Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 282.

Polgárháború

Ne tessék az óvóhelyekre futni! Hála az elmúlt két évtized „bölcs" honvédelmi politikájának, ilyenek ugyanis már nincsenek, meg polgárháború idején úgyse nagyon segít. A külföldi rokonokhoz se nagyon tessék menni! Oda polgárháború nélkül is mehetünk, bár nem biztos, hogy manapság kitörő lelkesedés fogadja a magyar rokont. Mindezt azért mondom, mert a múlt pénteken összehívták a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát. Nyilván nem a hétvégi teniszmeccseket egyeztették, vagy U19-es és U17-es focibajnokság kilátásait taglalták, bár ez sem kizárt. Nem lehet tudni, mivel 15 évre titkositották az ülést. Annyit azért elárultak a világnak, hogy az ATV egy nappal azelőtti műsorának leleplező riportja verte ki a biztosítékot. A riport­ban egy régi felvételen a gyöngyös­patai jobbikos polgármester beszélt polgárháborúról.

A polgárháború, gondolom, olyan háború, ahol ugyanazon kis ország polgárai harcolnak egymás ellen. Szerintem kis hazánk polgárai ma sok mindent csinálnak, csak éppen nem háborúznak. Még tüntetni is csak úgy tüntetnek, ha különbuszokkal a helyszínre viszik őket, s lehetőleg csak a tavaszi-őszi hónapokban. A meleg és a hideg ugyanis nem tesz jót a polgárháborúnak.

De ne vicceljük el a témát! A polgár­háború nagyon komoly dolog. Még akkor is, ha az egyelőre nem tisztázott polgár­mesteri kijelentést a szocliberális ATV fedezi fel, és a parlament nemzetünk nyugalma felett őrködő bizottságának szocliberális elnöke plankolja fel. Biztos véletlen az egybeesés. Sőt, még akkor is fontos, ha ez a kedves bizottság 2011. február 14-én a füle botját sem mozgatta, amikor Vona Gábor a 2010-ben választott Tisztelt Házban először használta a polgárháború szót. „Ha nem történik érdemi fordulat, anarchia és polgárháború vár Magyarországra." - jelentette ki a cigány-magyar feszültségekről így ám!

A polgárháború elképzelt rémálma jó ürügy arra, hogy a magyar parlamenti pártok ne foglalkozzanak a tényekkel. A tények pedig nagyon egyszerűek. Tény, hogy az 1990. évi népszámlálás során 142 ezer 683, a 2001. évi népszámlálás idején 190 ezer 46 állampolgár vallotta magát cigány kisebbségünek. A cigány­szervezetek szerint viszont 800-900 ezer roma él errefelé. Tény, hogy a cigány­családokban több gyerek születik, mint az átlag magyarországiakban. Tény, hogy a rendszerváltás előtt lényegében minden cigány dolgozott, addig ma a túlnyomó többségük nem dolgozik. Tény, hogy a magyar állam sok pénzt költ a cigányság támogatására, amely lénye­gében konzerválja a helyzetet. Nem tény ugyan, de reálisnak tűnő az az amerikai feltételezés, hogy 2040-re a lakosság zöme cigány lesz. Viszont tény, hogy a magyar politika, kormány és parlamenti ellenzék semmit sem tesz ebben az ügyben. Kezdjünk el beszélni róla!

Erkölcs és a Biblia

Elmondok valamit, amit kevesen tudnak: gyűjtöm a Biblia különböző kiadásait. Van már orosz, német, spanyol, angol, görög, s persze, magyarul is több fordításban, több egyház kiadásában. Nemrég vettem egy kétnyelvű, kínai és angol nyelvű Bibliát, ami igazi csemege. A Bibliát nem azért gyűjtöm, mert hinnék Istenben. Nem, azért gyűjtöm, mert ez is az emberiség értéke, és szépek a könyvek. Megjegyzem, a Koránból is van néhány példány. 

A Bibliát elolvastam, többször, nem lettem hívő. Ugyanakkor erkölcsös embernek tartom magam. Az erkölcsöt a szocializmusban tanultam, nem hittan órán, nem a szent könyvekből, hanem a családban, az iskolában, az utcán. Azt láttam, hogy nagyjából ugyanazt várják el szüleim, tanáraim és a környezetem. Voltak persze olyanok is, akik a pénzt akkor is fontosabbnak tartották, mint a tudást, vagy saját kis egójukat elő­szeretettel helyezték a többiek fölé. Igen, ilyen is volt, de nem ez volt a jellemző. A család, az iskola, a társadalom elvárá­sainak egysége nyugalmat adott. Amikor a hármas egység megbomlott, röviddel utána összeomlott a szocialista rendszer is. 

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a kormány minden iskolában erkölcstan oktatást akar bevezetni, és ezt a folyamatot az egyházakra akarja bízni. Na most, az erkölcs nagyjából azt jelenti, hogy a társadalom elfogad bizonyos elveket arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mit támogat a társadalom és mit nem. A mai magyar társadalomban pont ebben nincs megegyezés. Lehet prédikálni arról, hogy nem lopj, de amikor nagy méretekben lopni bocsánatos bűn, addig kicsiben is ezt fogják tenni. Lehet beszélni egymás szeretetéről, de ma csak az erő, a pénz számít, és ezt az állam, a politikai elit megtűri, sőt ösztönzi. Az erkölcs nem vallási, és nem egyházi kategória. Mint mondottam, egyik egyháznak sem vagyok tagja, de mégis olyan embernek tartom magam, aki tisztel bizonyos értékeket. Az erkölcs közmegegyezés, amit ki lehet alakítani, de ebben a kormánynak, a parlamentnek kellene élen járni. Ha az állam továbbra vizet prédikál, és bort iszik, továbbra sem lesz erkölcs, Mondhatni: az erkölcstelenség lesz az erkölcs, bárki is tartsa az órát.