Megkaptam a februári fizetésemet. Nem tudtam, hogy miként magyarázzam feleségemnek azt a szomorú tényt, hogy öt-hatezer forinttal kevesebbet viszek haza, miközben az eddigi fizetésem sem volt egetverően nagy. Pedig nem elköltöttem, csak rosszul jártam az új adórendszerrel. Olvasom az újságban, hogy parlamenti képviselőink viszont jól jártak. Ki 10 ezerrel, ki 400 ezerrel visz többet haza. Jól ki van ez találva! A magyar középosztály elkönyvelhette az első nagy anyagi nyereségét a tavalyi Fidesz-győzelem óta. Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, az ő pénzük több lett. A kormány is jól járt, mert egyelőre nem csökken a politikai támogatottságuk. A kérdés: meddig megy ez így? Lehet, hogy a februári borítékot még sokan nem is veszik komolyan. Mennek vitatkozni a bérszámfejtővel, hogy valami hiba történt. Igen ám, de márciusban sem lesz több a fizetés! Nem, barátaim! A középosztály kormánya megteszi azt, amit megígért: helyzetbe hozza önmagát és támogatóit. És ez mindaddig így lesz, ami végre nem ébredsz fel, nem ébredünk fel.
Teremtsünk munkahelyeket!
Munkát kell adni az embereknek! Ehhez nem férhet kétség. Mégis, mit látunk? Sajnálatosan azt, hogy a tőkés világ nem tud minden embernek munkát adni, s természetesen Magyarország sem. A kapitalizmus lényege nem az, hogy az embereknek munkát adjon. A tőke lényege az, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot, profitot hozza létre, azaz a lényeg a pénz. Az ilyen rendszer garanciája az, hogy a vállalatok a magántőke tulajdonában vannak. A szocializmusban a lényeg az ember. 1990 előtt kis hazánkban gyakorlatilag mindenki dolgozhatott. A gazdaságpolitika alapvető célja volt a teljes foglalkoztatottság. A fizetések nem voltak túl magasak, de az árak is ehhez igazodtak. Annak a rendszernek is volt garanciája: a vállalatok közösségi tulajdonban voltak. Ne tévesszenek meg a mai jelszavak! Ma kapitalizmusban élünk. Ma a munkahelyteremtés csak egyik eszköze a hazai tőke profitszerzésének, de nem fő célja.
Együtt a tőke ellen
Az EU kommunista és munkáspártjai ma nincsenek könnyű helyzetben, de jó hír az, hogy élnek és léteznek. Sőt, mintha valami elindulna. Persze, mindez nem véletlen. A tőke mindenütt támadásba indult a dolgozók ellen. Fokozatosan elveszi azokat a kedvezményeket, melyeket a dolgozó osztályok évtizedeken át kiharcoltak maguknak. Csökkenti a munkaerőre fordított kiadásokat, magyarán, kisebb fizetések a gyárakban, kisebb nyugdíjak, kevesebb szociális kiadás, nagyobb kizsákmányolás a társadalom méretében. Az EU kommunista és munkáspártjai kezdenek beletanulni abba, hogy mit
jelent a modern osztályharc. Mindenekelőtt azt, hogy a tőke egységes támadásával szemben csak közösen lehet védekezni. A 2009-es EP-választásokon 21 kommunista és munkáspárt fogadott el közös programot, köztük a Munkáspárt is. Az EU tavaly februári csúcstalálkozója ellen már 26 párt tiltakozott. A kommunista múlt büntetését szorgalmazó javaslattal szemben a közelmúltban már 45 párt emelte fel a hangját. Áprilisban Brüsszelben újra összejönnek a pártok vezetői. Együtt a tőke ellen!
Erőszakolt hagyományok
A Fidesz-kormány nem egyszerűen a jelent és a jövőt akarja a maga arcára formálni, de a múltat is. Hende Csaba előszedette a múzeumból az egykori 39-es Császári és Királyi Gyalogezred zászlaját, és neki ajándékozta a debreceni Bocskai Dandár egyik zászlóaljának. Ezentúl ők lesznek a 39. zászlóalj. Van azért ebben nagy adag ízlésficam. Tudomásul kellene venni, hogy a mi történelmünk nem egyenes vonalú, hanem töredezett. Gyakoriak a rendszerváltások, amikor az előző korok értékeit rendre kitagadják. Nálunk a hagyományoknak nincs idejük meggyökeresedni. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar katonák sok sikeres csatában vettek részt, de az összes háborúból vesztesként kerültünk ki. Nehéz dicsőséges emlékként megélni azt, ami nem az. Ez a bizonyos 39. ezred 1756-ban jött létre, és kitartott a Monarchia végéig, 1918-ig. Mi a baj vele? Nos, Ferenc József idején létezett a Monarchia közös hadserege, és létezett az önálló magyar honvédség is, önálló magyar ezredekkel. A 39. ezred azonban közös, osztrák-magyar ezred volt. Vagyis a Monarchia hadügyminisztériumának volt alárendelve, és a parancsokat sem magyarul adták ki, hanem németül. De mondok valamit: ha Hende úr Ferenc Józseffel van, akkor én Petőfi Sándorral és Kossuth Lajossal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése