2012. március 2., péntek

Vajnai és társai-kerekasztal, Kapolyival és Mesterházyval súlyosbítva, leöntve uniós és NATO-mázzal: ehhez a "baloldalhoz" nincs közünk


Egy lépés balra, két lépés jobbra
Az elmúlt napokban a sajtó tele volt a Baloldali Kerekasztalról szóló hírekkel. Nyilatkozott az MSZP, hogy részt vesznek, majd gyorsan nyilatkoztak, hogy mégsem. Ugyancsak nyilatkoztak a Demokratikus Koalíció képviselői is, hogy ők sem. A Munkáspárt vitát javasolt e pártoknak, de azok nem kívánnak a Munkáspárttal egy asztalhoz ülni, mondván, hogy a Munkáspárt szélsőséges, ellenzi a kapitalizmust, a NATO-t, az EU-t, amit viszont ők szeretnek. A Munkáspárt azt javasolta: ne kapkodjunk, azt keressük, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt! A végén az MSZDP is és a többiek is megadták magukat az MSZP-nek. A baloldali együttműködés azelőtt ért véget, hogy elkezdődött volna. Nézzük, mi is történt!
Szülőatya az MSZDP
Az MSZDP január végén kezdeményezte, hogy az MSZDP, a Munkáspárt, a Munkáspárt 2006 és a Zöld Baloldal képviselői üljenek össze egy tanácskozásra, hangsúlyozva, hogy az MSZDP „vár minden baloldali pártot és szervezetet, akik nyitottak az új megoldások és az együttműködés felé, hogy hatékonyan tudjunk együtt dolgozni egy új baloldali politika mentén.”
A Munkáspárt Elnöksége 2012. január 31-i ülésén úgy döntött, hogy a Munkáspárt vegyen részt, és Kovács István, az Elnökség tagja képviselje pártunkat. Mérlegeltük az elmúlt 20 év negatív tapasztalatait, az egyes pártok tőlünk eltérő politikáját, a Munkáspárttal szembeni fellépéseiket. Mérlegeltük azt is, hogy az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció megjelenése ezen a fórumon problémát vethet fel, hiszen polgári pártokról van szó. Ennek ellenére azt mondtuk: próbáljuk meg!
2012. február 2-án, Budapesten sor került az első találkozóra.  Az MSZDP által készített jegyzőkönyv szerint a ”jelenlévők egyetértettek abban, hogy szükség van egy építkező jellegű baloldali párbeszédre. Ennek érdekében készek erre és kompromisszumkészségüket is kifejezték. Megegyezés jött létre a párbeszéd folytatására, és az alapelveket illetően.”
Vitáztunk, de nem álltunk fel
Az első találkozó nyomán felmerült több problémás kérdés, amit a Munkáspárt természetesnek tartott, tekintettel arra, hogy egy új folyamatról van szó.
Az egyik ilyen kérdés maga az időpont. Az első találkozón megállapodás született arról is, hogy a következő találkozóra február 13-án kerüljön sor. A Munkáspárt jelezte, hogy megítélésünk szerint az előrelépéshez időre, türelemre van szükség, ezért korainak tartottuk a februárt. Mivel a többiek ragaszkodtak hozzá, végül a Munkáspárt is tudomásul vette. Rajtunk ne múljon!
A másik ilyen probléma a napirend. A Munkáspárt 2006 számos olyan konkrét kérdést akart elfogadtatni, amelyek a saját politikájuk megjelenítését szolgálták. Ilyen ötlet volt, hogy működjünk együtt a munkatörvénykönyvével kapcsolatos népszavazásban. Utólag nézve már ez sem szolgálta az előrelépést, hiszen köztudott, hogy a Munkáspárt nem ért egyet ezzel. Javasoltuk, hogy olyan kérdésekről essék szó, amelyekben előzetesen egyetértünk. Ha ilyen egyetértés nincs, vitassunk meg mindent, amit az egyes pártok felvetnek. Az MSZDP körültekintően járt el ebben a kérdésben, és sikerült a napirendben megállapodni.
A harmadik kérdés a további részvevőket érintette. Az esetlegesen meghívandó szervezetek köréről február 2-án esett szó, de ebben nem született megállapodás. Magánszemélyek meghívásának gondolata is elhangzott, de ebben sem született megállapodás. A Munkáspárt itt is messzemenő kompromisszumra törekedett. Jeleztük: „Ha az MSZDP küldi ki a meghívásokat a saját nevében, úgy tisztelettel kérjük az előzetes tájékoztatást. Tekintettel arra, hogy eddig csupán egy találkozó volt, a Munkáspárt számára ez a megoldás elfogadható lenne. A Munkáspárt a jelenlegi szakaszban ellenzi magánszemélyek meghívását a szervezetekkel azonos minőségben.” Miért elleneztük a magánszemélyek meghívását? Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy mi komolyan gondoltuk a baloldali együttműködést. Készek voltunk szervezeti és anyagi erőinkkel részt venni e folyamatban. Bármennyire is fontos lehet egy-egy magánszemély, nem hasonlítható össze egy párttal vagy más szervezettel.
A második találkozóra végül is 2012. február 16-án került sor. Számunkra váratlanul megjelent az MSZP. Annál is inkább váratlanul, mert előtte, az MSZDP, mint szervező írásban közölte, hogy senki más nem lesz ott, csak azok, akik az elsőn is ott voltak. A Munkáspárt képviselője most sem állt fel, bár megtehette volna, hiszen a szervezők megszegték a megállapodást. A Munkáspárt tudomásul vette az MSZP megfigyelői jelenlétét.
Megszülettek az első megállapodások is. Döntöttünk a kerekasztal megalakulásáról. Döntöttünk a lehetséges vitapontokról, így a jövőbeli együttműködés stratégiai elméleti és politikai kérdései megvitatása, a demokratikus jogállam védelme, új szociális védőháló kiépítése, a baloldali és demokratikus pártok, nyomásgyakorló csoportok és személyek politikai fellépése (közös akciók, választási együttműködés).  A jegyzőkönyvbe bekerült egy csalóka pont is: „az integrációs folyamatok támogatása”. Ezt a Munkáspárt is el tudta fogadni, mivel nem a NATO-ról, nem az EU-ról volt kimondottan szó. Utóbb kiderült, hogy itt volt a kutya elásva.
Szocialista zsarolás
Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, aki megfigyelőként volt jelen, azt nyilatkozta a sajtónak, hogy jelentést tesz az MSZP vezetésének, de elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP valamilyen formában részt vegyen e munkában. És ekkor érdekes fordulat történt. Az MSZP vezetése, az elnöksége és a frakciója együttesen nagyon gyorsan kijelentette, hogy semmilyen baloldali fórumon nem vesz részt, ahol olyan párt van, aki nem fogadja el az EU-t és a NATO-t, és egy sor más dolgot, ami az MSZP-nek fontos. Magyarán az MSZP nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni a Munkáspárttal.
A Munkáspárt reagált az MSZP beavatkozására. Értetlenségünket fejeztük ki. Az MSZP olyan témákat kért számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok, mondjuk az MSZP és a Vajnai-féle társaság politikai törekvése. Az MSZP beavatkozását visszautasítottuk.
Munkáspárt: ne adjuk fel!
Az MSZP zsarolását látva a Munkáspárt február 21-én levelet küldött minden pártnak, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy már is vannak jó tapasztalatok, ezek mentén kellene tovább menni, és nem az elválasztó elemeket keresni. Helyesnek bizonyult például, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni. Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.
Nem hallgattunk a negatívumokról sem. Az első két találkozón az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak. Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész volt minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!  Az MSZP viszont csak azokat tekinti baloldali partnernek, akik lényegében az ő politikáját elfogadják.
A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.
A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeti kereteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.
Emlékeztettük a pártokat az elmúlt 20 év tapasztalataira. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.
Még egyszer kifejeztük készségünket a kompromisszumra. A Munkáspárt – felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát –, minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy az MSZP részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális résztvevő számára.
Még valamire felhívtuk a pártok figyelmét. A Munkáspárt elnöke külön is találkozott ez ügyben Schmuck Andorral, az MSZDP főtitkárával. Jeleztük, hogy legyünk reálisak. A baloldali pártok, beleértve a Munkáspártot is, gyengék, és milliónyi gonddal küszködnek. A Munkáspárt azonban egy létező országos erő, amit nem mindenki mondhat el magáról. A legutóbbi választásokon a Munkáspárt egyedül ért el annyit, amennyit az összes többi baloldali szervezet együtt. Schmuck úr is jelezte, hogy tudják: a Munkáspártnak van tekintélye, erkölcsi tartása, és van szervezeti hálózata. Az MSZDP főtitkára elmondta, hogy nekik nagy terveik vannak a pártjuk bővítésére. Végül a Munkáspárt elnöke kijelentette: nekünk van világos elvi iránytűnk. A kerekasztal első találkozóinak iránya egybeesik a mi terveinkkel, s megyünk együtt mindaddig, amíg a fő irányok legalább hasonlóak. Nem engedjük magunkat zsarolni.
Felhívtuk a pártok figyelmét, hogy most az MSZP zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Ez a taktika az elmúlt 20 évben semmi jót nem hozott ezeknek a pártoknak. Az MSZP most megint a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni. Ez sem fog semmi jóval kecsegtetni.
A levelünkben világosan leírtuk: „a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére. A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.”
Két lépés jobbra
Világossá vált, hogy az MSZP a tárgyalások minden rezdüléséről azonnal értesül. Az MSZP a Népszabadságon keresztül azonnal nyilvánosságra is hozta az új fejleményeket és a maga módján igyekezett az eseményeket befolyásolni.  A pártok között az MSZP szócsöve a Vajnai-féle párt volt, amely szinte szó szerint ismételgette az MSZP kijelentéseit.
A pártok abban állapodtak meg, hogy február 23-ig véglegesítik a következő találkozón aláírandó közös nyilatkozat szövegét. Az MSZDP elküldte a véglegesnek szánt tervezetet, amelyben az eredetileg csupán az integrációról szóló rész jelentősen kibővült: „Magyarország nemzetközi kötelezettség-vállalásainak tiszteletben tartása. A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést, az európai integráció, a Szociális Európa híve. Nem vállal közösséget olyan szervezetekkel és személyekkel, amelyek közös céljaikkal ellentétes politikát folytat.”
Magyarul ez azt jelentette, hogy fogadjuk el az EU-t, a NATO-t, és minden mást, amit a Munkáspárt soha sem fogadott el.
A Munkáspárt Elnöksége február 23-án válaszolt: „A tervezetbe sajnálatos módon olyan elemek is kerültek, amelyek a jelenlegi helyzetben szükségtelenül élezik a vitát, és kérdőjelezhetik meg a további együttműködés lehetőségét. A Munkáspárt megítélése szerint nincs szükség arra, hogy baloldali pártok megerősítsék „nemzetközi kötelezettség-vállalásaink tiszteletben tartását.” Ez ugyanis egyaránt jelenti a NATO, az EU támogatását, sőt olyan magyar-amerikai biztonsági egyezmények „tiszteletben tartását”, amelyek éppen a demokráciát sértik.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az EU-t illetően eltérőek a véleményeink. Mi nem kérjük Önöktől, hogy fogadják el a mi álláspontunkat. Mi azt javasoljuk, hogy találjunk kompromisszumot.
Javaslatunk: hagyjuk el az első oldal utolsó bekezdését és helyére az alábbi mondat kerüljön, ami lehetővé tenné, hogy a Munkáspárt elfogadja az egész dokumentumot: A BAKA a szociális és demokratikus alapjogok védelmére alapozza az együttműködést Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt.”
Ha ez nem kompromisszum, akkor mi az? Nos, öt perc alatt kiderült, hogy sem az MSZDP, sem a Vajnai-féle társaság, sem a többiek nem akarnak megegyezést. Vajnai válaszlevele világosan tükrözte, hogy mi is érdekli őket: „Olyan időszakban, amikor egyre erősebben lépnek fel a rasszista, idegengyűlölő, szélsőjobboldali szervezetek, gyűlöletre uszítva EU-s zászlót égetnek, fontos politikai üzenet, hogy az együttműködő baloldali szervezetek egy szociális Európában, az alapvető szociális és demokratikus jogokat garantáló Európai Unió keretei között keresik a megoldást a gazdasági válságra. Csak így lehet széleskörű baloldali összefogást szervezni, ami elengedhetetlen a jelenlegi kormány leváltásához.”
A Munkáspárt Elnöksége nyilatkozatban zárta le az ügyet. „A Munkáspárt sajnálattal veszi tudomásul, hogy az említett pártok megadták magukat az MSZP-nek, és a mögötte álló tőkés köröknek. Ezzel ismét lehetetlenné tették a baloldali erők tőke-ellenes összefogását. Munkáspárt nélkül ugyanis nincs baloldali összefogás.”
Okosabbak és erősebbek lettünk. Először, az elmúlt napok megmutatták, hogy az emberek értékelik és becsülik a Munkáspárt következetes elvi politikáját. Nem azt várják, hogy mi is feküdjünk le az MSZP-nek és általában a tőkének, hanem azt, hogy küzdjünk ellenük. Másodszor, azok, akik a baloldali együttműködést sürgetik, láthatták, hogy a Munkáspárt akarta, a többiek nem akarták. Harmadszor, az MSZP és a Demokratikus Koalíció nagy erejű támadása jelezte, hogy tudják: a Munkáspárt lényeges politikai erő. Lehet, hogy nem vagyunk a parlamentben, lehet, hogy szegények vagyunk, de annak mértékében, ahogy a helyzet romlik, s sem a konzervatív, sem a szociáldemokrata-liberális pártok nem tudnak megoldást, úgy nő a Munkáspárt potenciális befolyása. Csak idő kérdése, hogy az emberek mikor bízzák a gondjaik megoldását a Munkáspártra.