés elmarad

A "főnök" és izomagyú sofőrje a szállító képkocsijukhoz vittek egy számítógép-egységet. Közben a közelben lévő Fort András újságíró közterületen, igazolványkártyával a nyakában fotózott. Az "izomagyú" észrevette, tettlegesen megfogta az újságíró kezét, és a fényképezőgépet el akarta venni. Az újságíró segítségért kiáltott...

Természetesen odarohantunk

A "főnök" is kikászálódott az autóból. Csak nem segíteni akart?

A szállító gépkocsi "főnökkel", sofőrrel és rendszámtáblával. Kicsit még várakoztunk, aztán eljöttünk

Vajnaiék, ahogy eddig, megadták magukat a szociknak és a mögöttük álló tőkés köröknek

Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal az elmúlt hetekben tettek egy lépést balra, és kettőt jobbra.
A Munkáspárt üdvözölte az MSZDP kezdeményezését Baloldali Kerekasztal összehívására, s kész volt minden előfeltétel nélkül részt venni. A tárgyalások során azokra a kérdésekre helyezte a hangsúlyt, amely valóban segítheti a magyar dolgozók életét és összekötheti a baloldali pártokat. Számos más kérdésben kész volt engedményekre.
A tárgyalásokat alapvetően megváltoztatta az MSZP beavatkozása. Az MSZP nem vállalta a részvételt olyan fórumban, amelynek a Munkáspárt is részese. Világossá tette, hogy az MSZP tőkés párt, amely nem a dolgozók, hanem a magyar és a külföldi nagytőke érdekeit szolgálja. Az MSZP nyíltan nyomást gyakorolt a pártokra, igyekezett megakadályozni, hogy az MSZP-től független baloldali csoportosulás jöjjön létre.
Az MSZDP, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal február 23-án olyan feltételt szabott az együttműködés folytatására, amely a Munkáspárt számára elfogadhatatlan. Követelték, hogy minden párt tegyen hitet Magyarország nemzetközi elkötelezettségei mellett, azaz fogadjuk el a NATO-t, fogadjuk el az Európai Unió dolgozó-ellenes intézkedéseit, a magyar belügyekbe való beavatkozását, sőt fogadjuk el a magyarországi demokráciát korlátozó biztonsági, terror-elhárítási és egyéb egyezményeket.
A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.
Budapest, 2012. február 24.

Munkáspárt Elnöksége

Thürmer: Gyurcsányéknak nincs közük a baloldalisághoz, és sokak szerint kár volt belépni az unióba

Magyar Hírlap, 2012. február 23.
5 perces interjú: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

Az MSZP és a DK nem hajlandó olyan fórumon részt venni, ahol a Munkáspárt jelen van, ami az utóbbi formáció szerint világossá teszi, hogy a szocialisták és Gyurcsányék az országban nem akarnak szemléletváltást.

A Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát kérdeztük. 
– Kerekasztal alapítására szánták el magukat baloldali pártok, amelytől végül az MSZP és Gyurcsány Ferenc DK-ja is elhatárolódott a Munkáspárt miatt. Valójában ki kezdeményezte a kerekasztalt?
– A gondolat szülőatyja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP). Első körben az MSZDP mellettünk a Munkáspárt 2006-ot és a Zöld Baloldalt hívta meg a tervezett tanácskozásra, de aztán felmerült, hogy minden politikai szervezet, amely baloldalinak tartja magát, részt vehetne a kerekasztalon. A múlt heti tanácskozáson aztán megjelent az MSZP képviselője is, amit úgymond meglepetésnek szántak a szervezők.
– Hogyan reagált volna a Munkáspárt elnökeként, ha a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció (DK) valamely politikusa is részt vesz a megbeszélésen?
– Valószínűleg ez lett volna az a pont, amikor felállunk. Azért hagytuk volna ott a kerekasztalt, mert Gyurcsány Ferencékkel az már nem baloldali lett volna.
– Ehhez képest a DK és az MSZP határolódott el a Munkáspárttal való együttműködéstől.
– Lelkük rajta. Nekünk, valódi baloldali pártoknak járnunk kell a magunk útját, és figyelni az emberek mindennapi, valóságos problémáira.
– A szocialisták és Gyurcsányék is leginkább azzal érvelnek, hogy az úgymond szélsőséges Munkáspárt megkérdőjelezi Magyarország euroatlanti integrációját. Ez utóbbi állítás egyébként igaz?
– Ma Magyarországon nagyon sokan mondják, hiába léptünk be az Európai Unióba. Ezért egy számvetést szeretnénk látni, hogy mi szól az unióban maradásunk mellett és ellen, aztán erről véleményt mondhatnának az emberek. A NATO-tagságról pedig úgy gondoljuk, az egyértelműen rossz a számunkra.
– Keddi közleményükben azt írják, ugyan nem védik a jelenlegi kormányt, de biztosak benne, hogy csupán egy új kabinettől nem lesz jobb a dolgozó embernek. Az adórendszerben viszont fordulatot sürgetnek, hogy – mint fogalmaznak – több jusson munkahelyteremtésre, közösségi közlekedésre, egészségügyre, oktatásra, a dolgozók életkörülményeinek javítására.
– Egyszeri vagyonadót mindenképpen kivetnénk, utána pedig progresszív jövedelemadót vezetnénk be. A gazdag embereké mellett a multik adóját szintén jelentősen növelnénk. Minderről, ahogyan más kérdésekről is, bárkivel hajlandók vagyunk tárgyalni, aki akar a dolgozókért tenni, de aki a bőrükre játszik, azzal minden együttműködést elutasítunk. Úgy is fogalmazhatunk, a magyar dolgozók érdekei nem eladók.

