Rémálom
Sokat ehettem vacsorára. Nyilván ezért álmodtam múlt szombat éjjel, hogy én vagyok Angela Merkel, és éppen az amerikai elnök üdülőhelyén vagyok. Az egész olyan ciki volt. Kezdve azzal, hogy mit vegyek fel. Obama kitalálta, hogy a nyolc legerősebb gazdasági hatalom vezetői éppen Camp Davidben találkozzanak, úgymond, kötetlenül. Attól, hogy az Obama ingujjra vetkőzik, nekem nem lesz könnyebb. Németország kancellárnője nem vetkőzhet a világ semeláttára ingujjra, illetve sehogy sem. Kivetkőznie sem lehet magából, pedig lenne miért. Ez az Obama azt gondolja, hogy ő a világ ura, sőt Európa ura. Európa pedig az enyém. Most nyeljem le, hogy csak úgy lehetek Európa ura, ha úgy egyebekben elfogadom az amerikaiakat császárnak? Na, azért megmutattam nekik, hogy nálam stabil a helyzet, nem úgy, mint náluk. Én ötezer rendőrt küldtem Frankfurtba, zárják csak le a banknegyedet, nem lehet itt mindenféle tüntetőknek okoskodni. Na mindegy, most megyek inkább a meccset nézni. Megmutatjuk Cameronnak, meg az összes angolnak, hogy ha valaki tud valamit a fociról, hát azok mi vagyunk, a németek. Ez a Cameron egyébként nem rossz srác, csak ne kérkedne annyira azzal, hogy Obamával puszipajtások. A meccs jó, a bajor fiúk jól játszanak, csak az Abramovics ne vigyorogna állandóan a tribünről. Te, lehet, hogy ez a Putyin beépített embere, s vele akarja meggyengíteni a NATO egységét? Na, mindegy, győznünk kell! Mi van? Döntetlen? Most jönnek a tizenegyesek? Nézd, most meg az Obama is azzal jön, hogy ő is látni akarja. Mi van? Veszítettünk? Hogy intézte el ezt az Obama?
Egy protokollos búcsúlevele
Kérem a miniszterelnök urat, szíveskedjék elfogadni lemondásomat a kormány nyakkendőfelelőse tisztségéről. Baj lesz ebből! Ezt már régen megmondtam. A NATO komoly dolog. A NATO-csúcs nem egy barátságos öregfiú-meccs Felcsúton, hanem a demokratikus világ biztonsága felett őrködő kiválasztottak találkozója Chicagóban. Ide öltözni kell, barátom! Persze, mi kis ország vagyunk. Még köztársasági elnökünknek sem jut egy új öltönyre a beiktatási ünnepségen, de a NATO-csúcs az mégis más. Itt még a nyakkendő is számít. Sőt, az számít igazán. Merkelnek könnyű, neki nem kell nyakkendő, bár egy kis fekete-sárga-piros masni megdobná a hangulatot. De milyen színű legyen a nyakkendő? A Fidesz vezérkara imádja a kéket. Meg az egységet. Ezért gyakran mindenkin kék van, kivéve, ha Orbán leveszi, mert akkor nagyon résen kell lenni. Egy tévesen fennhagyott nyakkendőt félre lehet érteni, és akkor jön a kormányátalakítás, meg hasonló kellemetlenségek.
A külföldieknél nem lehet tudni. Múltkor itt volt a kínai miniszterelnök-helyettes. Na, vele eltaláltuk. Rajta is kék volt a nyakkendő. Navracsics Tiboron is. igaz, másnap a kínain már bordó volt, de biztos azért, mert már az EU-ba készült. A NATO azért nem Kína. Ott nincsenek ott a kínaiak. Még!
Milyen nyakkendő lehet Obamán? Biztos vesz nyakkendőt, mert egy dolog kint a dácsán, Camp Davidben, más dolog bent a városban. Na kérem, bordó vagy kék? Csíkos vagy pöttyös, netán sima? Politikai szempontból nézve azt kell mondanom, hogy a magyar kormány az elmúlt hónapokban sok kritikát kapott az amerikaiaktól. A nagykövet asszony naponta fejezte ki aggodalmát a magyar demokrácia állása miatt. Lehet, hogy mindez a kék nyakkendő miatt volt? Lehet, hogy túlságosan kilógunk a sorból? Ez így nem maradhat! Vissza kell térnünk a piacgazdaság, az euroatlanti barátság értékeit ápoló kormányok sorába, és ezt nyakkendőnknek is ki kell fejeznie. Legyen bordó! Az nem kék, és főleg nem vörös. Legyen bordó!
Utóirat: a magyar delegáció minden tagján bordó nyakkendő volt. A NATO főtitkárán kék, csíkokkal, az amerikai elnökön kék, pöttyökkel. Kérem lemondásom azonnali elfogadását és özvegyem tájékoztatását.
Jelentős ország
Dagad a mellem a büszkeségtől. Hogy írta Majakovszkij? „Olvassátok, irigyeljetek: én a Szovjetunió polgára vagyok!” Ja, bocs, én Magyarország állampolgára vagyok. Jól megmondta miniszterelnökünk a sok bürokratának, hogy mi nem valamilyen földrajzi csodabogár vagyunk, hanem egy olyan ország, amely bár sok nehézséggel küszködik, de mindenki látja, hogy tele van életerővel, mindenki látja, hogy jelentős ország vagyunk. Igen, így van! A munkanélküliség növekedésében szépen haladunk, a munkahelyteremtésben nem annyira. De például az élelmiszerárak emelkedésében már meg is előztük az összes EU-oszágot. Meglátod, ez még csak a kezdet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése