Maradjatok odakint, mert ha visszajöttök, itt az újnácik és a fasiszták felkötnek titeket

2012. augusztus 13.-án, Barcsa-Turner Gábor, Magyarország egyik hivatalosan bejegyzett újfasiszta szervezetének, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak (HVIM) alelnöke, levelet intézett azokhoz a kanadai magyarokhoz, akik a nemzetközileg elismert emberi jogok és demokratikus elvek védelmében tevékenykednek Kanadában.

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap  2012. augusztus 19. 

Göllner András

(A HVIM, elnöke, Zagyva György Gyula a magyar parlament tagja. A HVIM szoros stratégia szövetségben áll Magyarország legnagyobb szélsőjobboldali pártjával, a Jobbikkal).
Barcsa-Turner Gábor a következő szavakkal mutatkozik be. „Én vagyok az, aki ellen küzdenetek kell” és paradox módon, azonnal felszólít bennünket, hogy be ne rakjuk a lábunkat Magyarországra, ha netán szembesülni szeretnénk vele, mert hajlandó akár a gyilkosság eszközeivel is élni, hogy belénk fojtsa a szót.
Idézzük: „Ne gyertek soha vissza! … itt az újnácik és fasiszták fel fognak titeket akasztani a gusztustalan cikkekért. Itt mi vagyunk az urak….Maradjatok odakint és haljatok meg hontalanul, vagy éppen Izrael állam dicsőítésében, de ami magyar, azt ne vegyétek a szátokra többé!… Legyetek kanadaiak, amerikaiak, európaiak, amik csak akartok, de szátokra ne vegyetek semmit, ami a magyarsággal kapcsolatos!”
A Kanadai Magyar Demokratikus Charta azt üzeni Barcsa Turner Gábornak és társainak, hogy nem fognak elnémulni a durva fenyegetés hallatán, sőt egyre erőteljesebben fogják hallatni hangjukat világszerte és az óhazában is a demokrácia és az emberi méltóság védelmében.
A Kanadai Magyar Demokratikus Charta vezetői továbbá azt üzenik Barcsa-Turnernek, hogy nem őt tekintik fő ellenfelüknek, hanem Orbán Viktort és a Fideszt. A Fidesznek és a jelenlegi kormánynak köszönhetjük, hogy Magyarországon egyre erőszakosabb módon terjed, hódit az új-fasizmus. Köztudott, hogy a Fidesz meleg fészkében kelt ki a Jobbik, és a Jobbik vállalta be szövetségesének a HVIM-et, a Betyársereget, a Magyar Gárdát és a többi új-fasiszta szervezetet mely ma, a magyar kormány védőszárnyai alatt zavartalanul burjánzik és szennyezi a közéleti levegőt. Vona Gábor, a Fidesz polgári köreiből, Orbán tanítványaként, mint egy dédelgetett pacsirta repült be a magyar közéletbe. A Fidesznek nem Vona Gábor antidemokratikus szellemiségével, gyűlöletkeltő retorikájával van baja, hanem elsősorban azzal, hogy Vona több százezer fasiszta szavazót kivitt a biztos Fideszre szavazók táborából.
Ismételjük: A Kanadai Magyar Demokratikus Charta elsőszámú ellenfele, nem Barcsa-Turner Gábor serege, hanem Orbán Viktor kormánya, melynek társadalmilag felelőtlen vezetői Magyarországot egyre inkább Európából kifelé, egyre inkább az intolarencia, a fosztogató államhatalom és a zsarnokság irányába tereli.
Aláírók: A Kanadai Magyar Demokratikus Charta alapítói, szóvivői:
Dr. Göllner András – nemzetközi szóvívő, Montreál, Québec | Dr. Christopher Adam, Ottawa, Ontario | Dr. Balogh Éva, New Haven, Conn. | Dr. Stevan Harnad, Montreál, Québec | Dr. Imre Szeman, Edmonton, Alberta.
Göllner András névjegye
Göllner B. András a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta alapítója, országos szóvivője. Kettős – magyar és kanadai – állampolgár. Gyerekkorában, 1956-ban került Kanadába. Egyetemi diplomáit Kanadában, nagydoktori diplomáját politikai gazdaságtanból a The London School of Economics egyetemen szerezte. Szakterületei: politikai gazdaságtan és kommunikáció. Három könyv (Social Change and Corporate Strategy. Sttamford: IAP, 1983; Public Affairs in Canada. Montreal: IRPP. 1984; Canada Under Mulroney (ed. with D. Salee), Montreal: Véhicule Press, 1988.) és számos szakmai tanulmány, cikk szerzője.

Semmi nem áll a gárda rendezvényének útjába

Semmilyen lépést nem tervez a kormány a ma délután a Hősök terére bejelentett Magyar Gárda-rendezvény ellen - derült ki a kormányszóvivői iroda reakciójából, amelyben azonban ismét elítéltek minden "kirekesztésre és gyűlöletre épülő" cselekedetet. Bár a kormány - mint írták - a "legkevésbé sem" ért egyet a gárda eszmeiségével, "a jogállami normáknak megfelelően tiszteletben tartja a független bíróság döntését".
Mint lapunk megírta, a gárda ötéves születésnapját tartja ma, erről egy magánszemély tett bejelentést még tavasszal. A BRFK ugyan nem engedte a rendezvény megtartását, de a bejelentő jogorvoslati kérelemmel élt, és a bíróság végül engedélyezte a korábban feloszlatott gárda vonulását. A kormány közléséből kiderül, hogy a Fővárosi Törvényszék adott helyt a bejelentő panaszának, aki eleve a gárda "megalakulásáról való megemlékezésként" írta le a programot.
A gárda és más radikális csoportok tagjai az utóbbi időben többször hallattak magukról; tagjaik - több Jobbik-szervezettel együtt - Devecserben és Cegléden is megjelentek. Devecserben kövekkel dobálták helyi romák házait egyebek közt halálbüntetést követelve, ám a rendőrség nem lépett közbe. Cegléden pedig, több napos állomásozás után négyszáz radikális került szembe a helyi romákkal, és bár egyes hírek lövöldözésről is szóltak, a rendőrség szerint nem történt atrocitás. Az országos rendőrfőkapitány végül a héten vizsgálatot kért a ceglédi rendőrök intézkedésével kapcsolatban, amit 10 nap alatt kell lefolytatni.
Az elszaporodó etnikai konfliktusok a kormány tétlensége ellenére megmozgatták az állóvizet: az Amnesty International - mint Devecser után tették - újabb levelet írt a belügyminiszternek. Pintér Sándortól ismét azt kérték, ha a kormány valóban komolyan gondolja az etnikai és más kisebbségek védelmét, tegyen konkrét lépéseket, sőt, "működjön együtt a leggyakrabban fenyegetéseknek és erőszaknak kitett csoportok, a roma közösségek képviselőivel".
Szabó Máté ombudsman pedig hivatalból vizsgálatot indított "egy parlamenti párt és több szélsőséges szervezet" demonstrációi és a rendőri intézkedések ügyében. A kormány egyébként a különböző, fellépést sürgető nyilatkozatokra tegnap azzal reagált, hogy "minden szélsőséges, rasszista, antiszemita, gyűlölködő megnyilvánulás ellen" fellépnek.
Ma délután mindenesetre a gárda vonulását felszólalóként Vona Gábor, a Jobbik elnöke is támogatja.

B. L. N. /

Schweitzer József: A gyűlölet nem ma keletkezett

Nem az én személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban – mondja Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az őt ért inzultusról. A csaknem kilencvenéves, köztiszteletben álló tudós elleni atrocitás az antiszemita gyűlölködés jelképes megnyilvánulása. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki. Schweitzer József lapunknak adott interjújában az elmúlt napok tanulságairól beszél.

Czene Gábor| Népszabadság| 2012. június 8. 

- Pontosan mi történt?

- Álltam az utcán, a Károly körúton, nem messze a lakásomtól. Taxira vártam, hogy be tudjak menni a hivatalomba. Tudja, már nehezen mozgok. Odalépett hozzám egy ötven-hatvan év körüli, szokványos utcai öltözéket viselő férfi. Mintha mondani akarna nekem valamit. Egész közel jött, és fennhangon kijelentette, hogy „utálom a zsidókat”. Vagy: „gyűlölöm”. Nem is emlékszem, melyik szót használta. Aztán eltűnt az utca forgatagában.
- Mit érzett?
- Megdöbbentem, hogy valaki ilyesmit vág egy idegen arcába a nyílt utcán. Ez volt a legerősebb érzésem: a megdöbbenés. A vészkorszak óta eltelt évtizedekben nem volt ilyen atrocitásban részem.
- Megviselte az inzultus?
- A mértékénél nem jobban.

- Minden rosszban van valami jó. Rengetegen tiltakoztak: a kormánytól kezdve a nagy keresztény egyházakig, pártoktól a civilekig. Most, hogy beszélgetünk, néhány percen belül Balog Zoltán miniszter és Rétvári Bence KDNP-s államtitkár telefonált…

Schweitzer József beszél Áder János államfővel pár nappal megtámadása után otthonában. A képet a nyugalmazott főrabbi családja bocsátotta rendelkezésünkre - Van olyan rossz dolog is, amiben semmi jó nincs, de ebben tényleg sok a jó. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kifejezte együttérzését. Jóleső érzés, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvalóan nem az én igénytelen személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban.
- Áder János köztársasági elnök keményen fogalmazott: az inzultus a magyarok önbecsülését támadta meg, mások mocskát nekünk kell eltakarítanunk. Az államfő nem elégedett meg azzal, hogy a nyilvánosság elé álljon, meglátogatta önt a lakásán.
- Valóban, az a megtiszteltetés ért, hogy a köztársasági elnök úr ellátogatott hozzám, és elhozta magával azt a nyilatkozatot, amelyet a sajtó útján közzétett. Nagyon jól elbeszélgettünk. Áder János elnök úr is kinyilvánította: tűrhetetlen, ami történt, és fellépnek a rasszista jelenségekkel szemben.
- Hogyan?
- A részletekre nem tértünk ki. Ez udvariassági látogatás volt.
- Megoszlanak a vélemények. Némelyek szerint ez elszigetelt eset, egy magányos idióta akciója, de a Mazsihisz a „Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásáról” beszél. Melyik állásponttal ért egyet?
- Az egyes magánszemélyek nem rendelkeznek annyi gyakorlati tapasztalattal, mint a Mazsihisz. Arra hajlok, a Mazsihisz – hivatásánál fogva – másoknál szélesebb perspektívában tudja megítélni ezt a kérdést.
- Fontos, hogy kormánypárti politikusok is elítélik az inzultust. De: nem gondolja, hogy a Fidesz…
- Kérem, ne folytassa! Ne menjünk bele politikai ügyekbe! Elvárható, hogy a Fidesz kellő határozottsággal, demokratikus szellemben fellépjen mindenféle rasszista megnyilvánulással szemben – akár zsidók, akár cigányok, akár mások ellen irányul.
- Ki bátorítja a rasszista szélsőségeseket?
- Nem tudom. Még azt se tudom, hogy bátorítja-e őket valaki, vagy maguktól lovalják bele magukat ebbe a kóros állapotba.
- Valamilyen magyarázat csak létezik a gyűlölethullámra.
- A gyűlölet nem ma keletkezett. Ennek megvannak a gyökerei, amelyek ideológiai, gazdasági és politikai jellegűek lehetnek. Aki demokratikus államban akar élni, annak illő, hogy revíziót tartson ezekben a kérdésekben. Hallgasson Erdő Péter bíborosra, aki a holokauszt áldozataira emlékező grandiózus felvonuláson, az Élet Menetén úgy kezdte beszédét: az antiszemitizmus nem fér össze a kereszténységgel. A bíboros szavait idézi az a nyilatkozat is, amit Áder János köztársasági elnök hozott nyilvánosságra. Ehhez az igaz megállapításhoz még hozzátehetném: az antiszemitizmus egyik romboló eszköze a társadalmi együttélésnek.

 

"A mindannyiunkban benne rejlő Jó"

Böcskei Balázs| Népszabadság| 2012. május 15.

A közvélemény két éve kesztyűs kézzel bánik a baloldallal, mintha magától értődő lenne, hogy egy történelmi vereség után gyors talpra állásra lehet számítani. Egy személyi bázisában, szervezeti és szellemi kultúrájában megfáradt és erodálódó MSZP várta a fülkeforradalom után lerohanni akaró, konfliktuson, megosztáson szocializálódott politikai jobboldalt. Az MSZP ciklikusan visszatérő belső reformjai a felső és középvezetői szint ellenállásába vagy éppen a megakadt „Gyurcsány-gombóc” problémájába ütköztek. A korábban platformként létező Demokratikus Koalíció (DK) pártmegújítási kísérlete – a pártszavazás – és annak felemás eredménye egyértelművé tette, hogy az addigi úton a baloldali politika megújítása nem lehetséges az MSZP keretei között.
Az MSZP támogatottsága kiugróan azóta sem növekedett, a DK áttörése pedig – bár a parlamenti küszöb közelébe ért az elmúlt időszakban – továbbra is várat magára, és az elmúlt hetek történései árnyékában az mindennél nehezebb lesz. A kormányzás félidejében vagyunk, a társadalom többsége elégedetlen, a szociális válság mélyül, a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal befulladni látszik, és a pártok számára sem az összefogás, hanem egyelőre inkább az önálló politizálás lehetősége körvonalazódik. Ebben a helyzetben érdemes végiggondolni, miként mehet végbe egy baloldali „feltámadás”.
A baloldali politikai tartalmak és megszólalások egyrészt a Fidesz új „demokráciamodelljét” kritizálják, másrészt szociális témában fogalmazódnak meg. Utóbbiak szerint majdnem minden magyar polgár vesztese a Fidesz politikájának, és ha logikailag ezt a gondolatot folytatjuk, akkor egy esetleges baloldali fordulattal minden polgár nyertessé válhat. Az éhségmenet gyaloglója, a devizahitellel küszködő középosztálybeli vagy a kultúrharcban „érdekelt”, pályázati forrásoktól megfosztott nagyvárosi értelmiségi egyaránt.
Aki azonban mindenkinek ígér, az ott folytatja, ahol a korábban ígéretekben gazdag, populista Orbán Viktor abbahagyja. Aki mindenki jólétével kampányol, az a ténylegesen rászorulókon sem lesz képes segíteni. Az osztályönzés politikájával szemben ugyanis nem az osztályok önzése áll.
A globális válság közepette egyre inkább mélyül a magyar (szociális) válság is. A baloldal ígéretekben még akkor sem lehet könnyelmű, ha az elmúlt két évben honfitársaink sokasága esett ki a szociális és oktatási rendszerből, fordult a politikai apátia felé, keresi – nem is tehet mást – a társadalmonkívüliség napról napra szóló stratégiáit.
A Demokratikus Koalíció elnöke februári évértékelőjében meghökkentő tervvel állt elő: a párt a magyar baloldal vezető ereje lesz, a „szociális remény” pártja. Egyrészt a mondat első felében megfogalmazott pozícióra egyelőre nincs esélye, másrészt a „szociális remény” bőkezűségének a populizmus és a fiskális alkoholizmus vet gátat. Egy felelős baloldali párt esetében inkább kivitelezhető, hogy a „kevesek baloldali pártja” legyen, mint „mindenkié” – amit ma az MSZP sugall magáról. A kérdés, hogy kiket is takarnak a „kevesek”: a baloldal csak akkor lehet sikeres, ha első körben a 2010 utáni Fidesz-világ (szociális) veszteseit kívánja kompenzálni, és nem próbál úgy visszamenni 2010 elé, hogy azok is politikájuk fókuszában vannak, akiket a kormányváltásig nem tudott felzárkóztatni. Erre egyrészt aligha lenne képes, másrészt a társadalmi igazságtalanság újabb gyakorlatát indítaná el.
A Fidesz-világ szociális vesztesei számos társadalmi csoportba tartoznak, a kormány gazdaság- és társadalompolitikai intézkedései ugyanis csak a felső és középosztálytól felfelé jelentenek kedvező változást. A baloldali fókusznak azokon is kell lenni, akik mindennapjaik során eddig nem tapasztalt módon azzal szembesülnek, hogy a fülkeforradalom utáni Magyarország szegénységükre nem átokként, hanem bűnként és szégyenként tekint, akiket ezért büntetni kell, „akikre nincs szükség”. Ez ugyanis egy 2010 tavasza előtt nem ismert gyakorlat. Nehéz lesz viszont meghúzni a határt a kompenzálandók, illetve a társadalomba visszaintegrálandók tekintetében.
Magyarországon – a szélsőjobboldal miatt is – van romakérdés, viszont a baloldal akkor jár el előremutatóan, ha nem csak emberi jogi alapon közelíti meg a kérdést. Nehezen visszafordítható „erkölcsi romlásba” zuhan az ország, ha a baloldal még mindig nem gondolja úgy, hogy itt az ideje betiltani a Jobbikot, megakadályozni a párt belépését közintézményekbe, bojkottálni, ahol csak lehet, új, antirasszista (nem „csak” antifasiszta) politikát hirdetni. A baloldalnak romaügyben a pozitív diszkrimináció gyakorlatait kell 2014-re felvázolni, továbbá – és ezzel minden állampolgárnak üzennie kell – új államfelfogást kell hirdetnie. Utóbbi a „nincsenek jogok felelősség nélkül” hitvallásában áll, amely a jóléti szerződéselvűség kritériumaival írható körül. Ennek fényében az állam, illetve az állam mint a közösség és a társadalom megtestesítője az állampolgárokért vállalt felelőssége fejében az egyéntől is felelős magatartást vár el. Hangsúlyozom: ez minden egyes állampolgárra vonatkozik, és nem zárja ki a romák pozitív diszkriminációját. Bár a következetesség talaján állva a pozitív diszkrimináció felvállalása nem lehetne „megengedett”, de amíg ilyen mértékű az előítéletesség roma honfitársainkkal szemben, addig ettől el kell tekinteni.
A romakérdést egy általánosabb, új, antirasszista politika részévé kell tenni. Ennek tartalma minden politikai, nemi, kisebbségi, kulturális szubkultúra elismerése. Ezt a progresszív kultúra védelmébe kell ágyazni. A progresszív – és kortárs – kultúra védelme mindennapos feladat lesz, hiszen Magyarországon nem kultúrharc folyik, hanem a kultúra inflálódása. Ahogyan Radnóti Sándor fogalmazott: „A kormányváltás óta eltelt majd két év azzal a meglepő tanulsággal járt, hogy az új hatalom semmilyen formában nem keresi legitimációját a magaskultúrában, közömbös vele szemben, s ennek megfelelően az állami mecenatúra rendszerét radikálisan megnyirbálja.” „A feladat éppen az, hogy a mindannyiunkban ott rejtező Gonosz helyett éppenséggel a mindannyiunkban szintén megtalálható Jót szólítsuk meg” – írta Dessewffy Tibor pár hónappal korábban a Magyar Narancsban. Úgy tűnik, az intellektuális baloldal egy része már megértette, hogy kizárólag szociális válságkezeléssel nem lesz versenyképesebb – kultúraváltást kell sürgetnie, azt kell beláttatni az állampolgárokkal, hogy a demokrácia és a szociális felzárkózás kéz a kézben járnak, s hogy esélyteremtő oktatási rendszer és progresszív kultúra nélkül reménye sem lesz a sikerre Magyarországnak. A narratíva tehát adott, de érzelmi mozgósító elem nélkül megvalósíthatatlan lesz, csak egy bejelentett igény, szándék marad.
A szerző az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (Idea) igazgatója

Tüntetés a Gárda ellen: 70 ezer forint bírság vagy 35 nap fogház a tüntetőknek

Dániel Péter, 2012. április 19., 10:32
A magyar rendőrség 70 ezer forint pénzbírság megfizetésére kötelezett, mivel a határozatuk indoklása szerint visszaéltem a gyülekezési joggal. Amennyiben a bírságot nem fizetem meg, úgy azt közmunkára vagy 35 nap elzárásra változtatják át. De miért is sújtottak engem ezzel a pénzbírsággal? Lássuk csak az előzményeket...
Magyarország, Budapest, Hősök tere... 2012. március 17. Egy Jobbik nevű párt támogatásával „gárdistákat”, azaz új-nyilas rohamosztagosokat avattak ott. Egy jogerősen betiltott, szélsőjobbos, félkatonai szervezet nevében. Mindannyiunk közös szégyenére, a Magyar Köztársaság, a jogállamiságunk gyalázatára. Egy Fidesz nevű, neohorthysta, azaz ma már inkább fasiszta párt cinkos támogatásával és a magyar rendőrség tétlen asszisztálása mellett.
Az a magyar gárda tartott avatást, amely a bíróság jogerős ítéletével már feloszlatásra került.
Tudom, mert az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében, ügyvédként magam is részt vettem az eljárásban, a gárda betiltása érdekében. Akkor azt hittem, hogy sikerrel. De ezen a napon bebizonyosodott, hogy egy gárdistának elég leülni és már nem is számít gárdistának...
Egy betiltott szervezetnek elég felvenni még egy újabb jelzőt a nevébe és már nem is számít betiltott szervezetnek. Annak ellenére, hogy ugyanaz a szellemiség, a tagság, a vezetés, de még a ruházat, a külsőségek is. A magyar gárda betiltásra került, de az „új magyar gárda” vagy a „magyar nemzeti gárda” vígan működhet tovább?
Tehát ha mondjuk egy Kovács Béla nevű védencem jogerősen kap 3 év börtönbüntetést, akkor elég megváltoztatnia a nevét Új Kovács Bélára vagy Kovács Nemzeti Bélára és nem kell azt leülnie? Esetleg ennek érdekében időnként azért leül a földre vagy együtt kell majd szavaznia a kormányzó párttal? Vagy részt kell vennie egy törvénytelen puccskísérletben? Netán TV székházat is kell majd gyújtogatnia? Vagy elég lesz tiszaeszlári vérvád-beszédet mondania a Magyar Parlamentben? Hogy is van ez?
De térjünk vissza a jogsértő, felháborító és szégyenletes gárdista avatásra.
Maroknyian mentünk el erre a jogsértő, barbár rendezvényre. Voltunk tán húszan. Spontán, különösebb szervezés nélkül mentünk oda tiltakozni. Felálltunk és élőláncot képeztünk. Szembenéztünk a néhány száz új-nyilas brigantival. Akik egyben a mi „kedves” magyar honfitársaink. Megtévesztett, gyűlölettel fanatizált „nemzet testvéreink”... Akik ismét elfeledik, hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja...” és elfeledik, hogy „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az ...” Elfeledik ismét, hogy magyarok vagyunk mi itt mind. Mind a tízmilliónyian.
