Pólóháború
Le a Che Guevara-pólókkal, illetve pólósokkal, győzzenek a Mansfeld-pólósok! Nagyjából ezt a hírt tette közzé Dömötör Csaba, a Fidelitas elnöke az európai konzervatív fiatalok budapesti tanácskozása után. Remek gondolat, csak éppen a valósághoz nincs köze. Che, a kapitalizmus ellen lázadó és a szocializmusért életét adó forradalmár képét jó félévszázada viselik fiatalok újabb és újabb nemzedékei. Lech Walesa, Václav Havel vagy éppenséggel Mansfeld Péter a szocializmus elleni harcban szereztek nevet, csak éppen nem kerültek a pólókra. A fiatalok ösztönösen érzik, mi az igaz és mi a hamis példakép.
A budapesti tanácskozás részvevői közül egyébként senkin sem volt póló. Se antikapitalista, se antiszocialista. Semmi laza póló, semmi szocliberál pulcsi! Európa konzervatív fiataljai szépen kiöltöztek a budapesti találkozójukra. Jól szabott öltönyök, kiskosztümök, meg ilyesmik. Látszott, hogy volt gyerekszobájuk. Az Európai Néppárt ifjúságának vezetői a harmincas éveikben járó polgárok. Ebben a körben az egyetemi végzettség magától értetődő, sőt vannak, aki London, Dublin, Maastricht jobb egyetemein kaptak diplomát. Az én szívembe azonban irodavezetőjük lopta be magát, aki életének eddigi 27 éve alatt nem csak neves egyetemekre járt, de volt archeológus és operaénekes is.
Nos, a konzervatív ifjúság Budapestre jött, hogy hallgatván miniszterelnökünk biztató szavára, megismerjék a magyar alkotmányt, mielőtt nyilatkoznának róla. A legjobb tanárokat kapták segítségül Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Martonyi János külügyminiszter személyében. Félretéve a humort, Orbán mellett ők azok a magyar vezetők, akik tényleg állták a sarat az elmúlt hónapok csatáiban. A fiatalokat sikerült is meggyőzniük, a záró nyilatkozatukban támogatták a magyar kormányt, elvárva persze, hogy az EU tanácsait is hajtsák végre.
A magyar szervezők, ki tudja miért, a 4-es metró építéséhez is elcipelték a fiatalokat, akik zöme olyan helyről jött, ahol a metró pár száz évvel fejlettebb, mint a magyar. Nem mondom, Kádár is elvitte Brezsnyevet a metróba, ami azonban két dologban biztosan különbözött a 4-estől: szovjet kocsik jártak rajta, és főleg - már kész volt. Európa fiataljai viszont most páratlan élményben részesülhettek: megismerhették magát Vitézy Dávid urat, a Budapesti Közlekedési Központ 27 éves vezérigazgatóját, a polgári magyar ifjúság új jelképét. Vitézyt a pólókra! Előre magyar ifjúság!
A Hadik-terv
Emlékszem, gyermekkoromban imádtam a Várban Hadik András szobrát. Nem tartozott az akkori kor idealizált hősei közé, de nem is tagadták történelmi nagyságát. Végül is, ő az egyetlen olyan magyar katonai vezető, aki elfoglalta Berlint. Igaz, mindez 1757-ben történt, mára elfelejtődött. Na, de most! A kormány új haditervvel állt elő, ezúttal a Hadik-tervvel. „Útjára indul a Hadik-terv, azaz a Hadfelszerelési Iparkorszerűsítési Terv, amelynek célja a magyar hadiipar újjáélesztése"-jelentette be a honvédelmi miniszter. Nagyon jó, okos gondolat. Olyannyira, hogy a Munkáspárt körülbelül húsz éve hirdeti. A hadiipar ugyanis a gyógyszeripar és kábítószer-kereskedelem mellett a legnagyobb biznisz a világban. A hadipar fejlesztéséhez azonban nem elég kardot rántani. Okos politikára és pénzre van szükség.
A szocializmus idején a magyar hadipar egyrészt a magyar hadsereg egyik fő szállítója volt, másrészt exportra gyártott. A Hadik-terv ugyan titkos, de könnyű kitalálni: ma sem lehet ez másként. Namármost, a szocializmus utolsó éveiben 120-130 ezer fős volt a hadseregünk. Most 15-20 ezer. A kettő nem ugyanaz. Ráadásul ma a magyar katonák jelentős része külföldön tejesít szolgálatot olyan eszközökkel, amelyeket a magyar ipar nem gyárt. A szocializmus idején a hadipar államközi gyártásszakosítási együttműködési egyezményekre épült. Mondjuk, mi gyártottunk löveget, páncélozott járműveket, híradástechnikai eszközöket, mások viszont harckocsikat, repülőket. Ma hol vannak ilyen egyezmények? A szocializmusban a hadiipar az általános nemzeti iparra, ráadásul állami tulajdonú nemzeti iparra épült. Ma nincs nemzeti ipar. A kormány most visszavette a Rábát, de ez még icinyke-picinyke ipar. A szocializmusban volt több olyan velünk bizalmas kapcsolatban álló állam, mely vásárolt a magyar termékekből. Ma hol vannak ezek a piacok? Végül, és nem utolsó sorban: a hadipar mindig állami beruházásokra épül. Hol vannak ezek a pénzek? Egyébként Hadik soha sem irányított nagy, összetett hadműveleteket, a hadigazdaság kérdéseivel pedig egyáltalán nem foglalkozott. Bátor, leleményes, robbanékony huszár volt. Bátorságra, leleményességre ma is szükség van, de főleg világos koncepciókra, és egyértelmű végrehajtásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése