2011. február 12., szombat

Thürmer Gyula blogja: Balszemmel 222.

Sakk 

A magyar kormány sakkot kapott az eu­rópai, sőt az amerikai politikától. A sakk perszer még nem matt, de azért figyelmezetés. így is kellene felfogni. A médiatörvény-ügy jelezte, hogy az európai liberális tőkés köröknek fogytán a türelmük. Az amerikai külügyminisz­ter-helyettes is elég világossá tette, hogy Magyarországnak komolyan kellene ven­nie a sajtószabadság ügyét. Az európai és az amerikai tőkés körök sok mindent el­néznek a Fidesznek, éppen azért, hogy kezelje a válságot, és Budapesten ne tör­ténjen meg az, ami Athénban megtörtént. Sok mindent elnéznek, de nem mindent. Önmagában már az sem túl jó, hogy az európai fórumokon védekező helyzetbe kényszerülünk. Orbán Viktor az Európai Parlamentben megvédte Magyarorszá­got, ami dicséretes. De azért tudni kell: az európai politika sokszínű. A kétharmados többségre való hi­vatkozás egy idő múlva már nem sokat mond, sőt akár zavaró is lehet. Az idő pe­dig megy, és valószínűleg a teljesítmény fogja érdemben eldönteni, hogy miként is állunk Európával. 

Sissy

Mostanában dagad a keblünk, hiszen elnö­kök vagyunk. Szinte mind a tízmillióan. Aki eddig nem tudta, hogy hol van Magyarország, most megtudhatja. Persze, a dolognak van már az elején egy kis stichje. A boldogság, azaz az EU-elnöklés nem tart örökké, csak fél évig. Aztán új elnökök jönnek, új remények­kel és álmokkal. Le a kalappal, a ma­gyar kormány készült. A gödöllői kastély telitalálat. Andrássy Gyula gróf és a bá­jos császárné, Sissy állítólagos románca a gödöllői kastélyban, ha nem is feledte­ti a médiatörvényt, de ma is vonzza az ér­deklődőket. Múltkor egy kínai barátom bevallotta, hogy nem sokat tud az elmúlt húsz év magyar fejlődéséről, de Sissyt imádja. Egy kicsit ilyen ez az elnökség is. Azt az illúziót élteti, hogy van bele­szólásunk Európa sorsába. Jobb, ha tő­lem tudják: nincs. Az EU-elnökség for­malitás, külsőség, látszat. 

Az EU-nak van kormánya, még elnöke is. De a lényeg nem is ez. Az Európai Unió, ha még nem vet­ték volna észre, nem más, mint egy nagy megegyezés Németország és Franciaor­szág között, pontosabban a német és a francia tőke között. Ok ketten döntenek Európa sorsáról. A többi a színház, ami­nek mi is részesei vagyunk. Nos, a na­gyok most megengedték, hogy elrontsuk az ünnepet. Engedték, hogy a magyar médiatörvény uralja a médiát. Szabadok vagytok, függetlenek, de mértékkel. Bár­mikor képesek vagyunk lefogni a keze­teket. Magyarország sajnos nem lesz se több, se kevesebb az EU-elnökség által. Fél év múlva jönnek új elnökök, új re­mények, új illúziók. Ami talán megma­rad, az az örök, és imádott Sissy. 

Közép-európai álmok

Szeretett miniszterelnökük mindig mond valamit, ami meghökkenti a polgárokat. „Közép-Európán múlik egész Európa gazdasági jövője" - hangsúlyozta egyip­tomi látogatása során. De jó lenne, ha így lenne! Csak, sajnos, nem így van. Az EU húsz évvel ezelőtt hozott egy bölcs döntést. Beengedte a közép-európai országokat az EU-ba. Ennek volt persze egy „kis ára". Közép-Európának át kel­lett térni a nyugati hitre, elfogadni a tő­kés piacgazdaságot. Ez nem volt olyan nehéz, hiszen a magyar tőkésosztály is ezt akarta. Arról azonban azóta is hallgatnak, hogy az EU-csatlakozásnak ára volt. Hova lett a magyar mezőgazdaság? A né­met, a francia kormány nyilván a német és a francia paraszt érdekeit tartja szem előtt. A magyar mezőgazdaság, amely Európa korszerű agrárgazdaságai közé tartozott, nyilván zavarta a nyugati érde­keket. Ami jó volt, ami értékes volt, ami zavar­ta a nagyok érdekeit, visszafejlesztették. A piacunkat is odaadtuk, sőt vele együtt a szovjet piacot is. Közép-Euró­pa ma teljes mértékben a nagyoktól függ. A „nagyokat" pedig nem a mi jövőnk ér­dekli, hanem a saját boldogulásuk. Kö­zép-Európa legfeljebb egy szempontból érdekes: ne legyen nagy balhé, mert an­nak következményei lennének. 

Magyarok 

„EU-elnökségünk idején az egyik leg­fontosabb feladat a bővítési folyamat új­raindítása, s ebben déli szomszédaink, komoly magyar közösségekkel, kifejezet­ten érintettek" - mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti állam­titkára. Én nem osztozom államtitkár úr örö­mében. Miért is jó nekünk, ha még töb­ben leszünk az EU-ban? Mit nyert Ma­gyarország azáltal, hogy szinte minden környező ország tagja az EU-nak? Mit nyer a környező országok magyarsága a bővítéstől? Jobb lett a romániai magyarságnak az­által, hogy Románia is tagja az EU-nak? Vagy mit mondhatunk Szlovákiáról? Az EU bővítése nem oldotta meg az EU régi problémáit, de újakat hozott hozzá. Ilyen a kelet-közép-európai országok vi­szonylagos elmaradottsága, vagy mond­juk, a cigánykérdés. Az EU ezekben a kérdésekben még csak kísérletet sem tett a megoldásra.

Nincsenek megjegyzések: