Diplomácia amerikai módra
Háromezer munkatársa volt a Német Birodalom magyarországi nagykövetségének a háború alatt - mondta el sokszor nagyszerű gimnáziumi történelemtanárom, Kottay Feri bácsi, annak ecsetelésére, hogy a németek miként is irányították a függetlennek mondott Horthy-Magyarországot. A birodalmak - úgy látszik - egyformák. Az amerikai külügyminisztérium a múlt héten jelentette be, hogy a bagdadi amerikai nagykövetség létszámát csökkentik. Hát ugye, válság van, takarékosodni kell. És most, kapaszkodj meg! A nagykövetségen 2 ezer diplomata és 14 ezer technikai és biztonsági munkatárs dolgozik, az eltartásuk évi 6 milliárd dollárba kerül. Törökország, amely Irak legjelentősebb kereskedelmi partnere, mindössze 55 embert alkalmaz a nagykövetségén, akik közül tíznél kevesebb a diplomata.
Hogy hányan dolgoznak a budapesti amerikai nagykövetségen, nem kötik az orrunkra. Mindenesetre a nagykövetség állományában van a Külföldi Mezőgazdasági Szolgálat (FAS), az US Kereskedelmi Szolgálata, a konzulátus, a Katonai Attaséi Hivatal, a Humánerőforrás Hivatal, a Védelmi Együttműködési Hivatal, a Politikai és Gazdasági Részleg, a Közkapcsolatok Részlege, a Regionális Angolnyelvi Oktatási Hivatal, a Közép-Európai Környezet védelmi, Tudományos, Technológiai és Egészségügyi Hivatal, az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, a Nemzetközi Rendészeti Akadémia, és akkor még nem beszéltünk a nyilvános listákon nem szereplő intézményekről, mint az FBI, a CIA, a speciális katonai és egyéb szervek. S, mindez a függetlennek mondott Magyarországon, amely - az amerikai nagykövet szavai szerint - osztozik az USA-val a „transzatlanti értékekben".
Rossz helyen vannak a disznók
Kisfiam, ne haragudj, nem olyan a fasírt, mint amilyen lenni szokott. A hús már nem a régi - szabadkozik édesanyám, pedig nem ő tehet róla. A magyar üzletek tele vannak húsokkal, amelyek valahol a világban valamikor bizonyára frissek voltak, de mire mi fasírtnak valónak megvesszük, csak halvány rózsaszínű, véres vizet engedő valamit kapunk. A hús a magyar emberek többségének a disznóhússal egyenlő. Nos, valaha volt belőle elég. Az 1980-as években jó 10 millió sertést tartottak országszerte. A feledékenyek kedvéért mondom: akkor szocializmus volt. Voltak állami gazdaságok, szövetkezetek, volt háztáji, ja, és volt sertés, meg hús is. Mára ebből alig 3 millió maradt. Pusztított a rendszerváltás, elvitte a sertések majdnem felét. Pusztított az EU-csatlakozás, amikor egy év alatt újabb egymillióval csökkent az állomány. Pusztítottak a kormányok 2004 után is, véget vetve még egy milliónak. Ennyire kevés sertés 60 éve, a második világháború pusztítása után volt. Miért? A szakemberek sorolják az okokat. Drága a takarmány, alacsony a felvásárlási ár. 400 forintos kilónkénti önköltség mellett 300 forintot adnak a felvásárlók. A kereskedelem meg ezer fölött adja el nekünk. Igaz! Sőt, igaz az is, hogy a külföldi hús éppen ezért olcsóbb, így a magyar üzletekben árult disznóhús 30 százaléka külföldről jön, évi félmillió disznó. A német tökések áldják a nevünket, hiszen ezekben a válságos időkben is csak úgy dőlnek Magyarországra a német húskészítmények.
Igaz az is, hogy az EU szabályozása nem kis mértékben felelős. A hús ára lényegében a gabonához van kötve. A gabona a nyugati termelőnek a nagy támogatás miatt olcsó, a magyarnak a kis támogatás miatt drága. Az EU-ban a német, a francia meg a többi paraszt a saját földjén termeli meg a takarmányt, amit aztán feletet az állataival. Nálunk a rendszerváltáskor a kettőt elválasztották. Akinek van disznaja, annak nincs földje. Akinek van földje, az meg nem kínlódik a disznókkal. Nemzeti eszközökkel beavatkozni nem lehet, mert azt tiltja az EU. Így jár jól a német, a francia, a spanyol termelő, és így jár rosszul a magyar.
A szakmai okokat sorolhatnánk órákig, van belőlük bőséggel. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Magyarországon húsz éve tőkés rendszer van. Nem az számit, hogy mi jó nekünk, magyaroknak. Az számít, hogy miként lesz több haszna a tőkésnek. A falusi házakban ezért üresek az ólak. Ilyen árak mellett nem éri meg már disznót tartani. Az EU még azt is megmondja, hogy merre nézzen a malac, amikor levágják. Ráadásul munkánk sincs, a pénzünk is kevés. Megvesszük hát az olcsóbb húst, a külföldit, a rosszat, a gyenge minőségűt. Akaratlanul is tönkre tesszük önmagunkat, károsítjuk gyermekeink egészségét.
Van itt disznó elég, mondta nekem egy öreg paraszt bácsi. A baj az, hogy rossz helyen vannak, nem az ólakban, hanem a parlamentben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése