Reális gazdaságpolitikával várható el a kijutás a mély gödörből

1. Ülj törvényt, Werbőczi
Hogy lehettem ilyen naiv? Nem méltó egy mérnökhöz. Gondoltam, leszerelik a régit, leemelik, oszt fölrakják az újat. No hiszen! A biztonság érdekében teljesen új rendszert kellett kialakítani, a levegőt csakis a külső térből szabad beszívni. Voltaképpen nagyon helyes, mert bizony sűrűn hallhatunk-olvashatunk robbanásokról, szén-monoxid mérgezésekből fakadó halálesetekről.

Kitalálhatták: le kellett cserélni az ősi gázkazánt, becenevén a cirkót. Még jó, hogy az általam megkeresett cég igazán profi. Alapos, korrekt árajánlatukat elfogadván szép, tiszta és nagyon szakszerű munkát végeztek nálam, rendesen, tisztességgel dolgoztak. Jött a neheze: a számla kifizetése. Csinos összeg lett, de tételesen benne van minden, nettó és bruttó áron egyaránt. Hát ez az! Huszonhét százalék áfa! Rettenetes. És nemcsak az adó, mert ott lapulnak benne a közszolgáltatók díjai. Gázművek, jó, végtére a biztonság miatt kell a nyomáspróba. Hanem már a kéményseprők ugyan hogyan számolhattak föl ennyit? Az idősek még emlékezhetnek a feketeruhás mesterekre, a válluk köré tekert sodronykötéllel, annak végén a nagy vasgolyóval. Őket megpillantva meg kellett fogni a ruhánk-kabátunk gombját, hogy szerencsénk legyen. De hol vannak már a feketeruhások? Jön két öltönyös úr, felszerelve egy műszerrel. A kimenő gáz összetételét meg a huzat intenzitását mérik vele. Egy kukkantás a kéménylyukba, be van-e bélelve (igen, persze), egy kukkantás a tetőn ugyanide, és kész. Körülbelül ötperces munka, a fizetség csaknem negyvenötezer forint. Apelláta nincsen.
Elkezdtem számolni. A cégnek kifizetett teljes árból lejön 27% adó, nem kevésbé a kötelező hatósági díjak, a munkabérek adóval, járulékkal megfejelve, a készülék és a szerelvények ára meg persze a szállítás költsége, aztán még további adók (iparűzési, társasági stb.), no és hozzá a cég rezsije. Fejleszteni is kell, haladni az újdonságokkal meg beruházni is, ehhez hitelt fölvenni, annak a kamatai se kicsik.
Mi marad a cégnél? Számításaim szerint, az általam kifizetett - nem éppen olcsó - árnak talán a tizede, de valószínűleg, ennél kevesebb. Érdemes ennyiért vállalkozni? Ha beteszi az ember a pénzét bankba, majdnem ugyanennyihez jut - kockázat nélkül. No, igen, derék kormányunk most ezért is csökkenteti buzgón a csatlósaival az alapkamatot, hogy elmenjen az emberek kedve a pénzek ily módi fialtatásától.
De komolyan: érdemes ma vállalkozni Magyarországon? Egy kedves barátom kiváló feltaláló, aki gyártja is a szabadalmaztatott termékeit a nemrég felépített új üzemében. A cége két és fél tucat országba exportál, és alig győzik a sok megrendelés teljesítését. Ez ám a hír! Hát még a folytatás: bővíteni akart, új munkahelyeket is teremtve, ezért pályázatot adott be, kettőt, szép nevű állami programhoz. Mindkettőt lényegében indoklás nélkül elutasították. Jogosan persze, hiszen köztudott a feltaláló-tulajdonos baloldali érzülete.
Utazom, taxival megyek a reptérre. Hosszú az út, ezalatt a negyven év körüli vezető egyfolytában panaszkodik. Dől belőle a szó. Megélni már nem tud a taxizásból, a benzin ára az egekben, és közben állandóan újabb és újabb megszorításokkal, követelésekkel sanyargatják őket a hatóságok. Sebaj, már letette a legnagyobb gépjárművekre szóló szakvizsgát, több százezer forintért, a család összes tartalékát beledobva, tanult közben angolul is, és irány Hollandia. Állás is van, egy hónap múlva leszerel, kimegy. Most még a család nélkül, de minden centet össze fog kuporgatni és tán egy, legfeljebb két év múlva viszi őket is maga után. No és mennyi idő múlva jön vissza? - kérdem. Mennyi? Soha! Itt nem lehet tisztességgel megélni! - a válasz.
Hajnalonta, amikor kutya-társammal sétálunk, összetalálkozunk az újságkihordóval. Udvarias, rendes fiatalember. Már nem sokáig lát, mondja köszönés után, jövő hónap elején elmegyek. És hová? Hát külföldre. Munkás lesz, csak segéderő ugyan, de már megvan a helye. Elborzaszt a búcsúja: itt nem lehet élni, csak éhen halni. És elmegy az orvos, az ápolónő, a határhoz közel lakó tanárnő, aki átjár majd Ausztriába beteget ápolni. Elmegy barátom hónapok óta állástalan harminc éves szakács unokája (bezárt a vendéglő, állás meg sehol, legfeljebb hébe-hóba valamicske kisegítő munka). És elmegy a fiatal fotóművész, a filmrendező meg a hegesztő, a géplakatos.
Elmegy a kútágas, Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczi Úri pereputtya.
Mi marad hát bevételnek, amit szét kell osztani? Nyugdíjra, oktatásra, gyógyításra, kultúrára, szociális kiadásokra? Nyilván az adó, az ilyen-olyan illetékek, a sűrűn termő büntetések. A megszorítások, amik egy részéből nem is lesz több pénz, csak a kiadás kevesebb. (Egy aprócska példa. Elhánytam egy igazolványt, pedig most nagyon kéne. Még nem járt le, ezért fizetni kell az újért, olvasom az interneten. No jó, magamra vessek, a honlap szerint 2200 forintom bánja. Másnap a hivatalban kiderül, nem ám, mert a múlt hét óta már 3000. De az interneten az volt... A hivatalnok legyint: még nem volt ideje a felsőségnek, hogy átírják, de ez máskor is így megy a változtatásokkor. Ja igen, és arra se volt még idejük, hogy kártyaolvasót vezessenek be, csak készpénzben lehet fizetni. De jól van ez így, hisz most már - a legújabb Matolcsy-csomag nyomán -- a készpénz felvételt is megadóztatják.)
Néha tényleg megáll az ész. Adószakértő ismerőseim se tudtak magyarázatot adni arra, miért kerül kevesebbe a sütemény, ha hazaviszem, mintha a cukrászdában fogyasztanám el. Dehogy, nem a felszolgálás különdíját kell megfizetni, ha ott ülve eszem meg, az rendben van, hanem az áfa elvitel esetén kilenc százalékkal kevesebb. Akkor viszont miért nem 18% a boltból hazavitt élelmiszerek áfája? Mi ebben a logika? (A megfejtéseket örömmel várom.)
2. És akkor mit tegyünk?
Minket, mérnököket úgy neveltek már az egyetemen is, később még inkább, az életben, hogy nem elég a hibát, a működési zavart feltárni, ami persze a teendők meghatározója, hanem egyúttal meg kell tervezni és ki kell dolgozni az elhárításuk módozatait is. Nézzük tehát, nagyon vázlatosan, mit kell tennie egy ésszel megáldott csoportnak, nevezzük koalíciónak, ha a jelenleg uralmon lévőket leváltva hatalomra jut?
Kétségtelen, hogy a társadalmunk életében rengeteg már most, napjainkban is az elmérgesedett, elgennyesedett szociális seb (a rokkantak, a korkedvezményesek és korengedményesek nyugdíja, a szociális segélyek összevonása, a munkanélküli segély lerövidített ideje, a közmunka, a munka törvénykönyv megszorító passzusai -- és még hosszan sorolható a lista), amelyeken mielőbb változtatni-javítani kell vagy akár kiiktatni. Mégis, meggyőződéssel állítom, a legfontosabb és legelső feladat egy ésszerű, befogadható gazdaságpolitika beindítása. Az összes többi - a szociális problémák enyhítése, az egészségügy rendbetétele, a kultúra regenerálása - ennek a függvénye.
Mindenekelőtt egy logikus, konzisztens adórendszert kell bevezetni. Csökkentett -- ajánlhatóan többszintes -- forgalmi adóval és ugyancsak többszintű, sávosan növelt személyi adóval. Ehhez járulva le kell tisztítani a rengeteg ilyen-olyan új adót. Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a jelenlegi uralom kétharmados többségi szavazást ír elő a legtöbbjére, sőt, egyes tételeket a megcsúfolt alkotmányba is bevett. A további alapfeladat egy jól működő banki és hitelpolitika újrateremtése kell legyen, mert a reálgazdaság most ki van száradva, pang a befektetési piac. Ad vocem befektetés. Ahhoz, hogy megnőjön, de legalább is, rövidtávon erősödjék a befektetési hajlandóság, vissza kell állítani a jogrendet, a megbízhatóságot, kitörölni az eszköztárból a visszamenőleges hatályú törvénykezést. Jelenleg a jogbiztonság megrendülése, a szavahihetőség erodálódása versenyképességünk legnegatívabban ható összetevője, karöltve a mélyülő korrupcióval - nemcsak pénzbelivel, hanem politikaival is. A mostani gazdaságpolitika büntetésen, megtorlásokon alapul. Ésszerű, a reálgazdaság folyamatait erősítő gazdaságpolitikának viszont az ösztönzést kell erősítenie, egyebek között a mostani hihetetlenül bonyolult engedélyezési rendszer letisztításával. A "hihetetlenül bonyolult" jellemzés mellé feltétlenül odakívánkozik a "korrupt" is, ám ez utóbbinak a leküzdése nagyon türelmes, konzekvens és bizony hosszadalmas munkát igényel.
A gazdaságpolitika alapvető tényezőihez sorolom az innovációt. Ahol nincs megújulás - termékben, használatban, szolgáltatásokban, sőt a mindennapi életben is --, ott nincs versenyképesség sem, mert nem elég megtermelni a terméket, felkínálni a szolgáltatást, ha nem lehet kedvező megtérülésessel, bővítésre, fejlesztésre is alkalmasan eladni. Az egész magyar innovációs rendszert újra kell gombolni, "innoválni" kell felfogásában, működésében és szervezetében egyaránt, mert a jelenlegi szétszabdalt és többnyire tehetetlen rendszer még annak a kevés pénznek az elköltését is lerontja, amely éppen, hogy rendelkezésre áll. Sürgető gazdaságpolitikai feladat ez, minthogy a befektetések mellett az innováció a munkahelyteremtésnek is alapvető összetevője.
A megtorlások, megszorítások helyett ösztönzés felfogásra jellemző példa a fejlett társadalmak életét átfogó, állandóan változó-fejlődő tényező, az infokommunikáció hazai helyzete. A jelenlegi kormányzat rendkívül elhibázott lépése a fejlesztéseket gátló, büntető jellegű adózás alkalmazása, amit lehetőleg azonnal meg kell szüntetni. Bár persze marad a kérdés: és akkor milyen más bevétellel pótoljuk? Tagadhatatlan, hogy ha be is indulnak új fejlesztések, és ezzel új munkahelyek is létrejönnek, ez nem azonnali hatás, hanem hosszabb folyamat, ami alatt a kieső adóbevételeket más eszközökkel pótolni kell. A hatalomátvételre készülő ellenzéknek ezt és a hasonló kérdéseket már most számításokkal alátámasztott tanulmányokban kell elemeznie, értékelnie.
Versenyképes, a társadalom jólétét alátámasztó gazdaság nem létezhet megbízható infrastruktúra nélkül. Legfontosabb komponensei a közlekedés és az energetika. Közútjaink minősége egyenetlen: a már közepesen fejlett autópálya hálózatunk mellett az alsóbbrendű utak átfogó rendbetétele sürgető feladat. De hol van erre pénz? Leginkább hitelből, ami kétségtelenül mindig veszélyeket rejt magában, viszont meglendíti a pangó építőipart, ezáltal munkahelyeket és bevételt teremtve, hozzátéve, hogy a sűrű és jó úthálózat vonzza a befektetéseket. A vasúthálózatunk viszont nagyon rossz állapotban leledzik, ám a felújítása aligha oldható meg rövid távon. Ennek megoldása alaposan átgondolt, alternatívákban is gondolkodó elképzeléseket igényel.
Az energetika terén jó döntést hozott a mostani kormány - még az előző ciklusban a különböző parlamenti erők lényegében egységes állásfoglalása nyomán --, amikor az atomerőművünk bővítését határozta el. Nagyon fontos, hogy egy váltó kormányzat is tovább vigye a döntést, hiszen ez ciklusokon átnyúló időtartamú építést igényel. Törekedni kell egyúttal arra, hogy az építő és beruházó kiválasztásakor minél nagyobb mértékű hazai beszállítási részesedést lehessen elérni, mert ezáltal munkahelyeket lehet bővíteni és igen lényegesen, akár egy-két százalékkal is növelni lehet a GDP-t. Ugyanakkor modernizálni kell a fosszilis üzemanyagú erőműveket, nem is szólva az átviteli hálózat és az irányítási rendszer fejlesztéseiről. Ezek is komoly beruházásokat igényelnek, viszont ismét csak munkahelyek bővülésével járnak, tehát előkészítő munkával egy hatalomra törekvő ellenzéki összefogásnak már most fel kell készülnie a döntésekre, alapos elemző-értékelő számításokkal. Az energetikai csomag fontos része a megújuló forrásokon alapuló lehetőségek számbavétele, lehetőleg piaci alapú beruházásokkal. (Megjegyzés: immár ideje lenne a vizet, mint fontos megújuló forrást is figyelembe venni, megszabadulva a bő két évtizeddel ezelőtti rendszerváltó remineszcenciáktól.)
Az agrárium hazánkban, természeti adottságainknál és hagyományainknál fogva lényeges része a gazdaságnak. Seregnyi fontos gazdaságpolitikai intézkedést kell hozni az erősítésére, a birtokszerkezettől kezdve az öntözésen át a minőségi termelést szolgáló integrációig, az összefogáson, szövetkezésen alapuló marketingig-értékesítésig. Nagy időállandójú, tehát eredményeket viszonylag lassan hozó folyamatok ezek, éppen ezért kell azonnal - már jól előkészítve, tanulmányokkal alátámasztva - hozzálátni a döntésekhez. Ide sorolom, bár csak részlegesen tartozik ide (öntözés, belvíz) a szinte teljesen tönkretett, szétszabdalt vízügy helyzetének azonnali rendezését is.
A végére hagytam, éppen fontossága miatt, mintegy csattanóul, az oktatást, amely egy okos, előrelátó, a versenyképességet alátámasztó gazdaságpolitikában meghatározó jelentőséggel bír. Nehéz lesz a jelenlegi kormányzat által keltett zűrzavaros helyzetből helyre állítani, megnyugtatni és egyúttal felélénkíteni az oktatási-képzési rendszert, minthogy ezek a rendszerek nagy inerciájúak, a változtatásokkal hatásaik csak hosszabb távon érvényesülnek. Talán a leglényegesebb a közoktatás rendbe tétele: az oktatók társadalmi presztízsének és anyagi helyzetének javításától kezdve a tanítás és tanulás szabadságának helyreállításáig. A felsőoktatásban a katasztrofális kontingensek, az esélyegyenlőséget visszaszorító anyagi intézkedések megszüntetése, vagy legalább is, korrekciója, valamint az egyetemi autonómia visszaállítása lényegében azonnali feladat kell legyen. A gazdasági versenyképesség érdekében jelentősen támogatni kell -- a már említett ösztönző intézkedések egyik elemeként és a versenyszférával összefogva -- az életfogytiglan tartó képzést.
3. Kérdőjelek és remény
Teendők listáját soroltam föl, amelyek egy még meg sem született - sőt, tán még meg sem fogant - újszülöttre: a következő választáskor összefogásban hatalomra kerülő koalícióra várnak. Lesz-e olyan szellemi erő és akarat, amely képes egy mederbe terelni a különféle, divergáló felfogásokat és érdekeket? Összehangolható-e ultrazöld és liberális technokrata, konzervatív és baloldali középutas felfogás? Kialakulhat-e olyan kormányzó erő, amely nem "un-ortodox", de nem is mereven ortodox vagy éppen neoliberális felfogású, hanem ésszerű, a szakemberek és a "civilek" véleményét is meghallgató, számokkal, számsorokkal, időbeli lefolyásokat modellező szimulációkkal alátámasztott és visszacsatolásokkal megerősített ajánlások alapján dönt a gazdaságpolitikájában?
Megismétlem (ismétlés a tudás anyja): ha sikerül legyőzni a mostani uralmat, ha sikerül összehozni divergáló erőkből egy együttműködésre - méghozzá tartós együttműködésre kész - összefogást, akkor az új kormánynak munkába lépése első napjától kezdve a gazdasági ügyekkel kell hangsúlyosan foglalkozni. Ehhez természetesen már most föl kell készülni, vitákkal, egyeztetésekkel, variánsokkal operáló számításokon alapuló megoldási módokkal. Voltaképpen a sikeres munka szempontjából a leghasznosabb egy árnyékkormány kialakítása, mert így a posszibilis tisztségviselők szakmai alapokon már előre fel tudnak készülni a munkára, az új törvények előkészítésére. De nem ám Fidesz-módra, mindennapra öt-hat törvénnyel!
Előkészített és reális gazdaságpolitika kell legyen egy leváltó kormányzat központi törekvése. Mert csak egy várható el a (bár nehéz és hosszadalmas, de mégis megvalósítható) kikapaszkodás a mostani csúszós és mély gödörből.

Szentgyörgyi Zsuzsa /

Ez az ember közveszélyes őrült: már most börtönben lenne a helye

Magyarország mindenkori miniszterelnökének meg kell adni a kellő tiszteletet, mert azzal az országot, a hazát és magunkat tiszteljük meg. Így van ez akkor is, amikor méltatlan a személy, de tiszteletünket a betöltött funkciónak adjuk, mert azt tiszteljük. Van azonban egy határ, amikor meg kell mondani, hogy a király meztelen. A miniszterelnöki székben olyan ember ül, aki nem méltó rá, és nem méltó a tisztségnek járó tiszteletre sem. Orbán esetében nyíltan kell beszélni arról, hogy ki ez az ember. Nem bújhat meg a tisztség mögött egy mentálisan sérült bűnöző. Van egy határ, amikor annak a tisztségnek ártunk, amelyet egy ember betölt, ha nem beszélünk egyenesen. Orbán Viktor esetében elérkezett az idő, hogy ne a miniszterelnöknek kijáró tisztelettel szóljunk róla, hanem magáról az emberről beszéljünk, hogy világosan álljon előttünk, kivel van dolgunk.
Beszéljünk hát az Orbán-gyerekről, aki kitalálta, hogy neki kell Magyarországon uralkodni, mert az neki jár. Eltűrtük, hogy ezért két részre szakította az országot, egymás ellen fordított férjet és feleséget, apát és fiát. Tudomásul vettük, hogy mesterségesen manipulálta a magyar pártstruktúrát, titkosszolgálati módszerekkel szétveretett pártokat, bekebelezett történelmi irányzatokat, felszámolta a lehetséges jobboldali riválisait. A legaljasabb módszerekkel tett tönkre pártokat és embereket, hogy egyeduralmat szerezhessen. Nem a demokratikus versenyben akart győzni, hanem a demokratikus verseny felszámolásával. Hagytuk, hogy ezt megtegye a jobboldali pártokkal, majd megtörtént, amire gondolni sem mert senki, hogy ugyanezt megteszi a baloldalon. Hasonló módszerekkel és aljas eszközökkel belülről szétverte az MSZP-t, a párton belüli embereivel manipulálta a pártot. A legerősebb baloldali pártot a megszűnés szélére juttatta, és a koalíciós partnerével való szakítás után szinte lenullázta a pártstruktúra másik oldalát is. Mindez a demokrácia és az alkotmányosság elleni durva merénylet.
Az akkori kormányzat tátott szájjal nézte, hogy futballhuligánokat és szélsőjobboldali csoportokat uszít a demokratikus rend ellen, akik csatatérré változtatták Budapestet, és felgyújtották a fél várost. 2006. október 23-án puccsal próbálta megdönteni a törvényesen megválasztott demokratikus kormányt. Szándékosan a zavargások és a rendőrség várható összecsapásának helyszínére szervezett nagygyűlést, hogy tömeget biztosítson egy kaotikus állapot létrehozásához, és a demokratikus kormány utcán történő leváltásához. Azt hirdette, hogy a nép elkergetheti a választott kormányt, ha nem neki tetsző módon kormányoz. Ilyen lehetőséget és felhatalmazást a magyar alkotmány és a közjogi helyzet nem ad. Orbán a tévészékház ostromától kezdődően a köztársaság ellenfeleinek oldalán állt, a törvénytelen zavargásokat támogatta és élesztette Sólyom László köztársasági elnökkel együtt, aki nem bűnözőknek, hanem „erkölcsi forradalmároknak” nevezte azokat, akik a törvényes rend ellen erőszakkel felléptek, rendőrökre támadtak és antiszemita szózatokat intéztek, a kivégzendők listáját lámpaoszlopokra ragasztva.
Mindezt tétlenül nézte a törvényes hatalom, és Orbánt nem vette őrizetbe akkor sem, amikor a rendőrség által törvényesen felállított kordont párttársaival együtt lebontotta. A képviselő mentelmi joga nem bűncselekmények elkövetésére jogosít fel, hanem zaklatástól kíméli meg a képviselőket. Az ország szó nélkül tűrte, hogy Orbán a legnagyobb hazugságokkal manipulálja a közvéleményt mindenféle következmény nélkül. Ötmilliárd forint közpénzből olyan népszavazást rendezett, amiről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróságot manipulálta és befolyásolta. Az eredmény zűrzavar és káosz. Saját puccskísérletéből a rendőrök elleni hajsza lett, és olyan propagandát folytattak a történtek meghamisításával, amelyre csak a náci Németországban volt példa Hitler hatalomra jutása előtt. Magyarország szótlanul nézte, hogy Orbán kineveljen és felhizlaljon egy szélsőjobboldali náci pártot, amely a rasszizmus és a nácizmus mérgével megfertőzte Magyarországot. Orbánt ezek a szélsőjobboldali érzelmek és gyűlölködések repítették a kétharmados hatalomba. Azóta is a szélsőjobb programját valósítja meg. Rendszerének alapja ma is az antiszemitizmus, amelyet a népben elhintettek, és amelyre építve „szabadságharcot” hirdetett az általuk „zsidónak” tartott demokratikus Nyugat, pénzvilág, kapitalizmus és parlamentarizmus ellen. Szótlanul tűrték a magyarok, hogy senkitől nem kapott felhatalmazás alapján Orbán felszámolja a demokratikus alkotmányt, és egy fasiszta rendszer alapjait tartalmazó hamis alkotmánnyal váltsa fel. Ezért már most is börtönben lenne a helye. Azt is megtehette, hogy elfoglalta a közmédiát, goebbels-i pártpropagandára használja az adófizetők pénzén működő elektronikus sajtót. Minden további nélkül elrabolta az egész ország nyugdíj-megtakarítását, és ahhoz senkinek nincs köze, hogy azt a pénzt el is verte. A gazdaság romokban, gyerekek éheznek, Orbán pedig milliárdokért futballstadionokat építtet a hóbortja miatt, mint egy Néró.
Az is hagyján, hogy évek óta hallgatjuk a populista és primitív szövegeit, ahogyan elmegy az infantilis talpnyalóival Erdélybe, és Mórickaként megfejti a világfolyamatokat. Minden évben új világkorszak váltásról hadovál, amerre éppen a feje áll. Miután útjában áll a demokratikus Nyugat az abszolutisztikus monarchia kialakításának, Magyarországot szembefordította azzal a Nyugattal, amelytől a szabadsága, a jóléte és a biztonsága függ. Lejáratta az országot az IMF körüli bohóckodásokkal, paprikajancsik ostoba nyilatkozataival az egekbe verte a forint romlásával a devizában eladósodott polgárok adósságait, földönfutókká tett családokat. Eközben szervezett bűnözői csoportjaival nyúlják le az éhező emberek elől az életet adó földeket, rabolják le a költségvetést, lopják szét az államot. A Közgép nevű pénzszivattyú közpénzt transzformál a zsebekbe. Megengedhette még azt is magának, hogy a maffiája átvegye a legfontosabb minisztérium irányítását, ahonnan százmilliárdokat dózerolnak ki. Azt is eltűrte a bamba nép, hogy egy érettségizett háztartásbeli Lászlónét tegyenek oda miniszternek. Stílusosabb lett volna, ha Overdose-ból csinál minisztert. Eközben mindezt egy beszédhibás politikai prosti szőke nő magyarázza, a legostobább demagóg hazugságokat szajkózva, mint egy eszelős, és egy gerinctelen majom, akiből azután Magyarország szégyenére külügyi és külgazdasági államtitkárt kreált. Az ország pedig nem veszi észre, hogy kigúnyolja, megalázza ez a felcsúti futballpálya gondnok. Az afrikai banánköztársaságok ehhez képest mintademokráciák.
Eközben az ország népe és megmaradt demokratikus sajtója úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Bizonygatják, hogy ez demokrácia, kicsit hiányos, de az. Senki nem nevezi nevén sem az embert, sem a rendszert, amelyet felépített. Civilizált ország abban a pillanatban kergette volna el, amikor a demokratikus választás után bejelentette, hogy új rendszert épít. Senki nem kérdezte meg, hogy „kezét csókolom, hát ki ez a felcsúti pöcs, hogy ezt megengedheti magának? Ki adott neki erre jogot? Mit képzel magáról?” Ehelyett úgy bántak vele, mint egy demokratikus ország államférfijával szokás, miközben ő felhatalmazva érezte magát arra, hogy elvegye egy nép alkotmányát, köztársaságát, nyugdíját, sajtóját, a demokráciáját, az emberi jogait, a cégét, a munkahelyét, az egyházát, az iskoláját, a kórházát, a jövőjét. Százezrek hagyták el az országot, elmenekülnek a tehetséges fiatalok, az alkotni képes intelligencia. Az országot közmunkára és diplomás lapátosokra építi egy elmebeteg a 21. században, amikor olyan telefont használok, amellyel a világ bármely pontjával mozgóképpel beszélek, és figyelmeztet, ha eső lesz. És nincs senki, aki azt mondaná, hogy emberek, ne legyünk már ennyire hülyék, rázzuk meg magunkat, ne legyünk már ilyen gyávák, jöjjünk ki az igézet alól, és legalább dajcstomival kérdezzük már meg, hogy ki ez a f..sz, aki ezt megteheti velünk, és miért is vagyunk mi kötelesek ezt eltűrni?
Nevetséges, hogy ivarérett felnőtt emberek, akik értelmiséginek mondják magukat, abban a tévhitben ringatják egymást, hogy majd választáson legyőzik és leváltják azt az embert, aki tíz éve mindent elkövetett azért, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön, és abból soha többé ki ne essen. Még az sem tűnik fel senkinek, hogy a választási törvény kizárja, hogy bárki legyőzze, hogy a határon túliak szavazatait úgy számolhatják majd, ahogyan akarják. Ez az ország bolondot csinál magából, amikor eljátssza, mintha minden rendben lenne. Nem tűnik fel, hogy néz ki ez az ember a fotókon? Amerikában minden ilyet nagyon néznek, és a legkisebb jelre azonnal reagálnak. Beteg vagy személyiségzavarban szenvedő ember nem vezethet országot, nem játszhat milliók életével. Pedig látszik, hogy ez az ember mentálisan alkalmatlan, hogy néha eltorzul a feje, időnként olyan benyomást kelt a vérben úszó szemeivel, mintha súlyos alkoholproblémái lennének, és messziről látszik, hogy zabál, mint egy disznó. Minden jel arra utal, hogy súlyos belső zavarokkal küzd, nem egy fegyelmezett, összeszedett ember, aki birtokolja a képességeit, és van fogalma a külvilágról. Egy eszelős pali kóvályog itt, ti pedig a puskaporos hordón ültök, miközben ez bepálinkázva imbolyog a gyufával a kezében. Nem engedném még a volánhoz sem ülni.
De eddig lehetett azt mondani, hogy nem tudtuk, kivel állunk szemben. A baltás gyilkos kiadatása után ilyen mentség nincs többé. Aki ezt a lépést megtette, az nem normális. Annak nemcsak minimális erkölcsi érzéke nincs, az nemcsak nagy ívben leszarja a törvényeket és a jogot, az nemcsak egy dilettáns, tehetségtelen idióta, nem csupán egy ökör, hanem egy közveszélyes elmebeteg. Nem szidalmazom ezt az embert, hanem nagy együttérzéssel diagnózist állítok ki róla. Ennek a palinak az a mániája, hogy neki kell élete végéig Magyarország miniszterelnökének lenni, mi pedig kötelesek vagyunk ezt tudomásul venni, különben a náci haverjaival ránk gyújtatja az országot. Ez nemcsak egy szélhámos strici. Az is. Nemcsak egy tolvaj bűnöző. Nem csupán egy puccsista, aki megfúrta a Magyar Köztársaságot, és magáncélra megőrzésre hazavitte. Nemcsak egy marha, akinek annyi esze nincs, mint egy hónapos csibének. Hanem ez az ember életveszélyes, közveszélyes őrült, bolond, aki vérengzést és háborút képes kirobbantani a Kaukázusban. Aki pénzért a világ szeme előtt képes egy baltás gyilkost szabadlábra engedni, hogy azzal úgy megalázzanak egy országot, hogy az kénytelen megszüntetni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Belegondoltatok már feleim, hogy miket beszél ez az eszelős a Közép-Európai birodalomról? Arra mindig csak legyintetek? Ne legyintsetek, ennek a sötét gazembernek már a fejében vannak a tervek, és ha ti továbbra is eljátsszátok a hülyét, akkor meg is csinálja. Vegyétek már észre, hogy nincs tovább mit hazudni, szépíteni, ez az ember egy komplett elmebeteg, immorális idióta, köztörvényes bűnöző, politikai szélhámos, dilettáns, náci eszméket hirdető kalandor, aki elveszi és tönkre teszi az életünket, a gyerekeink életét, és megszűnéssel fenyegeti egész Magyarországot. Legalább ne csináljatok úgy, mintha ezt nem látnátok. Ha nem lehet mit csinálni, legalább annyit őrizzünk meg a méltóságunkból, hogy úgy bánunk vele, amit megérdemel. Ki hitte volna, hogy meg lehet csinálni Trianont? És meg lehetett. Akkor is ugyanezen az úton jártak a politikai katolicizmus antiszemitizmusa mentén, a fasizmus és nácizmus között ingadozva. Miért gondolja bárki, hogy ha ezt még egyszer előadjuk, akkor nem lehet elveszítni a maradék egyharmadot is, ha a világ békéje és nyugalma ezt kívánja?
De ne higgye senki, hogy az áldozatok nélküli lesz. Orbán Viktort már ma sem lehet vérfürdő nélkül leváltani. A vérfürdőt nem mi okozzuk, demokraták, hanem a mi vérünkben fürdenek azok, akik nem engedik, hogy ezt az elmebeteg, szentkoronás, papos, turulos, pogány, rovásírásos, horthysta, fasiszta hatalmat bárki demokratikusan leváltsa. Ha ez az ámokfutás minél tovább tart, annál nagyobb lesz az ára. A nemzeti együttműködés rendszerének békefenntartó csapatok vetnek majd véget, és ez a banda Hágában végzi, ez nem vitás. Nem lehet más a vége. Nincs kivezető út, mert egy elmebeteg minden kivezető utat felszámolt.
Aki a mostani történet után azt mondja, hogy minden mehet ugyanúgy tovább, mert egy vezetésre alkalmas miniszterelnöke van az országnak, az vagy hazudik, vagy hülye. Puskaporos hordón ücsörög az ország, és kiszolgáltatva figyeli, hogy a különböző vegyi folyamatok milyen eredményt dobnak ki egy komplett őrült fejében. Ezért kellett volna két éve ordítani mindenkinek torkaszakadtából, mert akkor még lehetett volna tenni valamit. Egy biztos, hogy a demokrácia és a szabadság hívei nem folyamodhatnak erőszakhoz. Az erőszak monopóliuma az őrült kezében van. Használja is majd, ha szüksége lesz rá. Azt tetszenek tudni, hogy most miért ilyen puha a diktatúra? Mert nincs szükség az erőszakra. Csak ezért nincs.
Nem lehet mesterségesen elégedetlenséget szítani és az utcára hívni az embereket. Úgysem mennek. De ha egyszer megértik, hogy milyen helyzetbe kerültek, akkor be kéne fejezni a gitározgatást. Üvölteni kell, és úgy vonulni, hogy beleremegjen a föld. Nem megijedni a náciktól, bár arra lehet számítani, hogy ha kell, ezek képesek lennének a nácikat ráereszteni békés tüntetőkre. De ha leáll az élet mindenhol, ha megbénul az ország, és harsog az „Orbán takarodj”, akkor a világ talán figyel majd arra, hogy Magyarországon ne a tömegsírokat kelljen kiásni, hanem még előtte megakadályozni a vérengzést. Arra kell stratégiákat kialakítani, hogy minél kevesebb legyen a halálos áldozat.
Ennek az embernek meg kell mondani, hogy elég volt. Vegye fel a kényszerzubbonyt, költözzön be egy jó intézménybe. Amit mi csak tükör által homályosan látunk, azt a Fideszben színről színre látják. Vajon lesz-e valaki, aki azt mondja, hogy egy beteg elmét nem szolgál tovább, és megérti, hogy amit ez az őrült beszélt a belső ellenségről, a magyarellenes idegenszívűekről, csak azt a célt szolgálja, hogy magához láncolja az övéit, és megakadályozza a dezertálást. Történelmi szerep hárul arra a néhány emberre, aki belülről megmondhatná az elszabadult hajóágyúnak, hogy itt van vége. Vagy észhez tér (amiben nem hiszek), vagy eltakarodik. Ez lenne a legbékésebb és a legkevesebb áldozattal járó megoldás.
Hogy én hiszek-e ebben? Nem. Szerintem a tragédia bekövetkezik, rohan az ország a vesztébe. És ha így van, akkor az azt jelenti, hogy tragédia nélkül nem tanul. Mit ajánlok? Mindenki imádkozzon, tartson bűnbánatot a holokauszt, az antiszemitizmus, a rasszizmus, a gyűlölködés, a történelmi bűnök miatt, amelyek átkot hoztak erre az országra, és amit ott folytatnak, ahol abbahagyták.
Hátha megkönyörül mégis az Isten. Én nem könyörülnék meg, de Isten Ninivén is megkönyörült. Viszont azok zsákba öltöztek és homokot szórtak a fejükre. A pusztulásra ítélt Ninive morális érzéke nagyobb volt, mint Magyarországé. Miben lehetne akkor reménykedni? Semmiben.

Egy heti alapbevásárlás tízezer Ft - tavaly óta 8 százalékkal drágultak az élelmiszerek

Hiába szorítják a nadrágszíjat, a családok képtelenek mérsékelni a költségeiket, ugyanis rohamtempóban drágulnak az élelmiszerek. A kenyér és a sajt ugyan kicsit olcsóbb lett, de aki húsra vágyik, netán zöldség vagy gyümölcs formájában szeretne vitaminhoz jutni, annak sokkal mélyebbre kell a zsebébe nyúlnia. Csakhogy a kormány is ezt teszi.

Bevásárolni indul a nepszava.hu - persze, a kosár tartalma némiképp eltérhet a valóságtól, ugyanis a szerző nem egy valós üzletben kapkodja le a polcról a szükséges termékeket, hanem kénytelen beérni a Központi Statisztikai Hivatal "fiktív boltjával". Ugyanis csak itt vethető össze érdemben, miképp változtak a különböző portékák árai. (Csökkenésben persze kár lenne bízni, hisz rendesen elszabadult az infláció, míg a nyári hónapokban a pénz 5,2, illetve 5,8 százalékkal ért kevesebbet, mint egy évvel korábban, szeptemberre 6,6 százalékra ugrott a pénzromlási index.) A nepszava.hu most arra tesz kísérletet, hogy egy négy tagú család hétvégi nagybevásárlását modellezze - megeshet, hogy valami kimarad, ám ez leginkább a szerző hibája, akinek vásárlási közreműködése leginkább kocsitolásban és bambuló ácsorgásban szokott kimerülni.
Ha már hétvége, akkor arccal a szombati és a vasárnapi ebéd felé. A két pihenőnapra húsos étel dukál, úgyhogy kerül a kosárban 70 deka rövidkaraj és ugyanannyi sertéscomb. Az előbbi egy éve még 882 forintot kóstált, most 994 forintot kérnek érte, az utóbbi ára tavaly szeptemberben 826 forint volt, most viszont 924 forintra hízott. Köretnek - és ha valami egyébre kell a héten - 2 kiló krumpli szükségeltetik, ezt 12 hónappal ezelőtt 204 forintért mérték, mára viszont 200 forintra szelídült. A hús és a krumpli alá elkél némi hagyma - meg a rántottába se árt -, úgyhogy nem árt egy kilót betárazni belőle: 12 hónapja 160 forint volt, most csak 146. Természetesen mindezt meg is kel sütni, úgyhogy a gondos háziasszony beszerez némi zsiradékot. Fél liter étolaj mindenre elég, ennek költsége 241,5 forint volt egy éve, jelenleg 245 forint. (Ha már szóba került a rántotta, akkor tájékoztató jelleggel: 10 darab tojásért egy éve 306 forintot kellett adni, most 409-et.)
Persze, nem minden étkezés hétvégi ebéd, úgyhogy nem árt némi "hideg élelem" is. A nepszava.hu úgy számolt, hogy egy hét körülbelül 40 dkg felvágottból és némi füstölt áruból jön ki. A 20 deka gépsonkáért tavaly szeptemberben 396 forintot kértek, most 422-őt, a szintén 20 deka párizsit egy éve még 228 forintért lehetett beszerezni, mostanra 242-re ment fel az ára. A kolbászok közül talán a "gyulai" ára a legborsosabb, ám a központi statisztika csak ezt a fajtát ismeri, úgyhogy a nepszava.hu is ebből vesz egy párat: a mintegy 25 dekányi kolbász 12 hónapja 860 forintból jött ki, most 892,5 forintra tartják.
Ugyan Mária Terézia odavágta, hogy ha nincs a népnek kenyere, egyen kalácsot, a nepszava.hu mégis maradna a kenyérnél. Minél többet veszünk belőle, annál többet spórolunk, hiszen két kiló 582 forint volt tavaly szeptemberben, most pedig csak 560 forint. Szintén "megtakarítást" jelenet, ha reggelinél és vacsoránál a tányérra szép mennyiség kerül sajtból: 70 dekával és Trappistával számolva a heti sajtköltség 1099 forint volt egy éve, jelenleg 1071 forint. És úgy látszik, az olcsóbbá válás - vagy legalább az árstagnálás - a több tejtermékre is áll, ugyanis míg 12 hónapja két liter tej ára 454 forint volt, most 452 forint.
Azért nem árt, hogyha az étkezések mellé kerül valami zöld is. A kosárba teszünk 1 kiló paradicsomot, amit tavaly szeptemberben 223 forintért mértek, idén viszont már 318 forint az ára. Salátához és levesbe egyaránt remek a fejes káposzta, abból is jöhet fél kiló: ez a tétel egy éve 48 forintba került, mára viszont 86-ra kúszott fel a költsége. Hogy ne mindent a vitamin tablettákra kelljen bízni, érdemes némi gyümölcsöt is begurítani a hűtőbe. Egy kiló alma 255 forint helyett most 260, egy kiló narancs 407 forintról 447 forintra kúszott fel, és ha akad némi pluszpénz, akkor jól jön fél kiló banán is, igaz, ekkora mennyiségért már nem 153 forintot, hanem 190,5-öt kell kiadni idén szeptemberben.
Hogy az ember ne fulladjon, nem árt némi itóka a hétvégére, és a hétköznapokra is. A felnőttek esetében átlagban két üveg borral lehet kalkulálni (összesen, nem fejenként), a recesszió miatt pedig gyakran asztalival kell beérniük a családoknak. A mintegy másfél liternyi mennyiséget 618,5 forintért lehetett hazavinni egy éve, a jelen állás szerint 823,5 forintot kell kiizzadni. A gyerekek két liter narancslevére 12 hónapja 762 forintot kellett áldozni, ám ugyanez immár 804 forintból jön ki. Célszerű a felnőtteknek némi kávét biztosítani a reggeli eszméléshez: egy negyed kilós őrölt kávéhoz tavaly szeptemberben 706 forintért lehetett hozzájutni, most 758 forintért.
Egyszóval egy heti alapbevásárlás - ami a válsághoz igazodva nem enged édességet a gyerekeknek és ínyencséget a felnőtteknek - úgy 9381 forintból jött ki tavaly szeptemberben, most viszont 10245 forinttal terheli meg a családi büdzsét. Azaz, most mintegy 8,5 százalékkal kell többet költeni az élelmiszerekre, mint tavaly.

nepszava.hu

"Nem akarunk szabadságharcosok lenni, pláne ha azt ön vezeti"

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Legutóbb 2012 augusztusában – bár a választópolgárok többségével nincs levelező viszonyban – üzenet, tájékoztatás érkezett Öntől több munkatársunk címére, Magyarországon és Kanadában. Több milliós példányszámban, a családtagoknak külön-külön is elküldött, az Ön színes fényképével „díszített” levelek mindegyikén olvashatók voltak azok az adatok, melyeket a tervezett, előzetes regisztráció alkalmával az Ön hatóságai majd ismételten rögzíteni fognak 2014-ben – feltételezve azt, hogy a Fidesz-KDNP koalíciós kormány addig még hivatalban marad.
A következő levele is oda kerül, ahová való – a szemétkosárba.
Ön nem csak az Európai Unió és az IMF ellen vív „szabadságharcot”, hanem ellenünk, a szavazópolgárok ellen is.
Amint az ismert, ezek a kéretlen levelek jeletős mértékben megterhelték az ország költségvetését, azokat a kormányzati, közigazgatási hivatalokat – a Magyar Posta munkatársait is! – melyek akarva-akaratlanul közreműködői ennek az egyoldalú, zaklatással is felérő levelezésnek.
Tisztelt Orbán Viktor Úr!
Kérjük, mint kormányfő, felelős politikus, és mint választópolgár honfitársunk adjon magyarázatot arra, hogy ha hivatali idejében immár hagyományos módon levelezés útján szólít meg bennünket és az Ön által hasznosnak tartott ötleteivel, vízióival zavarja magánéletünket – és levelei tartalmazzák a mi regisztrációs adatainkat – akkor miért lesz szüksége újabb regisztrációra 2014-ben?
Magyarország még életben lévő lakosai, és az Ön hivatali ideje alatt eddig elmenekült 200 ezer honfitársunk megtapasztalhatták, hogy a nemzeti konzultáció álarca mögött az ország miniszterelnöke rendeleti úton kormányoz – hasonlóan a háborús évek politikai vezetőihez – nos, ha így van, akkor miért nevezi e kéretlen leveleket „nemzeti konzultációnak”?
Ön a mi gyermekeinktől elvett pénzből nevelte fel a gyermekeit, hiszen választott szakmájában, hivatásában Ön egyetlen napot sem dolgozott, immár több mint húsz éve tiszteletdíjakból és a politikusoknak megszavazott illetményekből él – a munkával megkeresett jövedelméből aligha lett volna képes eltartani családját. Kénytelenek vagyunk e témát is a szemére lobbantani, hiszen mi, a választópolgárok, 40-50-60 ezer forintból vegetálunk és nem öt gyermeket, hanem egyetlen egyet is csak lemondások árán vagyunk képesek etetni, ruházni, iskolába járatni.
Ne szóljon bele a magánéletünkbe – abba, hogy hány gyermeket szüljenek az anyák – hiszen a teherviselés (melyre folytonosan hivatkozik) nem azonos az Ön és cinkosai teherviselésével.
Ne panaszkodjon kül- és belföldön a nehézségeire, arra, hogy „nehéz kormányozni egy olyan országot, melyben tízmillió szabadságharcos él”. – Mi nem óhajtunk „szabadságharcosok” lenni. Főleg nem az Ön vezetése alatt.
Mint az Európai Unió tagállamának lakosai, demokratikus viszonyok között kívánunk élni, hasonló életszínvonalon és az EU-tagállamok számára biztosított szabadságjogokkal rendelkező jogállamban.
Szemenyei-Kiss Tamás
újságíró, Budapest

A nemzeti ellenállás és a szabadságharc kérdőjelei

Dégi András a POFOSZ elnökének titkára, Mansfeld László (női fodrász, Mansfeld Péter öccse) és Szilágyi György, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője és Murányi Levente a közelmúltban dr. Mátsik Péter egykori ügyész ellen feljelentést tettek, mert – ahogy az a kollektív feljelentésben olvasható – a vádló az 1956-os forradalmat követő időszakban halálbüntetés kiszabását kérte Mansfeld Péterre… Az ügyészt többrendbeli szándékos emberöléssel, szándékos súlyos testi sértéssel, kényszervallatással, jogellenes fogvatartással és bűnpártolással vádolták meg.
A volt politikai foglyok szövetsége elnöki titkára, az újnáci parlamenti párt országgyűlési képviselője és Mansfeld László feljelentését a Központi Nyomozó Főügyészség bűncselekmény hiányában elutasította – mert az abban hivatkozott cselekmény nem bűncselekmény, az egykori ügyész az akkor hatályos törvények alapján kért halálbüntetést ötvenhatos forradalmárok ügyében. A Főügyészség határozatában az is olvasható, hogy a döntés ellen egyedül Mansfeld László nyújthat be fellebezést.
A Központi Nyomozó Főügyészség döntése – maga a feljelentés is! – több kérdőjelet állít a magyarországi igazságszolgáltatás és az utókor elé.
Elsőként is azt, hogy Mansfeld Péter ügyének mi köze volt az 1956-os forradalomhoz? Szabadságharcosoknak tekinthetők-e a terrorcsoport résztvevői? – Miért hallgatnak napjaink feljelentői az 1956 őszén elkövetett rablásokról, fosztogatásokról és lincselésekről?
Dégi András 1940. július 10-én született Budapesten. A forradalom és szabadságharc napjaiban az akkor tizenhat éves ifjú nem vett részt, 1960-ban a Kassánszky Zsombor és társai ügyben szervezkedés miatt ítélték el 4 évre, de ebből csak 2 év 6 hónapot kellett letöltenie. – Ezt követően nem vett részt a nemzeti ellenállásban, a volt politikai foglyok szervezetébe 1990-ben lépett be.
Szilágyi György 1966. november 11-én született. A politizálást a kilencvenes évek közepén kezdte el, a Csurka István vezette radikális nacionalista MIÉP tagjaként, addig az FTC hírhedt vezérszurkolójaként, a „Ferencváros Hooligans” tagjaként ismerték, mint a rendbontók egyikét, villamosok, metróállomások feldúlásával, rasszista-antiszemita jelszavak skandálásával foglalotoskodott. A MIÉP-ből történt kilépése után csatlakozott a kifejezetten neonáci Magyar Nemzeti Fronthoz – melynek tagjait egyértelműen a zsidógyűlölet tartotta össze. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak 2008-ban lett tagja, 2010-ben listáról került be az Országgyűlésbe.
Murányi Levente 1939. december 13.-án született, kamaszként nem vett részt az 1956-os eseményekben. 1957 februárjában a MUK („Márciusban újra kezdjük!”) röplapjai terjesztéséért letartóztatták – 3 év hat hónap börtönre ítélték – majd 1959. április 24-én amnesztiával szabadult. Ezt követően nem vett részt a nemzeti ellenállásban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom megalakulása után belépett a rasszista-antiszemita pártba, tagja lett a Magyar Gárdának – 2010-ben listáról került be az Országgyűlésbe.
Szervezkedés vagy bűnszervezet?
A feljelentők rövid bemutatása után – elsőként – vegyük górcső alá a „Blaski József és társai” ügyet, a szabadsághősként emlegetett Mansfeld Péter perét, melyet az 1990 után létrehozott 56-os Intézet „Fiatalok szervezkedése a megtorlások idején” címmel látott el a krónikákban. – Az 1958. szeptember 13.-án benyújtott vádirat, majd az ennek következtében első fokon kimondott életfogytig tartó börtönbüntetést tartalmazó ítélet indoklása, végül a másodfokon hozott halálos ítélet sem ellenforradalmi tevékenység (a szabadságharcban történt részvétel) okán született, hanem köztörvényes bűncselekmények, terrorcselekmények elkövetése miatt. Politikai ügyet a fiatalok egykori tetteiből a társadalom, annak is csak egy szűk rétege – a történészek szubjektív megítélése és a hatalomra került politikusok manipuláltak.

 Mansfeld Pétert már korábban, 1958 előtt is elítélték, 22 rendbeli lopás és egyéb bűncselekmények elkövetése miatt, de a kiszabott börtönbüntetést éppen fiatal korára tekintettel végrehajtásában felfüggesztették. – Kétségtelenül kegyetlen ítéletet hoztak 1958. november 21-én és 1959. március 19-én is, a 18 éves fiatal kivégzése nem volt indokolt… még abban a rendkívűli években sem, de talán éppen ezért tekintette alkalmasnak a propaganda arra, hogy a „kommunista megtorlás” áldozatai egyikévé sorolja Mansfeld Péter és társai ügyét, különösen a budai ifjú sorsát. (Ha mindenképpen politikaivá kívánjuk tenni az ellenük lefolytatott pert, maximum akkor is csak a terrorizmus bűncselekményét állapíthatjuk meg – a „Szabó bácsi gépkocsivezetője” és a „Széna téri szabadságharcosok segítője” kitételek legendák, melyeket az utókor, a megtorlások túlélői kreáltak.)
Mansfeld Péter nem volt forradalmár, 1958-ban már nem is lehetett az. – Személygépkocsikat loptak, többek között az olimpiai bajnok Kárpáti Rudolf autóját is ők vitték el, emberrablás, betörés és hasonló cselekmények írhatók számlájukra… melyeket szabadságharcnak minősíteni már akkor sem lehetett.
Az 56-os Intézet „Fiatalok szervezkedése a megtorlások idején” minősítése is megkerüli az igazságot – nem állítja azt, hogy Blaski és társai szabadságharcosok voltak – de a „szervezkedés” kifejezés olyan látszatot teremt, hogy az akkori viszonyokat nem kellően ismerők a bűnszervezet létrehozásából politikai célzatú tevékenységet olvassanak ki.
Pogrom és lincselés a forradalom idején
1956. október 30-a fotói – a Köztársaság téri lincselés fotói – a világ minden számottevő orgánumában megjelentek, nem kis mértékben alakítva ezzel a forradalomról kialakult képet és a szabadságharcosok sorsát.
 A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) székháza ellen három felkelő csoport – nem nemzetőrök, ahogy az sok írásban szerepel (a Nemzetőrséget akkor még nem hozták létre!) – fogott össze: a Baross tériek, a Corvin-köziek és a Vajdahunyad utcai felkelők. Az október 30-án lezajlott ostrom csak néhány óráig a tartott. Amikor a térre küldött három harckocsi tüzet nyitott az épületre, akkor a pártház védői megadták magukat, Mező Imre ÁVH-tisztre, aki fehér zászlóval lépett ki az épületből, rálőttek – ő később a Péterfy Sándor utcai kórházban halt bele sebesüléseibe. Kállai Éva a második emeleti ablakból vetette magát a mélybe.
 Az objektumot védő ÁVH-egység és az ÁVH egyenruhájába öltöztetett rendőrök, sorkatonák közül összesen 20 harcost öltek meg, többségüket (12-13 személyt) akkor, amikor megadták magukat. – Nem szükséges elhallgatni: az államvédelmisták október 30-án már nem bocsátkozhattak volna harcba, hiszen Nagy Imre kormánya október 28-án feloszlatta a párthadsereget, de ez mit sem von le az ostromlók kegyetlenségéből. Nem csak halottakat, hanem még életben lévő, súlyosan sebesült védőt is lábánál fogva akasztottak fel a pártházzal szemben lévő fákra, ahol a csőcselék, a „szabadságharcosok” kegyetlensége után, kiélhette szadizmusát. – Napjainkig is vita tárgyát képezi, hogy Wittner Mária résztvevője volt-e a lincseléseknek… de az nem tagadható, hogy ott volt. Erről korabeli fényképek (Leslie Toth, USA fotói) tanuskodnak.
 Hasonló jelenetek játszódtak le a Nagykörúton, a VI. kerületi Aradi utca sarkán és vidéken, Miskolcon is – az észak-magyarországi városban nyílt antiszemita, zsidóellenes pogromra került sor.
A szabadságharc leverését követő időszakban számtalan – olykor bosszú indokolta – büntetőeljárásra került sor Magyarországon, ahol a győztesek (logikusan) éppen ezekre a kegyetlenségekre hivatkozva léptek fel a szokottnál is keményebben az elfogottakkal szemben.
A Köztársaság téri bestiális gyilkosságok után – csupán csak az október 30-án lezajlott eseményekre hivatkozva – 36 halálos ítéletet hoztak Kádár János bíróságai.
 Külön fejezetben, epizódban emlékezhetnénk meg a Péterfy Sándor utcai Kórház és a Cházár András (korábbi és használatosabb nevén: Domonkos) utcai szükségkórház szigorló orvosának a peréről, melyben Tóth Ilonát és társait azzal vádolták meg, hogy egy Kollár József nevű személyt azért gyilkoltak meg, mert ÁVH-s katonának hitték…
A 56-os szabadságharc jobboldali, szélsőjobboldali hívei – bár a Tóth Ilona-per iratai hozzáférhetőek! – még mindig vitatják a büntetőeljárásban hozott halálos ítéletek jogosságát. Tóth Ilona, aki orvoshoz nem méltóan gyilkolt késsel és injekciós tűvel, maga sem vitatta a szándékos emberölés tényét – ennek ellenére, nem kis mértékben a sokat emlegetett Wittner Máriának köszönhetően, 1990 után még szobrot is állítottak a „szabadságharcosnak” a Budapest VII. kerületi kórházban.
Az elmúlt napokban a Kanadai Magyar Hírlap oldalain éppen Puchert János, 1956 után jogerősen halálra ítélt – majd a Magyar Népköztársaság elnökétől kegyelmet kapott – rabtársunk emlékeztette az olvasókat arra a figyelmen kívűl nem hagyható tényre, hogy tisztázandó Tóth Ilona múltját, tetteit, jelentkezett volna egy tanú 1990 után. – De amikor megtudta, hogy a per másik két vádlottja (a kivégzett Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc) esetében már nem annyira fontos az utólagos rehabilitáció a politikusoknak, akkor elállt vallomástételtől.
1956 eltékozolt erkölcsisége
Az 1956-os forradalom 55. évfordulóján, október 23-án Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes Orbán Viktor kormányfő előterjesztésére a magyarországi szélsőjobb közismert alakjainak – többek közöttt a Hungarista Mozgalom újraindítója (társelnöke) Ekrem Kemál György özvegyének és Szentmihályi Szabó Péternek adott át kitüntetéseket. – A néhai Képíró Sándor háborús bűnöst egy olyan ünnepségen tüntették ki az „56-os forradalommal kapcsolatban”, melyen részt vett a város Fidesz MPSZ-tag polgármestere és Boross Péter egykori miniszterelnök is. – „A forradalom és szabadságharc résztvevői” – ahogy az a liberális orgánumokban olvasható volt – ugyan tiltakoztak a forradalom emlékének bemocskolása ellen. De ha megtekintjük a Népszabadság hasábjain közzétett tiltakozók névsorát (Donáth Ferenc, Litván Györgyné, Litván Katalin, Rajk László, Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi Mária, Jánosi Katalin, Kende Péter, stb.) világossá válik, hogy a protestálók között egyetlen egy olyan személy sem találunk, aki részvevője volt a szabadságharcnak, vagy azzal összefüggésben börtönbüntetést szenvedett volna el.
Porubszky Istvánt, a Magyar Gárda hírhedt „Potyka bácsiját” már korábban, 1997-ben állami kitüntetésben részesítették. – Für Lajos „fajvédelmi miniszter”, Boross Péter és Antall József miniszterelnökök 56-os múltjáról, a forradalomban betöltött szerepükről cikkek sokaságát írták a jobboldali kormányok szócsövei. Még Csurka Istvánt is szabadságharcosként temették el a rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájában…
A történészek 1990-et követően úgy írták meg a nemzeti ellenállás történetét, mintha 1963 (az amnesztia) után nem is létezett volna demokratikus harc, mintha nem lettek volna politikai börtönök Magyarországon 1963 és 1989 között. - Az első demokratikusan választott kormány, majd a „nemzeti” és „polgári” kormányok fontosabbnak látták rehabilitálni a háborús bűnösöket, mint rendezni azoknak a sorsát, akiknek a hatalmukat köszönhették.

Szolidaritási tüntetés Kovács István kilakoltatása miatt

Kedves Elvtársak! A Munkáspárt elnökségének tagját, Kovács István elvtársat 2012. október 31-én, szerdán kilakoltatják. Ezen a napon reggel 07.30-tól kb. 09.00-ig szolidaritási tüntetést tartunk a ház előtt.
Kérem mindazokat az elvtársakat, akik el tudnak jönni, hogy jelezzék részvételi szándékukat. Kérünk mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédait, hiszen nem csak a mi párttagunkat érintő ügyről van szó. Ha valaki nem tud jönni, küldje el gyerekét, rokonát, barátját!
Kedves Régióelnök Elvtársak! Kérlek, hogy hívjatok minden aktív tagot! Cím: Érd, Bagoly utca 143. 07.30-kor legyünk ott!
A Baross utcai pártközpont elől reggel 05.50 órakor indulunk egy csapattal, mert legtöbben nem tudják, hogy merre kell menni. Így egyszerűbb a megközelítés és nem tévesztjük egymás szem elől, nem kell telefonálgatni.
A DÉLI pályaudvarról 06.41 -kor indul a vonat. Kérjük, hogy, aki vonattal jön, gondoskodjon a jegyről (akinek kell), mert utolsó pillanatban nem lesz rá idő.
ÉRD felsőn kell leszállni és onnan a 744-es busszal lehet megközelíteni a a házat. Bagoly utcai megálló, onnan pár perc gyalogút).
Ha van fényképezőgéped vagy kamerád, ne hagyd otthon!
Kedves Elvtárs! Gyere el és kérlek, hogy ezen a címen jelezd részvételi szándékodat!
Telefonszámom: 06303071166
Kovács elvtárs telefonszáma: 06702484440 (ha gépkocsival jössz, őt hívd!)
Elvtársi üdvözlettel, Fogarasi Zsuzsanna
SZÁMÍTUNK RÁD!
***
Kedves Barátaim, Harcostársaim!
Október 31-én, szerdán kilakoltatnak. Ezen a napon reggel 07.30-tól kb. 09.00-ig szolidaritási tüntetést tartunk a ház előtt.
Másfél órát kérek csak tőletek. Nektek másfél óra, nekem az otthonom a tét.
Kérek mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédait, hiszen nem csak rólam van szó, hanem egyre több honfitársunk kerül ebbe a helyzetbe. Van aki lakáshitele végett, van aki a számláit nem tudja fizetni vagy a részletre vásárolt autót nem tudja fizetni. A fizetésképtelenné vált illető ingatlanjára terhelik a tartozást és a végrehajtó árverés után elrendeli a kilakoltatást.
***
Kedves Barátaim, Otthonvédők! Tisztelt Média Munkatársai!
Most értesültünk róla, hogy négy éve a Fehér Kéményseprők Szövetségével együttműködő otthonvédő barátunkat elérte a korrupció és a végrehajtók az ingatlan nepperekkel való összejátszásának eredménye.
Ami egyértelműen bizonyítja, hogy "VAN INGATLAN MAFFIA MAGYARORSZÁGON".
Sajnos az ügyvédeink, és a bíróság is kevésnek bizonyult egy olyan végrehajtó ellen, akit első fokon elítélt a bíróság több bűncselekmény elkövetése végett.
A Fehér Kéményseprők Szövetsége Október 31-én, szerdán reggel 07. 30-tól szolidaritási tüntetést tart a ház előtt. Szövetségünk kér mindenkit, hogy jöjjön el, hívja barátait, szomszédját, hiszen nem csak róla van szó, hanem egyre több honfitársunk kerül ebbe a helyzetbe. Van, aki lakáshitele végett, van, aki a számláit nem tudja fizetni vagy a részletre vásárolt autót nem tudja fizetni. A fizetésképtelenné vált illető ingatlanjára terhelik a tartozást és a végrehajtó árverés után elrendeli a kilakoltatást.
Cím: 2030 Érd, Bagoly utca 143.
SZÁMÍTUNK MINDENKIRE! kivéve a rendőrökre és nőkre támadó áll - otthonvédőkre, őket ezúton is kérjük, maradjanak távol a békés demonstrációtól. NEM KELL "HÁRC" és nem kell barikádokat hegeszteni sem, köszönjük megértésüket)
Budapest, 2012. október 27.
Dabasi Tamás

"Olyan társadalmat akarunk, ahol mindenki dolgozhat"

Megszűnt, tönkreadósított, majd fillérekért elárvereztetett csabai cégeket (amelyek a szocializmus idején kiválóan működtek, termékeik világhírűeknek számítottak) számolgattak össze azok, akik Thürmer Gyula munkáspárti elnök békéscsabai látogatásán jelentek meg (Kötöttárugyár, Konzervgyár, Barnevál és még sokan mások - kivételesen a négyéves gyulai Aldi is befejezte áldásos tevékenységét a múlt héten). Érdekes módon a belvárosra van pénz, igaz, nem cégekre és munkahelyteremtésre, hanem a díszburkolat lerakására. Néhány kilométerrel arrébb, Jaminában már egy bő harmat elég ahhoz, hogy a Tompa utcai úttest gyakorlatilag víztározóvá váljon (az elégtelen csatornázás miatt), ahol nemhogy kocsival, de gyalog sem ajánlatos addig közlekedni, amíg a víz fel nem szárad.
- A Munkáspárt élhető Magyarországot akar - kezdte beszédét a párt elnöke az Andrássy (korábban Tanácsköztársaság) úti szökőkút előtt. - Ez azt is jelenti, hogy mi itt akarunk élni, és nem külföldön szeretnénk boldogulni. Jelenti továbbá azt is, hogy van munkánk, a fizetésünkből meg tudunk élni, és nem kell tizenhat órát dolgozni. Ebbe a fogalomkörbe tartozik az is, hogy legyen beleszólásunk abba, hogy az állam mire költi az adónkat.
- Magyarország ma válságban, mégpedig azért, mert eladtuk mindenünket a külföldnek. Elég körülnézni bármelyik magyarországi településen, és láthatjuk, hogy a bankok, a cégek - és nemsokára a termőföld is - külföldi tulajdonban vannak. Ezt az tis jelenti, hogy az országban ma legfeljebb egymillió ember mondhatja azt, hogy jól él. De mi van a többi kilencmillióval? Közülük három és fél millió a létminimum alatt él, a hárommillió nyugdíjas, az egymillió munkanélküli és a pályakezdő fiatalok pedig mind vesztesei a politikai és gazdasági rendszerváltozásnak. Igaz, tagjai vagyunk nyolc éve az Európai Uniónak. De ezzel is csak azt mondhatjuk el, hogy a multinacionális cégek minden további nélkül jöhetnek hozzánk, mert tudják: itt minket nyugodtan kizsákmányolhatnak. Olcsó bérért nyújtjuk át a hasznot, hadd vigyék ki az országból anyacégeikhez. Az Európai Uniótól nem várhatjuk el saját boldogulásunkat.
- Mi a kiút? - kérdezte Thürmer Gyula. - Nekünk kell rákényszeríteni a kormányokat, hogy olyan adókat vessenek ki, amelyek által a gazdagok jóval inkább hozzájárulhatnak a közteherviseléshez. Ők megtehetik azt, hogy azonnali negyvenszázalékos vagyonadót fizessenek, majd minden évben ugyanennyi személyi jövedelemadót. A külföldi cégek sem fognak elmenekülni, ha őket is jóval inkább megadóztatják a jelenlegi szintnél. Azért fognak itt maradni, mert még így is megérné nekik. És azt a pénzt, amelyet a gazdagoktól kap az állam, költsék az országra: munkahelyteremtésekre, egészségügyre.
- Összefogásra hívjuk fel a társadalmat - hangoztatta a szónok. - Azokat várjuk, akiknek rossz ma Magyarországon élni. Mi azt mondjuk, hogy maga a rendszer a rossz, ezen változtassunk. A jövőt mi egy más társadalomban képzeljük el. Olyan társadalmat akarunk, ahol mindenki dolgozhat, és a jövedelméből tisztességesen meg tud élni. A jelenlegi hatalomnak fogalma sincs róla, hogyan él a kilencmillió nehéz sorsú magyar állampolgár. Azt az érzést sem tapasztalták meg, milyen érzés az, ha a számlákat nem tudják az emberek fizetni. Ezért rossz törvényeket hoznak. Olyan parlamentet akarunk, ahol mindenki ott lehet, akiben bíznak az emberek. Ne legyen semmiféle korlát: sem százalékos küszöb, nem előzetes regisztráció. Azt akarjuk, hogy maradjon meg az a rendszer, hogy mindenki, aki magyar állampolgár, és joga van választani, az automatikusan élhessen ezzel a jogával. A magyar emberek bölcsek, és nem választanak meg hülyéket a parlamentbe.
***
Békés megye két évvel ezelőtt képtelen volt megyei listát állítani a parlamenti választásokra - ez korábban soha nem eshetett volna meg. Most azonban láthatóan mindent megtesznek azért, hogy mind a négy megyei választókerületben legyen jelölt. A városi párthelyiségben a párt tagjai a gondokon kívül felhívták a figyelmet az új választási eljárási törvényre, amelynek rendelkezései még kevéssé ismertek a párttagok számára, és szó esett a Szolidaritás egyik helyi rendezvényéről, ahol a Munkáspárt békéscsabai tagjának mondanivalója aratta a legnagyobb sikert - annak ellenére, hogy tudják róla, hogy kommunista eszmeiségű, de nem szélsőséges. Az orosháziak a képviselőjelöltek előtt álló munkáról beszéltek (Orosházán - Makóhoz, Karcaghoz és Balassagyarmathoz hasonlóan a legutóbbi önkormányzati választáson egy körzetet leszámítva volt egyéni jelölt mindenütt, és így kompenzációs lista is, ennél jobb jelöltállítást az országban akkor csak Ózd, Tiszaújváros és Salgótarján tudott produkálni, ahol minden körzetben volt munkáspárti jelölt). A gyulaiak sem tétlenkednek, hiszen a választókerülethez tartozó Geszten egy új párttag most vehette át tagsági igazolványát.

Nem kérünk az előzetes regisztrációból - alkotmányos jogunk a választás!

2012. szeptember 29-én délután a Baross utcából indultak el a Blaha Lujza térre a Magyar Kommunista Munkáspárt tüntetői. A menet a Nagykörúton át jutott el Budapest egyik legforgalmasabb terére, ahol a választási eljárásról szóló törvény tervezett módosítása ellen tiltakoztak. A tervezet szerint, amelyet most tárgyal a parlament, csak az szavazhat, aki előzőleg jelezte ezen szándékát, és regisztrálta magát. Aki ezt nem teszi meg, az nem ajánlhat senkit, és nem is szavazhat.
A tüntetők húsz perc alatt jutottak el a Blaha Lujza térre, miközben a vonulás egész ideje alatt az előzetes regisztráció ellen, illetve a Munkáspárt mellett emelték fel szavukat. Néhányan csodálkoztak azon, hogy szombat délután hangosan kiabált jelszavakat (Nem kérünk az előzetes regisztrációból! Alkotmányos jogunk a választás!) kell hallgatniuk - akadt, aki azt mondta: az elmúlt évtizedekben, de még a mostani nagy demokráciában is elszokott attól, hogy egy párt aktivistái vonulás közben folyamatosan éltessék saját pártjukat. Mások viszont egyetértésüket fejezték ki, és csatlakoztak a menethez, vagy dolguk intézését későbbre halasztották, meglátva a menet megérkezését a térre.
A Blaha Lujza téren Dömel Vilmos újpesti elnök és Frankfurter Zsuzsanna országos elnökségi tag felszólalását követően Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke ismertette a párt averzióit a tervezett törvénymódosítással kapcsolatban.
- Jogunk van beleszólni abba, hogy az ország pénzét mire költik - mondta. - A kormány szerint jelentkeznünk kellene ahhoz, hogy a választáson részt vegyünk. Magyarországon alkotmányos jog a választás. Ha bármit kell azért tenni, hogy egyáltalán szavazhassunk: akár levelet küldeni, akár személyesen elmenni a hivatalba, már azzal is korlátozzák a jogainkat. Ez ellen pedig tiltakozunk. Tiltakozunk az ellen, hogy nem engednek beleszólni az ország ügyeibe.
A szónok emlékeztetett néhány olyan, a választással kapcsolatos törvénymódosításra, amelyekkel szintén korlátokat állítottak fel. Mint ismert, 1990-ben négy százalék volt a bejutási küszöb. Amikor azonban kiderült, hogy a Munkáspárt alig maradt el ettől, majd a ciklus végére, az antikommunista hangukatkeltés ellenére megközelítette azt, gyorsan öt százalékra emelték, nehogy bejuthasson egy tőkésellenes párt a parlamenti pártok zártkörű klubjába: az Országházba.
Néhány év múlva a Munkáspárt összegyűjtött 180 ezer aláírást a tervezett NATO-csatlakozás ellen, a Horn-kormány az új népszavazási törvényben 200 ezerre emelte fel a szükséges aláírások számát.
A Munkáspárt 2003-ban a kórházak privatizációja ellen ennél is több tiltakozást szerzett meg, a hatalom azonban ismét megszigorította a szabályokat. Az új választási eljárási törvény a tervezett regisztrációval nyilvánvalóan távol fog tartani sok választót, ezzel megakadályozza őket abban, hogy saját sorsukról döntsenek. Ezért tiltakozott szombaton a párt a korlátozások ellen.
- Miért van szüksége a Fidesznek ilyen korlátozásokra? - kérdezte a szónok, majd válaszolt is saját kérdésére:
- Azért, mert ennek a kormánynak nem áll jól a szénája. Két és fél évvel ezelőtt olyan választási ígéreteket tett a választási kampányban, amelyekkel könnyedén söpörte el a nyolc éve hatalmon lévő szocialista-liberális kormányzatot. Az ígérgetésekkel szemben hol van most a magyar mezőgazdaság, és hol van a magyar ipar? Mindenütt külföldi termékek vesznek bennünket körül. A Fidesz célja az, hogy minél kevesebben menjenek el a választásokra. Minél kevesebb dolgozó, nyugdíjas, szegény és pályakezdő fiatal nézzen szembe ezzel a kormánnyal. Pedig lenne mivel szembenézni. Az egymillió munkanélküli, a hárommillió létminimum alatt élő, vagy azok a fiatalok, amik munka nélkül kezdik meg életüket tanulmányaik befejezése után. Nekik most lenne kérdésük.
- Amikor válságban van egy ország, akkor a demokráciát és a jogokat nem szűkíteni, hanem bővíteni kell - hangsúlyozta a szónok. - Ehhez azonban olyan parlamentre van szükség, ahová az is bejuthat, aki élvezi a választók bizalmát. Legyen ott minden politikai erő, függetlenül attól, mekkora támogatottsággal bír, eléri-e az öt százalékot vagy nem. Ezt jelentené a tisztességes, arányos, becsületes választás: korlátok, százalékok és előzetes bejelentkezés nélkül. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a képviselőket vissza lehessen hívni. És végül azt akarjuk, hogy ne lehessen büntetlenül megváltoztatni azt az alkotmányt önös politikai érdekek mentén, amelyet ugyanez a parlament nagy többséggel fogadott el. Induljunk a csatába, teremtsünk egy élhető, tisztességes Magyarországot, egy új, közösségi társadalmat - fejezte be szónoklatát Thürmer Gyula.