Jegyzőkönyvezik a diákok nézeteit Almádiban

Jegyzőkönyvezik a diákok nézeteit Almádiban

Tájékozódnak a végzős középiskolások sztrájkkal és keretszámokkal kapcsolatos nézeteiről, és jegyzőkönyvezik az általuk elmondottakat egy tanintézményben - tudta meg a hvg.hu.2012. december 18., 19:02

Egymás után hívták be a balatonalmádi Magyar-Angol Kéttannyelvű Gimnázium végzős diákjait, és tanáraikat az igazgatói irodába és faggatták ki arról, hogy beszélnek-e meghirdetett sztrájkról, a tanárok buzdítják-e őket arra, illetve a keretszámok szóba kerülnek-e közöttük. Mindezt felháborodott szülők osztották meg a hvg.hu-val.
Közölték, gyerekeiket behívták az igazgatónőhöz, aki a beszélgetésekről jegyzőkönyvet készített, amelyeket szerdán el kell küldenie a Veszprém Megyei Kormányhivatalba. Hogy ott mihez kezdenek a rögzített beszélgetésekkel, nem tudták megmondani. Hozzátették, be akarnak menni az igazgatónőhöz, hogy megtudják, miért volt szükség a diákok kikérdezésére, és ezzel együtt ki akarják fejezni a történtek miatti tiltakozásukat.
Gránásiné Bácsi Tünde a gimnázium vezetője a hvg.hu kérdéseit hallva nem cáfolta, hogy lezajlottak a beszélgetések és készültek jegyzőkönyvek, de azt kérte, a hvg küldje el megkeresését, és a fenntartóval, a Veszprém Megyei Kormányhivatallal egyeztetve választ ad.

hvg.hu /

A megoldás: a közösségi társadalom

Lázár János vizsgálni akarja a bankok díjemeléseit. A Fidesz kormánya ígéretet tett arra, hogy a bankok nem hárítják át a banki terheket a lakosságra. Dehogynem! Ahogy a mobil szolgáltatók is azonnal áthárították, így a bankok is megteszik. Ezt persze jól tudta a kormányzat is. A bankok képviselője egyértelműen kijelentette, áthárítják a bankok a terheket, ezen nincs mit gondolkodni.
A pék is áthárítja a villany és üzemanyag árának emelését - mert nincs más lehetősége, ha fenn akarja tartani a vállalkozását. A bankok, a biztosítók, a multik, és a telefonszolgáltató cégek is azonnal tovább hárítják a terheket - mert ők viszont megtehetik. Ez ugyanis nem
"jótékonysági intézmény". Igen, ez nem szociális államrend. A szociális államvezetés és a kapitalista rendszer kizárja egymást. Főleg egy olyan kapitalista rendszer, melynek célja a lakosság rabszolgasorba kényszerítése, és a magyar fiatalság külföldre üldözése.
A bankadóról az első pillanattól kezdve tudni lehet, hogy csak egy újabb lakosságot terhelő adó bevezetése. A kormányt egyáltalán nem érdekli, hogy a folyamatos költségvetési kiigazítások során a legkülönfélébb címeken kivetett adókat ki fizeti ki. Egy a lényeg, hogy befolyjanak a pénzek. A többi nem számít. Lázár szerint nem szabad engedni, hogy a bankok becsapják az embereket. A Fidesz elolvadt szavazói számát nézve nem csak a bankok csapják be az embereket. Felelősök pedig nincsenek. A liberális demokrácia
legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nincsenek felelősök. Csak egy nagy szürke massza van, amely olyan, mint egy százkarú polip, csak csápjai vannak, de az igazi arcát nem mutatja meg soha. A karok a látható politikusok, akik feltűnnek, majd tovatűnnek, de a háttérből irányító vezetés láthatatlan. Ennek a láthatatlan közegnek pedig egyetlen lényeges dolog létezik, ez a profit. A jelenlegi kormánynál csak egy analfabétább társaság van a politikai palettán, ez az MSZP. De valójában a többpárti egypárt rendszer miatt teljesen mindegy, hogy ezen kapitalista liberális szellemiségű pártokraták közül ki van fent, mert egy politikai osztályhoz tartozik mindegyik. Semmi egyebek, mint a polip egy-egy karja, legyen bármilyen színűre festve éppen.
Ennek az állandóan adóemelő, újabb és újabb terheket kirovó helyzetnek egyetlen megoldása van, a valódi rendszerváltás. Egy közösségi társadalom. A közösségi társadalomban nem a profit az elsődleges, hanem a közösség érdeke, a közjó. Nem a nép van alávetve a haszonszerzési érdeknek, hanem a társadalmi igazságosság szellemében
történő újraelosztásnak kell a munkástársadalom javát szolgálnia. Nem a bankok uralják az embereket, hanem a bankok teljesítik azt a funkciót, amit a közösségi érdek megkövetel tőlük. A bankok célja nem az, hogy egyes pénzcsoportok érdekeinek megfelelően extraprofitot termeljenek, hanem az, hogy lehetőséget biztosítsanak olyan befektetésekre, melyek másképpen nem megvalósíthatóak, és ezért egy államilag meghatározott hasznot kaphassanak, melyet a pénz értékének megőrzésébe, és az állam hasznára (a közjó érdekében) fordítsanak vissza. Ez a mai egoista profit alapú gondolkodással összeegyeztethetetlen. Persze szövegelni lehet, meg átvágni az embereket, de a valódi mögöttes cél a jelen helyzetben jól látható. Óvni, menteni kiszolgálni a jelenleg működő öncélú bankokat.
Annak a társadalomnak és annak az államvezetésnek, amelyért küzdünk, ez lesz az egyik feladata, hogy ezt a kérdést a társadalom érdeke szerint rendbe tegye.
ifj. Győrkös István

Nemzeti konzultáció és kérdőív Orbán Viktor részére

TISZTELT MAGYAR ORBÁN!
Azért fordulunk Önhöz, mert ismét jelentős döntések előtt állunk. Talán még emlékszik, mi, magyarok, tehát törökök, tatárok, tótok, románok, örmények, zsidók, svábok, szerbek, tudja: akik "kavarognak e szívben", akik "lelkes eggyé így (vagy úgy, de) szaporodnak", szóval "Mi" két éve úgy határoztunk, minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt a 2014-es választásig jutunk, hogy valóban jó döntést hozzunk.
Ön együtt határozott az ország új alaptörvényéről, azt a látszatot keltve, mintha kíváncsi lett volna a véleményünkre, és ugyanígy egy kamu kérdőívvel keltette azt a látszatot, mintha konzultációra invitált volna bennünket a szociális biztonságról és a nyugdíjasok helyzetének javításáról.
Az eddigi nemzeti konzultációk eredményeként bevezette a védett miniszterelnök intézményét, bebetonozta az összes Önhöz közel engedett emberét, és cserébe a szolgalelkűségükért jól fizető munkahelyekkel jutalmazta mindazokat, akik nemzeti konzultációk nélkül is azt teszik, amit Ön elvár tőlük.
Közös munkájának eredményeként nem maradt egyetlen olyan állami intézmény, amely a valódi demokrácia szellemében működne, az ellensúlyokat pedig úgy tüntette el, hogy nyomuk sem maradt.
Most mi is fontos kérdésekre keressük a válaszát.
Kell-e továbbra is Ön, illetve kellenek-e az Ön legfőbb tanácsadói, azaz Ön? Elfogadható-e, hogy sorban és kizárólagosan nyerik meg az állami beruházások irányított versenytárgyalásait az Ön oligarchái? Megengedhető-e egy jól működő demokráciában, hogy egy Közgép nevet viselő cég magángéppé váljon, és hogy a közmédia önmédiaként alázza meg a jobb sorsra érdemes politikai műsorvezetőit? Megtörténhet-e egy demokratikusnak tudott országban, hogy lehetetlenné tegyék egy normális ellenzéki szerepet vállaló rádióadó működését, ezzel is korlátozva a sajtószabadság intézményét?
Többek között ezekre a kérdésekre is keressük az Ön válaszát a most induló, legújabb nemzeti konzultációnkkal.
Tisztelettel kérjük, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, de őszintén, ne úgy, ahogy az önmédiában szokta, hogy mit gondol a föltett kérdéseinkről, aztán töltse ki és küldje vissza a kérdőívet. A véleményére számítunk, de arra, hogy visszaküldi, nem számítunk.
Üdvözlettel:
török, tatár, tót, román, örmény, zsidó, sváb, szerb magyarok
***
Ön mit gondol? Töltse ki a kérdőívet!
1. Vannak, akik azt javasolják, hogy a miniszterelnök legyen teljhatalmú vezetője az országnak, mert így egy személyben vállalhat felelősséget a demokratikus jogrend fenntartásáért. Mások szerint nincs szükség sem demokratikus jogrendre, sem miniszterekre, csak miniszterelnökre. Ön mit gondol?
1. Szerintem, ha én vagyok, nincs szükség senki másra.
2. Ha van demokratikus jogrend, akkor nincs szükség rám.
3. Nem tudom megítélni a kérdést, de el kell dönteni: vagy én, vagy a demokratikus jogrend.
2. Vannak, akik szerint a hatalomvágy és a pénz utáni vágy egyazon tőről fakadó politikusi tulajdonság. Mások szerint a hazafiúi érzés képes mindkettőt legyőzni. Van, aki azt állítja, a gazember utolsó mentsvára a hazafiság. Ön mit gondol?
1. Bennem nincs hatalomvágy, és ha van, annak írmagját is kiirtom, ha még néhány választási ciklusban választást nyerek Isten segítségével.
2. Bennem nincs pénz utáni vágy, két évtizede mindent ingyen megkapok.
3. Nemzetgazdasági miniszterem nélkül nem tudom megítélni a kérdést.
3. Vannak, akik szerint szükség van a szabadságharcra, mert ki kell szabadulnunk az adósrabszolgaságból. Vannak, akik adósként is szabadnak gondolják magukat. Mások úgy vélik, a harcnál értelmesebb törleszteni, mert jobb a békesség. Ön mit gondol?
1. Fülkeforradalom, védekezés a gonoszokkal szemben, csaták az EU-val, szabadságharc, kard ki kard, koki, saller, tockos - mein Kampf.
2. Békességnél jobb a jobb.
3. Nyolc év hányattatás után törlesztünk is, ami a csövön kifér.
4. Vannak, akik szerint nem a Horthy-korszak restaurálásával kellene foglalkoznunk, hanem új arculatot kellene adni az országnak. Mások szerint is. Mások ugyancsak ellenzik. Ön mit gondol?
1. Akkor mondjanak ilyet, ha fehér lovon vonulok be a Parlamentbe, de ez sincs messze.
2. Az ország arca és arculata meg az állam én vagyok.
3. A másokra meg lesz gondom.
5. Vannak, akik szerint megengedhetetlen, hogy különféle néven masíroznak a nyilas időket idéző különféle fasiszta gárdák. Mások szerint a gárdisták kedves, szelíd és béketűrő emberek, és meglenni sem tudnak nélkülük. Megint mások kifogásolják, hogy cigányok és zsidók nem lehetnek gárdisták. Ön mit gondol?
1. Amíg a gárdisták csak masíroznak, nem kell komolyan venni őket, amikor meg már nemcsak masíroznak, úgyis elkéstem.
2. Én betiltottam a gárdát, ettől kezdve saját felelősségükre masíroznak.
3. Minden hozzám tartozik, de a gárda humánerőforrásának ügye nem.
6. Vannak, akik szerint az évtizedek óta gyöngélkedő labdarúgás támogatása fölösleges. Mások szerint a labdarúgás támogatása és a stadionok építése nem több, mint pénzmosás. Megint mások szerint jobb, ha egy miniszterelnök nem szeret focizni. Ön mit gondol?
1. Mindegy, mi a logikus, akkor is lesz stadion, ha nem lesz foci.
2. Lehet választani: vagy én és a foci.
3. Vagy a foci. (És én.)
7. Vannak, akik szerint nem lenne erőszak a családokban, ha az asszonyok önszántukból akarnának 4-5 gyereket szülni. Mások szerint nem lenne 4-5 gyerek családonként, ha néha a férjek nem követnének el erőszakot. Van, aki azt mondja, előbb hozz egy szál rózsát, aztán szónokolj. Ön mit gondol?
1. Az én otthonomban nincs erőszakoskodás, a házunk elől és az utcánkból meg mindenki ki van tiltva.
2. Asszonynak kötelesség szülni, férjnek dicsőség.
3. Mindenki szüljön még két embert.
8. Vannak, akik azt mondják, nem kellett volna kiadni Azerbajdzsánnak Safarovot, a baltás gyilkost. Másoknak az a véleménye, hogy Safarovot nem kellett volna kiadni. Olyanok is vannak, akik szerint Safarov kiadása bűn volt. Ön mit gondol?
1. Safarov kiadása is része a szabadságharcprojektemnek.
2. Litvánia szabad, Safarov szabad, nekem bármit szabad.
3. Azért adtam ki, mert szükség volt a Közgépnek egy azeri üzletkötőre.
9. Vannak, akik szerint tárgyalni kellene az IMF-fel. Mások azt állítják, meg kell állapodni a Nemzetközi Valutaalappal. Megint másoknak az a véleménye, hogy ki kell paterolni az IMF képviselőit. Ön mit gondol?
1. Ha itthon mondok véleményt, akkor menjenek a francba.
2. Ha határon kívül vagyok, akkor kimondom, hogy készek vagyunk a megegyezésre, és szeretettel várjuk az IMF delegációját.
3. Hogy mit gondolok? Ide a pénzt, és húzzanak el!
10. Vannak, akik szerint segíteni kellene a kőbányászok életét. Mások szerint nem kő. Van, aki azt mondja, nem mindet kő. Ön mit gondol?
1. Ha nem segítem, kő kövön marad.
2. Kő.
3. Nem tudom megítélni a kérdést, inkább megkérdem apámat.
11. Vannak, akik szerint csak az a magyar, aki imába foglalja a kedves vezető nevét, meg az, aki a "hajrá, magyarok!" jelszó üzenetét úgy érti, mint aki mondja. Mások szerint az a magyar, aki ideszületett, kifogástalanul beszéli a magyar nyelvet, és sehol másutt nem tudja
elképzelni az életét, csakis itt. Megint mások szerint az a magyar, aki magyar. Ön mit gondol?
1. Igaz magyar csak én vagyok, így tehát hogy ki magyar még rajtam kívül, azt én mondom meg.
2. Magyar az, akinek az anyja magyar.
3. Magyar az, aki a választásokon a Fidesz-KDNP-re voksol.
12. Vannak, akik szerint nyilvánossá kellene tenni a Gripen-ügyben titkosított iratokat. Másoknak az a véleménye, hogy ehhez semmi közük a választópolgároknak. Vannak, akik azt mondják, úgy könnyű tisztának látszani, hogy kesztyűt húzunk a koszos kezünkre. Ön mit gondol?
1. Eddig csak titokminiszter létezett, mostantól lesz titok-miniszterelnök, oszt jó napot.
2. A választópolgároknak mindenhez van közük, amiről én azt mondom, hogy közük van hozzá.
3. Aki a koszos kézről mer beszélni, azt meg kell tanítani kesztyűbe dudálni.

