Össznemzeti hó
Most már tudom, hogy mire van népünknek szüksége. Szép, nagy, fehér hóra. Az elmúlt napokban mindenki segítséget ígért. A rend zord őreinek szólt a belügyminiszter, hogy szedjék össze a fagyoskodókat, és ezúttal ne az őrsre vigyék őket, hanem valamelyik melegedőbe. A szocik megnyitották a székházukat a fagyoskodók előtt. A Demokratikus Koalíció meleg ruhát, teát osztogatott a rászorulóknak. A Jobbik helyi szervezetei „forró teával, zsíros kenyérrel, jó szóval és szeretettel" várták a „nehéz helyzetben lévő állampolgárokat". Az egyébként a kákán is csomót kereső média napokon keresztül sugallta, hogy figyeljünk egymásra, ne hagyjuk a szomszédot megfagyni, bár a nevét se tudjuk. Hát nem fantasztikus? A hó. sőt már a hótól való rettegés is, egységbe kovácsolta nemzetünket. Mit nekünk az EU diktatúrája, kit aggaszt a Malév csődbe menetele, vagy inkább csődbe küldése! Ugyan, előre, hóban a nemzet egysége! Nem mondom, egyik-másik országban hidegebb is volt, több hó is esett, és nagyobb felhajtás nélkül túlélték. Na de, hol vannak ezek hozzánk képest? A hó új civilizációs magasságokba emelt bennünket. Ami másutt sima hóeltakarítás, az nálunk társadalmi, mit társadalmi, nemzeti ügy!
De azért félek. Tudod, a hónak van egy rossz tulajdonsága. Tavasz közeledtével elolvad. Mi lesz veled nélküle, nemzetünk?
Tolsztoj
Nem irigyeltem Tarlós Istvánt. Titkára a szépen előre megírt beszédet nyilván a kocsiban csúsztatta kezébe, s mivel a Városháza nincs olyan egetverő messzeségben a Városligettől, az anyag egy kicsit újnak tűnt szeretett főpolgármesterünknek. Ráadásul e téma sem túl testhezálló. Mi az, hogy magyar-orosz kapcsolatok, meg Tolsztoj, meg ilyesmik? Mi ez, gimnáziumi irodalomóra? De becsületére legyen mondva, a beszéd végül is elhangzott. Sőt, egészen szokatlan mondatok is voltak. „Tolsztoj életútja számomra a kíváncsiság, a keresgélés életútja, ami nem hagy elkényelmesedni, és azé a nyitottságé, ami arra ösztönöz: ne hagyjuk befolyásolni magunkat az egyetemes sztereotípiák által." Te, én nem akarok túlozni, egy keveset tudok az orosz irodalomról, de ez a mondat egyszerűen lenyűgözött. Az érthetetlenség megfejthetetlenségének gyönyörét árasztja. Na, de mindegy! A lényeg, hogy a főpolgármester felavatta a főváros első Tolsztoj sétányát. Nyilván az ugyancsak főpolgármesteri éleslátással megszüntetett Moszkva teret hivatott pótolni. Jó,nemtér, csak sétány,deezekben a válságos időkben ne kötözködjünk. Ez a Tolsztoj is elfogadható figura, mármint politikailag. Nem kifejezetten kötődik a kommunista önkényuralomhoz, bár Gorkij visszaemlékezése szerint Lenin gyakran beleolvasott a I láború és békébe, sőt azt találta mondani, hogy e gróf előtt nem volt igazi paraszt az irodalomban.
Aztán az se mindegy, hogy akárki is lesz az új elnök a Kremlben, Tolsztojjal nincsenek haragban. Főpolgármester úr még politikai nyilatkozatot is tett, mondván, hogy a továbbiakban is fontosnak tartja, hogy városvezetőként elősegítse Magyarország és Oroszország kapcsolatainak fejlesztését. Derék dolog! Igaz, hogy a Moszkva tér átkeresztelésétől eltérően a Tolsztoj sétány ötlete nem a főváros szellemi műhelyében született, de ez most nem számít. A sétány jót tesz a magyar-orosz viszonynak, s erre most nagy szükség van. Jók ezek a változások. Csak egy szerény kérdésem van: nem lehetne egy kicsit gyorsabban?
Viszkis
Mondok én Neked valamit. Én Ambrus Attilát akarom képviselőnek, sőt miniszternek, vagy, de nem folytatom. Igenis, akarom. Csak azért, mert 46 rendbeli rablást követett el. köztük számos pénzintézet ellen fegyveres támadást indított, még nem kell rá haragudni. A politikában még jól is érezhetné magát, hiszen egy-két „kollégát" ott is lehetne találni. Csak ők nem ültek. Szóval, Ambrus 17 évet kapott, de mivel diplomát szerzett, és több szakmát is kitanult, ráadásul jó magaviseletet tanúsított, csak tizenkettőt kellett leülnie. Mindemellett még udvarias is, mivel szépen megköszönte társadalmunk „törődő figyelmét és a szimpátiáját". Nos, éppen ezzel van nekem bajom. A tőkés médiát semmi más nem érdekli, csak a pénz. Mivel minden médiumot a pénz érdekel, s Ambrus úrnak sem lesz könnyű ellenállni a csábításnak, szinte biztosra vehető, hogy Ambrus úr kedvenc figurává lép elő. Egyfajta népi hőssé, akit nem tört meg a börtön nyomasztó belvilága és rohamosan rohadó külvilága. Ha így lesz. nem hiszem, hogy jót teszünk az országnak. S, valószínűleg Ambrus úrnak sem. Akiknek ez a dolguk, segítsék visszailleszkedését a társadalomba, de ne okozzanak több kárt, se neki, se az országnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése