A társadalom olyan, mint egy épület, van alapja és van egy felső része, felépítménye. A társadalom alapját, gazdasági bázisát a termelési viszonyok összessége jelenti. A társadalom felépítménye tartalmazza mindazokat a politikai, jogi, vallási, erkölcsi intézményeket, tudatformákat, amelyek minden társadalom szerves részei. Van egy fontos alapszabály. Amilyen az alap, olyan a felépítmény. Ha egy ház alapja gyenge, arra nem lehet magas épületet húzni. A termelési viszonyok, a gazdasági alap meghatározza, hogy arra milyen társadalom, milyen felépítmény épülhet. Vegyünk néhány példát! Ha egy társadalom alapjára az a jellemző, hogy a termelőeszközök tőkések magántulajdonában vannak, arra nem lehet olyan államot felépíteni, amely gondoskodik a tömegek életéről. A magántulajdonnak ugyanis nem a szolidaritás a jellemzője, hanem a profitérdek. Ezért nem igaz az, amit az MSZP hirdet a szociális gondoskodásról. Kapitalizmust épít, tőkés érdekeket képvisel. Stratégiai értelemben nem igaz az sem, amit a Fidesz mostanság mond a gondoskodó államról, a társadalmi szolidaritásról. Taktikai értelemben, rövid távon minden állam, még a tőkés állam is tehet a tömegek érdekeit szolgáló lépéseket, de ezek csak ideiglenesek lehetnek, mert ellentmondanának a tőkés jellegű gazdasági alapnak. Az állam a felépítmény része. Az állam olyan, mint amilyet a gazdasági alap igényel és meghatároz. Formálisan lehetnek azonosságok a különböző társadalmi rendszerek intézményei között, tartalmuk azonban attól függ, hogy milyen termelési viszonyokra, milyen alapra épülnek. Az állam a tőkés rendszerben a tőkések érdekeit szolgálja. Magyarországion tőkés rendszer van. A tőkés állam olyan törvényeket hoz, amely a tőkéseknek jó. Az adótörvények ma olyan magas adókat szabnak meg, amelyekbe belegebed a munkás, de még a kis- és középvállalkozó is, de elviselhető a nagytőkésnek és a külföldi tőkésnek. A tőkések érdeke, hogy a munkásokat megfosszák erejüktől, beleértve jelképeiket, múltjukat, gondolataikat. Ezért a tőkés állam törvényben tiltja a vörös csillag nyilvános használatát. Az alap meghatározza egyebek között a társadalmi gondolkodást. Miért van ma Magyarországon individualizmus? Azért, mert a tőke természete az önzés, a mindent nekem felfogás. Erre épül a tőkés gazdaság, és ennek felel meg az ideológiája is.
A felépítményhez tartozó jelenségek, bár az alap határozza meg őket, fejlődésükben viszonylagos önállósággal rendelkeznek és visszahatnak az alapra. Minden társadalmi tudatformához bizonyos szervezetek és intézmények is kapcsolódnak: a politikai eszmékhez politikai pártok, a politikai és jogi eszmékhez állami intézmények, a vallási eszmékhez az egyház és egyházi szervezetek stb. Minél összetettebb egy társadalom gazdasági alapja, annál összetettebb a politikai felépítmény. Magyarországon ugyan egy tőkésosztály van, de ez a tőkésosztály nem egységes. Így a tőkések érdekeit nem egy, hanem több politikai párt is kifejezi, így az MSZP, a Fidesz, az MDF, a KDNP. Az alap nem mechanikusan és nem egyformán határozza meg a felépítmén jjellegét. Ebből fakadóan vannak különbségek az egyes tőkés országok között. Anglia is tőkés ország, Magyarország is tőkés ország, mégis a polgári demokrácia nem azonos a két országban. Angliában jobban oda figyelnek az állampolgár jogaira, nálunk kevésbé. Franciaországban a népszavazás intézménye olyan fejlett, hogy egész társadalmi mozgalmak vannak az egyes válaszok mögött, és olyan nagy kérdést is népszavazáson döntenek el, mint az európai alkotmány. Magyarországon a népszavazás intézménye fejletlen, a hatalmon lévők nem szeretik, nincsenek fejlett civilmozgalmak. Az európai alkotmányról nálunk a parlament döntött és végeredményben senki sem kérdezte meg a népet.
A társadalom gazdasági alapon nyugszik, amely fölé a társadalom politikai, eszmei, jogi felépítménye magasodik. A termelőerők fejlődése meghatározza a termelési viszonyok fejlődését, és ezek együtt meghatározzák a felépítmény jellegét. Az ideológia is a felépítmény része. Az ideológia jellege is a társadalom alapjától függ. Úgy is fogalmazhatnánk: mondd meg, milyen az ideológia, megmondom milyen a társadalom! Nézzünk példákat a mából! Ideológia például a liberalizmus. A liberalizmus ma azt hirdeti, hogy az egyén teljes szabadsággal rendelkezik a környezetével szemben. A társadalom nem korlátozhatja az egyén szabadságát. Atársadalomban a piaci verseny dönti el, hogy mi az életképes, mit érdemes fejleszteni. Ez a tőkésosztály ideológiája, amely több-kevesebb mértékben minden tőkés párt nézeteiben benne van. Azért van benne minden tőkés párt ideológiájában, mert a magyar tőkésosztály az egyén szabadságában érdekelt, hiszen ez a vállalkozás feltétele. Nem akar korlátokat, hanem saját boldogulását akarja mások rovására is. Kinek a rovására? Nos, természetesen mindenekelőtt a munkások, a dolgozók kárára. A tőkés boldogulása a tőkével nem rendelkezők kizsákmányolásától függ. A liberalizmus tiszta formában azonban mindenekelőtt a nagytőke ideológiája. A nagytőke képes leginkább akaratát ráerőltetni másokra. A nagytőke van leginkább kapcsolatban a külföldi tőkével, ezért ő érdekelt a multik jelenlétében, az általános és teljes privatizációban. Politikai téren ez az SZDSZ és részben az MSZP ideológiája. A magyar tőkésosztály más rétegei - miközben érdekeltek az általános tőkés értékekben - féltik saját sorsukat a multik egyeduralmától, a kiszolgáltatottságtól. A kis- és középosztályok ideológiájává válik a konzervativizmus, amely hirdeti a család, a kisebb és nagyobb közösségek megőrzését, beleértve a nemzet megvédését, az állam felelősségét és az állami támogatás szükségességét. Politikailag ma ez a Fidesz ideológiája.
Ha ezt a két példát alaposan végiggondoljuk, meg tudjuk határozni az ideológia fogalmát is. Láthatjuk, hogy az ideológia azon eszmék és nézetek öszszessége, amelyeket az emberek kialakítanak a világról, arról, hogy miként működik a társadalom, milyen a társadalom jövőképe. Az ideológia nem egyszerűen egy-egy ember világképét jelenti, hanem a társadalom osztályainak közös felfogását. Az ideológiák általában elméleti-tudományos formában jelennek meg. Az emberek helye a társadalomban, mint tudjuk már korábbról, attól függ, hogy van-e termelőeszközük, vagy nincs, milyen a helyük a társadalmi munkamegosztásban, és végül milyen módon és milyen mértékben részesülnek a megtermelt javakból. Az emberek, illetve azok a társadalmi osztályok, ahova tartoznak, megalkotják a saját elképzelésüket világról és a társadalomról. Minden társadalmi osztálynak megvan a maga felfogása a környezetről, a társadalomról. Ez az adott osztály ideológiája.
Az osztálytársadalomban az ideológia mindig osztályjellegű, azaz az adott osztály társadalmi helyzetét, az osztályok közötti viszonyokat, az osztályérdekeket tükrözi. Lenin azt írta: “Osztályellentétektől marcangolt társadalomban sohasem lehet osztályon kívüli vagy osztályok feletti ideológia.” Ha van a tőkésosztályoknak ideológiája, akkor nyilván kell lennie a munkásoknak, dolgozóknak is. Számtalanszor elmondtuk, hogy a Tesco pénztárosa és a Tesco tulajdonos- menedzsere nem egyformán látja a világot, nem egyformán ítéli meg helyzetét, és vágyait, egyszerűen ezért más osztályhoz tartoznak. Ha két különböző osztályról van szó, akkor két ideológiának is kell lennie. A munkásosztály ideológiája a marxizmus-leninizmus. A gyakorlatban azt is látjuk, hogy az egyszerű munkás, dolgozó gyakran bedől a polgári ideológiát tükröző reklámnak és propagandának. Lenin írta: “Az imperialista ideológia behatol a munkásosztályba is. A munkásosztályt nem választja el kínai fal a többi osztálytól.” A mai reklámok éppen a tulajdonosi szemléletet gerjesztik az emberekben. Legyen autód, mosógéped, de legalább is egy Gillette borotvád. A tőkés propaganda olyan célokat sugall a tömegeknek, amelyek könnyen elérhetőnek látszanak, sőt akár elérhetőek is, és így az a látszat áll elő, hogy a munkás nem is munkás, hanem a nagy vállalkozói osztály része. Lenin erre mondta: “A munkásosztály ösztönösen vonzódik a szocializmushoz, de ennek ellenére a leginkább elterjedt (és a legkülönbözőbb formákban újra meg újra feltámasztott) burzsoá ideológia mindennél inkább ösztönösen hatalmába keríti a munkást.” Ha a munkás érvényesíteni akarja saját érdekeit, a saját ideológiáját kell képviselnie, hiszen csak az ő saját ideológiája fogalmazza meg az ő érdekeit. Ez pedig azt jelenti, hogy harcolnia kell a tőkések ellen nem csupán gazdasági és politikai téren, de eszmei és ideológiai téren is.
Ha a munkás érvényesíteni akarja saját érdekeit, a saját ideológiáját kell képviselnie, hiszen csak az ő saját ideológiája fogalmazza meg az ő érdekeit. Ez pedig azt jelenti, hogy harcolnia kell a tőkések ellen nem csupán gazdasági és politikai téren, de eszmei és ideológiai téren is. Az eszmék terén nincs légüres tér. Ha valamelyik eszme, ideológia viszszavonul, vagy kiszorul, a helyébe azon nyomban más eszmék, más ideológiák jönnek. Minden szervezet, minden intézmény éppen ezért arra törekszik, hogy az emberekre rendszeres, folyamatos eszmei hatást gyakoroljon, s ezzel megakadályozza más ideológiák érvényesülését. A heti misék rendszere például a katolikus egyházban, amikor a prédikációk keretében a legfrissebb események eszmei, ideológiai magyarázatát adják, ilyen célt szolgál. A mai modern tőkés ideológiák már nem elégednek meg az emberek folyamatos, de mégis csak részleges és időleges befolyásolásával. Ehelyett teljes uralomra, totális befolyásolásra törekednek. Ehhez tökéletes technikai eszközt találtak, a televíziót és részben az internetet, amelyeken keresztül a nap 24 órájában bombázhatják az embereket.
Nekünk is tisztában kell lenni azzal, hogy nincs légüres tér. Vagy a mi ideológiánk, vagy a tőkések ideológiája! Ez itt a kérdés! Lenin így írt: “burzsoá vagy szocialista ideológia? Itt nincs középút (mert az emberiség semmiféle “harmadik” ideológiát nem dolgozott ki, és mert általában egy osztályellentétektől marcangolt társadalomban sohasem lehet osztályon kívüli vagy osztályok feletti ideológia).” Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tőke milyen eszmei irányokban támad bennünket. Manapság több irányt látunk. A tőke minden erővel igyekszik a szocializmust, és ezen belül Kádár Jánost lejáratni, befeketíteni. Ugyanilyen irányt jelent a tőkés rendszerváltás, a tőkés rendszer, mint egyetlen lehetséges útként, egyetlen választásként való hirdetése. Ugyancsak az eszmei harc iránya az osztályok létezésének és következésképpen az osztályharc tagadása. Nekünk is tisztában kell lennünk, hogy a magyar munkások, dolgozók is igen különfélék ideológiai szempontból. Sokan baloldalinak vallják magukat, de elutasítják a kommunistákat. Mások az MSZP-t nevezik kommunistának, amibe persze a Fidesz -propaganda is besegít. Elég jelentős az anarchizmus, a minden mindegy magatartás. S, természetesen jelen vannak a szélsőjobboldali eszmék is.
A legfontosabb, hogy a párt vezetése és aktivistái egységesen ítéljék meg a helyzetet, eszmei egység legyen. A 2004-2005-os szakítás a revizionista és megalkuvó Vajnai-csoporttal ebből a szempontból nagyon fontos volt. Ahogyan Lenin mondta: “A szakadás még mindig jobb, mint a zűrzavar, amely a párt ideológiai, elméleti és forradalmi fejlődését, kiforrását .egyaránt akadályozza.” Ilyen eszköz a pártoktatás. A Központi Bizottság azért vezette be minden vezetőszerv számára a rendszeres pártoktatást, mert mindenekelőtt a párt aktivistáinak kell felvértezve lenniük. Azok a pártvezetőségek, ahol ezt elhanyagolják, vagy átlépik, súlyos hibát követnek el, hiszen ideológiailag fegyverzik le magukat. Fontos eszközünk A Szabadság újság. Aki a mi újságunkat elolvassa, jó alapismereteket szerezhet a politikánkról, a világ marxista értékeléséről. Aki nem olvassa, nem fizeti elő A Szabadságot, de mondjuk, naponta elolvassa a Népszabadságot, előbb-utóbb a szocialista-liberális ideológia hatása alá kerül. Az utóbbi időszakban jelent meg egy nagyon lényeges eszköz, az internet. Aki ma kíváncsi a Munkáspártra, sok értékes információt kaphat a honlapunkról. Megjelentek egyes vidéki szervezeteink honlapjai is. Jelentős politikai és eszmei értéket jelent a Baloldali Front honlapja. Az ideológiai munka alapvető eszköze az agitáció. Az a munka, amikor járunk házról házra, lakásról lakásra, emberről emberre, és elmondjuk nekik az álláspontunkat. A személyes agitációt semmilyen technikai eszköz sem helyettesítheti. Ez a legnehezebb, de ez a legcélravezetőbb. Az ideológiai harc szinte életre-halálra megy. Vagy a burzsoá ideológia vagy a szocialista ideológia! A tét igen nagy: az emberek agyának megnyerése. Nem véletlen, hogy a mai burzsoázia az emberek manipulálását tekinti a polgári hatalomgyakorlás leghatékonyabb eszközének. Ezért áldoznak is rá. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerülhetett egy háznagyságú Gyurcsány-plakát a tavalyi választásokon! A tőkés propaganda célja, hogy valamire rávegyék a munkást. Ugyanúgy, mint a kereskedelmi reklámban: Vedd meg egyik vagy másik autót! Szavazz egyik vagy másik politikusra, pártra! A náci Németországban a Göbbels vezette propagandaminisztérium a csúcsra fejlesztette a mozifilm eszközét. Soha nem látott mennyiségben készültek filmek, amelyeket akkor igen korszerű vetítő-berendezéseken mutattak be a tömegeknek. Mára a legtömegesebb médiaeszközzé a televízió vált. A mai manipuláció totális, intenzív és komplex. Ez azt jelenti, hogy az élet egyetlen területén sem hagynak bennünket békén, a nap 24 órájában folyik, s nem egy médiumban, hanem minden létező médiában ugyanaz megy.
