Nyelvi forradalmat!
Manapság, ha valami tetszik, azt mondják: nekem bejön. Ha helyeslek valamit, a modern szó: abszolút. Megmondom őszintén, hogy nekem „nem jön be” ez az új nyelv, de tetszik, nem tetszik, ez a valóság. Ezt túléljük valahogyan, legfeljebb a lányomat kérem meg tolmácsolni. Van azonban nagyobb baj. Észrevettem, hogy jó programokat írunk, még a nyelvezetünk is javult valamit, de mégis még mindig úgy beszélünk, hogy a mai fiatalok nem értenek bennünket. Ennek fő okát nem magunkban kell keresni, hanem a külvilágban. A mai kapitalista világ szándékosan kiírt minden olyan szót, ami a dolgozók és a tőkések küzdelmére utal. Hogyisne, hogy a dolgozó megértse a kapitalizmus lényegét, és küzdjön ellene, azt már nem! Ezért beszélnek munkavállalóról, munkás és dolgozó helyett. Ezért irtanak ki olyan fogalmakat, mint a kizsákmányolás. Csak szociális partnerek vannak, a tőkés nem is zsákmányolja ki a dolgozót. A munkásosztályról pedig eleve kijelentik, hogy nincs munkás nincs és nincs osztály sem. De van, amin nekünk kell változtatni. Politikai nyelvünkben van sok elavult, archaikus elem. Hamarosan új pártprogramot kezdünk írni. Forradalmit, mivel nem csak arról szól, hogy mit lehet csinálni a kapitalizmusban, hanem arról is, hogy mi lesz utána, milyen lesz az a szocializmus, amiben élni szeretnénk. A forradalmi programhoz forradalomra van szükség a fejünkben, sőt a nyelvünkben is.
Elindulunk?
A Forsense Piackutató és Stratégiai Tanácsadó Intézet legfrissebb felmérése szerint a nem parlamenti pártok együttes támogatottsága jelenleg 4 százalék. A kisebb pártok közül csak a Munkáspárt közelíti meg az 1 százalékot, míg a korábbi parlamenti pártok (SZDSZ, MDF, MIÉP) már jóval a hibahatár értékén belül, fél százalék alatt maradtak. A Munkáspárt számára kimutatott eredmény jobb, mint a 2010. áprilisi választási eredmény. Jelent ez valamit? Igen, nem sokat, de valamit igen. Az emberekben van érdeklődés irántunk. A kérdés, hogy mi tudunk-e élni e lehetőséggel, tudjuk-e adni azt az újat, amire vágynak? Elindulunk-e az új felé? Ugye, elindulunk?
Liszt-év
A kormány Liszt Ferenc Emlékévvé nyilvánította 2011-et, mivel pont kétszáz éve, 1811. október 22-én látta meg a napvilágot Doborjánban Liszt, vagy ahogyan Vörösmarty írta, „hírhedett zenésze a világnak”. Mint sok minden más, szülőfaluja sincs már Magyarországon. Raiding néven egy osztrák település Burgenlandban. Nem tudom, hogy a kormány többi döntése milyen, de speciel ez jó. Még pénzt is adnak hozzá, ami megint csak jó. Liszt nem akárki. Liszt Ferenc Magyarország, a magyar nemzet jelképe, ha tetszik, magyar brand. Ráadásul olyan márka, amely összeköt bennünket Európával. Mit Európával, a világgal! Lisztet ismerik, bár a külföldiek közül sokan németnek hiszik, vagy legalább is osztráknak. Pedig ő a miénk. Az emlékév jó lehetőség arra, hogy ezt mások is megtudják.
Emlékévek persze voltak eddig is. Jönnek, mennek, főleg mennek. Hirtelenjében nem tudnám felidézni, hogy melyik emlékév okozott bennem feledhetetlen örömet. Ehhez az kellene, hogy kis országunk magáénak érezze az ünnepet. Mindenekelőtt tudjon róla! Az újságok írjanak róla! Ne októberben, már most! Az iskolákban legyen október 22-e Liszt-emléknap! Senkit se zavarjon, hogy másnap október 23-a van! Tessék meggyőzni a multikat, hogy a CD-DVD részlegben ne az amerikai slágereket árulják, hanem Lisztet (is)! Állami segítséggel készüljenek új felvételek zenéjéből! Liszt legyen hozzáférhető, olvasható, hallgatható, megvehető egy éven át. Valahogyan úgy, ahogyan ezt a szomszédos Ausztriában teszik saját zeneszerzőikkel, költőikkel, művészeikkel. Ja, igen, és nagyon vigyázzunk, hogy ebben az EU-s kavalkádban Liszt Ferencből nehogy Franz Liszt legyen!
Stratégiai szerepben
Büszkeségtől dagad a keblem. Végre! Ezt is megértük! A pápai repülőtérről elindult az első olyan C-17-es óriási szállítógép, amelyen nem volt amerikai személyzet. A NATO nehéz szállító egysége 2009 júliusa óta repked Pápáról, de eddig mindenki amerikai volt a személyzetből. Na, de most, november 22-én, e történelmi napon hét nemzet, hét micsoda nagyszerű nemzet katonái együtt repültek. Három svéd, két norvég, egy bolgár, egy lengyel! Mint a scifi-filmekben, ahol együtt van fehér és fekete, indián és roma. Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. Ja igen, jobb filmekben még egy Földön kívüli is van. Hét nemzet! Mit mondasz? Hogy magyar nincs ott? Dehogynem! Ott van, mint Rejtő Jenő regényében az orosz. „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta”. Szóval, ott vagyunk. Először is, Pápa magyar. Az odavezető utakat magyar rendőr őrzi. A repülőtér vécéit és egyéb stratégiai helységeit magyarok takarítják. De azért, jó, ha tudsz még valamit. Csak a rend kedvéért. Az egység parancsnoka egy ezredes. Amerikai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése