Vonják vissza a rossz törvényt!
Vannak emberek, akiknek első szóra hiszek. Nincsenek sokan. Hegedűs Lajos úr, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke ilyen ember. Pár éve jártam náluk. Ha valaki tudja, akkor ő tudja, hogy milyen világban élnek azok, akik valamilyen képességükben korlátozottak. Oda kell figyelni szavára, nem csupán azért, mert mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. A hátrányos helyzetű embertársainkkal való törődés a korszerű társadalom fokmérője. Ma már nem dobjuk le a gyengének tűnő újszülötteket a Tajgetosz hegyéről, mint Spártában tették, bár állítólag e legenda sem igaz. A gondoskodás persze teher a társadalomnak. Bár ez rossz szó. Mondjuk azt: megterhelés, anyagi, szellemi, emberi megterhelés. De meg kell tennünk, mert éppen ez tesz bennünket emberré. Nos, Hegedűs úr tiltakozik a kormány új rendelete ellen, amely kétszázezer korábbi rokkantsági nyugdíjast és rendszeres szociális járadékost foszt meg az utazási kedvezménytől. A MEOSZ korábban jelezte, hogy elfogadhatatlannak tartja a rokkantsági nyugdíjrendszer megszüntetését, és tiltakozását fejezte ki amiatt is, hogy az érintettek a rokkantsági nyugdíj elvesztésével számos korábbi, nyugdíjhoz kötött kedvezménytől is elesnek. De mintha kínaiul mondták volna, senki sem figyelt oda.
A Szabadság bejut a parlamentbe, és sokan ütik el az unalmas órákat belelapozva az újságunkba. Nos, tisztelt Képviselő Hölgyeim és Uraim, ha elolvasták e sorokat, tessenek szíves lenni, visszavonatni a rossz törvényt!
Most jó lenni LMP-s képviselőnek
Ha még egyszer születnék, isten bizony LMP-s képviselő szeretnék lenni. Itt van például Schiffer András országgyűlési képviselő úr. Mi munkatársaimmal együtt kis pártunkban naponta törjük a fejünket, hogy miből fizessük ki a gázszámlát, hogy adjuk ki A Szabadságot, nem is beszélve kapitalizmus elleni harcunkról. Schiffer úrnak könnyű. A kapitalizmus győzött, legalábbis egyelőre. Kenyérgondjai nincsenek, van ideje történei mi kutatásokat végezni. Példának okáért azon filózni, hogy Széles Gábor úr annak idején az általa vezetett gyárban körbeudvarolta-e Gorbacsov szovjet főtitkárt vagy sem. Egyébként nem értem, hogy jó Schiffer úrnak mi a baja Gorbacsovval, aki speciel annyit tett a tőkés rendszer győzelméért, amennyiről Schiffer képviselő úr még álmodni sem álmodhat. De aztán kiderült, hogy képviselő úr keveri a szezont fazonnal. Pedig nem mindegy, hogy partizán vagy kurtizán! Széles Gábor úr az akkori orosz miniszterelnököt, Nyikolaj Rizskovot látta vendégül, és nem Gorbacsovot. Direkt mondom, orosz, és nem szovjet. Oroszország - ideológiáktól függetlenül - ugyanis meghatározó gazdasági partnerünk volt. A magyar iparnak jól jött az orosz piac, és Széles úr a magyar nemzeti ipar és nyilván a saját cége érdekében nagyon helyesen tette, hogy szíves vendéglátásban részesítette az orosz kormány fejét. Ma is jó lenne elvinni, mondjuk Putyin elnököt, egy jó magyar gyárba, megvendégelni, egy kis versenyt rögtönözni közötte és a gyári dzsúdó-csapat között. Feltéve, ha lenne ilyen. Mármint nem dzsúdó-csapat, hanem magyar gyár. Most egyik sincs. A magyar ipart éppen Schiffer úr szocialista-liberális barátai tették tönkre. Széles úr viszont azon kevesek közé tartozik, aki igyekezett valamit megmenteni a magyar iparból, és ma is tesz azért, hogy kis országunk végre ne csak fogyassza a külföld termékeit, de legyen saját nemzeti termelésünk is. Anélkül ugyanis mindig az IMF és az EU rabjai leszünk.
Mindennap tornaórát!
Gyerekkoromban a kapitalistákat előszeretettel ábrázolták kövér, szivarozó, utálatos lényekként. Én magam is meglepődtem, amikor először találkoztam hús-vér kapitalistákkal. Kisportoltak voltak, soványak, műveltek, és nem is dohányoztak. Egy életre megtanultam, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Feltéve, ha le akarjuk őket győzni. A jót értékelni, átvenni, hasznosítani kell. A lényeget nem szabad elfelejteni: akármennyi jót is tesz egy tőkés, ő tőkés marad. Miért mondom ezt? Minap a mindennapos testnevelés bevezetéséről rendeztek konferenciát Gödöllőn. A tőkés kormány államtitkára, a tőkés párt szolnoki polgármestere voltak a főszereplők. Mondhatnánk, hogy pfuj, ez is valamilyen Fideszes reklámfogás. Szalay Ferenc urat, Szolnok első emberét van szerencsém ismerni. Kisportolt, fiatal(os)ember, mellesleg a magyar kosárlabdázók elnöke is. Soha nem leszünk egy párt tagjai, de abban tökéletesen igaza van, hogy Szolnokon megtanítják az 1-2. osztályosokat úszni, diákolimpiákat szerveznek, és sokat tesznek azért, hogy a gyerek ne az utcán csellengjen. Én egyet tennék hozzá. Legyen minden nap tornaóra, sportoljunk! De ehhez a tőkétől el kell venni! Kevés ugyanis a tornaterem, kevés a tornatanár, a sportegyesületek vállalkozásként működnek, és nem egy-egy nagyüzem szociális juttatásaként, mint egykor. A sporthoz pénz kell; vegyék el a gazdagoktól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése