2011. február 12., szombat

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 223.

Szegény gyerekek

Tökéletesen igaza van Ferge Zsuzsának. Azt írja az egyik újságban, amely nevének egyik szava a nép, a másik a szabadság, bár a lapnak egyikhez sincs köze, hogy a magyar kormány a költségvetés csupán egy százalékát költi a legszegényebbek tá­mogatására. Meg olyanokat mond, hogy a gyerekek harmadának-negyedének nem jut elég étel, tüzelő, cipő. Arról már nem is beszélve, hogy a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó jó a gazdagok­nak, rossz a szegényeknek. És bizony-bi­zony, Ferge akadémikus asszony az igaz­ságot mondja azzal is, hogy a kilakoltatási moratórium csak fügefalevél, átmenetileg eltakarja társadalmunk egyik legnagyobb szégyenét, de a meztelen igazságra hama­rosan fény derül. 

Szóval, igaza van Ferge Zsuzsának! Van azért itt egy kis gond. Ferge Zsuzsa 1989-90-ben azok között volt, akik lelkesen csápoltak a rendszer­váltásért. Pont ő, a képzett tudós, a nem­zetközileg elismert szakember ne tud­ta volna, hogy a kapitalizmus csak egye­seknek hoz gazdagságot, a többségnek viszont nyomort? Ferge Zsuzsa a szocialista-liberális ér­telmiség egyik tekintélyes személyisége. Demszkytől budapesti díszpolgárságot kapott, Gyurcsánytól Nagy Imre érdem­rendet. Ha valaki, akkor ő tehetett volna valamit azért, hogy a szocialisták és libe­rális barátaik 12 éves kormányzásuk alatt ne a szegénységet növeljék, hanem adja­nak valamit az embereknek. A Munkáspártban nincs egyetlen aka­démikus sem, Nagy Imre érdemrendet sem kapott senki, de mi kezdettől fogva mondtuk, hogy a szegény gyerekek nem az égből pottyannak ide, hanem a kapita­lizmus szüli őket. Nem elég akadémikus igazságokat mondani, hanem harcolni kell a kapita­lizmus ellen. így azonban Ferge Zsuzsa - bármennyire is igaz szavai - menlevelet adnak a magyar kapitalizmus legpiszko­sabb bűneihez. 

"Én magyar nemes vagyok."

Mit mond Petőfi? „Nem írok, nem ol­vasok. / Én magyar nemes vagyok!/ Van, igaz, egy tudományom,/ Ebben pá­rom ritkán látom:/ Enni, inni jól tudok. Én magyar nemes vagyok!" Szeretett kor­mányunk szerintem nem gondolja végig, hogy a királyi korona folyamatos emlege­tése, ráadásul az új alkotmánnyal kapcso­latban, milyen következményekkel járhat. A másik eset az, hogy nagyon is vé­giggondolja, és minden csak egy jól ko­reografált színházi előadás része. Nos, ki gondolta volna, hogy olyan szervezet is új életre kel, mint a Magyar Nemesek Ren­di Egyesülete? Nem tévedés, ilyen is van! Saját kijelentésük szerint ez a csapat „a Szent Korona tulajdonának kizáróla­gos és el nem idegeníthető birtokosa", és ami még izgisebb - „jogfolytonos a nem­zetségek rendi tagságával, Árpád fejede­lemmel való bejövetelétől számítva". Ez már azért valami a mi kis gyökértelen világunkban. Nos, a derék nemesek előáll­tak követelésükkel, hogy az új alkotmány a „Szent Korona Alkotmánya" legyen. Ne nevess, miért is ne? Lenne kirá­lyunk, ami már azért is jó, mert nem kell négyévente választani. Lennének neme­seink, akiknek nem kellene adót fizetni. Igaz, itt már van egy kis változás. Mos­tanság az fizet több adót, akinek kisebb a jövedelme. A nemesi előjogok helyre­állításával teljes lenne az öröm. Persze, olyan nincs, hogy csak nemesek vannak. Valakinek kéne vállalni a jobbágy szere­pét is. Tudod azét, aki dolgozik az urára, fizet is neki, de az utat is készíti. Nagyjából tudom, hogy kikre gondol­nak a mai magyar nemesek. De azért nem ártana megkérdezni őket is, a leendő job­bágyokat! Vagy talán nem hallottátok Tu­nisz és Kairó hírét? 

Tunézia és Egyiptom nincs messze

Ha valaki nem tudná, Tunisz Tunéziában van, Kairó meg Egyiptomban. A néptömegek itt is, ott is kimentek az utcára. Nem csak azért, mert az egyik­nek nem tetszik Ben Ali, a másiknak meg Mohammed Hosni Mubarak. Több­ről van szó. Az embereknek nem tetszik az az élet, amelyet a mai világrend nekik szánt. Le- gyetel^Amerika jó barátai, tűrjétek el a zsarnokságot, békéljetek meg a szegény­séggel! Cserébe mi küldjük a nyugati tu­risták millióit, s az ő pénzükből majd nektek is jut valami. Csakhogy nem jut! Akinek jut belőle, az a gazdagok szűk rétege. A többség sorsa a nyomor. Ben Alit már elzavarta a nép. Mubarak még taktikázik, de lehet, hogy mire megjele­nik ez a lapszám, már más lesz a helyzet. Mindkét ország forrong. Amerika meg izgul, ki van akadva, hogy lehet ilyet. Két fontos országban veszélybe került az amerikai világrend, a kapitalista rend­szer. A magyar politika pedig úgy tesz, mintha ez bennünket nem is érintene. 

Nos, nálunk nincs nyomor és szegény­ség? Mi nem vagyunk az USA kiszolgálói? Mit gondoljunk mi? Nos, Mao Cetung elnöktől, aki a mai Kína megalapítója volt, 1927-ben megkérdezték: mit szól ahhoz, hogy a nyugati világ szörnyűségesnek ne­vezi a kínai parasztok felkelését? Mire Mao: a felkelést még a haladó gondolkodá­súak is szörnyűségesnek nevezik. Nem az. Ellenkezőleg: nagyszerű dolog!

Nincsenek megjegyzések: