Soha sem értettem egészen pontosan, hogy az állam költségvetését miért
lehet hiánnyal tervezni, az enyémet meg nem. A saját, családi
költségvetésünket például nem tervezhetem hiánnyal, mert a piacon semmit
nem adnak hitelbe. A kedves zöldséges néni még-még megszánna, de a
multi már nem. S azt a pénzt valahol elő kell teremteni. Mondjuk, a
bankból, vagy ismerősöktől, de azt vissza kell adni. De ha történetesen
mégis kölcsönt vennék fel, az illik megbeszélni a családdal. Az adósság,
mint tudjuk, olyan, mint az alkohol: öl, butít, és nyomorba dönt.
Szeretett kormányunkat ilyen apróságok nem izgatják. Az államháztartás
jövő évi tervezett hiánya 576,54 milliárd forint. Miért pont ennyi? De
ne kicsinyeskedjünk! Mi ez a kis pénz a kormány ország-átalakító
terveikhez képest?! Nem tudom, hogy ennyi pénz mennyi. Egy kicsit úgy
vagyok vele, mint Wagner úr A megkerült cirkálóban. Amikor az angol
konzul száz fontot ajánl neki, csak legyint rá: „Ne mondja azt, hogy
százat! Annyi font csak számtanpéldában létezik! De húsz, az van, vagy
huszonnégy is lehet! Annyit már láttam!" De komolyra fordítva szót, ki
hatalmazta fel a kormányt, hogy a mi számlánkra költekezzen? Már az sem
szép dolog, hogy kielégületlen tinédzserkori álmaikat öntik törvényekbe.
De hagyjuk. Az azonban mégis sok, hogy a mi zsebünkre tegyenek
ígérvényeket! Egyben ugyanis biztos lehetsz: Te fogod a pénzt
visszafizetni, s nem számít, hogy láttál-e valaha ennyit.
Ökoszociális-szocialista álbalhé
Az egykor szebb napokat látott szocialista-liberális szimbiózis nehéz
időket él át. Várj, megmagyarázom, ez bonyolult! Szóval, egykor volt az
MSZP, amely tudott volna ugyan kormányozni az SZDSZ nélkül, de akkor
senki sem hitte volna el, hogy ők nem egykori MSZMP-s vezérek. Az SZDSZ
tudta, hogy kik ezek a fiúk, de mivel egyedül soha sem jutottak volna
hatalomra, belement az ámításba. Eveken át, egészen pontosan 2010-ig
működött a szimbiózis. Ekkorra a liberálisokat szétrohasztotta a
korrupció, a szocik meg vesztettek. A liberálisok persze átalakultak
LMP-vé, mint a hernyó lepkévé, de ez nem hatotta meg a magyarok szívét.
Azóta az MSZP lépten-nyomon próbálja visszaállítani az együttélést, ám a
liberálisok fiatal, de nem kevésbé taszító nemzedéke nem áll kötélnek.
Most éppen a II. kerületi választásokon vesztek össze, ahol az
„ökoszociális", azaz LMP-s jelölt nem volt hajlandó visszalépni az
MSZP-s Lévai Katalin javára. Lévai 24,18 százalékot kapott, ami nem
tudni, kinek szólt, a szociknak általában, vagy külön az erotikus női
regények írójának, aki - egyik kritikusa szerint - „bátrabban nyúl a női
testhez". Aki ezután sem rá szavaz, nem érdemli meg, hogy egy levegőt
szívjon a „liberális-ökoszociális-szocialista" úri közönséggel. A vita
egyébként álbalhé, mert ketten sem szereztek annyi szavazatot, hogy
legyőzzék a Fidesz jelöltjét. S, nem véletlen. Az emberek ugyan valóban
kezdik unni a Fideszt, de azt is látják, hogy a szocialista-liberális
társaság csak hivatkozási alapnak használja az ő gondjaikat, de nem
tesznek értük semmit.
Amikor nem voltak hajléktalanok
Vecsey
Miklós úrral, a Máltai Szeretetszolgálat alelnökével egyszer
találkoztam, amikor Imre atyánál jártam. Sokat tesznek, és tesz ő maga
is a hajlaktalanokért. A múlt héten az Inforádiónak adott interjút a
hajléktalanokat érintő jogszabályi változásokról. Te, szerintem, az
egyébként mindig magabiztos riporter köpni-nyelni nem tudott attól, amit
hallott Vecsey úrtól. Alelnök úr olyanokat mondott, hogy a
hajléktalanok problémája nagyon súlyos, de nem kell messze menni
Budapesttől, hogy olyan cigánytelepeket lássunk, amihez képest a
fővárosi hajléktalan élete - ha nem is kellemes - de legalább is
elviselhetőnek tűnhet. A jobb budai kerületekben kevesebb a hajléktalan,
mert az ottani úri közönség nem szereti őket, és „érdekérvényesítő"
képessége is van, hogy valahova elvitesse őket. A legszebb „gyöngyszem"
azonban nem ez volt. Sietve hozzáteszem, hogy Vecsey úr nem politizált,
nem dicsérte a régi rendszert, csak mondta, amit lát. Az 1960-1970-es
évek aranykor volt, mondja, akkor az emberek segítettek egymásnak.
Megkérdezték egymástól: hogy vagy? Ha valaki kórházba került, a
szomszédok gondoskodtak a családról. Vidéken megetették az állatokat.
Nem tudom, lehet, hogy nem volt aranykor, de jó volt. Ezt a kort úgy
hívták, hogy szocializmus. Abban a társadalomban volt kihez fordulni
segítségért, ma nincs. Akkor segíteni akartak az embereknek, ma csak
felszínes kezeléssel eltüntetni a bajt. Abban a társadalomban az ember
volt az érték, a mai kapitalizmusban csak a pénz számít. Szerinted
melyik a jobb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése