Az alábbi interjút egy fiatal nemzeti kommunista adta internetes hálószemünknek, aki az interneten Ardarik néven fut, és a Magyar Kommunista Munkáspárt törekvéseit fogadja el a magyar kommunista ideológiájú pártok közül. Teljes nevét elsősorban biztonsági okokból nem kívánta megmondani. A megnyilvánulásra szerinte azért volt szükség, hogy népszerűsítse a mozgalmat, illetve hogy bemutassa a kapitalizmus elleni megoldásokat az efféle dolgok iránt érdeklődőknek.
• Vázoljuk fel néhány szóval, hogy mi történik a mai Magyarországon alapvetően azokkal az emberekkel, akik arra kényszerülnek, hogy munkaerejüket eladják a munkaerőpiacon.
• A dolgozó emberek totális lezüllesztése történik.
• A lezüllés erkölcsi vagy anyagi értelemben fontos?
• Mind a kettő elég keményen megy.
• Kinek az érdeke, hogy ilyen állapotba kerüljenek a munkások?
• A burzsujoké, a tőkéseké, természetesen. Nem akarják, hogy gondolkodjon a munkás, mert az a hatalmuk végét jelenti.
• Pontosítsunk: ki tekinthető ideológiai értelemben burzsujnak, illetve tőkésnek? A munkaadó vagy rajta kívül az is, aki kényelmes polgári jólétben él, és nem dolgoztat senkit?
• Inkább a munkaadó, de idetartozónak vélem a hazai politikai elitet is.
• Mi történne akkor, ha a munkás elkezdene gondolkodni?
• Rájönne arra, hogy minden problémájáért a tőkés a felelős.
• Milyen eszközeik, lehetőségeik vannak arra, hogy elérjék céljukat, vagyis azt, hogy a munkás elkezdjen gondolkozni?
• A média és az oktatás lezüllesztése. Főleg a médiáé.
• Na de hát csak a médiából tudja meg, hogy mi történik a világban? Más forrása nincs?
• A munkás mindent megtudhat a médiából, nem ezt érzem gondnak, csak szinte bizonyos, hogy nem úgy tálalják neki, hogy valóban értse azt. Amikor a polgári demokrácia elleni tüntetésekről van szó, akkor igyekeznek úgy beállítani a dolgokat, hogy a munkás számára a tüntető valami ellenszenves figura legyen.
• A polgár számára egy tüntetés a gyár előtt valamiféle forradalmi helyzetet takar, és ő nem szereti az ilyesmit. Úgy érzi, hogy a forradalomból mindig csak a baj van: miért nem ülnek otthon ezek a tüntetők, miközben a tévét nézik, úgy, mint én? Valami ilyesmit éreznek…
• A polgárok tévedésben élnek. Az nyilvánvaló, hogy egy elhibázott forradalom valóban baj, de egy jól kivitelezett forradalommal még ő, a polgár is nyerhet.
• Mit?
• Burzsuj-, azaz tőkésmentes világot.
• De a polgárnak jó a polgári demokrácia, ő jól meg- és elvan benne.
• Lehet, de a burzsujnak köszönhetően a polgár is fokozatosan lemegy a munkás szintjére.
• Akkor nemsokára együtt forradalmárkodhatnak? A munkás a polgárral a tőkés ellen?
• Elviekben igen.
• Azt azért ne felejtsük el, hogy a polgár számára a munkás, pontosabban a proli valami aljanép, söpredék, alkoholista disznó véglény.
• A munkás számára pedig a polgár a semmirevaló KMK-st, a közveszélyes munkakerülőt testesíti meg.
• Ebben van valami, sőt nemcsak valami. De akkor ez irigység is egyben? Hogy én, a melós, aki egész életemben hajtok, soha az életben nem jutok el a polgári szintre?
• Részben igen. Bár tegyük hozzá, hogy a proletár még nem tudja, miért történik ez vele; illetve hogy mi az akadálya annak, hogy ő is tisztes polgári jómódban éljen. És tudatlanságából fakadóan a polgárt teszi felelőssé ezért. A polgár meg a proletárt hibáztatja azért, hogy képtelen felemelkedni az ő életnívójára.
