De stílszerű is az újabban feltűnően megszaporodott prolizás annak a jobboldalnak a részéről, amely mind buzgóbban vallja hagyományának nemcsak az 1944 előtti Kossuth-teret, hanem a prolikat, nincstelen parasztokat (és az akkor még szép számú jogfosztott zsidókat) alávetettségben tartó Horthy-rendszert is. S nyilván őszintén sajnálják is, hogy a mai Európában - legalábbis amíg része vagyunk - sem a nyílt szavazás tradíciója, sem egyéb cenzusok nem szalonképesek. Muszáj volt hát rálelni olyan nyugati regisztrációs példákra, amelyek ugyan merőben eltérő körülmények között működnek, de látszólagos hasonlatosságukkal rá lehet kenni a demokratikus mázt e korszerűsített jogfosztásra. Hiszen mi más volna az előzetes feliratkozás, mint pótakadály emelése a - valamennyi demokráciában nehezen megmozgatható - szegények elé, hátha ezzel is csökkenthető különben sem túlzott szavazási (és bizony: élet-) kedvük.
A kormánypárti média kibontakozott kampánya a regisztráció érdekében mindenesetre felettébb árulkodó. Az egyik jobboldali publicista szerint "nehéz bizonyítani", hogy a Fidesz azért vesztett 2002-ben és 2006-ban, mert "a leginkább befolyásolható szavazókat az akkor még jelentős gazdasági hátországgal rendelkező ellenfelei lefizették". S felmelegíti a "láncszavazás" legendáját, amely a 2002-es vereség után kapott lábra a jobboldalon, noha soha senki nem bizonyított rá egyetlen esetet sem a baloldalra (történetesen Fidesz-politikusra viszont igen), s természetesen aligha maradt volna észrevétlen, ha egy országos választást eldöntő mértékben, sok tíz, vagy százezer "lefizetett proli" lett volna. Egyébként mintha éppen akkor a két forduló közti kampányával Orbán tudta volna megnyerni a bizonytalankodókat... S ha az a jelentős gazdasági hátország csupán "akkor még" állt a baloldal mögött, ugyan mitől kell tartania Orbánéknak - ma?!
De hogy tartanak a választásoktól, az éppen a regisztrációt eladni igyekvő kampányból is kiderül.
Egy politológus azt fejtegeti, hogy "az általános választójoggal sokan nem élnek, mások pedig, akik élnek vele, felelőtlen és teljességgel megalapozatlan döntéseket hoznak, pillanatnyi hangulatoknak, a pártok manipulációinak engedve". S ezért csak helyeselni tudja (meglepődnénk, ha nem), hogy "egy ország - mondjuk Magyarország - dönthet úgy, hogy a választást némi felelősségvállaláshoz és tudatossághoz köti. Hogy valóban a citoyenek (franciából: honpolgárok, állampolgárok) döntsenek egy ország sorsáról, s ne azok, akik valójában nem is akarnak dönteni, csak odasodródnak az urnákhoz. Vagy odaviszik őket". Érdekes, hogy ilyenkor már szó sincs az amerikai példáról, mert bizony az óceánon túl a szavazás napján mindkét nagy párt kortesei lógnak a telefonon, hívogatják a reményük, de akár tudomásuk szerint hozzájuk húzó embereket, s akár még autós fuvart is felkínálnak. Hiszen attól még a függönyt behúzva a polgár szabadon dönt.
S igen, az utolsó pillanatig igyekeznek a pártok befolyásolni a választópolgárokat, szintén Amerikában még annak a novemberi keddnek a reggelén is buzgón kampányolnak az elnökjelöltek, noha az emberek már voksolnak. Valaki stílszerűen elárulhatná a médiamamelukoknak, hogy az egész demokratikus világban mindig minden választást a bizonytalankodók döntenek el és a politikusok stratégiája (a saját tábor megtartása mellett, persze) az ő megnyerésükre összpontosít. Ha tehát valaki az (egy választói névjegyzékkel rendelkező országban nyilvánvalóan korlátozó) előzetes regisztrációban fedezi fel a "lehetőséget a demokrácia kiegyensúlyozottabbá, igazságosabbá tételére", az lamentálhat új korszellemről, valójában visszalépne egy évszázadot. Akkor bízvást lehetett úgy érvelni, hogy "a nép uralma a felelős és tudatos választók, a citoyenek uralmát jelentheti csak".
Hát persze, hogy jönnek ahhoz a tudatlan és befolyásolható prolik, (a kormánypárti névtelenek szavával: "vadbarmok"), hogy voksukkal beleszóljanak az urak dolgába, no meg a saját sorsukba?! Jómagam ugyan sok magasan kvalifikált - ezek szerint: lumpen - értelmiségiről tudok, aki rendszerint az utolsó pillanatig bizonytalankodik, s emlékszem ismerősre, aki 2002-ben éppen a kampányzárás előtti miniszterelnöki vita hatására döntött. Ahogyan az a nyugati világban megszokott. Ezért mondta Churchill, különben már választást vesztve, hogy a demokrácia a legrosszabb rendszer, kivéve az összes többit. Szóval most az utóbbiak közül akarjuk valamelyiket kipróbálni?
Avar János újságíró /
***
A Népszava heti kérdése: Kell-e erősíteni az ellenzék harcát a választási feliratkozás ellen?
Határozottan csak azért küzd a parlamenti ellenzék, hogy jelenlegi országgyűlési képviselői 2014-ben is mandátumhoz jussanak. A mostani 386 képviselői hely azonban 200-ra csökken. Az MSZP 57 és az LMP 16 listás képviselői helye - a 2010-es szavazatok arányához hasonló eredmény esetén - 22-re, illetőleg 6-ra csökken.
Az ellenzéki pártok csak szócsatákat vívnak a kormánypárttal a regisztráció ügyében, de tartalmilag beérik a "pártválasztó, biztos szavazók" szavazataival. A jelenlegi pártvezetők beérik azzal, hogy 2014-18 között 22-en és 6-an továbbra is parlamenti fizetést kapnak. Ennyi.
Tóth Zoltán választási szakértő /
