Thürmer: Gyurcsányéknak nincs közük a baloldalisághoz, és sokak szerint kár volt belépni az unióba

Magyar Hírlap, 2012. február 23.
5 perces interjú: Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

Az MSZP és a DK nem hajlandó olyan fórumon részt venni, ahol a Munkáspárt jelen van, ami az utóbbi formáció szerint világossá teszi, hogy a szocialisták és Gyurcsányék az országban nem akarnak szemléletváltást.

A Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát kérdeztük. 
– Kerekasztal alapítására szánták el magukat baloldali pártok, amelytől végül az MSZP és Gyurcsány Ferenc DK-ja is elhatárolódott a Munkáspárt miatt. Valójában ki kezdeményezte a kerekasztalt?
– A gondolat szülőatyja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP). Első körben az MSZDP mellettünk a Munkáspárt 2006-ot és a Zöld Baloldalt hívta meg a tervezett tanácskozásra, de aztán felmerült, hogy minden politikai szervezet, amely baloldalinak tartja magát, részt vehetne a kerekasztalon. A múlt heti tanácskozáson aztán megjelent az MSZP képviselője is, amit úgymond meglepetésnek szántak a szervezők.
– Hogyan reagált volna a Munkáspárt elnökeként, ha a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció (DK) valamely politikusa is részt vesz a megbeszélésen?
– Valószínűleg ez lett volna az a pont, amikor felállunk. Azért hagytuk volna ott a kerekasztalt, mert Gyurcsány Ferencékkel az már nem baloldali lett volna.
– Ehhez képest a DK és az MSZP határolódott el a Munkáspárttal való együttműködéstől.
– Lelkük rajta. Nekünk, valódi baloldali pártoknak járnunk kell a magunk útját, és figyelni az emberek mindennapi, valóságos problémáira.
– A szocialisták és Gyurcsányék is leginkább azzal érvelnek, hogy az úgymond szélsőséges Munkáspárt megkérdőjelezi Magyarország euroatlanti integrációját. Ez utóbbi állítás egyébként igaz?
– Ma Magyarországon nagyon sokan mondják, hiába léptünk be az Európai Unióba. Ezért egy számvetést szeretnénk látni, hogy mi szól az unióban maradásunk mellett és ellen, aztán erről véleményt mondhatnának az emberek. A NATO-tagságról pedig úgy gondoljuk, az egyértelműen rossz a számunkra.
– Keddi közleményükben azt írják, ugyan nem védik a jelenlegi kormányt, de biztosak benne, hogy csupán egy új kabinettől nem lesz jobb a dolgozó embernek. Az adórendszerben viszont fordulatot sürgetnek, hogy – mint fogalmaznak – több jusson munkahelyteremtésre, közösségi közlekedésre, egészségügyre, oktatásra, a dolgozók életkörülményeinek javítására.
– Egyszeri vagyonadót mindenképpen kivetnénk, utána pedig progresszív jövedelemadót vezetnénk be. A gazdag embereké mellett a multik adóját szintén jelentősen növelnénk. Minderről, ahogyan más kérdésekről is, bárkivel hajlandók vagyunk tárgyalni, aki akar a dolgozókért tenni, de aki a bőrükre játszik, azzal minden együttműködést elutasítunk. Úgy is fogalmazhatunk, a magyar dolgozók érdekei nem eladók.

Zsebők Csaba

Barabás György: A baloldali kerekasztalnál ott lenne a helye a munkáspártoknak is

Klubrádió, Beszéljük meg! Bolgár György műsora, 2012. február 21., kedd, 16:55–17:05

***

Barabás György: Halló, jó napot kívánok, Bolgár úr, Barabás György vagyok.

Bolgár György: Jó napot kívánok.

Barabás György: Örülök, hogy ma már végre sikerült adásba kerülnöm, mert tegnap sajnos nem jött be. Én a Thürmer-féle Munkáspárthoz szeretnék hozzászólni.

Bolgár György: Igen.

Barabás György: Azt kérdezném öntől, hogy nem érzi úgy, hogy kicsikét túlzás, amit ön a Munkáspárttal kapcsolatosan állít?

Bolgár György: Mit állítok?

Barabás György: Hát azt, hogy szélsőséges, meg azt, hogy nincsen támogatottsága…

Bolgár György: Hát nézze, a támogatottságot könnyen lehet igazolni: nincs. Praktikusan nincs. Hogy szélsőséges, azon nyilván lehet vitatkozni. Szerintem aki azt mondja, hogy ezt a mostani rendszert meg akarja – nem változtatni, hanem lényegében ki akarja cserélni egy állami típusú szocializmusra – az legalábbis…

Barabás György: Nézze, a Munkáspárt húsz éve ugyanazt mondja. El kell olvasni a programját. Teljesen demokratikus. A társadalom többségének az érdekeiért kíván fellépni.

Bolgár György: Jó. Ez eddig nem demokratikus. Mindenki azt mondja, hogy a társadalom többségének érdekeit akarom képviselni. A kérdés az, hogy hogyan? Milyen rendszerben? Milyen rendszerben?

Barabás György: Jó. Jelenleg teljesen demokratikus körülmények között, parlamenti választás útján.

Bolgár György: Na de az rendben van – jelenleg a Jobbik is így csinálja.

Barabás György: Igen, de egyébként önöknek is ebben nagy felelőssége van, tehát a médiának. Ezt úgy értem, hogy nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez. Na most, hogyha nem jut megfelelő szereplési lehetőséghez, nem tudja elmondani a véleményét, programját. Így az emberek nem ismerik meg.

Bolgár György: De ezek szerint ön jól ismeri, talán ennek a pártnak tagja is, mintha azt venném ki, nem?

Barabás György: Nem. Nem vagyok tagja, szimpatizánsa vagyok, illetve voltam tagja.

Bolgár György: Na jó. Akkor elmondhatja nekünk, hogy mi az, amit ez a párt képvisel, mitől demokratikus ez, és miért kellene, hogy minél többször megszólaljanak. Én hallgatom.

Barabás György: Hát nézze. A kapitalizmus ellen való fellépés, az önmagában nem bűn.

Bolgár György: Nem. Ez önmagában nem bűn. Csak a dolgok összefüggnek.

Barabás György: És én azt gondolom, hogy ha már szélsőjobb vagy szélsőbal között kell választani – egyébként nem szélsőbalos –, de ha már a kettő közül, akkor már inkább a szélsőbal. Egyébként figyelmébe ajánlom a Szabadság újságot is.

Bolgár György: Igen, de szeretnék nem választani. Igen. Szeretnék nem választani, de azért annyiban hajlamos vagyok ennyiben legalább elvileg igazat adni, hogy amikor szélsőjobbról rasszista, származási, születési alapról osztályoznak ki embereket, az kicsikét rosszabbul és kíméletlenebbül hangzik, mint hogyha valaki azt mondja, hogy én a kapitalista rendszert akarom kicserélni egy másikra, mert a magántulajdonban nem hiszek.

Barabás György: Azonkívül mostanság szokás a kommunizmust összemosni a fasizmussal.

Bolgár György: Már micsodát, a kommunizmust? Azt szokás, igen.

Barabás György: A kommunizmust és a fasizmust szokás összemosni. Holott deklaráltan kommunizmus egyetlen országban sem volt. Kubában sincs. Jelenleg ennek építése folyik, ezen az úton haladnak.

Bolgár György: Ez igaz. De ez a kommunista cél mégiscsak benne van, és ráadásul ezt a kommunista célt úgy akarják elérni, hogy a demokráciát kizárják. Egy párt uralma, és ők mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, hogy kell elérni ezt a kommunista utat. Ebből következően diktatúra van Kubában is, és az volt a ’17-es forradalom után a Szovjetunióban is, és később számos szocialista országban is. Ez a probléma, ezen az alapon lehet összemosni a fasizmussal és nácizmussal. Sok szempontból persze alaptalanul, mert a kettő nem ugyanaz. Attól…

Barabás György: A másik, hogy nemzetközileg el van ítélve a fasizmus, ugye. Tehát a fasizmus nemzetközileg elítélt…