A tőkés propaganda veszélyes és hatékony méreg. Aki ilyen totális, intenzív és komplex propagandahatásnak van kitéve, az előbb-utóbb elhiszi azt, amit sugallnak neki. Az igazi kérdés az, hogy miként védekezhetünk. Első szabály: mindenekelőtt tudnunk kell, hogy manipulálnak bennünket. Ha ezt tudjuk, akkor tudatosan tudunk védekezni. Második szabály: ismernünk kell a manipulálás intézményeit. Tudnunk kell, hogy nincs pártatlan tévé, újság és rádió. Nincs közszolgálati rádió és kereskedelmi. A munkások befolyásolása szempontjából ők ugyanazt a szerepet töltik be. A médiából majdnem teljesen kizárják a rendszerellenes pártokat, mindenekelőtt a Munkáspártot. A másik oldalon egyensúlyt igyekeznek biztosítani az uralkodó osztály egyes csoportjai között. A közszolgálatinak nevezett rádió vagy televízió nem azt jelenti, hogy az tényleg a közt szolgálja. Azt jelenti, hogy ugyanúgy a polgári ideológiát terjesztik, de a különböző tőkés csoportok megosztoznak rajta. A nem közszolgálati intézményeknél vagy a gazdasági tulajdonos vagy a háttérben lévő politikai erő dominál. A 90-es évek eleje óta azonban átalakult a médiapiac. Az újságok külföldi tulajdonba kerültek, és politikailag is polarizálódtak. Megjelentek a politikai televíziók, s napjainkra kialakultak a politikai médiacsaládok. A konzervatív oldalon a Hír TV, az Inforádió, Lánchíd Rádió, a Magyar Nemzet, Heti Válasz stb., a szocialista-liberális oldalon a Nap TV, az ATV, Klub Rádió, a Népszava, a Népszabadság. Ennek semmi köze a demokráciához, ez magyar tőkésosztály, és az egyes csoportjaikat támogató multinacionális körök egyeduralmát, diktatúráját jelenti a sajtóban. Harmadik szabály: el kell felejteni minden illúziót, és a múltból származó előítéletet! Ilyen illúzió és előítélet, hogy a Népszabadság és a Népszava baloldali újság. Nem az, jobboldali szocialista, de döntően liberális újságok. Negyedik szabály: keresni kell más hírforrásokat! Ha valaki Népszabadságot olvas, olvassa el mellé a Magyar Nemzetet is! Nem lesz a tájékozódása objektív, de legalább kevésbé tudják átverni. Ilyen lehetőség az Internet is. Az Interneten ma még lehet tájékozódni, bár az Internetről is tudni kell: csak az van fent, amit feltesznek. Ugyancsak alternatív forrást jelentenek a külföldi lapok, vagy internetes oldalak. Éljünk velük! Alternatív forrást jelentenek a szakmai és tudományos anyagok. Az orvosi oldalakon például sok minden olyat megtudunk az egészségügyi manipulációkról, ami másutt nem szerepel. Ötödik szabály: gondolkodjunk! Mindig emlékezzünk arra, hogy a tőkés propagandára nem azért költenek milliárdokat, hogy segítsék a mi tájékozódásunkat, netán szórakoztatásunkat. Bennünket akarnak valamire rávenni. A tőkés sajtódiktatúrával szemben a Munkáspárt nem tud versenyezni. A Munkáspárt harcolni tud ellene, felhasználva néhány sajátos lehetőséget, így a saját pártlapot és Internetes oldalt, a helyi média adta kiskapukat. Tisztában kell lennünk vele, hogy a médiában nem azért szerepelünk keveset, mert rossz a politikánk, buták vagyunk. Ellenkezőleg: azért nem enged a tőkés hatalom szerepelni, mert a politikánk jó, és ezért veszélyes rájuk nézve.
A Munkáspárt tagjai közül vannak még néhányan, akik félnek felvenni a kesztyűt a propagandamunka terén a mai ellenfelekkel. Pedig fel tudjuk venni, mert van mai korszerű mondanivalónk. A Munkáspárt ideológiai-propaganda támadásának két fő kérdése van: mit mondjunk, és hol, milyen eszközökkel mondjuk.
