Mobbingoló óvodások
A tőkés rendszer megdöbbentő dolgokat produkál. A mobbing mindennapos jelenséggé vált az Európai Unió számos országának iskoláiban, sőt óvodáiban - olvashatjuk a svájci Zeit-Fragen hetilapban. A mobbing pszichoterrort jelent, lélektani erőszakot. Ez bárhol történhet, ahol emberek vannak együtt. A mobbing keretében az egyik fél terrorizálja a másik felet, minden cél nélkül, csupán erejét, hatalmát, befolyását demonstrálandó. Adott esetben az erősebb óvodás terrorizálja a gyengébb óvodást, ami azért nem semmi. Na, ja, ezt látja a médiában, a környezetében, ezt tartja normálisnak. A mobbing lényegileg különbözik a konfliktustól, amely ugyancsak az emberek között zajlik, de valamilyen konkrét cél elérése érdekében. A konfliktus pozitív elemet is tartalmaz, hiszen egy probléma megoldása segíti az emberek és a társadalom fejlődését. De mit segít a céltalan erőszak, az értelmetlen erődemonstráció? Semmit, csupán rombol. Az embereket, a társadalmat, a demokrácia intézményeit.
Az osztrák középosztály lázadása
Kevés jobb dolog van, mint reggel egy Wiener Frühstück, mondjuk a Schwarzenberg Kávéházban, a bécsi nagykörúton. Egy kis sonka, sajt, tojás, dzsem, narancslé, kávé, közben olvasgatva a Der Standard-ot, nos, az osztrák középosztály számára ez nem luxus, hanem a jóléttel járó szinte mindennapos élvezet. Legalábbis az volt eddig. Sokan kezdik felismerni, hogy nem engedhetik meg maguknak eddigi szokásaikat.
Inge Rauscher nem kommunista, és - sok magyar olvasó megnyugtatására mondom - nem is szélsőjobboldali. Egész egyszerűen egy osztrák értelmiségi asszony, aki a maga 63 éve alatt sok mindent megélt. Ausztria az ő életében lett Európa egyik legkellemesebb országává. De évek óta szomorúan látja, hogy Ausztria egyre kevésbé élhető hely, s ezért jórészt az Európai Unió hibáztatható. Aláírásokat gyűjtöttek, és tavaly decemberben beadták kezdeményezésüket. Legyen népszavazás, és Ausztria lépjen ki az Európai Unióból! Rauscher asszonyt és értelmiségi harcostársait már nagyon régen izgatja, hogy mi lesz az osztrák erdőkkel, ha ilyen ütemben nő az EU-s kamionok tranzitforgalma. Vagy, mondjuk, mivé válik Ausztria, ha a külföldiek száma ilyen gyorsasággal fog ezen túl is nőni. Bécs lakosainak egyharmada már ma sem osztrák. A kaput azonban az európai gazdasági kormányzásra vonatkozó elképzelések tettékbe. Ezentúl a tagállamok összhangba hozzák költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikáikat. Ausztriában is sokan éltek abban az illúzióban, hogy az EU a független nemzetek közössége, amely minden egyes részvevő, így a kicsi Ausztria boldogulását szolgálja. Valójában a hatalom az európai kormány kezében van, amely lényegében azt tesz, amit akar, mert a népeknek semmi beleszólásuk sincs. A hatalom centralizálása mögött pedig nem nehéz felismerni a német tőke uralmát. Az osztrákok, akik Hitler alatt már belekóstoltak valami hasonlóba, most joggal rettentek meg.
Az osztrák középosztály élvezi a nemzeti lét szépségeit. A Tracht, a népviselet ma is, sőt egyre inkább a tehetősebbek népszerű viselete. Elképesztően modern épületeket építenek a városok klasszikus palotái közé, irigylésre méltó kulturális választékot teremtenek, miközben tudják, hogy az osztrák nemzeti boldogulás alapja a kis- és középvállalkozók sokaságának fejlődése. A mai EU éppen az ő boldogulásukról nem gondoskodik. A nagyok, a multik érdeke számít.
Aztán itt vannak az EU alapelvei, a tőke, az áruk és az emberek szabad mozgásának hármas követelménye. Rauscher asszony hívei szerint ezek nem azt szolgálják, hogy az emberek jobban éljenek, hanem azt, hogy a tőke oda mehessen, ahol maximális profitra tehet szert. Ráadásul a határok teljes megnyitása, érvelnek a népszavazás kezdeményezői, a bűnözés, az illegális bevándorlás előtt is utat nyitott.
Rauscher asszony arról is nyíltan beszél, hogy Ausztria de facto elveszítette semlegességét, hiszen van közös EU-külpolitikai szolgálat, EU-hadsereg, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb EU-ország a NATO-nak is tagja. Pedig éppen a semlegesség tette Ausztriát vonzóvá.
Rauscher asszony felveti az osztrák középosztály másik fájdalmát is. Jó, jó, hogy a magyarok, a szlovákok és többi szegényebb ország polgárai ide hordják a pénzüket, de mivel euró van, közös stabilitás van, Ausztria kénytelen a szegényebb és válsággal küzdő tagállamokat is eltartani. Akkor viszont inkább jöjjön vissza a schilling! - mondják sokan az osztrákok.
Nem tudom, hogy lesz-e Ausztriában népszavazás. De azt tudom, hogy nagyon sok osztrák elkezdett gondolkodni, hogy jó-e ez így. 1995-ben az osztrák választók kétharmada szavazott a belépésre. 15-17 év kellett a kijózanodásra. Mi 2004 óta vagyunk bent. A magyar értelmiség, a magyar középosztály, a magyar társadalom még így megspórolhatna egy évtizedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése