Nagy Judit: Mikor érte el a maximumot a magyarok életszínvonala: 1990 előtt vagy után?

Interjú a Baloldali Front szervezet elnökével, Nagy Judittal:

Mind tudjuk, hogy mennyire felkapottak manapság a szélsőséges mozgalmak. Magyarországon inkább a jobboldal kap erőre, s úgy tűnik megállíthatatlan. 
A baloldali pártoknak úgymond. lejárt a szavatosságuk az emberek szemében, akik talán csalódtak az elmúlt 20, vagy 40-50 év baloldali, vagy "ballib" pártjaiban, s változtatni akarnak.

Magas Labda ponyva blog (ML): Szerinted sokan miért a szélsőjobboldali pártokban látják a jövőt?

Nagy Judit (NJ): Mert az ember eredendően hibást keres a rossz dolgokra és ezek a pártok megadják nekik a "hibásokat", cigányokat, zsidókat, mikor mi. A lényeg hogy valakit hibáztatni tudjanak, aztán kiélhetik az agresszivitásukat és csapatban erősnek érzik magukat. A szélsőjobboldali pártok azt érzékeltetik, hogy te, mint magyar, oda belépő személy, különleges vagy, több és szebb és jobb mindenki másnál.

ML: Mit tud ez ellen tenni a szélsőbal és egy hozzátok hasonló mozgalom, mint a Baloldali Front, amely a Magyar Munkáspárt "fiaként" tevékenykedik?

NJ: Elsősorban támogatókra van szükségünk. A baj az, hogy az országos médiába ritkán sikerül bekerülni, a szerkesztők elkerülik a mi mutogatásunkat, gondolom nem véletlenül.

ML: Vajon ennek mi lehet az oka hogy ennyire elkerülnek bennetek?

NJ: Talán félnek, mert az egyenes, tiszta beszéd még az egyszerű tévénézőt is megérinti. De azért is, mert a média már nem szabad, igy nyilván nem fér bele a műsorba egy rendszerkritikus párt és annak ifi szervezete. Magyarul: azt nézzük a tv-ben, amit megengednek, hogy nézzünk és az újságok többségében is ezt olvassuk.

ML: Furcsa, hogy egy kommunista szervezet elnöke a szabad sajtóról beszél. Hiszen annak idején minden egyes "rendszerellenesnek" kikiáltott sajtóorgánumot tiltottak az elődeitek. Változott valami? Esetleg szakítottatok a "hagyományokkal"?

NJ: Nagyon szoktam mosolyogni, amikor ezt megkérdezik. Cenzúra most is van, csak nem veszik észre. Mindig is volt. A szervezetből senki nem mondta/mondja azt, hogy mi mindent vissza akarunk állítani. Hogy megint lesz ÁVH vagy bármi más. A szocialista eszme filozófusai sem gondolkodtak ilyesmiben. Nevezzük afféle újrakezdésnek, amiben megtartjuk az alapokat, de elvetjük, ami rossz vagy nem működött, és megtartjuk, ami értékes és hasznos. Ezt szeretnénk tudatosítani.

ML: Viszont a társadalom nagy része megtapasztalta a kommunizmust, szocializmust és úgy vélem nem szívesen térne vissza hozzá. Mégis annak az örökösei vagytok, s ettől nem könnyű elvonatkoztatni.

NJ: És erről készült bármiféle felmérés? Mert szívesen megnéznék egy olyan kérdőívet, amiben szerepel a következő kérdés: az Ön életszínvonala mikor érte el a maximumot? a. 1960/70/80-1989, b. 1991-2012.

Én még a múlt rendszerben születtem, de alig voltam 4 éves, amikor bekövetkezett a váltás, tehát nem sokra emlékszem belőle.
De mint mindenkinek, vannak szüleim, nagyszüleim. Aki kételkedik, menjen oda, és kérdezze meg, hogy mikor élt jobban a család, mikor futotta minden évben nyaralásra, egyebekre. Még ha néha nehéz is volt, a szocialista rendszer csak összekapart a háborús romokból egy országot, és rögtön lett ipar, mezőgazdaság, lakótelepek a munkásoknak.

Szeretném, ha ma is meglennének ezek modern változatai: munka az "állástalan, romkocsmákban merengő diplomásoknak", lakás a friss házasoknak vagy épp élettársaknak, spanyol uborka helyett magyar termék stb...

Én azt látom, és bizonyára látják mások is, hogy az ideológiai örökségen való vitázás helyett meg kell vizsgálni a konkrétumokat és kiderül, melyik rendszer adott többet (jelzem, a mai csak kér és kér).

ML: Persze, ezt sokan mondják, hogy akkor jobban éltek az emberek. De ne felejtsük el, mekkora hiteleket vettek föl annak idején. Bármennyire rossz ebbe belegondolni, de anyáink viszonylagos kényelme minket döntött adósságba.
Igaz, a mostani helyzet nem csak az akkori hatalomnak tudható be, de tény, hogy szerepet játszott benne. S ezen sokat lehet vitázni, úgyis mindenki a saját igazát hajtogatja, s nem lesz egyetértés.
Ám ezen felemelkedve, mit tehettek ti azért, hogy többen ismerjenek meg titeket? Hiszen az interneten bárki bármit megoszthat az ismerőseivel. Vannak fórumaitok? Oldalaitok?

NJ: Hiteleket most is veszünk fel, sőt készülünk felvenni. A II. világháború után tessék megnézni, milyen körbetartozások voltak...

Az internet (egyelőre) még szabad. Nekünk is vannak facebook oldalaink, azokat mindenképpen ajánlom bárki figyelmébe. Ezen kívül pedig a friss blogunkra hívnám fel a figyelmet. Kommentelgetni pedig ér, csak a durva káromkodás lesz cenzúrázva, ígérem (www.frontblog.blog.hu).

A honlapunk jó ideje fejlesztés alatt van, némi zűr támadt a jelszavakkal. De megoldjuk ezt is, addig ott csak a régebbi anyagok fellelhetőek (www.baloldalifront.hu). Naprakész dolgokért ott a facebook és a blog!

ML: Mennyire tartjátok a kapcsolatot az úgyn. "anyapárttal"? Hiszen a párt tagok és köztetek úgy tudom van "néhány" év különbség. Hozzátok hasonlóan ők mennyiben innovatívak? Azaz mennyire rugaszkodnak el az "örökségüktől"?

NJ: A párt és az ifi szervezet között szoros kapcsolat van. Közös központi helységet használunk, többünk tagja a pártnak is, sőt annak vezető testületében is gyakran megfordultak már a Front vezetői. A véleményüket persze meghallgatjuk, ám ez nem jelenti mindig azt, hogy meg is fogadjuk. Ebből különböző előjelű dolgok sülnek ki. Néha igazuk van, néha nem.

A korkülönbség inkább nagy általánosságban mondható el. A párttagság nagyobb részét alkotja az idősebb generáció. Megtalálhatóak még kisebb számban a mai harmincas-negyvenesek, és ott vannak a huszonéves párttagok. A mi feladtunk, mint szervezet, az, hogy összegyűjtsük a fiatal réteget és idővel, ha ők is úgy gondolják, csatlakozzanak a párthoz. Ismétlem, ha gondolják. Ez nem kötelező!

Mondjuk úgy, hogy mi fogékonyabak vagyunk az újításokra, hamarabb feldolgozzuk, ha változás történik. A párt is igyekszik lépést tartani. Például informatikai téren sokkal fejlettebb, mint egyesek szeretnék/gondolják. Sok idős megtanult facebookozni és ez amellett, hogy kedvesen mókás, dícséretes is.

ML: Ezenkívül más pártokkal, mozgalmakkal is kapcsolatban álltok? Gondolok itt a hazai, illetve a külföldi szervekre.

NJ: A pártnak vannak kapcsolatai különböző szakszervezetekkel, vagy pl. a Magyar Szociális Fórummal, no és persze a külföldi kommunista pártokkal.
A Baloldali Front elsősorban külföldi ifjúsági szervezetekkel kommunikál. Leggyakrabban Európából - legszorosabban jelenleg a szlovák Socialistický zväz mladých, a helyi kommunista párt ifjúsági szervezete az együttműködő partnerünk -, de ha történetesen venezuelából vagy Kubából történne konkrét megkeresés, azt sem elleneznénk. Egyébként utóbbi két országgal nagyon jó a viszony a mozgalmon belül. Megfelelő alkalmakkor, ünnepségekkor a nagykövetek is tiszteletüket teszik a rendezvényeken.

ML: Milyen eseményeken, akciókon találkozhatunk legkorábban veletek?

NJ: Leghamarabb az éves táborban lehet velünk találkozni. Ennek helyszínéről és időpontjáról persze hírt fogunk adni a facebookon is, blogban is.

ML: Egy talán indiszkrét kérdés: hozzávetőlegesen hányan vagytok a szervezetben?

NJ: Erre azt mondanám, hogy még nem vagyunk elegen.

fotók: Baloldali Front engedélyével

Csak a szokásos: az éhségmenetesek elprostitualizálódása, címszerepben az álszent szocialistákkal

Nem először intézett kirohanást Tóth Imre, az „éhségmenetként” elhíresült borsodi tüntetőcsoport mára médiahírességgé lett alapítója a saját társai ellen. Az olvasztár a legismertebb közösségi portálon legutóbb többek között azt írta: szerinte az éhségmenet egyre távolabb kerül attól az eszmétől, amely annak idején életre hívta. Sőt, azt is kifogásolta, hogy a borsodi demonstrálókhoz és a nemrég bejelentett, új szakszervezetükhöz „túl közel kerültek” a szocialisták. Az olvasztár egykori menetelőtársa szerint viszont Tóth csak nehezen dolgozza fel az ismertséget és a jövőben is számítanak rá. Nos, akkor megint adódik a kérdés:
Ezt így hogy?
Idén februárban több mint kétszáz kilométert gyalogoltak a borsodi munkások – meglehetően zord körülmények között - Miskolcról az Országgyűlés budapesti épületéig, hogy így tiltakozzanak a Kelet-Magyarországiak tarthatatlan helyzete miatt. A menetet Tóth Imre munkanélküli olvasztár vezette, akit – saját elmondása szerint – elsősorban az sarkalta a radikális akcióra, hogy egyik barátja nemrég öngyilkosságot követett el kilátástalan élethelyzete miatt.
Az „éhségmenetelők” idővel komoly médiaszereplőkké váltak, a demonstrációba több szocialista politikus is bekapcsolódott, de egy rövid szakaszon az LMP két képviselője is részt vett a menetelésben. A borsodiak később Brüsszelt is megjárták – szintén a szocialisták segítségével -, ahol petíciót adtak át az Európai Parlament elnökének és a baloldali frakció vezetőjének is. A menetelésből tisztességes béreket követelő egyesület lett (Munkát-Kenyeret-Mozgalom), majd a napokban bejelentették, hogy megalakítják a közmunkások szakszervezetét is.
Az eredeti ötletadó Tóth Imre viszont mintha már nem érezné sajátjának egykori mozgalmát. Nem először fakad ki a Facebook-on, legutóbbi bejegyzésében is arról írt, hogy egyre sűrűbben „mellőzöttnek” érzi magát. Úgy véli, hogy az az eszme, amely elindította az éhségmenetet, egyre távolabb kerül a valóságtól. „Én a szolidaritásra, mint eszmére gondoltam, az emberek közé való kimenetelre és a meggyőzésre (…) Rá kellett jönnöm, hogy én csak egy kis naiv emberke voltam, aki nem volt hajlandó egyik pártnak és szervezetnek sem a tagja lenni. El fog jönni az idő, amikor már az ötletgazda neve egyszerűen ki fog kerülni ebből a történetből. Mert mi az, hogy egy kis senki ugrál” - írta a közösségi oldalon. Tóth megosztotta véleményét a Közmunkások Szakszervezetéről is, amellyel kapcsolatban szerinte sok érintett „fejében az játszódik le”, hogy itt valakik „megint a zsebükben fognak kotorászni”.
Az olvasztár megkeresésemre mindehhez hozzátette: azt szerette volna, ha az éhségmenetből kinőtt egyesület egyfajta olvasztótégely lenne, amely pártkötődéstől függetlenül összefogja az érintetteket. „Azt vettem észre, hogy javarészt a szocik érdekkörébe tartozó emberkék vannak. Rajtam kívül nem nagyon vannak civilek. Megmondtam, hogy így, ebben nem tudok részt venni társelnökként. Túlzottan kényes a gyomrom. Az, hogy Magyarország itt tart és Orbán mindazt megcsinálhatja, amit megcsinál, vastagon a szocialisták elmúlt nyolc évének is köszönhető” - fogalmazott Tóth Imre. Az olvasztár hozzátette: az egyesületnek továbbra is tagja maradt és nem is kíván eltávolodni sem tőle, hiszen „részben a saját gyereke”. A borsodi munkás – aki jelenleg egy hátrányos helyzetű gyermekek üdültetésével foglalkozó tábor éjjeli őreként dolgozik – attól tart, hogy az említett szakszervezet csak arra lesz jó, hogy néhány megszedjék belőle magukat.
„Taggyűlésen, érdemi vita után döntöttünk a szakszervezet megalakításáról, amelyben a tagdíj mindössze 'egyetlen fémpénz' lesz” - ezt már Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket! Egyesület elnöke mondta megkeresésemre. Az edelényi családapa – aki nemsokára a Közmunkások Szakszervezetének vezetője lesz – kérdésemre hozzátette: önmagában a menetelés és a figyelemfelhívás kevés. „Meg kell szervezni önmagunkat, a közmunkásokat. Mi a párbeszédben látjuk a jövőt és a kormánnyal csak szervezetként lehet párbeszédet folytatni. Egyelőre nincs olyan eszköz a kezünkben, amellyel azonnali, forradalmi eredményt lehet elérni. De nem is szeretnénk, mi a nyugodt, demokratikus eszközökben hiszünk. Ezért kezdtük meg a szervezést. Ez egy lassú folyamat, amely lassan hoz eredményt. Addig pedig sokunknak vannak és lesznek kétségei, mint Imrének. Őt felkapta a nyilvánosság és ezt a hírnevet némileg nehezen dolgozza fel. Senkiből nem lesz népvezér. Senkit nem fognak önmagáért követni, a mozgalmat szervezni kell! De, továbbra is fontos, hogy velünk legyen, számítunk rá” - fogalmazott Komjáthi. A szocialisták „közelségére” vonatkozó kérdésemre azt mondta: az Orbán-kormány minden eszközt kivett a szakszervezetek kezéből, ezért rá vannak szorulva arra, hogy a többi parlamenti erőn keresztül próbáljanak meg nyomást gyakorolni a kabinetre. „Ma egyetlen olyan párt van, amely felvállalja a szakszervezeti mozgalmat és a munkások érdekeit, ez pedig az MSZP. Örülnénk, ha az LMP is támogatna minket, de egyelőre nem nagyon mutatkoztak együttműködőnek” - fogalmazott a Munkát, Kenyeret egyesület vezetője.
Hát így...
Szalay Tamás Lajos

Talán még sosem volt ilyen nehéz jogvédőnek lenni

A bírósági ügyek túlnyomó többségét megnyeri az 1994 óta működő patinás jogvédő szervezet, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI). Muhi Erika igazgató ezzel együtt állítja: az alkotmányos garanciák megszűnőben vannak, a jogvédelem talán még sosem volt ilyen nehéz helyzetben.

– Mivel magyarázza, hogy a „jogvédő” kifejezés meglehetős széles körben szitokszóvá vált?– Először is a válsággal, ami független a magyarországi politikai és gazdasági helyzettől. Ilyenkor mindig beindul a bűnbakképzés. Ennek hatására erősödött meg a szélsőjobboldal is.
– A nemzetközi adatokat elemezve a Political Capital kimutatta, hogy a folyamat nem törvényszerű: nem minden válságtól sújtott országban tört előre a szélsőjobb.– Így van, de fenntartom, hogy nálunk a kettő szorosan összefügg. 2010 ősze óta vagyok a NEKI igazgatója, előtte másfél évig gyesen voltam. Amikor visszajöttem dolgozni, megdöbbentem, hogy milyen nagy teret nyert a gyűlöletbeszéd, milyen sok panasz érkezik hozzánk ilyen ügyekben. Az indulatokat a Jobbik korbácsolta fel, az a párt, amelynek alapeleme a gyűlöletkeltés, a romák elleni uszítás. Ha nincs válság, akkor biztosra veszem, hogy nem tudott volna ennyire sikeres lenni.
– Paradox módon a szélsőjobb, miközben előszeretettel gyalázza a valódi jogvédő szervezeteket, igyekszik részben kisajátítani, részben a fonákjára fordítani az emberi jogi nyelvezetet. Az egyik jobbikos képviselő bejelentette, hogy „Tégy a magyargyűlölet ellen!” néven mozgalmat hirdet. Mit szól ehhez?– Próbálja meglovagolni a közhangulatot, de nem hiszem, hogy nekünk dolgunk lenne ezzel. Hirdesse, csinálja! Joga van hozzá. Méltóságon aluli lenne foglalkozni vele. Egyébként is, ez a lépés politikai akciónak tűnik. Mi pedig jogvédő iroda vagyunk. Bárki volt is kormányon, ha kellett, felléptünk a hatalom számára kellemetlen ügyekben. A direkt politizálástól azonban mindig távol tartottuk magunkat, és kínosan ügyeltünk rá, nehogy besorolhassanak minket valamilyen párt vagy politikai irányzat mögé.
– Ha már itt tartunk: a jogvédőknek nem csupán a szélsőjobbal gyűlt meg a baja.
– Kétségtelen, hogy a mostani kormányzat részéről is tapasztalunk furcsa megnyilvánulásokat. A romastratégiáról tartott egyik parlamenti bizottsági meghallgatáson Balog Zoltán közölte, hogy jogot védeni könnyebb, mint házat építeni. Balog Zoltán akkor államtitkár volt, ma miniszter: hozzá tartoznak a romaügyek. Mondok másik példát. Horváth László Heves megyei kormánymegbízott egy köztörvényes bűncselekmény-sorozatról rendezett sajtótájékoztatón úgy érezte, ki kell mondania, hogy az elkövetők cigányok voltak. Olyan esetről beszélünk, amikor a származás teljes mértékben irreleváns, az etnikai hovatartozásnak semmi jelentősége. Navracsics Tibor közigazgatási minisztertől nyílt levélben azt kértük, hogy határolódjon el a történtektől, és mentse fel tisztségéből a kormánymegbízottat. A választ meg lehet nézni a honlapunkon. A miniszter kabinetfőnöke szerint a tárca elégedett az illetővel, semmi nem indokolja a leváltását. Minden rendben…

– A Fidesz nyilván felelős azért, hogy fejünkre nőtt a rasszista szélsőjobb. De az MSZP-nek, más pártoknak és a társadalom többi szereplőjének, akár az újságíróknak is megvan a felelősségük. Nem gondolja, hogy valamilyen mértékben a jogvédő szervezeteknek, önöknek is?
– Nem, én ezt egyáltalán nem gondolom. Szerintem nekünk ebben nincs felelősségünk.
– Biztos? Sokáig – amíg az időközben elhunyt alapító-igazgató, Furmann Imre vezette a NEKI-t – a sajtó tele volt az önök által képviselt ügyekkel. Aztán évekre eltűntek a nyilvánosságból. Éppen abban az időszakban, amikor kezdett feljönni a szélsőjobb.
– A háttérben változatlanul komoly munka folyt, de az igaz, hogy a médiában alig szerepeltünk. Nekem más a stratégiám. Újra nyitottunk a sajtó felé, hisz a közvéleményt a médián keresztül tudjuk a leginkább elérni és formálni. Hatalmas szükségünk van a nyilvánosságra.
– Nehezebb lett a jogvédelem helyzete?
– Nem kérdés, sokkal nehezebb. Ilyen nehéz talán még sosem volt… Az alkotmányos garanciák megszűnőben vannak. Azok az eszközeink, amelyek korábban a rendelkezésünkre álltak, az új alaptörvény elfogadása után teljesen eltűntek – nem fordulhatunk például Alkotmánybírósághoz –, vagy megmaradtak ugyan, de nem képesek betölteni funkciójukat. Hiába váltott ki felháborodást Pesty László dokumentumfilmje a „cigány–magyar együttélésről”, a Civil Médiával közösen írt beadványunk után a Médiatanács nem látott okot rá, hogy elmarasztalja a filmkészítőket. Szóval, sokszor tehetetlennek vagyunk.
– Mi várható?
– Nem adjuk fel, próbáljuk maximálisan kihasználni a szűkre szabott lehetőségeinket. Jogvédő szervezetként mégiscsak a bíróság az egyik legfontosabb terepünk. Márpedig az ügyeink 80-85 százalékát megnyerjük.
– A jó statisztikának véletlenül nem az a záloga, hogy csak a sikerrel kecsegtető eseteket vállalják el?
– Egyáltalán nem, a rutinpereken rég túl vagyunk. Az elmúlt több mint másfél évtizedben, azt hiszem, jelentősen alakítottuk a bíróságok gyakorlatát. Ma már nem kelt feltűnést, amikor a munkaügyi bíróság félmillió forintos kártérítést ítél meg ügyfelünknek, mert egy vállalkozó azzal utasította el: nem alkalmaz romákat. A jövőben olyan precedensértékű ügyekre – gyűlölet-bűncselekményekre vagy például közmunkával kapcsolatos jogsértésekre – fókuszálunk, amelyektől azt reméljük, hogy a bírósági döntéseknek jogfejlesztő hatásuk lesz. Pár év múlva kiderül, milyen eredménnyel jártunk.

Névjegy

MUHI ERIKA 1972-ben született Szolnokon. Jogi referensként 1998 szeptemberében kezdett el dolgozni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodában (NEKI), később ügyvédjelöltként már az iroda ügyeiben jogi képviselőként is eljárhatott. 1999-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 2003 óta ügyvéd. A NEKI állandó megbízott ügyvédje lett: a jogi munka mellett később trénerként is dolgozott a NEKI által szervezett antidiszkriminációs képzéseken. 2010 szeptembere óta a NEKI igazgatója. Van egy hároméves kisfia.

Érzelem, indulat, tények – Gyurcsányék Kádár Jánosról szóló cikkével kapcsolatban

Amikor történelmünkről beszélünk, Mohácsnál még szelíd a vita. A kiegyezés már hullámokat ver, a huszadik század felkorbácsolja az indulatokat. Tények? Ritka az olyan, aki ismeri. Amikor Trianon, a második nagy háború, a holokauszt, 1956, az utána következő harminchárom év, vagy a rendszerváltás kerül szóba, elszabadul a pokol. Sistergő indulatban csapnak össze szemben álló vélemények. Hit csatázik a tényekkel.
Az új hatalom is sokat ártott. A római egyház egy mérsékelten tájékozott hívője kitalálta: "Isten a történelem ura." Nem ám a magyar történelemé, az egész világé. Balsors újratöltve. Idézek egy amerikai írást: "Ha a hit vezet, vakon megyünk." Egykori "kommunisták" kommunistáznak és van Trianon emléknap is. A nép civilizált fele meg ámul és szégyenkezik, ha olyan szavak, mondatok hangzanak el az országgyűlésben, amelyek a műveltség és a viselkedéskultúra sajnálatos fogyatékosságát jelezik. Ám nincs mit tenni, a nép választotta őket.
Barátom rosszallóan kérdezte:
- Miért kell neked Kádárt védelmezni?
- Mert a törénelemhamisítás szinte fizikai fájdalmat okoz. A történelem tényeit védelmezem, a tények pedig Kádár Jánost. Ilyen egyszerű. - válaszoltam.
Mindez Niedermüller Péter írását ("DK közlemény. Száz éve született Kádár János.") olvasva merült fel bennem. Cikkét felhívás zárja: "A jelenlegi kormány primitív ... vádaskodásaival szemben mi azt hangoztatjuk, hogy a múlttal való kritikus szembenézés, a múltról vallott eltérő felfogások szembesítése, a múltról folytatott, előítéletektől és ideológiáktól mentes, egymás véleményét és méltóságát tiszteletben tartó társadalmi vita elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk megújítani és helyreállítani a magyar társadalom politikai erkölcsét; hogy visszanyerjük a különböző módon megélt, de mégiscsak közösen birtokolt történelmünket."
E gondolatok jegyében a történelmi tényeket tisztelő "eltérő felfogást" adok közre.
Niedermüller kemény mondatokkal nyit: "Kádár hatalma ... a forradalom romjaira, ... könyörtelen megtorlásra épült. ... uralkodása elválaszthatatlan a forradalom vezetőinek aljas meggyilkolásától." E mondatot egy félművelt képviselő a parlamentben elmondhatja, ám egy "középbal" párt alelnöke ezt nem teheti meg. Mert nagyon finoman fogalmazva téves vélemény. Érzelmek. Semmi közük a tényekhez. Hogy lesz ebből "közösen birtokolt történelem"?
Kádár János hatalma nem "a forradalom romjaira", nem "megtorlásra", nem "meggyilkolásra" épült. Hruscsov szovjet pártfőtitkár döntött így és a szovjet hadsereg garantálta, hogy a döntést végrehajtják. Nem Kádár János hívta be az oroszokat - akik 1945 óta "bent voltak" - az oroszok jelölték ki őt. Amikor szovjet tankok védelmében megjelent, érzelmeink elutasították. Ám a józan eszünk azt súgta: az adott helyzetben ez a legjobb megoldás. Az is hamar kiderült: ez az ember értünk dolgozik. 1957 május elsején már százezres tömeg hallgatta a Hősök-terén. Fénykép a tanúm.
A történet 1941-ben, Moszkvában kezdődött. Ahol egy Molotov nevű szovjet külügyi népbiztos azt tanácsolta nekünk, maradjunk ki a háborúból. A semlegességért cserébe megígérte, hogy a háború után megtarthatjuk Észak-Erdélyt. A magyari urak az előnyös ajánlat ellenére, "vak veréb" módjára megtámadták a Szovjetuniót. A szovjet hadsereg a támadókat kiverte, majd megszállta Magyarországot. Jalta és Potsdam volt a folytatás. Amikor a szövetségesek megállapodtak, hogy melyek azok az országok, amelyek "nyugati", és melyek azok, amelyek szovjet megszállás alá kerülnek. E döntéssel ismerték el a Szovjetunió több mint húszmillió áldozatát, fél országuk lerombolását.
Magyarország egy elbukott háború után, 1945 óta nem volt független állam. Korábban sem, de ezt most hagyjuk. Az írás szerzője e tényt nem ismeri, "az ország politikai és gazdasági függetlenségének feladását" kéri számon Kádár Jánostól. Nem értem. Remélem a szerző nem azt akarja mondani nekünk, hogy 1956. október 23-a és november 4-e között egyszer csak "politikailag és gazdaságilag" függetlenek lettünk. Egy ilyen kis ország függetlenségét, egy megszállt országban a nem létező "politikai és gazdasági függetlenség feladását" emlegetni a tájékozottság nagy fehér foltjairól árulkodik.
Zsukov marsall londoni rádiónak adott nyilatkozatából idézek, jól jellemzi a szovjet felfogást: "A Szovjetunió nem küld újabb csapatokat Magyarországra, mert az ott állomásozó haderő elegendő ahhoz, hogy megfékezze a magyarországi zendülést. A szovjet csapatokat viszont csak akkor vonják ki az országból, ha ezt a varsói szerződést aláíró többi állam kormányai is kérik." (Igazság, 1956. október 30.)
Az október 30-i szovjet nyilatkozat szóról-szóra ezt fogalmazta meg. Az ő szemükben ilyen egyszerű volt a történet. Budapesten e világos mondatot értették úgy, hogy kivonják a szovjet csapatokat. Meg kellett volna értenünk, hogy Horthyék esztelen támadása évtizedes következményekkel jár. Az idősebb Bush és Gorbacsov máltai találkozójáig a szovjet hatalom volt a történelem e tájon.
1956 októbere külföldről is gerjesztett meggondolatlan felkelés volt, esélye sem volt a szovjet haderő ellen. Azok után, ami a Rádiónál és a Köztársaság-téren történt, nem volt lehetőség a békés kibontakozásra. Ha egy kormány képtelen biztosítani a rendet, bukása csak idő kérdése. Nagy Imre - miközben a Szabad Európa Rádió folyamatosan "moszkovita gyilkosként" emlegette - sodródott. Nem tudta elszánni magát, hogy szovjet fegyveres erővel tegyen rendet. Kádár és Münnich ezt felismerve kivált a kormányból. Más utat kerestek. Végül Hruscsov - Tito tanácsára - Rákosi és Münnich helyett Kádár Jánost állította Magyarország élére. Jó választás volt.
A magyar sztálinisták abban reménykedtek, hogy Rákosi előbb-utóbb visszatér. Ennek a szovjet vezetésben is voltak hívei. Kádár János az első években egy bosszúért lihegő, sztálinista politikai bizottsággal kezdett kormányozni. Később kritikusai szemére vetette, hogy az indulásnál csak a sztálinisták álltak melléje - kényszerből. "Akkor nem támogattatok, most ne bíráljatok engem, hogy ilyen lett a politika" - fakadt ki. Ez a politikai bizottság - szovjet tanácsadókkal" a háttérben - szavazott "a legsúlyosabb büntetéssel sújtandók" névsoráról. Donáth Ferenc és Kopácsi Sándor - valószínűleg Kádár közbelépésére - lekerültek a listáról és életben maradtak.
"Könyörtelen megtorlásról", "koncepciós perekről", "a forradalom vezetőinek aljas meggyilkolásáról", a forradalom ártatlan áldozatainak véréről" írni, beszélni azok után, ami 1956 október utolsó hetében Magyarországon történt, legenyhébben szólva is egyoldalú. Soroljam az eseményeket? A "hős forradalmárok" ártatlan áldozatait? A gyilkosságok sorozata október 23-án este a Rádiót védő katonák lemészárlásával kezdődött. Majd jött a miskolci és a köztársaság-téri lincselés. Nem értem, Niedermüller Péter miért csak a megtorlás áldozatait veszi észre, siratja? A kötelességüket teljesítő katonák, vagy Mező Imre előtt miért nem hajtja meg fejét a Demokratikus Koalíció? Ha minden áron fejet akar hajtani.
Mi, kortársak is nehezen értettük meg, sokan máig nem képesek elfogadni a történelem évszázados tanulságát: a forradalom, felkelés áldozatokkal, ártatlan áldozatokkal is jár. A felkelő, a forradalmár, ha mozgalmát a hatalom leveri, az életével fizet. A bűnökért megérdemeltem, túláradó lelkesedés miatt ártatlanul is.
Azt gondolja a szerző, hogy a szovjet parancsnokság szó nélkül eltűrhette több száz meggyilkolt katonáját? Az új magyar párt elfelejthette fehér zászlóval legyilkolt elvtársát, Mező Imrét? A Rádió és a pártház lemészárolt védőit? Akik a Köztársaság-téren és a Rádiónál gyilkoltak, ők voltak "tiszta, szép forradalmunk" hősei? Én láttam egy csapatukat és nem kértem belőlük. Apám a Ludovika Akadémián végzett, a Don-kanyarból visszajött magyar királyi törzstiszt volt, és tőlem kérdezte: "Fiam! Meg vagytok őrülve? Mit gondoltok meddig tűri ez a három orosz hadosztály ezt a bohóckodást?" Ő október 25-én megmondta a végét. És egy vidéki városban bohóckodásnak nevezte mindazt, ami Budapesten forradalomnak tűnt. Ezzel csak azt akarom jelezni, nem kellett kommunistának lenni ahhoz, hogy valaki tovább lásson az orránál.
Niedermüller írja: A Kádár-rendszer ma is megosztja a magyar társadalmat: vannak akik diktatúrának tartják, míg mások nosztalgiával tekintenek vissza a számukra biztonságot, kiszámíthatóságot és kiegyensúlyozott növekedést biztosító évtizedekre." Furcsa mondat. Nem nagy felfedezés megállapítani, a Kádár-rendszer diktatúra volt. Mi más lehetett volna? Az esztelen háborúból és a megszállásból következő diktatúra, amihez Kádárnak nem volt semmi köze. Nem kell vele azonosítani. A lehetőségek szabta keretek között fokozatosan enyhülő, a szocialista országok körében a legenyhébb diktatúra volt.
A lehetőségek kitapogatása, az óvatos, fokozatos nyitás Kádár János érdeme. Nem a diktatúrát, az enyhülést kell Kádár nevével összekapcsolni. Az írás szerzője téved. Nem nosztalgia, egyszerű összehasonlítás, a mai rendszer kritikája, ha mondják: a Kádár-korban emberszámba vették őket, volt munkájuk, nem éheztek. A vállalat üdülőjében pihenhettek, gyereküket egyetemre járatták. Ma a fél ország nyomorog.
A Kádár-rendszer nem állította szembe a biztonságot a szabadsággal, ez tévedés. A vesztett háború után, megszállt országban nem volt mit mivel szembeállítani, mert szabadságról szó sem lehetett. A szabadság korlátait a megszállás állította. Kádár a szabadon hagyott térben jól politizált. Igyekezett megbékíteni az országot. "Aki nincs ellenünk, az velünk van." - sokan emlékszünk erre a bölcs mondatra. Kádár János kora egy szerény, ám érzékelhető fejlődéshez segítette az országot. Tisztességes, okos embernek sem "hazudozás", sem "alakoskodás" nem kellett ahhoz, hogy elismerje a rendszert, amely a történelemben először munkát, emberhez méltó körülményeket adott neki és családjának. A szegény ember másként él, lát, mint a tehetős réteg. Tudomásul kellett vennünk, hogy a nagyhatalmak a háború után kettéosztották a világot. Egy kemény lecke után mit kellett volna tennünk az alkalmazkodás helyett? Niedermüller elmarasztal az alkalmazkodás miatt, ám utólag sincs sem javaslata, sem jobb ötlete.
A Kádár-kor eredményei ellen gyakran használt fordulat - Niedermüller is használja -, hogy a siker nem Kádárnak, hanem az '56-os forradalomnak köszönhető. Gyenge "érv", amivel fel akarják értékelni a "forradalom"-nak nevezett zűrzavart, és lesajnálni Kádár és rendszere kétségtelen, a világ által is elismert eredményeit. Szerintük az oroszok "megijedtek" tőlünk, és hogy elkerüljenek egy újabb magyar forradalmat, lazítottak a gyeplőn. Ezzel a gyermeteg elmélettel két baj van. Az egyik Csehszlovákia 1968-as példája: a Varsói Szerződés csapatai órák alatt megszállták az országot. Volt elszántság, hadsereg, szervezettség. Pedig Prágában csak bután beszéltek, nem lincselték a kommunistákat. Az egy civilizált ország. 1968-ban Csehszlovákiáért sem jöttek az amerikai felszabadítók. Mert ott egy őrmester is tudta, hogy a keleti az egy másik zóna. Másrészt ne feledjük: a Kádár-korban folytatódott Nagy Imre 1953-as reform-programja. Amihez nem kellett forradalom. Kádár János érdeme, hogy ott folytatta, ahol Nagy Imre kénytelen volt abbahagyni.
Huszonkét év szégyellni való politikája után ne Kádár diktatúráját emlegessék. Ne "nosztalgiázzák" az ötmilliót, akiket e "szabad", új világ nyomorba lökött. Az éhezők joggal mondják: szabadsággal nem lehet jóllakni. A szegény húsz éve nem számít embernek. Ám tudja, mert megtapasztalta: a szabadság a gazdagok, a pénz szabadsága. Ezek tények, vitassa, aki tudja. Aki nem szégyelli. Miről vitatkozunk, ha elfogy a türelem?
A stílus, ahogy a Demokratikus Koalíció alelnöke 1956-ról, Kádár Jánosról és koráról ír, nem "szembenézés", nem a "közös történelem" birtokbavétele. Kézfogás a kommunistázó "keresztény konzervatívokkal". Sajnálom.

Csernok Attila / Népszava

Az ön jobbkezét nem fogják körbehordozni augusztus 20-án, mert azt a szentistváni törvények szerint le kellene vágni

Magyarország (köztársaság elvetve)
Tárgy: Nyílt levél.

Dr. Orbán Viktor Nemzetvezető!
Önt szólítom meg levelem elején, mert a nyomógomb terminátorok - akikkel 2010. tavasza óta az ország tönkretételén dolgozik - véleményem szerint önálló gondolkodásra képtelenek. Viszont megvan bennük minden képesség az aljasságra és a hazudozásra. Mester és tanítványai (elnézést kérek az igazitól). Ön a centrális hatalom híve, aki a kezében tartva a gyeplőt, egyéni képviselői indítványok és egyéb aljas trükkök bevetésével mélyszegénységbe viszi az ország majd kétharmadát, miközben nemzetérdekekről papol és puritánságával (16
éves többször talpalt cipő... ha-ha-ha, valamint stoppolt zokni, ugyanakkor a feleség nevén annyi ingatlan van már most is, hogy fejből fel sem tudná sorolni) próbálja meg tovább hülyíteni azokat, akik hittek Önben/Önökben.
Azonban mára azt látom, hogy az emberek kezdenek ébredezni. Ébredezik a bohóccá tett társadalom. Az a társadalom, akiknek 8 év ellenzékiség alatt játszottak cirkuszt, ígértek Kánaánt, és akiket sikerült annyira megkavarni, hogy még ma sem látják mindazt, amit mi nyitott szeműek.
Azt, hogy a FIDESZ-KDNP (értelmezése a címzésben) miként igyekszik minden társadalmi réteget mélyszegénységbe nyomni, egy szűk gazdasági érdekcsoport miatt ebben az országban.
Németország jut eszembe az 1930-as évekkel. Ott sem vették észre, hogy mi készül, csak akkor kezdtek sikoltozni a környező országok és a német értelmiségiek, amikor már késő volt. Ön, dr. Orbán Viktor ma szerzett jogokat vesz el. Visszamenőleges törvényeket hoz. Korlátozza az alkotmánybírák jogkörét, ha nem tudja átvinni az akaratát. Most, miután alkotmányt módosítottak a szerzett jogok elvételéhez, alkotmánybírát csinálnak abból, aki majd a saját indítványát fogja vizsgálni. Gratula! Nem is lóg ki nagyon a ló lába. A lóvá tett
országé. Akik elhitték, hogy csak a rendészeti dolgozókat akarják 2006-ért kollektíven megbüntetni, ráadásul családostól! A "Kádár-huszárokat", ahogyan az a Répássy Róbert minősített minket, akinek tutira van csillag a diplomáján! Én 1984-ben kezdtem bűnügyi
nyomozóként a Magyar Rendőrségen, majd 1991-ben diplomáztam. Nekem nincs csillag a diplomámon! Mégis én vagyok a Kádár-huszár. Meg hazug (semmisségi Törvény).
Érdekes dolog jutott a fülembe. A négy ciklust letöltött országgyűlési képviselők korkedvezménye is ugrik állítólag. S közben azzal ámítják az embereket, hogy másokat nem érint a korkedvezmények elvétele.
Hazudoznak, vallja be! Hazudoznak reggel, délben és este. De minek is sorolom, amikor sosem mondanak igazat?! Mit ígértek, hogy mit védenek meg? Mire kaptak felhatalmazást? Mert amit itt csinálnak egy éve, arra bizony nem kaptak egy voksot sem! De Ön tudja, hiszen dörzsölt régi hazudozó, hogy a memóriája egy átlagembernek kb.: 3 nap. Ebbinghaus felejtési görbéjét látom, bebiflázta. Én is. Csak én Önnel szemben nem hazudok az embereknek!
Tényleg: tudja, hogy a rendészeti szervek nyugdíjasai miért kapták a korkedvezményes nyugdíjukat? Vagy tudja mit? Hagyjuk a rendészetieket! Beszéljünk arról, hogy mi különbség van egy mozdonyvezető, Ön és a nyomógomb terminátorai között! Na? Szabad a gazda? Akkor írom.
A mozdonyvezető nem öl szándékosan és nem nyomorít meg direkt embereket. Azok balesetek, és mint ilyenek, tragikus események az áldozatok családjainak és tragikus esemény a mozdonyvezetőknek is. Röviden fogalmazok. A mozdonyvezetőket ezek a tragédiák mentálisan nagyon megrázzák. Feldolgozni képtelenség még akkor is, ha a pszichológusok évekig tornáznak az agytekervényeiken.
Aztán itt van Ön és a lelketlen kiszolgálói. Nagyon megsértem, ha azt írom, hogy Önök hóhérok? Mert Önnek/Önöknek a szerzett jogok elvétele, a visszamenőleges törvénykezés, a munkavállalói érdekek csorbítása, a nyugdíj-megtakarítások, az özvegyi nyugdíjak elvétele/mérséklése, a munkanélküli segélyek folyósításának rövidítése és ne soroljam tovább
az ámokfutásának listáját, tömeges öngyilkosságokat eredményezhet. Rosszabb esetben csak éhezni fognak, és hajléktalanokká válnak majd emberek tízezrei.
Ön állítólag a nemzeti hagyományok, a nemzeti szokások, a nemzeti érdekek védelmezője. A nemzetvezető, aki büszke történelmünkre, törvényeinkre, zászlónkra, és a Himnuszunkra. Közben már könnyítik a Himnuszt. A nemzet hivatásosait, több évtizedes védelmezőit lebohócozza.. Megosztja a társadalmi csoportokat. Üldöz mindenkit, aki nem áll be a sorba. A külhoni magyarok szavazataira aspirál, hogy bebetonozhassa magát a hatalomba. Milyen átlátszó trükk. A Klubrádió frekvenciáját a Fidesz médiahatósága versenyezteti. Az nyeri a hullámsávot, aki körzeti rádiót működtet sok-sok zenével. Befogja az ellenzék száját. Kis huncut hazudozó...
Azt már felfogtam, hogy jogász létére (Balsai, Lázár és Répássy különleges ügynökei is ide tartoznak) nem ismeri a visszamenőleges törvénykezés tilalmát. De mint a magyar történelmet tisztelő és hirdető nemzetvezetőtől elvárnám, hogy a saját történelmi alkotmányunkat ismerje, és tartsa be! Miről írok? Hát erről: "Amely birtokot valaki méltó szolgálatjával megszerzett, attól soha meg ne fosztassék!" (Aranybulla 1222). És nem gondolnám, hogy II. András királyunk az MKP, az MSZMP, vagy az MSZP tagja lett volna, így nincs szerintem hivatkozási alapja a kommunistázásra!
Államalapító István királyunk szent jobbját minden évben elviszik egy körmenetre. Ő egy erős Magyarországért munkálkodott. Kérem, ne gondolja azt, hogy az Ön kezét valaha is körbe fogják hordozni! Az Ön keze szerintem István idejében azért került volna lecsonkolásra, mert a tolvajok kezét abban az időben levágták. Ön ellopta egy ország nyugdíjmegtakarítását. Most ellopni készül a korkedvezményes nyugdíjakat. Ellopni készül a rokkantsági nyugdíjakat. Ellopni készül az emberek jövőjét, a munkavállalói jogokat. Ön ellopta a magyar hivatásos állomány önbecsülését és tisztességét. Ön ellopta a munkában meghajlott és megbetegedett nyugdíjasok megbecsülését. Ön ellopta a leendő munkavállalóktól a jövő biztonságát. És végezetül Ön/Önök lopták el az emberektől az állami garanciákba vetett hitet, és ezzel mindent, ami hitelt adott volna az Önök szavának! Így ne csodálkozzanak azon, hogy itt már senki nem hisz Önnek/Önöknek! A dezertőrök így éppen Önök, akik elhagyták az ország zászlaját, akik állami megbízatásukkal visszaélve társadalmunk ellenségeivé váltak!

Hortobágyi István nyugalmazott rendőr őrnagy

Schweitzer József: A gyűlölet nem ma keletkezett

Nem az én személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban – mondja Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az őt ért inzultusról. A csaknem kilencvenéves, köztiszteletben álló tudós elleni atrocitás az antiszemita gyűlölködés jelképes megnyilvánulása. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki. Schweitzer József lapunknak adott interjújában az elmúlt napok tanulságairól beszél.

Czene Gábor| Népszabadság| 2012. június 8. 

- Pontosan mi történt?

- Álltam az utcán, a Károly körúton, nem messze a lakásomtól. Taxira vártam, hogy be tudjak menni a hivatalomba. Tudja, már nehezen mozgok. Odalépett hozzám egy ötven-hatvan év körüli, szokványos utcai öltözéket viselő férfi. Mintha mondani akarna nekem valamit. Egész közel jött, és fennhangon kijelentette, hogy „utálom a zsidókat”. Vagy: „gyűlölöm”. Nem is emlékszem, melyik szót használta. Aztán eltűnt az utca forgatagában.
- Mit érzett?
- Megdöbbentem, hogy valaki ilyesmit vág egy idegen arcába a nyílt utcán. Ez volt a legerősebb érzésem: a megdöbbenés. A vészkorszak óta eltelt évtizedekben nem volt ilyen atrocitásban részem.
- Megviselte az inzultus?
- A mértékénél nem jobban.

- Minden rosszban van valami jó. Rengetegen tiltakoztak: a kormánytól kezdve a nagy keresztény egyházakig, pártoktól a civilekig. Most, hogy beszélgetünk, néhány percen belül Balog Zoltán miniszter és Rétvári Bence KDNP-s államtitkár telefonált…

Schweitzer József beszél Áder János államfővel pár nappal megtámadása után otthonában. A képet a nyugalmazott főrabbi családja bocsátotta rendelkezésünkre - Van olyan rossz dolog is, amiben semmi jó nincs, de ebben tényleg sok a jó. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kifejezte együttérzését. Jóleső érzés, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvalóan nem az én igénytelen személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban.
- Áder János köztársasági elnök keményen fogalmazott: az inzultus a magyarok önbecsülését támadta meg, mások mocskát nekünk kell eltakarítanunk. Az államfő nem elégedett meg azzal, hogy a nyilvánosság elé álljon, meglátogatta önt a lakásán.
- Valóban, az a megtiszteltetés ért, hogy a köztársasági elnök úr ellátogatott hozzám, és elhozta magával azt a nyilatkozatot, amelyet a sajtó útján közzétett. Nagyon jól elbeszélgettünk. Áder János elnök úr is kinyilvánította: tűrhetetlen, ami történt, és fellépnek a rasszista jelenségekkel szemben.
- Hogyan?
- A részletekre nem tértünk ki. Ez udvariassági látogatás volt.
- Megoszlanak a vélemények. Némelyek szerint ez elszigetelt eset, egy magányos idióta akciója, de a Mazsihisz a „Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásáról” beszél. Melyik állásponttal ért egyet?
- Az egyes magánszemélyek nem rendelkeznek annyi gyakorlati tapasztalattal, mint a Mazsihisz. Arra hajlok, a Mazsihisz – hivatásánál fogva – másoknál szélesebb perspektívában tudja megítélni ezt a kérdést.
- Fontos, hogy kormánypárti politikusok is elítélik az inzultust. De: nem gondolja, hogy a Fidesz…
- Kérem, ne folytassa! Ne menjünk bele politikai ügyekbe! Elvárható, hogy a Fidesz kellő határozottsággal, demokratikus szellemben fellépjen mindenféle rasszista megnyilvánulással szemben – akár zsidók, akár cigányok, akár mások ellen irányul.
- Ki bátorítja a rasszista szélsőségeseket?
- Nem tudom. Még azt se tudom, hogy bátorítja-e őket valaki, vagy maguktól lovalják bele magukat ebbe a kóros állapotba.
- Valamilyen magyarázat csak létezik a gyűlölethullámra.
- A gyűlölet nem ma keletkezett. Ennek megvannak a gyökerei, amelyek ideológiai, gazdasági és politikai jellegűek lehetnek. Aki demokratikus államban akar élni, annak illő, hogy revíziót tartson ezekben a kérdésekben. Hallgasson Erdő Péter bíborosra, aki a holokauszt áldozataira emlékező grandiózus felvonuláson, az Élet Menetén úgy kezdte beszédét: az antiszemitizmus nem fér össze a kereszténységgel. A bíboros szavait idézi az a nyilatkozat is, amit Áder János köztársasági elnök hozott nyilvánosságra. Ehhez az igaz megállapításhoz még hozzátehetném: az antiszemitizmus egyik romboló eszköze a társadalmi együttélésnek.

 

Kádár János száz éve „saját szavaival” az OSA Archívumban

Ez a kiállítás szépen kiszolgál minket és diszkréten magunkra hagy. Nagy kincs az ilyen. Mert: emberarcú diktatúra nincs, de emberarcú diktátor van. Csak az van, hiszen a legembertelenebb embernek is van emberarca, melyet már csak az embertelenség ellensúlyozásaképp is mutatni szokott.

Révész Sándor| Népszabadság| 2012. június 8. 

Előre szétválogatják nekünk az emberarcosokat és az emberarctalanokat, akik az agyunkat uralni kívánják. Akik meg szolgálni, azok elénk teszik az emberarcot, a hozzá tartozó tényeket, és diszkréten magunkra hagynak minket. Csak az ilyen kiszolgált, magukra hagyott embereknek lesz rá jó esélyük, hogy felismerjék az emberarc tulajdonosában a diktátort.

Ami fontos, mert a mi jelen- és múltszemléletünk gyenge pontja a jelenben is, miként a múltban a diktátorfelismerő-képesség. Két sötét és egy világos tér teszi a kiállítást. A két sötétben két nagy vásznon mutatkozik Kádár. Az egyiken szerkesztett összeállításban, a másikon egymás mellé tett archív anyagokban. Sok-sok beszéd, nyilatkozat, utazás, közszereplés, pacsizás néppel, pusziváltás Hruscsovval.
A kiállítás centrumában fémrudak erdeje. 39 rúdon 39 fülhallgató, a rudak levilágítanak a lábunk alá, ahol olvashatjuk, hol és mikor mondta Kádár, amit a fülhallgatóból hallunk. Számos felvétel PB-ülésekről, ahol Kádár befelé beszél, úgy, ahogy a Kádár-kor embere nem hallhatta őt.

HIRDETÉS

A világos térben a falon néhány kis táblán pontos, hideg, takarékos szöveg foglalja össze a Kádárra és rendszerére vonatkozó tényeket. Aki beleegerezik a számítógépbe, Kádár-közeli visszaemlékezőket hall és lát, Kádár egykori kedvesétől a sztálinista garnitúra utolsó mohikánjáig, aki ott ült Rákosi szobájában, amikor az kiadta a parancsot Kádár letartóztatására, és aki tavaly halt meg százévesen.

Kádár Jánosné táskája és személyes tárgyai a kiállításon
Népszabadság - Reviczky Zsolt A könyvespolcokon, az asztalokon ott van az egész Kádár-irodalom, és ott vannak a Kádár-könyvtárból a legérdekesebb dedikált példányok. A mai Magyar Nemzet komcsifalója van itt elbűvölve Kádárné ízlésétől, s Déry Tibor ajánlja „szeretettel és tisztelettel” szabadulása után egy évvel Kádárnak a Kádár börtönében írt ellenutópiáját, a G. A. úr X-bent, melyben az értelmes emberek börtönbe jutnak, a bíróság meg gazemberek gyülekezete... Kádár könyvtárának négy és fél ezer kötetéből ezret idegen nyelven írtak. Kádár idegen nyelven nem olvasott.
Turkálhatunk a Szabad Európa Rádió kutatóközpontjában felhalmozott kartonok és az Open Society Archívum dobozaiban elrendezett újságcikkek között. Évről évre, napról napra, témáról témára követhetjük Kádár megnyilvánulásait és a reakciókat. A látogató nem tudja kimeríteni a kiállítás anyagát, csak érdeklődésének mélységétől és idejének mennyiségétől függ, mennyit merít belőle.
Egy ilyen életút-kiállítás összetolja az időt, és az összetolt idő nagy leleplező. Egymás mellett áll a jelentéktelen felforgatóként lefogott, jelentéktelen és kissé betojt munkásfiú, az ország magabiztos, határozott, közszeretett ura és a nevetségessé vált, minden meggyőző erőből kifogyott szánalmas, magányos öreg. Bejött a történelmi szükségszerűségre alapozott jóslat: „semmik vagyunk, s minden leszünk”. S bejött a történelmi szükségszerűségre alapozott ellenjóslat: „minden vagytok és semmik lesztek”. Memento.
A puszta tudomás erőtlen – az érzéki hatás ereje nélkül. Azt hallani kell, milyen meggyőző erővel, energiával nyomta meg Kádár a szavakat a nevezetes 1961-es népfrontgyűlésen: „IGENIS úgy vesszük, hogy aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az VELE van, aki nincs az MSZMP ellen, az VELE van, aki nincs a népfront ellen, az VELE van.”
Látni kell az ereje teljében lévő, határozott, magabiztos embert, aki eltökélt önérzetességgel lép fel az ENSZ szószékére az imperialistáknak ellenálló kis Magyarország „védelmében”, és hozzá kell ehhez tudni, hogy ekkor Pesten még akasztgattak. Hallani kell, ahogy az 1963-as amnesztia után Kádár visszautasítja, hogy őt elszámoltassa egy ENSZ-főtitkár arról, hány ember van még börtönben. Vegyék tudomásul, hogy „a Magyar Népköztársaság SZUVERÉN állam”. És tudni kell, hogy 18 ezren kerültek börtönbe 1956 után.
Halljuk: még az is becsüli, hogy NORMÁLIS világot teremtettünk, aki nem akar szocializmust, hogy közel kerültünk AZ EMBEREKHEZ, nem úgy, mint régen, hogy ha választani kell, hogy a kizsákmányoló Weiss Manfrédnak vagy a sok millió munkásnak legyen-e jól, akkor mi a munkásokat választjuk, mert sajnáljuk, nem tetszhet mindenkinek a rendszer. De, aki DOLGOZIK, aki a kötelességét TELJESÍTI, annak itt NYUGODT és SZABAD élete lesz.
Amit elértünk, a NÉP, a MUNKÁSOSZTÁLY, a MAGYAR PARASZT érte el, KÖSZÖNET ÉRTE. Százados elmaradást hoztunk be rövid idő alatt. Érezni kell ezeknek a szavaknak az érzéki vonzását a sokszoros világomlás után. És tudni kell, hogy a magyar gazdaság és a világ élvonala között Kádár évtizedeiben hatalmasra nőtt a távolság. Aki Kádárt hallgatta, átélte, mennyire senkik ezek a néptől idegen hőzöngők, ez a „valami Szaharov”, ez a néhány csehszlovák értelmiségi, aki aláírt valami CSARTÁT, meg a melléjük álló pár tucat magyar értelmiségi, akik között igazán komoly ember hála istennek nincs...
A belülről sugárzó őszinteség társulása a tudatos hazugsággal – ez a hatékony diktátorok és a rájuk visszasugárzó jelentős néprészek közös titka. Olyan szemekkel néznek ők egymásra, amelyekből nem tudjuk kihazudni az őszinteséget. És közben tényszerűen tudjuk, hogy tudják: hazudnak maguknak és hazudnak nekik. Bizony nehéz titok ez, melynek a mélyére kell mászni.

 

Ismeretlen vidéki rendőr levele

Tisztelt Miniszterelnök úr, tisztelt Belügyminiszter úr.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy december óta egyetlen egy levelet sem kaptam Önöktől. Sem én, sem kollégáim. Nagyon hiányoznak már megszokott leveleik! Igaz hogy kicsit vastag papírra lettek nyomtatva, de ennek ellenére nagy hasznát vettük mindegyiknek. Pénzt nem is vártunk levél helyett, hiszen tudjuk azt, hogy az előző kormány hibás döntései miatt üres a kassza.
A minap jutott eszembe, hogy az utolsó levelet Önök küldték, így rajtam a sor.
Levelemnek jó apropója a tény, hogy éppen ma két éve annak, hogy a közbiztonság helyreállt a Magyar Köztársaságban. Miket írok…. Magyarországon.
Az elmúlt fél évben óriási változások történtek! Az Önök személyes gondoskodásának hála, újra egységben van mindenki. Nincs széthúzás a sorainkban. Bevallom először mindenkit feszélyeztek a változások, de lássuk be, az újat nehéz befogadni olyanoknak, akik nem látják a dolgok magasabb szintű értelmét.
Egység van. Hála a humánus, de nagyon szigorú ellenőrzéseknek, melyek során kihullottak néhányan. Viszont akik megmaradtak azok mostantól a kormánypárttal, és a néppel egy úton haladnak! A jelszavuk Munka és Béke! Helyt kell állni, mert bennük apáik reménye. Íme, ez a rég nem látott egység most újra eljött. Ez megelégedéssel tölt el mindannyiunkat.
Az idei évben sikerült megnyugtatóan rendezni a kiszolgált, hasznavehetetlen kollégák sorsát. Sikerült őket a nyugdíjasok őszülő közösségéből a munka világába visszaterelni. Mondjuk itt még vannak apróbb hiányosságok. A kollégáknak nyugdíjuk már nincs, munkájuk még nincs. De ilyen kicsinységeken nem szabad fennakadni.
A közbiztonság helyreállásával, kicsit már kezdtük feleslegesnek érezni magunkat. Igaz néha itt ott megölnek egy két embert 1000 forintért, és sok mindent el is lopnak, viszont ezek a dolgok nem vetnek árnyékot a kormányzat közbiztonságért tett erőfeszítéseire. Ebben a helyzetben szinte mentőövként dobták felénk annak a lehetőségét, hogy a megmaradt csekély számú bűnözőre a végső csapást tudjuk mérni. Ennek nagyon fontos eszköze az, hogy egy lejárt elsősegélydoboz miatt 50.000 forint pénzbírságot is kiszabhatunk. Mi mindent meg is teszünk azért, hogy az ilyen bűnelkövetőket visszaszorítsuk. Különösképpen azért, mert így ki tudjuk venni a részünket az államadósság elleni harcból is. Kollégáim kellő lelkesedéssel hajtják majd végre ezen intézkedéseket, mivel az egységet igen hirtelen megbontja az, ha valamelyikük nem hozza az elvárt szintet és kirúgják. Ez az otthoni kassza egyensúlyát is megbontja, a jelenlegi fejenkénti átlag 60.000 forintos, amúgy bőre szabott keret, (mint tudva lévő 47.000 Ft/hó a normális) könnyen a felére csökkenhet. Ezt mérlegelve gyakorlatilag minden kolléga belátja a kormányzat minden intézkedésének mindenkori helyességét.
Örömmel olvastunk róla, hogy a legsúlyosabb feladatainkat leveszik a vállunkról. A parlamentet külön rendőrség fogja őrizni. Ez nagyon helyes. A parlamenti viták alatti felszólalásokból kiderül az, hogy az egész országban ott követik el (mind személyre, mind négyzetméterre vetítve) a legtöbb bűncselekményt. Ha igaz, amit a Házban beszélnek, akkor ez a terület bűnügyileg fokozottan fertőzött lehet, és mint ilyen megérdemel legalább egy rendőrőrsöt. A házőrséget kiváló, időszerű ötletnek tartjuk.
Két év alatt bizonyítottan rengeteg terhet vett le a vállunkról a terrorelhárítás is. Mint köztudott, Magyarország évtizedek óta célja a terroristáknak. Fontos az, hogy a fokozott veszélynek megfelelő védelem álljon készenlétben. Több nagy formátumú akciót hajtottak végre, öregbítve országunk hírnevét. Most már az egész világ tudja rólunk, hogy film forgatásra csakis kizárólag műanyag, piros dugóval ledugózott fegyvereket lehet használni Magyarországon. Nálunk a repülés biztonsága is világszínvonalú lett. Száz százalékosan megállapítható, hogy Magyar légitársaság gépét egyetlen egy terrorista sem tudja már eltéríteni!
Nagyon nagy szomorúsággal töltött el minket, hogy eme nagy felkészültség ellenére, mégsem tudták elcsípni azt a tollforgató terroristát, aki miatt az elnökünk lemondani kényszerült. A toll veszélyes fegyver! Véleményünk szerint, ha Szalai Annamária együttműködne a TEK munkatársaival, ilyesmi nem fordulhatna elő többet. Amúgy a lemondást sajnálattal vettük tudomásul, mivel az okot nem látjuk olyan nagynak. Az elnökeink között volt már egy műfordító. Ő igazi érdemeket, elismerést szerzett az országunknak!
Egy pár szóval hagy érintsem a piszkos anyagiakat. Hát tudja mi rendőrök, köztisztviselők, tűzoltók, mentők felette állunk ezeknek a problémáknak. De azért tudniuk kell, hogy általánosságban, és több egyedi esetet megvizsgálva is megállapítható, hogy nincs egy vasunk se. Nagy örömmel fogadtuk, hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy alacsonyabb árfolyamon kifizethessük adósságainkat. Mondjuk kicsit változott a dolog, mert mégse teremtették meg. Csak megígérték. De azért azt is jó volt látni, hogy legalább a legrászorultabbak a parlamentben jelentős nyereséggel be tudták zárni hiteleiket. A szándék a fontos, mi értékeljük is azt. A pénztelenség miatt az egészséges életmód egyre jobban elharapódzik kollégáink között. Sokan legelnek, és néhány tanultabb munkatárs megpróbálkozik a fotoszintézissel is. A legjobban az bánt, hogy a gyermekeinknek is hamarosan követni kell ezt az életmódot. Egyébiránt ennek a táplálkozásnak is vannak előnyei. Remélem minél hamarabb megismerkednek vele Önök is. Mert az egészség mindennél előreválóbb!
Összefoglalva elmondhatom, hogy az elmúlt félévben gazdaságunk cirkálója Titanicot megszégyenítő sebességgel vágtatott előre. Óriásit haladtunk előre.
Ehhez a munkához, a magam, és a velem egyetértők nevében sok sikert, erőt egészséget kívánok.
Maradok tisztelettel: ismeretlen vidéki rendőr
ui: Miniszterelnök úr!
Rendületlenül támogatjuk Önt, a kizsákmányoló, amúgy már haldokló unió önző direktívái ellen vívott csatájában! Kérjük ne engedjen! Higgye el, az IMF és az Unió alig várja, hogy kölcsönadhasson nekünk, amiből aztán újra feltámadhat a magyar futball! Előbb utóbb beadják a derekukat, meghajolva az ész érvek előtt. De akárhogy is alakul, ne aggódjon. Bármit is tesz, mi majd kifizetjük!

Kisújszállási piacolás: hova tűnt az (ellopott) ország?

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 287.

Előttünk a világ?

Na, végre! Megnyílt előttünk a világ! Most már tudom, hogy miért volt érdemes belépni
az Európai Unióba. A kezdeti korlátozások zöme már a múlté, most már mehetek. Már
mint, mehetek dolgozni az EU-ba. Példának okáért mehetek eladónak a pandorfi outlet-
üzletekbe. Óváriak előnyben, mert közel is van, meg egy kis német is ragadt már rájuk.
A kevésbé szerencsések mehetnek nickelsdorfi benzinkúthoz. Na, nem mindenesnek,
mert azt a horvátok, törökök, bosnyákok végzik, hanem egyenesen kiszolgálónak. Nem
nagy karrier, de valahol el kell kezdeni szép, új életünket. Az igazán jó pénz beljebb
van, Bécsben, meg az alpesi osztrák luxusüdülőkben. Nyugis hely, ismerősök nincsenek.
Magyarok ide nem nagyon jönnek üdülni, aki meg jön, az meg úgysem gondolja, hogy
egy nemzet tagjai vagyunk. Itt aztán minden lehetsz. Pincér, szakács, bárzenész, ezek
mind a jobbik dolgok. Versenytől nem kell félni, mert a horvátokat, szerbeket, románokat
csak az aljamunkára veszik fel, takarítónak, szobalánynak. Némi konkurencia azért akad,
mert itt vannak az erdélyi magyarok. Ők sem főznek rosszabbul, a zenéhez is értenek, de
kevesebb pénzzel is beérik. Egy szóval, éljen az EU! Előttünk a világ! Tényleg előttünk a
világ?

Temetjük a jövőt

A katolikus egyház támadásban van. Meg kell erősíteni a nyugati világ katolikus
gyökereit, le kell küzdeni a katolikus egyház ellen támadó új egyházakat és szektákat.
Harcolni kell a liberalizmus olyan megnyilvánulásai ellen, mint a homoszexualitás,
az abortusz elfogadása, sőt háborút kell folytatni az óvszerek használata ellen is. Nem
akarom védeni a katolikus egyházat, de azt mondom: érthető a szándékuk. A történelem
során sokat adtak az emberiségnek, és sok jót tesznek ma is. A világ viszont tele van
szeméttel, álprófétákkal. Tehát Róma teszi azt, ami a dolga.
Más kérdés, hogy mit tesznek a nemzeti kormányok. Ellenzik? Támogatják? Megtűrik?
A mostani magyar kormány világos és egyértelmű fordulatot vett a katolikus egyház
szándékainak támogatására. A rendszerváltás utáni nagy kiegyezést a Vatikánnal
ugyan nem ők csinálták, hanem 1995-ben még a Horn-kormány. A mostani kormány
legszívesebben államvallássá nyilvánítaná a katolicizmust, de ezt még sem illik.
Annak idején az ellenreformáció nem végzett százszázalékos munkát, maradtak meg
reformátusok is, evangélikusok is, nem is beszélve a zsidó egyházról. De, ha már
államvallás nem lehet, legalább a hittant nyomatják az iskolákban, sőt az iskolát is
odaadják a papoknak. Ilyen-olyan csatornákon megy a közpénz az egyháznak.
Nem jó dolog ez! Nem csak azért, mert nem mindenki hivő. Azért sem jó, mert nem
segíti a mi versenyképességünket a civilizációk nagy küzdelmében. A kereszténység az
egyént helyezi középpontba. A kapitalizmusnak ez jó, mert az egyén magántulajdonát
tekinti alapvetőnek. A kínai, az iszlám és más kultúrák a közösségnek több teret adnak.
A katolicizmus előbb vagy utóbb, de mindent katolikussá akar tenni, a kínai, az iszlám
civilizációk megengedőbbek, megtűrnek más kultúrákat maguk mellett. A katolikus
felfogás és a hozzá kapcsolódó polgári élet a pénzt elsődlegesnek tartja, más vallások,
más civilizációk a tudást, a tanulást tekintik megőrzendő értéknek. Nos, ha élni akarunk,
ha versenyezni akarunk a világban, a civilizációs bezárkózás, az újabb ellenreformációk
és vallásháborúk helyett nyitottnak kellene lennünk más értékek befogadására. Kulturális
sokszínűségre kellene törekednünk, ami nem ugyanaz, mint a liberalizmus. Ha nem ezt
tesszük, félő, hogy a múltat sikerrel fogjuk építeni, de eltemetjük a jövőt.

Bontsuk le Eötvös szobrát (is)!

Eötvös József 1867 után a tőkés Magyarország vallás- és közoktatási minisztere volt.
Ma nem lehetne az. Lehetne-e miniszter az, aki olyan sületlenségeket hirdet, mint hogy
a népoktatás a társadalmi haladás, a gazdasági és politikai fejlődés, az alkotmányosság
és a jogegyenlőség elengedhetetlen feltétele? Hogy mondhatná ma egy miniszter olyat,
hogy meg kell őrizni a tanodák függetlenségét a pártoktól, a vallásoktatást elkülöníteni
és a többi tárgy tanításában a felekezeti szempontokat mellőzni? Hogy lehet olyat
mondani, hogy tanításra való alkalmasság kritériuma nem a felekezeti hovatartozás,
hanem a pedagógiai képességek birtoklása? Na és ez! „Mielőtt társadalmi és politicus
helyzetünkben a nagy haladást remélhetjük, nagy haladást kell tennünk a civilisatióban.
Ennek emelése a fő dolog. A többi játék.” Szörnyű! Nem és nem! Bontsuk le az Eötvös-
szobrot! Azt is!

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 286.

Politikai menedzserek és más haszontalan állatfajok

Nem tudom, hallottad-e, de kis hazánk egészen jól áll politikai menedzserekből. Ezek nem politikusok, hanem olyan kis apróvadak, amelyek a nagyobbak körül sertepertélnek. Ezek a politológusok. Ismerek párat közülük, de ne kérdezd, hogy mit csinálnak! Az ő tevékenységük és társadalmi hasznosságuk nem írható le olyan földhöz ragadt fogalmakkal, mint munka. Ugyan már! Szépen fejlődő tőkés hazánknak bizonyára nagy szüksége lehet rájuk, mert egyedül a budapesti ELTÉ-n 680 darabot képeztek belőlük 2002 és 2010 között, és akkor még nem beszéltünk a miskolci, szegedi, pécsi zsenigyárakról. Igen, ők zsenik. Mindent jobban tudnak a politikusoknál, és mindent jobban tudnak az utca népénél, amelyről igazság szerint a politikának szólnia kellene.
Mint tudjuk, nagy az isten állatkertje, és szegény Noét nem lehet állandóan azért cseszegetni, mert abban a vízözön előtti kapkodásban mindenkit felengedett a bárkájára. Nagy Lajos még az 1920-as években írta Képtelen természetrajzában:
"A sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért is a madarak királyának nevezik."
Ugye dereng már a párhuzam? Ja, és még valami: "A sast sasok nemzik, és ez mindig így is lesz..."

A megtévesztés tudománya

A politikai menedzserek a modernkori hamis próféták ministránsgyerekei. Mi van? Nem jártál még templomban? Na, nem baj, majd mész a gyerekeddel együtt hittanra. Rád fér!
Szóval, a ministráns a pap segítője.
A mai hamis prófétizmus persze egész más, mint mint sokezer éve. Ez ma már tudomány, a megtévesztés tudománya:
"A megtévesztés olyan közlésmód, melyben a megtévesztő tudatosan arra törekszik, hogy a befogadóban hamis képzeteket és és téves következtetéseket keltsen" – írja Emory A. Griffin, akinek kommunikációelméleti tankönyvét minden valamirevaló polgári politológiai és médiaiskolában tanítják. És nemcsak tanítják, hanem használják is a gyakorlatban.
Itt van mindjárt Görögország. A görög kormányt, a görög tőkéseket két dolog zavarja, de az rohadtul: az egyik, hogy az embereknek nagyon elegük van már mindenből, és egy szép napon kitakaríthatják őket a görög parlament kellemesen hűvös szobáiból. Ez már önmagában is nagy baj, de ehhez jön még az is, hogy ezek a komisz kommunisták nem férnek a bőrükbe, és nap mint nap erősödnek. Felháborító, meg kell akadályozni! Ma már nem lehet csendőrökkel szétveretni őket, ez olyan durva, még megszólnának érte. Csináljunk inkább egy Syriza pártot, amely külsőleg olyan, mint a kommunisták, de belsőleg nem azok. Nyomassuk a tv-ben, hogy ők a baloldal, ők azok, akik úgy is meg tudják oldani a válságot, hogy nem lépnek ki az EU-ból, s bennünket, tőkéseket se nagyon adóztatnak meg. A nép ezt beveszi, és minden mehet tovább. Már ha beveszi, mert tudod, a kommunisták nem alszanak.

Mindenki egyért, egy mindenkiért! De főleg értem!

Az egy főre jutó hamis próféták számát tekintve mi sem állunk rosszul a világban. Itt van mindjárt a Szolidaritás mozgalom. Tavaly ősz óta hirdetik, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia. Mi vagyunk az új erő, ami nem Fidesz, és nem is MSZP, mögöttünk nem állnak tőkéscsoportok. Mi vagyunk a baloldal, a megváltás. A Negyedik Köztársaságot kell felépíteni, és jó hangosan mondani: uniós polgár akarok maradni! Természetesen velünk mindenkinek össze kell fognia. Ahogy Tim Curry mondja Richelieu bíboros szerepében A három testőrben: Mindenki egyért, egy mindenkiért! De főleg értem!
Szép, egyszerű program, ami jól hangzik, és kellőképpen elfedi a lényeget. A lényeg pedig az, hogy hogy a Szolidaritás akárhányadik köztársasága nem más, mint a kapitalizmus, legfeljebb Orbán nélkül. A magyar dolgozóknak nem azért nincs munkájuk, mert a Fidesz van hatalmon. Azért nincs, mert kapitalizmus van. Az Európai Unió nem segélyszervezet, amely arra hivatott, hogy a magyar dolgozók jólétét és jogait védje, hanem a gazdagok klubja. Ők pedig éppen azon fáradoznak, hogy a tőkés válság terheit saját dolgozóikkal és velünk, a gyengébb országokkal fizettessék meg.
A Szolidaritás nem azért jött létre, hogy a dolgozókat védje. A céljuk az, hogy a csúfosan lejáratódott MSZP-t helyettesítsék, lecsillapítsák a tömegek elégedetlenségét, és megakadályozzák, hogy az emberek a Munkáspártot válasszák.
A Szolidaritás kárt okoz a magyar dolgozónak, mert félrevezeti őket. El akarja hitetni velük, hogy nincs szükség osztályharcra a tőkések ellen. Elég felvenni a Szolidaritás-trikót, csápolni egy-két polgárpukkasztó tüntetésen. Aztán jönnek a választások, és a Szolidaritás át fog alakulni a magyar Syrizává – a tőkével megalkuvó görög álbaloldali párttá, amelyet a kommunista, rendszerellenes szavazatok elvételére hoztak létre.

Ismét van Baloldali Front Debrecenben

Beerősít a Baloldali Front Debrecenben!
Majd' egy éves szünettel hátunk mögött, de újra megalapítottuk a Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Baloldali Front debreceni szervezetét. Korábbi próbálkozásainkat hol a Demokratikus Koalíció friss szívóereje, hol a Front ellen tevékenykedők tisztességtelenségei árnyékolták be. Ám most ékes bizonyítéka az újraalapítás annak, hogy ahol egyszer az eszme megveti a lábát, onnan nem üldözik el soha.
A régi-új szervezet továbbra is vár minden érdeklődő, nyitott személyt, írhattok nekünk e-mailben (info@baloldalifront.hu), vagy keressétek a helyi kapcsolattartót, Kiss Istvánt a facebookon!
Nagy Judit, a Baloldali Front elnöke

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 285.

Rémálom

Sokat ehettem vacsorára. Nyilván ezért álmodtam múlt szombat éjjel, hogy én vagyok Angela Merkel, és éppen az amerikai elnök üdülőhelyén vagyok. Az egész olyan ciki volt. Kezdve azzal, hogy mit vegyek fel. Obama kitalálta, hogy a nyolc legerősebb gazdasági hatalom vezetői éppen Camp Davidben találkozzanak, úgymond, kötetlenül. Attól, hogy az Obama ingujjra vetkőzik, nekem nem lesz könnyebb. Németország kancellárnője nem vetkőzhet a világ semeláttára ingujjra, illetve sehogy sem. Kivetkőznie sem lehet magából, pedig lenne miért. Ez az Obama azt gondolja, hogy ő a világ ura, sőt Európa ura. Európa pedig az enyém. Most nyeljem le, hogy csak úgy lehetek Európa ura, ha úgy egyebekben elfogadom az amerikaiakat császárnak? Na, azért megmutattam nekik, hogy nálam stabil a helyzet, nem úgy, mint náluk. Én ötezer rendőrt küldtem Frankfurtba, zárják csak le a banknegyedet, nem lehet itt mindenféle tüntetőknek okoskodni. Na mindegy, most megyek inkább a meccset nézni. Megmutatjuk Cameronnak, meg az összes angolnak, hogy ha valaki tud valamit a fociról, hát azok mi vagyunk, a németek. Ez a Cameron egyébként nem rossz srác, csak ne kérkedne annyira azzal, hogy Obamával puszipajtások. A meccs jó, a bajor fiúk jól játszanak, csak az Abramovics ne vigyorogna állandóan a tribünről. Te, lehet, hogy ez  a Putyin beépített embere, s vele akarja meggyengíteni a NATO egységét? Na, mindegy, győznünk kell! Mi van? Döntetlen? Most jönnek a tizenegyesek? Nézd, most meg az Obama is azzal jön, hogy ő is látni akarja. Mi van? Veszítettünk? Hogy intézte el ezt az Obama?

Egy protokollos búcsúlevele

Kérem a miniszterelnök urat, szíveskedjék elfogadni lemondásomat a kormány nyakkendőfelelőse tisztségéről. Baj lesz ebből! Ezt már régen megmondtam. A NATO komoly dolog. A NATO-csúcs nem egy barátságos öregfiú-meccs Felcsúton, hanem a demokratikus világ biztonsága felett őrködő kiválasztottak találkozója Chicagóban. Ide öltözni kell, barátom! Persze, mi kis ország vagyunk. Még köztársasági elnökünknek sem jut egy új öltönyre  a beiktatási ünnepségen, de a NATO-csúcs az mégis más. Itt még a nyakkendő is számít. Sőt, az számít igazán. Merkelnek könnyű, neki nem kell nyakkendő, bár egy kis fekete-sárga-piros masni megdobná a hangulatot. De milyen színű legyen a nyakkendő? A Fidesz vezérkara imádja a kéket. Meg az egységet. Ezért gyakran mindenkin kék van, kivéve, ha Orbán leveszi, mert akkor nagyon résen kell lenni. Egy tévesen fennhagyott nyakkendőt félre lehet érteni, és akkor jön a kormányátalakítás, meg hasonló kellemetlenségek.

A külföldieknél nem lehet tudni. Múltkor itt volt a kínai miniszterelnök-helyettes. Na, vele eltaláltuk. Rajta is kék volt a nyakkendő. Navracsics Tiboron is. igaz, másnap a kínain már bordó volt, de biztos azért, mert már az EU-ba készült. A NATO azért nem Kína. Ott nincsenek ott a kínaiak. Még!

Milyen nyakkendő lehet Obamán? Biztos vesz nyakkendőt, mert egy dolog kint a dácsán, Camp Davidben, más dolog bent a városban. Na kérem, bordó vagy kék? Csíkos vagy pöttyös, netán sima? Politikai szempontból nézve azt kell mondanom, hogy a magyar kormány az elmúlt hónapokban sok kritikát kapott az amerikaiaktól. A nagykövet asszony naponta fejezte ki aggodalmát a magyar demokrácia állása miatt. Lehet, hogy mindez a kék nyakkendő miatt volt? Lehet, hogy túlságosan kilógunk a sorból? Ez így nem maradhat! Vissza kell térnünk a piacgazdaság, az euroatlanti barátság értékeit ápoló kormányok sorába, és ezt nyakkendőnknek is ki kell fejeznie. Legyen bordó! Az nem kék, és főleg nem vörös. Legyen bordó!

Utóirat: a magyar delegáció minden tagján bordó nyakkendő volt. A NATO főtitkárán kék, csíkokkal, az amerikai elnökön kék, pöttyökkel. Kérem lemondásom azonnali elfogadását és özvegyem tájékoztatását.

Jelentős ország

Dagad a mellem a büszkeségtől. Hogy írta Majakovszkij? „Olvassátok, irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vagyok!” Ja, bocs, én Magyarország állampolgára vagyok. Jól megmondta miniszterelnökünk a sok bürokratának, hogy mi nem valamilyen földrajzi csodabogár vagyunk, hanem egy olyan ország, amely bár sok nehézséggel küszködik, de mindenki látja, hogy tele van életerővel, mindenki látja, hogy jelentős ország vagyunk. Igen, így van! A munkanélküliség növekedésében szépen haladunk, a munkahelyteremtésben nem annyira. De például az élelmiszerárak emelkedésében már meg is előztük az összes EU-oszágot. Meglátod, ez még csak a kezdet!