2011. október 18., kedd

Thürmer Szolnokon és Tiszaburán: egyre többen figyelnek ránk

Hiába emelik meg a minimálbért, jövőre több adót kell majd fizetni a 93 ezer forintos minimálbérből, mint amit fizetünk jelenleg, miután megvonják a kedvezményeket: ez annyit jelent, hogy a levonások után valamivel kevesebb pénzt vihetnek haza az emberek, mint most - emelte ki az egykulcsos személyi jövedelemadó negatívumait Thürmer Gyula Szolnokon tartott sajtótájékoztatóján. Mivel a magyar lakosság jelentős része minimálbért kap, vesztese lesz ennek az úgymond minimálbér-emelkedésnek, és nem nyertese - hangsúlyozta. A Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke Jász-Nagykun-Szolnok megyei látogatásán szakszervezeti vezetőkkel tárgyalt, járt a szolnoki nagypiacon, majd délután Tiszaburán adta át a helyi családorvosnak mint új párttagnak a párttagsági igazolványt.
Október 14-én, pénteken reggel a szolnoki piacon kezdte megyei körútját Thürmer Gyula, az MKMP elnöke, akit elkísért Kovács István elnökségi tag és Urbán Istvánné, a Magyar Baloldali Nőszövetség elnöke. A látvány nagyon lehangoló volt a munkáspárti csapat, de az árusok szempontjából is: bár a standok roskadoztak az élelmiszerektől, egyszerűen nem volt rájuk vevő. Pontosabban vevő még csak lett volna, de vásárlás gyakorlatilag nem volt. Ha Thürmerék nem vesznek némi zöldséget és egyebet, a tényleges vásárlások száma ottjártukkor legfeljebb a tízes számot érte volna el.
Délben a volt szakszervezeti székház előtt tartott sajtótájékoztatón Thürmer Gyula közölte: a Munkáspárt együttműködésre törekszik mindenkivel, aki hasonlóan gondolkodik. Ezért jöttek el délelőtt a szakszervezetekhez, és váltottak velük szót a Munkáspárt készülő programjáról.
Az elnök utalt arra, hogy az elmúlt egy évben sok minden történt a magyar gazdasági-politikai rendszer megszilárdítására, de a gyúlékony, a robbanékony anyagok megmaradtak, sőt, szaporodtak. Az ígéretek ellenére a munkahelyek száma nem nőtt Magyarországon, sőt, a munkanélküliség erősödött. Az emberek összességében nem élnek jobban, hanem éppen ellenkezőleg.
A jövő évi költségvetésből az látható, hogy a kormány a szükséges pénzeket az egészségügytől, az oktatástól, a szociális szférától vonja el. Egyre több minden kerül magánkézbe, és egyre több mindenért kell az embereknek fizetni. Mindez együttvéve csak növeli a társadalmi feszültségeket az országban, és egy európai összeomlás esetén, aminek a lehetőségét nemcsak a Munkáspárt nem zárja ki, hanem valószínűsíthetően még maga a miniszterelnök sem – nos, ezek súlyos helyzetet idézhetnek elő Magyarországon.
Az utóbbi mondathoz az elnök azonnal hozzátette: a Munkáspárt nem akar verekedést, botrányt, konfliktusokat a budapesti utcákon. A cél az, hogy Magyarország eredményesen haladjon tovább az ország építésében. Ehhez azonban az kell, hogy a terheket osszák meg igazságosan. Többet fizessenek a gazdagok, kevesebbet a szegények. Meg kell adóztatni a multinacionális vállalatokat, a magyarországi nagytőkét - jobban, mint most.
Thürmer bírálta a Munka Törvénykönyve tervezetét is, amely szerinte csak a munkaadóknak ad jogokat, a munkavállalóktól elveszi azokat. A választási törvény tervezetét pedig a Munkáspárt nem azért utasítja el, mert kisebb lenne majd a parlament, hanem azért, mert a tervek szerint továbbra is ajánlásokat kell gyűjteni, illetve nem változna az ötszázalékos küszöb sem.
Kérdésre válaszolva a párt elnöke megjegyezte: a piacon alig voltak többen, mint ezen a sajtótájékoztatón. A felhordott árun pedig látszik, hogy több napja van már ott. Az eladók érthetően panaszkodnak, de a vevők is - akiknek ha továbbra is csak alig lesz pénzük, akkor a kereskedők is visszaadhatják az ipart. Közben számos kistermelő és kereskedő ment tönkre az elmúlt egy évben. Thürmer csalódottságot, szomorúságot és csüggedtséget tapasztalt a piacon, és ugyanerre hivatkoztak a szakszervezeti vezetők is, ők ehhez azt tették hozzá, hogy az emberek keresnek ugyan megoldásokat, de abban még bizonytalanok, hogy merre induljanak el. Az mindenesetre pozitív tény, hogy a Munkáspárt szavát egyre többen értik meg. Az elnök ezt már csak azért is mondhatta, mert megjegyezte azt is, hogy a karcagi választókerülethez tartozó Tiszaburán, ahol a Munkáspártnak erős szervezete van, újabb párttagnak nyújtja majd át a tagsági igazolványt.
***
Az említett eseményre délután került sor a tiszaburai művelődési házban.
- Nehéz ma munkáspárti tagnak lenni - mondta az elnök, miközben a kezébe vette a tagkönyvet. - Azért nehéz, mert szemben úszunk az árral. Ez olyan, mintha a Tiszán fölfele úsznánk az árral szemben, és azt valamennyien tudjuk, hogy ez nem könnyű. De egyben biztosak lehetünk. Aki a Munkáspártba belép, az reggel nyugodtan nézhet a tükörbe, annak nem kell szégyenkeznie, annak nem kell színt vallania, az egy becsületes és tisztességes ember. S húsz év elteltével egyre többen jönnek a Munkáspártba. Miért? Azért, mert értékeket keresnek. Mert rájöttünk ara, hogy a pénz jó, ha van, de önmagában nem boldogít. Mert szükség van egymás támogatására, egymás biztatására, szükség van szolidaritásra, arra, hogy segítsük egymást. Olyan dolgokra van szükség, amilyenek ma nincsenek a kapitalizmusban. Mert a kapitalizmusban egy dolog számít: a pénz. A szocializmusban, amiért ma küzdünk, a közösségi társadalomban, az ember a fontos. Az emberért szeretnénk tenni és dolgozni.
Ezért nagyon örülök, hogy a mai összejövetelünk alkalmából egy barátunknak átadhatjuk a munkáspárti tagkönyvet. Horváth Balázs úr, ennek a településnek a családi orvosa, közismert személyiség. Ő itt él önök között, ismeri ennek a falunak minden egyes gondját. Én úgy érzem, hogy ő segíteni akar önökön, és azzal, hogy a Munkáspártban vállalja a tagságot, segíteni akar a társadalom egészének, a magyar embereknek, a magyar dolgozóknak. Én nagy örömmel adom át ezt a tagkönyvet, aminek a színe vörös, ez a mi színünk, a Munkáspárt vörös színe. Ez a tagkönyv, ami ezentúl összeköti azokkal a párttagokkal az önök orvosát, akik a dolgozó ember boldogulásáért küzdenek, akik hisznek abban, hogy a kapitalizmus nem örök. Akik hisznek abban, hogy le tudjuk győzni a tőkét, és velük együtt mi valamennyien hiszünk abban, hogy képesek vagyunk egy jobb, tisztességesebb, emberibb világot teremteni.
Horváth Balázs meghatottan vette át a tagkönyvet.
- Dull Norbert Krisztián képviselővel beszélgetve ismertem meg a Munkáspártot, annak programját - mondta. - Azért volt nagyon rokonszenves, mert sok olyan pontot találtam benne, ami más pártoknál hiányzik. A legfontosabbnak azt találtam, hogy az ember van a középpontban, és nem a pénz. Én hívő is vagyok, és a Bibliában, az Ószövetségben is olyan társadalmakról olvastam, ahol az ember volt a középpontban, és nem a tulajdon. És nem mindenáron a tulajdont védték meg, hanem éppen hogy az emberi érték volt a fontos, illetve maga az ember. Köszönöm szépen.
Urbán Istvánné, a Magyar Baloldali Nőszövetség elnöke utalt arra, hogy az ő korosztálya egy nagyon jó és nyugodt világban nőtt fel, ahol nem volt probléma a tanulással és a családalapítással - ellentétben a jelenlegi rendszerrel. Egy görögországi konferencián elmondta, hogy milyen változtatásokra készül a magyar kormányzat a Munka Törvénykönyvével kapcsolatban - érthetően a nőkkel kapcsolatos diszkriminációkat emelte ki (munkavállalói terhességi teszt stb.). Mint az elnök mondta, óriási volt a felháborodás, ilyen törvénytervezetről még senki sem hallott. Emiatt fontosnak tartotta, hogy az ilyen drasztikus és mélyen megalázó törvény ellen mindenképp fel kell lépni, össze kell fogni, meg kell nyilvánulni. Felajánlotta, hogy segédkezik egy helyi nőmozgalom felépítésében. Egy olyan vezetőre lenne itt is szükség, mondta, aki nem ijed meg a saját árnyékától, illetve felvállalja, hogy a baloldalnak dolgozik.
A lakossági fórum résztvevői saját sorsukat ismertették, kiemelve, hogy Varga Mihály, Karcag parlamenti képviselője nem igazán törekszik arra, hogy választókerületében, így Burán is megjelenjen – pedig lenne néhány szavuk hozzá.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 256.

Gyermekkoromban imádtam homokvárakat építeni. Csongrádon nagynénémnél nem
igen kellett más, mint egy rakás homok az udvar sarkában, és elvolt a gyerek, már
mint én. A vár épült, de gyakran szétporladt. Idővel rájöttem arra, hogy érdemes a
várat kis fadarabokkal megerősíteni. Ideig-óráig jó is volt, de a meleg nyári napokon
azonban ez sem segített. A meleg kiszárította a homokot, s a vár szétcsúszott. Külső
forrásokat kellett bevonni, azaz vízzel öntözni a várat abban a reményben, hogy
estére lemegy a nap, és reggel ott folytathatom, ahol este abba hagytam. A baj
akkor következett be, amikor Irén néném rám szólt, hogy slag most már neki kell a
locsoláshoz. A homokváram összeomlott, eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Idővel
rájöttem valamire. Ha a bástyákat, a várat szélesebb és szilárdabb alapra építem, az
építmény víz nélkül is kibírja a napot. Persze, kicsit gyengébb lesz, de nem omlik
össze.
A magyar kapitalizmus ma urainak egészen biztosan volt gyermekkoruk, de az már
messze nem biztos, hogy az udvar sarkában homokvárat építettek. Hát ugye, más
nemzedék, más szocializálódás, amibe lehet, hogy a homokvár nem fért bele. Sok
minden egyéb mellett. Lehet, hogy éppen ezért építenek ma egy óriási homokvárat,
amit a magyar kapitalizmusnak hívnak. A magyar gazdaság, vagy mondjuk úgy
inkább, hogy a magyarországi gazdaság zömét a multik adják. Az export 70 százaléka
az ő termékeiből áll, és az import zöme is olyan áru, amit ők hoznak be saját
termelésükhöz. Vásárolni lassanként nem tudsz másutt, mint a külföldi bevásárló
központokban. A pénzed külföldi bankokban van. A magyar homokvár tehát a
külföldtől, ha tetszik, külső forrásoktól függ, mint egykor az én homokváram függött
a víztől. Mondhatja-e most valaki, hogy a slag másra kell? Elzáródhatnak-e a magyar
homokvár külső forrásai? Igen, nagyon is! Könnyen lehet, hogy a német-francia
egyezkedés ellenére Európa vezetői körei nem találnak közös megoldást a válságra.
Nem kell jósnak lenni, hogy előrelássuk, mi is fog bekövetkezni. Összeomlik az euró,
minden ország a saját bőrét igyekszik majd menteni, a multik itt hagyják a kockázatos
kelet-európai területeket. Magyarország termelés és pénz nélkül marad, befagy a
kereskedelem. Nem lesz mit enni, a nyomor egy pillanat alatt általánossá válik.
A magyar homokvár szilárd alapok nélkül épült, nincs nemzeti ipar, nincs magyar
mezőgazdaság. Külső források nélkül, éltető víz nélkül a homokvár összeomlik.
Tudod, hogy mi az érdekes? Az, hogy a magyar kapitalizmus mai urai ezt tudják.
Legalább is Orbán Viktor tudja. Vagy legalább is ez hallatszik ki a beszédeiből. A
homokvár tatarozását meg is kezdték. Nap, mint nap kitalálnak valamit, hol jót, hol
rosszat. Ők is tudják, mi is tudjuk: kevés az idő! Nem tudni, hogy mikor zárják el a
vízcsapot, de nagyon is gyakorlati lehetőség az, hogy elzárják.
A csongrádi udvar sarkában rájöttem még valamire. A rossz várat nem érdemes
javítgatni. Le kell rombolni, újat kell építeni, jobbat, hatékonyabbat, erősebbet, szilárd alapokon.

Miért vagyunk Szíriával?

Minap valaki elolvasta nyilatkozatunkat, amelyben Szíria mellett állunk ki. Az illető
nem leplezte ellenvéleményét. Minek foglalkozunk mi Szíriával, amikor idehaza
is van elég bajunk? Igaz, idehaza van bajunk bőven. De vajon könnyebb lesz-e az
életünk, ha az Egyesült Államok és az EU, Izrael lelkes támogatása mellett eltiporja a
szíriai rendszert? Több lesz-e a munkahely, több lesz-e a fizetés, jobb lesz-e az élet?
Biztos, hogy nem. Szíria sorsa nem érint bennünket közvetlenül, de közvetve nagyon
is. Bashar Asszad elnök rendszere azért szúrja az amerikaiak és barátaik szemét,
mert nem akarnak úgy élni, ahogy Amerika diktálja. És nem csak az elnök akarja
ezt, hanem a szír emberek zöme is. A tömeget persze mindig lehet manipulálni, a
tüntetők közé lehet provokátorokat küldeni, lehet a szír kormányt arra kényszeríteni,
hogy saját rendszere védelmében fegyvert használjon. Az amerikaiak ezt teszik ma,
és igyekeznek az egész világgal elhitetni, hogy nincs többről szó, mint egy diktatúra
megdöntéséről. Oroszország és Kína hosszú évek óta először most együtt szavazott
az ENSZ-ben. Vétót emeltek az amerikai és EU-s tervek ellen. Nekünk is nemet kell
mondanunk a tőkés hatalmak terveire. A mi bajaink, a mi nyomorunk forrása ugyanis
a kapitalizmus. Ha a szír rendszer elesik, a kapitalizmus erősebb lesz, mi pedig
gyengébbek, és a kapitalizmus elleni harcunk feltételei nehezebbek lesznek. Ezért
vagyunk a szír nép oldalán. Ezért nem akarjuk, hogy Szíria amerikai-izraeli gyarmat
legyen. És persze, Magyarország se!