• Ezért lenne szükség a burzsujtakarításra? És van-e szükség polgártakarításra annak érdekében, hogy az említett akadály megszűnjön?
• A tőkés mindenképp akadályozza a proletárt célja elérésében. A polgárt azonban át lehetne nevelni, no nem sztálinista módszerekkel.
• Sztálinék hogyan neveltek?
• Tizennyolc év gulággal. Kolimán vagy Vorkután.
• Ezzel ellentétben a nem sztálinista nevelés nyilván értelmi, és nem indulati alapú.
• Pontosan. Meg lehet győzni az embereket arról, hogy mi a jó. A tőkéseket leszámítva.
• És a proletár ideológiai nevelése? Rá is a fentiek vonatkoznak?
• Igen. Ők viszont eleve fogékonyabbak erre.
• Jó, de ha elvont marxizálást kapnak ideológiai nevelés címén, felérhetik-e ésszel?
• Ha értelmesen magyarázzák el neki, miről van szó, miért él rosszabbul, mint amire számított akkor, amikor elkezdett dolgozni, akkor nem lehet gond. Amit ön említ, az viszont igen nagy baj. Úgy kell csinálni ezt az egészet, hogy a munkás is értse a dolgokat. Mondok egy példát: Kádár elvtárs érthetően beszélt.
• Ha már szóba került Kádár János: ha ő most ellenzékben lenne, mit kellene csinálnia?
• Milíciát.
• Afféle munkásgárdaféleséget?
• Olyasmit.
• De nem munkásőrséget.
• Nem, mivel az a hatalomra kerülés után volt. Teljesen más lenne ennek a milíciának a feladatköre, mint akkor.
• Tehát ha megy az átnevelés, és vége egy napnak, akkor megoldódott minden? Azaz szellemileg töltekeztem, és most megyek haza a tévé elé?
• Dehogy. Ez sajnos nem egy napig tart. De minden egyes nappal közelebb kerülünk a végső győzelemhez.
• És ha befejeződik?
• Akkor elviekben érteni fogja a munkás, hogy mi a helyzet.
• A burzsujokat ugyanis az még nem zavarja, ha a munkás békésen tanulgat, csak ne tegyen mást, és maradjon a polgári demokrácia.
• De nem csak „békés” tanulás lesz.
• Na, ez viszont már zavarja.
• Apróság.
• Tehát van egy szellemileg felfegyverzett munkás, és van egy átnevelt polgár. Mi történik ezután?
• Amennyiben mindenki tudja, mi a feladata, akkor életbe lép a proletárforradalom. Mert a szellemi fegyverrel párhuzamosan valódi fegyver is kell. Bár kétségtelen, hogy egy munkásnak fegyvere nem igazán van.
• Ki fegyverzi fel őt? Vagy marad az ásó, kapa, kasza?
• Tökéletesek azok is. De egy igazán kreatív ember bármiből tud fegyvert csinálni. Ha pedig lőfegyvert akarunk, akkor házilag kell gyártani, vagy importból beszerezni.
• Önmagától a munkás tudja-e, hogy most aztán forradalom és fegyveres? És mit szól mindehhez a polgár?
• A munkás akkor tudja meg, amikor közöljük vele, hogy harc van. A polgár pedig, ha nem veszélyeztetjük, nem reklamál.
• De a polgár azt mondja, hogy jó, nincs ez így jól, még nem tudok minden héten a bahamákra menni, de nem lehetne ezt polgári demokratikus eszközökkel, választás útján? Mondják meg, kire kell szavazni, és akkor én változtatok.
• Tegyük fel, hogy a burzsuj nem fojtja meg a kommunistát, és és azt is, hogy utóbbi hatalomra kerül. A burzsuj abban a pillanatban rohan az USA-hoz, Izarelhez és az EU-hoz. És megöli a kommunista államot.
• És mi van akkor, ha a burzsuj ügyel arra, hogy viszonylag elfogadható módon éljen a munkás, hogy ne jusson eszébe, hogy őt éppen kizsákmányolják? Lesz-e akkor forradalmi helyzet?
• Magyarországon ilyen? Ááá… esélytelen. A tőkeszerzési vágy mindig erősebb, mint a józan ész.
• És Svájcban?
• Svájcból nem lehet forradakmt indítani. Soha nem a legerősebb országból, hanem ellenkezőleg: a leggyengébből indul a forradalom. Ahogy Oroszország a leggyengébb láncszem volt a kapitalizmusban, ugyanúgy most Közép-Európa az.
• De ha Kelet-Európából elindul, átterjedhet-e Svájcra is?
• Biztosan át fog, ugyanis ez már világforradalom, a Ragnarökből meg senki nem marad ki. Tehát az ottani proletariátus a burzsujaik ellen fordul, vagy csatlós lesz, és ellenséggé válnak.
• De nem mondja majd azt, hogy én itt Svájcban viszonylag elfogadható módon élek, minek nekem forradalom? Legrosszabb esetben sztrájkolok egyet…
• Nem, mert ha a gyarmatokat elvesztik a főburzsujok, akkor muszáj lesz az otthoniakat nyúzni. Tehát svájci barátunk veszi át a mi helyünket.
• No most: egy polgárt rettenetesen irritál, hogy egy forradalomban nemcsak a forradalmár lő, hanem őt is érheti találat, hogy lehet ezt lekontrázni neki? Volt egy ökölvívó, aki az első menet után visszavonult, mert azt nem mondta neki senki, hogy nemcsak ő üthet, hanem őt is megcsépelik…
• A kapitalizmusban is érheti találat. Kirabolhatják a nyílt utcán, vagy megkéselhetik. Sok ember csak ebből tud majd megélni.
• Ez igaz, de ezt megértve akkor feladja a polgári kényelmét, és megy az utcára lőni? Hátha elkerülik a fentiek, és szépen otthon megvárja a forradalom végét…
• Ez már egyénfüggő. Bár nagyobb esélye van a túlélésre ha az egyik vagy a másik oldalhoz csatlakozik. Mert ellenkező esetben mind a két oldal ellenségnek tekintheti.
• Egy győztes forradalom hogyan viszonyul azokhoz a polgárokhoz, akik mindennek ellenre otthon kuksolnak, és a győzelem után előmerészkedve részt kérnek a forradalmi vívmányokból?
• Be lehet fogadni őket a társadalomba, mert lehet, hogy nem jó harcosok, de máshoz azért még érthetnek. Tehát nem szükséges őket kiirtani.
• És ha azt mondják, hogy jó, vége a forradalomnak, mostantól játsszunk ismét polgári demokráciát, tehát választások legyenek, mi meg majd hatalomra kerülve uralkodunk a prolikon? Hiszen ők már úgyis megszokták korábban, hogy őket kizsákmányolják…
• Most a polgárokról van szó. A proli ezt nem fogja hagyni, mert akkor értelmét veszti a forradalom.
• Tulajdonképpen mihez ért egy polgár? Mit tud tenni egy forradalom után? Mi lesz vele?
• A polgárok legjava értelmiségi munkakörben van, és rájuk is szükség lesz.
• De nem fog morogni a munkás, hogy a forradalom után is a polgár jobban fog élni, mint ő, aki az utcán az életét kockáztatta?
• Ha csak kicsit él jobban, akkor nem, különösen akkor, ha az ő megélhetése sincs veszélyben.
• És ha veszélybe kerül?
• A szocializmusban ez nem kerülhet veszélybe, mert mindenki az elvégzett munkája szerint részesül a megtermelt javakból – tehát jól dolgozik, és neki is jó, vagy még jobb lesz, mint addig.
• Tehát ott tartunk, hogy forradalmi helyzet van. Mit jelent ez a gyakorlatban elsőre?
• A tömegek elfoglalják az utcákat, és a forradalmi elit átveszi a hatalmat.
• Kikből állhat ez az elit?
• A kommunistákból, mivel ők a legöntudatosabbak. Ők irányítanak, mégpedig a nép javára.
• Tehát polgár nem lehet.