Persze mi harmincan ma ismét nem voltunk, nem lehettünk magyarok a saját hazánkban. Voltunk „mocskos zsidók”, „hazaáruló bitangok” és „zsidóbérencek”. Ahogyan az mostanában megint dukál ebben az ezerszer elátkozott, ezerszer nyomorult, ezerszer meggyalázott, kicsiny hazában. Ahogy azt az átkozott, bomlott elméjű diktátor... bocsánat, a mélyen tisztelt miniszterelnök úr is sugallja, minden gyalázatos, kódolt-zsidózós gyűlöletbeszédében. Ahogyan a másik, eszement, fasiszta briganti... bocsánat, a mélyen tisztelt házelnök úr is teszi minden gyalázatos gyűlöletbeszédében. Ahogy azt a Vona, Bayer és Bencsik-féle újnyilas veszett kutyák... bocsánat, a miniszterelnök úr legfőbb bizalmasai és stratégiai szövetségesei, a békemenetelő, igaz magyar hazafiak is teszik, amúgy mélymagyar módra. Ahogyan szellemi elődeik is tették a 20-as, 30-as években...
Ott voltunk mi harmincan és felemeltük a szavunkat ez ellen a gyalázat ellen. Ott voltunk és tiltakoztunk, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ott voltunk, hogy megmutassuk a művelt és demokratikus világnak, élnek még józan demokraták ebben a hazában.
Ott voltunk és majdnem le is lettünk tartóztatva. Merthogy a magyar rendőrség helyi képviselője, parancsnoka közölte, hogy a mi rendezvényünk a jogellenes. Erre azt mondtam neki, hogy megtiszteltetésnek veszem, ha előállít ezért... Végül nem tette.
Kérdésemre, hogy miért nem lép fel a jogerős bírósági ítélettel betiltott és feloszlatott szervezet rendezvénye ellen, nem volt válasz. De manapság a hazánkban mind több a jogos kérdés és mind kevesebb a válasz... Ideje lesz tán hozzászokjunk. Megjegyzem, hogy ügyvédként én is részt vettem annak idején a gárda feloszlatását célzó eljárásban. Akkor úgy tűnt, hogy sikerrel. De ma már nem tudom biztosan...
Azaz nem. Nem fogunk hozzászokni. Újra és újra fel fogjuk tenni sürgető és követelő kérdéseinket. Nem hagyjuk magunkat és nem hagyjuk veszni a demokráciánkat. „Hiszen demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.” Még akkor sem, ha 2006-ban a TV székház lángjainál megláttuk, hogy mire lehet felhasználni az árpádsávos csőcseléket..."
Mi harmincan nem féltünk ma ott. Bátran szembenéztünk az őrjöngő barbárokkal. Nem kértünk a cinkos rendőrség védelméből sem. Bár törvénytelenül körbevettek minket és szabad mozgásunkban korlátoztak. Lelkük rajta...
A magasba emeltük józan tábláinkat és emelt fővel válaszoltunk az újnyilas mocskolódásokra is. Végül pedig elénekeltük a magyar himnuszt. Az újnyilas brigantiknak pedig torkára forrt a rasszista, antiszemita mocskolódás...
Az árpádsávos újnyilasok azzal akartak megsérteni, hogy olyan vagyok, mint Kertész Ákos. Nos két dolgot is üzenek nekik. Ennél nagyobb dicséretet még soha nem kaptam. Egyébként pedig már ott és akkor is a szemükbe mondtam, hogy büszkén vállalom, Kertész Ákos vagyok én is. De én maradok itthon, mert ez az én hazám is. Mert „áldjon vagy verjen sors keze”, itt élnem, halnom kell... Ezen pedig nem változtathat senki és semmi. Legfőképpen nem változtathat egy ócska, fasiszta diktátor és a szánalmas operettnyilasai. Mindezek ellenére is jó volt a Hősök terén lenni. Jó volt megmutatni, hogy nem ért még teljesen véget a megtaposott, halálra sebzett köztársaság... jó volt európainak lenni a fehérek között.
‎A fasisztoid, orbáni diktatúra szerint nem a több száz, újnyilas gárdista sértett törvényt, hanem én. A pénzbírságot nem fizetem meg és közmunkát sem végzek ennek a fasisztoid, pártállami diktatúrának. Marad tehát a fogház. Leülöm.