Nagy Bandó András, 168 Óra

Kovács István: Megszűnhet a jobb- és baloldal, és kezdődhet az osztályharc

A kettős keresztet Dávid-csillag helyettesíti a Jobbik címerében, alatta héberül is a felirat: Szebb jövőt! A grafika a Jovonk.info hungarista portálon jelent meg, és arra utal, hogy a „zsidó cirkusz” folytatódik, a szélsőjobboldali pártot a háttérből „cionista érdekcsoport” irányítja. Czene Gábor| Népszabadság| 2012. november 24. |
Hiába, na. Csurka István, a Fidesz-kormány által nagy becsben tartott néhai MIÉP-es politikus már évekkel ezelőtt megmondta, hogy a Jobbik „a magyar zsidóság új rejtekpártja”, amelyre „a zsidó uralom és megszállás érdekében” van szükség. Várható volt, hogy a Szegedi Csanád származása és kizárása körüli botrány újabb lökést ad azoknak, akik mindenért a zsidókat okolják. Szegedi családfáját a legrégebbi magyarországi hungarista szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal – annak is az úgynevezett tényfeltáró munkacsoportja – kutatta fel és hozta nyilvánosságra, időt, pénzt, energiát nem kímélve. Az arcvonalat (eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoport néven) Győrkös István alapította a nyolcvanas évek végén. Fia, ifjabb Győrkös István pár hete nem csupán részt vett, hanem Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével az oldalán beszédet is mondott egy érdi demonstráción, ahol a Munkáspárt elnökségi tagja, Kovács István kilakoltatása ellen tiltakoztak. Önmagában is érdekes, hogy közös fellépésre vállalkozik egy megrögzött antiszemita (hungarista) és egy elvileg antirasszista (kommunista) szervezet képviselője. Még meghökkentőbb, hogy nem előzmények nélküli és nem pusztán egyszeri eseményről van szó. A hungaristák és kommunisták egyes csoportjai között sajátos együttműködés látszik kibontakozni, amelynek kifutása akár egy új, meglehetősen extrém szövetség létrehozása is lehet. Ehhez a Magyar Nemzeti Arcvonalnak először a saját háza táján kellene rendet tennie. Az egyik név nélkül nyilatkozó hungarista szerint a kemény magot az a néhány száz ember alkotja, aki tagdíjat fizetett a Győr-Moson-Sopron megyei Bőnyben lévő központnak. Több százan vannak azok is, akik az arcvonalhoz lazábban kötődő „népi akciócsoportokban” katonai jellegű kiképzést kaptak. De a szervezet a közelmúltban „súlyos erkölcsi és vezetési hibák miatt” menesztette vezetőjét, Győrkös Istvánt és ifjabb Győrköst. Ők az általuk szakadásként értékelt események után próbálják újraépíteni a szervezetet. A „szakadárok” azt állítják, valójában ők alkotják a többséget: egy kis létszámú csapattól eltekintve, mindenki hátat fordított Győrköséknek. Így most két Magyar Nemzeti Arcvonal működik, két honlappal. Előzőleg – az akkor még egységes – arcvonal hónapokon át szervezett egy találkozót, amelyet Szilvásváradon rendeztek meg szeptemberben. A tanácskozás célja az volt, hogy volt MIÉP-esek és jobbikosok, polgármesterek, szélsőjobboldali mozgalmak, hungaristákkal együttműködő szakszervezetek és civil otthonvédő szerveződések képviselőinek részvételével új (párt)formáció jöjjön létre, a Magyar Remény Közösség. Az eseményre „titkos megfigyelőként” meghívást kapott a Munkáspárt elnökségi tagja is. A Magyar Nemzeti Arcvonal régebb óta kacsingat a nemzetinek minősített kommunisták felé, mondván, a kapitalizmus és a „cionista világrend” elleni harc, valamint a küszöbön álló „globális összeomlás” felülírja a jobb- és baloldal hagyományos szembenállását. A szervezeten belül nem is erről, hanem a stratégiáról folyt mindinkább elmérgesedő vita. A Győrkös-csoport szerinti „szakadárok” korainak tartották, hogy a szilvásváradi találkozón megalapozzák a hungaristák és a kommunisták szövetségét: úgy vélték, előbb mindkét tábort megfelelően fel kell készíteni, ami évekig is eltarthat. Győrkösék viszont siettetni szerették volna a dolgot, a „szakadárok” szerint akár azon az áron is, hogy – amennyiben a Munkáspárt nem mutat kellő együttműködési hajlandóságot – „saját kommunista pártot” alapítanak. Bár a Magyar Remény Közösség végül megalakult, a szilvásváradi találkozó összességében kudarcba fulladt. Az arcvonal belső feszültségeit a Győrkösékkel szemben megfogalmazott anyagi vádak súlyosbították. A konfliktusról szóló hírek a találkozó előtt kiszivárogtak. Győrkösék a rendezvény ellen fordultak. A meghívottak nagy része, közöttük a Munkáspárt képviselője is, távol maradt. Aztán következett az érdi tüntetés: Thürmer és ifjabb Győrkös közös fellépése sokfelé kiverte a biztosítékot. A részt vevő hungaristák is magyarázkodásra kényszerültek. Az interneten közölt álláspontjuk szerint a Munkáspárttal nem koalíció, hanem „akcióegység” jött létre. Vajnai Attila, a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 vezetője elhatárolódott „volt elvtársaitól”: hangsúlyozta, „a kommunisták nem közösködnek a szélsőjobbal”. Thürmerék állásfoglalásban válaszoltak. Kitértek rá, hogy amikor Barátunk, Szíria címmel a Munkáspárt fotókiállítást rendezett, meghívták Csurka Istvánt is. Néhány éve a Hősök terén a Munkáspárt jobbikos gárdisták társaságában demonstrált az arab népek mellett. A Munkáspárt feladatának tartja a szélsőjobboldali eszmék leleplezését, de „a felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba”. Thürmer Gyula pártelnök kissé ingerülten fogadta a hungaristákkal való együttműködést firtató kérdésünket. Közölte, nem tart elképzelhetőnek sem laza, sem szoros szövetséget szélsőjobboldali szervezetekkel. Kevésbé kategorikusan fogalmazott Kovács István elnökségi tag. A hungaristák szervezésében tartott szilvásváradi találkozóra „fegyelmezett pártkatonaként” azért nem ment el, mert nem kapott felhatalmazást, hogy részt vegyen rajta. A Munkáspárt és a Magyar Nemzeti Arcvonal képviselői között hivatalos egyeztetések eddig nem voltak, most sincsenek. Kovács véleménye szerint ugyanakkor léteznek közös ügyek, ilyen például a kilakoltatások elleni fellépés, amikor nem számít a világnézet vagy a párthoz való tartozás. Egyébként is: ki tudja, mit hoz a jövő? Előfordulhat – jelentette ki a Munkáspárt elnökségi tagja –, hogy tíz év múlva „a kizsákmányoló kapitalizmus összemossa a perifériákat, megszűnik a jobb- és a baloldal, helyette kialakul az osztályharc, aminek a jelei már kezdenek megmutatkozni.” A Győrkös-féle hungarista csoport újabban békülékenynek mutatkozik a korábban ellenségként kezelt Jobbik iránt. Győrkösék kérik a Jobbik vezetőségét és tagságát, ne azonosítsa a Magyar Nemzeti Arcvonallal az onnan eltávozott „szakadár társaság” Jobbik-ellenes tevékenységét. „Szegedi Csanád ügye sem a vezetőség beleegyezésével került nyilvánosságra, annak ellenére, hogy szerintünk sem volt helyes őt ilyen pozícióba helyezni” – áll közleményükben. (Egy e-mail ellenben arról tanúskodik, hogy Szegedi ügyét idősebb Győrkös tudtával és jóváhagyásával robbantották ki.) A Magyar Nemzeti Arcvonal belső válságából leginkább a hungarista konkurencia, a Pax Hungarica Mozgalom profitálhat. Ennek vezetője a jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Vér és Becsület egyesületből ismert Domokos Endre János. A Pax Hungarica október 23. alkalmából rendezett Corvin közi gyűlése több száz náci-nyilas résztvevőt vonzott. A cigány- és zsidóellenes beszédekkel tűzdelt eseményen felszólalt Tyirityán Zsolt, a Betyársereg szóvivője is. Arról értekezett, hogy ötvenhat antiszemita forradalom volt. Ugyanakkor a "millás" demonstráción neonáci ellentüntetők bántalmazták az Index munkatársát. A Jobbik ifjúsági tagozata által meghirdetett fáklyás felvonuláson izraeli zászlót égettek. A Pax Hungarica Mozgalom zokon vette, hogy a Jobbik mindkét eseménytől elhatárolódott. Pedig – olvasható – az izraeli zászló felgyújtása az idei jobbikos rendezvény „egyetlen felemelő pillanata” volt. A mozgalom most azon mesterkedik, hogy magához csábítsa azt a „nem kevés” hungaristát és nemzetiszocialistát (nácit), aki még kitart a Jobbik mellett. (Cz. G.)

Bajnaiék aláírásokat gyűjtenek az egész országban – segítenek az egri volt vajnaisták is

Támogatók aláírását gyűjti országszerte az Együtt 2014 mozgalom. Egerben is az Orbán-kormány leváltásáért, ellenzéki együttműködésért standoltak, ám a Fidesz-ellenes erők barátsága - ahogy az országban másutt - itt is ingatag, mintha még, vagy egyáltalán nem akarnának összefogni egymással. PUNGOR ANDRÁS riportja a 168 Órában
- Könnyekig meg vagyok hatódva - bolondozik bemutatkozáskor Császár Zoltán. Az exfideszes, ma független egri városatya véletlenül botlott belénk, dolga van errefelé. Épp a Szolidaritás helyi szervezőjével és az MSZP városi elnökével álldogálunk a hevesi város piaca előtt. A szocialista Pál György szerint az eszkimók ilyenkor vetkőznek ingujjra, mosolygunk is a tréfán meg nem is, kutya hideg van. Méhkas most a piac. Darab ideig egy kéregető kerülgetett minket, karjával hadonászott a krumplik, diók, mézek fölött, aztán keresett magának jobb kuncsaftot.
Császár csatlakozik hozzánk. Az időjáráson kívül más témánk is akad, a politikai standolókról beszélgetünk, hiszen az Együtt 2014-nek gyűjtenek a kofák mellett aláírásokat. A papiros szerint "széles összefogásra" van szükség az Orbán-kormány leváltására.
Tőlünk pár lépésre Bartus Gyuláné Szolidaritás-mezben fogadja az aláírókat. Mosolyog, lapoz, tollat ad, segít. A 42 éves aktivista három éve nem talál munkát. Korábban egy szállodában dolgozott szobaasszonyként, most takarításból meg alkalmi munkákból él. Három felnőtt gyereke van. Akad, aki segítsen rajta, ha baj van. Szerinte Kádár idején jobban élt a magyar. Ne csodálkozzunk a nosztalgián, Bartusné tagja volt a Munkáspárt 2006-nak is. A Szolidaritásban az asszony mellett ex-szocialista, MSZP-s, Jobbik- szimpatizáns is dolgozik. Bár hallani, hogy a radikálisok Bajnai miatt vették a kalapjukat és kiléptek a mozgalomból.
Pál György egri MSZP-elnök nem az aláírásgyűjtés miatt, csak nyilatkozni jött a piac elé. Piros dzseki, kockás ing, fiatalember. Informatikus, webszerkesztéssel foglalkozik. Felesége ügykezelő, két kislányuk van.
- Nem írja alá az íveket? - kérdezem.
- Azt se tudom, mihez gyűjtenek aláírást - mosolyog.
- Ha megtenné, akkor pártja nevében írná alá. Még nincs a szocialistáknál hivatalos álláspont - menti ki Gócza Attila, a Szolidaritás helyi szervezője.
Gócza ötvenéves, ex-rendőr. Baseballsapka, farmer, kék pulcsi, Szolidaritás-jelvény a szíve fölött. Ő is baloldalinak vallja magát, de most nem tud olyan pártot, amely mellé teljes szívvel oda állna. Az "ántivilágban" elvárás volt az MSZMP-tagság, aztán rövid ideig MSZP-s
volt, de '90-ben kilépett a pártból. Néhány éve még a szervezett bűnözés elleni osztályt vezette a megyei rendőr-főkapitányságon, 2008-ban ment korkedvezményes nyugdíjba. Az átszervezés során olyan helyzetet teremtettek, hogy aki 25 éves szolgálati viszonnyal
rendelkezett, elmenjen nyugdíjba.
Gócza a Bohócforradalom idején állt fel a fotelből és csatlakozott a később megalakuló Szolidaritáshoz. Elvették tőle a szolgálati nyugdíját, pontosabban járadéknak nevezték át és megadóztatták, így már sokkal kevesebbet kap havonta. Szolidaritás-aktivistaként tüntetéseket szervez helyi ügyekben, és az Orbán-kormány ellen küzd. Barátaival az elmúlt három nap alatt 350 aláírást gyűjtött össze.
- Én is aláírtam - veti közbe Császár.
- Hogy-hogy? - lepődünk meg.
- Elfogadhatatlan az, ami itt zajlik. Ez a Fidesz már nem az a párt, amibe korábban beléptem.
- És Bajnai nem zavarja?
- Csendes, konszolidált volt a kormányzása. Nincs okom pálcát törni felette.

Az MSZF puszta jelenlétével ismét megakadályozott egy árverést

Előállítás és hatósági eljárás a terhes asszony védelmében kiállók ellen
Budapest, 2012. november 15. csütörtök
A hatóságok előállítottak egy személyt, és eljárást indítottak egy másik ellen azok közül, akik csütörtök délelőtt békés tüntetés keretében álltak ki a nyolc hónapos terhes asszony mellett, és sikerült elhárítaniuk a kilakoltatás közvetlen veszélyét a várandós asszony feje fölül - számolt be a történtekről a Magyar Szociális Fórum (MSZF).
Simó Endrét, az MSZF alapító szervezőjét a helyszínen rendőrök igazoltatták. Közölték vele, eljárást indítanak ellene, mert be nem jelentett tüntetést szervezett a Berki és Társai árverező cég Budapest, IV. kerületi irodája előtt, tudvalévően azzal a céllal, hogy megakadályozzák, nehogy elvehessék a fedelet annak a 33 éves áldott állapotú asszony, és 14 éves kisfiát egyedül nevelő 43 éves nővérének a feje fölül. Egy másik tüntetőt azért állított elő a rendőrség, mert trikóján népköztársasági címerrel jelent meg a helyszínen, benne a címer részét képező közismert vörös csillaggal.
Az eljárást kezdeményező rendőrrel folytatott beszélgetésén Simó Endre fotóriporterek és TV kamerák jelenlétében higgadt stílusban megkérdezte az intézkedő rendőrtől, tisztában van-e azzal, miért vannak itt. A rendőr kitérő válaszára Simó az eljáró hatósági személy szemébe mondta a következőket: "Azért vagyunk itt, mert meg akarjuk védeni a kilakoltatástól az itt jelen lévő terhes asszonyt és nővérét, akinek van egy 14 éves kisfia. Az utcára akarják tenni őket télvíz idején. Emberi kötelességünk, hogy kiálljunk mellette, és ne hagyjuk, hogy a jog nevében az utcára kerüljenek. Azt mondták nekünk, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Nos, íme, egy terhes nőt akarnak ott hagyni. Önök a velem szembeni eljárásukkal azokat veszik a védelmükbe, akik ki akarják lakoltatni őket, viszont azokat üldözik, akik meg akarják védeni az anyákat. Önnek, rendőr úr, tudnia kell, hogy a Magyar Szociális Fórum senkinek a kedvéért, és semmiféle szabály érdekében nem fog lemondani arról, hogy megvédjen egy anyát és leendő gyermekét a kilakoltatástól. Tovább fog harcolni az élethez való legalapvetőbb emberi jog érvényre juttatásáért Magyarországon".
A Magyar Szociális Fórum megdöbbenésének adott hangot a túlkapás miatt, hiszen az intézkedés arra utal, mintha Magyarországon csak hatósági engedéllyel szabadna megvédeni a kilakoltatástól egy terhes nőt, és egy 14 éves gyereket. Semmiféle európai uniós norma nem írja elő, hogy ne lehessen békés tiltakozó demonstrációt tartani egy olyan helyzetben, amely az életet közvetlenül fenyegető veszély elhárítására irányul, ráadásul az érintett személy is igényli - írják.
Az EU strasbourgi bírósága hónapokkal ezelőtt arról is ítéletet hirdetett, hogy nem üldözhető, aki munkásmozgalmi jelképet visel. (A magyar hatóságok nem hajtották végre az ezzel kapcsolatos törvénymódosítást.) A hírösszefoglaló időpontjában Fodor Istvánt még nem engedték szabadon a rendőrségről.
Pontban 11 órakor a demonstrálók benyomultak a Kemény Gusztáv u. 6. sz. épület első emeletére, és jelenlétükkel meghiúsították az árverezést, hiszen egyetlen érdeklődő sem jelezte vételi szándékát, és tette le a 9 millió körülire becsült jelzálog ingatlan értékének egytizedét: kb. 900 ezer Forintot. Az árverező ugyanakkor tudatta, hogy érdeklődő akad, de nem kívánja megnevezni. Berki árverező elzárkózott a nyilvános szerepléstől, és úgy viselkedett, mintha jogában állna kiutasítani a jelenlévőket az épület folyosójáról, ahol az árverést tartotta. Felszólította az egyik tüntető nőt, hogy azonnal távozzon, de az illető nem távozott, hanem ott maradt. Az árverező nem adott választ arra a kérdésre, miért zárkózik el a nyilvánosság elől egy nyilvános aukción.
A tüntetésen jelen volt a terhességének nyolcadik hónapjába lépett Judit asszony, aki karácsony előtt várja gyermekét. Az asszony köszönetet mondott a társadalmi kiállásért mellettük, és tudatta, nem volna hová menniük, ha elvennék tőlük a lakást.
A Magyar Szociális Fórum nagyra értékeli a szolidaritás megnyilvánulását a testvérpár és gyermekeik lakhatásáért, és példának állítja azok elé, akik félelmükben még mindig inkább otthon maradnak, semmint bátran kiállnának önmagukért és egymásért. Simó bejelentette, hogy figyelemmel fogják kísérni az ügy fejleményeit, és mindent elkövetnek azért, hogy az asszonyok és gyermekeik akkor se kerülhessenek az utcára, ha az embertelenség mégsem ismerne határokat, és gyermekestül az utcára tennék őket.
A Magyar Szociális Fórum szolidaritási akciója vagy harminc rendőr jelenlétében zajlott le, és dél körül ért véget.

Feljelentéssel fenyegetik a Népszava hozzászólóit

Nemcsak lapunk, hanem a Hír24.hu című hírportál egyes kommentelőinek - azaz internetes hozzászólóinak - személyes adatait is kéri a XVI. kerületi rendőrkapitányság. A portál szintén Zugló fideszes polgármesterével kapcsolatban közölt, Papcsák visszavág címmel még áprilisban cikket. Az ehhez érkező hozzászólások miatt az online lap szerkesztőségtől is - csakúgy mint lapunktól - a Papcsák Ferencet kritikus jelzőkkel illető fórumozók személyes adatait kérik.
Lapunk szombaton számolt be arról: a XVI. kerületi rendőrkapitányság büntetőeljárást folytat a Népszava Online néhány kommentelője ellen. Az eljárás Az Ezren tüntettek Papcsák ellen című, áprilisban megjelent cikkünkhöz érkező hozzászólások miatt indult.
A feljelentő - mivel személyiségi jogi perről van szó, nagy valószínűséggel maga Papcsák - rágalmazással és becsületsértéssel vádolja azokat a kommentelőket, akik keresetlen szavakkal illették a polgármestert. A rendőrség a büntetőeljárási törvényre hivatkozva a "felhasználói nevek személyek azonosításához szükséges adatokat" kérte, lapunk jogi képviselője szerint pedig a hatályos jogszabályok szerint a Népszava köteles lehet ennek eleget tenni.
Ennek ellenére, lapunk keresi annak lehetőségét, hogy felhasználóink személyes adatait megóvhassuk a véleménynyilvánítás szabadságát sértő, nyilván célzott eljárásoktól. Az érintett hozzászólókat értesítjük, és ha valóban kötelesek leszünk kiadni adataikat, lapunk ügyvédje ingyen vállalja jogi képviseletüket.
A Hír24 annyiban "szerencsésebb" helyzetben van, hogy oldalukon nem kell regisztrálni vagy személyes adatokat megadni ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson egy cikkhez. Lapunkat ellenben súlyosan érinti a rendőrség kérése, hiszen az eset azzal a következménnyel járhat, hogy olvasóink lemondanak a kommentelésről.

NÉPSZAVA-információ /

Felfüggesztették a kilakoltatás végrehajtását: Kovács István maradhat a lakásában

A Munkáspárt közleménye az érdi szolidaritási tüntetésről
A Munkáspárt szolidaritási tüntetést szervezett egyik tagtársa mellett, akitől a bankok elveszik a házát. Természetes emberi gesztus. A gyűlés azonban többről is szólt. Szolidaritást vállaltunk mindenkivel, akiket a kilakoltatás fenyeget. Sok-sok magyar dolgozóval, függetlenül politikai nézeteitől, vallásától. Hívtunk minden szervezetet: gyertek, támogassatok egy olyan ügyet, amelyben ma bűn hallgatni! Sokan eljöttek, bár még mindig kevesen a feladathoz képest.
Sokféle szervezet jött el, köztük a Magyar Nemzeti Arcvonal aktivistái is. A szocliberális támadás, mint már sokszor korábban, azonnal elindult: a Munkáspárt együttműködik a fasisztákkal! Vajnai Attila úr, a Munkáspárt-2006 elnöke, aki ma nem több, mint a szocliberális erők jelentéktelen szószólója, mindjárt el is határolódott tőlünk. Elfelejtette hozzátenni, hogy 2004-2006 között mindent megtett az egyetlen kommunista párt, a Munkáspárt meggyengítéséért, és ma is csupán abban látja a „tőkés rendszer elleni harcot”, hogy az egyik tőkés kormányt egy másik, ezúttal szocliberális kormány váltsa fel. Elbüszkélkedett viszont, hogy az Európai Baloldali Párt vezetőségének tagja, egy olyan párté, ahonnan a Munkáspárt kilépett, mert politikáját ellentétesnek tartotta a dolgozók érdekeivel.
Nincs ebben a támadásban semmi új. A szocliberális körök az elmúlt 23 évben rendre azzal támadják a Munkáspártot, hogy „együttmüködik a szélsőjobboldallal”, sőt, a fasisztákkal. Az 1990-es években, amikor Magyarország NATO-csatlakozása volt a kérdés csupán két párt ellenezte Magyarország csatlakozását: a Munkáspárt és a Csurka István vezette MIÉP. Szégyen, hogy a Munkáspárt ugyanazt mondja, mint a MIÉP! Együttműködik a Munkáspárt a szélsőjobbal! – hangzottak a szocliberális vádak. Mi nem törődtünk azzal, hogy a MIÉP is ugyanezt mondja, mert a lényeg a NATO-csatlakozás leleplezése, esetleg megakadályozása volt. Mindig elmondtuk, hogy minden más kérdésben nem értünk egyet a MIÉP-pel, de ebben igen.
A szocliberális erők eközben teljes gőzzel egyengették a NATO-belépést. Két héttel utána már háborúban is álltunk Jugoszláviával, majd jött Irak, Afganisztán. A magyar hadsereg ma kisebb, mint Trianon után, s kemény forintokat költünk a NATO-céljaira, amelyekből idehaza munkahelyeket lehetne teremteni, iskolákat, kórházakat lehetne fenntartani.
2006-ban a Munkáspárt „Barátunk Szíria” címmel fotókiállítást rendezett, amelyre meghívta Csurka Istvánt is. Csurka eljött, és példájára sokan eljöttek a magyar értelmiség soraiból is, olyanok, akik egyik párthoz sem tartoztak, egész egyszerűen Szíriát barátuknak tekintették.
2009-ben a Munkáspárt a Hősök terén részt vett az arab népekkel való szolidaritási tüntetésen. A döntés természetes volt, hiszen a Munkáspárt mindig is elítélte az USA, Izrael agresszív politikáját, és szolidaritást vállalt az arab népekkel. A tüntetésen jelen voltak a Jobbik gárdistái is. A szocliberális bírálat ezúttal sem maradt el. A finnyás szocliberális körök egyet felejtettek el elmondani: ők az USA, az EU és Izrael agresszív politikája mellett voltak és vannak ma is.
A szocliberális erők, köztük a Munkáspárt-2006 kedvenc témája a „fasizmus elleni küzdelem”. A fasizmus elleni küzdelem történelméből azonban egyetlen témát emelnek ki, a holokauszt kérdését, és e köré építik a mai akcióikat is. Az antifasiszta harc ilyen értelmezése helytelen, elvtelen és tisztességtelen is. Sírjukban foroghatnak a magyar kommunista ellenállás hősei, a „spanyolosok”, a partizánok, a Gömbös-szobor felrobbantói. És akkor még nem beszéltünk a görög ellenállókról, a szerb partizánokról, és arról az „apró tényről”, hogy a fasizmus legyőzésében a Szovjetunió vállalta a legnagyobb áldozatot.
A szocliberális erők mai „antifasizmusa” egyre durvábban diszkriminatív. Olyan „antifasiszta összefogást” fogadnak el, amelyben a kommunisták, és általában a tőke ellen fellépők nem kívánatosak. A rendezvényeken antifasiszta jelszavakat hangoztatnak ugyan, de a gyakorlatban a szocliberális erők napi politikai érdekeit szolgálják ki.
A Munkáspárt véleménye mindig is világos volt. A tőkés rendszerváltás megteremtette a kapitalizmust Magyarországon. A kapitalizmus nyomort hozott milliók számára. A nyomorgók magyarázatokat keresnek nyomorukra. A tőke erői a szájukba adják a választ: a cigányok és zsidók miatt vagy szegény! Az emberek szegénységére és elégedetlenségére ráépülhetnek a legkülönbözőbb politikai erők. Ezt tette a Jobbik is, amely nem tudja és nem is akarja megoldani a tőkés rendszer poblémáit, de a cigányellenessége, antiszemitizmusa, nacionalizmusa sokak számára vonzó.
A tőke magatartása kettős. Az egyik oldalon engedi a szélsőséges jobboldali mozgalmakat, mert ezzel a tőke ellen fellépő erőket, köztük a Munkáspártot gyengíti. A tőke tudja, hogy a kapitalizmus alternatívája nem a Jobbik, és nem más jobboldali párt, hanem egyes egyedül a Munkáspárt. Ezért engedi, hogy a fiatal, az értelmiségi, a munkás a szélsőjobboldal hatása alá kerüljön. Ugyanakkor képmutató is, mert mindjárt közli: ő ellene van minden fajta megkülönböztetésnek, antiszemitizmusnak.
A szocliberális erők egyszerűen elintézik az ügyet: mindenki szélsőséges, antidemokrata, fasiszta, aki nem úgy képzeli a világot, mint ők. Valójában az ő világuk ugyanaz a rossz és megjavíthatatlan tőkés rendszer, amelyben ma is élünk, s ahova jelentős mértékben éppen ők vittek bennünket.
A mi dolgunk, hogy leleplezzük a szélsőjobboddal nézeteit, és megmagyarázzuk a fiataloknak, hogy miért nem nyernek semmit, ha oda lépnek be. A felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba. A szocliberálisok csak önmagukkal szeretnek vitatkozni, mert így teljes az egyetértés. Mi készek vagyunk szemtől –szembe vitatkozni bárkivel, mert úgy gondoljuk, hogy jobboldali érvekre munkáspárti érvekkel kell válaszolni, és azokat eljuttatni az emberekhez.
Az MNA aktivistái eljöttek az érdi rendezvényre. Tudták, hogy egy ember otthonát kell védeni, s tudták, hogy a többség vörös ingben lesz. Dicsérték a szocialista kort, amikor senkit sem tettek az utcára, megköszönték a Munkáspártnak, hogy elmondhatják a véleményüket. Nem beszéltek hungarista tanokról, jelképekről. Politikai számításból tették? Lehet. Politikai gyűlés azért politikai gyűlés, hogy politikai célokra használják.
A terep azonban másnak is nyitott volt. Az Internetről mindenki elolvashatta. Csodák csodájára Fideszes nem volt. A Fidesz igyekszik népszerű, látszólag az emberek javát akaró dolgokat ígérni, de valójában az emberek sorsát átengedte a bankoknak, a végrehajtóknak, és ehhez még rendőri segítséget is ad.
Az MSZP, LMP, DK sem jött el. Az emberek napi valóságos problémáinak segítésében nem látnak politikai fantáziát. A bankokkal pedig ők sem akarnak szembe szállni, hiszen ők is tőkések. A Jobbik korábban nagy médiafelhajtást csapott a kilakoltatások körül, kivitték a fekete ruhásaikat, aztán beleuntak. Tovább már nem érdekli őket, hogy mi lesz a kilakoltatásra várókkal. Apropó, Vajnai úr sem volt ott.
S most tessék jól figyelni! Érden nem születtek politikai szövetségek. Egyben volt egyetértés: akinek el akarják a lakását, házát venni, akinek a családját az utcára teszik a bankok, az általában nem finnyáskodik. A segítség ilyenkor jól jön, akárki is adja. Ugyanis lakni, élni kell valahol.

Munkáspárti emlékezés '56 elesett hőseire a Fiumei úti temetőben

Reális gazdaságpolitikával várható el a kijutás a mély gödörből

1. Ülj törvényt, Werbőczi
Hogy lehettem ilyen naiv? Nem méltó egy mérnökhöz. Gondoltam, leszerelik a régit, leemelik, oszt fölrakják az újat. No hiszen! A biztonság érdekében teljesen új rendszert kellett kialakítani, a levegőt csakis a külső térből szabad beszívni. Voltaképpen nagyon helyes, mert bizony sűrűn hallhatunk-olvashatunk robbanásokról, szén-monoxid mérgezésekből fakadó halálesetekről.

Kitalálhatták: le kellett cserélni az ősi gázkazánt, becenevén a cirkót. Még jó, hogy az általam megkeresett cég igazán profi. Alapos, korrekt árajánlatukat elfogadván szép, tiszta és nagyon szakszerű munkát végeztek nálam, rendesen, tisztességgel dolgoztak. Jött a neheze: a számla kifizetése. Csinos összeg lett, de tételesen benne van minden, nettó és bruttó áron egyaránt. Hát ez az! Huszonhét százalék áfa! Rettenetes. És nemcsak az adó, mert ott lapulnak benne a közszolgáltatók díjai. Gázművek, jó, végtére a biztonság miatt kell a nyomáspróba. Hanem már a kéményseprők ugyan hogyan számolhattak föl ennyit? Az idősek még emlékezhetnek a feketeruhás mesterekre, a válluk köré tekert sodronykötéllel, annak végén a nagy vasgolyóval. Őket megpillantva meg kellett fogni a ruhánk-kabátunk gombját, hogy szerencsénk legyen. De hol vannak már a feketeruhások? Jön két öltönyös úr, felszerelve egy műszerrel. A kimenő gáz összetételét meg a huzat intenzitását mérik vele. Egy kukkantás a kéménylyukba, be van-e bélelve (igen, persze), egy kukkantás a tetőn ugyanide, és kész. Körülbelül ötperces munka, a fizetség csaknem negyvenötezer forint. Apelláta nincsen.
Elkezdtem számolni. A cégnek kifizetett teljes árból lejön 27% adó, nem kevésbé a kötelező hatósági díjak, a munkabérek adóval, járulékkal megfejelve, a készülék és a szerelvények ára meg persze a szállítás költsége, aztán még további adók (iparűzési, társasági stb.), no és hozzá a cég rezsije. Fejleszteni is kell, haladni az újdonságokkal meg beruházni is, ehhez hitelt fölvenni, annak a kamatai se kicsik.
Mi marad a cégnél? Számításaim szerint, az általam kifizetett - nem éppen olcsó - árnak talán a tizede, de valószínűleg, ennél kevesebb. Érdemes ennyiért vállalkozni? Ha beteszi az ember a pénzét bankba, majdnem ugyanennyihez jut - kockázat nélkül. No, igen, derék kormányunk most ezért is csökkenteti buzgón a csatlósaival az alapkamatot, hogy elmenjen az emberek kedve a pénzek ily módi fialtatásától.
De komolyan: érdemes ma vállalkozni Magyarországon? Egy kedves barátom kiváló feltaláló, aki gyártja is a szabadalmaztatott termékeit a nemrég felépített új üzemében. A cége két és fél tucat országba exportál, és alig győzik a sok megrendelés teljesítését. Ez ám a hír! Hát még a folytatás: bővíteni akart, új munkahelyeket is teremtve, ezért pályázatot adott be, kettőt, szép nevű állami programhoz. Mindkettőt lényegében indoklás nélkül elutasították. Jogosan persze, hiszen köztudott a feltaláló-tulajdonos baloldali érzülete.
Utazom, taxival megyek a reptérre. Hosszú az út, ezalatt a negyven év körüli vezető egyfolytában panaszkodik. Dől belőle a szó. Megélni már nem tud a taxizásból, a benzin ára az egekben, és közben állandóan újabb és újabb megszorításokkal, követelésekkel sanyargatják őket a hatóságok. Sebaj, már letette a legnagyobb gépjárművekre szóló szakvizsgát, több százezer forintért, a család összes tartalékát beledobva, tanult közben angolul is, és irány Hollandia. Állás is van, egy hónap múlva leszerel, kimegy. Most még a család nélkül, de minden centet össze fog kuporgatni és tán egy, legfeljebb két év múlva viszi őket is maga után. No és mennyi idő múlva jön vissza? - kérdem. Mennyi? Soha! Itt nem lehet tisztességgel megélni! - a válasz.
Hajnalonta, amikor kutya-társammal sétálunk, összetalálkozunk az újságkihordóval. Udvarias, rendes fiatalember. Már nem sokáig lát, mondja köszönés után, jövő hónap elején elmegyek. És hová? Hát külföldre. Munkás lesz, csak segéderő ugyan, de már megvan a helye. Elborzaszt a búcsúja: itt nem lehet élni, csak éhen halni. És elmegy az orvos, az ápolónő, a határhoz közel lakó tanárnő, aki átjár majd Ausztriába beteget ápolni. Elmegy barátom hónapok óta állástalan harminc éves szakács unokája (bezárt a vendéglő, állás meg sehol, legfeljebb hébe-hóba valamicske kisegítő munka). És elmegy a fiatal fotóművész, a filmrendező meg a hegesztő, a géplakatos.
Elmegy a kútágas, Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczi Úri pereputtya.
Mi marad hát bevételnek, amit szét kell osztani? Nyugdíjra, oktatásra, gyógyításra, kultúrára, szociális kiadásokra? Nyilván az adó, az ilyen-olyan illetékek, a sűrűn termő büntetések. A megszorítások, amik egy részéből nem is lesz több pénz, csak a kiadás kevesebb. (Egy aprócska példa. Elhánytam egy igazolványt, pedig most nagyon kéne. Még nem járt le, ezért fizetni kell az újért, olvasom az interneten. No jó, magamra vessek, a honlap szerint 2200 forintom bánja. Másnap a hivatalban kiderül, nem ám, mert a múlt hét óta már 3000. De az interneten az volt... A hivatalnok legyint: még nem volt ideje a felsőségnek, hogy átírják, de ez máskor is így megy a változtatásokkor. Ja igen, és arra se volt még idejük, hogy kártyaolvasót vezessenek be, csak készpénzben lehet fizetni. De jól van ez így, hisz most már - a legújabb Matolcsy-csomag nyomán -- a készpénz felvételt is megadóztatják.)
Néha tényleg megáll az ész. Adószakértő ismerőseim se tudtak magyarázatot adni arra, miért kerül kevesebbe a sütemény, ha hazaviszem, mintha a cukrászdában fogyasztanám el. Dehogy, nem a felszolgálás különdíját kell megfizetni, ha ott ülve eszem meg, az rendben van, hanem az áfa elvitel esetén kilenc százalékkal kevesebb. Akkor viszont miért nem 18% a boltból hazavitt élelmiszerek áfája? Mi ebben a logika? (A megfejtéseket örömmel várom.)
2. És akkor mit tegyünk?
Minket, mérnököket úgy neveltek már az egyetemen is, később még inkább, az életben, hogy nem elég a hibát, a működési zavart feltárni, ami persze a teendők meghatározója, hanem egyúttal meg kell tervezni és ki kell dolgozni az elhárításuk módozatait is. Nézzük tehát, nagyon vázlatosan, mit kell tennie egy ésszel megáldott csoportnak, nevezzük koalíciónak, ha a jelenleg uralmon lévőket leváltva hatalomra jut?
Kétségtelen, hogy a társadalmunk életében rengeteg már most, napjainkban is az elmérgesedett, elgennyesedett szociális seb (a rokkantak, a korkedvezményesek és korengedményesek nyugdíja, a szociális segélyek összevonása, a munkanélküli segély lerövidített ideje, a közmunka, a munka törvénykönyv megszorító passzusai -- és még hosszan sorolható a lista), amelyeken mielőbb változtatni-javítani kell vagy akár kiiktatni. Mégis, meggyőződéssel állítom, a legfontosabb és legelső feladat egy ésszerű, befogadható gazdaságpolitika beindítása. Az összes többi - a szociális problémák enyhítése, az egészségügy rendbetétele, a kultúra regenerálása - ennek a függvénye.
Mindenekelőtt egy logikus, konzisztens adórendszert kell bevezetni. Csökkentett -- ajánlhatóan többszintes -- forgalmi adóval és ugyancsak többszintű, sávosan növelt személyi adóval. Ehhez járulva le kell tisztítani a rengeteg ilyen-olyan új adót. Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a jelenlegi uralom kétharmados többségi szavazást ír elő a legtöbbjére, sőt, egyes tételeket a megcsúfolt alkotmányba is bevett. A további alapfeladat egy jól működő banki és hitelpolitika újrateremtése kell legyen, mert a reálgazdaság most ki van száradva, pang a befektetési piac. Ad vocem befektetés. Ahhoz, hogy megnőjön, de legalább is, rövidtávon erősödjék a befektetési hajlandóság, vissza kell állítani a jogrendet, a megbízhatóságot, kitörölni az eszköztárból a visszamenőleges hatályú törvénykezést. Jelenleg a jogbiztonság megrendülése, a szavahihetőség erodálódása versenyképességünk legnegatívabban ható összetevője, karöltve a mélyülő korrupcióval - nemcsak pénzbelivel, hanem politikaival is. A mostani gazdaságpolitika büntetésen, megtorlásokon alapul. Ésszerű, a reálgazdaság folyamatait erősítő gazdaságpolitikának viszont az ösztönzést kell erősítenie, egyebek között a mostani hihetetlenül bonyolult engedélyezési rendszer letisztításával. A "hihetetlenül bonyolult" jellemzés mellé feltétlenül odakívánkozik a "korrupt" is, ám ez utóbbinak a leküzdése nagyon türelmes, konzekvens és bizony hosszadalmas munkát igényel.
A gazdaságpolitika alapvető tényezőihez sorolom az innovációt. Ahol nincs megújulás - termékben, használatban, szolgáltatásokban, sőt a mindennapi életben is --, ott nincs versenyképesség sem, mert nem elég megtermelni a terméket, felkínálni a szolgáltatást, ha nem lehet kedvező megtérülésessel, bővítésre, fejlesztésre is alkalmasan eladni. Az egész magyar innovációs rendszert újra kell gombolni, "innoválni" kell felfogásában, működésében és szervezetében egyaránt, mert a jelenlegi szétszabdalt és többnyire tehetetlen rendszer még annak a kevés pénznek az elköltését is lerontja, amely éppen, hogy rendelkezésre áll. Sürgető gazdaságpolitikai feladat ez, minthogy a befektetések mellett az innováció a munkahelyteremtésnek is alapvető összetevője.
A megtorlások, megszorítások helyett ösztönzés felfogásra jellemző példa a fejlett társadalmak életét átfogó, állandóan változó-fejlődő tényező, az infokommunikáció hazai helyzete. A jelenlegi kormányzat rendkívül elhibázott lépése a fejlesztéseket gátló, büntető jellegű adózás alkalmazása, amit lehetőleg azonnal meg kell szüntetni. Bár persze marad a kérdés: és akkor milyen más bevétellel pótoljuk? Tagadhatatlan, hogy ha be is indulnak új fejlesztések, és ezzel új munkahelyek is létrejönnek, ez nem azonnali hatás, hanem hosszabb folyamat, ami alatt a kieső adóbevételeket más eszközökkel pótolni kell. A hatalomátvételre készülő ellenzéknek ezt és a hasonló kérdéseket már most számításokkal alátámasztott tanulmányokban kell elemeznie, értékelnie.
Versenyképes, a társadalom jólétét alátámasztó gazdaság nem létezhet megbízható infrastruktúra nélkül. Legfontosabb komponensei a közlekedés és az energetika. Közútjaink minősége egyenetlen: a már közepesen fejlett autópálya hálózatunk mellett az alsóbbrendű utak átfogó rendbetétele sürgető feladat. De hol van erre pénz? Leginkább hitelből, ami kétségtelenül mindig veszélyeket rejt magában, viszont meglendíti a pangó építőipart, ezáltal munkahelyeket és bevételt teremtve, hozzátéve, hogy a sűrű és jó úthálózat vonzza a befektetéseket. A vasúthálózatunk viszont nagyon rossz állapotban leledzik, ám a felújítása aligha oldható meg rövid távon. Ennek megoldása alaposan átgondolt, alternatívákban is gondolkodó elképzeléseket igényel.
Az energetika terén jó döntést hozott a mostani kormány - még az előző ciklusban a különböző parlamenti erők lényegében egységes állásfoglalása nyomán --, amikor az atomerőművünk bővítését határozta el. Nagyon fontos, hogy egy váltó kormányzat is tovább vigye a döntést, hiszen ez ciklusokon átnyúló időtartamú építést igényel. Törekedni kell egyúttal arra, hogy az építő és beruházó kiválasztásakor minél nagyobb mértékű hazai beszállítási részesedést lehessen elérni, mert ezáltal munkahelyeket lehet bővíteni és igen lényegesen, akár egy-két százalékkal is növelni lehet a GDP-t. Ugyanakkor modernizálni kell a fosszilis üzemanyagú erőműveket, nem is szólva az átviteli hálózat és az irányítási rendszer fejlesztéseiről. Ezek is komoly beruházásokat igényelnek, viszont ismét csak munkahelyek bővülésével járnak, tehát előkészítő munkával egy hatalomra törekvő ellenzéki összefogásnak már most fel kell készülnie a döntésekre, alapos elemző-értékelő számításokkal. Az energetikai csomag fontos része a megújuló forrásokon alapuló lehetőségek számbavétele, lehetőleg piaci alapú beruházásokkal. (Megjegyzés: immár ideje lenne a vizet, mint fontos megújuló forrást is figyelembe venni, megszabadulva a bő két évtizeddel ezelőtti rendszerváltó remineszcenciáktól.)
Az agrárium hazánkban, természeti adottságainknál és hagyományainknál fogva lényeges része a gazdaságnak. Seregnyi fontos gazdaságpolitikai intézkedést kell hozni az erősítésére, a birtokszerkezettől kezdve az öntözésen át a minőségi termelést szolgáló integrációig, az összefogáson, szövetkezésen alapuló marketingig-értékesítésig. Nagy időállandójú, tehát eredményeket viszonylag lassan hozó folyamatok ezek, éppen ezért kell azonnal - már jól előkészítve, tanulmányokkal alátámasztva - hozzálátni a döntésekhez. Ide sorolom, bár csak részlegesen tartozik ide (öntözés, belvíz) a szinte teljesen tönkretett, szétszabdalt vízügy helyzetének azonnali rendezését is.
A végére hagytam, éppen fontossága miatt, mintegy csattanóul, az oktatást, amely egy okos, előrelátó, a versenyképességet alátámasztó gazdaságpolitikában meghatározó jelentőséggel bír. Nehéz lesz a jelenlegi kormányzat által keltett zűrzavaros helyzetből helyre állítani, megnyugtatni és egyúttal felélénkíteni az oktatási-képzési rendszert, minthogy ezek a rendszerek nagy inerciájúak, a változtatásokkal hatásaik csak hosszabb távon érvényesülnek. Talán a leglényegesebb a közoktatás rendbe tétele: az oktatók társadalmi presztízsének és anyagi helyzetének javításától kezdve a tanítás és tanulás szabadságának helyreállításáig. A felsőoktatásban a katasztrofális kontingensek, az esélyegyenlőséget visszaszorító anyagi intézkedések megszüntetése, vagy legalább is, korrekciója, valamint az egyetemi autonómia visszaállítása lényegében azonnali feladat kell legyen. A gazdasági versenyképesség érdekében jelentősen támogatni kell -- a már említett ösztönző intézkedések egyik elemeként és a versenyszférával összefogva -- az életfogytiglan tartó képzést.
3. Kérdőjelek és remény
Teendők listáját soroltam föl, amelyek egy még meg sem született - sőt, tán még meg sem fogant - újszülöttre: a következő választáskor összefogásban hatalomra kerülő koalícióra várnak. Lesz-e olyan szellemi erő és akarat, amely képes egy mederbe terelni a különféle, divergáló felfogásokat és érdekeket? Összehangolható-e ultrazöld és liberális technokrata, konzervatív és baloldali középutas felfogás? Kialakulhat-e olyan kormányzó erő, amely nem "un-ortodox", de nem is mereven ortodox vagy éppen neoliberális felfogású, hanem ésszerű, a szakemberek és a "civilek" véleményét is meghallgató, számokkal, számsorokkal, időbeli lefolyásokat modellező szimulációkkal alátámasztott és visszacsatolásokkal megerősített ajánlások alapján dönt a gazdaságpolitikájában?
Megismétlem (ismétlés a tudás anyja): ha sikerül legyőzni a mostani uralmat, ha sikerül összehozni divergáló erőkből egy együttműködésre - méghozzá tartós együttműködésre kész - összefogást, akkor az új kormánynak munkába lépése első napjától kezdve a gazdasági ügyekkel kell hangsúlyosan foglalkozni. Ehhez természetesen már most föl kell készülni, vitákkal, egyeztetésekkel, variánsokkal operáló számításokon alapuló megoldási módokkal. Voltaképpen a sikeres munka szempontjából a leghasznosabb egy árnyékkormány kialakítása, mert így a posszibilis tisztségviselők szakmai alapokon már előre fel tudnak készülni a munkára, az új törvények előkészítésére. De nem ám Fidesz-módra, mindennapra öt-hat törvénnyel!
Előkészített és reális gazdaságpolitika kell legyen egy leváltó kormányzat központi törekvése. Mert csak egy várható el a (bár nehéz és hosszadalmas, de mégis megvalósítható) kikapaszkodás a mostani csúszós és mély gödörből.

Szentgyörgyi Zsuzsa /

Ez az ember közveszélyes őrült: már most börtönben lenne a helye

Magyarország mindenkori miniszterelnökének meg kell adni a kellő tiszteletet, mert azzal az országot, a hazát és magunkat tiszteljük meg. Így van ez akkor is, amikor méltatlan a személy, de tiszteletünket a betöltött funkciónak adjuk, mert azt tiszteljük. Van azonban egy határ, amikor meg kell mondani, hogy a király meztelen. A miniszterelnöki székben olyan ember ül, aki nem méltó rá, és nem méltó a tisztségnek járó tiszteletre sem. Orbán esetében nyíltan kell beszélni arról, hogy ki ez az ember. Nem bújhat meg a tisztség mögött egy mentálisan sérült bűnöző. Van egy határ, amikor annak a tisztségnek ártunk, amelyet egy ember betölt, ha nem beszélünk egyenesen. Orbán Viktor esetében elérkezett az idő, hogy ne a miniszterelnöknek kijáró tisztelettel szóljunk róla, hanem magáról az emberről beszéljünk, hogy világosan álljon előttünk, kivel van dolgunk.
Beszéljünk hát az Orbán-gyerekről, aki kitalálta, hogy neki kell Magyarországon uralkodni, mert az neki jár. Eltűrtük, hogy ezért két részre szakította az országot, egymás ellen fordított férjet és feleséget, apát és fiát. Tudomásul vettük, hogy mesterségesen manipulálta a magyar pártstruktúrát, titkosszolgálati módszerekkel szétveretett pártokat, bekebelezett történelmi irányzatokat, felszámolta a lehetséges jobboldali riválisait. A legaljasabb módszerekkel tett tönkre pártokat és embereket, hogy egyeduralmat szerezhessen. Nem a demokratikus versenyben akart győzni, hanem a demokratikus verseny felszámolásával. Hagytuk, hogy ezt megtegye a jobboldali pártokkal, majd megtörtént, amire gondolni sem mert senki, hogy ugyanezt megteszi a baloldalon. Hasonló módszerekkel és aljas eszközökkel belülről szétverte az MSZP-t, a párton belüli embereivel manipulálta a pártot. A legerősebb baloldali pártot a megszűnés szélére juttatta, és a koalíciós partnerével való szakítás után szinte lenullázta a pártstruktúra másik oldalát is. Mindez a demokrácia és az alkotmányosság elleni durva merénylet.
Az akkori kormányzat tátott szájjal nézte, hogy futballhuligánokat és szélsőjobboldali csoportokat uszít a demokratikus rend ellen, akik csatatérré változtatták Budapestet, és felgyújtották a fél várost. 2006. október 23-án puccsal próbálta megdönteni a törvényesen megválasztott demokratikus kormányt. Szándékosan a zavargások és a rendőrség várható összecsapásának helyszínére szervezett nagygyűlést, hogy tömeget biztosítson egy kaotikus állapot létrehozásához, és a demokratikus kormány utcán történő leváltásához. Azt hirdette, hogy a nép elkergetheti a választott kormányt, ha nem neki tetsző módon kormányoz. Ilyen lehetőséget és felhatalmazást a magyar alkotmány és a közjogi helyzet nem ad. Orbán a tévészékház ostromától kezdődően a köztársaság ellenfeleinek oldalán állt, a törvénytelen zavargásokat támogatta és élesztette Sólyom László köztársasági elnökkel együtt, aki nem bűnözőknek, hanem „erkölcsi forradalmároknak” nevezte azokat, akik a törvényes rend ellen erőszakkel felléptek, rendőrökre támadtak és antiszemita szózatokat intéztek, a kivégzendők listáját lámpaoszlopokra ragasztva.
Mindezt tétlenül nézte a törvényes hatalom, és Orbánt nem vette őrizetbe akkor sem, amikor a rendőrség által törvényesen felállított kordont párttársaival együtt lebontotta. A képviselő mentelmi joga nem bűncselekmények elkövetésére jogosít fel, hanem zaklatástól kíméli meg a képviselőket. Az ország szó nélkül tűrte, hogy Orbán a legnagyobb hazugságokkal manipulálja a közvéleményt mindenféle következmény nélkül. Ötmilliárd forint közpénzből olyan népszavazást rendezett, amiről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánybíróságot manipulálta és befolyásolta. Az eredmény zűrzavar és káosz. Saját puccskísérletéből a rendőrök elleni hajsza lett, és olyan propagandát folytattak a történtek meghamisításával, amelyre csak a náci Németországban volt példa Hitler hatalomra jutása előtt. Magyarország szótlanul nézte, hogy Orbán kineveljen és felhizlaljon egy szélsőjobboldali náci pártot, amely a rasszizmus és a nácizmus mérgével megfertőzte Magyarországot. Orbánt ezek a szélsőjobboldali érzelmek és gyűlölködések repítették a kétharmados hatalomba. Azóta is a szélsőjobb programját valósítja meg. Rendszerének alapja ma is az antiszemitizmus, amelyet a népben elhintettek, és amelyre építve „szabadságharcot” hirdetett az általuk „zsidónak” tartott demokratikus Nyugat, pénzvilág, kapitalizmus és parlamentarizmus ellen. Szótlanul tűrték a magyarok, hogy senkitől nem kapott felhatalmazás alapján Orbán felszámolja a demokratikus alkotmányt, és egy fasiszta rendszer alapjait tartalmazó hamis alkotmánnyal váltsa fel. Ezért már most is börtönben lenne a helye. Azt is megtehette, hogy elfoglalta a közmédiát, goebbels-i pártpropagandára használja az adófizetők pénzén működő elektronikus sajtót. Minden további nélkül elrabolta az egész ország nyugdíj-megtakarítását, és ahhoz senkinek nincs köze, hogy azt a pénzt el is verte. A gazdaság romokban, gyerekek éheznek, Orbán pedig milliárdokért futballstadionokat építtet a hóbortja miatt, mint egy Néró.
Az is hagyján, hogy évek óta hallgatjuk a populista és primitív szövegeit, ahogyan elmegy az infantilis talpnyalóival Erdélybe, és Mórickaként megfejti a világfolyamatokat. Minden évben új világkorszak váltásról hadovál, amerre éppen a feje áll. Miután útjában áll a demokratikus Nyugat az abszolutisztikus monarchia kialakításának, Magyarországot szembefordította azzal a Nyugattal, amelytől a szabadsága, a jóléte és a biztonsága függ. Lejáratta az országot az IMF körüli bohóckodásokkal, paprikajancsik ostoba nyilatkozataival az egekbe verte a forint romlásával a devizában eladósodott polgárok adósságait, földönfutókká tett családokat. Eközben szervezett bűnözői csoportjaival nyúlják le az éhező emberek elől az életet adó földeket, rabolják le a költségvetést, lopják szét az államot. A Közgép nevű pénzszivattyú közpénzt transzformál a zsebekbe. Megengedhette még azt is magának, hogy a maffiája átvegye a legfontosabb minisztérium irányítását, ahonnan százmilliárdokat dózerolnak ki. Azt is eltűrte a bamba nép, hogy egy érettségizett háztartásbeli Lászlónét tegyenek oda miniszternek. Stílusosabb lett volna, ha Overdose-ból csinál minisztert. Eközben mindezt egy beszédhibás politikai prosti szőke nő magyarázza, a legostobább demagóg hazugságokat szajkózva, mint egy eszelős, és egy gerinctelen majom, akiből azután Magyarország szégyenére külügyi és külgazdasági államtitkárt kreált. Az ország pedig nem veszi észre, hogy kigúnyolja, megalázza ez a felcsúti futballpálya gondnok. Az afrikai banánköztársaságok ehhez képest mintademokráciák.
Eközben az ország népe és megmaradt demokratikus sajtója úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Bizonygatják, hogy ez demokrácia, kicsit hiányos, de az. Senki nem nevezi nevén sem az embert, sem a rendszert, amelyet felépített. Civilizált ország abban a pillanatban kergette volna el, amikor a demokratikus választás után bejelentette, hogy új rendszert épít. Senki nem kérdezte meg, hogy „kezét csókolom, hát ki ez a felcsúti pöcs, hogy ezt megengedheti magának? Ki adott neki erre jogot? Mit képzel magáról?” Ehelyett úgy bántak vele, mint egy demokratikus ország államférfijával szokás, miközben ő felhatalmazva érezte magát arra, hogy elvegye egy nép alkotmányát, köztársaságát, nyugdíját, sajtóját, a demokráciáját, az emberi jogait, a cégét, a munkahelyét, az egyházát, az iskoláját, a kórházát, a jövőjét. Százezrek hagyták el az országot, elmenekülnek a tehetséges fiatalok, az alkotni képes intelligencia. Az országot közmunkára és diplomás lapátosokra építi egy elmebeteg a 21. században, amikor olyan telefont használok, amellyel a világ bármely pontjával mozgóképpel beszélek, és figyelmeztet, ha eső lesz. És nincs senki, aki azt mondaná, hogy emberek, ne legyünk már ennyire hülyék, rázzuk meg magunkat, ne legyünk már ilyen gyávák, jöjjünk ki az igézet alól, és legalább dajcstomival kérdezzük már meg, hogy ki ez a f..sz, aki ezt megteheti velünk, és miért is vagyunk mi kötelesek ezt eltűrni?
Nevetséges, hogy ivarérett felnőtt emberek, akik értelmiséginek mondják magukat, abban a tévhitben ringatják egymást, hogy majd választáson legyőzik és leváltják azt az embert, aki tíz éve mindent elkövetett azért, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön, és abból soha többé ki ne essen. Még az sem tűnik fel senkinek, hogy a választási törvény kizárja, hogy bárki legyőzze, hogy a határon túliak szavazatait úgy számolhatják majd, ahogyan akarják. Ez az ország bolondot csinál magából, amikor eljátssza, mintha minden rendben lenne. Nem tűnik fel, hogy néz ki ez az ember a fotókon? Amerikában minden ilyet nagyon néznek, és a legkisebb jelre azonnal reagálnak. Beteg vagy személyiségzavarban szenvedő ember nem vezethet országot, nem játszhat milliók életével. Pedig látszik, hogy ez az ember mentálisan alkalmatlan, hogy néha eltorzul a feje, időnként olyan benyomást kelt a vérben úszó szemeivel, mintha súlyos alkoholproblémái lennének, és messziről látszik, hogy zabál, mint egy disznó. Minden jel arra utal, hogy súlyos belső zavarokkal küzd, nem egy fegyelmezett, összeszedett ember, aki birtokolja a képességeit, és van fogalma a külvilágról. Egy eszelős pali kóvályog itt, ti pedig a puskaporos hordón ültök, miközben ez bepálinkázva imbolyog a gyufával a kezében. Nem engedném még a volánhoz sem ülni.
De eddig lehetett azt mondani, hogy nem tudtuk, kivel állunk szemben. A baltás gyilkos kiadatása után ilyen mentség nincs többé. Aki ezt a lépést megtette, az nem normális. Annak nemcsak minimális erkölcsi érzéke nincs, az nemcsak nagy ívben leszarja a törvényeket és a jogot, az nemcsak egy dilettáns, tehetségtelen idióta, nem csupán egy ökör, hanem egy közveszélyes elmebeteg. Nem szidalmazom ezt az embert, hanem nagy együttérzéssel diagnózist állítok ki róla. Ennek a palinak az a mániája, hogy neki kell élete végéig Magyarország miniszterelnökének lenni, mi pedig kötelesek vagyunk ezt tudomásul venni, különben a náci haverjaival ránk gyújtatja az országot. Ez nemcsak egy szélhámos strici. Az is. Nemcsak egy tolvaj bűnöző. Nem csupán egy puccsista, aki megfúrta a Magyar Köztársaságot, és magáncélra megőrzésre hazavitte. Nemcsak egy marha, akinek annyi esze nincs, mint egy hónapos csibének. Hanem ez az ember életveszélyes, közveszélyes őrült, bolond, aki vérengzést és háborút képes kirobbantani a Kaukázusban. Aki pénzért a világ szeme előtt képes egy baltás gyilkost szabadlábra engedni, hogy azzal úgy megalázzanak egy országot, hogy az kénytelen megszüntetni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Belegondoltatok már feleim, hogy miket beszél ez az eszelős a Közép-Európai birodalomról? Arra mindig csak legyintetek? Ne legyintsetek, ennek a sötét gazembernek már a fejében vannak a tervek, és ha ti továbbra is eljátsszátok a hülyét, akkor meg is csinálja. Vegyétek már észre, hogy nincs tovább mit hazudni, szépíteni, ez az ember egy komplett elmebeteg, immorális idióta, köztörvényes bűnöző, politikai szélhámos, dilettáns, náci eszméket hirdető kalandor, aki elveszi és tönkre teszi az életünket, a gyerekeink életét, és megszűnéssel fenyegeti egész Magyarországot. Legalább ne csináljatok úgy, mintha ezt nem látnátok. Ha nem lehet mit csinálni, legalább annyit őrizzünk meg a méltóságunkból, hogy úgy bánunk vele, amit megérdemel. Ki hitte volna, hogy meg lehet csinálni Trianont? És meg lehetett. Akkor is ugyanezen az úton jártak a politikai katolicizmus antiszemitizmusa mentén, a fasizmus és nácizmus között ingadozva. Miért gondolja bárki, hogy ha ezt még egyszer előadjuk, akkor nem lehet elveszítni a maradék egyharmadot is, ha a világ békéje és nyugalma ezt kívánja?
De ne higgye senki, hogy az áldozatok nélküli lesz. Orbán Viktort már ma sem lehet vérfürdő nélkül leváltani. A vérfürdőt nem mi okozzuk, demokraták, hanem a mi vérünkben fürdenek azok, akik nem engedik, hogy ezt az elmebeteg, szentkoronás, papos, turulos, pogány, rovásírásos, horthysta, fasiszta hatalmat bárki demokratikusan leváltsa. Ha ez az ámokfutás minél tovább tart, annál nagyobb lesz az ára. A nemzeti együttműködés rendszerének békefenntartó csapatok vetnek majd véget, és ez a banda Hágában végzi, ez nem vitás. Nem lehet más a vége. Nincs kivezető út, mert egy elmebeteg minden kivezető utat felszámolt.
Aki a mostani történet után azt mondja, hogy minden mehet ugyanúgy tovább, mert egy vezetésre alkalmas miniszterelnöke van az országnak, az vagy hazudik, vagy hülye. Puskaporos hordón ücsörög az ország, és kiszolgáltatva figyeli, hogy a különböző vegyi folyamatok milyen eredményt dobnak ki egy komplett őrült fejében. Ezért kellett volna két éve ordítani mindenkinek torkaszakadtából, mert akkor még lehetett volna tenni valamit. Egy biztos, hogy a demokrácia és a szabadság hívei nem folyamodhatnak erőszakhoz. Az erőszak monopóliuma az őrült kezében van. Használja is majd, ha szüksége lesz rá. Azt tetszenek tudni, hogy most miért ilyen puha a diktatúra? Mert nincs szükség az erőszakra. Csak ezért nincs.
Nem lehet mesterségesen elégedetlenséget szítani és az utcára hívni az embereket. Úgysem mennek. De ha egyszer megértik, hogy milyen helyzetbe kerültek, akkor be kéne fejezni a gitározgatást. Üvölteni kell, és úgy vonulni, hogy beleremegjen a föld. Nem megijedni a náciktól, bár arra lehet számítani, hogy ha kell, ezek képesek lennének a nácikat ráereszteni békés tüntetőkre. De ha leáll az élet mindenhol, ha megbénul az ország, és harsog az „Orbán takarodj”, akkor a világ talán figyel majd arra, hogy Magyarországon ne a tömegsírokat kelljen kiásni, hanem még előtte megakadályozni a vérengzést. Arra kell stratégiákat kialakítani, hogy minél kevesebb legyen a halálos áldozat.
Ennek az embernek meg kell mondani, hogy elég volt. Vegye fel a kényszerzubbonyt, költözzön be egy jó intézménybe. Amit mi csak tükör által homályosan látunk, azt a Fideszben színről színre látják. Vajon lesz-e valaki, aki azt mondja, hogy egy beteg elmét nem szolgál tovább, és megérti, hogy amit ez az őrült beszélt a belső ellenségről, a magyarellenes idegenszívűekről, csak azt a célt szolgálja, hogy magához láncolja az övéit, és megakadályozza a dezertálást. Történelmi szerep hárul arra a néhány emberre, aki belülről megmondhatná az elszabadult hajóágyúnak, hogy itt van vége. Vagy észhez tér (amiben nem hiszek), vagy eltakarodik. Ez lenne a legbékésebb és a legkevesebb áldozattal járó megoldás.
Hogy én hiszek-e ebben? Nem. Szerintem a tragédia bekövetkezik, rohan az ország a vesztébe. És ha így van, akkor az azt jelenti, hogy tragédia nélkül nem tanul. Mit ajánlok? Mindenki imádkozzon, tartson bűnbánatot a holokauszt, az antiszemitizmus, a rasszizmus, a gyűlölködés, a történelmi bűnök miatt, amelyek átkot hoztak erre az országra, és amit ott folytatnak, ahol abbahagyták.
Hátha megkönyörül mégis az Isten. Én nem könyörülnék meg, de Isten Ninivén is megkönyörült. Viszont azok zsákba öltöztek és homokot szórtak a fejükre. A pusztulásra ítélt Ninive morális érzéke nagyobb volt, mint Magyarországé. Miben lehetne akkor reménykedni? Semmiben.

Egy heti alapbevásárlás tízezer Ft - tavaly óta 8 százalékkal drágultak az élelmiszerek

Hiába szorítják a nadrágszíjat, a családok képtelenek mérsékelni a költségeiket, ugyanis rohamtempóban drágulnak az élelmiszerek. A kenyér és a sajt ugyan kicsit olcsóbb lett, de aki húsra vágyik, netán zöldség vagy gyümölcs formájában szeretne vitaminhoz jutni, annak sokkal mélyebbre kell a zsebébe nyúlnia. Csakhogy a kormány is ezt teszi.

Bevásárolni indul a nepszava.hu - persze, a kosár tartalma némiképp eltérhet a valóságtól, ugyanis a szerző nem egy valós üzletben kapkodja le a polcról a szükséges termékeket, hanem kénytelen beérni a Központi Statisztikai Hivatal "fiktív boltjával". Ugyanis csak itt vethető össze érdemben, miképp változtak a különböző portékák árai. (Csökkenésben persze kár lenne bízni, hisz rendesen elszabadult az infláció, míg a nyári hónapokban a pénz 5,2, illetve 5,8 százalékkal ért kevesebbet, mint egy évvel korábban, szeptemberre 6,6 százalékra ugrott a pénzromlási index.) A nepszava.hu most arra tesz kísérletet, hogy egy négy tagú család hétvégi nagybevásárlását modellezze - megeshet, hogy valami kimarad, ám ez leginkább a szerző hibája, akinek vásárlási közreműködése leginkább kocsitolásban és bambuló ácsorgásban szokott kimerülni.
Ha már hétvége, akkor arccal a szombati és a vasárnapi ebéd felé. A két pihenőnapra húsos étel dukál, úgyhogy kerül a kosárban 70 deka rövidkaraj és ugyanannyi sertéscomb. Az előbbi egy éve még 882 forintot kóstált, most 994 forintot kérnek érte, az utóbbi ára tavaly szeptemberben 826 forint volt, most viszont 924 forintra hízott. Köretnek - és ha valami egyébre kell a héten - 2 kiló krumpli szükségeltetik, ezt 12 hónappal ezelőtt 204 forintért mérték, mára viszont 200 forintra szelídült. A hús és a krumpli alá elkél némi hagyma - meg a rántottába se árt -, úgyhogy nem árt egy kilót betárazni belőle: 12 hónapja 160 forint volt, most csak 146. Természetesen mindezt meg is kel sütni, úgyhogy a gondos háziasszony beszerez némi zsiradékot. Fél liter étolaj mindenre elég, ennek költsége 241,5 forint volt egy éve, jelenleg 245 forint. (Ha már szóba került a rántotta, akkor tájékoztató jelleggel: 10 darab tojásért egy éve 306 forintot kellett adni, most 409-et.)
Persze, nem minden étkezés hétvégi ebéd, úgyhogy nem árt némi "hideg élelem" is. A nepszava.hu úgy számolt, hogy egy hét körülbelül 40 dkg felvágottból és némi füstölt áruból jön ki. A 20 deka gépsonkáért tavaly szeptemberben 396 forintot kértek, most 422-őt, a szintén 20 deka párizsit egy éve még 228 forintért lehetett beszerezni, mostanra 242-re ment fel az ára. A kolbászok közül talán a "gyulai" ára a legborsosabb, ám a központi statisztika csak ezt a fajtát ismeri, úgyhogy a nepszava.hu is ebből vesz egy párat: a mintegy 25 dekányi kolbász 12 hónapja 860 forintból jött ki, most 892,5 forintra tartják.
Ugyan Mária Terézia odavágta, hogy ha nincs a népnek kenyere, egyen kalácsot, a nepszava.hu mégis maradna a kenyérnél. Minél többet veszünk belőle, annál többet spórolunk, hiszen két kiló 582 forint volt tavaly szeptemberben, most pedig csak 560 forint. Szintén "megtakarítást" jelenet, ha reggelinél és vacsoránál a tányérra szép mennyiség kerül sajtból: 70 dekával és Trappistával számolva a heti sajtköltség 1099 forint volt egy éve, jelenleg 1071 forint. És úgy látszik, az olcsóbbá válás - vagy legalább az árstagnálás - a több tejtermékre is áll, ugyanis míg 12 hónapja két liter tej ára 454 forint volt, most 452 forint.
Azért nem árt, hogyha az étkezések mellé kerül valami zöld is. A kosárba teszünk 1 kiló paradicsomot, amit tavaly szeptemberben 223 forintért mértek, idén viszont már 318 forint az ára. Salátához és levesbe egyaránt remek a fejes káposzta, abból is jöhet fél kiló: ez a tétel egy éve 48 forintba került, mára viszont 86-ra kúszott fel a költsége. Hogy ne mindent a vitamin tablettákra kelljen bízni, érdemes némi gyümölcsöt is begurítani a hűtőbe. Egy kiló alma 255 forint helyett most 260, egy kiló narancs 407 forintról 447 forintra kúszott fel, és ha akad némi pluszpénz, akkor jól jön fél kiló banán is, igaz, ekkora mennyiségért már nem 153 forintot, hanem 190,5-öt kell kiadni idén szeptemberben.
Hogy az ember ne fulladjon, nem árt némi itóka a hétvégére, és a hétköznapokra is. A felnőttek esetében átlagban két üveg borral lehet kalkulálni (összesen, nem fejenként), a recesszió miatt pedig gyakran asztalival kell beérniük a családoknak. A mintegy másfél liternyi mennyiséget 618,5 forintért lehetett hazavinni egy éve, a jelen állás szerint 823,5 forintot kell kiizzadni. A gyerekek két liter narancslevére 12 hónapja 762 forintot kellett áldozni, ám ugyanez immár 804 forintból jön ki. Célszerű a felnőtteknek némi kávét biztosítani a reggeli eszméléshez: egy negyed kilós őrölt kávéhoz tavaly szeptemberben 706 forintért lehetett hozzájutni, most 758 forintért.
Egyszóval egy heti alapbevásárlás - ami a válsághoz igazodva nem enged édességet a gyerekeknek és ínyencséget a felnőtteknek - úgy 9381 forintból jött ki tavaly szeptemberben, most viszont 10245 forinttal terheli meg a családi büdzsét. Azaz, most mintegy 8,5 százalékkal kell többet költeni az élelmiszerekre, mint tavaly.

nepszava.hu