Elméleti sarok, X. rész: A kapitalizmus működése IV.

A mai Magyarországon a tőkés média azt sugallja, hogy a rendszerváltás megteremtette a demokráciát, tehát ami most van, az a demokrácia. Ami 1989 előtt volt, az pedig a diktatúra. A mostani “demokrácia” szerintük a jó, a régi “diktatúra” meg a rossz. A tőkés értelmezés szerint demokrácia van az USA-ban, függetlenül attól, hogy gyakorlatilag két párt irányítja az országot. De szerintük nincs demokrácia Kubában, ahol ugyan egy párt van hatalmon, de a képviselőjelölteket a legszélesebb társadalmi vitákban választják ki. A tőkés propaganda szerint most demokrácia van hazánkban, noha a parlamentben csak hivatásos politikusok ülnek, és nem volt demokrácia Kádár idején, amikor munkások, parasztok, dolgozó emberek döntöttek a parlamentben. A munkás, a dolgozó és a tőkés sohasem fogja egyformán értelmezni a demokráciát, mert nem azonos a helyzetük. Ha a tőkés dönt mindenről és ráerőlteti akaratát a dolgozókra, az a dolgozóknak diktatúra és nem demokrácia, a tőkés viszont ezt tekinti demokráciának. Amikor a szocializmusban a munkásság, a dolgozók vették kezükbe a hatalmat, és ők döntöttek a polgárság helyett, ez a munkásnak demokrácia volt, a tőkés számára pedig diktatúra.

A demokrácia fogalmának értelmezésében élesen elkülönül két irányzat. Az egyik a szó klasszikus, hagyományos értelmezéséhez kapcsolódik, mely elsősorban a proletár mozgalmakban, a marxista ideológiában él tovább. A másik a liberális burzsoázia értelmezése. A demokrácia marxista felfogásában a hangsúly azon van, hogy a “kié a hatalom?”. A liberális burzsoá koncepció viszont a kormányzati kérdéseket helyezte előtérbe: miképpen történik a kormányzás, milyen módszereket alkalmaznak a hatalom gyakorlásában? Ez a különbség ma is megvan. A polgári média természetesnek veszi, hogy övéké a hatalom, ezért csak annak a gyakorlási módjáról beszél. A tőkés elmélet szerint a demokrácia a többségi kormányzás elvét jelenti. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség nevében való kormányzást. A magyar parlament kétségkívül a választók többségének engedélyével kormányoz, hiszen négyévente megszavazzák őket, de ahhoz sem férhet kétség, hogy nem a többség érdekeit szolgálják. Elég a mostani adótörvényekre vagy az egészségügy eladására gondolni. A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére, és ezáltal többséggé válásra. A valóságban azonban nem így van. Magyarországon, ahol minimum 5 százalék és rengeteg pénz kell a parlamenti bejutáshoz, kivülről bejutni, netán “többséggé válni” szinte lehetetlen.

Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit “alternatíváknak” neveznek. Az alternatívák választási lehetősége valójában csak illúzió, színjáték. Az állampolgárok többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak. A parlamenti pártok programjai maximum ígéreteket tartalmaznak és nem a várható valóság leírását. A választó nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi lesz később az ígéretekből. 1998-ban például a többség a Fideszre szavazott, mert őket akarta. De nem akarta a Torgyán-féle kisgazdákat, de őket is megkapták, így az eredeti program lényegesen változott. 2002-ben és 2006-ban az emberek többsége az MSZP ígéreteire szavazott, de a valóságban kapott egy SZDSZ-MSZP-kormányt. A polgári pártok ígéreteinek nem szabad hinni. A polgári pártok csak azért ígérnek a tömegeknek, hogy megkapják a szavazatukat. A választás után elfelejtik őket, és a kormányzást a saját gazdagodásukra használják.

A marxizmus - szemben a polgári társadalomtudománnyal - mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre, és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól. A szocializmusban azért lehet a nép érdekében kormányozni, mert a hatalom a népé. A szocializmus azért biztosít tényleges demokráciát, mert nem csak a formális egyenlőséget biztosítja, hanem a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg. A mai kapitalista Magyarországon politikai egyenlőség van abban a tekintetben, hogy mindenki kaphat útlevelet, és oda utazhat, ahova akar. De nincs valóságos egyenlőség, mert ténylegesen csak azok utazhatnak, akiknek pénzük van. A mai tőkés Magyarországon formálisan mindenkinek joga van a munkához, a valóságban százezrek vannak munka nélkül. A mai tőkés Magyarországon formálisan mindenki elmondhatja a véleményét, a valóságban a televízió nyilvánosságához csak az jut, akinek pénze, hatalma van.

Napjaink egyik meghatározó tényezője a média. A média a médium szó többes számú alakja, és mindazon eszközök összességét jelenti, amelyek alkalmasak tények, vélemények, szórakoztató anyagok és más információk tömeges terjesztésére. Ma legelterjedtebb médiaeszközök közé tartoznak az újságok, a televízió, a rádió, a film, az Internet, a könyv, a film, a CD, a DVD, a videó. Ezek az eszközök egyre bővülnek, a tudomány és a technika egyre újabb eszközöket talál fel. A lényeg azonban nem a technikai sajátosságokban van, hanem abban, hogy ezek az eszközök gyorsan és nagy tömegeknek képesek információkat adni, és ezzel befolyást gyakorolni rájuk.

A média a társadalom politikai-szellemi felépítményének a része. Ugyanúgy, mint az állam egésze, a kormány, a bíróság, vagy az ideológiák, a pártok. A társadalom jellege meghatározza a média jellegét is. A tőkés társadalomban a média a tőkés felépítmény része, a tőkésosztályok érdekeit szolgálja. Ez azt is jelenti, hogy a tőkés társadalomban nincsenek és nem is lehetnek olyan jelentős média-eszközök, amelyek szemben állnak a tőkésosztályok érdekeivel. Vannak ugyan olyan jelentős kommunista lapok, mint a francia L’Humanité, vagy a japán Akahata, sőt lehetnek kommunista televíziók is, mint például a görög kommunisták televíziója, ezek azonban elenyészőek a tőkés médiumokhoz képest. A mai tőkés társadalomban a média rendeltetése az, hogy engedelmes, nem gondolkodó tömegeket neveljen. A tőkés média a legprimitívebb emberi ösztönöket használja fel a legkorszerűbb technikai vívmányok segítségével. A tőkés médiára fokozottan hatnak a globalizáció következményei. A világ egyre több helyén, egyre több ember ugyanazt az információt kapja. Tömegessé vált az emberek butítása, miközben a technika eszközei ennek éppen az ellenkezőjét, az emberek információs színvonalának tömeges emelését tennék lehetővé.

A tőkés média nem független. Valójában nincs és nem is lehet független média. A tőkés televízió vagy újság függ a tulajdonosától. Az újság vagy a televízió egyben egy vállalkozás is, amelytől a tulajdonos hasznot vár. Az adott médium tevékenysége, annak politikai irányultsága attól függ, hogy mit diktál a tulajdonos. A tőkés média politikai irányultsága függ attól a politikai körtől, amely mögötte áll. Nem az újságíró határozza meg, hogy mit és hogyan ír, hanem a főszerkesztő, és végső soron a mögöttük álló politikai erők. A tőkés társadalomban igyekeznek bizonyítani, hogy szabad a vélemény, mindenki azt mond, amit akar, és sajtószabadság is van, azaz, a sajtót nem korlátozzák. Valójában nincs teljes véleményszabadság. A tőkés média lényegében nem közli a rendszerrel szemben álló politikai erők, mindenekelőtt a kommunisták nézeteit. Magyarországon például az Alkotmány 61. paragrafusa kimondja: “(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” A parlamentben történtekről a nyilvánosság csak korlátozott mértékben értesülhet: független televíziós kamerák nem forgathatnak az ülésteremben. Még a legdemokratikusabbnak hitt médium, az Internet sem ad teljes szabadságot, hiszen egyrészt, csak az hívható le, amit fel is tesznek. Magyarországon nagyon sok információt soha sem tesznek fel. Másrészt, technikailag blokkolni lehet egyes Internet-oldalakat. Ma még ezt csak a terrorizmus elleni harc érdekében teszik, de akármikor ki lehet terjeszteni, mondjuk a baloldali nézetekre. A sajtószabadság meglétét gyakran azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a közszolgálati médiát hozzák fel példaként. A leggyakrabban például az angol BBC-t. A valóság az, hogy még a legfüggetlenebb tőkés médium sem független, hiszen alapvetően függ a fennálló tőkés viszonyoktól, függ a tulajdonosoktól. A közszolgálat a tőkésosztályok közös érdekeinek szolgálatát jelenti, és nem a tömegek igényeinek kielégítését. Ha ugyanis a nagy média-eszközök kizárólag a tőkésosztályok egyik vagy másik csoportjának lennének alárendelve, előbb-utóbb veszélyeztetve lennének a tőkések közös érdekei. Angliában és néhány más országban ezért már régen kitalálták, hogy a legnagyobb médiaeszközök nem lehetnek csak egy tőkéscsoport kezében.

Magyarországon ez nem így van. Az éppen hatalmon lévő tőkéscsoport igyekszik az egész állami tulajdonú médiára rátenni a kezét. Ennek jegyében kormányváltás után rendre leváltják az állami televízió vezetőit, cserélik az újságírókat, a kormánypártok szájíze szerint alakítják a műsort. Ennek a felfogásnak kirívó példája az, hogy a magántulajdonú Nap TV minden reggel az állami televízió hullámhosszán sugároz. A rendszerváltás után Magyarországon is magántulajdonba kerültek a lapok, a televíziók és általában a média. A kereskedelmi televíziók, a lapok többsége ráadásul külföldi tulajdonban van. Idővel kialakultak a nagy pártok körüli média-családok. Így az MSZP és az SZDSZ körül létrejött a Nap TV-ATV-Népszabadság-Népszava-Klub Rádió együttes. A Fidesz köré csoportosul a Hír TV-Inforádió-Lánchíd Rádió-Magyar Nemzet együttes. Amikor ezeket a forrásokat hallgatjuk, olvassuk vagy nézzük, mindig tudni kell, hogy tudatos politikai célokat követnek.

A mai tőkés társadalom egyik sajátossága a civilszervezetek létrejötte és széleskörű fejlődése. A civilszervezet olyan társadalmi egyesülést, szervezetet jelöl, amely a kormányok, politikai pártok szándékától függetlenül, a társadalmat alkotó emberek kisebb vagy nagyobb csoportjának akaratából, konkrét célok elérésére jön létre. Feladatkörüket tekintve vannak településfejlesztési szervezetek, amelyek többnyire egy-egy falu, város, megye érdekeit képviselik. Azt is mondhatnánk, hogy lokálpatrióta szervezetek. Vannak szép számmal művelődési és kulturális egyesületek. A civilszervezetek nagy önálló csoportját képezik a környezetvédő szervezetek, a zöldek, kékek és más szerveződések. A civilszervezetek között léteznek kifejezetten politikai szervezetek is, amelyek valamilyen politikai érdek képviseletére jönnek létre. Megkülönböztetünk érdekvédelmi szervezeteket is, amelyeket valamilyen speciális társadalmi csoport érdekeinek védelmére hoznak létre. Jelentős helyet foglalnak el a sport- és szabadidős szervezetek. A civilszféra fontos részét jelentik az egészségügyi szervezetek, betegérdekvédő egyesülések. Jelentős számban léteznek szociális, jótékonysági szervezetek. Fontos szerepük van az ifjúságnevelő és ifjúságsegítő szerveződéseknek. Ezen kívül rengeteg más szervezet létezik, amelyeket nem lehet egyértelműen kategorizálni.

Magyarországon elvben minden nagy politikai párt támogatja a civilszervezetek létrejöttét és működését. Döntően csak elvben, mivel a civilszervezetek működésének éppen az a nyitja, hogy nem egy politikai csoport mentén jönnek létre, hanem konkrét érdekek alapján, és ezért szabadon bírálják a mindenkori kormányokat. Az ilyen bírálatot a magyar kormányok azonban nem szerették az elmúlt két évtizedben. A civilszervezetek helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja a magyar polgári demokratikus rendszer számos negatívuma. Ma Magyarországon sokkal több dolgot nyilvánítanak államtitoknak, mint bárhol az EU-ban. Számos, másutt közérdekűnek tekintett, információ nálunk nem jut el az emberekhez. A hatalom szervei és szereplői érzékenyen reagálnak az őket érő támadásokra, számtalan ügyet egyenesen bíróság elé visznek. A civilmozgalom viszonylagos fejlettségének oka az is, hogy a társadalomban még nem alakultak ki elég számban önszerveződések. Ezt a folyamatot tanulják az emberek. Szerepe van annak is, hogy ehhez a tevékenységhez is pénz is kell, és ma a magyar emberek nehezen áldoznak ilyen célokra. A civilszervezetek helyzetét nehezíti az is, hogy könnyen kerülhetnek a politikai erők ellenőrzése alá. A hatalom tényezői, a nagy pártok megkísérlik politikai és személyi befolyásuk alá vonni a civileket. Az állam a költségvetési támogatások odaítélésével nyíltan is befolyásolja a civilmozgalmakat.

A Munkáspártnak a kezdet kezdetén szinte nem volt tapasztalata a civilszervezetekkel való munkában. Legelőször a nyugdíjas-szervezetek irányába indult el a párt, lévén, hogy eleve sok nyugdíjas korú taggal rendelkezett. Az MSZP azonban tért nyert a nyugdíjas mozgalomban, és a munkáspárti emberek sok helyről kiszorultak. A Munkáspárt tagjai mind a mai napig sok horgász-, vadász-, lövészszervezetben vesznek részt, és ezeken keresztül jelentős politikai munkát is végeznek. A csepeliek például sokáig aktívan részt vettek a csepeli turisztikai klub munkájában. A Munkáspárt eredményesen működött együtt például a népszavazási aláírásgyűjtésben a humanistákkal. Ez a kapcsolat a jövőre is rejt magában lehetőségeket, csak élni kell vele. Több erőfeszítést tettünk a különböző zöld szervezetekkel való együttműködésre, és ezen az úton tovább kell menni a jövőben is. A Munkáspárt szervezetei több helyütt hoztak létre baloldali baráti köröket, a pártokon túlmutató szervezeteket. Ezek közé tartozik a szegediek munkás baráti köre is. A salgótarjániak a közelmúltban hoztak létre baloldali szabadidős szervezetet, amely már több rendezvényt is tartott.

Fontos kezdeményezés volt az Egyszerű Emberek Fórumának és a Semleges Magyarország Alapítvány létrehozása. Ez utóbbi fontos támogatást adott a NATO-népszavazás idején, és lehetőségei ma is lennének. A Munkáspárt annak idején aktív részt vállalt a Magyar Szociális Fórum létrehozásában. Ma jelentős az igény arra, hogy ezeken a fórumokon aktívan szerepeljenek munkáspárti orvosok, egészségügyi dolgozók, tanárok A Munkáspárt ifjúsági szervezete, a Baloldali Front kitűnő lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy nyisson a civilszervezetek felé. Életkoruk, társadalmi helyzetük miatt könnyebb a bejutásuk, mint az idősebb párttagoknak. Hasonlóképpen komoly potenciális lehetőségekkel rendelkezik a Nőtagozat is. Minél inkább eljutnak a pártonkívüli tömegekhez, annál sikeresebb a munkájuk. Fontos szerepük lehet a Munkáspárt által létrehozott szolidaritási szervezeteknek, a magyar-kubai, magyar-KNDK barátsági szervezetnek. Még ők sem merítették ki lehetőségeiket a háborúellenes erők összefogásában.