• Nem, mivel bennük nincs olyan erőteljes osztályöntudat, vagy esetleg semmilyen sincsen.
• Nem lesznek féltékenyek? Hogy kérem, mi forradalmárkodtunk, aztán a buta prolik átvették a hatalmat?
• Belőlük is lehet kommunista. Az egész csak öntudat kérdése.
• De ők forradalmat se akartak, hát még hogy kommunistákká is váljanak.
• No most: ők is a nép tagjai. Ha nem akartak forradalmat, tehát nem akarták azt, hogy jobb legyen a népnek, akkor minket, kommunistákat sem fog érdekelni velük kapcsolatban az, hogy ők féltékenyek vagy sem.
• És hogy lehet őket kordában tartani –vagyis hogy ne féltékenykedjenek a prolikra?
• Két megoldás van: ha nagyon randalíroznak, akkor büntetni kell. Persze az igazi megoldás az lenne, hogy megszüntetjük a polgár és a proli között a határokat. Hogy eggyé váljanak. Hogy beolvadjanak a proletariátusba. Hogy megszűnjenek a polgári kiváltságok.
• Elvárható-e a proliktól, hogy pontosan tudják, mikor van forradalmi helyzet, vagy jelezni kell nekik?
• Jelezni kell nekik. Ehhez kell egy elit forradalmi csoport. Ők kezdik meg a forradalmat, a többi kommunista pedig, aki nem harcol, terjeszti a hírt a nép tagjai között.
• Ha megvan a forradalmi helyzet, hogyan lehet a forradalmi hevületet átvinni a prolikra?
• A megfelelő minőségű propaganda csodákra képes.
• Mert lehet, hogy éppen a retekklubot nézi, és semmi kedve forradalmárkodni, mert úgy érzi, hogy a vágóhídra akarják terelni a forradalmárok.
• Minden a propagandán múlik. Gondoljunk bele: a Jobbik cigányellenes propagandája hatásos, miközben csak némi valóságalapja van. A burzsuj ellenes propaganda ugyanúgy hatásos lehet. Csak annak több a valóságalapja.
• Igen, de még sincs cigányellenes pogrom az országban.
• Mert a Jobbik beolvadt a parlamenti közösségbe, és hát nem is ők vannak hatalmon, és semmiféle elitjük nincs.
• Térjünk rá a radikálisabb megoldásokra.
• Pontosan. A Magyar Kommunista Munkáspárt ezt elhatározta, remélem, lesz belőle valami.
• Mit jelent a radikalizmus mozgalmi szinten?
• A burzsujok ingatlanjainak elfoglalása, a gyáraik elfoglalása, letartóztatások, ellenállás esetén az érintett tőkések megverése.
• És miben különbözik ez a fajta radikalizmus a politikai szélsőségességtől?
• Körülbelül annyiban, hogy ez a nép érdekében van, nem egy szűk csoportéban. A mélymagyarkodás például semmiképpen nem lehet a nép érdeke.
• A radikalizmus egyes erőteljesebb elemei tekinthetőek-e szélsőségességnek?
• Igen, mert a polgári sajtó ezeket egybemossa. Számukra elég nagy baj egy kis sztrájk is, nemhogy egy forradalom.
• Azért a szélsőségességnek is vannak negatív jelentéstartalmai.
• Melyek azok?
• Hogy az valami snassz dolog, hogy verik a tőkést, mert az nem egy elegáns dolog. Tessék bejutni a parlamentbe, és parlamentáris úton átvenni a hatalmat, nem pedig verekedéssel és forradalmárkodással. Ezt az üzenetet terjesztik, ha a munkáspártról van szó, holott holott más a radikalizmus, més más a szélsőség.
• Bár ez szépen hangzik, azt azért tegyük hozzá, hogy az említett parlamentáris út a tőke törvényei szerint van. Ha most azt feltételezzük, hogy a kommunista bejut a parlamentbe, mi több, jelentős többséggel, pláne ha még kormányt is alakíthat, vajon ki vagy mi fogja megakadályozni a burzsujokat, hogy ne rohanjanak a NATO-hoz beavatkozást kérve a tagországoktól?
• Semmi és senki, máris rohannak.
• Na ugye. Ezért kell tőlük megszabadítni a társadalmat.
• De szerintük ez még belefér az elegáns megoldásokba.
• Szerintem ha a hazaárulás elegáns, a burzsujirtás is az.
• De az egyik csak árulás, a másik pedig gyilkosság, ezért írnak szélsőségről.
• A forradalom nem mehet békésen véve. Ezt egy kínai úriember is megírta. És egy argentin is. Nekik minden szélsőség, ami nem a tőkések előtti hajlongásról és az ő kiszolgálásukról szól. Hadd vessem közbe: örülnék, ha ezen szavaim bennmaradnának az interjúban, és nem cenzúrázná ki senki sem.
• Rendben van. Tehát akkor a proletár kénytelen szélsőséges módon rendet rakni?
• Nos tehát: a legjobb az volna, ha nem kéne ilyen módszerekkel élni senkinek, de ha nincs más megoldás, akkor ez is belefér, mert már csak az ilyenekkel lehet célt érni.
• És ezért teljesen közömbös, ha a polgári sajtó szélsőségről rikoltozik?
• Igen.
• Ha a kettőből egy lesz, ez a proletár polgárosodását, vagy a polgár prolisodását jelenti?
• A proletár életszínvonalát kell természetesen a polgár szintjére felhozni, de ezzel együtt a polgár munkásságát, munkavégzésének mennyiségét a proletár szintjére kell emelni. Tehát a lusta polgárok dolgozzanak.
• Merthogy eddig a polgár nem igazán szakadt meg a munkában.
• Most sem kell majd neki, de dolgoznia viszont muszáj lesz. Vagyis a burzsujbérencségből nem élhet meg, mivel a burzsuj mint társadalmi osztály megszűnik, és nem alkalmazhatja nemhogy jó fizetésért, de sehogyan sem.
• És ha nem akar dolgozni? Éhenhal?
• Lesz majd neki való munka, mivel nem csak fizikai létezik.
• De ő eleve hozzászokott ahhoz, hogy nem dolgozik, vagy csak annyit, amennyit ő akar.
• Tehát KMK-t akar?
• Inkább mondjuk úgy, hogy csak azt csinálná, amit ő is akar, azt nem szereti, ha előírják neki, mit tegyen.
• Azt nem írnám elő neki, hogy mit dolgozzon, csak azt, hogy dolgozzon.
• Akkor válogathat?
• Természetesen. Ezt azonban a proletár is megteheti: képességeinek megfelelően választhat munkát.
• És mi lesz azokkal a munkákkal, amelyeket sem a polgár, sem a proletár nem akar elvállalni?
• Az azoké lesz, akik nem értenek semmihez. Akiknek mondjuk a nyolc általános 14 évig tartott. De odaadható a közveszélyes munkakerülőknek is.
• És mi van akkor, ha az el nem vállalt munkák között van olyan is, amihez azért némi szakértelem is kellene?
• Lehet magasabb fizetéssel is motiválni.
• Értem, de az előbb arról volt szó, hogy az el nem vállalt munkákat kiosztják azoknak, akik nem értenek semmihez. Hogy csinálja meg, ha nem ért semmihez, közben kellene a munkához a szakértelem?
• Lehet képezni; megtanítani neki az adott szakmát.
• De ha nem akarja a képzést a polgár, és helyette más munkát végezne? Arra hivatkozik, hogy nincs neki való, tehát nem tud segíteni, széttárja a kezét, és megy haza heverészni és falat bámulni.
• Mindenkinek van munka. Ha meg KMK-zik inkább, akkor büntetést kell kiszabni: a pénzbírságtól a kényszermunkáig széles a skála.
• A forradalommal kezdtük – de közben a szocializmusig jutottunk el? Mármint annak alapelveihez?
• Igen.
• Most mi van a tőkéssel, akinek pénze van a kizsákmányoláshoz? Merthogy arról volt szó, hogy azt meg kell szüntetni. Mi lesz vele – azon kívül, hogy nem lesz tőkéje, amivel kizsákmányolhat?
• Ha politikus tőkés volt, akkor kötél vagy golyó. Ott más eset nincs. Ha a politikust pénzelő imperialista típusú tőkés volt, akkor kötél vagy golyó vagy kényszermunka – de az utóbbi legalább tíz év. Ha pedig közönséges tőkés volt, akkor legfeljebb öt év kényszermunka – amennyiben korábban normálisan bánt a saját munkásával. A lényeg az, hogy a tőkéje megszűnik ugyan, de a vállalat vezetőjének megmaradhat – feltéve, ha ért a menedzseléshez, vállaltirányításhoz.
• Most nézzük meg azokat a polgári engedetlenségi mozgalmakat és hasonlókat, amelyekre képezni kell az erre vállalkozókat. Milyen típusúak ezek, alapvetően milyen célt szolgálnak? Kezdjük az alapoknál.
• Az alap az, hogy a proletár tudja, hogy ő mi, és hogy ki az ellensége. Utána azt kell tudni, hogy hogyan harcolhat ellene. Először a közvetlen ellenséggel való csatára kell felkészíteni őket, ilyenek lehetnek: sztrájk a burzsuj korrupciója ellen.
• Az persze nem várható el, hogy minden egyes proletár beszüntesse a munkát egyszerre.
• A nem sztrájkolóknak viszont tudniuk kell, hogy a sztrájkoló nem ellenség.
• Melyek a konkrétabb és veszélyesebb hadműveletek?
• A következő szint az otthonvédelem lenne. Ez jelenleg nagyon aktuális dolog, hiszen itt a különféle nyilatkozatok kevésnek bizonyultak. Attól ugyanis, hogy nyilatkozgatunk és elemezzük a kialakult helyzetet, honfitársainkat még könnyedén kilakoltathatják. Ezután következnének a kisebb tüntetések.
• És mi van akkor, ha valóban azért kell kilakoltatni, mert nem fizetett – tehát polgárjogi szempontból jogosan?
• Tehát volt pénze, csak eljátékgépezte, elitta vagy hasonló?
• Ez is érdekel, de nem erre gondoltam, hanem arra, hogy eleve nem hajlandó fizetni, mert úgy gondolja, hogy úgyse merik kilakoltatni.
• Ha önhibáján kívül kerül bajba, őt meg kell védeni, mert nem tehet róla, hogy lehetetlen élethelyzetbe került. Ha viszont tróger volt és azért nem fizetett, akkor nem kár érte. Ilyenkor persze ezt fontos kideríteni.
• Ki dönti el, hogy melyik az adott eset?
• Ki kell deríteni, hogy melyik eset áll fenn. Esetleg úgy is, hogy a szomszédoktól vagy egyéb ismerőseitől szerzünk információkat.
• És ha a tőkés arra hivatkozik, hogy nem azért dobta ki a cégétől, hogy most eltávolítsák a lakásából, hanem azért, mert munkája gazdaságtalan volt? Ő nem köteles ingyenélőket tartani…
• Egy multinacionális tőkés esetén ez a hivatkozás nem fogadható el. De egyébként a burzsujoknak amúgysem szabad hinni. Ezért érdemesebb a kilakoltatás előtt álló ismerőseit kikérdezni.
• De hát azok honnan tudják, hogy érdemes volt-e tartani őt a gyárban? Nem dolgoztak vele együtt…
• De tudják, hogy alkoholista-e vagy nem - illetve hasonló dolgokat. Mert ha tudatmódosító szerekkel él, akkor a munkahelyén vagy másnapos vagy holtrészeg volt.
• Talán a gyárfoglalás lehet még érdekes, illetve ezzel kapcsolatban a tőkések vagyonának elkobzása, különös tekintettel mondjuk a kastélyaikra.
• A gyárfoglalást az ott dolgozóknak kell végrehajtani, hasonlóan, mint Venezuelában. Az egyéb vagyontárgyak: a villa, a jacht és egyebek elkobzása meg a milicisták feladata lenne. Ezek a nagy értékű holmik az államhoz vándorolnának, és a közösség hasznára lennének fordítva. Például a villákból szakszervezeti nyaralót lehetne csinálni.
• Erre már volt példa.
• De nem a pártfunkcionáriusok kapnák meg!
• Eddig pedig nagyobbrészt ez volt a gyakorlat.
• Jelen esetben nem, mert ha így lenne, akkor a pártfunkcionárius könnyen burzsujjá lehet.
• Hm… ez a lehetőség a gyakorlatban magukat baloldalinak tartó magyar politikusok esetében sokszor megvalósult. De lépjünk tovább. Amennyiben a tőkés meg a polgár azt mondja, hogy jó, hát emeljük fel a prolit is, de ne a mi kárunkra, erre mit lehet mondani? Tehát ne az legyen, hogy a mi tulajdonunkat veszik el, mert az lopás a mi szemszögünkből.
• A közösség érdeke előrébb való, mint az egyéné. Tehát a burzsuj összelopott vagyonát nyugodtan „visszalophatjuk”.
• Akkor viszont ez ellen védekezni fogunk, szól vissza a tőkés. Akár úgy is, hogy betiltjuk az erőszakos hatalomátvételre uszítókat stb.
• Ha kellően nagy a támogatottság, akkor soha nem megy a betiltás. Ha külföldit hoznak be saját védelmükre, mindenki ellenük fordul. A hadsereg pedig nem fog hazaáruló módon saját honfitársaira lőni.
• Az effajta eszmékkel való rokonszenvezés mértéke kulcskérdés, tehát mi van akkor, ha a többség elutasítja, köztük a munkás is? Hogy ő inkább ellesz a piacgazdaságban, aztán majd látjuk…
• Nem lesz el, mivel a végén annyira gyalázatos élethelyzetbe kerül, hogy nem lesz mit vesztenie.
• Igen, de a rendőrség már megtette 2006-ban (mármint azt, hogy saját honfitársaira támadt), tehát elvileg a hadsereg is megteheti, ha ilyen parancsot kap.
• Marx is azt mondta: meg lehet győzni a katonát is arról, hogy ki az ellensége. De amennyiben a hadsereg ellenünk fordul, annak polgárháború lesz a vége. Ha pedig azt itthoni erőkkel leverik, akkor öt-tíz éven belül jön a folytatás. Ha külföldiekkel, azt meg a többi kommunista ország nem nézné jó szemmel. Ha mondjuk az USA beavatkozik, Kína lerohanja Tajvant.
• Mi lenne a célja ennek az interjúnak?
• A legfontosabb, hogy érződjön: nem vagyok libsi.
• Remélem, sikerült.
A forradalmat csak fegyelmezett, képzett, tanult erő, igazi élcsapat vívhatja meg. Nem akárkikkel állunk szemben. A burzsoázia ma fegyelmezett, összehangolt, és végtelenül rafinált módon veri szét a munkásmozgalmat. Ellenük a mai hadseregünk esélytelen
A forradalmat nem lehet siettetni. Pedig szeretnénk, de nagyon szeretnénk! De nem lehet! A magyar dolgozóknak kell eljutniuk annak felismeréséhez, hogy így nem lehet tovább élni, sőt oda is, hogy így nem akarunk tovább élni.
Ez a feladat! Ehhez kell a szervezetet megteremteni, és az aktivistákat kinevelni. Így kell gondolkoznunk, és nem fordítva. Nem azt kell hajtogatni, hogy kicsik vagyunk és öregek, csak ennyire vagyunk képesek. A feladatot kell látnunk, és ahhoz kell felnőnünk. Ha képesek vagyunk rá, van értelme a létünknek. Ha nem, akkor erre a pártra a magyar dolgozónak nincs szüksége. Szomorú, de így van.
Dolgozzuk ki a párt új programját! Mondjuk meg, hogy mit lehet tenni a dolgozókért a kapitalizmusban. Mondjuk meg azt is, hogy a legmélyebb szociális reformok sem változtatják meg a tőke lényegét. A megoldás ezért a kapitalizmus leváltása. Mondjuk meg, milyennek szeretnénk látni a jövő szocializmusát.
Elvtársak!
Elvtársak!