Zavarjuk el a ripacsokat!
Hideg volt a hétvégén. A fenének van kedve kimenni ilyen időben, inkább ide- oda csavargatjuk a televíziót. Szerencsére Piedone felügyelő kalandjait most már nem csak a nyári uborkaszezonban ismételgetik, mint a magyar demokrácia fejlődésének kezdeti szakaszán, hanem télen is. Sőt, a televíziót sem kell bekapcsolnom, amikor A kémek sasfészekben jelenetei mennek. Kívülről ismerem őket. A parlamenti pártok átlátták a helyzet tarthatatlanságát, és ha már kenyeret nem tudnak adni, akkor legalább jöjjön a cirkusz. A parlamenti ellenzéki pártok hétvégi bulikkal szórakoztatták a nagy érdemüt.
Gyurcsány Ferenc az oszlásnak indult MSZP romjain összetákolt Demokratikus Koalíció vezére (spanyolul Caudillo, olaszul Duce, de valahogy németül is mondják) már kétharmados választási győzelem, az orbáni intézkedések visszacsinálásának vízióját vázolta fel első kongresszusukon. A „vezér" olyannyira egész nemzetünk vezérének érzi magát, hogy még Kádár János emlékének is tett egy gesztust. Igaz, átlátszót. „Kádár demokratizálni igyekezett a tudáshoz, a kultúrához, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, és ez olyan örökség, amelynek orbáni lebontása több mint bün, hiba" - mondá a nagyon demokraták vezére a félműveltek magabiztosságával. A bűn és a hiba szembeállítása nem gyurcsányi gondolat. Antoine de Boulay gróf mondta, miután Napóleon kivégeztette Enghien hercegét. Igaz, ő franciául mondta: „C'est pire qu'un crime. C'est une faute." Csak azt nem értem, hogy jön ez ide.
A Lehet Más a Politika is történelmi döntést hozott, amely alapjaiban változtathatja meg a külvilág képét a magyar demokráciáról. Nem arra gondolok, hogy a Kossuth tér határain túl aligha ismert Kaufer Virág helyébe a még annyira sem ismert Szél Bernadettet választották képviselőnek. Nem, nem. A nagy döntés, hogy Jávor Benedek, a performanszairól híres biológuspolitikus vagy politikus-biológus lett az LMP frakcióvezetője, aki mindjárt meg is osztotta egy vízióját. „Amikor megalapítottuk az LMP-t, volt egy álmom, amit leirtunk az Alapító Nyilatkozatban. Erről az álomról bebizonyosodott, hogy ebben nem lehet partner sem a magyarországi baloldal, sem a magyarországi jobboldal. Ez a vízió tehát ellenfele valamennyi mai parlamenti párt által kínált alternatívának. A kérdés, hogy az LMP hatékonyan meg tudja-e jeleníteni a vízióját." Hát, mit mondjak? Negyven éves korban ez igazán szép szellemi teljesítmény. De várjál, ne szaladj világgá, megpróbálom lefordítani.
A liberálisok új reménysége azt próbálta elmagyarázni, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy Magyarországon a liberálisok soha nem fognak egyedül győzni. De mivel a hatalom édes, mindig azzal fognak összefeküdni, aki képes álmaikat valóra váltani. De mivel ma minden olyan bizonytalan, egyelőre csak legyezgetik magukat, mint az első bálos szűzlányok.
Na, de ez mind semmi! „Attila unokái vagyunk, és nem félünk semmitől! El innen, piszkos rablók, ez a mi hazánk!" - kiáltotta a világba Vona Gábor, a Jobbik vezére. Erre mondja az öreg paraszt faluban, hogy „jól beszélt, de mit mondott"?
Vona úr hosszasan fejtegette, hogy a Jobbik mi nem. Például nem kommunisták, amit persze sejteni lehetett külön bizonyítási eljárás nélkül is. Demokratáknak sem nevezhetőek, mivel a szót már Gyurcsánytól Jávorig sokan lestoppolták. Vona úr felvilágosította tudatlan népünket arról is, hogy ők nem nemzetiszocialisták, és végképpen nem fasiszták. Neki is volt egy víziója, úgy látszik, vízió nélkül manapság nem párt egy párt. Vona álma a magyar-orosz-török szövetség. Ekkor országszerte, az esti sör utáni kábultság állapotában több TV-nézö férj szólt oda feleségének: édesem, ez hülye?
Az MSZP nem tartott kongresszust ezen a hétvégén. Beérte egy választmányi üléssel, de nem akármilyennel. Simon Gábor, a választmány elnöke irigylésre méltó optimizmussal jelentette ki. hogy az MSZP nélkül a Fideszt nem lehet leváltani. Ebben van némi igazság, leszámítva persze azt a lehetőséget, hogy egy forradalom váltja le a Fideszt is, az MSZP-t is. Simon úr jól ébredhetett aznap, mert csak úgy ömlött belőle a derűlátás. „Okos politizálással", nyitottsággal az emberek gondjaira, valamint jó szövetségesi politikával a kétharmados alkotmányozó többség megszerzése is lehetséges, mondá. Te, emlékszel, mit mond A tanúban Virág elvtárs? „Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövönkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövönkben nem bízik, az áruló." Ámen.
A magyar parlamenti politika cirkusza szomorú, és a szomorú cirkusz nem jó. Van, persze, megoldás. Zavarjuk el őket. mint ripacsokat az igazi cirkuszban!
Rajtunk múlik. Mi fizetjük a jegy árát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése