Rendkívül érdekfeszítő hetet zárunk a gazdaságban: elkezdődött a magukat függetlennek hitt oligarchák csuklóztatása.
A
hét elején a köztársasági elnök elegánsan jóváhagyta a
takarékszövetkezetek államosítását lehetővé tevő törvényt. Áder – a
minta-elnök – eljárása pontosan olyan volt, mint amikor az étteremben a
vendég azért küldi vissza a konyhába az ételét, mert az hideg – miközben
az igazi ok, hogy a hús már büdös, romlott volt.
A
pofon érzékenyen érintette Orbán egyik nagy támogatóját, Demján
Sándort. Azt a Demjánt – aki nem mellesleg a Gránit Bank egyik fő
tulajdonosa –, aki már korábban szemet vethetett a
takarékszövetkezetekre. Bankjának ugyanis nincs fiókhálózata, amit
létrehozni bizony költséges és hosszadalmas dolog lenne. Demján tehát
valahogy benavigálta magát a takarékszövetkezetek érdekvédelmi
szervezetének elnöki székébe (ugyan mi egyéb köze lehetett Demjánnak, az
építési vállalkozónak ehhez a fontos poszthoz?). Mondhatjuk úgy is: ez a
hátsó bejárat tipikus esete. Most azt kellett érzékelnie, hogy valaki –
napok alatt! – kiénekli a sajtot a szájából…
Demján
a második taslit akkor kapta, amikor az állam belengette: nagy
összeggel be akar szállni a Gránit Bank tulajdonosai közé. Ez alapvetően
nem jönne rosszul a Banknak, hiszen a tőkeinjekció javítja a működés
pozícióit – erre pedig a Gránit igencsak rászorul – éppen csak Demjánnak
nincs szüksége egy másik nagy tulajdonosra. Az állam pedig akkora
összeggel szándékozik belépni, ami Demján tulajdonosi prioritását éppen
megszünteti. Ráadásul láthatóan úgy, hogy erről meg sem kérdezték
Demjánt. Szóval nemcsak a takarékszövetkezeti álom illant el, de úgy
tűnik, még a Trigránit Bankban is kisebbségbe kerülne.
Oda a hatalom: manapság nem lehet megélni a pláza-stop miatt egyébként sem épülő plázákból.
Másik
nemzeti nagyságunk: Csányi Sándor, az OTP atyaúristene. Ő is két nagy
pofont kapott – de ő nem levelezni kezdett Orbánnal, hanem azonnal
kimentette a pénzét a bankból. Nagyrészt. Mert tudja, hogy a tett halála
az okoskodás…
Csányi
lépésének egyik oka a konkrétan beígért füles: az állam valahogy
ráveszi majd a bankokat, hogy azok jóváírják a devizahiteleseket ért
károkat – ez az OTP-nek száz milliárdos nagyságrendű veszteséget
okozhat. A másik hír összefügg a takarékszövetkezetekkel: az állam
láthatóan létre szeretne hozni egy nagy állami bankot, amelynek a
fiókhálózatát az önállóságukban felszámolt takarékszövetkezetek adnák –
és amely hálózat nagyjából két és félszerese lenne az OTP
fiókhálózatának. Más szavakkal: Csányinak tétlenül kell néznie a
konkurencia térnyerését. Ez pedig a birtokolt részvények értékét
veszélyezteti.
Mindkét
nemzeti oligarchának nevezett úrnak világosan látnia kell, hogy semmit
sem ér a szotyolázás a Videoton VIP páholyában – ha a Vezér (vagy a
mögötte állók köre) valamit akar, az úgy lesz. Ők fogják megmondani,
merre hány óra.
A
két úron kívül más is „vette a lapot” és a persze kasszát. A világ
pornóiparának magyar reprezentánsa, Gattyán György a napokban kifizetett
magának közel 14 milliárd forint osztalékot – és vélhetően nem ezer
forintosokban tartja otthon a cihában, hanem azt átváltotta egy
biztosabb devizára és az országon kívül helyezte el. Mint ahogy ez
igencsak elképzelhető Csányi 7 milliárdjáról – hacsak nem valamelyik
takarékszövetkezetben helyezte el lekötött betétként vagy vásárolt érte
magyar állampapírokat.
A kérdés az: ki állhat a dolgok mögött?
Orbánról
– személy szerint – a történtek kieszelése és végrehajtása nemigen
képzelhető el, erre ő intellektuálisan alkalmatlan. Kövér is csak
gyűlölködni tud – gondolkodni annál kevésbé –, gazdasági szakembernek és
jogásznak mindketten egyaránt jelentéktelenek. Áder sem egy ász,
legfeljebb Pali bácsi újra faragott cerkája – némileg több ésszel, de
nagyjából ugyanakkora erkölcsi tartással.
A
szálakat alighanem a negyedik szobatárs rángatja, akinek már útjában
vannak a társ-oligarchák. Akinél a kassza kulcsa van, és aki ugyanolyan
rejtélyes alak, mint az MSZP pénztárosa, Puch szaktárs volt. Simicskára
gondolok. Ha sikerülne a Fidesznek rátennie a kezét a bankrendszerre is,
akkor valóban csak egy forradalom zavarhatná el őket az ország éléről.
Ebben az esetben is szaladni kellene a pénzünk után, mert a barátaihoz
hasonlóan, Simicska sem tartja a pénzét az OTP-ben vagy a Gránit
Bankban.
