Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 286.

Politikai menedzserek és más haszontalan állatfajok

Nem tudom, hallottad-e, de kis hazánk egészen jól áll politikai menedzserekből. Ezek nem politikusok, hanem olyan kis apróvadak, amelyek a nagyobbak körül sertepertélnek. Ezek a politológusok. Ismerek párat közülük, de ne kérdezd, hogy mit csinálnak! Az ő tevékenységük és társadalmi hasznosságuk nem írható le olyan földhöz ragadt fogalmakkal, mint munka. Ugyan már! Szépen fejlődő tőkés hazánknak bizonyára nagy szüksége lehet rájuk, mert egyedül a budapesti ELTÉ-n 680 darabot képeztek belőlük 2002 és 2010 között, és akkor még nem beszéltünk a miskolci, szegedi, pécsi zsenigyárakról. Igen, ők zsenik. Mindent jobban tudnak a politikusoknál, és mindent jobban tudnak az utca népénél, amelyről igazság szerint a politikának szólnia kellene.
Mint tudjuk, nagy az isten állatkertje, és szegény Noét nem lehet állandóan azért cseszegetni, mert abban a vízözön előtti kapkodásban mindenkit felengedett a bárkájára. Nagy Lajos még az 1920-as években írta Képtelen természetrajzában:
"A sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért is a madarak királyának nevezik."
Ugye dereng már a párhuzam? Ja, és még valami: "A sast sasok nemzik, és ez mindig így is lesz..."

A megtévesztés tudománya

A politikai menedzserek a modernkori hamis próféták ministránsgyerekei. Mi van? Nem jártál még templomban? Na, nem baj, majd mész a gyerekeddel együtt hittanra. Rád fér!
Szóval, a ministráns a pap segítője.
A mai hamis prófétizmus persze egész más, mint mint sokezer éve. Ez ma már tudomány, a megtévesztés tudománya:
"A megtévesztés olyan közlésmód, melyben a megtévesztő tudatosan arra törekszik, hogy a befogadóban hamis képzeteket és és téves következtetéseket keltsen" – írja Emory A. Griffin, akinek kommunikációelméleti tankönyvét minden valamirevaló polgári politológiai és médiaiskolában tanítják. És nemcsak tanítják, hanem használják is a gyakorlatban.
Itt van mindjárt Görögország. A görög kormányt, a görög tőkéseket két dolog zavarja, de az rohadtul: az egyik, hogy az embereknek nagyon elegük van már mindenből, és egy szép napon kitakaríthatják őket a görög parlament kellemesen hűvös szobáiból. Ez már önmagában is nagy baj, de ehhez jön még az is, hogy ezek a komisz kommunisták nem férnek a bőrükbe, és nap mint nap erősödnek. Felháborító, meg kell akadályozni! Ma már nem lehet csendőrökkel szétveretni őket, ez olyan durva, még megszólnának érte. Csináljunk inkább egy Syriza pártot, amely külsőleg olyan, mint a kommunisták, de belsőleg nem azok. Nyomassuk a tv-ben, hogy ők a baloldal, ők azok, akik úgy is meg tudják oldani a válságot, hogy nem lépnek ki az EU-ból, s bennünket, tőkéseket se nagyon adóztatnak meg. A nép ezt beveszi, és minden mehet tovább. Már ha beveszi, mert tudod, a kommunisták nem alszanak.

Mindenki egyért, egy mindenkiért! De főleg értem!

Az egy főre jutó hamis próféták számát tekintve mi sem állunk rosszul a világban. Itt van mindjárt a Szolidaritás mozgalom. Tavaly ősz óta hirdetik, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia. Mi vagyunk az új erő, ami nem Fidesz, és nem is MSZP, mögöttünk nem állnak tőkéscsoportok. Mi vagyunk a baloldal, a megváltás. A Negyedik Köztársaságot kell felépíteni, és jó hangosan mondani: uniós polgár akarok maradni! Természetesen velünk mindenkinek össze kell fognia. Ahogy Tim Curry mondja Richelieu bíboros szerepében A három testőrben: Mindenki egyért, egy mindenkiért! De főleg értem!
Szép, egyszerű program, ami jól hangzik, és kellőképpen elfedi a lényeget. A lényeg pedig az, hogy hogy a Szolidaritás akárhányadik köztársasága nem más, mint a kapitalizmus, legfeljebb Orbán nélkül. A magyar dolgozóknak nem azért nincs munkájuk, mert a Fidesz van hatalmon. Azért nincs, mert kapitalizmus van. Az Európai Unió nem segélyszervezet, amely arra hivatott, hogy a magyar dolgozók jólétét és jogait védje, hanem a gazdagok klubja. Ők pedig éppen azon fáradoznak, hogy a tőkés válság terheit saját dolgozóikkal és velünk, a gyengébb országokkal fizettessék meg.
A Szolidaritás nem azért jött létre, hogy a dolgozókat védje. A céljuk az, hogy a csúfosan lejáratódott MSZP-t helyettesítsék, lecsillapítsák a tömegek elégedetlenségét, és megakadályozzák, hogy az emberek a Munkáspártot válasszák.
A Szolidaritás kárt okoz a magyar dolgozónak, mert félrevezeti őket. El akarja hitetni velük, hogy nincs szükség osztályharcra a tőkések ellen. Elég felvenni a Szolidaritás-trikót, csápolni egy-két polgárpukkasztó tüntetésen. Aztán jönnek a választások, és a Szolidaritás át fog alakulni a magyar Syrizává – a tőkével megalkuvó görög álbaloldali párttá, amelyet a kommunista, rendszerellenes szavazatok elvételére hoztak létre.