William Hague, brit külügyminiszter bejelentette, hogy a franciákkal együtt húsz katonai tanácsadót küldenek Líbiába az Átmeneti Nemzeti Tanács megsegítésére. Húsz katona nem sok, de nem a szám a lényeg. Hányszor hallottuk már nagy tőkés országoktól, hogy ők bizony nem avatkoznak bele más országok belügyeibe, csak éppen tanácsadókat küldenek. Eisenhower amerikai elnök egykor 600 katonai tanácsadót küldött Dél-Vietnamba. Utódjának, Kennedy elnöknek már félmillió katonával kellett a vietnami őserdőkben harcolni. Mostanság Líbiába küldenek tanácsadókat. Egyelőre húszat. Az ENSZ határozatában erről szó sem volt, a határozat „csak" repülési tilalmat állapított meg. Líbia esete mutat valamit, amit már régen tudni lehet: politikai rendszereket nem lehet repülőkről megdönteni. Amerika és barátai úgy szeretnek háborúzni, mint a számítógépes játékokban: elég a gombokat nyomkodni, nem kell saját katonákat áldozni. Úgy tűnik, hogy a líbiai kalandot nem ússzák meg szárazföldi háború nélkül. Ennek az a szépséghibája, hogy az arabok visszalőnek. Ott már nem számít annyira az amerikaiak technikai fölénye. Fontosabb a hit, a hazaszeretet, az elkötelezettség.
Így kell ezt csinálni!
Nem irigylem a rendvédelmi dolgozók képviselőit. Április 19-én meghívták őket, hogy vegyenek részt a parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának rendkívüli ülésén. Ez már azért valami! Manapság nem mehet akárki a parlamentbe. A rendvédelmi szakszervezetek képviselői még felszólalási jogot is kaptak, ami aztán végképp a demokrácia netovábbja. A szakszervezeti vezetők célja világos volt: megőrizni a szolgálati nyugdíjat, és melleslég megelőzni a hivatásos állomány elvándorlását. Nem csak mondanivalójuk volt, de politikai hátterük is. Elvégre is egy hete 15 ezer embert vittek az utcára, ami komoly teljesítmény. A rendvédelmiek elmentek a parlamenti bizottság ülésére, pedig nyilván sejtették, hogy a dolgok nem ott dőlnek el. A kormánypárti képviselők nyilván semmi olyat nem döntenek, ami ne tetszene a kormánynak, mert ugye, ki is akarna a miniszterelnök lábára lépni. A bizottság Fideszes tagjai sem akartak. A szakszervezetek jól kibeszélték magukat, aztán ránéztek az órájukra, és megkérdezték: van-e elképzelése a tisztelt bizottságnak arról, hogy miként tovább? Nem volt! A szakszervezetek is válaszoltak: május 6-án újabb tüntetés! így kell ezt csinálni!
Kína jobb, mint Amerika vagy Európa
A múltkoriban felkeresett egy magyar üzletember. Kínáról beszélgettünk. Ő nem segítséget kért a kínai piacra való bejutáshoz, mint sokan mások teszik. Ő már bent van. Gyanítom, hogy a közös gondolkodáshoz és cselekvéshez keres partnereket, mert látja, hogy a mostani utunk sehova nem vezet. Illetve, dehogyisnem: az eltűnéshez. Hasonló magyar üzletemberrel eddig nem igen találkoztam. Ő megértette, hogy nem saját logikánkat kell a kínaiakra erőltetni, mert az amúgy sem megy. Ha sikert akarunk, meg kell érteni a kínai fejlődés logikáját, és hasznossá tenni magunkat azon az úton, amelyen a kínaiak haladnak. Nehogy azt hidd, hogy ezzel lefekszünk nekik. Nem! Azt kell megérteni, hogy a legjobb magyar ötleteknek, projekteknek sincs jövőjük, ha a világfejlődést meghatározó tényezők sávjába nem illeszkedik. A világfejlődést ma nem az USA, nem az EU határozza meg, hanem Kína. Igenis megtalálhatjuk helyünket ezen az úton, ha önállóak vagyunk gondolkodásunkban és cselekvésünkben, ha van bennünk készség a kreativitásra, ha azonnal képesek vagyunk váltani. Kreatívak, újítók pedig csak akkor lehetünk, ha nem vagyunk rabszolgák sem gazdasági, sem politikai, de főleg nem szellemi értelemben.
A kínai gazdasági csoda titka nem az olcsó munkaerő. Náluk működik a tervgazdaság látható keze és a piac láthatatlan keze. Becsülik a pénzt, de a tudást, a tanulást tartják a legfontosabbnak. Tudatosak, de nem türelmetlenek. Tudnak változtatni, de nem kapkodnak. Történelmük számukra ötezer éves egységet alkot, és nem hiszik, hogy rendszerváltásokkal új időszámítás kezdődik. Van hitük, de a világot nem azon keresztül szemlélik. Ott is mindenkinek megvan a saját érdeke, de nagy dolgokban képesek egységesen cselekedni. Mindezt összekapcsolja egy sokszínű politikai rendszer, amelynek közepén a Kommunista Párt áll, és e rendszer képes jelentős, bonyolult és hatékony döntéseket hozni. Jobbakat, korszerűbbeket, kreatívabbakat, mint az USA vagy az EU. Üzletember vendégem ezt ismerte fel, s kicsiben megtalálta önálló helyét a kínaiak által is előnyösnek talált úton. Nem egyszer, nem kétszer, sokszor elment Kínába. És kicsiben sikerül neki. Az ország mai vezetői középkorúak, egyetemet végeztek, többségük világot látott. Lehet, hogy egy másik világot kellene látni, a kínait. Látni, és megérteni. És akkor talán nagyban is menne. Ránk férne.