Zsebők Csaba

Barabás György: A baloldali kerekasztalnál ott lenne a helye a munkáspártoknak is

Klubrádió, Beszéljük meg! Bolgár György műsora, 2012. február 21., kedd, 16:55–17:05

***

Barabás György: Halló, jó napot kívánok, Bolgár úr, Barabás György vagyok.

Bolgár György: Jó napot kívánok.

Barabás György: Örülök, hogy ma már végre sikerült adásba kerülnöm, mert tegnap sajnos nem jött be. Én a Thürmer-féle Munkáspárthoz szeretnék hozzászólni.

Bolgár György: Igen.

Barabás György: Azt kérdezném öntől, hogy nem érzi úgy, hogy kicsikét túlzás, amit ön a Munkáspárttal kapcsolatosan állít?

Bolgár György: Mit állítok?

Barabás György: Hát azt, hogy szélsőséges, meg azt, hogy nincsen támogatottsága…

Bolgár György: Hát nézze, a támogatottságot könnyen lehet igazolni: nincs. Praktikusan nincs. Hogy szélsőséges, azon nyilván lehet vitatkozni. Szerintem aki azt mondja, hogy ezt a mostani rendszert meg akarja – nem változtatni, hanem lényegében ki akarja cserélni egy állami típusú szocializmusra – az legalábbis…

Barabás György: Nézze, a Munkáspárt húsz éve ugyanazt mondja. El kell olvasni a programját. Teljesen demokratikus. A társadalom többségének az érdekeiért kíván fellépni.

Bolgár György: Jó. Ez eddig nem demokratikus. Mindenki azt mondja, hogy a társadalom többségének érdekeit akarom képviselni. A kérdés az, hogy hogyan? Milyen rendszerben? Milyen rendszerben?

Barabás György: Jó. Jelenleg teljesen demokratikus körülmények között, parlamenti választás útján.

Bolgár György: Na de az rendben van – jelenleg a Jobbik is így csinálja.

Barabás György: Igen, de egyébként önöknek is ebben nagy felelőssége van, tehát a médiának. Ezt úgy értem, hogy nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez. Na most, hogyha nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez, nem tudja elmondani a véleményét, programját. Így az emberek nem ismerik meg.

Bolgár György: De ezek szerint ön jól ismeri, talán ennek a pártnak tagja is, mintha azt venném ki, nem?

Barabás György: Nem. Nem vagyok tagja, szimpatizánsa vagyok, illetve voltam tagja.

Bolgár György: Na jó. Akkor elmondhatja nekünk, hogy mi az, amit ez a párt képvisel, mitől demokratikus ez, és miért kellene, hogy minél többször megszólaljanak. Én hallgatom.

Barabás György: Hát nézze. A kapitalizmus ellen való fellépés, az önmagában nem bűn.

Bolgár György: Nem. Ez önmagában nem bűn. Csak a dolgok összefüggnek.

Barabás György: És én azt gondolom, hogy ha már szélsőjobb vagy szélsőbal között kell választani – egyébként nem szélsőbalos –, de ha már a kettő közül, akkor már inkább a szélsőbal. Egyébként figyelmébe ajánlom a Szabadság újságot is.

Bolgár György: Igen, de szeretnék nem választani. Igen. Szeretnék nem választani, de azért annyiban hajlamos vagyok ennyiben legalább elvileg igazat adni, hogy amikor szélsőjobbról rasszista, származási, születési alapról osztályoznak ki embereket, az kicsikét rosszabbul és kíméletlenebbül hangzik, mint hogyha valaki azt mondja, hogy én a kapitalista rendszert akarom kicserélni egy másikra, mert a magántulajdonban nem hiszek.

Barabás György: Azonkívül mostanság szokás a kommunizmust összemosni a fasizmussal.

Bolgár György: Már micsodát, a kommunizmust? Azt szokás, igen.

Barabás György: A kommunizmust és a fasizmust szokás összemosni. Holott deklaráltan kommunizmus egyetlen országban sem volt. Kubában sincs. Jelenleg ennek építése folyik, ezen az úton haladnak.

Bolgár György: Ez igaz. De ez a kommunista cél mégiscsak benne van, és ráadásul ezt a kommunista célt úgy akarják elérni, hogy a demokráciát kizárják. Egy párt uralma, és ők mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, hogy kell elérni ezt a kommunista utat. Ebből következően diktatúra van Kubában is, és az volt a ’17-es forradalom után a Szovjetunióban is, és később számos szocialista országban is. Ez a probléma, ezen az alapon lehet összemosni a fasizmussal és nácizmussal. Sok szempontból persze alaptalanul, mert a kettő nem ugyanaz. Attól…

Barabás György: A másik, hogy nemzetközileg el van ítélve a fasizmus, ugye. Tehát a fasizmus nemzetközileg elítélt…

Bolgár György: Igen. Hát azért elítélik a kommunista diktatúrákat is, nem is alaptalanul, hiszen ezek egyike-másika nagyon súlyosan, hatalmas tömegeket gyilkolt meg. Tehát egy gyilkos diktatúra volt, voltak egészen kirívó…

Barabás György: Hát, azért a Kádár-rendszert nem venném annak, jó?…

Bolgár György: A Kádár-rendszerben is ’56 után sajnos voltak törvénytelen…

Barabás György: Hát megtorlások voltak, de azért vegyük már figyelembe azt is, hogy az elmúlt húsz évben hányan fagytak meg az utcán…hányan haltak éhen… gyakorlatilag a mai politikai rendszernek az urai… azok is tömeggyilkosságot követtek el. Ilyen értelemben.

Bolgár György: De hát ilyen értelemben…

Barabás György: Ha ezt nézem… csak ez enyhébb formája, úgymond.

Bolgár György: Igen. Mondjuk ez gondatlanságból elkövetett dolog. Ez az egyik, a másik… de az, hogy a diktatúrákban hány vétlen és nem számontartott egyéb áldozat volt, nem csak az, akiket a bíróság végeztetett ki… azt pedig nem tartották számon. Hogyha akkoriban is megfagytak emberek – márpedig nyilvánvalóan megfagytak –, arról nem írt az újság, nem beszélt a rádió, mert akkor erről nem lehetett… Úgyhogy biztos voltak akkor is, és akkor sem volt Magyarország egy olyan ország, ahol nem volt szegénység. Más kérdés, hogy kisebbek voltak a különbségek.

Barabás György: Igen. Tehát az életszínvonalat meg lehet nézni összehasonlításban az akkorival, a mostanival.

Bolgár György: Meg lehet nézni sok minden szempontból. Nem könnyű egyébként az összehasonlítás. Az biztos, hogy a társadalmi különbségek nagyon erőteljesen megnőttek. És erre lehet mondani… még hajlamos vagyok igazat is adni önnek: ez nem igazságos. Jobb volna egy igazságosabb, nagyobb egyenlőségen alapuló kapitalizmus. Csak az a baj, hogy a magántulajdonra épülő kapitalista rendszerben – ebbe bele van építve az, hogy nagyok a különbségek. Mert ha valakinek van képessége, tudása, szerencséje, tehetsége, szorgalma, akkor lehet, hogy irdatlan pénzeket fog keresni, és nagyon nehéz olyan rendszert teremteni, hogy ezt a sok pénzt elvegyék tőle, és odaadják annak, aki esetleg nem szorgalmas, nem is tehetséges, nem is jól dolgozik, viszont nagyon keveset keres. Ez se volna igazságos, de a különbségeket kéne valóban csökkenteni.

Barabás György: Jó. Hát akkor ebben megegyezhetünk. És én bízom a demokratikus választásokban.

Bolgár György: Hát abban én is. És abban is persze – és ez már mondjuk egy jó pont volna akár a Kommunista Munkáspártnak is –, hogy ha nyerne – ennek a valószínűsége jelenleg nulla – egy ilyen választáson, nem jelentené a demokrácia, a többpártrendszer felszámolását. Nem akarná egypártrendszer útján megváltoztatni az általa nem szeretett kapitalista társadalom…

Barabás György: Ön ilyet olvasott?

Bolgár György: Nem, csak a történelemben láttam ilyet.

Barabás György: Ja, a történelemben. Mert nem mindegyik követi ám azt, ami a Rákosi-rendszerben volt. Tehát nem tudnám azonosítani avval, az akkor elkövetett hibákkal a mostani pártot.

Bolgár György: Nézze. Még a sokak által mostanában nagyon dicsért kínai rendszer is, ahol a kommunista párt vezeti az országot, az sem viseli el a többpártrendszert. A kapitalizmust már többé-kevésbé beengedte, de az egypártrendszer nincs fellazítva. Nincsenek versengő pártok. Nincsenek versengő nézetek. És ez biztos, hogy nem jó, nem igazságos, nem emberi – ez egy elnyomó rendszer, tele nagyon sok rossz vonással. Annak ellenére, hogy Kína egy sikeres országgá vált.

Barabás György: Úgyhogy én úgy gondolom azért, hogy a Bakában ott van a helye a munkáspártoknak is. Ez az én véleményem…

Bolgár György: Hát ön úgy gondolja, de az MSZP meg nem így gondolja a kezdeti bizonytalankodás után.

Barabás György: Jó, hát az MSZP… jó, hát egyébként... jó. Köszönöm szépen akkor.

Bolgár György: Én is köszönöm. Viszonthallásra.

Barabás György: Viszonthallásra.

Balogh úr! Ha egy valódi baloldali pártot keres, szívesen látjuk a Munkáspártban

Dr. Balogh András Úrnak, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettesének, Budapest
 
Tisztelt Elnökhelyettes Úr!
 
A Munkáspárt és a magam nevében őszinte együttérzésemet fejezem ki Önnek. Ön ellen tisztességtelen lejárató kampány folyik az elmúlt napokban, amelynek elindítója éppen az Ön pártja, a Magyar Szocialista Párt.
Ön az MSZP vezetésének megbízásából részt vett a Baloldali Kerekasztal legutóbbi tanácskozásán. Láthatta, hogy a jelen lévő pártok rengeteg mindenben nem értenek egyet, de baloldalinak érzik magukat, és készek elindulni az együttműködés nehéz útján. Ön azt nyilatkozta, hogy jelentést tesz az MSZP vezetésének, de elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP valamilyen formában részt vegyen e munkában.
Önt ezt követően saját pártja meglehetősen otromba módon dezavuálta. Ön, mint nagytapasztalatú diplomata tudja, hogy, ha egy kormány dezavuálja saját nagykövetét, a nagykövetnek nem sok tisztességes választási lehetősége marad.
A Munkáspárt úgy ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy semmilyen előfeltételt nem támasztott. Az MSZP sajnálatos módon zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Az MSZP ezzel a saját politikájának igyekszik alárendelni azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni.
Őszinte együttérzésem, Elnökhelyettes Úr! Arra az esetre, ha egyszer egy valóban baloldali pártot keres, megadok egy címet: 1082. Budapest, Baross utca 61. A párt neve: Munkáspárt.
Budapest, 2012. február 23.
Tisztelettel: Thürmer Gyula

Az MSZP - szokás szerint - zsarol: csak Thürmer nélkül hajlandó (kerek)asztalhoz ülni

Tisztelt Barátaink!

A Munkáspárt nevében szeretném ismételten kifejezni köszönetünket az MSZDP vezetésének, hogy kezdeményezte a Baloldali Kerekasztal összehívását. Ugyancsak köszönjük, hogy a találkozók szervezőjeként, az emlékeztetők vezetőjeként, a partnerek véleményeinek továbbítójaként elősegítette olyan érintkezés kialakítását, amelyre régen nem volt példa.

1. A Munkáspárt úgy értékeli, hogy az eddigi két találkozó értékes tapasztalatokat adott. A magunk részéről készek vagyunk tovább keresni az együttműködés lehetőségeit.
Helyesnek bizonyult, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni.
Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.
2. Az első két találkozón azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak.
Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!
Ugyanakkor mi baloldalinak olyan erőket nevezünk, amelyek érdemben tesznek a dolgozók érdekeiért, a tőkésekkel szemben.
Ez a kérdést eddig megkerültük, de az MSZP megjelenésével, teljes nagyságában elénk került. Nem mi tettük fel a kérdést, hanem az MSZP. Az MSZP ugyanis olyan témákat kér számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok politikai törekvése.
A másik ilyen nagyon komoly kérdés az MSZP-hez való viszony. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.
A Munkáspárt soha nem volt hajlandó elfogadni ezt az elvet. Az MSZP-t a magyar tőkésosztály egyik pártjának tekintette, és nem támogatta az MSZP-SZDSZ-kormányokat.
Ugyanakkor tény, hogy más szervezetek elfogadták és támogatták az MSZP-t és szövetségeseit.
A Munkáspárt –felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát - minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Az MSZP volt az, amely részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális részvevő számára.
Az MSZP sajnálatos módon ismételten zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Az MSZP ezzel a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni.
A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.
A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.
A negyedik kérdés a Baloldali Kerekasztalon részvevő pártok egymás közötti viszonya. A kerekasztal-tárgyalások elindulása óta a Munkáspárt tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nyilvánosan nem minősíti más részvevők múltját, jelenét. Sajnálatos módon volt párt, amely ezt nem tartotta be. Ugyanez a párt az MSZP-t vette védőszárnya alá a Munkáspárttal szemben. A Munkáspárt továbbra is fenntartja az MSZP-vel szembeni politikáját, annál is inkább, mivel az MSZP egy pillanatig sem volt a Baloldali Kerekasztal részvevője. A Munkáspárt visszautasítja ez ellene irányuló támadásokat, de egyelőre a baloldali együttműködés gyermekbetegségének tekinti ezeket.
Kedves Barátaink!
Világosan szeretnénk kijelenteni: a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére.  A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.
Javasoljuk az alábbiakat:
Folytassuk a baloldali együttműködés kialakítására irányuló erőfeszítéseket.
Kérjük fel az MSZDP-t, hogy a soron következő tanácskozás dokumentum tervezetét készítse el, és egyeztesse a pártokkal. A dokumentum olyan kérdéseket tartalmazzon, amelyekben egyetértés van.
Fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy inkább lassan haladjunk előre, de alaposabban végiggondolva egy-egy lépésünket.

Budapest, 2012. február 21.
Üdvözlettel

Munkáspárt Elnöksége

Vadaiék anyapártjukkal együtt saját maguk alatt fűrészelik el azt a fát, amelyen most még ülhetnek - a Fidesz legnagyobb örömére

2012. február 23-án reggel Vadai Ágnes (Demokratikus Koalíció, korábban Magyar Szocialista Párt) és Thürmer Gyula televíziós vitájára került volna sor a baloldali összefogás szükségességéről az MTV 1 csatornáján.

Vadai azonban lemondta a közös szereplést. Tette ezt az után, hogy a Munkáspárttal, de még inkább a szavazóival nagyon is szeretett volna korábban kapcsolatba kerülni.

A mellékelt dokumentum a SISTAK nevű szocialista tájékoztató lapjukból származik. Ennek következménye, hogy a Munkáspárt 2002-ben, a Szocialista Párt 2010-ben kimaradt a karcagi önkormányzatból, és az MSZP csaknem megszűnt Karcagon. Vadai, mint ismert, onnan is kilépett.

Így néz ki gyakorlatban az MSZP-s összefogás a nemcsak szavakban, hanem tettekben is baloldali pártokkal. Olyan az MSZP, mint a fatolvaj, amelyik Stihl fűrésszel vágja a fát a fatörzs mellett – amin egyébként ül. Mindenkinek meg kell értenie,hogy csak a Munkáspárt (és nem az MSZP, pláne nem a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció) képviseli azokat, akiknek a fizetése és jövedelme 250 ezer forint alatt van. Az MSZP a kommunista jelszóval ("MUNKÁT, KENYERET!") csak azt leplezi, hogy a nagytőke érdekeit képviseli. Az elmúlt nyolc évben sikeresen döntötték nyomorba a magyar népet.

***

Az alábbi dokumentumok 2002-ből származnak. A lényeg: az MSZP az önkormányzati választáson igyekezett lebeszélni a Munkáspárt szavazóit arról, hogy saját jelöltjükre (Bokor Józsefre) szavazzanak. Tette ezt annak ellenére, hogy tavasszal, a parlamenti választáson  Bokor József, aki Vadai Ágnes mögött a harmadik helyen végzett az első fordulóban, egyszer már visszalépett a javára. A szocialisták elvárták volna, hogy ősszel is tegye meg azért, hogy csak a szocialista polgármesterjelöltre, Szabó Tiborra lehessen szavazni. Bokor József ezt nem tette meg. Szabó azonban ezzel együtt is csak egyharmadnyi szavazatot kapott.

Így néz ki tehát a MSZP baloldalisága: a Munkáspárt ne induljon sehol ellenük, majd ők a hatalomban képviselik a kommunisták érdekeit is. 1994 és 1998, valamint 2002 és 2010 között már láthattuk, milyen eredménnyel. Ebből többé nem kérünk. Sem Vadaiból, sem a pártjaiból.

Majd ha esetleg képesek lesznek

1. valóban baloldali értékeket felmutatni,

2. ha képesek lesznek elfogadni, hogy egy baloldali kerekasztalnál Thürmer Gyula Munkáspártja is jelen van, mi több, egyenrangú partner és tárgyalófél,

3. illetve ha bármikor a hatalomban (amitől persze most az MSZP és a Demokratikus Koalíció is erősen távol van) képesek olyan politikát folytatni, amely a szegényebb rétegek tetszésével, neadjisten politikai elvárásaival és esetleg szavazói rokonszenvével is találkozik - no, akkor lehet, hogy nem lesz szükség kommunista mozgalomra.

Addig viszont mindig szükség lesz.

A nép érdeke nem eladó: üzenet a szociknak és eltávozottjaiknak

A Baloldali Kerekasztal újabb fejleményeivel kapcsolatban a Munkáspárt az alábbi nyilatkozatot teszi közzé:
1. Ma milliók szenvednek a munkanélküliségtől, a szegénységtől, milliók vannak kiszolgáltatva a bankok uralmának. Az elmúlt húsz év arról szólt, hogy legyen jó a gazdagoknak, a dolgozók, a szegények pedig senkit sem érdekelnek. Az ilyen politika vezet ahhoz, ami ma Görögországban történik.
2. Fordulatra van szükség! Meg kell adóztatni a gazdagokat, hogy több jusson munkahelyteremtésre, közösségi közlekedésre, egészségügyre, oktatásra, a dolgozók életkörülményeinek javítására. Nem elég a kormányokat cserélgetni, szemléletet kell váltani.
3. Ma sokan vagyunk, akiknek nem jó a tőkés rendszer, s egyre többen vagyunk, akik tenni is akarunk ellene.  A kormányokat jobb belátásra, engedményekre lehet bírni, ha összefognak mindazok, akiknek kárt, bajt okoz a tőkés rendszer, ha együtt lépnek fel azok a pártok, szakszervezetek, társadalmi erők, amelyek a dolgozó emberekért akarnak küzdeni a tőkésekkel szemben.
A Munkáspárt ezért támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére. Nem ideológiákról, nem „euroatlanti értékekről”, nem a „negyedik köztársaságról” és más elvont dolgokról kell vitatkozni.  Az embereknek kell segíteni! Tanuljunk meg együtt küzdeni a tőkés monopóliumok ellen! Kényszerítsük ki a fennálló kormányoktól a tőke korlátozását!  Küzdjünk a politikai szabadságért, a demokratikus jogokért!
A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni. A nép, a dolgozók érdeke nem eladó!
4. Az MSZP és DK nyilatkozata, miszerint nem hajlandóak olyan fórumon részt venni, ahol a Munkáspárt is jelen van, önmagukról állít ki bizonyítványt. Világossá teszi, hogy az MSZP és a DK semmilyen szemléletváltást nem akar. Egy céljuk van: ismét kormányra jutni, és ott folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták. Javasoljuk az uraknak, hogy az Európai Unióból is lépjenek ki, mert 2012. júliusától  Ciprus lesz a soros elnök, amelynek vezetője egy Kommunista.
A Munkáspárt nem védi a jelenlegi kormányt. De biztos abban, hogy csupán egy új kormánytól nem lesz jobb a dolgozó embernek. Szemléletváltás nélkül minden csak olaj a tűzre.
A tőkét csak a néptömegek bírhatják jobb belátásra, csak a dolgozók ereje korlátozhatja. Ha erősek leszünk, szervezettek, a tőkések kénytelenek lesznek engedményeket tenni.
Budapest, 2012. február 21.

Munkáspárt Elnöksége

***

Benyovszky Gábor megjegyzése a Baloldali Kerekasztal körül kialakult nyilatkozatháború kapcsán

Kibújt a szög a zsákbúl!
 

Mégsem akarják a DK-MSzP közös főnökei, hogy csatlakozzanak a FIDESZ-dömping megtépázásához.
1 nap kellett nekik ahhoz, hogy rájöjjenek, mi is a "saját önálló" véleményük.
Mivel a hang terjedési sebességét ismerjük, már tudjuk is, honnan kapták meg a "saját véleményüket".
Egybehangzó nyilatkozataikban azonban hazugság keveredik demagógiával.
Sok példa bizonyítja ezt: Vegyünk csak kettőt:
A FIDESZ a 4százezres ebédes, buszos, pénzes nagy-gyűlésen nyíltan EU ellenes, a MKMP pedig kizárandó, mert csak "halkan" megkérdezi: "Jó nekünk az EU?".
Vagy a DK-MSzP csoport fejeseinek miért nem elég a Baloldali Kerekasztal a Változásért elsődleges célja, ami még csak nem is az Orbán-kormány leváltása, hanem hogy a magyarországi problémákra érdemi megoldásokat találjon.
Még azt is akarják, hogy dr. Th. Gy. lépjen be a pártjaikba?
Magyarországnak és a DK-MSzP tagságnak is, igenis erre az összefogásra van szüksége.
Benyovszky Gábor

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 272.

Össznemzeti hó

Most már tudom, hogy mire van népünknek szüksége. Szép, nagy, fehér hóra. Az elmúlt napokban mindenki segítséget ígért. A rend zord őreinek szólt a belügyminiszter, hogy szedjék össze a fagyoskodókat, és ezúttal ne az őrsre vigyék őket, hanem valamelyik melegedőbe. A szocik megnyitották a székházukat a fagyoskodók előtt. A Demokratikus Koalíció meleg ruhát, teát osztogatott a rászorulóknak. A Jobbik helyi szervezetei „forró teával, zsíros kenyérrel, jó szóval és szeretettel" várták a „nehéz helyzetben lévő állampolgárokat". Az egyébként a kákán is csomót kereső média napokon keresztül sugallta, hogy figyeljünk egymásra, ne hagyjuk a szomszédot megfagyni, bár a nevét se tudjuk. Hát nem fantasztikus? A hó. sőt már a hótól való rettegés is, egységbe kovácsolta nemzetünket. Mit nekünk az EU diktatúrája, kit aggaszt a Malév csődbe menetele, vagy inkább csődbe küldése! Ugyan, előre, hóban a nemzet egysége! Nem mondom, egyik-másik országban hidegebb is volt, több hó is esett, és nagyobb felhajtás nélkül túlélték. Na de, hol vannak ezek hozzánk képest? A hó új civilizációs magasságokba emelt bennünket. Ami másutt sima hóeltakarítás, az nálunk társadalmi, mit társadalmi, nemzeti ügy! 

De azért félek. Tudod, a hónak van egy rossz tulajdonsága. Tavasz közeledtével elolvad. Mi lesz veled nélküle, nemzetünk? 

Tolsztoj

Nem irigyeltem Tarlós Istvánt. Titkára a szépen előre megírt beszédet nyilván a kocsiban csúsztatta kezébe, s mivel a Városháza nincs olyan egetverő messzeségben a Városligettől, az anyag egy kicsit újnak tűnt szeretett főpolgármesterünknek. Ráadásul e téma sem túl testhezálló. Mi az, hogy magyar-orosz kapcsolatok, meg Tolsztoj, meg ilyesmik? Mi ez, gimnáziumi irodalomóra? De becsületére legyen mondva, a beszéd végül is elhangzott. Sőt, egészen szokatlan mondatok is voltak. „Tolsztoj életútja számomra a kíváncsiság, a keresgélés életútja, ami nem hagy elkényelmesedni, és azé a nyitottságé, ami arra ösztönöz: ne hagyjuk befolyásolni magunkat az egyetemes sztereotípiák által." Te, én nem akarok túlozni, egy keveset tudok az orosz irodalomról, de ez a mondat egyszerűen lenyűgözött. Az érthetetlenség megfejthetetlenségének gyönyörét árasztja. Na, de mindegy! A lényeg, hogy a főpolgármester felavatta a főváros első Tolsztoj sétányát. Nyilván az ugyancsak főpolgármesteri éleslátással megszüntetett Moszkva teret hivatott pótolni. Jó,nemtér, csak sétány,deezekben a válságos időkben ne kötözködjünk. Ez a Tolsztoj is elfogadható figura, mármint politikailag. Nem kifejezetten kötődik a kommunista önkényuralomhoz, bár Gorkij visszaemlékezése szerint Lenin gyakran beleolvasott a I láború és békébe, sőt azt találta mondani, hogy e gróf előtt nem volt igazi paraszt az irodalomban. 

Aztán az se mindegy, hogy akárki is lesz az új elnök a Kremlben, Tolsztojjal nincsenek haragban. Főpolgármester úr még politikai nyilatkozatot is tett, mondván, hogy a továbbiakban is fontosnak tartja, hogy városvezetőként elősegítse Magyarország és Oroszország kapcsolatainak fejlesztését. Derék dolog! Igaz, hogy a Moszkva tér átkeresztelésétől eltérően a Tolsztoj sétány ötlete nem a főváros szellemi műhelyében született, de ez most nem számít. A sétány jót tesz a magyar-orosz viszonynak, s erre most nagy szükség van. Jók ezek a változások. Csak egy szerény kérdésem van: nem lehetne egy kicsit gyorsabban? 

Viszkis

Mondok én Neked valamit. Én Ambrus Attilát akarom képviselőnek, sőt miniszternek, vagy, de nem folytatom. Igenis, akarom. Csak azért, mert 46 rendbeli rablást követett el. köztük számos pénzintézet ellen fegyveres támadást indított, még nem kell rá haragudni. A politikában még jól is érezhetné magát, hiszen egy-két „kollégát" ott is lehetne találni. Csak ők nem ültek. Szóval, Ambrus 17 évet kapott, de mivel diplomát szerzett, és több szakmát is kitanult, ráadásul jó magaviseletet tanúsított, csak tizenkettőt kellett leülnie. Mindemellett még udvarias is, mivel szépen megköszönte társadalmunk „törődő figyelmét és a szimpátiáját". Nos, éppen ezzel van nekem bajom. A tőkés médiát semmi más nem érdekli, csak a pénz. Mivel minden médiumot a pénz érdekel, s Ambrus úrnak sem lesz könnyű ellenállni a csábításnak, szinte biztosra vehető, hogy Ambrus úr kedvenc figurává lép elő. Egyfajta népi hőssé, akit nem tört meg a börtön nyomasztó belvilága és rohamosan rohadó külvilága. Ha így lesz. nem hiszem, hogy jót teszünk az országnak. S, valószínűleg Ambrus úrnak sem. Akiknek ez a dolguk, segítsék visszailleszkedését a társadalomba, de ne okozzanak több kárt, se neki, se az országnak!

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 271.

Zavarjuk el a ripacsokat!

Hideg volt a hétvégén. A fenének van kedve kimenni ilyen időben, inkább ide- oda csavargatjuk a televíziót. Szerencsére Piedone felügyelő kalandjait most már nem csak a nyári uborkaszezonban ismételgetik, mint a magyar demokrácia fejlődésének kezdeti szakaszán, hanem télen is. Sőt, a televíziót sem kell bekapcsolnom, amikor A kémek sasfészekben jelenetei mennek. Kívülről ismerem őket. A parlamenti pártok átlátták a helyzet tarthatatlanságát, és ha már kenyeret nem tudnak adni, akkor legalább jöjjön a cirkusz. A parlamenti ellenzéki pártok hétvégi bulikkal szórakoztatták a nagy érdemüt. 

Gyurcsány Ferenc az oszlásnak indult MSZP romjain összetákolt Demokratikus Koalíció vezére (spanyolul Caudillo, olaszul Duce, de valahogy németül is mondják) már kétharmados választási győzelem, az orbáni intézkedések visszacsinálásának vízióját vázolta fel első kongresszusukon. A „vezér" olyannyira egész nemzetünk vezérének érzi magát, hogy még Kádár János emlékének is tett egy gesztust. Igaz, átlátszót. „Kádár demokratizálni igyekezett a tudáshoz, a kultúrához, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, és ez olyan örökség, amelynek orbáni lebontása több mint bün, hiba" - mondá a nagyon demokraták vezére a félműveltek magabiztosságával. A bűn és a hiba szembeállítása nem gyurcsányi gondolat. Antoine de Boulay gróf mondta, miután Napóleon kivégeztette Enghien hercegét. Igaz, ő franciául mondta: „C'est pire qu'un crime. C'est une faute." Csak azt nem értem, hogy jön ez ide. 

A Lehet Más a Politika is történelmi döntést hozott, amely alapjaiban változtathatja meg a külvilág képét a magyar demokráciáról. Nem arra gondolok, hogy a Kossuth tér határain túl aligha ismert Kaufer Virág helyébe a még annyira sem ismert Szél Bernadettet választották képviselőnek. Nem, nem. A nagy döntés, hogy Jávor Benedek, a performanszairól híres biológus­politikus vagy politikus-biológus lett az LMP frakcióvezetője, aki mindjárt meg is osztotta egy vízióját. „Amikor megalapítottuk az LMP-t, volt egy álmom, amit leirtunk az Alapító Nyilatkozatban. Erről az álomról bebizonyosodott, hogy ebben nem lehet partner sem a magyarországi baloldal, sem a magyarországi jobboldal. Ez a vízió tehát ellenfele valamennyi mai parlamenti párt által kínált alternatívának. A kérdés, hogy az LMP hatékonyan meg tudja-e jeleníteni a vízióját." Hát, mit mondjak? Negyven éves korban ez igazán szép szellemi teljesítmény. De várjál, ne szaladj világgá, megpróbálom lefordítani. 

A liberálisok új reménysége azt próbálta elmagyarázni, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy Magyarországon a liberálisok soha nem fognak egyedül győzni. De mivel a hatalom édes, mindig azzal fognak összefeküdni, aki képes álmaikat valóra váltani. De mivel ma minden olyan bizonytalan, egyelőre csak legyezgetik magukat, mint az első bálos szűzlányok. 

Na, de ez mind semmi! „Attila unokái vagyunk, és nem félünk semmitől! El innen, piszkos rablók, ez a mi hazánk!" - kiáltotta a világba Vona Gábor, a Jobbik vezére. Erre mondja az öreg paraszt faluban, hogy „jól beszélt, de mit mondott"? 

Vona úr hosszasan fejtegette, hogy a Jobbik mi nem. Például nem kommunisták, amit persze sejteni lehetett külön bizonyítási eljárás nélkül is. Demokratáknak sem nevezhetőek, mivel a szót már Gyurcsánytól Jávorig sokan lestoppolták. Vona úr felvilágosította tudatlan népünket arról is, hogy ők nem nemzetiszocialisták, és végképpen nem fasiszták. Neki is volt egy víziója, úgy látszik, vízió nélkül manapság nem párt egy párt. Vona álma a magyar-orosz-török szövetség. Ekkor országszerte, az esti sör utáni kábultság állapotában több TV-nézö férj szólt oda feleségének: édesem, ez hülye? 

Az MSZP nem tartott kongresszust ezen a hétvégén. Beérte egy választmányi üléssel, de nem akármilyennel. Simon Gábor, a választmány elnöke irigylésre méltó optimizmussal jelentette ki. hogy az MSZP nélkül a Fideszt nem lehet leváltani. Ebben van némi igazság, leszámítva persze azt a lehetőséget, hogy egy forradalom váltja le a Fideszt is, az MSZP-t is. Simon úr jól ébredhetett aznap, mert csak úgy ömlött belőle a derűlátás. „Okos politizálással", nyitottsággal az emberek gondjaira, valamint jó szövetségesi politikával a kétharmados alkotmányozó többség megszerzése is lehetséges, mondá. Te, emlékszel, mit mond A tanúban Virág elvtárs? „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövönkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövönkben nem bízik, az áruló." Ámen. 

A magyar parlamenti politika cirkusza szomorú, és a szomorú cirkusz nem jó. Van, persze, megoldás. Zavarjuk el őket. mint ripacsokat az igazi cirkuszban! 

Rajtunk múlik. Mi fizetjük a jegy árát.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 270.

Csomagold vissza a bőröndöket!

Csomagold vissza a bőröndöket! - mondta egy szocialista képviselő a feleségének. Még nem megyünk. Legalábbis vissza a hatalomba, még nem. Pedig már minden olyan jól nézett ki. A nyugati liberális sajtó nekirohant Orbánnak. Beharangozták az államcsődöt, amiről pedig igazából senki sem tudja, hogy mi az. Az amerikai nagykövet naponta öntötte átkait a magyar miniszterelnökre, mit sem törődve a diplomáciával, meg a kultúrával úgy általában. Amikor a német kancellár is azt mondta a rádióban, hogy neki sem tetszik minden, nos, akkor a szocliberális potentátok feleségei már kezdtek bejelentkezni a nevesebb fodrászszalonokba, hogy a nagy pillanatban teljes szépségükben pompázhassanak.

Csomagold vissza a bőröndöket! - mondta a szocialista képviselő, akit a jó Isten olyan tulajdonsággal áldott meg, ami ritkaságszámba megy szocliberális körökben: realitásérzékkel. Tetszik, nem tetszik, de tény: nyugat nem akarja Orbán fejét venni. A nyugat benne van a szuaréban, ezért úgy gondolja, hogy mindent szabványosítani kell, s akkor talán meg lehet menekülni. A második világháborút a németek jó sokáig elhúzták azzal, hogy nem ezerféle csavart gyártottak, hanem csak egyet, s az jó volt mindenhez, tankhoz, repülőhöz, ágyúhoz. Szóval járjon mindenki esze az IMF-csavarra, és minden OK lesz. Vagy lehet, hogy OK lesz. Majd kiderül.

Orbán azonban, aki az egykori szocialista Magyarországon nőtt fel, tudja, hogy a szabványosítás jó lehet, de az uniformizálás speciel nem. Ö ebből az utóbbiból nem kért, és felvázolt egy magyar utat, amely alapjaiban nem mond ellent a nyugati receptnek, de mégis csak más. Az EU és az IMF nem egyezhetett ebbe bele olyan könnyedén, mert még ragadós lenne a magyar példa. Képzeld el, mi lenne ebben a válságos világban, ha mindenki a maga feje után menne? Úgyhogy beindult a politikai gépezet, ami nagy reményekkel töltötte el a szocliberális köröket.

Orbánnak azonban megsúgta valaki, hogy liberális szitkozódások ide, amerikai támadások oda, legyen nyugodt! A nyugat értékeli az elmúlt másfél év teljesítményét. A magyar gazdaság bajban van. De mit monda Jézus az írástudóknak és a farizeusoknak, midőn elébe vezették a házasságtörésen kapott asszonyt? Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. Nos, az európai kormányok nem nagyon dobálózhatnak kövekkel, ha egyáltalán maradt még.

Csomagold vissza a bőröndöket! - mondta a képviselő, kipillantva az utcára. Te, ez az Orbán pont azt teszi, amit várnak tőle: kézben tartja a szociális konfliktusokat. Budapesten nincsenek százezres rendszerellenes tüntetések, mint Athénban, és az elégedetlen tömegek nem vívnak utcai harcot a csendőrökkel, mint Bukarestben. Te, mégis, mintha tömegek vonulnának az Andrássy úton! Mit kiabálnak? Éljen a kormány?

Köztisztasági vétség

A Balszemmel túl ismert fórum ahhoz, hogy a Munkáspárt 2006 ügyes-bajos dolgaival foglalkozzunk. De mivel a tekintetes polgári bíróság egykor úgy döntött, hogy az ő rövidítésük „Munkáspárt", ami a bíróság szerint abszolúte nem hasonlít a mi Munkáspárt nevünkre, nem hallgathatunk, ha valamivel bennünket is hírbe hozhatnak. Nos, a Munkáspárt 2006 le akart húzni egy bőrt a múlt hétvégi tüntetésekről, és a Kossuth térre vonultak, összes szövetségesükkel vagy húszan, hogy meghirdessék népszavazási kezdeményezésüket. Miről? Az alkotmányról és a Munka Törvénykönyvéről. Nos, gyanítom, hogy az alkotmányról nem lehet, a másikról meg, sajnos, nem érdemes. A Munka Törvénykönyve ügyében ugyanis pont azok adták fel a harcot, akiknek az élvonalban kellene állniuk: a szakszervezetek.

Na, de nem ez a csattanó. Vajnai úrék egy kicsit anyázták a kormányt, a jobboldalt, megfenyegették a magyar politikát, hogy jön a Nagy Testvérük, az Európai Baloldali Párt, és akkor lesz itt nemulass. S, innen következzék szó szerint az MTI híre: „A párt elnöke ezután aprópénzt szórt a Kossuth téri parkolóba, ahová a békemenet felvonulóit várják. Elmondása szerint ezzel akarják támogatni „a Fidesz fizetett bértapsolóit". A rendőrség felszólította Vajnai Attilát, hogy szedje össze a szétszórt aprópénzt. A párt elnöke ezt nem tette meg, ezért köztisztasági szabálysértés miatt rendőri intézkedés történt és felvették az adatait." No comment, illetve egy. A polgárpukkasztás politikai műfaj. De az osztályharctól, a dolgozók igazi érdekeiért való következetes küzdelemtől olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Az aprópénzes PR-fogásokat, és általában a polgárpukkasztást éppen azért találták ki, hogy ne kelljen harcolni.

Aláírásgyűjtés: megérte az uniós tagság?

A Munkáspárt országos aláírásgyűjtő akcióba kezd. Ennek során az alábbi kérdést tesszük fel:

Megérte-e az EU-tagság? Követeljük, kormány vizsgálja meg: hogy Magyarország tagsága az Európai Unióban milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járt? A nép ennek alapján döntsön arról, hogy továbbra is tagok kívánunk-e maradni, vagy hazánk lépjen ki az EU-ból?

Az aláírásgyűjtő ívek letölthetőek DOC illetve PDF-formátumban a Munkáspárt központi hálószeméről.

A gyűjtőíveket csak olvashatóan kell aláírni. Egy sorban egy név szerepelhet. A kitöltött íveket postán el kell küldeni az alábbi címre:

Munkáspárt

Budapest

Baross utca 61.

1082