Bárhol a világon ennek a negyedéért felkötötték volna már Orbánt

Amerikai Népszava 2014. január 24. péntek 10:23 | Bartus László
Budapest - Orbán és rendszere átlépett egy határt. Lehet hazudni a rezsiről, szét lehet lopni az államot, lehet elosztani a trafikokat, budi helyett stadiont építeni a kert aljába. Egyet nem lehet: ipari méretekben elpusztított gyerekek, csecsemők, asszonyok és öregek, nők és férfiak, gázkamrába hurcolt és tömegsírba dobált emberek emlékét meggyalázni, az őket brutálisan bevagonírozó csendőröket tisztára mosni, Adolf Hitler szövetségesét rehabilitálni, a felelősséget elhárítani, és az egész magyar történelmet meghamisítani. Orbán a náci emlékművel ezt megteszi. Olyan erőszakot hajt végre a nép lelkén, amelyet nem lehet eltűrni, ez lázadáshoz vezet.
Orbán Viktor nem isten, hanem egy felcsúti politikus, akit négy évre megválasztottak miniszterelnöknek. Ez az ember ezt nem vette tudomásul, hanem az elmúlt négy évben kisajátította az országot, megváltoztatta a társadalmi rendet, elvette a polgárok jogait, a sötét középkorba lökte vissza szellemileg az országot. Egymagában eldöntötte, hogy átalakítja a Kossuth teret, szobrokat állít és dönt, átírja az Alkotmányt. Kisajátított mindent, lerombolta a végrehajtó hatalom minden kontrollját. Magánosította az állam vagyonát, a Magyarország nevű vállalkozás neki termel. Jobbágysorsba döntötte a "munkaalapú társadalom" kezdetű primitív szöveggel az országot, miközben egy kiváltságos réteg dőzsöl, a legpofátlanabb módon nyúlja le a köz vagyonát, amelyhez a köz jó képet vág. Urizál, vadászatra jár egy mihaszna kontraszelektált talpnyaló réteg, Lázár János nevű senkik százmilliárdok fölött rendelkeznek.
Mindezt tétlenül nézte a nép és az értelmiség. Mindenki türelmesen várta, mi lesz ebből. Amíg van mit enni, van hol dolgozni, amíg nem muszáj konfrontálni, nem kell erőszakhoz folyamodni, addig mindenki kerülte a gondolatát is annak, hogy ellene álljon ennek a bűnszervezetnek. Elnézték, hogy megdöntötte az alkotmányos rendet, pedig az egy államellenes bűncselekmény, eltűrték, hogy elvegyék a nyugdíj-megtakarításukat, hajlandóságot mutattak arra, hogy tudomásul vegyék az új rendszert, és egy választási csaláshoz asszisztáljanak, illegitim önkényuralmat legitimáljanak. Orbánnak szerencséje volt, mert sehol a világon még egy ilyen türelmes népet nem talált volna. A világ bármely pontján ennek a negyedéért felakasztották volna az első fára.
Most egy olyan határhoz érkezett, amikor ez a türelmes - és sok tekintetben bamba - nép nem tűrhet tovább. Hazudozhatnak a rezsiről, de népirtásról nem hazudozhatnak. Nem tagadhatják le, hogy kik hajtották a család felét marhavagonba, kik keresték a szeretett szülők valamennyi testnyílásában az aranyat és a pénzt, kik küldték a rámpára az öt-hatéves kislányokat és kisfiúkat, hogy utána tömegsírban végezzék. Nem írhatja át Orbán Viktor a magyar történelmet, nem gyalázhatja meg a tömeggyilkosságok áldozatait, a hozzátartozóikat és az egész magyar népet sem, amely ennek a bűncselekmény sorozatnak nagyobb áldozata, mint azok a zsidók, akiknek a vágóhídra hajtását ők tétlenül és közömbösen végignézték. Ott van vége, amikor a gyermeket kitépték az anyja kezéből, és hazudni akarnak arról, hogy ezt ki tette.
Orbán, itt van vége! Elég volt! Ezt már nem!
Lehet gyurcsányozni, lehet felfújt pulyka módjára ostoba baromságokat beszélni a hanyatló Nyugatról, Móricka mondhat nagy jövendöléseket a korszakváltásokról. Kicserélheti az utcanévtáblákat, elüldözheti az ország ifjúságának színe-javát. De azt, hogy Adolf Hitler cimborájából, egy korlátolt, politikai analfabétából, egy tömeggyilkos idiótából hőst csináljon, átírja a magyar történelmet, egy hazug világba kényszerítse az Európai Unióba tartozó ország lakosságát, és egy sunyi antiszemita, fasiszta rendszert vezessen be, ahol feltépi a legfájóbb sebeket, azt már nem. Elég volt a nácikból, a menetelő rasszista csőcselékből, a magukat történésznek nevező agyalágyult hülyékből, a képmutatásból, a kettős beszédből, a Mein Kampf felmondásából. Nem fogjuk elnézni, eltűrni, megengedni, hogy tovább hülyének nézz bennünket, és mi pedig eljátsszuk a hülyét. Orbán átlépett egy határt, és ha most nem áll meg, akkor neki vége. Öcsi, ha nem vigyázol, te lógni fogsz. Elérkeztél a falhoz. Nem sok idő kell, és az emberek befejezik az értelmetlen aláírás gyűjtögetéseket, felhívásokat és tiltakozásokat, pótcselekvéseket, kiszállnak a fotelból, és kimennek az utcára, hogy megkeressenek téged. Ennek nagyon rossz vége lesz. Ha fel mersz építeni egy német megszálló emlékművet, és azt mered mondani, hogy a magyarokat a nácik kényszerítették a deportálásokra, és a magyarok nem tehettek semmiről, ha meghamisítod a közelmúlt történelmét, ha felszabadítod a náci gyűlölet démonait, az antiszemitizmusban rejlő pokoli erőket, akkor neked véged van. Lehet, hogy nem most mennek ki az utcára megtekerni a nyakadat, de biztos lehetsz benne, hogy ha ezt meg mered csinálni, itt fordulóponthoz érkeztél. Amint leleplezitek ezt a mocskot, elszakad egy szál, és attól kezdve, kisfiam, a te perceid meg vannak számlálva. Ellenség vagy, gyilkosok barátja, potenciális gyilkos és gonosztevő, egy megszálló, akivel szemben fel kell lépni, akit el kell zavarni, akivel szemben minden eszköz megengedett.
Jól vigyázz, mit szabadítasz magadra és az országra. Lehet, hogy a felszínen semmi nem látszik. De a szívek megváltoznak, akik eddig elhúzódtak, belső emigrációba vonultak, tanácskozni kezdenek. Nem lesz egyetlen nyugodt perced és éjszakád, soha nem tudhatod, melyik percben tör ki a vulkán, amely elsöpör. Olyan rétegét sérted az emberi léleknek, amely mindennél fontosabbá teszi, hogy eltakarodj. A leggyűlöltebb és legutáltabb ember leszel a földön és a magyar történelemben azért, amit az országra szabadítottál. Egy olyan országra, amely békében élhetett volna a szabad és demokratikus világ részeként, békében a szomszédaival és belül egymással. De te a pokol száját nyitod meg, minden ok nélkül. Nem tudod, hogy a náci sassal és a Gábriel arkangyallal milyen erőket szabadítasz az országra. És nem tudod, hogy azzal szemben milyen elementáris erő fog feltörni.
Megcsinálhatod, lehetséges, hogy csend fog körülvenni, de az a vihar előtti csend lesz. Attól a perctől kezdve neked véged. Olyan dologba avatkozol, amely fölött nincs hatalmad. Attól kezdve nem számít, hány évig uralkodsz még.
Neked véged. Életveszélyessé váltál, akit el kell takarítani. Mostantól ellenség vagy. Te vagy az a sas.

A parlamentben a munkahelyteremtés lesz a fő feladatunk: aki akar, dolgozhasson

Pozsonyi Pétert és Dull Krisztián Norbertet mutatta be nyilvános sajtótájékoztatóján a Magyar Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula február 8-án, szombat délelőtt Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Kunszentmártonban, Törökszentmiklóson és Mezőtúron.

Mi olyan világot akarunk teremteni, ami a gazdagokról és a pénzről szól. Olyan világban akarunk élni, ahol jól érzi magát a munkás, a dolgozó ember. Mi azért megyünk a parlamentbe, hogy 25 év után végre a dolgozó ember jelen legyen, és képviselete legyen az Országházban - ezt mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke Törökszentmiklóson, a piactéren.

Az elnök emlékeztetett arra, hogy 1989 óta egyetlen munkás nincsen a parlamentben, aminek az eredménye mindenki által látható: az ország jelenlegi vezetői, hatalmon lévő politikusai minden adóterhet a szegényekre hárítottak át. Utalt arra, hogy voltak ebben az országban szebb idők is, mégpedig a szocializmus idején - amikor az ország nem a turkálókba járt ruháért, mert volt mindenkinek pénze rendes ruhát vásárolni, és nem kellett külföldi munkaadónál állásért könyörögni, mert voltak magyarországi üzemek, termelőszövetkezetek, ahol mindenki dolgozhatott.

Thürmer Gyula kiemelte: a Munkáspárt biztos munkát, ezzel együtt biztos jövedelmet akar, mert így mindenkinek biztos, kiszámítható jövője lesz majd. A munkahelyteremtésről nem beszélni kellene, hanem cselekedni ennek érdekében. Amíg azonban külföldi tulajdonú üzletekkel, boltokkal van tele az ország, és olyan külföldi termékekkel, amelyeket mi, magyarok is meg tudnánk termelni, addig nem beszélhetünk magyar mezőgazdaságról és iparról.

Az elnök beszélt arról is, hogy a százmillió forint feletti vagyonnal rendelkezők fizessenek egyszeri, 45 százalékos vagyonadót, és ezenfelül akinek az átlagosnál nagyobb rendszeres jövedelme van, az arányosan fizessen több adót, nagyobb mértékben járuljon hozzá a kiadásokhoz. Ezeket a bevételeket pedig az ország önmagára költse: az ingyenes oktatásra és egészségügyre. A Munkáspárt ezért akar a parlamentbe kerülni, ennek érdekében tisztességes, becsületes munkásokat, dolgozókat indít az egyéni választókerületekben és az országos listán. - Olyan jelöltjeink vannak, mint önök: mint a társadalom többsége. Vannak közöttük munkások, pedagógusok, pályakezdő fiatalok - mondta Thürmer Gyula.

Törökszentmiklóson, Jász-Nagykun-Szolnok megye négyes számú választókerületében Pozsonyi Péter, a martfűi cipőgyár korábbi dolgozója indul. Karcagon, a hármas számú választókerületben Dull Krisztián Norbert tiszaburai önkormányzati képviselő, a helyi háziorvos mellett dolgozó szociális munkás a Munkáspárt jelöltje.

A Munkáspárt elnöke sok piaci árussal és vásárlóval váltott szót Kunszentmártonban és Törökszentmiklóson is. Akadt, aki az irreális vállalkozói közterheket nehezményezte, más azt tudakolta, hogy vajon a Munkáspárt tud-e munkát adni azoknak, akik valóban dolgozni akarnak. - Ha parlamenti képviselőink lesznek, munkahelyeket akarunk teremteni, hogy aki akar, tehát ön is, dolgozhasson. Nekünk nem az a lényeg, hogy milyen kormány alakul a választások után, hanem az, hogy ha mi elég szavazatot kapunk, változtassunk azon, ami most folyik az országban - válaszolt az elnök.

Az ország fejlesztéséhez pénz kell, és Magyarországon van pénz, csak az nem ott van, ahol lennie kellene. Az elmúlt években néhányan milliárdosok lettek, de az ország lakosainak döntő többsége szegénységben, létbizonytalanságban él. Eközben még a minimálbér is adóköteles lett, csakhogy sokan még ezt az összeget sem kapják meg, mert nem nyolc órára jelentik be őket - mindezt már a mezőtúri városi televíziónak nyilatkozta Thürmer Gyula. Az elnök utalt arra, hogy a magyar mezőgazdaságban nem egymillióan dolgoznak már, hanem csak tizedannyian. Ebben az ágazatban, de az építőiparban is szükség lenne munkahelyekre, hiszen ez egyrészt megélhetést jelentene sokaknak, másrészt nem hulladék minőségű külföldi élelmiszert ehetne az ország, valamint a fiatalok jóval olcsóbban juthatnának lakáshoz.