Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 284.

Jó, de ki az osztrák?

Új köztársasági elnökünk új magyar kiegyezést hirdetett beiktatási beszédében. Jó, rendben! Bár megmondom őszintén, hogy engem zavar, amikor történelmi fogalmakat akarnak a mába átültetni. A kiegyezést ugyanis Deák Ferenc, stipi-stopi, már lefoglalta. Régen, még 1867-ben. Ezt illik tudni, kivéve a bolognai rendszerben végzetteket, őket modern és nagyon európai oktatásunk már nem terhel ilyen tök fölösleges adatokkal.
Szóval, a kiegyezés Deák értelmezésében nem azt jelentette, hogy magyar és magyar kiegyezzen, hanem hogy osztrák és magyar kompromisszumot kössön egymással. Szó sem volt arról, hogy Deák, Andrássy és a többi arisztokrata a magyar paraszttal vagy munkással egyezzen ki. Hogy juthat ilyen eszedbe? Az osztrák és a magyar arisztokrácia egyezett meg egymással, hogy ezentúl közösen uralkodnak osztrák és magyar paraszton egyaránt, s persze a nem államalkotó nemzeteken, mint a horvát, a román, a cseh, meg ilyenek. Mindkettőnek megvolt a következménye is, az egyiké a forradalom, a másiké Trianon.
De kivel akar kiegyezni köztársaságunk újdonsült elnöke? Bizonyára nem a dolgozó tömegekkel, a rendszerváltás és az EU-csatlakozás veszteseivel. Ha így lenne, akkor a miniszterelnök nem éltette volna a héten a milliárdosokat. Ha széles társadalmi kiegyezést akarnának a középosztály és a dolgozók között, akkor legalábbis egyenlően osztanák meg a terheket, vagy mondjuk megadóztatnák a gazdagokat. Áder elnök úr azonban elárulta a titkot. A cél az, hogy hazánk nyugatosan polgárosodjon. Így már világosabb! Bár még mindig kérdés, hogy kivel lesz a kiegyezés. Nem kétlem, hogy elnök úr, aki még Bologna előtt járt egyetemre, tudja, mi is történt valójában 1867-ben. Akkor pedig a legmélyebb tisztelettel kérdezném: ma ki az osztrák?

A tőkés válság és a mellénygomb

Hát igen. Kiegyezés, Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Eötvös József, micsoda emberek voltak! Beleolvastam minap Deák írásaiba. Te, ez egész egyszerűen felháborító! Betiltanám őket, mint bolsevik propagandát. Hogy jön ahhoz Deák, még ha százszor is a haza bölcse, hogy akár utólag is kioktassa korunk nagyjait? Hogy lehet olyat mondani, hogy „a hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása”? Vagy micsoda övön aluli szocliberál támadás olyat kitalálni, mint amilyet ez a Deák kitalált: „ha tőlem függene, a sajtótörvények csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad”. A mi sajtótörvényünk, na, az ég és föld, megirigyelnék Deákék.
Na de a mellénygombtól aztán végképp bepipultam. Válságos időket élünk, tárgyalunk az IMF-fel, Kínával, meg ki tudja, kivel, és akkor öltözködésre oktatják a mi vezetőinket! „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni – mondja Deák. Micsoda pimaszság! A saját mellényedet gombolgasd, ne az enyémet!

A nagy osztozkodás

Májusban Chicagóban ülnek össze a NATO-országok vezetői. Választási év van, ráadásul Chicago Obama szülővárosa, úgyhogy az amerikaiak nagyon igyekeznek, hogy mindenki elégedetten menjen haza. Lesz sajtburi bőven, és mindenki lefotóztathatja magát Obamával. De mást is kell adni, mivel ha hiszed, ha nem, a NATO-országok sem csak Isten áldásából élnek, és kis pénzüket azért költik fegyverekre, hogy az valahol kamatozzon. Mondjuk Afganisztánban! Az USA 90 ezer katonát tart fenn Afganisztánban, és a NATO-országok még 36 ezret. Az USA kéthetente 4 milliárd dollárt költ erre, de megéri. A katonákat eteni, itatni, ruházni kell, nem beszélve a fegyverekről és a gyógyszerekről. Egy jó kis háború, bizony, bizony, a válság leküzdésének jól bevált módszere. A baj az, hogy már mindenki menne haza. Pár éve ugyan megállapodtak, hogy együtt jöttünk, együtt is megyünk, de már látszik, hogy pont a nagyok akarnak észrevétlenül kisuhanni, az nagolok, a franciák, az ausztrálok. Hende Csabának ilyen eszébe se jutna, mert benne egy Jány Gusztáv veszett el, s szent meggyőződése, hogy a magyar katonák nélkül összeomlana a NATO biztonsága, s egyébként is, egy életünk, egy halálunk, éljen a végső győzelem!
Most jön a nagy trükk. Úgy kell a nagy háborút folytatni, hogy hivatalosan nem lesz háború. Mi szépen kivonulunk, de csinálunk egy afgán hadsereget, az cirka 176 ezer ember. Hozzá még egy kis rendőrséget, az is 143 ezer. Ez a jó sok éhes száj, lehet etetni, itatni, fegyverekkel ellátni. Chicagóban lesz a nagy osztozkodás, A nagyok eldöntik, hogy kinek mennyi jut a békés újjáépítésből, a természeti kincsek kiaknázásából, vagy akár csak iskolák építéséből. A katonák után jönnek a magántőkések, és marad katona, aki vigyáz rájuk.
Úgyhogy, ahogyan Osztap Bender mondja a Tizenkét székben: „Esküdt urak, az ülés folytatódik!”