Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 240.

Ha hiszed, ha nem, a katolikusok és a kommunisták között rengeteg hasonlóság van. Mindketten olyasvalamiben hiszünk, amelyet egyikünk se látott. Te már láttad a mennyországot? Ugye, nem! Bevallom, én sem láttam a kommunizmust. Te sejted, hogy milyen is lehet a mennyország? Hát persze, hogy sejted, mivel már olyan so­kan lerajzolták, olyan szépen lefestették, leírták, hogy szinte már ott is érzed ma­gad. A kommunista társadalmat is sokan elénk idézték, sőt sokan mondták, hogy az, ahol most vagyunk, az már az. Nem az volt! Manapság kormánypárti körök­ben nagy divat utólag kommunizmusnak nevezni az 1989 előtti időket, pedig ők is tudják, mi is tudjuk, hogy nem az volt. Tudod, hogy mi a fura? Mindketten olyan társadalomról álmodunk, ahol nin­csenek szegények és gazdagok, nincsenek elnyomottak és elnyomók, ahol nincsenek osztályok.
Az egyház, amikor megszületett, le­döntött minden falat osztályok és nem­zetek között, ezt tegye ma is! - mondta a pápa a mostani pünkösd ünnepén. Megállt bennem a lélegzet! Lehet, hogy hiába dolgozunk már húsz éve? Mi csak tüntetgetünk, osztogatjuk a röplapokat, a katolikusok meg közben megcsinálták a saját külön bejáratú mennyországukat? Ráadásul osztályok és nemzetek nélkül! Körbenéztem, és azt láttam, hogy nincs ok pánikra. Sajnos. Messze vagyunk még a mennyországtól. Kicsiny hazánkban az osztályok közötti falak nem, hogy nem omlottak le, hanem egyre magasabbak lesznek. A multimilliárdos OTP-vezér és az OTP által kilakoltatandó adósok élethelyzetét nem lehet azonos szavak­kal leírni. Az Európai Unió gazdag és szegény nemzetei közötti különbség sem csökkent egy millimétert sem. Szóval, állnak még a paloták, sőt egyre nagyob­bak, úgyhogy van dolgunk bőven.
Bármit is mond a pápa, a katolikus egyház soha nem fogja ledönteni a falakat a társadalmi osztályok között. A katoli­kusok osztályok nélküli társadalma nem ezen a földön létezik, hanem az ő menny­országukban. Az egyház ezen túl is os­torozza majd a szegénységet, a nyomort, sőt szolidaritásra szólít fel az elesettekkel, csak a lényeget nem fogja megváltoztatni: a gyárat nem veszi el a gyárostól, és nem adja oda a munkásnak. A tőkést nem foszt­ja meg a tőkétől, és nem teszi a társadalom közös tulajdonává. Mi, kommunisták a közösségi társadalmat nem az égbe kép­zeljük, hanem ide, a Földre, nem a felbe­csülhetetlen távlatokban, hanem mielőbb. Mi a tulajdont elvesszük a gazdag keve­sektől, a tőkésektől, és a többség, a társa­dalom birtokává tesszük. A katolikusok hisznek abban, hogy Isten akaratából jobb életre számíthatnak. Mi tudjuk, hogy jobb életünk akkor lesz, ha sorsunkról nem má­sok, hanem mi magunk döntünk.
Az internet a mi fegyverünk
Az újságot nem a kommunisták találták fel, hanem a tőkések. A kommunisták mégis saját fegyverükké tették a tőke elleni harc­ban, kollektív propagandistává, agitátorrá, sőt kollektív szervezővé. A mobiltelefoift és Internetet sem a kommunisták találták fel, de most mi tehetjük kollektív propa­gandistává, agitátorrá és kollektív szerve­zővé. A saját fegyverükkel kell a tőkéseket legyőzni. Nincs más út! 1999-ben 1,1 millió mobiltelefon volt az országban, manapság 12 millió. 1999-ben alig néhány magánsze­mély fizetett elő az Internetre, mostanság 6,1 millió ember kapcsolódik a hálóra. A Facebook-ot 1,6 millió ember használja, közel egyharmaduk fiatal. Ez a valóság technikai része.
De van politikai is. A Jobbik az EP-választások előtt sehol sem volt. Fogták magukat, és elárasztották az Internetet és a mobil kommunikáció más eszközeit. Az eredmény nem maradt el, tavaly óta bent vannak a parlamentben. Mi tartal­milag többet és jobbat kínálunk, mint a Jobbik. De ezt a többet és jobbat el kell juttatnunk az emberekhez. Lenin nem ismerhette az Internetet, de zseniális stratéga volt: „Mindenki el fogja ismer­ni, hogy oktalanság, sőt bűn az olyan hadsereg magatartása, amely nem készül fel arra, hogy bánni tudjon mindazokkal a fegyverfajtákkal, harci eszközökkel és harci módszerekkel, amelyekkel az el­lenség rendelkezik, vagy rendelkezhet. S a politikára ez még nagyobb mértékben vonatkozik, mint a hadügyre."
Kádár Jánosra emlékezünk
Kádár János kikerülhetetlen alakja törté­nelmünknek, és ezt tudják a tőkés erők is. A kapitalizmus mai hibái felértékelik az egykori szocializmus értékeit. Ká­dár ott van a mi történelmi arcképcsar­nokunkban is, Dózsa, Petőfi, Kossuth, Kádár életműve egyaránt fontos része annak, amit mi a független, demokrati­kus Magyarországról, a jövő közösségi társadalmáról vallunk. Július 3-án, va­sárnap ismét kimegyünk a Fiumei úti te­metőbe. Az idén - minden szimpatizáns és érdeklődő mellett - konkrétan hívjuk a Kádár János Baráti Társaság képviselőit is, és mi is elmegyünk az ő ünnepükre. Sok minden elválaszt bennünket, de Ká­dár személye egészen biztosan összeköt bennünket. Kádár 2012. májusában lenne 100 éves. Jó alkalom lehet arra, hogy a baloldal erői közösen ünnepeljék.

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 239.

„Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez" - írja Móra Ferenc bájos írásában. „Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni." Manapság a nemzetközi jog azt jelenti, hogy a gyevi bíró, azaz az USA kihirdet szabályokat, amelyek mindenkire érvényesek, kivéve a gyevi bírót. Nem volt ez mindig így! Amíg létezett a Szovjetunió, léteztek az európai szocialista országok, az USA nem volt kcpes saját akaratát mindenben átverni, egyezkednie kellett a szocialista világgal, mert ha nem, számíthatott a Szovjetunió politikai, sőt katonai retorziójára. Ez volt az erőegyensúly kora, amikor én sejtettem, hogy neked mid van, te sejtetted, hogy nekem mim van, és ez nagyjából egyenlő volt. A nemzetközi jog ettől, ha nem is vált igazságossá, de legalább elviselhető volt. Nem lehetett a gyengébbe következmények nélkül belerúgni, nem lehetett független államokat büntetlenül gyarmatosítani, sőt akkoriban szabadultak fel a régi gyarmatok. Aztán jött Hruscsov, Gorbacsov, akik már úgy ültek le kártyázni a NATO-val, hogy kiterítették a lapjaikat, sőt előre odaadták a jó lapjaikat. Megszűnt az erőegyensúly, az ENSZ-beli szovjet, majd később orosz vétó ugyan formálisan még megvolt, de nem állt mögötte semmi. Innen tovább Amerika diktált. Zavar bennünket az egységes Jugoszlávia? Akkor uszítsuk egymásnak az ott élőket! Mondjuk azt, hogy a horvátok eleve jók, a szerbek meg eleve rosszak. Miért? Nos, miért is? Mondjuk azért, mert a horvátok katolikusok, a szerbek meg görög-keletiek, de főleg azért, mert a horvátok lefekszenek nekünk, a szerbek meg nem. Innentől - mint egykor a középkorban - törvényen kívül helyezték a szerb vezetőket, sőt idővel a szerb népet is.
A gyevi bírót meg lehetett leckéztet­ni. A mesében Mátyás király minden föl­di jót ad a parasztoknak, ami mindenki­nek jár, kivéve a gyevi bírót. A mostani gyevi bíró megleckéztetéséhez egy ki­csit több kell, de mintha már erősödne Kína, Oroszország, India, Brazília szava. Mintha a ködben Mátyás közeledne.
Ki üljön Hágában a vádlottak padjára?
A napokban elfogták Ratko Mladic tá­bornokot. Mladic a Balkán akkori leg­nagyobb hadseregének, a Jugoszláv Nép­hadsereg egykori alezredese. Tehetséges katona, akire valószínűleg szép és nyu­godt karrier várt volna, ha Jugoszláviá­ban marad a szocializmus. A történelem azonban más szerepet szánt neki. Mladic egy rövid pillanatra, a jugoszláviai hábo­rú idején a boszniai szerb erők parancs­noka lett, és ebben a kivételes pillanatban megtestesítette mindazt, amit a szerb nép a szabadságról, a honvédelemről, a haza­fiságról és hősiességről valaha is gondolt, a rigómezei csatától a második világhá­ború partizánháborújáig. Hágában bíró­ság elé állítják, s — ha megéli - nem két­séges, mi lesz az ítélet. Könnyen lehet, hogy őt is megölik, mint Milosevic egy­kori szerb elnököt, akire soha nem tud­ták volna rábizonyítani, hogy háborts bűnös. Sőt, félő volt, hogy ő bizonyít­ja majd ország-világ előtt, hogy a Jugo­szlávia feldarabolására indított háborút az Egyesült Államok, Németország első számú vezetői tervezték, engedélyezték, sőt nem kis szerepet játszott a Vatikán, élén a most boldoggá avatott II. János Pállal. Milosevicet ezért megölték a hágai börtönben. Egy rendes bírósági tárgyalá­son még arra is fény derülhetne, hogy mi­lyen szerepet játszottak a szerbek legyilko- lásában azok a magyar fegyverek, amelye­ket az Antall-kormány szállított a horvá­toknak, úgy, hogy nekünk, a népnek egy szót sem szóltak róla. Ez volt az Antall-kor­mány egyik legnagyobb hazugsága. Nyil­ván sokakban felmerül: ők nem kerülnek a vádlottak padjára? Megnyugtatok minden­kit, ők nem fognak a vádlottak padján ülni, mint ahogyan Bush sem, Clinton sem, és más NATO-vezetők sem. Miért nem? Nos, azért, mert az a bíróság, amely előtt most Mladic áll, nem a népek, nem az emberi­ség közös akaratát kifejező bíróság, mint egykor a fasiszták felett ítélkező nürnber­gi törvényszék, hanem a NATO kivégző osztaga. Igaz, 1993-ban az ENSZ felha­talmazásával jött létre, de ez az ENSZ ak­kor már nem volt más, mint az USA kiszol­gálója. Ekkor már nem volt a Szovjetunió, mely megvétózhatta volna a becstelen dön­tést, Oroszország pedig gyenge volt. A há­gai bíróság dokumentumát szinte kizáró­lag a NATO országai iktatták törvénybe, köztük természetesen az USA iránt min­dig szolgalelkű magyar kormányok egyi­ke. Mondhatnánk közönyösen: mi közünk nekünk a szerbekhez? Sőt, csatlakozzunk azokhoz, akikben él a lincshangulat! Vagy dőljünk hátra nyugodtan, sóhajtsunk fel, az igazság a mi oldalunk van, hiszen mi már a győztesekhez tartozunk, az EU-hoz, a NATO-hoz! De vajon így van-e?
Nem önmagunkat csaptuk be, amikor elhittük Amerikának, hogy Koszovó tele van tömegsírokkal? Amikor a NATO bevonult, kiderült, hogy nem így van. Amikor elhittük, hogy Irakot azért kell lerohanni, mert ott tömegpusztító fegyverek vannak? S sorolhatnám tovább. Mladic elítélése felett lehet örvendezni, de tudnunk kell: cinkosok vagyunk, cinkosok a hazugságban, a bűnben, sőt, ami rosszabb: önmagunkat csapjuk be!