Dániel Péter, 2012. április 19., 10:32
A magyar rendőrség 70 ezer forint pénzbírság megfizetésére kötelezett, mivel a határozatuk indoklása szerint visszaéltem a gyülekezési joggal. Amennyiben a bírságot nem fizetem meg, úgy azt közmunkára vagy 35 nap elzárásra változtatják át. De miért is sújtottak engem ezzel a pénzbírsággal? Lássuk csak az előzményeket...
Magyarország, Budapest, Hősök tere... 2012. március 17. Egy Jobbik nevű párt támogatásával „gárdistákat”, azaz új-nyilas rohamosztagosokat avattak ott. Egy jogerősen betiltott, szélsőjobbos, félkatonai szervezet nevében. Mindannyiunk közös szégyenére, a Magyar Köztársaság, a jogállamiságunk gyalázatára. Egy Fidesz nevű, neohorthysta, azaz ma már inkább fasiszta párt cinkos támogatásával és a magyar rendőrség tétlen asszisztálása mellett.
Az a magyar gárda tartott avatást, amely a bíróság jogerős ítéletével már feloszlatásra került.
Tudom, mert az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében, ügyvédként magam is részt vettem az eljárásban, a gárda betiltása érdekében. Akkor azt hittem, hogy sikerrel. De ezen a napon bebizonyosodott, hogy egy gárdistának elég leülni és már nem is számít gárdistának...
Egy betiltott szervezetnek elég felvenni még egy újabb jelzőt a nevébe és már nem is számít betiltott szervezetnek. Annak ellenére, hogy ugyanaz a szellemiség, a tagság, a vezetés, de még a ruházat, a külsőségek is. A magyar gárda betiltásra került, de az „új magyar gárda” vagy a „magyar nemzeti gárda” vígan működhet tovább?
Tehát ha mondjuk egy Kovács Béla nevű védencem jogerősen kap 3 év börtönbüntetést, akkor elég megváltoztatnia a nevét Új Kovács Bélára vagy Kovács Nemzeti Bélára és nem kell azt leülnie? Esetleg ennek érdekében időnként azért leül a földre vagy együtt kell majd szavaznia a kormányzó párttal? Vagy részt kell vennie egy törvénytelen puccskísérletben? Netán TV székházat is kell majd gyújtogatnia? Vagy elég lesz tiszaeszlári vérvád-beszédet mondania a Magyar Parlamentben? Hogy is van ez?
De térjünk vissza a jogsértő, felháborító és szégyenletes gárdista avatásra.
Maroknyian mentünk el erre a jogsértő, barbár rendezvényre. Voltunk tán húszan. Spontán, különösebb szervezés nélkül mentünk oda tiltakozni. Felálltunk és élőláncot képeztünk. Szembenéztünk a néhány száz új-nyilas brigantival. Akik egyben a mi „kedves” magyar honfitársaink. Megtévesztett, gyűlölettel fanatizált „nemzet testvéreink”... Akik ismét elfeledik, hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja...” és elfeledik, hogy „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az ...” Elfeledik ismét, hogy magyarok vagyunk mi itt mind. Mind a tízmilliónyian.
Persze mi harmincan ma ismét nem voltunk, nem lehettünk magyarok a saját hazánkban. Voltunk „mocskos zsidók”, „hazaáruló bitangok” és „zsidóbérencek”. Ahogyan az mostanában megint dukál ebben az ezerszer elátkozott, ezerszer nyomorult, ezerszer meggyalázott, kicsiny hazában. Ahogy azt az átkozott, bomlott elméjű diktátor... bocsánat, a mélyen tisztelt miniszterelnök úr is sugallja, minden gyalázatos, kódolt-zsidózós gyűlöletbeszédében. Ahogyan a másik, eszement, fasiszta briganti... bocsánat, a mélyen tisztelt házelnök úr is teszi minden gyalázatos gyűlöletbeszédében. Ahogy azt a Vona, Bayer és Bencsik-féle újnyilas veszett kutyák... bocsánat, a miniszterelnök úr legfőbb bizalmasai és stratégiai szövetségesei, a békemenetelő, igaz magyar hazafiak is teszik, amúgy mélymagyar módra. Ahogyan szellemi elődeik is tették a 20-as, 30-as években...
Ott voltunk mi harmincan és felemeltük a szavunkat ez ellen a gyalázat ellen. Ott voltunk és tiltakoztunk, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. Ott voltunk, hogy megmutassuk a művelt és demokratikus világnak, élnek még józan demokraták ebben a hazában.
Ott voltunk és majdnem le is lettünk tartóztatva. Merthogy a magyar rendőrség helyi képviselője, parancsnoka közölte, hogy a mi rendezvényünk a jogellenes. Erre azt mondtam neki, hogy megtiszteltetésnek veszem, ha előállít ezért... Végül nem tette.
Kérdésemre, hogy miért nem lép fel a jogerős bírósági ítélettel betiltott és feloszlatott szervezet rendezvénye ellen, nem volt válasz. De manapság a hazánkban mind több a jogos kérdés és mind kevesebb a válasz... Ideje lesz tán hozzászokjunk. Megjegyzem, hogy ügyvédként én is részt vettem annak idején a gárda feloszlatását célzó eljárásban. Akkor úgy tűnt, hogy sikerrel. De ma már nem tudom biztosan...
Azaz nem. Nem fogunk hozzászokni. Újra és újra fel fogjuk tenni sürgető és követelő kérdéseinket. Nem hagyjuk magunkat és nem hagyjuk veszni a demokráciánkat. „Hiszen demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni.” Még akkor sem, ha 2006-ban a TV székház lángjainál megláttuk, hogy mire lehet felhasználni az árpádsávos csőcseléket..."
Mi harmincan nem féltünk ma ott. Bátran szembenéztünk az őrjöngő barbárokkal. Nem kértünk a cinkos rendőrség védelméből sem. Bár törvénytelenül körbevettek minket és szabad mozgásunkban korlátoztak. Lelkük rajta...
A magasba emeltük józan tábláinkat és emelt fővel válaszoltunk az újnyilas mocskolódásokra is. Végül pedig elénekeltük a magyar himnuszt. Az újnyilas brigantiknak pedig torkára forrt a rasszista, antiszemita mocskolódás...
Az árpádsávos újnyilasok azzal akartak megsérteni, hogy olyan vagyok, mint Kertész Ákos. Nos két dolgot is üzenek nekik. Ennél nagyobb dicséretet még soha nem kaptam. Egyébként pedig már ott és akkor is a szemükbe mondtam, hogy büszkén vállalom, Kertész Ákos vagyok én is. De én maradok itthon, mert ez az én hazám is. Mert „áldjon vagy verjen sors keze”, itt élnem, halnom kell... Ezen pedig nem változtathat senki és semmi. Legfőképpen nem változtathat egy ócska, fasiszta diktátor és a szánalmas operettnyilasai. Mindezek ellenére is jó volt a Hősök terén lenni. Jó volt megmutatni, hogy nem ért még teljesen véget a megtaposott, halálra sebzett köztársaság... jó volt európainak lenni a fehérek között.
A fasisztoid, orbáni diktatúra szerint nem a több száz, újnyilas gárdista sértett törvényt, hanem én. A pénzbírságot nem fizetem meg és közmunkát sem végzek ennek a fasisztoid, pártállami diktatúrának. Marad tehát a fogház. Leülöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése