Ne háborúzzunk az arab országokkal!
Egyetértek a miniszterelnökkel. Nem mindenben, sőt az elmúlt időszakban egyre kevesebb dologban, de ebben speciel igen. „Ügyelni kell arra, hogy semmi olyan ne történjen, ami háborúba sodorhatná Európát az arab országokkal" - jelentette ki Orbán Viktor Brüsszelben. Végre egy felelősségteljes, józan, a magyar érdekeket szem előtt tartó álláspont. „Az arab világ sorsáról maguknak, az araboknak kell dönteniük" - hangsúlyozta Orbán Viktor, hozzátéve: „mi legfeljebb segítséget tudunk nyújtani, de helyettük nem mondhatjuk meg, hogyan éljenek". Ezek is helyes szavak. A franciák háborúzni akarnak, az angolok is. Nem jó, de az ő dolguk. Nyilván jól jön nekik a háború arra, hogy elvonja a figyelmet a tőkés válságtól. Líbia erre jó terep. Elég közel van, sokan jártak már ott turistaként. Kadhafi elég karizmatikus figura ahhoz, hogy most hirtelen a civilizáció ellenségeként állítsák be. A magyar miniszterelnök helyesen látja, hogy nem lehet csak Líbiával hadakozni. Ha az EU megtámadja Líbiát, az arab népekkel kerül szembe, és ennek nem lehet jó vége. Szóval, egyetértek a miniszterelnökkel. De van azért itt egy kis gond.
Martonyi külügyminiszter szerint az a kérdés, „hogyan lehet megállítani a vérontást, illetve megvédeni a líbiaiakat a saját kormányukkal szemben". Sőt, még azt is nyilatkozta, kéz a kézben az EU külpolitikai főbiztos asszonyával, hogy „fenn kell tartani a katonai válaszlépés eshetőségét, hiszen ennek kizárása azt jelentené, hogy az Unió nem mutat elrettentő erőt a líbiai diktátorral szemben".
Szóval, akkor most, hogy is van ez? Akarunk háborúzni az arabokkal, vagy nem? Miniszterelnök Úr, megsúgom Önnek: ha ez számít Önnek valamit, s remélem, számít, a magyarok nem akarnak háborúzni. Jobb, ha tőlem tudja.
Ez Európa? Ezért volt a rendszerváltás?
Az EU múlt heti csúcstalálkozóján az államfők és miniszterelnökök sok mindenben nem értettek egyet, de egy dologban egymás tenyerébe csaptak: a válságot a dolgozókkal, a néptömegekkel kell megfizettetni. Megegyeztek, hogy elég sok pénzt, mintegy 440-500 milliárd eurót „dobnak össze" a válság kezelésére.
Miből? Honnan? Nyilván nem a miniszterelnökök fizetik be saját zsebükből. A választ is megadták. Mondjuk „a bérkiadások visszafogásából". Magyarul ez azt jelenti, hogy munkahelyeket szüntetnek meg, a régi dolgozókat elbocsátják, és újakat vesznek fel, kevesebb bérrel. Tervezik a nyugdíjkorhatár emelését is. Ez ugye azért jó, mert később kell nyugdíjat fizetni, és várhatóan rövidebb ideig is, hiszen a kifárasztott idős emberek gyorsabban hagynak itt bennünket. Ha már a nyugdíjaknál tartunk. Magyarországon 2010 decemberében közel 3 millió ember kapott nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást, átlagosan havi 84 ezer 429 forintot. Ez Európa? Ezért volt a rendszerváltás?
Alkotmányos fájdalmak
Fájdalmaim vannak. Alkotmányosak. Van olyan rossz, mint a fogfájás. Eddig is voltak fájdalmaim, de azt hittem, elmúlnak. De nem, most már feketén-fehéren látom azt, amiről eddig csak beszéltek. Az alkotmányt. Nos, megrázó! Az önmagában nem meglepő, hogy a Fidesz beírja minden ötletét és vágyát, amit a jogászkollégiumi romantikus évek óta kitalált. Ez legfeljebb nevetséges. Az sem meglepő, hogy szinte a hit erejével, na meg a kétharmados többségével igyekszik a társadalomra ráerőltetni. Van hozzá joguk, sőt erejük is. Más kérdés, hogy az erő nem párosul bölcsességgel. Ennyi idő után akár párosulhatna is. De nem. Az érthetetlen az, hogy felvilágosult, egyetemet végzett, világot látott középkorú emberek miért akarnak visszacibálni bennünket a 21. századból a 20. századba, sőt a 19. századba? A 20. század számos nagy jogi vívmánnyal gyarapította az emberiséget. A polgárság kivívta a teljes és egyenlő választójogot. Ma már lényegében mindenki szavazhat, még a nők is, ami alig száz éve még nem volt természetes. Megszületett a népszavazás eszméje, ami működik számos tőkés országban. Sőt, most már akár kiterjeszteni is lehetne, hiszen a számítógép, az Internet, a kommunikáció világában élünk. A Fidesz azonban ebben a kérdésben nem előre megy, hanem hátra.
„A nép hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja." Miért kivételesen? Miért nem az egyik egyenjogú eszközként? Miért kell visszaszorítani a népakarat kifejezésének lehetőséget, ahelyett, hogy bővítenénk? Miért vallja a Fidesz Antall József régi és elavult nézetét arról, hogy a parlamenti demokrácia és a képviselők visszahívhatósága nem összeegyeztethető fogalmak? Ma Magyarországon egy kormánypárti képviselő sorsa nem a választóktól függ, hanem a pártelnök akaratától.
Miért? Miért kell belenyugodni abba, hogy amikor az Európai Unió számos országában a társadalom számos más formában ellenőrizheti, befolyásolhatja a hatalom munkáját, úgy, ahogyan a 21. században kell lennie, míg mi megint azért küzdhetünk, amiért egykor Kossuth, a sajtó szabadságáért, és szélesebb értelemben a hatalom népi, társadalmi ellenőrzéséért? Miért? Miért?