A Munkáspárt közös mondanivalója, egységes és egyértelmű politikája a siker alapvető feltétele. Mit üzenünk mi a társadalomnak? Egy: a Munkáspárt a munkások, a dolgozó emberek pártja. 18 éve ugyanazt mondjuk, nem forgattunk köpönyeget, mi mindig a dolgozók, a szegények mellett álltunk. Ez nagyon fontos, és az ellenfeleinkre nézve veszélyes fegyver. Ráadásul ezt mások nem mondhatják el magunkról, csak mi. A vörös zászlónk ennek méltó külső jelképe, de ezt a folyamatosságot fejezi ki a párt vezetése is, a párt nyilatkozatai. Kettő: a Munkáspárt kommunista párt. Nem vagyunk szociáldemokraták, mint aminek az MSZP nevezi magát. Nem vagyunk az MSZP támogatói, mint a 2006-os párt. Három: nemzeti párt vagyunk. Ezt a tételt nem hangsúlyozzuk eléggé, pedig ez összeköt bennünket a társadalom más rétegeivel. Augusztus 20-át többek között ezért is ünnepelnünk kell. Szent István szobránál, az új kenyér előtt elmondhatjuk gondolatainkat a nemzetről, a nemzeti hagyományokról. Ennek keretében kell beszélnünk arról is, hogy ma védjük a magyar nemzeti kis- és középvállalkozókat is, Négy: a Munkáspárt Kádár János, a magyar szocializmus eszmei örököse. Ma egyre többen gondolnak vissza a szocializmusra, és ez igen fontos elem a párt propagandájában. Ugyanakkor ez nem lehet egyetlen mondanivalónk, mert a fiatal nemzedékek számára ez már nem ugyanazt jelenti, mint az idősöknek. Öt: élő, cselekvőképes párt vagyunk. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, mert az emberek nem mítoszokra szavaznak, hanem tényleges és erős pártokra. Mondjuk el, hogy Borsodbótán lassan két évtizede mi adjuk a polgármestert Gulyás János személyében, Két alpolgármesterünk is van Dunaszigeten Belovitz Károly és Baktakék községben Szádváry Gyula személyében. Hat: hangsúlyozzuk, hogy egyre inkább a fiatalok pártja vagyunk. A Központi Bizottság 44 tagjának fele fiatal, 35 évnél fiatalabb. Mutassuk fel a helyi fiataljainkat is. Hét: hangsúlyozzuk ki, hogy a Munkáspárt széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Tagjai vagyunk az Európai Baloldali Pártnak. A párt elnökét legfelsőbb szinten fogadták olyan országokban, mint Kína, Vietnam, Kuba, Szíria, Belarusz. Jó a kapcsolat a szomszédos országokkal. Ezeket a kapcsolatokat a Munkáspárt a nemzeti érdekek előmozdítására, többek között a magyar vállalkozók segítésére használja. Legutóbb például a CBA megjelenését segítettük a belarusz piacon.
Központi és helyi szervezeteink kezében - a pénzhiány ellenére - rengeteg eszköz van, csak ezeket nem használják fel mindenütt. Nézzük a legidőszerűbbeket! Egy: helyi szinten helyi égető kérdésekben helyi munkáspárti állásfoglalásokra van szükség. A véleményünket elmondhatjuk a megyei sajtóban. Persze, a párthelyiségben tartott sajtótájékoztatókra nem mindenütt mennek el, de ha érdekes helyen, figyelemkeltő módon tesszük, bemutatják. A Szabadság szinte minden héten közöl jó és követendő példákat. Kettő: részt kell vennünk a helyi önkormányzatok ülésein, és elmondani a véleményünket. Három: fel kell használni A Szabadságot! Bárhol tudunk Szabadság-bemutatókat szervezni, ahol ismertetni lehet az újságot és minél több előfizetőt találni. Fel lehet olvasni előadói est-szerűen A Szabadság korábbi számainak érdekesebb írásait. Közben lehet hirdetni a párt politikáját. Négy: bárhol lehet könyvbemutatót, író-olvasótalálkozót szervezni a Balszemmel című kötet bemutatására. A párt elnöke szívesen részt vesz az ilyen rendezvényeken, nem kerül sokba, csak dolgozni kell vele, viszont nagy hasznuk lehet. Öt: helyi szervezeteink létrehozhatják saját Internetes oldalukat. Nagyon fontos azonban, hogy ezek ne merüljenek ki a központi mondanivaló ismételgetéséből, hanem legyen rajtuk minél több helyi anyag. Ehhez nem csak Internetes csapatra van szükség, hanem aktív munkára a pártszervezet részéről is. Hasonló a szerepe a helyi újságjainknak is. Nagyon fontos, hogy ne pártunk gyenge oldalait mutassuk. Azokat sem kell szégyellni, de nem azt kell bemutatni. A fiataljainkat, a KB-képviselőinket kell előtérbe hozni, őket kell szerepeltetni, hiszen a következő választás tőlük függ. Ne ragaszkodjunk a párthelyiségekhez, menjünk az utcára, látványos helyekre, az emberek közé! Ha győzni akarunk, aktívnak, kezdeményezőnek, folyamatosan támadónak kell lennünk a propagandamunkában.
