Az egyik nyári hajnalon, a Kossuth Rádió adását szokás szerint bekapcsolva a hírek meghallgatása céljából a „Kedves hallgatóink, megkezdjük adásunkat” stb. szöveg után a következő meglepő bejelentést hallom: „Kossuth Rádió” – kis szünet – „A szavak ereje”. Nocsak, gondoltam magamban, ez meg mi? Mi ez „a szavak ereje”? Ezután a következő híradásban is elhangzik ugyanez, azóta pedig minden alkalommal. Vagyis rá kellet jönnöm, hogy ez egy jelszóféle akar lenni, amit automatikusan bemondanak, vagyis lejátszanak, talán az új műsorpolitika jegyében, amit közöltek is, hogy ettől kezdve ez lesz. Magyarul, jól felforgatták a műsorszerkezetet, például a hajnali 4 órás hírek után az 5 órás hírekig népzenét játszanak „korán kelőknek”, a „Vendég a háznál” c. műsor helyett, amit viszont a déli ebéd előtti időpontra tettek. Ez csak egy példa, de tanulságos: a XXI. században a korán kelő magyar dolgozóknak népzene kell, hogy ettől felfrissülve, netalán csárdást járva menjenek munkába, nótákat dalolva üljenek be a kamionokba, vagy árvalányhajat tűzzenek légkondicionált traktoraik fülkéi mellé. Ugyanakkor a nagymamák és kismamák, édesapák és édesanyák, bevásárlás vagy munka közben kapcsolják be a rádiót és hallgassák meg, hogyan kell bánni a megszületendő csecsemővel, a lázas kisgyerekükkel, az óvodás-, vagy iskoláskorú nagyobb gyermekeikkel, hogyan kell kezelni a serdülőkori problémákat stb.
Mivel népzenét legfeljebb egy boros pincében hallgatnék, ha még lennének cigányzenekarok; a „vendégek a háznál” pedig nálunk már rég felnőttek, tehát már nekik kell többet foglalkozni velem, mint nekem velük, ezzel a bosszantó cserével nem foglalkozom sokat, bár szívesebben hallgatnék mást ezekben az időpontokban.
Azon viszont elgondolkodtam, hogy mit is akar jelenteni ez „a szavak ereje” jelszó, vagy reklámszöveg, vagy micsoda. Mit is akarnak nekünk ezzel mondani a hírek előtt? Azt hiszem, hogy a szavaknak önmagukban semmi ereje nincs. Például milyen ereje van annak a szónak, hogy asztal? Ez egy szó, amit a magyar nyelv egyezményes hangkiejtéssel egy bizonyos tárgy megjelölésére használ. Más nyelvekben más hangkiejtésű szó ugyancsak erre a tárgyra vonatkozik. Minek kellene, hogy ennek a szónak önmagában ereje legyen, hiszen ha ugyanazt a hangkiejtést, vagy betűkkel való leírását egyszer erre, máskor másra használnánk, akkor nem értenénk egymást. Persze az asztalhoz asszociációk is tartozhatnak, ekkor azonban szóösszetétel jön létre, például „terített asztal”, vagy összetett szó, mint „íróasztal”, vagy jelzős szerkezet „kecskelábú asztal”; de mi ezeknek az „ereje”. Ezután következnek a mondatok, pl. a rádió bejelenti, hogy „esik az eső”. Ennek lehet, hogy van valami hatása, mivel egyes emberek ennek megfelelően fognak öltözni, mások esetleg nem, mert szeretnek az esőben hajadonfőtt sétálni. Tehát a mondatoknak sincs ereje, hacsak nem az a céljuk, hogy mozgósítsanak valamire, vagyis, hogy a szavakat, mondatokat tettekre váltsuk. Igen, én úgy gondolom, hogy a tetteknek van ereje, és persze ezeket szavak előzik meg, olyan szavak, melyeknek van hitele. A gondolatok is szavakban fogalmazódnak meg, de ez önmagában még nem elég ahhoz, hogy a különálló szavaknak ereje is legyen. A nagy gondolkodók, írók összefüggésekben gondolkodtak, és szavaiknak volt is ereje, mivel hitelesek voltak; feltárták és megértették a társadalom valós problémáit és könyveikben magas színvonalú stílusban közzé is tették következtetéseiket, ami valóban elgondolkodtatta, sőt, ha úgy tetszik mozgósította, de legalábbis állásfoglalásra késztette az embereket. A rádió hírműsorának persze nem ez a feladata, de akkor minek ez a hamis jelszó?
Miután idáig jutottam „gondolataimban”, feltettem a kérdést, mit is akar a Kossuth Rádió ezzel a „jelszóval” a rádióhallgató közönségnek mondani?
Első megközelítés: a „Kossuth Rádió” – kis szünet – „A szavak ereje” összetétellel netalán azt kívánja sugallni, hogy ennél a rádiónál van a szavaknak ereje, míg más adóknál nincs, hallgassatok bennünket minél többen, mi a szavak erejével közvetítjük az igazságot (erről jut eszembe a korábbi szintén felesleges szlogen: „Magyarország leghallgatottabb rádióműsora” – mivel közszolgálati rádióról van szó a nagy hallgatottsági szám nem csoda). Vagyis a Kossuth Rádió netalán „a szavak erejével” manipulálni akarja a hallgatókat? Mégpedig a hírekkel, melyeknek objektíveknek kellene lenni, főleg a közszolgálati rádióban. A hallgató elbizonytalanodik, hihet-e egyáltalán annak, amit hall, elvégre gyanús az egész, ha már eleve meg akarják győzni valamiről.
Második megközelítés: „A szavak erejével” a Kossuth Rádió valóban mozgósítani akarja valamire a rádióhallgatókat. Persze kérdés, hogy mire és miért éppen a hírműsor előtt? Milyen következtetéseket kell a hallgatóknak levonni a hírekből? Netalán az a hír, hogy „a Kormány bevezeti a vizitdíjat” majd arra indítja a tömegeket, hogy a munkába menetel helyett tüntessenek az utcán? Vagy az, hogy „Irakban több mint háromezer amerikai katona vesztette életét” azt jelentse-e, hogy indítsunk segélycsomag kampányt a hozzátartozóknak, mint ahogy ők küldtek nekünk 1956-ban? Ezek blőd kis gondolatok lennének, melyekből remélhetően soha nem lenne tett (szerencsére). Tehát, ha a szavak nem válthatók értelmes tettekre, akkor elvesztik a hitelüket is, ami egyre inkább kezd így lenni Magyarországon. A rendszerváltás óta különösen. A pártok és vezetőik már annyi mindent ígértek, és annyit tettek keresztbe egymásnak az elmúlt 23 év alatt, hogy jelentős tömegeknél hitelüket vesztették, s ezen a tényen a „szavak ereje” jelszóval még a Kossuth Rádió sem segíthet. Persze egész más lenne a helyzet, ha ezzel a címmel, hogy „A szavak ereje” vagy inkább a „A szavak hitele” egy külön műsort indítana, s nem csak egy egymondatos jelszóvá degradálná azt, aminek sokkal mélyebb értelme van.
Harmadik megközelítés: a Kossuth Rádió szerkesztői egyszerűen elvesztették kritikai érzéküket és bedőltek egy értelmetlen PR szövegnek, amit HR menedzser stílusban kitalált egy erre alakított „team”, azaz csapat, mely jól végezte munkáját, mivel ezt a jelszót nem érti senki, egy idő után nem is figyel oda senki, nem gondolkodik rajta senki, tehát lehet sugározni éjjel, nappal egy számítógépről minden híradásnál, ezzel is jelentős másodperc költségeket megtakarítva a Kossuth Rádiónak (adjuk össze az egész évi mennyiséget és számítsuk át Forintra). Micsoda megtakarítás! Vagy nyereség a rádiónak, mivel fenntartását az adófizetők fizetik így is, úgy is.
A műsorszerkesztésben más „újítások” is bevezetésre kerültek, hasonló eredménnyel. Az „Új vidék, határok nélkül” is egy zavaros értelmű kifejezés, mivel nem igen tudni, hogy hol van az „Új vidék”, mi van „Határok nélkül”; az adott riport éppen határokon belül, vagy kívül készült-e; és egyáltalán miről szól, hazai problémákról, vagy a határokon kívüli magyarság problémáiról. Mi az oka két műsornak egy kevert műsorba való összeolvasztásának? Mi a célja az egyre gyakoribb ismétléseknek, például a „Vasárnapi újság” rövidített megismétlésének ugyanazon a napon az esti órákban, mikor az egész elérhető az interneten is? Az ismétléseknek is csak gazdasági okai vannak, vagy nagyon fontos egyes riportok újraközlése, másoké meg nem fontos? És egyáltalán milyen szempontok alapján válogat a szerkesztő? Miért nem bízza ezt a hallgatókra?
Mindemellett egyes bemondók gyakran bakiznak, dadognak, sejtelmesen suttognak, édelegnek vagy éppen lihegnek, ami a korábbi hagyományos nyugodt, szépen hangsúlyozott szövegmondással szemben feltűnő és zavaró változás. Persze „változnak az idők…” és változzunk velük mi is, de azért néhány hagyományt, szokást, vagy akár műsorrendet is érdemes megtartani. És főleg a rádiózás értelmét, ami többek között az objektív tájékoztatás, a kultúrára való nevelés, az igényes szórakoztatás, a tudományos ismeretterjesztés és akár a vitáknak is helyet adó mélyebb politikai, gazdasági elemzések közvetítése a hallgatók felé. Szerencsére a Kossuth Rádió még sok igen színvonalas műsort szerkeszt és sugároz, s reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz és nem süllyed le egy kereskedelmi rádió színvonalára. És nem önreklámozó jelszavakra lesz szüksége.
Dr. Erdész Károly
