Az Orbán kormány büszke arra, hogy támogatja a középosztály kialakítását és megerősödését. Ez önmagában még nem lenne baj, ha a növekedés egy bizonyos százalékát tudná e célra fordítani. Azonban nincs növekedés, így a társadalom egy részét csak a társadalom másik részétől való elvonással lehet támogatni, mint például az egykulcsos személyi jövedelemadóval, devizahitelesek megsegítésével, az állami apparátus felduzzasztásával és még lehetne a példákat sorolni. Eközben hol maradnak azok, akiknek "rossz sorsa" nem a középosztályba, annak is a felső hányadába, helyezi őket? Az a politika, hogy a társadalom egy részének úgy nyújtunk előnyöket, hogy a másik részt a fogyasztást sújtó adók növelésével, a megélhetési költségek rohamos, túladóztatástól izmosodó, emelkedésével (bennük a gyógyszertámogatások leépítésével) sanyargatjuk egyrészt igazságtalan, másrészt sem a középosztályt, sem az általános jólétet, hanem a mélyen rétegzett, egymással szemben álló emberek társadalmát teremti meg. Azonban térjünk vissza az éhező több tízezer gyermekhez (amihez hozzá kell tenni, hogy nyilván nem csak gyermekekről van szó)! A tartós éhezés, amelyben részük van, az egyik legnehezebben elszenvedhető és legmegalázóbb nyomorúság. Ez még az állatokra is igaz, de fokozatosan így van az emberek esetében! Rosszul irányított és politizáló az az állam, amely ezt eltűri, felszámolásáért nem sokat tesz, noha tehetne és a megoldást jórészt alapítványokra bízza.
Az IMF-fel és EU-val vívott alap nélküli és meggondolatlan "szabadságharc", szakértők egybehangzó véleménye szerint, az országnak havi mintegy 10 milliárd Ft. kamat többlet oktalan kifizetésébe kerül. Ez évente mintegy 120 milliárd Ft-nak ablakon történő kiszórását jelenti. Köznapi értelemben alig érzékelhető, hogy mit jelent ennek az összegnek az elherdálása. Számításaim szerint azt jelenti, hogy 120 milliárd Ft.-ból a hét 5 napján 923 ezer gyereknek lehetne 500.-Ft./fő értékben ebédet, jobb esetben egész napos, élelmet biztosítani. Gondolom, ebből gyakorlatilag érzékelhető a "szabadságharc" ára, amely talán mérséklődik, talán meg is szűnik, de negatív hatása még hónapokig eltarthat.
Van már a 12 éveseket is büntethető új Btk.-nk, van a több munkáért kevesebb fizetést biztosító Munka Törvénykönyvünk, de kérdés, a jog (vagy éppen jogtalanság) meddig tarthatja fenn az igazságtalanságra épülő rendszer hőn óhajtott rendjét a tömegek elnyomorodásával, éhezésével szemben? Meddig félhet a szülő a jogtól, miközben éhezik a gyereke? Jó lenne, ha az illetékesek és nem az utca válaszolna erre a kérdésre! Addig pedig átutalok az alapítvány számlájára néhány ezer forintot.
Gellért Andor, közgazdász, közíró /
