Szocializmus új alapokon

Szinte a rendszerváltás óta ciklikusan vissza-visszatérő markáns kérdésről van szó.Hogy a magyarhoni munkásmozgalmon belül permanens válság alakult ki,arról nem elsősorban a pártszakadások,illetve a csoportokra hullás tehetnek.Eddig elsősorban az volt a meghatározó,hogyan viszonyul a szocializmusban gondolkodó baloldal saját múltjához és a történelmi múltjához.Idáig olyan törésvonalak voltak jelen,mint például rendszerkritikusság vagy kormányzattal szembeni ellenzékiség,munkásmozgalmon belüli pluralizmus-azaz sokszínűség-,később pedig a kétpólusú hazai közélettel szembeni magatartás.Azonban,hogy a kádári múltat le kell-e vagy sem zárni és hogy a jövővel szemben milyen válaszokat lenne érdemes megfogalmazni,egy-két kivételt leszámítva sehol sem volt idáig napirenden.
Namármost ha s amennyiben valaki vagy egy adott mozgalom szocializmusban vagy munkáshatalomban gondolkodik,alapvető a neoliberális rendszer következetes és markáns bírálata.Hogy az aktuális kormányt kell és lehet bírálni,egyértelmű,azonban egyfelől a közélet kritikája önmagában kevés,másrészt elengedhetetlenül fontos-azonban ezt elmulasztották-átfogó társadalmi elemzést is folytatni,magyarán tisztában lenni avval,hogy 1989 után kemény társadalmi változások zajlottak le. Ma máshogy értelmeztetik a proli,a melós,egyáltalán a munkás fogalma és azzal a fogalommal és folyamattal,hogy szegénység,akár tetszik,akár nem alapon szembe kell nézni.Másutt azt mondják ugyanerre,hogy nemzedéki váltás szükségeltetik,ami természetesen nem azt jelenti,hogy a mai hatvanon túli,ám a jelenlegi realitásokat fiatalokat megszégyenítő módon átlátó embereket mellőzni kell,Isten őrizz. Egyszerűen le kell a múltat zárni.Ez azonban egyelőre nem történt meg.Értheti az ember,hogy sok melós az Öreghez kötődik,ám a rendszerváltás vezérkara,éppúgy,mint a mai munkásmozgalomé,Kádár Jani bácsi tenyeréből evett és csak az választotta el őket egymástól,hogy sokan gyorsan váltottak,míg néhányan eztán is a szocializmus eszméje mellett tettek hitet.Ez dicséretes is,azonban valóban el kellett volna köteleződni a vesztesek mellett. Azonban a kádári hagyományokkal való nem szakítás-mint mára bebizonyosodott-zsákutca lett és az is marad.A munkásmozgalomban a kádárizmus megítélése annak hibái feltűntetése mellett is egyértelmű,azonban nyomatékosan hangsúlyozni kell:ma már nem arról szól a történet,milyen volt Kádár vagy milyen se,hanem arról,hogy ma mik a kihívások és arra balról milyen valaszt kell adni. Hogy sokan nem látták,hogy nő a szegénység és az állástalanság,ehelyett pedig pártos dogmatikával voltak elfoglalva,annak tudható be,hogy a baloldalon rengetegen a pártban és nem a melósok között szocializálódtak. Persze kiválóan lehet a baloldali értékeket így is alkalmazni,de társadalmi terepismeretek nélkül kevés a legalaposabb felkészültség is.
Szegénységprobléma meg munkáskérdés ma is van,azonban ma azt merőben máshogy kell kezelni.Úgyhogy a jövő munkásmozgalmát zömmel olyan tehetségekre szükségeltetik alapozni,akik abból a környezetből jöttek,ahol a jövőkép sivár és akik az ottani emberek észjárását ismerik. A felülről jövő társadalmi reformok többnyire nem járnak sikerrel,nem lehet politizálni valaki nevében,de valaki helyett vagy nélkül. Mivel a többszázados dzsentrivilág nem engedte meg a vele szemben ellensúlyt jelentő civil társadalom kialakulását-és a rendszerváltás se-így emiatt is a munkásmozgalomra hárul annak feladata,hogy lerakja ennek alapjait. Ilyen alap lehet a szakmai vagy szabadidős alapú kezdeményezés,közvetlen demokrácia,illetve ami különösen fontos,a munkahelyi szakszervezetek erősítése.
Természetesen lehet a múltat is ápolni,de azt helyre kell tenni és történelemnek kell tekinteni,amelyből pozitív vagy negatív értelemben tanulhatunk,lehet abból merítve harcolni a kiszolgáltatottak védelmében,de csakis a realitások figyelembevétele révén,átpolitizálás és ellenségkép nélkül.
Végül figyelembe kell venni,hogy az előremutató kapitalizmus kritika akármilyen formában is csak hasznos lehet,legyen szó környezetvédelmi értékekről,a szegények vagy a kiszolgáltatottak védelméről avagy akármiről,amely a hatalmas társadalmi szakadékok felszámolását célozza.Mert egyre többen élnek mélyszegénységben és bizonytalan jövőben,egyre több a személyes vagy családi tragédia,amelyek mind-mind intő jelek. Hogy a jövő mit hozhat,azt ma még nem tudhatjuk,azonban az biztos,hogy ezen társadalmi problémákat csak a belőle kinőtt alulról építkező érdekképviselet képes felvállalni és azokra kiutat találni.
B.Deák András