2011. december 18., vasárnap

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 264.

Lajos bá, nem várunk vissza!
Bevallom őszintén, hogy Bokros Lajos nem tartozik a kedvenceim közé, vagy ahogyan manapság mondják, Lajos bá' nekem nem jön be. Nem a bajusza miatt. Bokros a liberális gazdaságpolitika legmarkánsabb képviselője. Ez a gondom vele. Mi a bűne? Nos, a „piac mindent elrendez" szemlélet húsz év alatt tönkre tette Magyarországot, tökéletesen kiszolgáltatta a nemzetközi tőkés köröknek. Bokros miniszterként, politikusként ennek a végzetesen káros, bűnös, áruló politikának volt egyik vezéralakja. Manapság az Európai Parlament képviselőjeként tölti napjait. Jó fizetés, business osztály a repülőn, diplomata útlevél, meg más „apróságok", amelyekkel a polgári demokrácia elkényezteti hű szolgáit. Úgy, hogy aligha értheti meg a magyar emberek többségének, mondjuk kilencmillió embernek a gondjait. Most mégis előadta „nemzetmentő" ötleteit. Látszólag a szegényekért aggódik. Vissza kell térni a progresszív személyi jövedelemadóra, mondja jó hangosan. De aztán világossá válnak igazi szándékai. Államosítás helyett privatizáció, társadalmi gondoskodás helyett piaci elvű svéd nyugdíjmodell, tandíj az iskolákban. Ja és persze, meg kell szüntetni a bankokra kivetett különadót. Bokros azt megelőzően szólalt meg, hogy elkezdődtek volna az IMF-fel való tárgyalások. Bokros úr a legliberálisabb kapitalizmust akarja visszahozni, amely még kegyetlenebb, mint a mai. Szóval, nem várjuk vissza. Maradjon ott, ahol van!

Marad-e az euró?
Az elmúlt évszázadokban Európa állapotát döntően a német-francia viszony határozta meg. Németország többször indított háborút a franciák ellen, ami a dolgok természete miatt világháborúba torkollott. Kétszer is. A világháborúk levezetik a tőkés rendszer belső feszültségeit, de újabb konfliktusokat is szülnek. 1945 után a tőke vezető körei úgy döntöttek, hogy ideje abbahagyni a német-francia vetélkedést. Szülessen egy új Európa, ahol ugyan nyilvánvaló a német dominancia, de tiszteletben tartják egymás érdekeit. Lényegében erre az elvre épült a Közös Piac, az Európai Gazdasági Közösség, és mostanság az Európai Unió. Mi a helyzet most? Nos, Németország vitathatatlanul, minden gondja ellenére a Number One Európában. Nem kell törődnie német-francia egyensúllyal, ő a legerősebb. Ez nagyjából azt jelenti, hogy Németország a legerősebb gazdasággal rendelkezik, rajta és csak rajta keresztül megy az orosz földgáz az EU más országaiba, szava döntő az EU-ban. Ez a rendszer nem igen tetszik a franciáknak, olaszoknak és másoknak. Az euró a németek által uralt integráció pénzügyi kifejezése. Ha lemondanak az euróról, megkérdőjelezik a németek vezette EU létét is. A tét tehát nem kicsi. Meg lehet-e tenni? Elvileg igen. A gyakorlatban az európai kapitalizmus kerül veszélybe. A dolgozó tömegek, amelyet eddig sem kérdeztek meg, viszont sokat szenvedtek a tőkés megszorításoktól, bizonyosan radikális választ adnának. Az euró sorsa, akarják, ha nem, jelentős mértékben az utcán dől el. Nos, tényleg akarjuk a szegénységünket megpecsételő eurót?

Kádár János és a lift
Tudom, hogy most sokan meghökkenek. Hogy lehet egy lapon említeni a magyar munkásmozgalom legendás vezetőjét és a Baross utcai liftet? Nos, a Munkáspárt jelenlegi székháza a kádári időszakban, az 1960-es évek végén épült. Az MSZMP első számú vezetője is bábáskodott a projekt felett, ami akkoriban nem volt kis teljesítmény. Kádár valamivel később részt is vett az akkori VIII. kerületi Pártbizottság ünnepi ülésén, a mai Baross utca első emeleti nagytermében. Tetszett neki a Lenin-mozaik, ami nekünk is tetszik, de egy valamit hiányolt. Elvtársak, innen hiányzik valami! — többeknek megfagyott a vér az erejükben. Pedig nem sok hiányzott, csak egy óra. Mindig tudnunk kell, hány óra van! - mondta Kádár, és gyorsan küldött is egy faliórát. Manapság óra is van, de ennek ellenére elveszítjük időérzékünket. Úgy gondoljuk, hogy a párt magától létezik, nem kell a mi támogatásunk. A valóság az, hogy 2011-ben a Munkáspártnak annyi pénze van, amennyit a tagság összead. Nem több, nem kevesebb. A Baross utcában egy hete nem működik a lift. Le kellene cserélni, mai áron javítása 1,8 millió forintot jelent, ebből valamivel több, mint 500 ezer a Munkáspárt részesedése. Ez a pénz hiányzik. Egész egyszerűen: nincs. Hiányzik azért, mert nem jön be ennyi a tagságtól. Pedig nem sok kellene! Ha minden párttag, mondjuk havi két és félezret áldozna saját kedvenc pártjára, minden gondunkat megoldanánk. Ezer forint A Szabadságra — ami nélkül, valljuk be őszintén, nem tudjuk, hogy mi is történik a pártban ezer forint a forradalmi központ fenntartására, és természetesen a tagdíj. Miért is nem tesszük?

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 263.

Moody's-leértékelés: színjáték és valóság
Ezek mindennek bedőlnek! — mondja kedvenc lottóárusom, rápillantva a kávéház törzsközönségére. Most amiatt aggódnak, hogy a Moody's a béka feneke alá minősítette kis hazánkat. Leértékeltek bennünket! Már indulnának is megmenteni a kormányt. Persze, előbb egy citromos Borsodi, aztán jöhet a kormány.
Nem megmenteni, megdönteni kell ezt a kormányt - szól bele a vitába egy absztinens, aki azért költ ezreket lottóra, hogy hetente jól kibeszélhesse magát a lottóárussal. Már ő is indulna kormányt dönteni, csak nem tudja, hogy merre. 
Rohadtul nem szeretem a kapitalistákat, de azokat különösen nem, akik nem termelnek, aki nem építenek házakat, hidakat, csak az észt osztogatják, és keverik a szuarét. A hitelminősítők pont ilyenek. Akkor meg végképpen kinyílik a bicska a zsebemben, amikor Amerikából üzengetnek nekem, hogy hogyan kellene élnem. 
Mit üzen a Moody's? Válság van Magyarországon, kockázatos pénzt hozni ide! Na, most aztán tényleg felfedezték a spanyolviaszt! Mit mondunk mi hónapok óta? Válság van, mert mindent eladtak a külföldieknek, szegények vagyunk, és ráadásul a korrupció is rohaszt bennünket. És, ha ez nem lenne elég, ott van az Európai Unió válsága. 
Bizonytalanok vagyunk, és félünk. Ehhez nem kell a Moody's értékelése, magunk is tudjuk. Minap tanácsot kért egy idős barátom. Van egy kis pénzem, amit félretettem a nehezebb időkre. Mit csináljak vele? Vegyek földet? Váltsam át? 
Tényleg, mit csináljon vele? Van akár egyetlen egy biztos pont is az életünkben? Mi lesz, ha a bank nem adja ki a pénzemet? Mihez kezdek, ha egy élet munkája értéktelenedik el egy perc alatt? 
Kockázatos pénzt hozni ide? Lehet. De még inkább kockázatos itt élni. Nem most lett kockázatos, évek óta az. De sokan hitték egy éve, s talán hiszik ma is, hogy az Orbán-kormány mindent a helyére rak. Nem lehet tagadni, hogy próbálkoznak vele. De valahogy nem jön össze. Nem élünk jobban, sőt, többségünk rosszabbul él. Ez önmagában is rossz, de szinte elviselhetetlenné válik, amikor azt látom, hogy a hatalom középosztályt akar kreálni barátaiból, velünk meg a kutya se törődik. 
Megfagyott levegő
A Moody's a múlt héten megfagyasztotta a levegőt az Orbán-kormány körül. De ez nem a mi ügyünk, nem a dolgozó emberek ügye - bár a tőkéscsoportok harcának számláját megint velünk fogják megfizettetni. A magyar tőkésosztály két csapata, a konzervatívok és a liberálisok küzdenek egymás ellen, és ki-ki felvonultatja külföldi barátait. A tőkések egy éve megértették, hogy minden újabb perc, amit a szocik hatalmon töltenek, a tőkés rendszer létét veszélyezteti. A Fidesz mondta, amit az emberek hallani akartak, és győzött. 
A tőkések jól jártak. Budapestből nem lett Athén. A konzervatívok is, a szocik is, a liberálisok is örültek annak, hogy a magyar dolgozót megint sikerült átverni, sikerült elhitetni, hogy egy jobboldali kormány baloldali politikát fog folytatni. 
A Fidesz azonban a saját számláját is elrendezi. A liberálisoknak pedig nagyon nem tetszik, hogy a Fideszesek a sajtóból, a kulturális életből kiszorították az embereiket, államosították a magán­nyugdíjpénztárakat, s általában is véget vetettek annak a jó világnak, amelyet a szocialisták kormányzása a liberális körök számára jelentett. A sukorói ügy, és sok minden más ügy a napnál világosabban mutatta, hogy sokan már valóban az eljövendő paradicsomot vélték felfedezni kis hazánkban. 
A liberálisok most felvonultatták bará­taikat. Az amerikai liberális sajtó hónapok óta támadja Orbán Viktor kormányát, sőt a budapesti amerikai nagykövet október 18-án a miniszterelnöknek személyesen tette szóvá az amerikai fél - ezen értsd liberális körök - fenntartásait. Orbán kezdettől fogva tudta, hogy az amerikaiak nem szívlelik. Számításában volt logika: adjunk meg mindent az USA-nak, ami neki fontos, az utolsó percig maradjunk Afganisztánban, támadjuk Líbiát, Szíriát, cserébe elfelejtik, hogy elraboltuk a paradicsomot. Nem ez történt! 
Orbánnak azonban nem kell félnie. Most még nem. A liberálisok most még nem készek a hatalom átvételére. Ők a kormány gerincét akarják megtörni. Arra kényszeríteni Orbánt, hogy a liberális vonalhoz közel álló embereket engedjen be a kormányba, hogy elfogadja az IMF diktátumát. 
A tőkések két csoportja folytat egymás ellen ádáz küzdelmet. Hatalomról, vagyonról, pénzről van szó. A Moody's nem változtatja meg a magyarországi helyzetet. Változás akkor lesz, ha a magyar dolgozók is rájönnek, hogy nincsenek egyéni menekülési utak, a pénz uralmát kell megszüntetni, ha élni akarsz. Nem elég kormányt váltani! A dolgozó embernek kell a hatalomba kerülnie, neki kell döntenie saját sorsáról. A görög dolgozó már felébredt. Ébredezik a portugál, a spanyol, az olasz is. Fújjuk meg a kürtöt itthon is! Ébresztő, emberek!

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 262.

Hiányos költségvetés

Soha sem értettem egészen pontosan, hogy az állam költségvetését miért lehet hiánnyal tervezni, az enyémet meg nem. A saját, családi költségvetésünket például nem tervezhetem hiánnyal, mert a piacon semmit nem adnak hitelbe. A kedves zöldséges néni még-még megszánna, de a multi már nem. S azt a pénzt valahol elő kell teremteni. Mondjuk, a bankból, vagy ismerősöktől, de azt vissza kell adni. De ha történetesen mégis kölcsönt vennék fel, az illik megbeszélni a családdal. Az adósság, mint tudjuk, olyan, mint az alkohol: öl, butít, és nyomorba dönt. Szeretett kormányunkat ilyen apróságok nem izgatják. Az államháztartás jövő évi tervezett hiánya 576,54 milliárd forint. Miért pont ennyi? De ne kicsinyeskedjünk! Mi ez a kis pénz a kormány ország-átalakító terveikhez képest?! Nem tudom, hogy ennyi pénz mennyi. Egy kicsit úgy vagyok vele, mint Wagner úr A megkerült cirkálóban. Amikor az angol konzul száz fontot ajánl neki, csak legyint rá: „Ne mondja azt, hogy százat! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!" De komolyra fordítva szót, ki hatalmazta fel a kormányt, hogy a mi számlánkra költekezzen? Már az sem szép dolog, hogy kielégületlen tinédzserkori álmaikat öntik törvényekbe. De hagyjuk. Az azonban mégis sok, hogy a mi zsebünkre tegyenek ígérvényeket! Egyben ugyanis biztos lehetsz: Te fogod a pénzt visszafizetni, s nem számít, hogy láttál-e valaha ennyit. 

Ökoszociális-szocialista álbalhé
Az egykor szebb napokat látott szocialista-liberális szimbiózis nehéz időket él át. Várj, megmagyarázom, ez bonyolult! Szóval, egykor volt az MSZP, amely tudott volna ugyan kormányozni az SZDSZ nélkül, de akkor senki sem hitte volna el, hogy ők nem egykori MSZMP-s vezérek. Az SZDSZ tudta, hogy kik ezek a fiúk, de mivel egyedül soha sem jutottak volna hatalomra, belement az ámításba. Eveken át, egészen pontosan 2010-ig működött a szimbiózis. Ekkorra a liberálisokat szétrohasztotta a korrupció, a szocik meg vesztettek. A liberálisok persze átalakultak LMP-vé, mint a hernyó lepkévé, de ez nem hatotta meg a magyarok szívét. Azóta az MSZP lépten-nyomon próbálja visszaállítani az együttélést, ám a liberálisok fiatal, de nem kevésbé taszító nemzedéke nem áll kötélnek. Most éppen a II. kerületi választásokon vesztek össze, ahol az „ökoszociális", azaz LMP-s jelölt nem volt hajlandó visszalépni az MSZP-s Lévai Katalin javára. Lévai 24,18 százalékot kapott, ami nem tudni, kinek szólt, a szociknak általában, vagy külön az erotikus női regények írójának, aki - egyik kritikusa szerint - „bátrabban nyúl a női testhez". Aki ezután sem rá szavaz, nem érdemli meg, hogy egy levegőt szívjon a „liberális-ökoszociális-szocialista" úri közönséggel. A vita egyébként álbalhé, mert ketten sem szereztek annyi szavazatot, hogy legyőzzék a Fidesz jelöltjét. S, nem véletlen. Az emberek ugyan valóban kezdik unni a Fideszt, de azt is látják, hogy a szocialista-liberális társaság csak hivatkozási alapnak használja az ő gondjaikat, de nem tesznek értük semmit.

Amikor nem voltak hajléktalanok

Vecsey Miklós úrral, a Máltai Szeretetszolgálat alelnökével egyszer találkoztam, amikor Imre atyánál jártam. Sokat tesznek, és tesz ő maga is a hajlaktalanokért. A múlt héten az Inforádiónak adott interjút a hajléktalanokat érintő jogszabályi változásokról. Te, szerintem, az egyébként mindig magabiztos riporter köpni-nyelni nem tudott attól, amit hallott Vecsey úrtól. Alelnök úr olyanokat mondott, hogy a hajléktalanok problémája nagyon súlyos, de nem kell messze menni Budapesttől, hogy olyan cigánytelepeket lássunk, amihez képest a fővárosi hajléktalan élete - ha nem is kellemes - de legalább is elviselhetőnek tűnhet. A jobb budai kerületekben kevesebb a hajléktalan, mert az ottani úri közönség nem szereti őket, és „érdekérvényesítő" képessége is van, hogy valahova elvitesse őket. A legszebb „gyöngyszem" azonban nem ez volt. Sietve hozzáteszem, hogy Vecsey úr nem politizált, nem dicsérte a régi rendszert, csak mondta, amit lát. Az 1960-1970-es évek aranykor volt, mondja, akkor az emberek segítettek egymásnak. Megkérdezték egymástól: hogy vagy? Ha valaki kórházba került, a szomszédok gondoskodtak a családról. Vidéken megetették az állatokat. Nem tudom, lehet, hogy nem volt aranykor, de jó volt. Ezt a kort úgy hívták, hogy szocializmus. Abban a társadalomban volt kihez fordulni segítségért, ma nincs. Akkor segíteni akartak az embereknek, ma csak felszínes kezeléssel eltüntetni a bajt. Abban a társadalomban az ember volt az érték, a mai kapitalizmusban csak a pénz számít. Szerinted melyik a jobb?

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 261.

Felelősségünk
Az athéni utcákon rendre százezrek tüntetnek. A hatalom most a kormány átszervezésével próbálkozik. Később jönnek az előrehozott választások. Még azt is kijelentették, hogy minden eszközzel megpróbálkoznak, de katonai diktatúra nem lesz. Legalábbis most. Még nincs rá szükség. De holnap? Ki tudja, talán igen, talán nem. A kommunisták segítségével önvédelmi bizottságok jönnek létre az üzemekben, sőt a lakónegyedekben. Az ott élők, az ott dolgozók képviselőiből szerveződnek. Ma még a helyi vagy munkahelyi feladatokra vállalkoznak. De holnap? Egy párhuzamos hatalmi intézmény a tőkés parlamenttel, netán a kormánnyal szemben? Talán igen, talán nem.
Forradalommá érlelődik-e a görög munkásság, a görög dolgozók harca? Nem tudjuk. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy vörös zászló kerül-e az Akropoliszra vagy az európai munkásság első 21. századi nagyszerű küzdelmét elnyomja-e az európai tőke. Követik-e a görögöket az olasz dolgozók? S Európa legszervezettebb munkássága, a német kilép-e a kispolgári jólét elvesztése miatti siránkozásából, és elzavarja-e a német burzsoáziát?
Mire lesz ereje az európai nagytőkének? Politikai trükkökre, kormánycserékre, a dolgozók manipulálására? Szabadjára engedik-e a szélsőjobboldalt, a mai kor fasisztáit? Indít-e háborút a nagytőke, hogy levezesse az otthoni feszültségeket? Megtámadják-e Belaruszt, vagy éppenséggel Iránt?
Miért hangoztatja a NATO főtitkára, hogy a NATO a válságok rendezésére született, és nem arra, hogy a válságban feloszoljon? Miért jelenti ki Németh Zsolt, a Fidesz egyik legbefolyásosabb személyisége az USA-ban, hogy alapvető érdekünk az USA és a NATO európai katonai jelenléte? Mire készülnek a NATO és az USA vezetői a hátunk mögött, a dolgozó népek háta mögött?
Egységes lesz-e az európai tőke? Ma még minden családi fotón mosolyognak. De holnap? Mi van, ha nem Görögország esik ki az euróból, hanem Németország lép ki onnan? Ő megteheti, ő az erős, a legerősebb. Mi lesz, ha Európa irányítását az eddigi német—francia páros helyett egy régi-új konstrukció, a német-orosz szövetség veszi át? Ha az európai és az orosz tőkét már nem csak az Északi Áramlat köti össze, hanem a világ újrafelosztásához fűződő közös vagy hasonló érdekek?
Ma mindez még kérdés. De a kérdés önmagában is jelzi, hogy valami változik. Valami? Nem! Minden! A válaszok lassan összerendeződnek. A dolgok logikája miatt a hatalom kérdése nem maradhat sokáig megválaszolatlan, sőt bizonytalanság sem lehet.
Kié a hatalom?
Akárhogyan is nézzük, Görögországban egyre inkább az a kérdés: kié a hatalom? A görög munkásság pedig már ma azt kérdezi a kommunista párttól, hogy ti mit tennétek, ha tiétek lenne a hatalom?
Ez a kérdés ma még nálunk furcsán hangzik. De holnap, ha az EU vagy az euró összeomlik? Ha ugyanezt fogja kérdezni tőlünk a magyar dolgozók széles tábora? Eljön-e holnap vagy holnap után ez az idő? Nem tudjuk. Talán igen, talán nem. Van-e okunk hurráoptimizmusra? Nincs! Szükségünk van-e éberségre, szükségünk van-e arra, hogy készüljünk egy új helyzetre? Olyan helyzetre, amikor mi jövünk? Igen, feltétlenül! A programunk, a dolgozóknak adandó válaszunk már formálódik. Vitatjuk az Új Program irányelveit, és lassan a végére érünk. Mi is azt mondjuk, amit a görögök. Ha jobban akarsz élni, sőt, ha egyáltalán élni akarsz, egy út van: leváltani a tőkések hatalmát, új közösségi társadalmat teremteni. Ez világos válasz! Nem azt mondjuk, hogy változtassuk meg egyik vagy másik törvényt, váltsuk le a Fideszt és hozzuk helyébe az MSZP-t. Nem, ez nem a mi válaszunk. Mi azt sem mondjuk, hogy találjunk ki új szervezeteket, új pártokat, amelyek új jelszavakkal ugyanabba a kapitalizmusba vezetnék az embereket. Mi azt mondjuk: le a tőke, le a pénz uralmával! Előre a dolgozók hatalmáért!
Nem tudjuk, hogy mindez bekövet- kezik-e. De tudjuk: bekövetkezhet! Tőlünk egy dolog függ: felkészíteni a pártot, felkészíteni önmagunkat! Az ismert kicsi feladatokat a történelmi perc formálja naggyá. Félre tenni a kicsinyes vitákat, egységes vezetést teremteni minden megyében! Előfizetni A Szabadságot, nem egy-két példánnyal többet, hanem néhány százzal, majd néhány ezerrel! Gyors ütemben fiatalítani és korszerűsíteni! Ha ezt megtesszük, a forradalom nem ér bennünket váratlanul. Tudni fogjuk, hogy mi a dolgunk, és tesszük is. Ha nem - nos, ilyen választ mi nem adhatunk -, ilyen alternatíva nem lehet! Ez a mi felelősségünk.

Szíven szúrta magát nyugdíja csökkentése miatt egy férfi Veszprémben

Szíven szúrta magát egy 56 éves férfi a veszprémi nyugdíjbiztosítási igazgatóságon, miután megbizonyosodott arról, hogy csökkentették rokkantsági nyugdíját - írja a Veszprém megye híreivel foglalkozó Napló-online.hu weboldal szerdán. Az eset szerda délelőtt történt, a hírportál tájékoztatása szerint a férfi bement a nyugdíjbiztosítóba, majd az egyik ügyintézőnek bemutatott egy határozatot, amelynek értelmében csökkentették az illetményét. Az 56 éves férfi néhány kérdést tett föl a határozattal kapcsolatban, majd elővett a zsebéből egy kést, és szívtájékon szúrta magát. A mentők súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállították a megyei kórházba.

Az igazság a devizahitelekről: modernkori rabszolgaság

Az igazság a devizahitelekről!
Avagy, miért támadja a zsidó-keresztény kultúrkör az iszlámot?
Szerző: Elek Attila Független SZABAD EURÓPA www.szabadeuropa.com 2011.12.12.
Ezen a héten újra folytatjuk leleplezésünket a jelenlegi pénzügyi világról. Csakhogy ma a szokásosnál is nehezebb dolgunk van. A múlt héten ugyebár megírtuk, hogy két dolog osztja meg az embereket leginkább, a politika és a vallás. Ha én leírom, hogy hülye Gyurcsány! Az ország egyik fele örvendezik vala, a másik meg fasisztának tart. Ha leírom, hogy Viktor nem ezt ígérted, sokan lengetik a zászlót és vállba veregetnek, míg az Orbán-hívek ujjal mutogatnak rám, hogy kommunista. Elég szűk, de szerencsére, azért növekvő – azok tábora, akiket nem a vakhit vezérel, hanem meg is akarják érteni a leírtakat.
Nagyon fontos, hogy amit írok, az egyfajta igazság, az én igazságom, nem kell vele egyetérteni, nem kell elfogadni. Azonban érdemes rajta elgondolkodni, összevetni egyéb tapasztalatokkal és eldönteni mindenkinek a saját igazságát. Egyet ostobaság tenni, vakhitből, zsigerből elutasítani.
A mai cikk azért nehéz, mert nem csak politika van benne, hanem vallás is. Politika ÉS vallás. Kemény dió, néhány olvasónak nem lesz elfogadható, mert bántani fogja saját hitét, amit képtelen feladni egy kis gondolkodás kedvéért. Senkitől nem kérem azt, hogy dobja el hitvilágát. Miért is tenném. Össze lehet azt egyeztetni, sok mindennel. Az már más kérdés, hogy a hit nem egyenlő mindig, annak "hivatalos" képviselőivel. Vágjunk hát bele!
Szóval devizahitelek! Az országot fojtogatja a svájci frank (továbbiakban CHF) alapú hitelek sokasága. Családok százezrei élnek felmondott hitelekkel, titkolják, szégyellik, be sem vallják, még a közeli ismerőseiknek sem, akiknek persze ugyanúgy fel van mondva a hitelük. De! Vegyünk egy kicsit vissza és a ne a devizahitelekkel foglalkozzunk első lépésben, hanem a sima (forint) hitelekkel.
Azt vettem ugyanis észre ismerősökkel beszélgetve, hogy sokaknak fogalmuk sincs a hitelek felépítéséről. Mint matematika tanárt ez nagyon zavar. Nézzünk egy példát. Egy fickó felvesz 10 millió forintot 15 éves futamidőre, mert lakást akar venni. Beballag a bankhoz, ahol a bank megvizsgálja a hitelképességét és tesz egy ajánlatot. A fedezet a vásárlandó ingatlanon lévő banki jelzálog, a fickó, mint adós és általában egy kezes. Emberünknek mi a kérdése? Mennyi a kamat ill. a THM (teljes hiteldíj mutató). A bank azt mondja 10% illetve zavarosan mondja, hogy bubor + 3%, ami gyakorlatilag mozgó kamatot jelent, a mindenkori jegybanki kamathoz képest 3%-kal többet. Az egyszerűség kedvéért legyen végig 10%.
Nos, már sokan itt elbuknak. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az emberek egy része azt hiszi, hogy a 10 millióhoz hozzáadják a 10% kamatot elosztják a futamidő hónapjaival és kijön a törlesztő részlet. Nos, természetesen nem így van. A 10% kamatot minden évben felszámolják! Sőt, a kamatra is kamatot számolnak, ezt hívjuk kamatos kamatnak! Ezért van az, hogy egy 10 milliós kölcsönre – ha közben nem törlesztenénk – cc. 41 milliót kellene visszafizetnünk. Horror! De „szerencsére” törlesztünk, már az első hónaptól kezdve. Igen ám, de mit? Hát a kamatot! A futamidő 15 éves vagyis 15-ször 12 hónap, azaz 180 hónap. A bank havi törlesztésre 110 ezer forintot kér, tehát a 10 millió forintra visszafizetünk majdnem 20 milliót. A csapda az, hogy hiába fizetünk vissza egy év alatt 1.320.000 forintot, azt vesszük észre, hogy az első év letelte után még mindig tartozunk 9.800.000 tőkével.
Sokan bele sem gondolnak tehát, hogy a kamatos hitel eleve egy kizsákmányolás. Különös tekintettel arra, amit már leírtunk, hogy a bank ezzel a pénzzel, amit nekünk kikölcsönöz, nem is rendelkezik. Emlékeztető itt!   (Zárójelben jegyzem meg az eddigi csúcs ajánlatot. A mi autónk 10 éves futamidejű hitelét. Az ajánlat: Itt az autó! Készpénzes ára 2.850.000 forint. Nincs pénzed? Nem baj. 0 forint önerővel, 10 éves futamidőre a tied. De mennyi a törlesztő? Ó, nyugi, az első 18 hónapban 9.900. forint. - Nos, több tízezren beurottak és fizetnek így ki egy alsóközépkategóriás autóra 10 év alatt több, mint 10 millió forintot. Hoppá! AKCIÓ! Minek venne Mercedest 10 millióért, mikor Suzukit is adunk ennyiért.)
A devizahitelnél annyi a plusz csapda, hogy míg a nemzeti valutában aránylag kiszámítható az uzsora visszafizetése, addig a CHF alapúnál az árfolyam mozgása miatt a 10 millió felvett hitelből simán lehet 40-60 millió visszafizetés is. Ezért a falusi uzsorás cigányt, már viszik is a börtönbe ugyebár! Ez meg törvényes. Törvényes? Nos, nem biztos.
Először is a bank törvénytelenül járt el, amikor a hitelképességet megállapította. Ha ugyanis az adós nem tud fizetni, akkor annyi. A legtöbb, amit a bank tehetne, hogy az ingatlant elveszi és megpróbálja eladni. DE! Nem lehetne ezek után az adóssal szemben semmilyen követelése. A bank nem mondhatja azt, hogy elvettem a házadat, de csak 10 millióért tudtam eladni és még tartozol 25 millióval. Nem! Ez ugyanis törvénytelen, mert a bank ezek szerint rosszul mérte fel a hitelképességet. Ennek kellene lenni az egyik megoldásnak, a „szabad elsétálást” törvénybe kellene iktatni. Vettem egy autót, de nem tudom fizetni, visszaadom a banknak és felejtsük el egymást. A bankok csak és kizárólag ebben az esetben tárgyalnának valóban és érdemben az adósokkal, mert így veszthetnek. Most komolyan kit fog motiválni, hogy elveszik az autóját és a lakását és még többel tartozik a banknak, mint amennyi hitelt felvett? Senkit. Ennek a vége – könnyen megjósolhatóan – csak az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése lesz illetve a bankfiókok ostroma és megsemmisítése. Amelyik bank ezt nem látja az vak és nem tartja szem előtt saját üzleti érdekeit, a betéteseinek biztosságát és a tulajdonosai pozícióit sem.
Halkan jegyzem meg, hogy mivel a hitelösszeg a felvétel pillanatában nem állt a bank rendelkezésére, ezért a CHF-ben természetesen soha nem is vette fel azt anyabankjától, ez egy CHF ALAPON elszámolt, de természetesen forinthitel, egy szélhámos és rossz termék. Ha egy étel mondjuk mérgező, és többen belehalnak, akkor a bűnöst börtönbe zárják. Ez egy mérgező banki termék, akik kitalálták mérget szórtak a banki piacra, és ezek nem a politikusok között keresendők. Nem kérdés, hogy azonnal forintosítani kell az összes devizahitelt a felvételkori árfolyamon. Ezt titkos háttértárgyalásokkal kell a bankokkal megbeszélni, nem politikai lózungokkal operálni, mint a végtörlesztés. Fel kell kínálni nekik, hogy ők adják meg a pontos megoldást és ütemezést, de adják meg, mert különben törvényileg lesz megoldva a dolog. De nem lehet szarakodni. Orbánék sajnos értékes másfél évet veszítettek el a töketlenkedésükkel.
De, hogy jön ide a vallás? – kérdezheti a Kedves Olvasó. Nos kérem, a világon van 7 milliárd ember, de ennek több, mint a fele máshogy kezeli a pénzügyeket, mint a zsidó-keresztény kultúrkör. Ez itt most nem egy másik vallás melletti korteskedés, csak az igazság leírása. Az iszlám tiltja a kamatszedést! Már maga a vallás, bűnnek tartja. A Korán, mint a szentírásuk leírja, hogy aki kamatot szed az bűnös. Hoppá!
Igen ám, de a kereszténység és az iszlám egy tőről fakad, minden ellenkező híresztelés ellenére, Jézust például prófétaként ismerik el. A mi Bibliánkban János könyvének második fejezete írja le a templom megtisztítását. Amikor Jézus első alkalommal megy Jeruzsálembe, hogy bemutatkozzék, mint az isteni törvény beteljesítője, a pogányok udvarában színes társaság veszi körül, hatalmas a nyüzsgés-mozgás, áldozati állatokat vásárolnak, és itt üzletelnek a pénzváltók is. Jézus felborítja a pénzváltók asztalait és kiűzi a kufárokat (kereskedőket) a templomból. Isten háza ugyanis nem üzlet és nem bank.

A kamatszedés egy nem józan dolog és nem támogatja a társadalom hosszú távú túlélését, bele van kódolva a feszültség, mert az örökösödés útján kizsákmányolásra nyújt lehetőséget, kialakítva egy modernkori rabszolgatársadalmat, ahol a láncokat a hitelkamatok helyettesítik.
De hát, hogy volt(van) ez az iszlámban. Azon a földrajzi területen is volt kamat, de Mohamed Próféta egyenesen megtiltotta a kamat alkalmazását, ami az ő idejében elérte az évenkénti 100 százalékot, azaz megfelelt az uzsora mai értelmezésének és látta, hogy hová vezet ez az út. A XX. századra azonban a parancsolat súlyos kényszerhelyzetet teremtett: bankokra a muzulmán országokban is szükség volt, ezek működtetése pedig csak különleges kompromisszumok formájában volt elindítható és fenntartható. Az áthidaló elv az volt, hogy kamatot sem a betétek, sem a felvett hitelek után nem fizettek, hanem „a vállalkozás hasznából” kellett részesedést juttatni annak a félnek, amelyik a pénzét átengedte. Az alapkövetelmény az, hogy a haszon egy részének átengedése mögött mindig legyen valós munka, teljesítmény vagy közreműködés. De csak akkor kell törleszteni, ha van munka, ha van termelés. Persze sokféle alkalmazás alakult ki, például a „lakáshitelnél” először a bank nevére kerül a ház, és a bérlő, saját bevételei alapján, önkéntesen, és/de kamatmentesen törleszt.
Nem tudom hány olvasónak mondtam újdonságot, de lehet, hogy vannak néhányan, akik nem hallották ezeket az adatokat. Most képzeljék el, hogy mekkora veszélyt jelent az iszlám, a zsidó-keresztény világuralomra törő pénzügyi elitre. Mi lenne, ha a keresztények és zsidók sem akarnának kamatot fizetni, sőt egyenesen etikátlannak és elnyomónak tartanák azokat, akik ilyet tesznek? Tessék belegondolni! Adják, még ehhez hozzá, hogy az arab országok olajban gazdag területeket birtokolnak.
Önök mit tennének, ha a pénzen keresztül akarnák irányítani a világot? Lehetséges, hogy le kéne járatni az arabokat? Megérné még az is, hogy lerombolják saját országuk ikertornyait, csak hogy - az arabokra kenve - terroristákat csináljanak belőlük? Megérné, hogy megöljenek egymillió irakit, hogy aztán ne kerüljenek elő a tömegpusztító fegyverek? Lehetséges lenne, hogy érdemes lenne atombomba gyártásával vádolni őket, mikor „nekünk” persze dugig van a padlás robbanófejekkel? Lehetséges, hogy nem is az arabok az igazi ellenségek? Lehetséges, hogy az igazi ellenség láthatatlanul megbújik a háttérben és csak összeugraszt minket?