Bolgár György: Igen. Hát azért elítélik a kommunista diktatúrákat is, nem is alaptalanul, hiszen ezek egyike-másika nagyon súlyosan, hatalmas tömegeket gyilkolt meg. Tehát egy gyilkos diktatúra volt, voltak egészen kirívó…

Barabás György: Hát, azért a Kádár-rendszert nem venném annak, jó?…

Bolgár György: A Kádár-rendszerben is ’56 után sajnos voltak törvénytelen…

Barabás György: Hát megtorlások voltak, de azért vegyük már figyelembe azt is, hogy az elmúlt húsz évben hányan fagytak meg az utcán…hányan haltak éhen… gyakorlatilag a mai politikai rendszernek az urai… azok is tömeggyilkosságot követtek el. Ilyen értelemben.

Bolgár György: De hát ilyen értelemben…

Barabás György: Ha ezt nézem… csak ez enyhébb formája, úgymond.

Bolgár György: Igen. Mondjuk ez gondatlanságból elkövetett dolog. Ez az egyik, a másik… de az, hogy a diktatúrákban hány vétlen és nem számontartott egyéb áldozat volt, nem csak az, akiket a bíróság végeztetett ki… azt pedig nem tartották számon. Hogyha akkoriban is megfagytak emberek – márpedig nyilvánvalóan megfagytak –, arról nem írt az újság, nem beszélt a rádió, mert akkor erről nem lehetett… Úgyhogy biztos voltak akkor is, és akkor sem volt Magyarország egy olyan ország, ahol nem volt szegénység. Más kérdés, hogy kisebbek voltak a különbségek.

Barabás György: Igen. Tehát az életszínvonalat meg lehet nézni összehasonlításban az akkorival, a mostanival.

Bolgár György: Meg lehet nézni sok minden szempontból. Nem könnyű egyébként az összehasonlítás. Az biztos, hogy a társadalmi különbségek nagyon erőteljesen megnőttek. És erre lehet mondani… még hajlamos vagyok igazat is adni önnek: ez nem igazságos. Jobb volna egy igazságosabb, nagyobb egyenlőségen alapuló kapitalizmus. Csak az a baj, hogy a magántulajdonra épülő kapitalista rendszerben – ebbe bele van építve az, hogy nagyok a különbségek. Mert ha valakinek van képessége, tudása, szerencséje, tehetsége, szorgalma, akkor lehet, hogy irdatlan pénzeket fog keresni, és nagyon nehéz olyan rendszert teremteni, hogy ezt a sok pénzt elvegyék tőle, és odaadják annak, aki esetleg nem szorgalmas, nem is tehetséges, nem is jól dolgozik, viszont nagyon keveset keres. Ez se volna igazságos, de a különbségeket kéne valóban csökkenteni.

Barabás György: Jó. Hát akkor ebben megegyezhetünk. És én bízom a demokratikus választásokban.

Bolgár György: Hát abban én is. És abban is persze – és ez már mondjuk egy jó pont volna akár a Kommunista Munkáspártnak is –, hogy ha nyerne – ennek a valószínűsége jelenleg nulla – egy ilyen választáson, nem jelentené a demokrácia, a többpártrendszer felszámolását. Nem akarná egypártrendszer útján megváltoztatni az általa nem szeretett kapitalista társadalom…

Barabás György: Ön ilyet olvasott?

Bolgár György: Nem, csak a történelemben láttam ilyet.

Barabás György: Ja, a történelemben. Mert nem mindegyik követi ám azt, ami a Rákosi-rendszerben volt. Tehát nem tudnám azonosítani avval, az akkor elkövetett hibákkal a mostani pártot.

Bolgár György: Nézze. Még a sokak által mostanában nagyon dicsért kínai rendszer is, ahol a kommunista párt vezeti az országot, az sem viseli el a többpártrendszert. A kapitalizmust már többé-kevésbé beengedte, de az egypártrendszer nincs fellazítva. Nincsenek versengő pártok. Nincsenek versengő nézetek. És ez biztos, hogy nem jó, nem igazságos, nem emberi – ez egy elnyomó rendszer, tele nagyon sok rossz vonással. Annak ellenére, hogy Kína egy sikeres országgá vált.

Barabás György: Úgyhogy én úgy gondolom azért, hogy a Bakában ott van a helye a munkáspártoknak is. Ez az én véleményem…

Bolgár György: Hát ön úgy gondolja, de az MSZP meg nem így gondolja a kezdeti bizonytalankodás után.

Barabás György: Jó, hát az MSZP… jó, hát egyébként... jó. Köszönöm szépen akkor.

Bolgár György: Én is köszönöm. Viszonthallásra.

Barabás György: Viszonthallásra.

Balogh úr! Ha egy valódi baloldali pártot keres, szívesen látjuk a Munkáspártban

Dr. Balogh András Úrnak, a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettesének, Budapest
 
Tisztelt Elnökhelyettes Úr!
 
A Munkáspárt és a magam nevében őszinte együttérzésemet fejezem ki Önnek. Ön ellen tisztességtelen lejárató kampány folyik az elmúlt napokban, amelynek elindítója éppen az Ön pártja, a Magyar Szocialista Párt.
Ön az MSZP vezetésének megbízásából részt vett a Baloldali Kerekasztal legutóbbi tanácskozásán. Láthatta, hogy a jelen lévő pártok rengeteg mindenben nem értenek egyet, de baloldalinak érzik magukat, és készek elindulni az együttműködés nehéz útján. Ön azt nyilatkozta, hogy jelentést tesz az MSZP vezetésének, de elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZP valamilyen formában részt vegyen e munkában.
Önt ezt követően saját pártja meglehetősen otromba módon dezavuálta. Ön, mint nagytapasztalatú diplomata tudja, hogy, ha egy kormány dezavuálja saját nagykövetét, a nagykövetnek nem sok tisztességes választási lehetősége marad.
A Munkáspárt úgy ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy semmilyen előfeltételt nem támasztott. Az MSZP sajnálatos módon zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Az MSZP ezzel a saját politikájának igyekszik alárendelni azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni.
Őszinte együttérzésem, Elnökhelyettes Úr! Arra az esetre, ha egyszer egy valóban baloldali pártot keres, megadok egy címet: 1082. Budapest, Baross utca 61. A párt neve: Munkáspárt.
Budapest, 2012. február 23.
Tisztelettel: Thürmer Gyula

Az MSZP - szokás szerint - zsarol: csak Thürmer nélkül hajlandó (kerek)asztalhoz ülni

Tisztelt Barátaink!

A Munkáspárt nevében szeretném ismételten kifejezni köszönetünket az MSZDP vezetésének, hogy kezdeményezte a Baloldali Kerekasztal összehívását. Ugyancsak köszönjük, hogy a találkozók szervezőjeként, az emlékeztetők vezetőjeként, a partnerek véleményeinek továbbítójaként elősegítette olyan érintkezés kialakítását, amelyre régen nem volt példa.

1. A Munkáspárt úgy értékeli, hogy az eddigi két találkozó értékes tapasztalatokat adott. A magunk részéről készek vagyunk tovább keresni az együttműködés lehetőségeit.
Helyesnek bizonyult, hogy igyekeztünk elválasztani azokat a kérdéseket, amelyekben lehetséges közös nevezőre jutni, azoktól, amelyekben a pártok sem ma, sem holnap nem fognak egyetérteni.
Jelentős mértékben az MSZDP diplomáciai érzékének köszönhető az is, hogy a kapitalizmus általános elutasítása és a kormányváltás két eltérő koncepciója az első két találkozón megfért egymással.
2. Az első két találkozón azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a viszonylag gyors ütemű munka mellett nagyon gyorsan eljutunk azokhoz a kérdésekhez, amely az elmúlt két évtizedben mindig megoldhatatlanok voltak.
Ilyen kérdés az, hogy mit tekintünk baloldaliságnak. A Munkáspárt a Baloldali Kerekasztal esetében kész minden fél önértékelését tudomásul venni. Vagyis, ha valaki baloldalinak tekinti magát, jöjjön!
Ugyanakkor mi baloldalinak olyan erőket nevezünk, amelyek érdemben tesznek a dolgozók érdekeiért, a tőkésekkel szemben.
Ez a kérdést eddig megkerültük, de az MSZP megjelenésével, teljes nagyságában elénk került. Nem mi tettük fel a kérdést, hanem az MSZP. Az MSZP ugyanis olyan témákat kér számon, amelyek megítélésünk szerint nem tartoznak a baloldaliság fogalmához. Az EU és a NATO, az „euroatlanti értékek” elfogadása, amelyet az MSZP a Munkáspárttól kér számon, nem baloldali érték. Az „új Negyedik Köztársaság” felépítése sem általános baloldali érték, hanem egyes pártok politikai törekvése.
A másik ilyen nagyon komoly kérdés az MSZP-hez való viszony. Az elmúlt 20 esztendőben az MSZP azokat tekintette baloldalinak, akik az MSZP politikáját hajlandóak voltak elfogadni, sőt, támogatni az MSZP-SZDSZ-kormányokat.  Egy koalíciós kormány politikájának támogatása messze túlmutat a baloldaliság követelményein.
A Munkáspárt soha nem volt hajlandó elfogadni ezt az elvet. Az MSZP-t a magyar tőkésosztály egyik pártjának tekintette, és nem támogatta az MSZP-SZDSZ-kormányokat.
Ugyanakkor tény, hogy más szervezetek elfogadták és támogatták az MSZP-t és szövetségeseit.
A Munkáspárt –felismerve a Baloldali Kerekasztal fontosságát - minden fenntartását félretéve hajlandó volt tudomásul venni az MSZP jelenlétét a Baloldali Kerekasztalon. Az MSZP volt az, amely részvételét olyan feltételek elfogadásához köti, amelyek nyilvánvalóan elfogadhatatlanok a Munkáspárt és sok más potenciális részvevő számára.
Az MSZP sajnálatos módon ismételten zsarolja a baloldali pártokat, kijelentve, hogy csak olyan fórumokon vesz részt, ahol nincs jelen a Munkáspárt. Az MSZP ezzel a saját politikájának rendeli alá azokat a szervezeteket, amelyek ezt hajlandóak elfogadni.
A harmadik nagy kérdés, hogy létezhet-e az MSZP-től független baloldali együttműködés. A Munkáspárt meggyőződése az, hogy igen, létezhet. Ma egyre többen vannak Magyarországon olyanok, akiknek kárt és bajt okoz a kapitalizmus, és csalódtak minden parlamenti pártban, legyen az konzervatív, szocialista vagy liberális. Ezek az emberek változást akarnak. Sokan válnak a jobboldali radikalizmus követőivé, de messze nem mindenki. Az is tapasztalható, hogy sokan kezdik felismerni a jobboldali radikalizmus álságos arculatát.
A baloldali együttműködésnek nem arra kell épülnie, hogy egyik vagy másik pártot támogassa. A baloldali együttműködésnek szellemi, politikai és szervezeteket kell adni mindazon erők közös fellépéséhez, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a tőke, a pénz uralma ellen vannak.
A negyedik kérdés a Baloldali Kerekasztalon részvevő pártok egymás közötti viszonya. A kerekasztal-tárgyalások elindulása óta a Munkáspárt tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nyilvánosan nem minősíti más részvevők múltját, jelenét. Sajnálatos módon volt párt, amely ezt nem tartotta be. Ugyanez a párt az MSZP-t vette védőszárnya alá a Munkáspárttal szemben. A Munkáspárt továbbra is fenntartja az MSZP-vel szembeni politikáját, annál is inkább, mivel az MSZP egy pillanatig sem volt a Baloldali Kerekasztal részvevője. A Munkáspárt visszautasítja ez ellene irányuló támadásokat, de egyelőre a baloldali együttműködés gyermekbetegségének tekinti ezeket.
Kedves Barátaink!
Világosan szeretnénk kijelenteni: a Munkáspárt támogatta az MSZDP javaslatát a baloldali kerekasztal megteremtésére.  A Munkáspárt minden előfeltétel nélkül, bárkivel kész erről tárgyalni a jövőben is. Ugyanakkor nem tárgyalunk senkivel, akik az embereket akarják félrevezetni és becsapni.
Javasoljuk az alábbiakat:
Folytassuk a baloldali együttműködés kialakítására irányuló erőfeszítéseket.
Kérjük fel az MSZDP-t, hogy a soron következő tanácskozás dokumentum tervezetét készítse el, és egyeztesse a pártokkal. A dokumentum olyan kérdéseket tartalmazzon, amelyekben egyetértés van.
Fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy inkább lassan haladjunk előre, de alaposabban végiggondolva egy-egy lépésünket.

Budapest, 2012. február 21.
Üdvözlettel

Munkáspárt Elnöksége

Vadaiék anyapártjukkal együtt saját maguk alatt fűrészelik el azt a fát, amelyen most még ülhetnek - a Fidesz legnagyobb örömére

2012. február 23-án reggel Vadai Ágnes (Demokratikus Koalíció, korábban Magyar Szocialista Párt) és Thürmer Gyula televíziós vitájára került volna sor a baloldali összefogás szükségességéről az MTV 1 csatornáján.

Vadai azonban lemondta a közös szereplést. Tette ezt az után, hogy a Munkáspárttal, de még inkább a szavazóival nagyon is szeretett volna korábban kapcsolatba kerülni.

A mellékelt dokumentum a SISTAK nevű szocialista tájékoztató lapjukból származik. Ennek következménye, hogy a Munkáspárt 2002-ben, a Szocialista Párt 2010-ben kimaradt a karcagi önkormányzatból, és az MSZP csaknem megszűnt Karcagon. Vadai, mint ismert, onnan is kilépett.

Így néz ki gyakorlatban az MSZP-s összefogás a nemcsak szavakban, hanem tettekben is baloldali pártokkal. Olyan az MSZP, mint a fatolvaj, amelyik Stihl fűrésszel vágja a fát a fatörzs mellett – amin egyébként ül. Mindenkinek meg kell értenie,hogy csak a Munkáspárt (és nem az MSZP, pláne nem a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció) képviseli azokat, akiknek a fizetése és jövedelme 250 ezer forint alatt van. Az MSZP a kommunista jelszóval ("MUNKÁT, KENYERET!") csak azt leplezi, hogy a nagytőke érdekeit képviseli. Az elmúlt nyolc évben sikeresen döntötték nyomorba a magyar népet.

***

Az alábbi dokumentumok 2002-ből származnak. A lényeg: az MSZP az önkormányzati választáson igyekezett lebeszélni a Munkáspárt szavazóit arról, hogy saját jelöltjükre (Bokor Józsefre) szavazzanak. Tette ezt annak ellenére, hogy tavasszal, a parlamenti választáson  Bokor József, aki Vadai Ágnes mögött a harmadik helyen végzett az első fordulóban, egyszer már visszalépett a javára. A szocialisták elvárták volna, hogy ősszel is tegye meg azért, hogy csak a szocialista polgármesterjelöltre, Szabó Tiborra lehessen szavazni. Bokor József ezt nem tette meg. Szabó azonban ezzel együtt is csak egyharmadnyi szavazatot kapott.

Így néz ki tehát a MSZP baloldalisága: a Munkáspárt ne induljon sehol ellenük, majd ők a hatalomban képviselik a kommunisták érdekeit is. 1994 és 1998, valamint 2002 és 2010 között már láthattuk, milyen eredménnyel. Ebből többé nem kérünk. Sem Vadaiból, sem a pártjaiból.

Majd ha esetleg képesek lesznek

1. valóban baloldali értékeket felmutatni,

2. ha képesek lesznek elfogadni, hogy egy baloldali kerekasztalnál Thürmer Gyula Munkáspártja is jelen van, mi több, egyenrangú partner és tárgyalófél,

3. illetve ha bármikor a hatalomban (amitől persze most az MSZP és a Demokratikus Koalíció is erősen távol van) képesek olyan politikát folytatni, amely a szegényebb rétegek tetszésével, neadjisten politikai elvárásaival és esetleg szavazói rokonszenvével is találkozik - no, akkor lehet, hogy nem lesz szükség kommunista mozgalomra.

Addig viszont mindig szükség lesz.