Hogy lehettem ilyen naiv? Nem méltó egy mérnökhöz. Gondoltam, leszerelik a régit, leemelik, oszt fölrakják az újat. No hiszen! A biztonság érdekében teljesen új rendszert kellett kialakítani, a levegőt csakis a külső térből szabad beszívni. Voltaképpen nagyon helyes, mert bizony sűrűn hallhatunk-olvashatunk robbanásokról, szén-monoxid mérgezésekből fakadó halálesetekről.
Elkezdtem számolni. A cégnek kifizetett teljes árból lejön 27% adó, nem kevésbé a kötelező hatósági díjak, a munkabérek adóval, járulékkal megfejelve, a készülék és a szerelvények ára meg persze a szállítás költsége, aztán még további adók (iparűzési, társasági stb.), no és hozzá a cég rezsije. Fejleszteni is kell, haladni az újdonságokkal meg beruházni is, ehhez hitelt fölvenni, annak a kamatai se kicsik.
Mi marad a cégnél? Számításaim szerint, az általam kifizetett - nem éppen olcsó - árnak talán a tizede, de valószínűleg, ennél kevesebb. Érdemes ennyiért vállalkozni? Ha beteszi az ember a pénzét bankba, majdnem ugyanennyihez jut - kockázat nélkül. No, igen, derék kormányunk most ezért is csökkenteti buzgón a csatlósaival az alapkamatot, hogy elmenjen az emberek kedve a pénzek ily módi fialtatásától.
De komolyan: érdemes ma vállalkozni Magyarországon? Egy kedves barátom kiváló feltaláló, aki gyártja is a szabadalmaztatott termékeit a nemrég felépített új üzemében. A cége két és fél tucat országba exportál, és alig győzik a sok megrendelés teljesítését. Ez ám a hír! Hát még a folytatás: bővíteni akart, új munkahelyeket is teremtve, ezért pályázatot adott be, kettőt, szép nevű állami programhoz. Mindkettőt lényegében indoklás nélkül elutasították. Jogosan persze, hiszen köztudott a feltaláló-tulajdonos baloldali érzülete.
Utazom, taxival megyek a reptérre. Hosszú az út, ezalatt a negyven év körüli vezető egyfolytában panaszkodik. Dől belőle a szó. Megélni már nem tud a taxizásból, a benzin ára az egekben, és közben állandóan újabb és újabb megszorításokkal, követelésekkel sanyargatják őket a hatóságok. Sebaj, már letette a legnagyobb gépjárművekre szóló szakvizsgát, több százezer forintért, a család összes tartalékát beledobva, tanult közben angolul is, és irány Hollandia. Állás is van, egy hónap múlva leszerel, kimegy. Most még a család nélkül, de minden centet össze fog kuporgatni és tán egy, legfeljebb két év múlva viszi őket is maga után. No és mennyi idő múlva jön vissza? - kérdem. Mennyi? Soha! Itt nem lehet tisztességgel megélni! - a válasz.
Hajnalonta, amikor kutya-társammal sétálunk, összetalálkozunk az újságkihordóval. Udvarias, rendes fiatalember. Már nem sokáig lát, mondja köszönés után, jövő hónap elején elmegyek. És hová? Hát külföldre. Munkás lesz, csak segéderő ugyan, de már megvan a helye. Elborzaszt a búcsúja: itt nem lehet élni, csak éhen halni. És elmegy az orvos, az ápolónő, a határhoz közel lakó tanárnő, aki átjár majd Ausztriába beteget ápolni. Elmegy barátom hónapok óta állástalan harminc éves szakács unokája (bezárt a vendéglő, állás meg sehol, legfeljebb hébe-hóba valamicske kisegítő munka). És elmegy a fiatal fotóművész, a filmrendező meg a hegesztő, a géplakatos.
Elmegy a kútágas, Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczi Úri pereputtya.
Mi marad hát bevételnek, amit szét kell osztani? Nyugdíjra, oktatásra, gyógyításra, kultúrára, szociális kiadásokra? Nyilván az adó, az ilyen-olyan illetékek, a sűrűn termő büntetések. A megszorítások, amik egy részéből nem is lesz több pénz, csak a kiadás kevesebb. (Egy aprócska példa. Elhánytam egy igazolványt, pedig most nagyon kéne. Még nem járt le, ezért fizetni kell az újért, olvasom az interneten. No jó, magamra vessek, a honlap szerint 2200 forintom bánja. Másnap a hivatalban kiderül, nem ám, mert a múlt hét óta már 3000. De az interneten az volt... A hivatalnok legyint: még nem volt ideje a felsőségnek, hogy átírják, de ez máskor is így megy a változtatásokkor. Ja igen, és arra se volt még idejük, hogy kártyaolvasót vezessenek be, csak készpénzben lehet fizetni. De jól van ez így, hisz most már - a legújabb Matolcsy-csomag nyomán -- a készpénz felvételt is megadóztatják.)
Néha tényleg megáll az ész. Adószakértő ismerőseim se tudtak magyarázatot adni arra, miért kerül kevesebbe a sütemény, ha hazaviszem, mintha a cukrászdában fogyasztanám el. Dehogy, nem a felszolgálás különdíját kell megfizetni, ha ott ülve eszem meg, az rendben van, hanem az áfa elvitel esetén kilenc százalékkal kevesebb. Akkor viszont miért nem 18% a boltból hazavitt élelmiszerek áfája? Mi ebben a logika? (A megfejtéseket örömmel várom.)
2. És akkor mit tegyünk?
Minket, mérnököket úgy neveltek már az egyetemen is, később még inkább, az életben, hogy nem elég a hibát, a működési zavart feltárni, ami persze a teendők meghatározója, hanem egyúttal meg kell tervezni és ki kell dolgozni az elhárításuk módozatait is. Nézzük tehát, nagyon vázlatosan, mit kell tennie egy ésszel megáldott csoportnak, nevezzük koalíciónak, ha a jelenleg uralmon lévőket leváltva hatalomra jut?
Kétségtelen, hogy a társadalmunk életében rengeteg már most, napjainkban is az elmérgesedett, elgennyesedett szociális seb (a rokkantak, a korkedvezményesek és korengedményesek nyugdíja, a szociális segélyek összevonása, a munkanélküli segély lerövidített ideje, a közmunka, a munka törvénykönyv megszorító passzusai -- és még hosszan sorolható a lista), amelyeken mielőbb változtatni-javítani kell vagy akár kiiktatni. Mégis, meggyőződéssel állítom, a legfontosabb és legelső feladat egy ésszerű, befogadható gazdaságpolitika beindítása. Az összes többi - a szociális problémák enyhítése, az egészségügy rendbetétele, a kultúra regenerálása - ennek a függvénye.
Mindenekelőtt egy logikus, konzisztens adórendszert kell bevezetni. Csökkentett -- ajánlhatóan többszintes -- forgalmi adóval és ugyancsak többszintű, sávosan növelt személyi adóval. Ehhez járulva le kell tisztítani a rengeteg ilyen-olyan új adót. Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a jelenlegi uralom kétharmados többségi szavazást ír elő a legtöbbjére, sőt, egyes tételeket a megcsúfolt alkotmányba is bevett. A további alapfeladat egy jól működő banki és hitelpolitika újrateremtése kell legyen, mert a reálgazdaság most ki van száradva, pang a befektetési piac. Ad vocem befektetés. Ahhoz, hogy megnőjön, de legalább is, rövidtávon erősödjék a befektetési hajlandóság, vissza kell állítani a jogrendet, a megbízhatóságot, kitörölni az eszköztárból a visszamenőleges hatályú törvénykezést. Jelenleg a jogbiztonság megrendülése, a szavahihetőség erodálódása versenyképességünk legnegatívabban ható összetevője, karöltve a mélyülő korrupcióval - nemcsak pénzbelivel, hanem politikaival is. A mostani gazdaságpolitika büntetésen, megtorlásokon alapul. Ésszerű, a reálgazdaság folyamatait erősítő gazdaságpolitikának viszont az ösztönzést kell erősítenie, egyebek között a mostani hihetetlenül bonyolult engedélyezési rendszer letisztításával. A "hihetetlenül bonyolult" jellemzés mellé feltétlenül odakívánkozik a "korrupt" is, ám ez utóbbinak a leküzdése nagyon türelmes, konzekvens és bizony hosszadalmas munkát igényel.
A gazdaságpolitika alapvető tényezőihez sorolom az innovációt. Ahol nincs megújulás - termékben, használatban, szolgáltatásokban, sőt a mindennapi életben is --, ott nincs versenyképesség sem, mert nem elég megtermelni a terméket, felkínálni a szolgáltatást, ha nem lehet kedvező megtérülésessel, bővítésre, fejlesztésre is alkalmasan eladni. Az egész magyar innovációs rendszert újra kell gombolni, "innoválni" kell felfogásában, működésében és szervezetében egyaránt, mert a jelenlegi szétszabdalt és többnyire tehetetlen rendszer még annak a kevés pénznek az elköltését is lerontja, amely éppen, hogy rendelkezésre áll. Sürgető gazdaságpolitikai feladat ez, minthogy a befektetések mellett az innováció a munkahelyteremtésnek is alapvető összetevője.
A megtorlások, megszorítások helyett ösztönzés felfogásra jellemző példa a fejlett társadalmak életét átfogó, állandóan változó-fejlődő tényező, az infokommunikáció hazai helyzete. A jelenlegi kormányzat rendkívül elhibázott lépése a fejlesztéseket gátló, büntető jellegű adózás alkalmazása, amit lehetőleg azonnal meg kell szüntetni. Bár persze marad a kérdés: és akkor milyen más bevétellel pótoljuk? Tagadhatatlan, hogy ha be is indulnak új fejlesztések, és ezzel új munkahelyek is létrejönnek, ez nem azonnali hatás, hanem hosszabb folyamat, ami alatt a kieső adóbevételeket más eszközökkel pótolni kell. A hatalomátvételre készülő ellenzéknek ezt és a hasonló kérdéseket már most számításokkal alátámasztott tanulmányokban kell elemeznie, értékelnie.
Versenyképes, a társadalom jólétét alátámasztó gazdaság nem létezhet megbízható infrastruktúra nélkül. Legfontosabb komponensei a közlekedés és az energetika. Közútjaink minősége egyenetlen: a már közepesen fejlett autópálya hálózatunk mellett az alsóbbrendű utak átfogó rendbetétele sürgető feladat. De hol van erre pénz? Leginkább hitelből, ami kétségtelenül mindig veszélyeket rejt magában, viszont meglendíti a pangó építőipart, ezáltal munkahelyeket és bevételt teremtve, hozzátéve, hogy a sűrű és jó úthálózat vonzza a befektetéseket. A vasúthálózatunk viszont nagyon rossz állapotban leledzik, ám a felújítása aligha oldható meg rövid távon. Ennek megoldása alaposan átgondolt, alternatívákban is gondolkodó elképzeléseket igényel.
Az energetika terén jó döntést hozott a mostani kormány - még az előző ciklusban a különböző parlamenti erők lényegében egységes állásfoglalása nyomán --, amikor az atomerőművünk bővítését határozta el. Nagyon fontos, hogy egy váltó kormányzat is tovább vigye a döntést, hiszen ez ciklusokon átnyúló időtartamú építést igényel. Törekedni kell egyúttal arra, hogy az építő és beruházó kiválasztásakor minél nagyobb mértékű hazai beszállítási részesedést lehessen elérni, mert ezáltal munkahelyeket lehet bővíteni és igen lényegesen, akár egy-két százalékkal is növelni lehet a GDP-t. Ugyanakkor modernizálni kell a fosszilis üzemanyagú erőműveket, nem is szólva az átviteli hálózat és az irányítási rendszer fejlesztéseiről. Ezek is komoly beruházásokat igényelnek, viszont ismét csak munkahelyek bővülésével járnak, tehát előkészítő munkával egy hatalomra törekvő ellenzéki összefogásnak már most fel kell készülnie a döntésekre, alapos elemző-értékelő számításokkal. Az energetikai csomag fontos része a megújuló forrásokon alapuló lehetőségek számbavétele, lehetőleg piaci alapú beruházásokkal. (Megjegyzés: immár ideje lenne a vizet, mint fontos megújuló forrást is figyelembe venni, megszabadulva a bő két évtizeddel ezelőtti rendszerváltó remineszcenciáktól.)
Az agrárium hazánkban, természeti adottságainknál és hagyományainknál fogva lényeges része a gazdaságnak. Seregnyi fontos gazdaságpolitikai intézkedést kell hozni az erősítésére, a birtokszerkezettől kezdve az öntözésen át a minőségi termelést szolgáló integrációig, az összefogáson, szövetkezésen alapuló marketingig-értékesítésig. Nagy időállandójú, tehát eredményeket viszonylag lassan hozó folyamatok ezek, éppen ezért kell azonnal - már jól előkészítve, tanulmányokkal alátámasztva - hozzálátni a döntésekhez. Ide sorolom, bár csak részlegesen tartozik ide (öntözés, belvíz) a szinte teljesen tönkretett, szétszabdalt vízügy helyzetének azonnali rendezését is.
A végére hagytam, éppen fontossága miatt, mintegy csattanóul, az oktatást, amely egy okos, előrelátó, a versenyképességet alátámasztó gazdaságpolitikában meghatározó jelentőséggel bír. Nehéz lesz a jelenlegi kormányzat által keltett zűrzavaros helyzetből helyre állítani, megnyugtatni és egyúttal felélénkíteni az oktatási-képzési rendszert, minthogy ezek a rendszerek nagy inerciájúak, a változtatásokkal hatásaik csak hosszabb távon érvényesülnek. Talán a leglényegesebb a közoktatás rendbe tétele: az oktatók társadalmi presztízsének és anyagi helyzetének javításától kezdve a tanítás és tanulás szabadságának helyreállításáig. A felsőoktatásban a katasztrofális kontingensek, az esélyegyenlőséget visszaszorító anyagi intézkedések megszüntetése, vagy legalább is, korrekciója, valamint az egyetemi autonómia visszaállítása lényegében azonnali feladat kell legyen. A gazdasági versenyképesség érdekében jelentősen támogatni kell -- a már említett ösztönző intézkedések egyik elemeként és a versenyszférával összefogva -- az életfogytiglan tartó képzést.
3. Kérdőjelek és remény
Teendők listáját soroltam föl, amelyek egy még meg sem született - sőt, tán még meg sem fogant - újszülöttre: a következő választáskor összefogásban hatalomra kerülő koalícióra várnak. Lesz-e olyan szellemi erő és akarat, amely képes egy mederbe terelni a különféle, divergáló felfogásokat és érdekeket? Összehangolható-e ultrazöld és liberális technokrata, konzervatív és baloldali középutas felfogás? Kialakulhat-e olyan kormányzó erő, amely nem "un-ortodox", de nem is mereven ortodox vagy éppen neoliberális felfogású, hanem ésszerű, a szakemberek és a "civilek" véleményét is meghallgató, számokkal, számsorokkal, időbeli lefolyásokat modellező szimulációkkal alátámasztott és visszacsatolásokkal megerősített ajánlások alapján dönt a gazdaságpolitikájában?
Megismétlem (ismétlés a tudás anyja): ha sikerül legyőzni a mostani uralmat, ha sikerül összehozni divergáló erőkből egy együttműködésre - méghozzá tartós együttműködésre kész - összefogást, akkor az új kormánynak munkába lépése első napjától kezdve a gazdasági ügyekkel kell hangsúlyosan foglalkozni. Ehhez természetesen már most föl kell készülni, vitákkal, egyeztetésekkel, variánsokkal operáló számításokon alapuló megoldási módokkal. Voltaképpen a sikeres munka szempontjából a leghasznosabb egy árnyékkormány kialakítása, mert így a posszibilis tisztségviselők szakmai alapokon már előre fel tudnak készülni a munkára, az új törvények előkészítésére. De nem ám Fidesz-módra, mindennapra öt-hat törvénnyel!
Előkészített és reális gazdaságpolitika kell legyen egy leváltó kormányzat központi törekvése. Mert csak egy várható el a (bár nehéz és hosszadalmas, de mégis megvalósítható) kikapaszkodás a mostani csúszós és mély gödörből.
Szentgyörgyi Zsuzsa /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése