Szép munka volt! Gratulálok! Az LMP közel egy éves kemény parlamenti munka eredményeként, vagy talán annak ellenére, felfedezte, hogy az ementáli sajton lyukak vannak. De tényleg, idáig azért el kell valahogy jutni. Levetkőzni a velük született polgári előítéleteiket, mi több, felfedezni, hogy a Kossuth téren túl is van élet, ez nem semmi. Szóval, azt mondta az LMP a múlt héten, hogy túl sok a külföldi szupermarket, hipermarket, meg mindenféle markét, úgyhogy a jövőben csak a helyi kereskedelmi kamarák engedélyével lehessen ilyeneket nyitni. Az ügynek még utána is jártak. Szabó Rebeka, az LMP országgyűlési képviselője „több olyan városba is ellátogatott, ahol szerinte problémát jelent a sok pláza". Az ilyenre mondja Sinkovics Imre a Tizedes meg a többiekben: „Grísa, azt a jó moszkvai nénikédet!" Ad egy, a plázák húsz éve rombolják a magyar gazdaságot. Ad kettő, ha az LMP vezetői véletlenül nem ebben az országban éltek az elmúlt húsz évben, akkor is tudhatnák, hogy a Munkáspárt húsz éve küzd a plázák ellen. Ad három, barátaim, amit Ti most csináltok, az ugyanolyan disznóság, mint amit elődeitek, az SZDSZ-esek csináltak. Ők a szocikkal együtt eladták a magyar kereskedelmet, bemagyarázva a népnek, hogy ezentúl milyen jó lesz. Ti most ugyanúgy át akarjátok verni az embereket, elhitetve, hogy egy kis törvénymódosítással mindent jóra lehet fordítani. Nem, nem lehet! Ma már másra van szükség: a tőke korlátozására. Vessünk ki 45 százalékos adót a plázákra! Hidd el nekem, mindjárt szedik a sátorfájukat! Akkor, és csak akkorlesz magyar gazdaság. Megjegyezted? A tőke korlátozása!
Kína és Oroszország az agresszor mellett
A nyugati világ lerohanta Líbiát. Oroszország és Kína pedig hallgatott. Ez a háború úgy kell a franciáknak, angoloknak, pontosabban, a francia és angol tőkéseknek, mint egy falat kenyér. Amerikáról már nem is beszélve. Az EU válságban van, az euró bármelyik pillanatban összeomolhat. A nép kimehet az utcára, nem csak Tripoliban, hanem, mondjuk, Párizsban vagy Londonban. Egy jó kis háborúban magasra lehet emelni a nemzeti tudatot, be lehet mutatni, hogy mi, franciák és angolok, előbbrevalók vagyunk az aljanépeknél, mi vagyunk a demokrácia, sőt a civilizáció hordozói. Kockázat sincs benne, mert csak repülőket küldünk oda, amiket a líbiaiak nem tudnak lelőni. Tiszta sor! De vajon mit akar Oroszország és Kína? Na jó, tudom én, hogy a nagyhatalmakat nem erkölcsi értékek vezérlik. Mondjuk, felmerülhetne az orosz és kínai kormányban, hogy szerencsétlen népeket igáznak le, az ő hallgatásuk és sajnálkozásuk mellett. Felmerülhetne, de nem merül fel. Lehet védekezni azzal, hogy úgy sem tudjuk megakadályozni a háborút, akkor legalább ne másszunk bele! Valahogy így védekezhetett Anglia és Franciaország, amikor 1938-ban, Münchenben beleegyeztek, hogy Hitler lerohanja Csehszlovákiát. Oroszország és Kína most beáldozza Líbiát. De hogyan tovább? Meddig lehet elmenni büntetlenül? Hitler kit támadott meg nem sokkal München után? Azt a Franciaországot, és azt az Angliát, amelyek a hallgatás, a sajnálkozás leple alatt a fasiszta agresz- szort támogatták. Mondjuk ki őszintén: Oroszország és Kína ma az agresszor mellé állt. Engedi az USA, Anglia, Franciaország terjeszkedését, abban bízva, hogy az orosz és a kínai kapitalizmus is részt vehet a világ újrafelosztásában.
Belarusz függetlenség
A héten Belaruszban jártam. Nem először, és nem utoljára. Segítenünk kell nekik, a belarusz népnek! Belarusz barátom azt mondja: nézd, mi a történelem során először élünk szabadon, függetlenül, önálló belarusz államban. Ha hiszed, hanem, 1200 éve élünk a Földön, mi már minden voltunk, csak éppen belaruszok nem. Voltunk a litvánok alatt. Uralkodtak a lengyelek felettünk, nyilván tetszett nekik, nem véletlen, hogy ma is áhítoznak területünk egyharmadára. Voltak itt a németek, az oroszok. Jó, ez már a régmúlt. De ha a közelmúltat nézzük, akkor sem jobb a helyzet. Mondjuk meg őszintén: Belarusz nem volt igazán szuverén állam a Szovjetunió idején sem. Aztán itt is jött a rendszerváltás, és percek alatt rájöttünk, hogy a hatalomra jutó értelmiség sokat beszél a történelmi múltról, de vajmi keveset tesz a mai függetlenségért. 1994-ben jött egy ember, Alekszandr Lukasenko, aki azt mondta: a függetlenség nem az, hogy kitűzzük a történelmi zászlót. A függetlenség az, hogy a saját életünket élhetjük. A két nagy szomszédnál, az oroszoknál és a lengyeleknél már minden magánkézben van. Nálunk a minszki traktorgyár, meg a többi óriás - állami. Ezért látsz itt a gyár mellett kultúrpalotát és sportcsarnokot. A lengyeleknél és az oroszoknál már fizetni kell az oktatásért, az egészségügyért. Nálunk ez is az állam közös pénzéből megy. Nem vagyunk már mi sem szocialista ország, de elkerültük a vadkapitalizmust. A Marx utcában már nálunk is van Canalli üzlet, a Függetlenség sugárúton meg McDonald's. De a belarusz gazdaság a miénk. Nem ez a függetlenség?
