Megeszem a Schmidt-sapkámat, ha...
A parlamenti pártok megint elővettek az ügynök-ügyet. Ha hiszed, ha nem, ez jó a kormánynak is, az ellenzéknek is. Nekünk, pár millió magyarnak már uncsi, de ez nem tántorítja el a parlamenti hölgyeket és urakat. Hát igen! A kormány bajban van. A kezét egyre inkább gúzsba kötik. Hol az IMF és az EU, hol a saját korlátaik. (Más szót akartam irni, de a helyesírási program szerint nem illik ilyen szavakat írni a képernyőre.)
Az ellenzék is megéri a pénzét. Halvány elképzelése sincs arról, hogy mit kellene tenni ilyen válságos helyzetben. Na, akkor vegyük elő a múltat, mondjuk az ügynök-ügyet! Itt kiélheti magát kormány is, ellenzék is. Lehet kommunistázni, lehet gyanúsítgatni kimondva és kimondatlanul, de főleg lehet kábítani az embereket.
A egésznek ma már nincs semmi értelme. Nem mondom, a rendszerváltás után, akkor igen. Akkoriban az új hősök igyekeztek kimosakodni foltos múltjukból. A belügyminiszterség zsírosabb állás volt, mint a pénzügyminiszteré. Ott voltak ugyanis a papírok, sőt így: a Papírok. Aki időben kimentette az addigi életét kevésbé előnyös színben feltüntető iratokat, már nyugodtabban érezhette magát. Biztonságban nem, mert, ahogyan egykori főnököm tanította a külügyminisztériumban, semmi sem készül egy példányban, még az sem, amire rá van írva: „Készült 1 példányban".
Igazán szerencsésnek azok érezhették magukat, akik mások papírjaihoz jutottak hozzá. Így vagy úgy, de főleg úgy. Évekig elélhettél belőle. Én tudok rólad valamit. Te tudod, hogy én tudom, és én tudom, hogy te tudod. Később rájöttek az ellenszerre. Egyszerűen le kell tagadni, hogy ügynök voltál. Minél határozottabban teszed, annál biztosabb a siker. Az ultiban ez a durtmarsos módszer. Vagy lehet betlire is menni, ismerd be, hogy ügynök voltál, és ha van egy kis szerencséd, még ünnepelni is fognak.
De ez már elmúlt. Most kit lehet leleplezni? Az egykori állambiztonsági tiszteket? Őket nem kell keresni, ez volt a munkájuk, rajta vannak a fizetési listán. Azokat, akiket beszerveztek? Hát, igen, ez már izgisebb. Lehet, hogy akadnak még VIP-emberek. akik múltjában van takargatni való. Hát, akkor gyerünk, kerüljön fel az Internetre minden papír!
Mi? Mit mondasz, hogy vannak személyiségi jogok? Hallgass ide! A világ minden szolgálata három motívum alapján tud embereket beszervezni. Ad egy, pénz kell az ürgének, és a szolgálat fizet. Ad kettő, az illető lelkes híve az adott szolgálat mögött álló állam elveinek. Ad három, a szolgálat tud valamit az illetőről, amivel lehet zsarolni.
Namármost, ha a mai közéletben akad olyan, akit annak idején pénzért szerveztek be, azt ma is meg lehet venni, úgyhogy nem kéne a jog eszközével babusgatni. Ha találnak olyasvalakit, aki a szocializmus lelkes híve volt, és ma is benne van pikszisben, akkor megeszem a kalapomat, illetve mivel az nincs, a Schmidt-sapkámat.
A harmadik ügy sem lehet olyan kínos, mint amilyennek látszik. A szocializmusban nem volt szép dolog homoszexuálisnak lenni, ezzel lehetett zsarolni. De manapság? Szocliberál kormányok idején ez kifejezetten jó pont. Persze lehet, hogy konzervatív időkben ez nem túl jó ómen. A szocializmusban kínos volt az is, ha kiderült valakiről a házasságtörés. De ennyi év után már szinte büszkélkedni lehetne vele.
Zsarolni lehetett és lehet ma is valakit azzal, hogy, mondjuk, közlekedési balesetet okozott, vagy más köztörvényes bűncselekményt követett el. Ha nekünk dolgozol, elnézzük, ha nem, mehetsz a börtönbe! Ez bizony komoly érv. Tegyük fel, hogy voltak ilyenek! Kérdezem én: miért kellene őket védeni, miért kellene eltitkolni a társadalom elől?
Családban marad
Most az MSZP és az LMP jár elől az „igazság" követelésében. Ne higgy nekik, becsapnak! 1989-90-ben a mostani MSZP-sek haverjai ültek a belügyben. Tudtak minden fontos papírról. Utána jött az Antall-Boross-duó. Hidd el, hogy átnyálazták az irattárat! Aztán a Horn-Kuncze-éra. Ha valaki tudta, hogy mit kell keresni, ők tudták. Gyanítom, hogy meg is találták.
A fideszesek mindaddig kívül voltak a hatalmon, úgyhogy nehezen tudnám elképzelni, hogy az első Orbán-kormány négy éve alatt nem forgattak fel minden megmaradt papirt. Aztán megint MSZP és persze SZDSZ. Szerinted az SZDSZ és az LMP között volt valami kapcsolat? Úgyhogy barátaim, kis hazánk politikai figurái olyanok, mint egy nagy család: mindent tudnak egymásról, mindenkinek volt már dolga a másikkal.
Namármost, én jó erősen bezárnám a régi papírokat, és a kulcsot a Dunába dobnám. A politikusokat pedig arra kötelezném, hogy a jelennel és a jövővel foglalkozzanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése