Kovács István: Megszűnhet a jobb- és baloldal, és kezdődhet az osztályharc

A kettős keresztet Dávid-csillag helyettesíti a Jobbik címerében, alatta héberül is a felirat: Szebb jövőt! A grafika a Jovonk.info hungarista portálon jelent meg, és arra utal, hogy a „zsidó cirkusz” folytatódik, a szélsőjobboldali pártot a háttérből „cionista érdekcsoport” irányítja. Czene Gábor| Népszabadság| 2012. november 24. |
Hiába, na. Csurka István, a Fidesz-kormány által nagy becsben tartott néhai MIÉP-es politikus már évekkel ezelőtt megmondta, hogy a Jobbik „a magyar zsidóság új rejtekpártja”, amelyre „a zsidó uralom és megszállás érdekében” van szükség. Várható volt, hogy a Szegedi Csanád származása és kizárása körüli botrány újabb lökést ad azoknak, akik mindenért a zsidókat okolják. Szegedi családfáját a legrégebbi magyarországi hungarista szervezet, a Magyar Nemzeti Arcvonal – annak is az úgynevezett tényfeltáró munkacsoportja – kutatta fel és hozta nyilvánosságra, időt, pénzt, energiát nem kímélve. Az arcvonalat (eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoport néven) Győrkös István alapította a nyolcvanas évek végén. Fia, ifjabb Győrkös István pár hete nem csupán részt vett, hanem Thürmer Gyulával, a Munkáspárt elnökével az oldalán beszédet is mondott egy érdi demonstráción, ahol a Munkáspárt elnökségi tagja, Kovács István kilakoltatása ellen tiltakoztak. Önmagában is érdekes, hogy közös fellépésre vállalkozik egy megrögzött antiszemita (hungarista) és egy elvileg antirasszista (kommunista) szervezet képviselője. Még meghökkentőbb, hogy nem előzmények nélküli és nem pusztán egyszeri eseményről van szó. A hungaristák és kommunisták egyes csoportjai között sajátos együttműködés látszik kibontakozni, amelynek kifutása akár egy új, meglehetősen extrém szövetség létrehozása is lehet. Ehhez a Magyar Nemzeti Arcvonalnak először a saját háza táján kellene rendet tennie. Az egyik név nélkül nyilatkozó hungarista szerint a kemény magot az a néhány száz ember alkotja, aki tagdíjat fizetett a Győr-Moson-Sopron megyei Bőnyben lévő központnak. Több százan vannak azok is, akik az arcvonalhoz lazábban kötődő „népi akciócsoportokban” katonai jellegű kiképzést kaptak. De a szervezet a közelmúltban „súlyos erkölcsi és vezetési hibák miatt” menesztette vezetőjét, Győrkös Istvánt és ifjabb Győrköst. Ők az általuk szakadásként értékelt események után próbálják újraépíteni a szervezetet. A „szakadárok” azt állítják, valójában ők alkotják a többséget: egy kis létszámú csapattól eltekintve, mindenki hátat fordított Győrköséknek. Így most két Magyar Nemzeti Arcvonal működik, két honlappal. Előzőleg – az akkor még egységes – arcvonal hónapokon át szervezett egy találkozót, amelyet Szilvásváradon rendeztek meg szeptemberben. A tanácskozás célja az volt, hogy volt MIÉP-esek és jobbikosok, polgármesterek, szélsőjobboldali mozgalmak, hungaristákkal együttműködő szakszervezetek és civil otthonvédő szerveződések képviselőinek részvételével új (párt)formáció jöjjön létre, a Magyar Remény Közösség. Az eseményre „titkos megfigyelőként” meghívást kapott a Munkáspárt elnökségi tagja is. A Magyar Nemzeti Arcvonal régebb óta kacsingat a nemzetinek minősített kommunisták felé, mondván, a kapitalizmus és a „cionista világrend” elleni harc, valamint a küszöbön álló „globális összeomlás” felülírja a jobb- és baloldal hagyományos szembenállását. A szervezeten belül nem is erről, hanem a stratégiáról folyt mindinkább elmérgesedő vita. A Győrkös-csoport szerinti „szakadárok” korainak tartották, hogy a szilvásváradi találkozón megalapozzák a hungaristák és a kommunisták szövetségét: úgy vélték, előbb mindkét tábort megfelelően fel kell készíteni, ami évekig is eltarthat. Győrkösék viszont siettetni szerették volna a dolgot, a „szakadárok” szerint akár azon az áron is, hogy – amennyiben a Munkáspárt nem mutat kellő együttműködési hajlandóságot – „saját kommunista pártot” alapítanak. Bár a Magyar Remény Közösség végül megalakult, a szilvásváradi találkozó összességében kudarcba fulladt. Az arcvonal belső feszültségeit a Győrkösékkel szemben megfogalmazott anyagi vádak súlyosbították. A konfliktusról szóló hírek a találkozó előtt kiszivárogtak. Győrkösék a rendezvény ellen fordultak. A meghívottak nagy része, közöttük a Munkáspárt képviselője is, távol maradt. Aztán következett az érdi tüntetés: Thürmer és ifjabb Győrkös közös fellépése sokfelé kiverte a biztosítékot. A részt vevő hungaristák is magyarázkodásra kényszerültek. Az interneten közölt álláspontjuk szerint a Munkáspárttal nem koalíció, hanem „akcióegység” jött létre. Vajnai Attila, a Thürmer-féle pártból kivált Munkáspárt 2006 vezetője elhatárolódott „volt elvtársaitól”: hangsúlyozta, „a kommunisták nem közösködnek a szélsőjobbal”. Thürmerék állásfoglalásban válaszoltak. Kitértek rá, hogy amikor Barátunk, Szíria címmel a Munkáspárt fotókiállítást rendezett, meghívták Csurka Istvánt is. Néhány éve a Hősök terén a Munkáspárt jobbikos gárdisták társaságában demonstrált az arab népek mellett. A Munkáspárt feladatának tartja a szélsőjobboldali eszmék leleplezését, de „a felvilágosításhoz, a meggyőzéshez nem elég azt mondani, hogy nem állok veled szóba”. Thürmer Gyula pártelnök kissé ingerülten fogadta a hungaristákkal való együttműködést firtató kérdésünket. Közölte, nem tart elképzelhetőnek sem laza, sem szoros szövetséget szélsőjobboldali szervezetekkel. Kevésbé kategorikusan fogalmazott Kovács István elnökségi tag. A hungaristák szervezésében tartott szilvásváradi találkozóra „fegyelmezett pártkatonaként” azért nem ment el, mert nem kapott felhatalmazást, hogy részt vegyen rajta. A Munkáspárt és a Magyar Nemzeti Arcvonal képviselői között hivatalos egyeztetések eddig nem voltak, most sincsenek. Kovács véleménye szerint ugyanakkor léteznek közös ügyek, ilyen például a kilakoltatások elleni fellépés, amikor nem számít a világnézet vagy a párthoz való tartozás. Egyébként is: ki tudja, mit hoz a jövő? Előfordulhat – jelentette ki a Munkáspárt elnökségi tagja –, hogy tíz év múlva „a kizsákmányoló kapitalizmus összemossa a perifériákat, megszűnik a jobb- és a baloldal, helyette kialakul az osztályharc, aminek a jelei már kezdenek megmutatkozni.” A Győrkös-féle hungarista csoport újabban békülékenynek mutatkozik a korábban ellenségként kezelt Jobbik iránt. Győrkösék kérik a Jobbik vezetőségét és tagságát, ne azonosítsa a Magyar Nemzeti Arcvonallal az onnan eltávozott „szakadár társaság” Jobbik-ellenes tevékenységét. „Szegedi Csanád ügye sem a vezetőség beleegyezésével került nyilvánosságra, annak ellenére, hogy szerintünk sem volt helyes őt ilyen pozícióba helyezni” – áll közleményükben. (Egy e-mail ellenben arról tanúskodik, hogy Szegedi ügyét idősebb Győrkös tudtával és jóváhagyásával robbantották ki.) A Magyar Nemzeti Arcvonal belső válságából leginkább a hungarista konkurencia, a Pax Hungarica Mozgalom profitálhat. Ennek vezetője a jogerős bírósági döntéssel feloszlatott Vér és Becsület egyesületből ismert Domokos Endre János. A Pax Hungarica október 23. alkalmából rendezett Corvin közi gyűlése több száz náci-nyilas résztvevőt vonzott. A cigány- és zsidóellenes beszédekkel tűzdelt eseményen felszólalt Tyirityán Zsolt, a Betyársereg szóvivője is. Arról értekezett, hogy ötvenhat antiszemita forradalom volt. Ugyanakkor a "millás" demonstráción neonáci ellentüntetők bántalmazták az Index munkatársát. A Jobbik ifjúsági tagozata által meghirdetett fáklyás felvonuláson izraeli zászlót égettek. A Pax Hungarica Mozgalom zokon vette, hogy a Jobbik mindkét eseménytől elhatárolódott. Pedig – olvasható – az izraeli zászló felgyújtása az idei jobbikos rendezvény „egyetlen felemelő pillanata” volt. A mozgalom most azon mesterkedik, hogy magához csábítsa azt a „nem kevés” hungaristát és nemzetiszocialistát (nácit), aki még kitart a Jobbik mellett. (Cz. G.)

Bajnaiék aláírásokat gyűjtenek az egész országban – segítenek az egri volt vajnaisták is

Támogatók aláírását gyűjti országszerte az Együtt 2014 mozgalom. Egerben is az Orbán-kormány leváltásáért, ellenzéki együttműködésért standoltak, ám a Fidesz-ellenes erők barátsága - ahogy az országban másutt - itt is ingatag, mintha még, vagy egyáltalán nem akarnának összefogni egymással. PUNGOR ANDRÁS riportja a 168 Órában
- Könnyekig meg vagyok hatódva - bolondozik bemutatkozáskor Császár Zoltán. Az exfideszes, ma független egri városatya véletlenül botlott belénk, dolga van errefelé. Épp a Szolidaritás helyi szervezőjével és az MSZP városi elnökével álldogálunk a hevesi város piaca előtt. A szocialista Pál György szerint az eszkimók ilyenkor vetkőznek ingujjra, mosolygunk is a tréfán meg nem is, kutya hideg van. Méhkas most a piac. Darab ideig egy kéregető kerülgetett minket, karjával hadonászott a krumplik, diók, mézek fölött, aztán keresett magának jobb kuncsaftot.
Császár csatlakozik hozzánk. Az időjáráson kívül más témánk is akad, a politikai standolókról beszélgetünk, hiszen az Együtt 2014-nek gyűjtenek a kofák mellett aláírásokat. A papiros szerint "széles összefogásra" van szükség az Orbán-kormány leváltására.
Tőlünk pár lépésre Bartus Gyuláné Szolidaritás-mezben fogadja az aláírókat. Mosolyog, lapoz, tollat ad, segít. A 42 éves aktivista három éve nem talál munkát. Korábban egy szállodában dolgozott szobaasszonyként, most takarításból meg alkalmi munkákból él. Három felnőtt gyereke van. Akad, aki segítsen rajta, ha baj van. Szerinte Kádár idején jobban élt a magyar. Ne csodálkozzunk a nosztalgián, Bartusné tagja volt a Munkáspárt 2006-nak is. A Szolidaritásban az asszony mellett ex-szocialista, MSZP-s, Jobbik- szimpatizáns is dolgozik. Bár hallani, hogy a radikálisok Bajnai miatt vették a kalapjukat és kiléptek a mozgalomból.
Pál György egri MSZP-elnök nem az aláírásgyűjtés miatt, csak nyilatkozni jött a piac elé. Piros dzseki, kockás ing, fiatalember. Informatikus, webszerkesztéssel foglalkozik. Felesége ügykezelő, két kislányuk van.
- Nem írja alá az íveket? - kérdezem.
- Azt se tudom, mihez gyűjtenek aláírást - mosolyog.
- Ha megtenné, akkor pártja nevében írná alá. Még nincs a szocialistáknál hivatalos álláspont - menti ki Gócza Attila, a Szolidaritás helyi szervezője.
Gócza ötvenéves, ex-rendőr. Baseballsapka, farmer, kék pulcsi, Szolidaritás-jelvény a szíve fölött. Ő is baloldalinak vallja magát, de most nem tud olyan pártot, amely mellé teljes szívvel oda állna. Az "ántivilágban" elvárás volt az MSZMP-tagság, aztán rövid ideig MSZP-s
volt, de '90-ben kilépett a pártból. Néhány éve még a szervezett bűnözés elleni osztályt vezette a megyei rendőr-főkapitányságon, 2008-ban ment korkedvezményes nyugdíjba. Az átszervezés során olyan helyzetet teremtettek, hogy aki 25 éves szolgálati viszonnyal
rendelkezett, elmenjen nyugdíjba.
Gócza a Bohócforradalom idején állt fel a fotelből és csatlakozott a később megalakuló Szolidaritáshoz. Elvették tőle a szolgálati nyugdíját, pontosabban járadéknak nevezték át és megadóztatták, így már sokkal kevesebbet kap havonta. Szolidaritás-aktivistaként tüntetéseket szervez helyi ügyekben, és az Orbán-kormány ellen küzd. Barátaival az elmúlt három nap alatt 350 aláírást gyűjtött össze.
- Én is aláírtam - veti közbe Császár.
- Hogy-hogy? - lepődünk meg.
- Elfogadhatatlan az, ami itt zajlik. Ez a Fidesz már nem az a párt, amibe korábban beléptem.
- És Bajnai nem zavarja?
- Csendes, konszolidált volt a kormányzása. Nincs okom pálcát törni felette.